Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
1989. június 3. • PETŐID NÉPE • 5 PEDAGÓGUSNAP, 1989 NYUGDÍJ ELŐTT |Szép volt a pályám99 (Straszer András felvétele.) A Hosszú utcai óvoda vezető óvónőjét nem kell kérdésekkel irányítani. A fotelban hátradőlve, olykor kontyát igazítva beszél, emlékezik. Hallgatni is jó. Néha megcsillan valami a szemében. Akkor feláll, mélyet lélegzik és a falon függő Váci Mihály-idézetre pillant: „Hinni — akkor is, ha a tételt olykor csak hitünk bizonyítja, s küzdeni — bár ha elégtételt csak a jövő ad álmainkra.” Visszaül, folytatja. — Mielőtt nagyon nekikeserednék, ránézek erre a néhány sorra és újra erőt ad. Most, nyugdíj előtt egyre gyakrabban fordul elő. Varga Mihályné —akit mindenki csak Tériké óvó néninek szólít, — Németh László, édesapja és jeles tanítói szavait vitte útravalóul pályájára. No és a családi múltat, a sok testvér, a szülői ház melengető érzését. Irigylésre méltó hévvel, szenvedéllyel beszél. — Sokat gondolkodtam azon, mi a legszebb az életben. Megtaláltam a választ: a szerelem és a gyermek születése. Ilyenkor egymásra figyelnek az emberek. Amikor a fiam, aki már harmincéves, becsönget, hogy csak egy pusziért jött, úgy érzem, jó anya voltam. És amikor odajön hozzám egy csillogó szemű óvodás, és azt mondja: „Óvó néni ne menj el, olyan jó volt veled énekelni”, akkor úgy vélem, jó pedagógus voltam. — Én mindent-mindent komolyan veszek. Ilyen a gyermek is. Számára óriási gond, hogy leszakadt a gombja, hogy elveszett a zsebkendője. Minden gyermek tisztán születik. S hogy miként alakul a sorsa, azt a szülői ház, az óvoda és az iskola alapvetően meghatározza. — A gyermek fantáziájának nincsenek korlátái. Ő elhiszi, hogy a kezére száz katicabogár röpült, erdőt lát, ha úgy akarom, szikrázó aranykoronát tesz a fejére, ha kartonból ragasztott süveget kap. Az ilyen gyerek érez, az ilyen gyerek gondolkodik, az ilyen gyerek szárnyal. Engem egy_ életre elkötelezett Németh László mondása. Úgy érzem, sikerült eszerint dolgoznom: „A pedagógia hit, mely inkább a természet, mint nézet dolga,, kettőt tételez fel: hogy az emberek (az eddiginél különbbé) nevelhetők, s hogy (az eddiginél többre) taníthatók”. — Boldog ember lehetek, mert mindig eleget tudtam tenni a hivatásnak és a családnak egyaránt. Ehhez persze olyan félj és gyerekek kellenek, amilyen nekem megadatott. A család számomra biztonságot, erőt, bátorítást jelentett. Elismeréseimet nekik is köszönhetem: 1975-ben Kiváló Óvónő, 1985-ben pedig Kiváló Pedagógus kitüntetést kaptam. Összefoglalva: szép volt a pályám, sokat tudtam adni a gyerekeknek, ugyanakkor mérhetetlenül sokat kaptam is. Bevallom, nehéz itthagyni a tantestületet, az óvodát, a gyerekeket. De bizakodom: még adni szeretnék magamból. Tudom, megtalálom a feladatomat, hisz csak így nem csúszik ki a lábam alól a talaj. Minden gyermek egy csiszolatlan drágakő. Én pedig még sokáig csiszolni, alakítani akarok. G. Tóth Tímea TANTESTÜLET LEGIFJABB TAGJA „Még keresem önmagam Ha Akócsiné Patkós Erzsébetet érettségizős diáknak néznék, cseppet sem csodálkoznék. Pedig ő tanár. Méghozzá a férfiasabb fajtából, aki matematikát, fizikát és számítástechnikát tanít. Huszonöt évesen a Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola tantestületének legifjabb tagja. Két éve tanít itt, bár csak egy éve diplomázott az egyetemen. — Negyedévben féijhez mentem, mivel férjemmel Lakiteleken élünk, Kecskeméten szerettem volna elhelyezkedni. — A Közgáznak azért örültem különösképpen, mert itt kiváló gépparkkal rendelkeznek a számítástechnikához. így nemcsak átadni tudom az ismereteimet, hanem a saját továbbfejlődésem is biztosítva van. Az egyetemet vörös diplomával fejezte be. A művelődési minisztertől nemrégiben tanulmányi munkája elismeréseként vehette át a Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérmet.- Azt hiszem, csak magammal szemben vagyok maximalista, a diákokkal nem. Követelek ugyan, de tudok engedékeny is lenni. A középiskolás korosztály egyébként is közel áll hozzám, hiszen a problémáikat, gondjaikat, érzelmeiket nemrég éltem át jómagam is. No persze a korosztálybeli közelségnek vannak buktatói is. Mint fiatalasszony, Erzsébetet is a család, a gyermek gondolata foglalkoztatja. Hivatása feladására azonban nem is gondol. Számára az anyagi elismerés — pillanatnyilag — nem tartozik a legfontosabb ismérvek közé. Az a fontos, hogy taníthat: ott és azt, amit mindig szeretett volna. — Ötödikes koromtól pedagógus akartam lenni. Azóta tudatosan készültem a pályára. Az egyetemtől nagyon sokat kaptam, de sajnos csak elméletből, tárgyi ismeretekből. A módszertan, a pedagógia roppant hiányos. Magamnak kell kitapasztalni most mindent: hogyan közelítsek a gyerekekhez, miben, s mennyire legyek engedékeny, hol kötelező a határozottság ... A számítástechnikát .például kiválóan megtanították velünk. De azt, hogy miként lehet ezt atadni, tanítani egy tizennégy éves diáknak, azt lassanként magunk kísérletezzük ki. Azt az eszményképet, amilyenné válni szeretne, több volt pedagógusának jellemző vonásaiból állította öszsze. Hogy végül milyennek kell lennie, még nem tudja pontosan. Mint mondja, egyelőre még keresi önmagát. — Kedvesen fogadtak a kollégák, jól érzem magam közöttük. Segítségért, tanácsért bármikor, bárkihez fordulhatok. Jólesnek az elismerések, gratulációk, de az építő kritikák is. Ügy érzem, teljes jogú tagja lettem a tantestületnek. G. T. T. NINCS FÖLDJÜK, JÓSZÁGUK, CSAK NÉPÜK SZERETETE Benedek tanító úrék életműve Ismerőseimet nyaggatom, mondják már, hol találok igazijó falusi tanítókat. Őlyanokat, akikkel leginkább csak filmekben és regényekben találkozunk. Azt várom persze, hogy legyintenek és így válaszolnak: no, azokat keresheted. A megkérdezettek egyike azonban szinte gondolkodás nélkül ajánl:. — Menj el Majsára, a Benedek házaspárhoz! Arról, hogy jó helyre küldött az ajanló, már útközben megbizonyosodhatok. Keresvén a Kiskunmajsától 16 kilométerre lévő kígyóspusztai iskolát, alkalmam nyílik az arravalókkal szót váltani. Mindegyikőjük dicséri Benedekéket. — Azok bizony jó tanítók. Sokat köszönhetünk nekik — mondogatják. A távolabb lakók szerint a tanítópár érdeme az is, hogy nem költöztek el Kígyóspusztáról az emberek. Ott tartották őket, de vajon hogyan? Dél körül érünk a tanyaközpontba. A sok épület között alig találjuk a fák mögött rejtőzködő iskolát. Tart még a tanítás, a nyitott ajtón át halljuk, amint Benedekné magyaráz a gyerekeknek. Az egyik pádon magnó, az asztalon írás- és diavetítő, a sarokban televízió, a korszerű oktatás kellékei. Két összevont, az első és a harmadik, valamint a második és negyedik osztály, azaz huszonnégy gyerek jár ide. Valamikor szakos, öt tanerős iskola volt a kígyóspusztai, száznyolcvan gyerek tanult benne. Mára az alsótagozat maradt, de van az iskola szomszédságában óvoda és napközi is. Ezenkívül jól felszerelt tornaterem, valamint négyezer kötetes könyvtár. Mindez Benedekék életműve. Hogyan hozták létre? Várjuk, hogy elmeséljék. Benedek István arcán jobban látszanak a küzdelmes évek. Ide-oda kapkod a múltban, egyszerre szeretne mindent elmesélni, bizonyára ritka az alkalom. Felesége időnként csendesen közbeszól. — Túl hosszan mondod, nincs idejük az újságíróknak. S ő kezdi el történetüket az elején. Férje a félegyházi tanítóképző után, 1951-ben került Kígyóspusztára. Majsai gyerek egyébként, de kulákszármazása miatt (25 hold földje volt az ápjának) Kiskunmajsa kivetette. Még a tanítói oklevelének minősítésére is ezt írták: „Ideológiailag fejletlen”. Természetesen felesége is az lett, amikor összeházasodtak. Pedig Benedekné „máshonnan jött”. Pálmonostorán nevelkedett, édesanyja pártmunkás, igaz hitű kommunista volt, édesapja pedig a hajdani csongrádi kubikos, a Don-kanyarban vesztette életét. Benedekné kitűnő eredménnyel képesítőzött, elhelyezkedhetett volna anyja beosztása révén bárhová. 0 azonban tartotta magára rendhez: kapott egy kinevezést és odament, ahol szükség volt rá. Az édesanyja is így látta helyesnek. —A lányomnak van egy létrája—mondta —, amit magának kell tovább építenie. Úgy hozta tehát a sors, hogy ezt a létrát 1955-től Kigyóspusztan építgette. A tanyai emberek, noha igen zárt közösségben élnek, befogadták a fiatal tanítókat. Befogadták, mert Benedekék maguk is elfogadták — látván, hogy tisztességes, dolgos, őszinte emberek veszik őket körül—az ott lakók normáit és azok szerint éltek. Benedek István még fegyelmit is kapott egyszer, mert nem volt hajlandó karácsony előtt azt monda-' ni tanítványainak: nincs Isten. Elveszítette volna a pusztai emberek bizalmát. A házaspárt a tanyai iskolában érte 1956. A legválságosabb hetekben is tanítottak, egy pillanatra sem hagyták abba az oktatást. A zűrzavaros napokban felkeresték őket a környéken lakók. — Tanító úr — mondták —, mi azt tesszük, amit mondanak. Benedek István, aki soha nem engedte, hogy tanár urazzák, hisz a tanyai tanító nem tanár úr, hanem tanító, így felelt: p.'f— Ne menjenek el, mi is maradunk. És maradtak. Hónapokra, évekre, évtizedekre. Hivták ugyan őket sokfelé, más megyékbe, városokba, de ők nem mentek. Miért? Benedekné jól emlékszik a történetre. Kenyérért állt sorba, amikor odalépett hozzá egyik tanítványának anyja és kihúzta a sorból, ezzel: — A mi tanítónk soha ne álljon sorba kenyérért. Benedek Istvánné akkor érezte meg igazán, hogy soha nem tudják elhagyni ezt a népet. ' Mégis majdnem el kellett menniük. A tanyai iskolák megszüntetésekor az ő létük is veszélybe került. A község vezetőinek, a tanácselnöknek és a párttitkámak csak akkor jutott eszébe a két tanyai tanító, ha segítséget kellett kérni a népszámláláshoz vagy a kutya- és a baromfioltáshoz. Bezzeg személyesen jelentek meg Kigyóspusztán, amikor rá akarták venni Benedekéket, költözzenek Majsára és dolgozzanak a tanyai iskolások kollégiumában. Benedekné nem értett egyet a kollégiumokkal, s amivel nem értett egyet—mondta —, azt nem is tudja csinálni. Hatéves gyerekeket kivenni a családból, úgy vélte, ifjúság elleni bűntett. Mellettük szólt az is, hogy a szomszédos állami gazdaságtól kapott olcsó telken pedagóguskölcsönből építeni kezdtek. Erre azt mondták, akik ebben az időben már a város felé kacsingattak: V-^Ha a mi tanítónknak jó itt, nekünk is jó. így aztán egyre többen kezdtek házat emelni a tanítóék portája körül. Hagyták volna hát az iskolát? Amúgy is már annyi küzdelem emlékét őrizték a falak! A hatvanas évek elején még se villany, se óvoda, se napközi nem volt. Hatvankettő után a szomszédos istállóban már villany mellett fejték a teheneket, az iskolában azonban még mindig petróleumlámpákkal világítottak. Benedekék lovaskocsikkal, szánkóval járták a szomszédos falvakat, vitték magukkal a gyerekeket, és színdarabokat adtak elő. Gyűjtöttek a pénzt a villanyra. Már csak tízezer forint hiányzott, amit végül másfél év várakozás után a megyei tanácstól kaptak meg. Televíziót vettek, akkor, amikor még Majsán sem volt. A környék lakossága esténként az iskolában nézte a televíziót. Az állami gazdaság kérésére a tanítói házaspár a napközit is megszervezte. — Ha városi ember gyerekének jár a napközi —^mondták —, akkor jár a tanyai ember gyerekének is. Másfél évig dolgoztak a napköziben ingyen, minden fizetség nélkül. A négyezer könyvből álló könyvtáruk első köteteit pedig — egy újságban felfedezett hirdetésre válaszolva — egy dunaújvárosi szocialista brigádtól kapták. A többit hasonló módon gyűjtötték és mindegyik könyvbe beleírták az ajándékozók nevét. Benedekék különböző oktatási kísérletekbe is beléptek, hogy gyarapítsák az iskola felszerelését. Máskülönben nem jutottak volna korszerű eszközökhöz, valamint ingyen szakirodalomhoz. A kísérlet kiválasztásakor persze mindig alaposan mérlegeltek, fontolgattak, nehogy a gyermek áldozat legyen. A pedagógia új irányzatai közül pedig mindig azt az utat követték, amely a tanyai embereknek jó., 1974-ben bekapcsolódtak a magnetofonos oktatásba. Úgy érezték, tartozniuk kell egy közösséghez. Benedekék, ha kellett, akár saját költségükön mentek továbbképzésekre, akadémiákra. Azt gondolták ugyanis, ahhoz, hogy magukhoz emeljék az embereket, maguknak is állandóan fejlődniük kell. Idejükből arra is maradt, hogy író-olvasó találkozókat, előadóesteket szervezzenek. Pénzük nem sok volt, örültek hát, ha egy-egy művész, alkotó ingyen vállalta a szereplést. Honnan tudták volna, hogy bizonyos írók, költők meghívása véteknek fog számítani! Csak egyetlenegyszer járt az akkori helyi hatalomnak nem tetsző vendég a tanyai iskolában, elég volt: a Benedek házaspár „kikapott”. Népművelő tevékenységük „dicséreteként” három óráig kiabáltak velük, majd kötelezték őket a vezetők, hogy minden programot ezentúl jelentsenek be. Akkor pedig már eltűnt a minősítés végéről az „ideológiailag fejletlen” mondat. Benedek István ugyanis minden kérés, felszólítás nélkül, szinte titokban elvégezte a marxista egyetemet. A sok bajban csak,az volt a jó, hogy mindig kiálltak mellettük az emberek. így fenyegették meg az ellettük támadókat: — Ha a mi tanítónknak a haja szála meggörbül, tudjuk, hová kell írni. Benedekék pedig mindent megtettek a tanyai emberekért. Benedek Istvánnak köszönhető például a busz, mely 8 órára hozza a gyerekeket az iskolába, a rozzant bolt helyett az új üzlet, és lehetne sorolni tovább a hozzájuk tartozó történetekkel. Egy biztos: maguknak soha nem kértek semmit, szegények maradtak. Földjük, jószáguk nincs, csak a tanításnak éltek. Fizetésük 9100 és 8100 forint. Mi hát a jutalmuk? A két gyermek, akit felneveltek tisztességgel. A szeretet, melyet népüktől kaptak és viszonozni tudtak. Egy dolog bántja csak Benedekéket: hogy menjenek nyugdíjba, amikor nincs, «akinek átadják életművüket. Fiatalok! Vajon ki lép az örökükbe? Benke Marta • (Gaál Béla felvételei.) Az ünnepi könyvhét könyveiből Molnár Imre Halálcsárdás című verseskötete a Tinódi Kiadó Lantos könyvek sorozatának második darabja. Molnár Imre ötödik verseskötetét — az 1985—87 között írt költeményeit nyújtja olvasóinak. Költészetét csiszolt formavilág, képi megjelenítések, zenei kötődések jellemzik. Versei a természet csodáit, mindennapi előfordulásait különös hangulattal villantják fel (Tavaszi dudolgatás, Koraőszi áhitat, stb.): A múlt-idéző elmélkedés (Gyökereim fejezete), a közelmúlt politikai történése, apró fohászok életének versihletői. írásai közül talán a legsúlyosab a kötet címadó verse. Kitűnő érzékkel Liszt Ferenc centenáriuma kapcsán, a népzene igézetében született a Halálcsárdás. .. Ég a kunyhó, ropog a nád, / gyönge nádból van a tanyád ... Ég a kunyhó, pörög a tánc, /ég a kunyhó, csörög a lánc, / ég a kunyhó, morog a nyáj, / ég a kunyhó, dűl a hodály, / ég a kunyhó, ropog a nád, / lobbannak a kicsi tanyák, / szikrát szór az eke vasa, / félharagot ver a haza ...” Az örök valaki címmel Dékány Kálmán novelláit adta közre a Tinódi Kiadó. Az írások színtere a siralomháztól a hálószobáig terjed, s noha a bennük ábrázolt világ jelenkorunké, s bennünket ábrázol, bőven tartogat meglepetést olvasóinak: megőrizhető-e korunk emberének tisztessége és önbecsülése a pusztító kiszolgáltatottság, a túlzottan felpörgetett életritmus mellett? Ha igen, milyen áldozat árán? Kiss Benedek József Attila-díjas költő ezúttal a 15 éven felüliekhez szól Március perzselt mezőin című versgyűjteményével. Az öt ciklus közül az első a természet és az ember kapcsolatát tálja elénk. A második családi motívumokat gyűjtött össze, a harmadikban a költő történelemszemlélete, a negyedikben a szerelem élményköre fogalmazódik meg. S végül az ötödik, összegző ciklus középpontjában a szerző időélménye áll. Gáti Kovács István Időzavar című kötete önéletrajzi ihletésű, de messze túlmutat az önéletrajzi regény határain. A drámai keretbe foglalt epizódok nagyító alatt rajzolt képet adnak a szovjetunióbeli kisebbségi létről és a mai magyar társadalomról. Drámaiságba ágyazott humorral, a jóízű nevetés és a fájdalom, elszánt keserűség robbanó vegyüietével megírt kötet az ünnepi könyvhét egyik nagy érdeklődésére számító munkája. w 9 író-olvasó találkozók, dedikálások, könyvankétok, könyvkiállítások Ma BAJÁN 14.30-kor a Helyőrségi Művelődési Otthonban, 17 órakor az Ady Endre Városi Könyvtár felnőtt részlegében Köteles_PállaI rendeznek író-olvasó találkozót— KECSKEMÉTEN 9 órától az SZMT székház előtt (Kisfaludy utca) gyermek aszfaltrajzversenyreés gyennekkönyvvásárra várja a gyerekeket az SZMT könyvtár és művelődési ház — 11 órakor a főtéren az Eötvös Kiadó sátránál Kiss Benedek, a Tinódi Kiadó sátránál Molnár Imre dedikál. A főtéri színpadon a Budai Dezső Általános Iskola Társas Zene Köre muzsikál, Gazdik Tamás, Kelemén Csaba és Varga Géza tanulók szavalnak— 12órakor a Tinódi Kiadó sátránál Dékány Kálmán várja olvasóit. Vasárnap KECSKEMÉTEN 10.30-kor a főtéren az . Eötvös Kiadó sátránál Gáti Kovács István és Gulay István dedikál. Hétfőn BAJÁN 18 órakor az Ady Endre Városi Könyvtárban Ferdinándy Mihály Amerikában élő íróval találkozhatnak olvasói, a vendéget Varga Katalin író, műveit Kovács István színművész mutatja be—18 órakor a Hazafias Népfront Alsóvárosi Körében (Kálmán király u. 1.) író-olvaso találkozó lesz Blazsetin István magyarországi horvát költővel. ,, | ' ; ||S ff Kedden DUNAVECSÉN 18 órakor az ÁMK-ban Czine Mihály-ankst; továbbá könyv kiállítás* könyvtombola lesz — KECSKEMÉTEN az SZMT-székházban (Kisfaludy utca) az Olvasó gyermekért megyei pályázat eredményhirdetése, a megyei könyvtár gyermekkönyvtárában Piknik-találkozó lesz. A Piknik-sorozat kedvelőit várják játékra, beszélgetésre. Vendégük Havas Fanni, a sorozat .egyik szerkesztője. Szerdán KECSKEMÉTEN a Katona József Megyei Könyvtár gyermekkönyvtárában 14.30-kor Hej, Dunairól fúj a szél... címmel Kása Csaba íróval beszélgethetnek el a gyerekek hazáról, nemzetről, múltunkról. Június9-én KECSKEMÉTEN a Katona József Megyei Könyvtár gyermekkönyvtárában: Barátunk a könyv—játékos fejtörők, a BaK-Mozaik győzteseinek jutalmazása 13.30-kor. Június 12-én BAJÁN az Ady Endre Városi Könyvtárban Drucker Tiborral, a Könyvértékesítő és Könyvkiadó Vállalat igazgatójával találkozhatnak az érdeklődők. KISKUNFÉLEGYHÁZÁN 18 órakor a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban Csengey Dénes-est lesz.
