Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-28 / 150. szám

I ^Gazdasági l hírek ' Információk AMERIKAI VAJ A SZOVJETUNIÓBA Az amerikai mezőgazdasági minisztérium a napokban hagyta jóvá azt az üzletet, mely szerint a Szovjetunió 75 ezer tonna vajat vásárol az amerikai állami készletekből. Bár az üzlet árfeltételei még nem ismertek, annyit tudni, hogy a szóban forgó vajkészletet libránként (1 libra 0,4536 kilogramm) 1,32 dollárért vásárolja fel az állam, miközben a tényleges piaci ára 80-85 cent. Egyébként az USA-ban a tejtermékekre évente 82,5 millió dollár támogatást adnak. A PORTUGÁL VASÚT IS A spanyolországi vasutak korszerűsítésének tervéről már adtunk hírt, most hasonló jutott tudomásunkra Portugáliából. Elhatározták ugyanis, hogy Európa vasútvonalaihoz igazodva, ott is valamennyi új, nagy sebes­ségű vonatuk pályáit a mai 1668 milliméteres nyomtávú sínek helyett az 1435 milliméteres nyomtávúakkal építik meg. Felmérik azt is, hogy az összesen 2850 kilométer hosszú vasútvonalból mely részeket célszerű erre a nyomtávra áttelepíteni. KÖRNYEZETVÉDELMI HARC Bulgáriában az Eko-Glasznoszty független környezetvédelmi mozga­lom négy pontból álló követelést adott át a szófiai hatóságoknak. A kör­nyezetvédők az időjárás-jelentéshez hasonló heti „környezetszennyezési körkép” közzétételét kívánják a hivatalos hírközlő eszközök segítségével úgy, hogy ebben nevezzék meg a vétkes vállalatokat is. A környezetvé­dők és a hatóságok tanácskozásán hangzott el, hogy már dolgoznak az ország 1990-ig tartó, illetve azon túl is érvényes környezetvédelmi, kör­nyezet-helyreállítási programján. Ezt a tervezetet majd országos vitára is bocsátják. VEGYESVÁLLALAT FUVAROZÁSRA A Hungarocamion — felkészülve a Közös Piac 1992-re tervezett libe­ralizációjára — keresi a vállalat nyugat-európai jelenlétét biztosító meg­oldásokat, ezért luxemburgi székhellyel fuvarozóvállalatot alapított, Hungarolux Kft. néven. Más partnerekkel is tárgyalnak, legeredménye­sebbnek az M and S Shipping céggel folytatott megbeszélések látszanak. A londoni székhelyű vegyesvállalat küldemények szervezését és a Hunga­rocamion angliai képviseletének feladatait látja majd el. ISMÉT SÁSKÁJÁRÁS VÁRHATÓ Az Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) jelzései szerint újabb sáskajárás várható Afrikában. A jelentések szerint a kártevő nagy csapatokban indul Mauritániából, Maliból, Nigerből kelet felé és hama­rosan eléri Csád területét, illetve Szudán nyugati részét. SIEMENS-ÜZLETEK A nyugatnémet Siemens AG több szerződést kötött az utóbbi időben. A szovjet oktatási minisztériummal és az Orbita elektronikai vállalattal 300 ezer személyi számítógép szállításáról írtak alá szerződést. Vegyesvál­­lalat alapításáról állapodtak meg a Siemens a japán Matsushita elektroni­kai konszernnel, úgynevezett passzív elektronikai alkatrészek közös fejlesz­tésére, gyártására, értékesítésére. A vegyesvállalat profiljába tartozó alkat­részek piaca 1990-ben 30 milliárd márka körül várható világszerte. 1989. június 28. • PETŐFI NÉPE • 5 lásának módjával foglalkoztak. A kör­nyezet általános „gyengélkedésének” aggasztó jeleit sokáig igyekeztek nem észrevenni. S a dolgok odáig fajultak, hogy a jaltai levegő erős szennyezettsé­ge miatt a várost törölték a világ legje­lentősebb gyógyüdülőinek névsorából. Súlyosbodott a helyzet Jevpatorija és. Szak rekreációs övezeteiben, ahol pusztul a gyógyhatású iszap forrása, a felhalmozódott veszélyes anyagok mennyisége pedig a partmenti vizekben jelentőben meghaladja a megengedett határértékeket. Madarak és rovarok messze elkerü­lik Priszivas környékét, ahová a nagy vegyipari vállalatok kiszólják a hulla­dékot. A félsziget különleges természeti kincseihez ők „hozzátettek” még egyet: a kénsavat tartalmazó lefolyások leg­nagyobb szovjetunióbeli gyűjtőterüle­tét. Itt az oldat koncentrációja évről évre magasabb. Vajon nem errefelé kapnak erőre a savas esők, amelyek az utóbbi években sűrűsödnek a krimi kertek és ültetvények felett? Az ökológiai gondok felsorolása je­lentős részt foglalt el a megyei tanács végrehajtó bizottságának tanulmányá­ban, amelyet egy hónappal az említett ülés előtt közölt a Krimszkaja Pravda. A vállalatokon kívül intenzíven szeny­­nyezi a talajt és a vizeket számos gazda­ság, mértéktelenül használva a pesztici­­deket és a különféle műtrágyákat. A le­vegő legnagyobb szennyezője pedig a közlekedés, amelynek folyama a nyara­lószezon kezdetével — szerény számí­tások szerint — félmilliónyi személy­­gépkocsival ömlik az utakon. A félszigeten.több mint száz bányá­szati üzem működik, nyíltszíni fejtőik, bányáik behálózzák a megye egész te­rületét. Kővé és törmelékké válnak a szépségükben megismételhetetlen kri­mi hegyek. — Harmincöt évvel ezelőtt, amikor a part menti homok és kavics kiterme­lésének engedélyezéséért fordultak a megyei tanács végrehajtó bizottságá­hoz, a szakértők esküvel bizonygatták, hogy az évek során a hullámok min­dent visszahordanak — mondja Vaszi­­lij Baranovszkij, a Krím megyei tanács elnöke, a Szovjetunió népi küldötte. — De minden épp fordítva történt. A szétdúlt strandoknak még a nyomát is elmosta a tenger. A gondokat tetézte az atomerőmű építése. Üzembe helyezése csak tovább rontaná a helyzetet. A tudósok az erő­mű kapcsán most alapjában véve azon vitáznak, hányas fokozatra értékeljék az övezet szeizmicitását (a földrengés bekövetkezésének és erősségének való­színűségét), ha az erőmű működni kezd — 9-esre vagy 10-esre? Csakhogy nem lenne okosabb azt a kérdést feltenni: egyáltalán szabad-e üyen létesítményt felépíteni egy természetvédelmi terüle­ten, ahová az emberek kifejezetten pi­henni és gyógyulni jönnek? A közvélemény ítélete ez ügyben egyértelmű. Az atomerőmű üzembe he­lyezése elleni tiltakozást már több mint háromszázezer krími polgár aláírta. A tanácsülés munkájában először vettek részt az informális szervezetek képviselői. Valeríj Szagatovszkij, az „ökológia és világ” elnevezésű helyi társaság elnökhelyettese, a szimferopo­­li egyetem professzora, szót kapva az ülésen, kifejtette azt az elképzelést, mi­szerint feltétlenül egységes koncepciót kell kidolgozni a Krím, mint különle­ges rekreációs, természeti és kulturális történelmi komplexum teljes helyreállí­tására. Ez és még több más javaslat is helyet kap a félsziget ökológiai helyze­tének javítását célzó, hosszabb távú programban. T. Rjabcsikova (Krimszkaja Pravda) (Fordította: Magyar Ágnes) • Krími he­gyek. H ogyan óvjuk m eg a K rím félszigetet? Nem éppen szokványos határozatok elfogadásával végződött a Krím me­gyei tanács egyik legutóbbi ülése. A ta­nácstagok úgy ítélték, azonnal le kell állítani az atomerőmű építését, amely­nek működése az üdülőhelyek mellett megengedhetetlen. A Szovjetunió Mi­nisztertanácsához fordultak azzal a ké­réssel, vizsgálja meg soron kívül az erő­mű energetikai oktatóközponttá való átproíilírozásának kérdését. Arról is döntöttek, hogy javaslatot tesznek a kormánynak: terjesszék ki az „Össz­­szövetségi gyógyüdülő státust az egész félszigetre. Krím megye egész történelmében először fordult elő, hogy a tanácstagok ökológiai problémákkal és ezek orvos­• A szudaki Köd. Testvérlapunk írja — Apóstól szembeszállt. Es nemcsak ö: Brucan, Maurer, Doi­­na Cornea asszony,... — Mialatt maguk, elnézést, to­vább lapítottak. — Oké, beismerem — adta be derekát a vékony bajszú legény. Csakhogy harcolni innen is har­colhatunk.-— Hogyan? — Hát... Na ugye, ezért lett volna he­lyesebb, ha inkább otthon marad — nézett a szemébe a szakállas hírlapíró. —^ Remélem, nem ért félre, kedves Borcsa úr. , — Borcea, cea-val. — Nálunk nincsenek persona non graták, kivéve a tolvajokat, gyilkosokat. Ha eljött, isten hozta, noha az élet nálunk sem fenékig tejfel, azzal a különbséggel, hogy mi itthon vagyunk — Oktatta ki jóindulatúan a nyurga műköszö­rűst. — Kösz, lehet, hogy igaza van — horgasztotta le a fejét a boros­tás állá ifjú. — En mindenesetre új életet kezdek. Elmondom az igazat a „hősök" országáról. Hátha ezzel is segítek, hátha mindnyájan feléb­redünk. Új világban új élet lesz a lozinkám, hogy amiről otthon csak szavalnak, mi realizáljuk, — Új világ?— mosolyodon el a lapszerkesztő. Valaha az egykori cipész is erről fantáziáit, míg néhány kátyú észre nem térítette. — Da. Menekültek, adó és inf­láció nélkül, ahol nemcsak szaba­dok, de gazdagok is leszünk. — Hűha! — Látom, nem hisz nekem — szomorodott el a fiatalember. — Pedig szerintem itt igenis megin­dult valami. — Köszönöm a beszélgetést — illetődön meg a publicista, egy pil­lanatig habozott, majd a pénztár­cájába csípett. — A honoráriuma. — Micsoda honorárium?' Ja! Ezek szerint mégis meggondolta magát? gt- Meg... illetve tegye csak el! — mérte végig a kopott menekültet. —- Legfeljebb vissza­adja, ha munkába áll... Eltelt egy év, s az országban mintha tényleg megindult volna valami. Egy csillag lehullt, s ettől, paradox módon, mindenütt fénye­sebb lett. Kiderült, hogy mögötte más csillagok is ragyognak, me­lyeket pont a régi miatt nem tud­tak érzékelni. Megszavazták a pluralizmust, földreformot anél­kül, hogy egy lövés is eldördült volna. Aztán következett Sztálin, Nagy Imre, végül a ... műköszö­rűs, aki egy reggel, mirnix dirnix, ismét a szerkesztőségbe toppant. Harsányi idegenül bámult az elegáns vendégre. Fehér ing, feke­te öltöny, egyik ujján briliánsgyűrű villogott. — Köszönöm a kölcsönt — nyújtott át a román egy fehér bo­rítékot. — Egyúttal bocsánatot kérek múltkori naiv viselkedése­mért. Ma már tudom, hogy az in­terjúkat nem szokás megfizetni, sőt . . . — Mit mondott, hogy hívják? ■— köhintett zavartan a hírneves főszerkesztő. — Borceanak, ha még emlék­szik rám. — A cipész? — A köszörűs. Bukarestből. — Isten hozta! — derengett fel benne a múlt évi találkozás. Ez az az ürge, aki olyan világ­ban hitt, ahol nincsenek menekül­tek, se adó, se infláció. Vajon miért csak egy év múltán jelentkezett új­ra? Khm! Talán esze ágában sem volt jelentkezni, aztán mégis ide­hozta az adósság. Vagy inkább a briliánsgyűrűjét jött villogtatni? Egy év óta persze sok minden tör­tént. Csak az adó, s infláció ma­radt. ‘I .ÁR újság a Kárpátoknál? Jfe Mi lenne ? Élnek — vont vál­lat a regáti. — Felfüggesztették már a falu­rombolást? — Nem tudom. — Az élelmiszerjegy-rendszert ? '— Nem tudom. Es maga ? Jól van ? — változ­tatott témát tapintatosan a lap­­szerkesztő. — Ahogy elnézem, legalább maga megtalálta a számí­tását. Nagyjából — oldódott meg a disszidens nyelve. Elmesélte, mikor és hogyan nő­sült, melynek révén kocsihoz, kis műhelyhez és egyéb „apróságok­hoz” jutott. Egyébként nem iszik, nem politizál, fütyül a pártokra és valamennyi szervezetre, ahol mun­ka helyett reformról és más zöldsé­gekről locsognak. A főszerkesztő szája tátva ma­radt, s még akkor is az ajtóra me­redt, amikor Borcea Aurel már ré­gen eltávozott. — Viszontlátásra! — tépte fel az öreg az illatos kopertát, mely­ben öt darab százas és egy névjegy lapult: Borcsa Aurel — műköszö­rűs — Népfront utca 1. Ha ollója, kése csorba, / Megélezi Önnek Borcsa. Nagy Pál KÉPERNYŐ Mi történt Rudiik Júliával? Gyerekkorunkban tudták a mozi­sok: miként kell eladni a filmeket, ho­gyan csalogathatok be az emberek a moziba. Közönségkedvenc színészek­kel! Az ő nevük került a plakát, az újsághirdetés élére. „Páger-film”, „Fő­szerepben Tolnai Klári”, „A címsze­replő Latabár Kálmán”, üyen és ehhez hasonló információkkal keltették föl egy-egy műsor iránt az érdeklődést. A gyártók, a rendezők, maguk a szí­nészek gondosan alkalmazkodtak a szereplőkről a közvéleményben kiala­kult képhez. Híveiket a világ semmi pénzéért nem csapták volna be. A min­dig ügyefogyott csak kétbalkezes­­szerepeket vállalt. A nőhódító szépfiú a világ semmi pénzéért sem mutatko­zott volna kikosarazott udvarlóként. (Más kérdés, hogy ez a gyakorlat hasz­nált-e vagy ártott a filmművészetnek.) Veszprémben, a XIX. tv-fesztivál há­zigazda városában sétálgatva tűnt föl, hogy a közönségtalálkozóval egybekö­tött ősbemutatókat, ankétokat hirdető megállító táblákon egy-egy nagymére­tű színes fotó díszeleg. Nem a film vala­melyik főszereplőjét vagy*íróját ábrá­zolta: a műsor elején a közönséget kö­szöntő tv-bemondónőt. Nyilván úgy vélték a találkozó propagandistái, hogy a képernyőn rendszeresen jelenlé­vő bemondó kedvéért inkább beülnek a nézők a találkozó keretében meghir­detett rendezvényekre, mint az alkal­milag szerepeltetett művészek, tudó­sok, írók kedvéért. A dunántúli város utcáin sétálgató külföldi joggal vélhette: Endrey Judit a fesztivál legfontosabb személyisége, mert az ő fotójával találkozhatott leg­többször. (Csupán a hazai televízió­közönség kapcsolat egyik tünetére hí­vom fel a figyelmet, a világért sem sze­retném megbántani a bemondónőt). Közeli ismerősként, már-már hozzá­tartozóként tartják számon Endrey-. nek, Kertész Zsuzsának és a többiek­nek hogylétét. Tapasztalhattam az elmúlt hét végén is. Más elfoglaltságom miatt egy kisal­földi városban néztem a díjkiosztó ün­nepség közvetítését. Tudván, hogy Veszprémből utaztam oda, ketten is aggodalmaskodva kérdezték: „Mi van Kudlik Júliával, az ünnepség háziasz­­szonyával, sápadtnak, fáradtnak lát­szik. Kecskeméti ismerőseim is nyugta­lankodva tudakolták; csak nem beteg a népszerű bemondónő? Megkönnyeb­büléssel hallgatták válaszomat: több­ször is találkoztam vele a műsor előtti napokban, de semmi különöst nem vet­tem észre.'Nyilván másként sminkelt, vagy a világításban volt a hiba. Megnyugodtak. Legalább egy jó hír zavaros világunkban. Kérdés persze, hogy másra is olyan érdeklődéssel figyelnek-e a nézők, mint Kudlik Júlia megjelenésére? * * * A Pozsgay-portréról szívesen faggat­nám ismerőseimet. Szeretném feltéte­lezni, hogy ez a műsor — milyen furcsa szó erre a politikai tettre — a közvéle­mény-kutató intézet kimutatásaiban a leginkább tetszett produkciók között szerepel.­Abban biztos vagyok, hogy az utób­bi hónapokban felértékelődtek a bel­politikai tudósítások, kommentátorok. Aligha csupán a nagyjelentőségű válto­zások miatt. Végre kibontakoztathat­ják tehetségüket, alkalmazhatják isme­reteiket a belpolitikai tudósítók, ripor­terek is. Évtizedekig irigyelték külpolitikai ügyekkel foglalkozó kollégáikat. Ők világhírű államférfiakat is sarokba szo­ríthattak, érzékeltethették a nézőkkel, hogy a kommentátor nincs meggyő­ződve a politikus egy-egy kijelentésé­nek feltétlen igazáról, helyességéről. Idehaza azonnal rossz fiúknak minősí­tette őket székházuk igazgatósága vagy a Jászay Mari téri hatalom, ha alig észrevehetően megcsóválták a fejüket, amikor egy ráfizetéses vállalat igazga­tója tizedszer hivatkozott eredménye­ikre. Gondolhatta-e valaki akár fél éve is, hogy országunk egyik népszerű politi­kusától, a pártelnökség egyik tagjától meg meri valaki kérdezni: kommunis­tának tartja-e magát? Mindenki biztos­ra vehette volna, sem a riportert, sem a válaszolót (aki ilyen kérdést megen­ged) hosszú ideig nem láthatták volna viszont a képernyőn. Vasárnap este két jeles televíziós sze­mélyiség izgalmas, feszült, színvonalas párbeszédét élvezhették a Közelkép né­zői. Az utóbbi időben olykor kedvetlen Vitray érzékelhető szellemi összponto­sítással igyekezett minél többet kihozni Pozsgay Imre államminiszterből. Fel­tett olyan kérdéseket is, amelyeket ed­dig csak azoktól hallottunk, akik szá­mára ellenszenves, gyanús a Kecske­méthez is kötődő politikus személyisé­ge, szemlélete, stílusa. így alkalmat adott a köztársasági elnökségre is java­solt politikusnak, hogy nyilvánosan szólhasson a nemszeretem vádakról, fanyalgásokról. Á tévékritika nem személyeket, ha­nem műsorokat, képernyős magatartá­sokat minősít, mégis meg kell jegyez­nem, jóleső érzéssel hallgattam Pozs­gay megyénkre vonatkozó szavait. Di­vat mostanában mindent a sárba rán­tani, ami az elmúlt évtizedekben tör­tént. Utólag is méltányolja, elismeri az államminiszter, hogy a Bács-Kiskun megyei vezetők milyen körültekintően, helyi adottságok figyelembevételével hajtották végre a mezőgazdaság átszer­vezésének programját. Mentették, ami menthető. H. N.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents