Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-05 / 130. szám

2 • PETŐFI NÉPE «1989. június 5. Véres vasárnap Pekingben (Folytatás az 1. oldalról) Meghalt dr. Molnár Frigyes A vasárnap reggel fél hatkor befeje­zettnek minősített'katonai hadművelet nyomait a Tienanmen téren, Peking fontosabb útvonalain és az egyetemek területén kiégett, vagy még délután is égő katonai járművek, teherautók és buszok jelzik. Időnként fegyverropo­­gás hallatszik a kínai főváros egy-egy negyedéből, ahol a tiltakozás folytatá­sára gyülekező tömegre habozás nélkül nyit tüzet a katonaság. A több mint tízmilliós Peking a sokk állapotában van. Az emberek nagy többsége nem érti, mi késztette a Li Peng vezette kormányt és a Teng Hsziao-ping vezette központi katonai bizottságot arra a katonai akcióra, amely minden bizonnyal „véres vasár­napként” kerül be Peking és egész Kína újkori, történetébe. A katonai erővel levert és a Tienanmen térről erőszakkal .eltávolított diákok alternatív szerveze­tei általános sztrájkra hívták fel Peking egész lakosságát, mindenekelőtt a munkásokat, az alkalmazottakat és az értelmiségieket. A diákok vezetői nép­ellenes, fasiszta akcióként ítélik el a hadsereg vérengzését és követelik az azért felelős vezetők megbüntetését. A pekingi rádióban és televízióban vasárnap több ízben felolvasták a fővá­rosi tanács és a Pekingbe behatolt ka­tonai egységek parancsnokságának kö­zős közleményét, amely egyebek között a következő hivatalos magyarázatát adja annak, ami a kínai fővárosban szombaton éjjel és vasárnap reggel tör­tént: „Szombaton Peking több körzeté­táblát, találkoztak az öregdiá­kok. A tegnapi jubileumi ünnepség hangulatát is a múltidézés jelle­mezte. Mester Barnabás igazgató — a napokban kitüntetett Kiváló Pedagógus, aki több mint 25 esz­tendeje dirigálja az intézményt — nyitotta meg az ünnepséget. Be­szélt a 425 esztendőről, de külö­nösképpen az utóbbi 40 évről, me­lyet már mint Katona József Gim­názium élt meg az iskola. Tohai László, a Bács-Kiskun Megyei Tanács általános elnökhe­lyettese ezúttal mint öregdiák ka­pott szót, aki 1945-ben kezdte meg tanulmányait a református kollégi­umban, majd már a Katona József Gimnáziumban érettségizett anél­kül, hogy közben iskolát változta­tott volna. Az intézmény életében talán a legtöbb változást hozó esz­tendőkről hallhattak a jelenlévők szubjektív visszaemlékezést. Tohai ben ellenforradalmár lázadó elemek feltartóztatták, kövekkel dobálták meg és bántalmazták a katonákat. Megkí­séreltek elfoglalni több fontos objektu­mot. Mindezek következtében a végle­tekig kiéleződött a helyzet a főváros­ban. Éjjel két és három óra között a néptömegek és a diákok támogatását élvező katonai egységek határozott fel­lépésre kényszerültek a barikádokat építő, a hadsereg tagjait bántalmazó nagyon kis számú ellenforradalmár lá­zadó ellen. Három órakor a lázadók megkíséreltek behatolni a Csungnan­­hajba, a KKP és az államtanács köz­pontjába, a kínai parlament épületébe és más központokba. A Tienanmen té­ren hangszórókon keresztül felolvasták a pekingi városi tanács és a katonai parancsnokság sürgős felhívását, amelynek hatására a diákok önként elkezdték a tér kiürítését. Ezzel egyide­jűleg a katonai egységek megkezdték a bevonulást a Tienanmen térre. A csapatoknak nem volt más válasz­tásuk, mint minden rendelkezésükre ál- , ló eszközzel leverni az ellenforradalmi lázadást.” A kínai hadsereg egységei vasárnap ' délelőtt, ottani idő szerint 10 órakor, ' géppuskákkal ismét tüzet nyitottak a Tienanmen tér közelében, .a Csangan sugárúton összegyűlt lakosokra — je­lentették hírügynökségek, szemtanúk­ra hivatkozva. Az újabb sortűznek leg­kevesebb tíz halálos áldozata van. Jól értesült források úgy tudják, hogy a kínai hadsereg egységeinek a pekingi lakosok és diákok elleni szom­bati bevetése 200 halálos áldozattal járt. A fővárosi kórházakban a sebesül-László szót ejtett még Kecskemét ősi iskolavárosi rangjáról és arról a szerepről, melyet a Katona Jó­zsef Gimnázium tölt be e város, a megye életében. Dr. Adorján Mihály, Kecskemét Megyei Város Tanácsának elnöke kapott ezután szót. A város és an­nak polgárai nevében köszöntötte a nagymúltú intézmény nevelőtes­tületét'és diákjait. Ünnepi aján­dékként pedig bejelentette, hogy a 425. évforduló alkalmából Kecs­kemét Megyei Város Tanácsa Kecskemét zászlaját adományozza a gimnáziumnak. Végezetül az egykori iskolafenn­tartó nevében Szabó Gábor refor­mátus esperes szólt. A jubileumi ünnepség után az egykori református gimnázium, a Károli Gáspár Gimnázium és a Katona József Gimnázium végzett diákjai találkoztak és elevenítették fel a közös emlékeket. tek százait ápolják. Meg nem erősített hírek szerint a pekingi rádió egyik, an­gol nyelvű adása ezrekben jelölte meg a halálos áldozatok számát. A Reuter tudósítójának helyszíni be­számolója szerint a pekingi utcákon holttestek hevernek és égő gépkocsi­­roncsok láthatók. Az elrendelt rendkí­vüli állapot ellenére a fővárosban sok ezren tüntetéseken követelik a kor­mány lemondását és a legutóbbi vé­rengzésekért felelősek bíróság elé állí­tását. A pekingi egyetem falain gyászszala­gos plakátok jelentek meg. Ezek továb­bi harcra buzdítják a diákságot és „fa­sisztának” bélyegzik meg a kírtai kor­mányt. A UPI hírügynökség diplomáciai forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy Sanghajban, Kína legnagyobb iparvárosában a lakosság nagy tömegei tüntetnek a hadsereg és a rendőrség pekingi bevetése ellen. A világ számos kormányának veze­tője sajnálkozását fejezte ki a kínai hadsereg véres következményekkel já­ró fellépése miatt. A külföldön tanuló kínai diákpk Párizsban, Londonban, New Yorkban és máshol tüntetéseket tartottak az ottani kínai nagykövetsé­gek épületei előtt. Hongkongban va­sárnap 200 000 tüntető fejezte ki felhá­borodását a pekingi vérengzés miatt. A brit külügyminisztérium közleménye „mérsékletre és visszafogottságra” hí­vott fel, míg a japán kormány reményét fejezte ki, hogy Kínában elejét veszik a helyzet további rosszabbodásának. Meghalt Khomeini \ hírügynökségek vasárnap hajnal­ban gyorshírben jelentették, hogy el­hunyt Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője. A jelentések a teheráni rádió vasárnap hajnali adására hivatkoztak és emlékeztettek arra, hogy Khomeini aja­­tollahon két héttel ezelőtt belső vérzésé­nek elállítására műtétet hajtottak végre. Khomeini egészségi állapota rákbe­tegség miatt évek óta rosszabbodott és ezért az utóbbi időkben egyre keveseb­bet mutatkozhatott a nyilvánosság előtt. Az ajatollah egy teheráni kórházban hunyt el. Hivatalos életrajza szerint 89 évet élt, más adatok szerint 87 vagy 86 éves volt. Utódlásának kérdése egyelőre tisztázatlan. A haláláról szóló egymon­datos közleményt fia és egyben fő tanácsadója adta ki. A közlemény így hangzik: „A mohamedánok vezérének magasztos lelke a mennyekbe távozott és szíve, amely tele volt szeretettel isten és az elnyomott emberek iránt, meg­szűnt dobogni.” Khomeini az 1979-ben létrejött Iráni Iszlám Köztársaság alapítója volt. Egé­szen hatvanéves koráig a teológia tanára volt mindaddig, amíg nyíltan szembe nem fordult a sah uralmával. 1963-ban letartóztatták, s ennek hírére az ország­ban véres zavargások törtek ki. A halá­los ítéletet csak úgy kerülhette el, hogy 1964-ben száműzetésbe vonult: először Törökországban és Irakban keresett menedéket, majd Franciaországban te­lepedett le. 1979. február elsején, 15 nappal a sah távozása után Teheránban hatalmas tö­meg ünnepelte az ajatollah diadalmas hazatérését. Ugyanannak az évnek a de­cemberében iszlám alkotmányt vezetnek be, amelynek értelmében ő lett az ország első számú politikai vezetője. Az ÍRNA hivatalos hírügynökség je­lentése szerint Khomeini ajatollah halá­lának alkalmából az Iráni Iszlám Köz­társaságban negyvennapos gyászt ren­deltek el. „Vállalkoztunk. Vállalkozzunk!” (Folytatás az 1. oldalról) értékvesztés, csalódottság, hiteha­­gyottság, programnélküliség. Progra­mot kell adni, melyben a munkahely­­teremtésnek, az oktatásnak és a térsé­gi vállalkozások támogatásának kell elsőbbséget adni. Bella László korreferátumában ugyancsak foglalkozott a pártból kilé­pők indokaival és a felelősség kérdésé­vel. „A felelősség mindannyiunké, de nem azonos mértékben” -jr' mondta. Konkrét javaslatot is intézett a soron következő pártkongresszushoz: ,a kongresszus vesse el azt a megalázó feltételt, mely a párttagságot és a vallásosságot szembeállítja. „Csak az emberi értékek számítanak.” Ezután Jávor János, az MSZMP KB munkatársa adta elő általánossá­gokban mozgó és logikai ellentmon­dásoktól sem mentes korreferátumát, melyben az úgynevezett nagypolitika rejtelmeibe próbálta beavatni a hallga­tóságot. Több mint húsz hozzászólással foly­tatódott az aktívaülés következő napi­rendi pontja, a vita. Ezek között ki­emelésre kívánkozik Gráner Gyula fel­szólalása, aki a kecskeméti reformkor képviseletében ismertette a körök ál­láspontját. Mint mondta, a stabilizá­ció követelése irreális, hiszen az or­szágban jelenleg súlyos válság van, így nagy hiba lenne e válságot stabilizálni. A pártot radikálisan meg kell újítani, nem csupán reformintézkedések sora, hanem új modell kell. A pártszaka­dásról szólva — mely több hozzászó­lásban felmerült —r, úgy vélekedett, hogy az összeegyeztethetetlen vonula­tok, ha kell, szakadjanak le a pártról. Beszéde végén leszögezte, hogy a re­formkörök is várják és igénylik a kritikát. A legnagyobb elismerést Bá­rány István idős soltvadkerti párttag felszólalása aratta, aki szenvedélyesen utalt a hazafiság fontosságára, felhívta a pártvezetők figyelmét arra, hogy jó lenne, ha tanulnának Sztálin és Ráko­si dicstelen sorsából. „Nem akarok olyan pártnak a tagja lenni, amely visszarendeződik” — szögezte le. Idéz- i te a Petőfi Népe közelmúltban megje­lent cikkét, mely a. szőlőt politikai növénynek nevezte — félő, hogy Pé­­ter-Pálkor már a gabona is politikai növénnyé válik mondotta. Dr. Babinyecz Ferenc, a megyei pártbizottság jelen lévő titkára felszó­lalásában hangsúlyozta: a párt a veze­tés hiányától szenved, a szervezeti élet az ellehetetlenülés felé halad, a politi­kai harc során el kell kerülni a tartós nemzeti megosztottságot. Mint mond­ta: nem mindenki tanúsít olyan józan mértéktartást, mint ami Kiskőrösön tapasztalható. Csipkó Sándor, a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet elnöke, országgyűlési képviselő felszólalásában a mindig ké­sők pártjának nevezte az MSZMP-t, bírálta a pártvezetést, a főtitkárt, el­mondta, hogy az agrártézisek készíté­sénél minden változat rosszabbra sike­rült az előzőnél. Véleménye szerint a politikában is vállalkozni kell, ehhez jó esélyt ad a területi alapszervezetek­re építendő munka. Solti Kálmán tanár tizennégy kiskő­rösi kommunista nevében terjesztett elő nyolcpontos „alternatív” program­­tervezetet, melyben a reformgondol­kodás melletti elkötelezettség, a város érdekében történő összefogás, városi kerekasztal létrehozása, a nyitott poli­tikai munka és az intézmények szerve­zeti önállósága kapott hangsúlyt. A vitában felszólalt Varga Endre, a helyi MDF képviselője is, aki a prog­ramtervezetet túl általánosnak minősí­tette ' és felhívta a helyi pártvezetés figyelmét arra, hogy a reformretorika helyett a cselekvés az időszerű. Ivanics Lajos kora délután elhang­zott zárszavában nyíltnak, felelős­ségteljesnek és tanulságosnak minősí­tette a pártaktívaülés vitáját ígérve, hogy a kongresszus előtt elkészítendő térségi programban az elhangzott ja­vaslatok, észrevételek szerepelni fog­nak. Hámori Zoltán Az 1950-ben alakított Bács- Kiskun megye—erényeivel, hibáival — egyik legjellegzetesebb politikusa távozott agyvérzés következtében az elmúlt hét végén az élők sorából. Dr. Molnár Frigyes 67 éve, Bajaszentist­­vánon született iparoscsaládból. A Sugovica-parti városban élte gye­rekkorát, ott szerzett tanítói képesí­tést. Fiatalon bekapcsolódott az ifjú­sági mozgalomba. Csakhamar a vá­rosi pártbizottság állományába ke­rült. A tanácsok létrejötte után helyez­ték a megyei pártbizottságra. Első­sorban az agitációval, a kulturális neveléssel foglalkozott. Ő sem von­hatta — nem is akarta — kivonni magát a személyi kultusz mindenkit megnyomorító hatása alól, de józan­ságának, belátóképességének kö­szönhetően általában igyekezett megszelídíteni az emberi tényezőket gyakorta elhanyagoló bürokratikus rendelkezéseket. 1957 novemberében egyik alapító­ja volt a Magyar Szocialista Mun­káspárt kecskeméti, illetve Bács- Kiskun megyei szervezetének. Több mint egy évtizedig volt a megye leg­nagyobb hatalmú vezetője, a megyei pártbizottság első titkára, A több­szörösen hátrányos helyzetű, az öt­venes éveket különösen megszenvedő Bács-Kiskunban, az akkori megyei tanácselnökkel jó összhangban re­formértékű kezdeményezésekkel próbált a táj sorsán javítani. Ma el­képzelhetetlen nagy ellenállást le­küzdve vívták ki, hogy a korábban elfogadott, csak országos érdekeket elismerő ágazati tervezés mellett a területfejlesztés is megkapja méltó helyét közigazgatásunkban, az or­szágos és a helyi politikában. Nagy részt vállalt megyénkben a mezőgaz­daság szocialista átszervezéséből. Bácskai létére szülőföldi rajongással ismerte föl a homoki kertkultúra je­lentőségét. Maga is elvégezte a ker­tészeti egyetemet, doktori dolgoza­tát kibővítve adta ki a Mezőgazda­­sági Könyvkiadó. A nagyüzem kö­rülményei közé szerette volna át­menteni az évszázados kertkultúra legjobb táji hagyományait. Neki is (Folytatás az 1. oldalról) Erre is utalt dr. Lakatos Lajos igaz­gató pénteken az egyesülés paprika- és konzervgyárábanNmegtartott kiváló­cím-átadó ünnepségen. Felvázolta a Kage 1T éves fejlődését, amelynek so­rában megemlítette, hogy 1984-hez ké­pest ennek az esztendőnek végére meg­duplázódik árbevételük és elérik a két­milliárd forintot érő értékesítést. A ki­emelkedő gazdasági sikerek eléréséért, a fegyelmezett, jó minőségű munkáért külön is köszönetét mondott a fizikai dolgozóknak, kiemelve azokat, akik két vagy három műszakban, ha kellett, hétvégi pihenőnapjaikon is, vállalkoz­tak a sürgős munkák elvégzésére. Ugyancsak méltatta a szakmai,műsza­ki irányítók minőségi termelést előtér­be helyező munkájái, amely hozzásegí­tette az egyesülést a Nemzetközi Arany Csillag dij elnyeréséhez, amelyet az idén ítélt a Kage fűszerpaprika-termé­keiért egy nemzetközi szervezet. Az igazgató ünnepi beszéde után Kollarik István pénzügyminiszter­helyettes lépett a mikrofon elé. — Az arányok napjainkban mintha eltorzultak volna — mondotta —, hát­térbe szorult a gazdaság. Kevesebb fi­gyelem illeti a termelésben dolgozó em­bert, a kiemelkedő eredményeket elérő vállalatokat. Időnként olyan érzésem van, hogy kétféle magyar létezik: az egyik a demokrácia felkent papja, aki nap mint nap arról beszél, hogy az er­kölcs és a jövő mit kíván, a másik pedig arról is szól, hogy most az országot talpon kell tartani és azt is hirdeti, hogy dolgozni kell. De, sajnos, az utóbbiak szavait kevesebben hallgatják meg ... Ilyen aránytalanságok közepette öröm számomra, hogy itt a munkáról beszél­nek, küzdelmekről, sikerekről és arról, hogy ez önök számára a jövőben is a legfontosabb. Kollarik István beszélt még a pénz­ügyi egyensúly megtartásának nehéz feladatáról, ugyanis ezzel szinkronban köszönhető, hogy Fehér Lajos támo­gatásával a legfelsőbb politikai veze­téssel sikerült elfogadtatni a szak­szövetkezeti formát, megmenteni sok száz hektár szőlőt, gyümölcsöst. A gyász óráiban sem tagadható, hogy — talán nem egészen körülte­kintően megválasztott tanácsadói, talán téves helyzetértékelései miatt -— elhibázottnak bizonyult politikai döntésekhez is nevét adta. Előrelá­tóbb, tudományosabb helyi politiká­val mérsékelhette volna az ágazat országosan is súlyos gondjait. A hatvanas évek második felében nagyobb figyelmet szentelt a megye kulturális fejlesztésének, a helyi ha­gyományok ápolásának (a kívána­tosnál ugyan kisebb erővel), a műve­lődés tárgyi feltételei javításának. Igyekezett fiatalítani és jó szakem­berekkel, kiművelt emberfőkkel fel­frissíteni a megyei pártbizottság ap­parátusát. Közvetlen munkatársá­nak választotta Pozsgay Imrét, dr. Horváth Istvánt. Csaknem két évtizede távozott Kecskemétről. A Szövosz elnöke­ként folytatta nyugdíjazásáig pálya­futását. Több ciklusban képviselte megyénket a parlamentben. Hosz­­szabb ideig tagja volt az MSZMP KB-nak. Sok magas kitüntetésben részesült. Temetéséről később intézkednek. H.N. olyan gazdasági szerkezetváltást kell végrehajtani és olyan piaci mechaniz­must szükséges kialakítani, amely al­kalmassá teszi a magyar gazdaságot a nemzetközi termelési és kereskedelmi életbe való intenzívebb bekapcsolódás­hoz. — Az ország sorsa nemcsak a kor­mányzaton múlik — hangsúlyozta —, hanem a gazdasági egységeken is, az emberek munkáján. A mezőgazdaság gyönyörű eredményeket produkált az elmúlt évben, s egyetlen ágazata a nem­zetgazdaságnak, ahol 1987-hez képest nem nőtt a veszteség. A miniszterhelyettes megköszönte a Kage kollektívájának munkáját, a ve­zetőkét és külön Lakatos Lajos igazga­tó következetes, célratörő tevékenysé­gét, akinek ezután átadta a kiváló cí­met igazoló oklevelet. Dr. Gál Gyula, a megyei pártbizott­ság titkára is meíeg szavakkal köszön­tötte az egyesülés dolgozóit, valamint taggazdaságait. Beszélt arról, hogy eb­ben a gazdasági formában jelentősen hozzájárultak a térség mezőgazdasági és élelmiszer-ipari fejlődéséhez, a la­kosság jövedelmi helyzetének javulásá­hoz. Az elmúlt években valóban világ­hírűvé váltak az egyesülés termékei, a kalocsai fűszerpaprika, s e kivívott rang és elismerés megőrzéséhez kívánt további sikereket. Az ünnepségen szót kértek a dolgozók is. Kovács Ferencné, Balogh Ferencné, Mészáros István és Jasinka Ferencné, a kiszolgálóegysé­gekben dolgozók alacsony fizetését ki­fogásolták. Ezután kitüntetéseket adott át Kol­larik István. Kiváló Munkáért minisz­teri kitüntetésben részesült dr. Tiboldi Árpád igazgatóhelyettes, Kiváló Ter­melőszövetkezeti Munkáért TOT- kitüntetést kapott Rumi István osztály­­vezető, valamint öten részesültek Vál­lalati Kiváló Dolgozó kitüntetésben és hárman igazgatói dicséretben. Cs. I. G. T. T. • Jó néhány ritkaságot, érdekességet fedezhet föl a betérő a Katona József Gimnázi­umban közszemlére tárt iskolatörténeti kiállítás darabjai között. (Gaál Béla felvételei) ELLENZÉK A TÖRVÉNYHOZÁSBAN Lengyel választások Lengyelországban vasárnap megkezdődött a parlamenti választás, amelynek eredményeként — a szocialista országokban először — megjelenik az ellenzék a törvényhozásban. 425 évre emlékeztek (Folytatás az 1. oldalról) Harmadszor kiváló a Kage A küzdelem 460 képviselői és 100 szenátori helyért folyik. Annak ellenére, hogy a képviselőházi (alsóházi) helyeket a politikai erők előre elosztották maguk kö­zött, hogy biztosítsák a zökkenőmentes átmetet az eddigi — lényegében — egy­­pártrendszerről a parlamenti demokráciába, a választás végkimenetele még sincs teljesen beprogramozva. Csupán annyi van előre eldöntve, hogy a képviselői helyek 38 százalékára csak a LEMP jelöltjei pályáznak, 27 százalékára a LEMP- pel szövetséges két kis párt és három világi vallási szervezet, s a mandátumok 35 százalékáért pártokon.kívüliek és ellenzékiek versenyeznek. A szocialista orszá­gokban ez az első eset, hogy a vezető párt feladja parlamenti abszolút többségét. A szavazók arról szavazhatnak, hogy az egyes politikai erők számára kijelölt képviselői székbe az adott politikai erő melyik jelöltje kerüljön, de arról nem dönthetnek, hogy egy képviselői hely a LEMP-nek jusson-e vagy az ellenzéknek. Viszont a választók döntésétől függ, hogy az ellenzék hány helyet szerez meg a számára elérhető 161-ből a képviselőházban, és hányat a 100 szenátori székből. A lengyel szenátus (felsőház) lesz a szocialista országokban az első olyan válasz­tott testület, amelyet ténylegesen minden korlátozás nélkül, teljesen szabad, de­mokratikus választásokkal hoznak létre. BEFEJEZŐDÖTT AZ ÓMAGYAR KULTÚRA BARÁTAINAK TANÁCSKOZÁSA Kelet és Nyugat határán Acz Ómagyar Kultúra Baráti Társa­ság kecskeméti országos találkozójá­nak kétségtelenül Benda Kálmán élő­adása volt a fénypontja. Napjaink .gondjaira, holnapi kérdéseinkre is Vá­laszt keresett a társaság elnökének A magyar műveltség történeti útja Ke­let és Nyugat határán című fejtegetése. Jól döntöttek elődeink — hangoztatta •—, amikor az államalapítás ?lőtt nem sokkal kettévált kereszténység nyugati vonulatával kereste a kapcsolatot. így érhették el hazánkat az egyházat is át­alakító új szellemi áramlatok, refor­mok. Ennek köszönhető, hogy vi­szonylag gyorsan eljutottak hozzánk a mezőgazdaság, a kézműipar új vívmá­nyai, elterjedtek az európai léthez szük­séges ismeretek. Az ortodox, a keleti egyház nem törődött a nép művelésé­vel, a keresztény szerzetesrendek sok új ismeretet hoztak hazánkba. Magyarország volt évszázadokig Kelet és Nyugat határvonala, a Kárpá­tokon innen építették az utolsó gótikus templomokat, a hegyvonulaton túl tűnnek fel a hagymakupolás egyházi épületek. Sajátos műveltségű, egyedi népünk nem fogadhatja el az első világháború­ban, nacionalista német tudósok politi­kai célzatú „köztes-Európa” elméletét, mint ahogyan a tudomány megcáfolta azt a nézetet, miszerint szláv példákat követve alakult ki a magyar állam. Az országos összejövetelen a vendég­látó Kiskunságot Novák László nagy­kőrösi múzeumigazgató, Sztrinkó Ist­ván, a Katona József Múzeum igazga­tóhelyettese, H. Tóth Elvira régész és Heltai Nándor hírlapíró mutatta be a vendégeknek, akik a kétnapos tanács­kozás során Lajosmizsére is ellátogat­tak. i *

Next

/
Thumbnails
Contents