Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-28 / 150. szám
MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) Új reális és potenciális politikai erők jelentek meg a küzdőtéren, s ezeknek az erőknek egy része az eddigi berendezkedés törvényszerűségei miatt a Parlament munkájába nem vehet részt. De nem vezethet kiegyezéshez és nemzeti közmegegyezéshez, ha politikai akaratuk nem lehet jelen a jövendő előkészítésben — hangsúlyozta az államminiszter. Ezek a reális és potenciális politikai erők — az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal és a független társadalmi szervezetek, mozgalmak képviselői — jelenleg ott ülnek a tárgyalóasztalnál. így együtt a politikai akaratképzésnek új, az eddiginél sokkal bonyolultabb rendjét hordozva előkészíthetik a közmegegyezést. Ez nem a törvényhozók, hanem elsősorban a törvényelőkészítő kormány munkájának a korlátozását jelenti. A Minisztertanács az önkorlátozásnak ezt a módját nemzeti ésszerűségből, s politikai jószándékból vállalta a tárgyalóasztalnál, amikor az MSZMP Központi Bizottsága a kormányhoz fordult ennek elfogadtatásáért — hangoztatta Pozsgay Imre. Kérte az Országgyűlést, hogy hásonló megfontolásokból méltányolja a kormány elhatározását, együttműködési szándékát, s törvényhozói munkájában a nemzeti közmegegyezést támogassa oly módon, hogy az említett sarkalatos törvények később, már a tárgyalóasztalnál előkészített formában kerüljenek a Parlament elé. Végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a politikai tárgyalások eredményesek lesznek, s így. lecsendesítik azokat a vitákat, amelyekben ma kétségbe vonják a törvényhozás legitimitását, továbbá elvezethetnek ahhoz a békés megoldáshoz, amely közös politikai cél. Ezt követően Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.), a SOTE II. számú gyermekklinikájának tanársegédje kért szót. Egyetértve a Pozsgay Imre által elmondottakkal, javasolta: bízzák meg az Országgyűlés elnökét, tárgyaljon annak érdekében, hogy a. köztársasági elnökről szóló törvényjavaslat még október előtt a Parlament elé kerüljön. Az igazságügyminisztert pedig bízzák meg azzal, hogy a nyár folyamán alternatív javaslatokat tartalmazó tervezetet tegyen le a politikai egyeztető tárgyalásokat folytató felek asztalára. Südi Bertalan f (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a jánoshalmi Petőfi Tsz MSZMP- bizottságának titkára kifogásolta a megvitatásra tervezett anyagok visszavonását. Úgy vélekedett, hogy ez sérti a törvényhozást és annak tagjait. A képviselő ezen kívül javasolta, hogy az Országgyűlés nyilatkozatban ítélje el a kínai vezetést a demokráciáért békésen tüntető állampolgárok elleni véres leszámolásért. Pozsgay Imre válaszában egyetértett Szirtesné dr. Tomsits Erika javaslatával, miszerint az Országgyűlés elnöke kapjon megbízatást a köztársasági elnöki intézmény bevezetésével kapcsolatos tárgyalásokra. Südi Bertalan felvetésére reflektálva rámutatott: az Országgyűlést nem sértheti semmilyen olyan eljárás, amire a Parlament maga adott lehetőséget. Márpedig a képviselők által elfogadott házszabály módot ad a kormánynak a törvényjavaslatok beteijesztésének visszavonására. Úgy ítélte meg, hogy jelen esetben nincs szó sem az Országgyűlés, sem a kormány presztízsveszteségéről. Ugyanígy nincs szó tétlenségről, hiszen „az Országgyűlésnek lehet menetrendje, a történelemnek azonban nincs, és most talán a történelemhez kellene alkalmazkodni”. Az államminiszteri választ követően Szűrös Mátyás szavazásra tette fel Szirtesné dr. Tomsits Erika javaslatát, amit a képviselők 5 ellenszavazattal és 24 tartózkodással elfogadtak. Südi Bertalannak a tárgysorozat kiegészítésére — a kínai intézkedések elítélésére — tett javaslatával kapcsolatban az elnök kérte, hogy konzultálhasson a külügyi bizottsággal, s utána téljenek vissza a témára. Az Országgyűlés elnökének indítványával a képviselők egyetértettek. Szűrös Mátyás ezután rátért az ülésszak tárgysorozatának témájára, egyúttal bejelentette, hogy az ülésszak várhatóan legalább három napig tart. Az elfogadott tárgysorozat A képviselők a napirendre tűzendő témák meghallgatása után egy tartózkodással — elfogadták a mostani ülésszak tárgysorozatát. Ennek értelmében a kővetkezőket tárgyalják meg: föjjuj ; 1. Személyi javaslatok; 2. A Magyar Népköztársaság 1988. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat; 3. Az államháztartási reform koncepciójáról és ^ J989, évi feladatokról szóló előterjesztés; 4. Az adóreform működésének tapasztalatairól és az adórendszer kor« szerűsítésének koncepciójáról szóló előterjesztés; *1, ő,-; 5. A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; 6. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; 7. A földről szóló, az 1989. évi XIX. törvénnyel módosított 1987. évi L törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; 8. Interpellációk, kérdések. (Az Országgyűlés 33 interpellációt és 9 kérdést tárgyai meg). HÍ H 0 Ezután került sor az első napirendi pont, azaz a személyi javaslatok tárgyalására. Szűrös Mátyás tájékoztatta a képviselőket, hogy dr. Vida Miklós lemondásával betöltetlen az Országgyűlés alelnöki helye, s erre a tisztségre a jelölőbizottság javaslatot nyújtott be. A két jelölt: Fodor István és Zsigmond Attila. A.jelölőbizottság jelentésével kapcsolatban Fodor Sándor (Fejér m., S. vk.) jelentkezett szólásra, s javasolta, hogy a jelölőlistára az Országgyűlés vegye fel — a jelölőbizottság jelentésében is megjelölt — Pálfi Dénest és Szigethy Dezsőt Az elnök szavazásra bocsátotta a javaslatot, s mivel nem volt meg a szükséges egyszerű többség, elrendelte, hogy a jelölőbizottság folytassa munkáját. Szünetet követően Gyuricza László, a jelölőbizottság elnöke ismertette szótöbbséggel elfogadott javaslatukat, eszerint öt képviselő kerüljön fel a jelölőlistára, ábécésorrendben: Fodor István, Király Zoltán, Pálfi Dénes, Szigethy Dezső és Zsigmond Attila. Szűrös Mátyás javasolta, hogy az ebédszünet elején tartsák meg a titkos szavazást. Ezután az Országgyűlés a minisztertanács elnökének kezdeményezésére és az Elnöki Tanács javaslatára Nyers Rezső államminisztert — e megbízatása alól érdemei elismerése mellett 5 ellenszavazattal, 9 tartózkodással felmentette. A tudománypolitikai és műszaki fejlesztési bizottság megalakításáról szóló javaslattal foglalkozott ezután az Országgyűlés. A javaslathoz észrevétel nem érkezett, s a képviselők egyhangúlag megalakították az új bizottságot. Ezután Szűrös Mátyás javasolta, hogy a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság megüresedett titkári tisztségére Sasvári Józsefet válasszák meg. A javaslatot egyhangúlag elfogadták a képviselők. Ezt követően az építési és közlekedési bizottság új tagjairól szavaztak. Stadinger István jelölését 6 ellenszavazattal, v tartózkodás mellett, Dauda Sándorét pedig S ellenszavazattal, 17 tartózkodás mellett elfogadták. Miért tagja Németh Miklós a pártelnökségnek? Moravcsik Ferencné (Bács-Kiskun m., 19. vk.), a Magyar Vöröskereszt kiskőrösi városi vezetőségének titkára kért szót. Hangsúlyozta: bölcs lépésnek tartja, hogy Nyers Rezső lemond a kormányban viselt tisztségéről. Viszont az MSZMP KB múlt heti ülése után e döntés ellenére úgy tűnik — mondotta —, hogy a párt és a kormány ismét összefonódik. Választ várt Németh Miklóstól, hogy miért vállalt szerepet a párt elnökségében, amikor miniszterelnökként is sok fontos és nehéz feladat hárul rá. Németh Miklós kifejtette: a KB- ülésen hosszú ideig gondolkodott, hogy vállalja-e az elnökségi tagságot. Végül is úgy vélte: az ország jelene, de még inkább jövője szempontjából döntő jelentőségű, hogy Magyarországon a demokráciába való átmenet békésen, rendezetten, az alkotmányosság követelményeit szem előtt tartva történjen meg. Tudatában kell lenni azonban annak, hogy ez a békés átmenet csak egy, a reformok iránt elkötelezett, szervezetében, platformjában, politikájában egyaránt megújuló MSZMP részvétele és meghatározó szerepe mellett valósulhat meg. Hangsúlyozta: MSZMP- elnökségbeli tagsága nem csorbíthatja a pártállam szétválasztására tett eddigi, uem csekély eredményeket, s nem korlátozhatja a kormány önállóságát és felelősségét. Az elnökségben ugyanis kizárólag a pártpolitikai szempontokat hangolják össze, s a párt reformplatformjának kidolgozásában működnek együtt, nem foglalkoznak a kormányzatot érintő kérdésekkel. Végezetül megnyugtatta a képviselőket: nem áll vissza a pártállam konstrukciója, az ő MSZMP-elnökségben vállalt szerepe nem fogja megtörni azt a folyamatot, amelyet a kormány elindított. A PÉNZÜGYMINISZTER ELŐTERJESZTÉSE Nem javult az egyensúly 1988-ban Az 1988. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot Békési László pénzügyminiszter terjesztette elő. 1 « — A bruttó nemzeti .termelés és a nemzeti jövedelem terveinktől eltérően nem nőtt, hanem, ha kis mértékben is, 0,5—1, százalékkal csökkent — mondotta. — Az ipari termelés a tervezett növekedés helyett stagnált, az élelmiszer-gazdaság termelése a tervezettnél kisebb mértékben nőtt. Az ország teljesítette nemzetközi kötelezettségeit, megőrizte fizetőképességét, ennek megfelelően a megtermelt nemzeti jövedelem belső felhasználása csökkent. A csökkenés a lakosság fogyasztását és a beruházásokat egyaránt érintette, miközben ugrásszerűen, több mint 60 milliárd forinttal növekedtek a gazdaságban a készletek. A külkereskedelem a tervezettnél jobb eredményeket ért el. A külkereskedelmi áruforgalom 500 millió forintos aktívuma kiemelkedő eredmény, jelzi az exportorientáció erősödését, az értékesítés szerkezetének átalakulását. A lakosság jövedelmei és a fogyasztói árindex meghaladta a tervezettet, az egy főre jutó reáljövedelem és reálbér csökkenése kisebb volt a prognózisoknál. A gazdaság jövedelemviszonyai is eltértek a tervezettől. Miközben az országban megtermelt összes jövedelem nem növekedett, a jövedelem elosztási arányai — nagyrészt a tervezettnél magasabb infláció, illetve az adóreform jövedelemátcsoportosító hatására — megváltoztak. A tervezettnél több jövedelem marad a vállalatoknál és szövetkezeteknél, arányait tekintve kevesebb a lakosságnál és a költségvetésnél. A külső és belső pénzügyi egyensúly nem javult, a folyó fizetési mérleg és a költségvetés hiánya nagyobb a tervezettnél. A pénzügyminiszter szerint tény, hogy nem indult meg a gazdasági növekedés az elmúlt esztendőben sem. Ugyanakkor megkezdődött a gazdaságban az elavult gazdasági struktúra változása, ami még lassú, de néhány ponton már világosan kirajzolódik. Ezt jelzi a konvertibilis export tervezettnél nagyobb növekedése és a termékváltás folyamatának gyorsulása. Ezzel törvényszerűen együtt jár, hogy a csökkenő-belföldi és szocialista piaci értékesítés miatt átmenetileg visszaesik a termelés, amíg a vállalatok termékváltással, korszerűsítéssel megtalálják a tőkés piaci értékesítés lehetőségeit. Ez az átmeneti visszaesés nem kárhoztatható, legfeljebb a váltás üteme minősíthető lassúnak. A miniszter emlékeztetett arra, hogy gyakran és joggal éri ez a kritika a kormányzati gazdaságirányítást, mert nem elég határozott és következetes a veszteségforrások csökkentésében, felszámolásában. A csődtörvény életbe léptetése óta elenyészően kevés veszteséges vállalat és szövetkezet felszámolására került sor — mondotta. A kormányszervek és a bankok a csődbe jutott gazdálkodó szervezetek többségénél arra tettek kísérletet, hogy az adósságok egy részének elengedésével, illetve átvállalásával, a termelési szerkezet korszerűsítésével, szervezeti változtatásokkal, kisebb-nagyobb fejlesztésekkel és alkalmasabb vezetők megbízásával kíséreljék meg talpra állítani, a fejlődés útján elindítani az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság több nagy múltú egységét. Tagadhatatlan: az adósságok elengedése, a támogatások növelése nem minden esetben teremtette meg a fellendülés feltételeit, hanem konzerválta a veszteségforrásokat. A kormány levonta a szükséges következtetéseket. A legutóbbi parlamenti ülésszak óta rendezetlen, nagy összegű tartozások miatt eddig 18 vállalattal és szövetkezettel szemben indította meg a felszámolási eljárást az adóhivatal. A közeljövőben nagy kereskedelmi bankjaink további 15-20, tartósan fizetésképtelen gazdálkodó egység felszámolását kezdik meg. A kormány rövidesen ismét áttekinti a felszámolási eljárás szabályait és intézkedik a még mindig meglévő ellenérdekeltség további csökkentésére. . Több jövedelem maradt , a vállalatoknál A miniszter ezután a gazdálkodó szervezetek jövedelempozícióinak alakulását befolyásoló tényezőkről szólt. — Növelte a vállalatok, szövetkezetek jövedelmeit a csökkenő jövedelemelyonás, a hazai inflációs árnyereség és néhány területen — mint például a vaskohászatban és az alumíniumiparban — a külpiacokon érvényesülő konjunktúra. Csökkentette a vállalkozók jövedelmeit a termelés fajlagos költségeinek, valamint az egyes költségtényezőnek számító termékek, nyersanyagok árainak emelkedése. Mindent összevetve, az elmúlt esztendőben vállalatainknál és szövetkezeteinknél 32,5 milliárd forinttal több nettó jövedelem maradt, mint 1987-ben. A vállalkozói kör 62 százaléka több szabad forrással rendelkezett tavaly, mint az előző esztendőben. Igaz, hogy nőtt a veszteség tömege és részaránya is. A vállalati jövedelmek alakulásának fontos vonása, hogy erőteljesen nőtt a gazdálkodó szervezetek differenciálódása. A vállalkozói kör egyharmadánál a nyereségtöbblet meghaladta a 40 százalékot, 25 százalékánál a nyereség csökkenése elérte az 50 százalékot. Az iparban 13,5 százalékkal, az építőiparban 60 százalékkal, a kereskedelemben és a szolgáltatásokban 26 százalékkal nőtt 1987-hez képest a szabad erőforrások tömege. Ezen belül lényegesén javult a kohászat és a vegyipar, csökkent a villamosenergia-ipar és az élelmiszeripar jövedelme. Az egyes ágazatokon belül is nagy a vállalatok közötti szóródás. A mezőgazdaság eredményeiről szólva Békési László kiemelte: a termelőágak közül az elmúlt esztendőben itt csökkent legkisebb mértékben a bruttó nyereség. Az ipar 40, az építőipar 52 százalékos eredménycsökkenésével szemben a mezőgazdaság eredményei 14,6 százalékkal csökkentek. Ugyanakkor a szabad források 1 százalékkal, több mint 2 milliárd forinttal növekedtek. Az sem tagadható, hogy az elmúlt esztendőben is nyílt az agrárolló. A mezőgazdaság termelési költségeinek és értékesítési árainak növekedése 2,1 százalékos különbséget mutat a mezőgazdaság terhére. Tpvább nőtt a mezőgazdasági üzemek diíferenciálódása. Ezernégyszázötven mezőgazdasági üzemből 920-nál nőtt a szabadon felhasználható forrás 1987-hez képest. Ezek a gazdálkodó egységek közel 19 milliárd forintot, 6 milliárddal többet fordítottak fejlesztésre, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor a másik oldalon 500 mezőgazdasági üzem eredményei tovább csökkentele, adósságaik növekedtek, kritikus helyzetben vegetálnak. Az eladósodott mezőgazdasági üzemek helyzetének rendezése megkezdődött,' az első mintegy 140 gazdaság stabilizálása kedvezményes Intelekkel, állami támogatással, illetve az adósságok egy részének elengedésével megtörtént, 150 üzem rendezésének programja készül, ezek megvalósítására fokozatosan kerül sor. A kormány számol azzal, hogy több száz működő mezőgazdasági üzem nem maradhat tartósan létbizonytalanságban. A súlyosan eladósodott, tartósan veszteséges üzemek mindegyike nem tartható életben, nem menthető meg. A mezőgazdaságban is szembe kell nézni a hosszú távon veszteséges üzemek egy részének fokozatos felszámolásával. A támogatásokról szólva elmondta: 25 milliárd forinttal haladták meg a tervezett mértéket, s döntően a szocialista exportot, ezen belül is nagyrészt a tervezettnél nagyobb mértékű mezőgazdasági kivitelt és beruházást finanszírozták. A kormányt számos kritika éri következetlen támogatáscsökkentési politikájáért. 1988-ban —- nagyrészt az adóreform keretében — megkezdődött a támogatások csökkentése. Jelentősen mérséklődött a fogyasztói ártámogatás, megszűnt az árkiegészítés a húsipari termékekre és az iparcikkekre. Ugyanakkor nőtt az export- és a beruházási támogatások összege. A miniszter rámutatott egy olyan összefüggésre, amelyben visszatükröződik eddigi jövedelemelvonási és -támogatási politikánk minden hibája. Az elmúlt esztendőben az államháztartás összesen 235 milliárd forintos támogatást nyújtott a gazdálkodó szervezeteknek, miközben ezen gazdálkodó szervek teljes nyeresége 238 milliárd, a támogatásoknál mindössze 3 milliárd forinttal volt több. Az a gazdaság, ahol a támogatások összege majdnem eléri a bruttó nyereség színvonalát, nem lehet fejlődőképes. S ha ehhez hozzátesszük, hogy a magyar államháztartás több mint 20 százalékát kitevő támogatások fedezetének túlnyomó többségét nem kzoktól a gazdálkodó szervezetektől kell elvonni, amelyek e támogatások haszonélvezői, akkor még nyilvánvalóbb a feladat: nem lehet más választásunk, csak a szubvenciók, dotációk radikális csökkentése, reális piaci árarányok kialakítása. Enélkül nem érvényesülhetnek a piac hatásai, nem gyorsulhat az egészséges szelekció, nem lehet csökkenteni a fejlődést gátló magas adókat — hangoztatta Békési László. Kedvezőtlen fizetési mérleg A külkereskedelmi áruforgalom javuló eredményei ellenére az ország folyó fizetési mérlege a tervezettnél lényegesen kedvezőtlenebbül alakult—folytatta beszámolóját a miniszter. — Ebben meghatározó szerepe az úgynevezett bevásárlóturizmusnak volt, amely nemcsak az ország fizetési mérlegét, hanem a kormány tekintélyét is rombolta. Nem tagadhatjuk, óriási hiba volt, hogy egy kül- és belpolitikai szempontból egyaránt fontos és pozitív lépés — a világútlevél bevezetése — nem párosult a szükséges gazdasági intézkedésekkel. Az állampolgárok jogait és lehetőségeit szélesítő döntés nem volt tekintettel gazdasági hátterünkre, az ország teherbíró képességére. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a világútlevél bevezetésének gazdasági feltételei hiányoztak. — A lecke sokba kerül. A kormány a tanulságokat levonta, a legszükségesebb intézkedéseket megtette. Intézkedései nyomán a legkeresettebb tartós fogyasztási cikkekből ma már megfelelő a belső piaci kínálat, a kereskedelmi és magánimport árszínvonala közelít egymáshoz. A kormány hosszú távú megoldásokon is dolgozik. Ezek lényege: a belföldi kínálat további bővítése; hatékonyabb külkereskedelem; a devizaellátási rendszer korszerűsítése, majd hosszabb távon a forint konvertibilitásának megteremtése. E program keretében szó sincs a lakossági devizaszámlák zárolásáról, ellenkezőleg: a devizaszámlák további liberalizálásán, illetve a devizamegtakarítások ösztönzésén dolgozunk. A tavalyi esztendő bebizonyította, hogy a társadalombiztosítás mai rendszere reménytelen versenyfutás a bevételek és a kiadások között, amit a kiadások rohamos növekedése ellenére az ellátottak általános elégedetlensége kísér. E zárszámadás is megerősít abbán a meggyőződésünkben, hogy a társadalombiztosítás reformja elkerülhetetlen, amelynek első, csupán kezdeti, de feltétlenül szükséges lépése volt a társadalombiztosítás ez évi önállósítása. — A bizottsági viták során elhangzott az a jogtalan kritika a kormánnyal szemben, hogy az elmúlt esztendőben rövid távú költségvetési érdekeinek oltárán feláldozta a szociálpolitikát. A tények épp az ellenkezőjét bizonyítják. A költségvetés hiányának növekedése árán is emelte a kormány a társadalombiztosítás állami -támogatását, hiszen annak bevételei nem fedezték a gyorsan növekvő kiadásokat. Bár a közvéleményben ellentétes vélemény uralkodik, a tényszámok azt mutatják, hogy az oktatás területén szerény mértékben emelkedett a reálérték az elíhúlt esztendőben. Tavaly tovább egyszerűsödtek' a költségvetési szervek gazdálkodási szabályai, csökkentek a kötöttségek, nőtt az intézmények, tanácsok önállósága. Ezek az intézkedések nagyobb sikert váltanának ki, ha több forrás állna e feladatok rendelkezésére. Vitathatatlan, hogy az egészségügy, a szociálpolitika, az oktatás és a kultúra intézményei ma sok helyütt anyagi gondokkal küzdenek. Ugyanakkor az sem hallgatható el, hogy ez a kényszerű gazdasági helyzet még mindig nem volt elég ahhoz, hogy a nélkülözhető, illetve felesleges és párhuzamos intézmények, szervezetek leépüljenek, megszüntetésükre sor kerüljön. Nem lehet szó nélkül hagyni néhány jellemző példát sem. Miközben egyfelelől a felsőoktatási dolgozók alacsony bérszínvonala keserves realitás, napirenden vannak a bérkövetelések, aközben ma Magyarországon egy, a felsőoktatás területén dolgozó oktatóra alig négy hallgató jut és a heti kötelező óraszám kevesebb, mint 8 óra. Miként arról is őszintén kell szólnunk, hogy az elavult műszaki technikával, anyagi gondokkal küzdő televízió belső gazdálkodásában — és persze más költségvetési szervek gazdálkodásában is — ellenőrzéseink egyszersmind elképesztő pazarlást, irracionális költekezést tapasztalnak évről évre. Tudjuk és valljuk — mondotta Békési László —hogy elkerülhetetlen államháztartásunk és ezen belül költségvetésünk reformja, a költségvetési szervek gazdálkodási, finanszírozási rendszerének korszerűsítése. Eltökélten dolgozunk ennek előkészítésén. E nagy formátumú program koncepcióját a parlament elé tatjuk. De nem lehet kizárólag reformokra várni akkor, amikor a napi gazdálkodásban, az ésszerű munkaszervezésben és irányításban« a józan takarékosságban kiaknázatlan tartalékok rejlenek. A miniszteri expozé külön is szólt a tanácsok elmúlt évi gazdálkodásáról. — Csökkenő állami támogatás, növekvő saját bevételek jellemezték 1988-ban a tanácsi feladatok finanszírozását —' mondta Békési László. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni tanácsaink erőfeszítéseiről, s a vállalati, szövetkezeti, lakossági hozzájárulásról, arról a társadalmi összefogásról, amelynek eredményeként közösségi célok megvalósítására a tanácsok lényegesen több pénzt fordíthattak az eredetileg tervezettnél. Elköltött többletbevételek — A költségvetés 1988-ban elköltötte többletbevételeit, felhasználta 10 milliárdos tartalékát, nem tudta csökkenteni a költségvetés hiányát. Emellett növekvő pénzforgalmi áthúzódásaival nem kis mértékben terhelte a folyó esztendőt. A gazdasági folyamatok ellentmondásos alakulásáért, az egyensúlyi pozíció romlásáért, egyáltalán az évek óta tartó gazdasági válság elmélyüléséért a bizottsági viták során kemény, helyenként szélsőséges' és tűre!-, metlen kritika, elmarasztalás érte a kormányt. Több képviselő, valamint az építési es közlekedési bizottság az elmúlt évi költségvetésről szóló beszámolót nem fogadta el, hangoztatta bizalmatlanságát a kormánnyal szemben. Nincs oka és joga a kormánynak a kritikát elhárítani. A jogos bírálatot akkor is el kell fogadni, na pontosan tudjuk — és ezzel minden bizonnyal a kritikát gyakorló képviselők is tisztában vannak —, hogy a mélyülő gazdasági válságért nem kizárólag a kormány gyengesége, következetlensége, esetenként hibás vagy elmulasztott intézkedési felelősek, és nem .elsősorban a jelenlegi kormány irányítómunkájának hiányosságai vezettek a gazdaság mai helyzetéhez. Ez a kormány vállalja a súlyos gazdasági örökséget, vállalja, hogy őszintén, hiánytalanul feltárja a parlament és az ország népe előtt a gazdaság valódi helyzetét, a válság okait, s nem titkolja saját hibáit sem hangoztatta Békési László. Békési László végül tájékoztatást adott arról, hogy a kormány közvetlen PARLAMENTI FOLYOSÓ Tíz órára tűzték ki az ülésszak kezdetét. Ebből aztán nem lett semmi: a képviselők— már aki egyáltalán vette a fáradságot és eljött — még az asztaloknál álltak sorba. Rend a lelke mindennek: előbb is alá kell írni a jelenléti ivet, utóbb át keli venni az ilyen-olyan hivatalos iratokat. A lényeg az, hiába nyomta a jegyző a csengőt hosszú percekig, az ülésterem csak nem telt meg. Valamikor fél óra múlva nyithatta csak meg Szűrös Mátyás az ülést. ♦ # ♦ ■ Külön tanulmányt lehetne írni a fotósokról: mindenütt ott vannak, s akár a darázs, körüldongják a politikusokat. Nincs grimasz, ásítás, körömpiszkálás, szunyókálás — amit le ne fotóznának. (Az Országgyűlési Tudósítások rendszeresen közöl összeállításokat—szerinj tem Gáti György a legjobb ebben a műfajban). Nos, tegnap százszorosán is lesben álltak. Vártak a zsákmányra: a négytagú pártelnökségre. No de most az ggyszer hoppon maradtak. Az elnökség jött ugyan, de egyáltalán nem együtt, sőt, még csak nem is ugyanazon az ajtón: külön-külön érkeztek és foglalták el helyüket. (Csak nehogy politikai következtetést vonjanak le ebből. Különben is, az egyik szünetben Nyers Rezső odaült Grósz Károly mellé, és hosszan beszélgetett vele. Ne mondjam: a fotósok ott dongtak körülöttük...) • * * A nagynevű vendéglátó cég már a múltkor beadta a kulcsot. Akkor a honvédség segítette ki az ország házát. A katonák — persze civilben —- finom kávét, üdítőt, fröccsöt, virslit kínáltak. Ráadásul olcsón. (Mindamellett az egyik Bács- Kiskun megyei képviselő tréfásan megjegyezte: Beck Tamásnak szóvá teszi, hogy egyre szűkül a választék, Maijai idejében még lábszárpörkölt is volt...) Tegnap új arcokat láthatott a T. Ház közönsége. Ezúttal a BM látja el a büfészolgálatot. Van kávé (majdnem ihatatlan, virsli (túlfőzött, kettérepedt), néhány sütemény (mint a fűrészpor) — viszont az árak elég alacsonyak (egy pár virsli pl. 29 forint). A képviselők szeretnék, ha a katonák visszavennék a hatalmat... * * *• Képviselőből nem volt igazán sok tegnap, újságíróval viszont Dunát lehetne rekeszteni. Több mint 450 'kolléga kérte akkreditálását (ezúttal nem is a rendes főbejáraton, hanem hátul engedték be a sajtót). Persze nem mind dolgozik. A neves főszerkesztő például délfelé csupán azért jött be pár percre, hogy friss hetilapjából adjon át párat a publikumnak: a reformszellemű újság kisvártatva fel is tűnt a tévé képernyőjén —- kell ennél jobb (és olcsóbb) reklám..,? Ballal
