Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-08 / 133. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. június 8. FELTÉTELEZÉS—CÁFOLAT r Uj pártfőtitkár Kínában? PEKING Valószínűleg új főtitkára van Csiao Si személyében a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak — erre a következtetésre jutottak nyugati elemzők a kínai rádió egyik szerdai jelentéséből. Eszerint ugyanis a kínai legfelső bíróság táviratban tá­mogatásáról biztosította Csiao Sit és a Kínai KP KB PB Állandó Bizottsá­gát „az ellenforradalmi zavargások elfojtására tett erőfeszítéseiben”. Megfigyelők a jelentéssel kapcso­latban rámutatnak: a táviratot Csiao Sinek, a Kínai KP KB PB Állandó Bizottsága egyik legbefolyásosabb tagjának, nem pedig Csao Ce-jang pártfőtitkárnak címezték. Nyugati elemzők szerint e bejelentés azt jelzi, hogy minden valószínűség szerint Csiao Si a Kínai KP KB új főtitkára. A 65 éves Csiao Sit pekingi diplo­máciai körökben „a párt rendőre­ként” emlegetik. Korábban ő volt a párt szervezési osztályának vezetője. Nyugati elemzők őt tartják a kínai titkosszolgálat vezetőjének s úgy tud­ják, hogy a vezetés „kemény vonalá­hoz” tartozik; támogatja ugyan a gazdasági reformokat, de a politikai szféra változása ellen van. Korábban is gyakran emlegették Pekingben Csao Ce-jang lehetséges utódaként a pártfőtitkár tisztségében. Az AP amerikai hírügynökség pe­kingi tudósítója ugyanakkor idézett egy meg nem nevezett kínai forrást, amely szerint Csiao Si egyik család­tagja cáfolta, hogy a politikus átvette volna a pártfőtitkári tisztséget. Csao Ce-jang május 19-e óta nem jelent meg a nyilvánosság előtt, s az­óta Pekingben tartja magát leváltásá­nak hire, ám azt hivatalosan még nem erősítették meg. A pekingi rádió szerdán hirt adott Li Peng miniszterelnökről is: jelentet­te, hogy Li Peng kedden részt vett egy gazdasági tanácskozáson. Ezzel felte­hetőleg közvetve cáfolni kívánta hongkongi lapok hét eleji jelentéseit, amelyek szerint a kínai kormányfő ellen merényletet kíséreltek meg a Ti­­enanmen téren, s a kormányfő meg­sérült. Szintén a pekingi rádió jelentette, t Csiao Si, a Kínai Kommunista Párt KB PB Állandó Bizottságának egyik legbefolyásosabb tagja. hogy Jang Sang-kun államfő távirat­ban fejezte ki részvétét Irán vezetői­nek Khomeini ajatollah halála miatt. A szerdai pekingi rádiójelentések voltak az első hivatalos jelzések a kí­nai vezetés összetételéről azóta, hogy múlt szombaton a hadsereg Peking­ben véres támadást hajtott végre fegyvertelen tüntetők ellen. A megyei Ellenzéki Kerekasztal állásfoglalásai A Kecskeméti Megyei Ellenzéki Kerekasztal a kínai diktatúra áldozatai­nak emlékét kegyelettel megőrzi és tiltakozik a diktatórikus módszerek, eszközök alkalmazása ellen, mivel azok a politikai válság elmélyítéséhez vezetnek és nem a kívánt rendezéshez, mely kizárólagosan a demokratikus elvek érvényesítésével érhető el. FELHÍVÁS A MEGYE LAKOSSÁGÁHOZ! A Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata a kínai eseményekről (Folytatás az 1. oldalról) lehet kizárólagos belügye egyetlen or­szágnak sem. A tragikus események miatti megrendülésünket csak fokozza, hogy azoic egy olyan baráti szocialista országban történnek, amely a társada­lom korszerűsítése, a demokratikus fej­lődés, a reformok irányvonala mellett kötelezte el magát. A magyar—kínai együttműködésben éppen ezen az ala­pon nyitottunk az elmúlt években új fejezetet. A Magyar Népköztársaság kormá­nya őszintén remeli, hogy a válság vé­gül is olyan megoldást nyer, amely be­gyógyítja a tragédia okozta sebeket és a reformpolitika folytatásával lehető­séget teremt az ország további előreha­ladására, a kínai nép és a nemzetek közössége javára. A magyar kormány ebben a szellemben kifejezi érdekeltsé­gét a magyar—kínai együttműködés és a jó kapcsolatok megőrzésében. (MTI) 1989. június 16. a megemlékezés és nemzeti gyász napja Tesz. É na­pon emlékezzünk mindazokra, akik 1956 demokratikus forradal­ma és nemzeti szabadságharca so­rán életüket adták a szabadságért. Gyászolunk mindenkit, aki a hazá­ért vívott harcokban elesett, akiket a forradalmi helytállásuk miatt ha­lálra ítéltek és kivégeztek. Emlékez­zünk meg mindazokról, akiknek testét jeltelen sírokban földelték el, s akikről több mint harminc éven át nem emlékezhettünk meg. - Kérjük megyénk lakosságát, hogy csatlakozzon az országos fel­híváshoz és június 16-án fél egykor mindenki álljon meg a munkájában egy percre megyénk városaiban és falvaiban. Kérjük, hogy kondulja­­nak meg a harangok templomaink­ban, szólaljanak meg az autók és gyárak kürtjei. Sötétedéskor tegyen mindenki égő gyertyát az ablakába, így . adjunk vegtisztességet 1956 minden mártírjának. Legyen ez a nap egy tragikus kor­szak temetésének napja és a megbé­­külés életre hívója. Kecskemét, 1989. június 6. Független Kisgazda-Földmunkás és Polgári Párt Magyar Néppárt Magyarországi Szociáldemokrata Párt Szabad Demokraták Szövetsége Mi a Dutép igazi problémája ? A Já vorka-per újabb fordulója Múlt év október 15-én Fölmondás — de miért? címmel riportot írtunk arról, milyen körülmények között került el az Univer ÁFÉSZ orgoványi ABC-jéből Jávorka Imre eladó, akit átirányítottak Kecskemétre. Jávorka elsődlegesen a munkaügyi döntőbizottságnál kereste igazát — eredménytelenül. Ezt követően felperes lett, a Kecskeméti Munkaügyi Bírósághoz fordult azzal, hogy az átirányí­tást hatálytalanítsa. A munkaügyi bíróság — március 14-én — megállapította, hogy az Univer ÁFÉSZ intézkedése jogszabályba ütközött, az átirányítást hatály­talanították. Ám Jávorka hiába nyerte meg perét. Egyetlen napot sem dolgozhatott, rpert az Univer kereskedelmi igazgatója, Patakyné Peák Mária más elnevezéssel ugyanazt a korábbi formájában jogszabályba ütköző, intézkedést hozta. így Jávorka újra elindult a már végigjártnak vélt úton. Ismételten az Univer munkaügyi döntőbi­zottságához fordult. Ott az átirányítás elleni panaszát elutasították, a kárigény kisebb részét — 6451 forint (táppénz és munkabér) — elfogadták, és 21 071 forint összegben elutasították. Az ügy tovább már a bíróságon folytatódott. Tegnap dr. Négyessi Lászlóné bíró tanácsa eredeti munkakörbe visszahelyezés tárgyában kezdte meg az újabb pert, ami a felperes keresetlevelének — ez az alperes ismételten jogszabálysértő intézke­désének hatálytalanítására és kártérítés megfizetésére vonatkozott — felolvasásá­val kezdődött. Az alperes írásos ellenkérelmében egyebek között előadta, hogy „a felperes állandó munkahelyen kívüli munkavégzésre történő beosztását objektív körülmények tették indokolttá..., az orgoványi ABC január 12. napjától jövede­lemérdekeltségben üzemel és az egység dolgozói jogosultak meghatározni az engedélyezett létszám- és bérkereten belül annak felhasználását ..., felperes egységben történő munkavégzéséhez nem járultak hozzá..., ugyanakkor a kecs­keméti ABC-áruházunknak súlyos munkaerőgondjai voltak és vannak.” Ezért a felperes keresetének elutasítását, a munkaügyi döntőbizottság határozatának helybenhagyását kérte. Ézután dr. Törös László, a felperes ügyvédje keresetük fenntartásához hozzátet­te: a kártérítést 10 ezer forinttal megemelik. Az alperes jogi képviselője, dr. Gyifkó Árpád a periratokhoz négy újsághirdetést csatolt, amelyekkel a városközponti ABC munkaerőgondját kívánta alátámasztani és kérte az egység vezetőjének, Pápai Jenőnek tanúként történő kihallgatását. Emellett megjegyezte: az eddigi sajtónyilatkozatok úgy jelentek meg az ügyben, mintha a munkáltató jogával visszaélt volna. (Emlékeztetőül: május 23: Univer ÁFÉSZ kontra Petőfi Népe címmel a március 15-ei cikkel kapcsolatban sajtó-helyreigazítási perről tudósítot­tunk, arról, hogy a.bíróság az újságírónak adott igazat.) Az említett hirdetésekben egyébként szakképzett eladót, pénztárost, üvegvisszaváltót és az áprilisi, májusi levelükben expressz hirdetésként adták fel, hogy szakképzett húseladót is keres­nek. A jogszabályba ütköző ismételt intézkedés kelte egyébként március 24. A felperes képviselője megkérdezte azt is, hogy a három hónapos átirányítás leteltével — ha elfogadta volna Jávorka — hol foglalkoztatnák? Majd megjegyez­te, Jávorka sem kíván Kecskeméten dolgozni, hiszen egészségi állapota 40 száza­lékban csökkent, a város és lakása között nagy a távolság. Dr. Gyifkó peídig azzal érvelt: a távolság nem jelent különösebb bejárást, és a felperes az orgoványi egységben betöltött azonos munkakört kapott volna. Egyébként — mint mondta — nyáron a 301-es ABC-t is érintő átszervezés lesz. Á tárgyalás a jövő héten folytatódik. —pulai— 1 Szovjet vélemény Kelet-Európáról A Szovjetuniónak újjá kell alakí­tania viszonyát Kelet-Európával mind gazdasági, mind politikai te­rületen. Erről beszélt kedden Wa­shingtonban Jurij Davidov, a moszkvai Amerika-kutató intézet vezető munkatársa. Davidov, társaival, az Atlanti Tanács ülésén vesz részt. A testület évente kötetlen, zárt ajtók mögötti eszmecserét szervez az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió vezető szak­embereinek. Az első nap nyilvános vitájában Davidov kijelentette: — Kelet- Európa fejlődésének új szakaszába lépett, amely 10, 15, talán 20 évig tart majd. A lengyelországi és a ma­gyarországi fejlemények világosan mutatják, hogy a fejlődés a több­pártrendszer irányába tart, s a Szovjetuniónak újjá kell alakítania viszonyát ezekkel az országokkal, elsőként gazdasági területen, a piac alapján, ám a gond az, hogy sem Kelet-Európábán, sem a Szovjet­unióban nincs piacgazdaság, s még csak a kezdeteknél tartanak — fej­tette ki. — A politikában partneri viszonyra van szükség a Szovjet­unió és Kelet-Európa államai kö­zött — hangoztatta a szovjet sza­kember. — Politikai tartalmat kell adni a Varsói Szerződésnek, de a NATO-nak is. A Szovjetunió foko­zatosan csökkenteni fogja haderejét Kelet-Európábán — utalt a szónok Mihail Gorbacsov korábbi kijelen­téseire —, de a teljes kivonás csak a kölcsönösség alapján képzelhető el. (Folytatás az 1. oldalról) esetén négy és fél ezer dolgozó aligha tudna megfelelően elhelyezkedni. Az embereknek azt tudtuk és tudjuk mon­dani, amit eddig is, hogy a vállalat min­den baj ellenére állóképes. Ami pedig engem illet, életemben először vettem be idegnyugtatót, mert 200-ra ment fel a vérnyomásom. Ugyanis ez már a ne­gyedik eset a szanálasi eljárás óta, hogy elsősorban a vállalati kollektíva meg­nyugtatásával kell foglalkoznom, hol­ott a termelési feladatokon, az igazi kibontakozáson való munkálkodás lenne a sokkal fontosabb dolog. — Kérem, ha csak vázlatosan is, is­mertesse a Dutép kálváriájának történe­tét, s hogy miért tartják igazságtalan­nak a miniszterelnöki bejelentést? —A Dutép szanálása 1985 februárjá­ban kezdődöttel. Azokok többfélék. Él­­ső helyre kell sorolni a veszteséges algé­riai vállalkozást, mely azonban nem Du­­tép-vállalkozás volt. Ennek bizonyítá­sára hadd idézzem az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Miniszténum levelét, me­lyet még az előző vezérigazgató, Dömer Henrik kapott, s amely eddig a páncél­­szekrényben szunnyadt: „A magyar— algériai építésügyi együttműködés kere­tében 1980—1984. evekben Algériában tervezett 2500 lakás építésének előkészí­tésével kapcsolatban a gesztori, illetve koordinációs feladatok ellátására, a fel­tételek rendeződése esetén, a szerződés­­kötésre a vállalatot kijelölöm. ” így ment bele ebbe a bizonytalan vállalkozásba —tehát nem önakaratából—a vállalat. Két algériai építkezésről van szó, az an­­nabairól és a soukh-arash-iról. S hogy rövidre fogjam a történetet, az utóbbira, a soukh-arash-ira, ahol 1700 lakás felé­pítésére szólt a szerződés, a szanálási el­járás nem terjedt ki. Emiatt 1986-1987- ben a vállalat nagyon rossz pénzügyi helyzetbe került, ezért — az akkori jog­szabályoknak megfelelően és jogosan — a Kereskedelmi Kamaránál felszá­molási eljárást megelőző egyeztetést kezdeményezett az Országos Kereske­delmi és Hitelbank. Ez 1987. május 13- án történt. Választhattunk tehát: a vál­lalat vagy magára vállal több mint egy­milliárdos terhet, vagy felszámoljak. Abból a meggondolásból, hogy aki időt nyer, életet nyer, az előbbit választottuk. 1 QOO szeptemberében, társa- 1700 (jaimi kezdeményezés­ként felhívás fogalmazódott meg a romániai településekért érzett ag­godalom, felelősség és önzetlen ten­ni akarás hangján. 1988. november 5-én a Kossuth rádió „Kopogtató” című műsorában is elhangzott a kiskunha­lasiak országos felhívása: a magyarországi falvak, községek, városok, egyesü­letek, állampolgári közösségek társadalmi alapon fogadjanak őrök testvérül egy-egy romániai települést. Nem pusztán jelképes gesztusnak szánták. Romániai testvértelepülését a| magyarországi igyekszik minél jobban megismerni és mindenben támogatni; például összegyűjti történelmi, művelődéstörténeti adatait, kiadja, ha Tehet, monográfiáját, ápolja nagy szülötteinek emlékét, kiállításokat rendez, össze­szedi a település mai és tegnapi arculatának dokumentumait, fényképeit, ezeket nyilvánosságra hozza. A menekülteknek» igyekszik megadni az első fogódzót, támaszt, kiindulópontot, ha mód van rá, ideiglenes szállást, anyagi, jogi, egészségügyi, oktatási és minden lehetséges támogatást. A Varos-Község Védő és Szépítő Egyesületek Szövetsége támogatta a halasi városvédő és -szépítő egyesület kezdeményezését, tájékoztatta az egyesületeket 1 és Francis Noel-Baker urat, az Európai Falvak és Kisvárosok Tanacsa (ECO­­VAST) elnökét. Az emberségesség s az általános emberi összefogás e régióban oly létfontos­­iságú történelmi és lelki parancsa azt diktálja, hogy — noha ismereteink kétségkívül bővebbek a romániai magyar településekről, s az aggodalom érettük élénkebben és fájóbban él köztudatunkban — testvériségünket ne csak a magyarok lakta romániai helységekre terjesszük ki. Hiszen tudjuk: a néme­tek, szerbek, törökök, szlovákok, tatárok, bolgárok, ukránok, oroszok lakta településeket épp oly végzetes veszedelem fenyegeti, miként a színromán falva­kat, községeket, varosokat. Szám szerint pedig sokkal több román, mint kisebbségi helységet érinthet a „szisztematizálás”. A mai hivatalos román politika mindent megtesz, hogy elhitesse a román közvéleménnyel: mi, magyarok -r-- az itteniek és az erdélyiek egyaránt — született ellenségei vagyunk a románságnak. Románok és magyarok sorsa, jövője egyaránt döntően^ attól függ, hogy sikerül-e megcáfolnunk ezt a torz képet; stkerül-e meggyőznünk a magyar közvéleményt, hogy a román népet bűn összetéveszteni a bukaresti rendszerrel és sikerül-e meggyőznünk a román nemzetet, hogy tagadhatatlan történelmi konfliktusaink ellenére mí-a kiutat nem a konfrontációban, nem a gyűlöletben és viszontgyűlöletben, nem a bosszúállás véghetetlen spiráljában látjuk, hanem igenis, mindennek ellenére, a létező érdekellentétek tisztázásában és felszámo­lásában, a felesleges, bűnös, csakis tragédiákhoz vezető indulatok leszerelésé­ben. Európának ezen a térfelén tolerancia, humanizmus és demokrácia nélkül egyszerűen megsemmisül az élet, elpusztul a jövő. A falurendezés a jövőpusztí­­taS stratégiájának egyik hadművelete. Csak az szegülhet sikerrel szembe vele, akit nem kötnek le Karnis, egymás ellen fordító gyűlöletek. Tudjuk: sajnos súlyos, fájdalmas és szüntelenül élesztett hagyománya van a roman—magyar ellentétnek. Az elmúlt évtizedek e tekintetben Magyaror­szágon nem a tisztázás, hanem a mellébeszélés és szépelgés jegyében zajlottak le, Romániában pedig a magyarság puszta létét is a román nemzet veszélyezte­­tettségi pszichózisának kialakítására, ébren tartására, fokozására használták fel. ‘ \ -i Hazudik, aki azt állítja: ezen néhány tisztázó és baráti gesztussal mindkét fél könnyedén túlteszi magát. Sajnos, nem. Miként minden, egykori román kisebbségi sérelem, azonképpen minden, Trianon utáni magyar kisebbségi fájdalom a közvéleményben mindkét oldalon az általános es általánosító feszültséget fokozta. Hallatlan józanság, történelmi tárgyilagosság, nemzeti önfegyelem, Európában gondolkodó széles látókör, türelem és bölcsesség, azaz demokratikus lovagiasság és a másság emelkedett, e tájakon szokatlan tisztelete kell ehhez. Az kell tehát, hogy románok és magyarok a félelem, ellenszenv, aggodalom valóságos és mesterséges ködén-füstjén át végre meglás­sák egymás igazi arcát és történelmét, felísmeijék valóban közös érdekeiket. Sem itt, sem ott nem érvényesülhet akkor többé semmilyen, a kölcsönös veszélyre és fenyegetettségre hivatkozó-építő zsarnokság. Ne lehessünk többé egymás mumusai'— ez az előfeltétele nemcsak Közép- és Kelet-Európa békéjé­nek, de annak is, hogy mind a magyar, mind a román nemzeti érdekek zavartalanul, és ne egymás kárára érvényesülhessenek. Ezért e távlatos cél érdekében is kívánjuk, hogy a magyarországi falvak, községek, városok ne csak romániai magyar, hanem bármilyen nemzetiségű emberek lakta településeket testvéri szeretetükbe fogadjanak, a ma egész Európát átfogó humánus megmozdulásban, az összefogás nagy mozgalmá­­ban. Bizakodással tölt el bennünket, hogy a magyar kezdeményezéshez hasonló mozgálom bontakozott ki Európában, így például Belgiumban, Franciaor­szágban, az NSZK-ban, legutóbb Angliában, valamint ^ tengerentúlon is. A társadalmi kezdeményezések támogatását a Város-Község Védő és Szépí­tő Egyesületek Szövetsége (1056 Budapest, Belgrád rakpart 24. Telefon: 183- 877) vállalta. Az aláírók váriák további szervezetek csatlakozását. A Kiskunhalasi Városvédő és Szépítő Egyesület Magyar Néppárt Magyar Urbanisztikai Társaság Székely Kör Szociáldemokrata Párt Város-Község Védő és Szépítő Egyesületek Szövetsége (OS) A kérésünk az volt, hogy 1989-től kezd­ve tíz évig törleszthessük azt az adóssá­got. Ezt a lehetőséget így nem kaptuk meg, helyette már 1988-ban fizetni kel­lett, s9 évre szűkítették a lehetőséget. Az 1989-től számított 10 évre azért lett vol­na szükség, mert a szanálási hitel utolsó részlete 1988-ban járt volna le, s akkor nem torlódtak volna össze annyira az adósságok. Kénytelenek voltunk ebbe is belemenni, de ez így óriási terhet jelen­tett a vállalatnak. Aztán következett egy második szakasz. Miután 1986. március 31 -ével befejeztük az annabai építkezést fővállalkozóként, a befejezetlen soukh­­arash-it — a minisztérium közreműkö­désével —eladták egy olasz cégnek. Igen ám, de ennek a fővállalkozója a NIKEX Vállalat volt, olyan megállapodással, hogy a Dutép 70 százalékkal részesedik, ami jó is lett volna nyereség esetén, de így a veszteség 70 százaléka hárult a válla­latra. — Mikor és milyen segítségért fordult ön az állami szervekhez? — Az annabai vállalkozást illetően 1986-ban részletes feljegyzést írtunk a kormánynak, hogy az összes eszközt ott kell hagyni, mert ez a legolcsóbb megol­dás. Ezt a lehetőséget két év múltával, 1988-ban kaptuk meg, s emiatt további 252 millióval nőtt a veszteség. Ez effek­tiv pénzhiány a bankszámlán, amit az államon követelünk. Ezzel ugyanis min­dig sorba állunk a banknál. Ez ügyben 1989. május 4-én kelt leveleimben ki­hallgatást kértem Nyers Rezső állammi­nisztertől és Pozsgay Imre államminisz­tertől. Nem fogadtak. Az akkori pénz­ügyminiszternek, Villányi Miklósnak ugyancsak részletes tájékoztatást küld­tem. Helyettese, Varga Béla válaszolt. Tudomásomra hozta, hogy a 252 millió forint annabai veszteség költségvetés­­ből való rendezése nem lehetséges. Van egy harmadik szakasza is ennek a tör­ténetnek. 1988. december 1-jén az Or­szágos Kereskedelmi és Hitelbank visz­­szavonta a korábban nyújtott rövid le­járatú hitelt azzal, hogy az algériai veszteséget nem hajlandó finanszírozni, így a Dutép ma 500 millió forinttal áll sorban, ami a saját kintlévőségekből, az úgynevezett kettős sorbanállásos fiktív követelésekből, valamint Algéri­ából tevődik össze. így állandóan fenn­áll a rossz likviditási helyzet. Ezen csak úgy tudnánk segíteni, ha végre kap­nánk rövid lejáratú hitelt, ám a bank addig nem aa, míg nincs rendezve az algériai tartozás. És joggal. Ahelyett, hogy az állam segítene a most már nye­reségesen gazdálkodó vállalatot, in­kább gátolja a kibontakozását. Tudni kell, hogy a Dutép mindenben teljesí­tette szanálási kötelezettségeit. Ma ott tartunk, hogy még kisebb egységekre decentralizáljuk a vállalatot — rész­vénytársaságokra, kft.-kre —, a piac­­orientáció, az anyagi érdekeltség, a fe­lelősség közvetlenebbé tétele érdeké­ben. Meg kell értenie az államnak, hogy a Dutép ennél több terhet már nem tud magára vállalni. Sajnálatos, hogy ez a diszkrimináció tovább nehe­zíti helyzetünket, hátrányt jelent a ver­senytárgyalásokon és minden más te­rületen. Ebben a helyzetben a vállalat nem tud mást tenni, mint hogy érdek­­védelmet kér a Magyar Kereskedelmi Kamarától, hiszen az utóbbi években csak diszkriminációkban volt része. Megismétlem, nem értem a miniszterel­nök úr bejelentését. A Dutép Vállalat ugyanis, szerintem,'állóképes cég. Rapi Miklós A kiskőrösi tanácsülés a hetedik ötéves tervről (Folytatás az 1. oldalról) — a tanács az év végénél tovább nem várhat. Egy másik tanácstag a Damja­nich utca sarkán épülő 240 négyzetmé­ter alapterületű ABC-t hozta szóba. A népesség elöregedéséről, a bölcső­­dések, az óvodások és az iskolások szá­mának aggasztó csökkenéséről és a ter­melőüzemek egymástól igen eltérő gaz­dasági teljesítményéről is tárgyalt a ta­nács. Le kell számolni azzal a téves nézettel, hogy első a munkaerő teljes foglalkoztatása, s majd ezáltal javul közvetlenül a gazdaság. Ilyen célt ki­tűzni megengedhetetlen optimizmus. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a szőlőművelést hagyják a kistermelők kezében, a szántóföldi gazdálkodásra és a gyümölcstermesztésre viszont szé­lesebb körben a mezőgazdasági üze­mek az alkalmasabbak. Ezutáji a tavalyi tervről és költségve­tésről, Kiskörös Városért kitüntetés alapításáról és adományozásáról, a la­kásgazdálkodás módosításáról s a vá­ros sportéletéről tárgyalt a testület. Az ülés bejelentésekkel és interpellációk­kal ért véget. K —1 | Őszi árpák bemutatója (Folytatás az 1. oldalról) sága mellett is, kézi kaszálással jó ter­mést adott. A nagyüzemekben a mű­trágyázás és a kombájnaratás megjele­nésével szinte alig volt vállalkozó e nö­vény termesztésére, egészen míg fel nem tűnt a Kompolti Korai fajta. Majd 1979-ben erős Szárú, kétsoros őszi ár­pákra bukkantak a szakemberek az eszéki kutatóintézet tenyészkertjében. A kapcsolat eredménye: ma már állami minősítést kapott a jugoszláv Rodnik fajta, és nagy reményeket fűznek a Sla­­doranhoz is. Az Eszéki Mezőgazdasági Kutató Intézet professzora, dr. Julije Martiníiő arról beszélt, hogy az első árpakeresz­tezésekkel 1951-ben indították a neme­sítést munkákat. Bemutatta, milyen vo­nalak felhasználásával alakították ki a fajtáikat, és beszélt arról, hogy jó talaj­adottságokon igen szép termést hoz­nak az eszéki árpák. A Felsőszentiváni Termelőszövetke­zet főagronómusa, Kovács Antal, gya­korlati tudnivalókat firtatott. A gaz­daságban hagyományosan 200-300 hektáron termeitek árpát sertéseik ta­karmányozásához. Majd a nyolcvanas években, amikor a növény rentábili­san nem volt termeszthető, búzát ve­tettek inkább. A jugoszláv őszi árpák 1985-től foglalnak el nagyobb terüle­tet, takarmányt és vetőmagot is ter­mesztenek. A termelés költségelemzé­sével bizonyította, hogy az utóbbi három évben e fajtákat olcsóbban termelték meg, mint a búzát. A RAU cég képviselője, Takács Gábor, a mezőgazdasági gépgyártás­ban szokatlan módszert mutatott be, mondván, a cég úgy alakítja eszközeit, gépeit, hogy elsősorban azt tartja szem előtt: a talaj él. A szakemberek videofilmen ismerkedhettek meg az úgynevezett Rototiller-rendszer eszkö­zeivel, technológiájával, amely talajkí­mélő és a hagyományos technológiá­nál sokkal olcsóbb. G. E. Oltalmazzuk a romániai településeket! CSATLAKOZÁS AZ EURÓPAI TÁRSADALMI KEZDEMÉNYEZÉSHEZ

Next

/
Thumbnails
Contents