Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám

1989. június 24. • PETŐFI NÉPE • 11

SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT

MÉRLEGEN A LABDARÚGÓ NB III.

A KTE fél szezonnyi előnyt adott az ellenfeleknek

9. KTE 30 10 3 5 12 43—37 41

Vasárnap délutánonként az idei bajnokságban is ott álldogáltak a Kecskeméti TE szurkolói a pálya szélén, várva, hogy a csapat jó játékával lelkesítse őket. Am a lila-fehér színekben játszók az őszi idényben gyengén szerepeltek, így a csorbát a tavaszi fordulókban kellett kiköszörülni. A KTE a bajnokság első felvonását az NB III. Köröscsoportjának IS. helyén zárta. Az első két győztes mérkőzés után egyre rapszodikusabban szerepeltek, és csak 18 pontot sikerült gyűjteniük.

— Mi volt az oka ennek a gyenge rajtnak?— kérdeztem Sz. Tóth Antalt, a csapat edzőjét.

— Meghatározó játékosok mentek el, illetve vonultak be. A helyükre nem tudtunk megfelelő, NB III-as képességű futballistákat igazolni, így a rést utánpótláskorú fiatalokkal próbáltuk betömni. Nagy lett a mozgás a csapaton belül, egyre több nehézség jelentkezett. A görcsös akarás következtében végül már azt sem tudták nyújtani, ami egyéni képességeik alapján elvárható lett volna.

— Úgy látszott, hogy a csapat „megroggyant". Hogyan tudtak „kiegyenesedni" ?".

— A tavaszi idénynek úgy vágtunk neki, hogy mindent el kellett követni a jobb szereplés érdekében. A KTE nem eshet ki. Az alapozás jól sikerült. A tél folyamán erősítettünk, Endre, Pataki és Fütyü személyében meghatározó játékosokat igazoltunk. Az első négy tavaszi mérkőzésen 9 pont megszerzését terveztük, és ez sikerült is. Ezután idegenben az éllovas Szegedi Dózsa ellen az utolsó pillanatban kapott góllal szenvedtünk vereséget, és elkezdődött a csapat tavaszi „mélyrepülése”. A nehéz sorsolás, az összeszokottság hiánya miatt az ötödikről a tizedik fordulóig mindössze két pontot szereztünk. A vereségek ellenére — talán az Orosháza elleni mérkőzést kivéve — nem játszott alárendelt szerepet a megfiatalított, átszervezett együttes. A védelem egyre biztosabbá vált. Sajnos, elöl a csatárok egy-egy mérkőzésen fél szezonra való gólhelyzetet is kihagytak.

— A bajnokság végére magára talált a csapat.

'— Igen, az utolsó öt fordulóban már 12 pontot szerzett, és tudásához mérten jól is játszott. Arca, stílusa lett a gárdának. így, az egész éves szereplést figyelembe véve a 9. hely reálisnak mondható.

— Mi valósult meg az előzetes tervekből?

— A középmezőnybe vártuk az együttest, és ezt el is érte. Ami ennél fontosabb: több fiatal játékost építettünk be a csapatba, akikkel majd a következő bajnokságban hírnevéhez és múltjához méltón szerepelhet a KTE.

— Kik nyújtották a legjobb teljesítményt?

— Leginkább a védelemmel voltam elégedett. Különösen a kapus, Varga István és a középhátvéd, Gál János

teljesítményét emelném ki, de dicséretet érdemel Forgó és Nagy is. A télen hozzánk került jobbhátvéd, Endre, valamint a beállós, Pataki játékával igazolta az előzetes jó híreket. A középpályán már ingadozóbb teljesítmények voltak. A csatárok rengeteg gólhelyzetet dolgoztak ki, de sokat el is hibáztak.

— Az idősebbek közül Meszlényi játéka mindig, fazont" adott a csapatnak.

— Valóban. Menet közben sokat bajlódott sérüléssel, de a bajnokság végére vezéregyéniséggé vált.

— Mi az elkövetkező hetek programja?

— Rövid pihenő után, júliusban kezdődik a felkészülés. A három idősebb futballistát nem számítva: az átlagéletkor 22 év. Ez biztató a jövőre nézve. Ám ahhoz, hogy a csapat a következő bajnokságban előrébb lépjen, a középpályás sor erősítésére és góllövő csatár igazolására lesz szükség.

— Úgy tudom, még egyéves szerződés köti a KTE-hez. Marad?

— Nehéz év volt, elfáradtam. Rövidesen leülünk a vezetőkkel tárgyalni a hogyan továbbról. Ezután fogok dönteni.

A csapat a bajnokság során 43 gólt szerzett. A házi gólkirály Horváth lett, 9 találattal. Óvári és Újfalusi S-S, Salánki 4, Torbavecz, Forgó és Fütyü 3-3 gólt szerzett. Két gólt lőtt Nagy, Boronkai, Kiss P., Kulman és Seres. A soltvadkerti Szabó még az ősszel egy öngólt vétett a KTE elleni mérkőzésen.

Szabó Etelka

MEGKÉRDEZTÜK A SZÖVETSÉG ELNÖKÉT:

Ónálló lesz-e

a Megyei labdarúgó-s vétség?

A Magyar Labdarúgó Szövetség küldöttközgyűlése a közelmúltban döntött a szövetség önállóságáról. Az országos szervnek egyúttal tagszervezete lett a megyei szövetség is. Talán ezúttal indokolt a kérdés; önálló lesz-e a megyei labdarúgószövetség?

A kérdésre dr. Major Imrétől, a szövetség Bács-Kiskun megyei elnökétől kértünk választ. '

— Az önállóság nemcsak egy deklarált elv, hanem amilyen mértékben képes a szövetségünk az önálló munkára, olyan mértékben önállósodik — mondta dr. Major Imre. — Én remélem, hogy képes lesz erre a feladatra. Egyébként a jövő héten tartunk elnökségi ülést...

— Ezen szóba kerül ez a kérdés?

— Ennek a megvitatása eddig nem merült fel, sőt az sem, hogy korlátozva lenne a szövetség szakmai tevékenysége.

— Ez az anyagi önállóságra is' vonatkozik?

— Erről az elmúlt napokban szót ejtettünk. Az történt ugyanis, hogy az egész évre jóváhagyott költségvetést kimerítette a szövetségünk, sőt már talán túl is lépte. Igaz, hogy ezt a túllépést többletbevétellel le is fedezte. A hátralévő második félévre azonban már nincs fedezet, pedig lesznek kiadások az év második felében is.

— Mi indokolta a költségvetés túllépését?

— Azt\a tájékoztatást kaptam, hojgy a szokásosnál lényegesen több ellenőrt küldtek ki a mérkőzésekre. Ebből az következik, hogy ha ilyen nagyfokú ellenőrzésre van szükség, akkor meg kellene vizsgálni a játékvezetői bizottság működését. De ennek a kérdésnek az összefüggéseit tüzetesen át kell tekintenünk ahhoz, hogy világosan lássuk az okokat.

— Tény viszont, hogy pénz nincs, és küszöbön az őszi bajnoki idény. Mi lesz a tervezett NB III-as csoporttal?

—A második félévre feltétlenül új költségvetést kell készítenünk. Még arra is számítunk, hogy az NB III-as Körös-csoport versenyeztetése a mi feladatunk lesz, és a 16 csapat nevezési díja a mi költségvetésünket gyarapítja. Ha nem kapjuk meg a rendezési jogot, akkor kártérítést kérünk az MLSZ-től. Ez részbenjogos, részben pedigvitatható. Haugyanisnem mi rendezzük a bajnokságot, nem lesznek kiadásaink. Ezen kívül felmerül az e célból létesített főtitkári státussal járó anyagi kiadás is. Sajnos, ez is támadható, mert a szezon augusztusban kezdődik, mi pedig januártól főállásban foglalkoztatjuk a főtitkárt. Igaz, hogy fel kell készülni a bajnokságra. De mennyi idő szükséges ehhez; két hónap, nyolc hónap?

— Mi lesz a témája a következő elnökségi ülésnek?

— Megbeszéljük a befejeződött bajnokság tapasztalatait és megvitatjuk a jövő évi bajnokság előkészületeit.

A Magyar Labdarúgó Szövetség elnökei eddig nem nagyon kényeztették el Bács-Kiskun megyét gyakori látogatásaikkal. Úgy tűnik, manapság már más szelek kezdenek fújdogálni a legfelsőbb testület háza táján. Jó jelnek tűnik, hogy a sportág első számú vezetője kíváncsi az ország legnagyobb megyéjének labdarúgására. De valószínűleg az is közrejátszik az érdeklődésben, hogy — a sportág megyei történetében először! — Szentannai Józsefnek, a megyei szövetség főtitkárának a személyében Bács- Kiskun megyebeli tagja is van az MLSZ elnökségének.

Dr. Laczkó Mihály, a Magyar Labdarúgó Szövet— Javasoljuk, vitassa meg az elnökség azt a korábbi indítványunkat, hogy a megyei bajnokságban az ifjúsági helyett utánpótlásbajnokság legyen. Bővítve ezzel az ifjúsági korból kiöregedettek, de a felnőtt csapatba még éretlenek folyamatos játéklehetőségét. A másik javaslatunk az, hogy folytatódjék a Magyar Népköztársasági Kupa megyei sorozata a már országos körbe jutottak részvételével, legyen MNK-döntő, amely tovább népszerűsítheti a kupasorozatot, a sportágat.

— ígérhetem, hogy az elnökség nem zárkózik el a javaslatok megvitatásától — mondta dr. Major Imre, a megyei labdarúgó-szövetség elnöke.

ség újonnan megválaszott elnöke a jövő héten Bács- Kiskun megyébe látogat. Ezt az alkalmat szeretnénk felhasználni arra is, hogy válaszoljon a sportággal kapcsolatos kérdésekre. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy levélben: Petőfi Népe szerkesztősége, sportrovat, 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A, vagy a 27-611-es telefonszámon — névvel, címmel vagy telefonszámmal juttassák el kérdéseiket szerkesztőségünknek. Mi továbbítjuk az MLSZ elnökéhez és terveink szerint július 1- jei, szombati számunkban közöljük a válaszokat is.

Tehát arra biztatjuk: kérdezzen azxMLSZ elnökétől!

—banczik—

V ENDÉGÜNK LESZ: DR. LACZKÓ MIHÁLY

Mit kérdezne az MLSZ elnökétől?

Hívja a 76/27-611-es telefonszámot!

Világbajnokság előtti pontvadászat

Az Alföldön senki sem tájolta el magát

A Magyar Tájfutó Szövetség az idén a Bács-Kiskun megyeieket bízta meg az országos csapatbajnokság megrendezésével. A versenyt az elmúlt hét végén Lákitelek-Tőserdő térségében bonyolították le. A bajnokságon a teljes hazai élmezőny rajthoz állt, mivel ez volt az utolsó jelentős erőpróba a Svédországban sorra kerülő augusztusi világbajnokság előtt. 30 egyesület 32S versenyzője mérte össze tudását hat kategóriában.

Alig múlt kilenc óra, amikor az első futók térképpel, tájolóval nekivágtak a több km hosszú távnak. A jó tájfutónak persze nem elég csak gyorsan szednie a lábát, hanem a térképen bejelölt ellenőrző pontokat is meg kell keresnie. Ha meglelte, lázas sietséggel kilyukasztja a versenyzőkartonját, majd az összes ellenőrző pont felkeresése után minél előbb igyekszik a célba. A versenyzők a táv nagy részén az erdőben, a homokbuckák között vagy éppen árkon-bokron túl vannak.

A nap már egyre jobban perzselt, amikor az első futók csapzottan a célba értek. Az egyiknek az ágak tépték meg a melegítőjét, egy másik kislány a zoknijából szedegette szorgalmasan kifelé a királydinnyéket. Ebből is látszott, hogy igazi alföldi terepen rendezték a versenyt. Akik meg könnyelműen csak rövidnadrágban vágtak neki az útnak, azok a célban valami „csalánerdőt” emlegettek, miközben buzgón vakaróztak.

■Hazánkban a csapatbajnokság a legrégibb bajnoki versenyszám. Nagy tömeget mozgat, sajátos hangulata van. A verseny folyamán a szakosztályok felmérhetik, hol tartanak a többiekhez képest.

Már dél felé járt, a cél körüli tisztáson igazi piknikhangulat uralkodott. A távot már teljesített versenyzők letelepedtek a fűben, várták csapattársaik előbukkanását az erdőből, fél szemmel az órát figyelték. Közben előkerült a szendvics, a gyümölcs, és a melegben jó szolgálatot tett a lajtkocsi. A terepen már csak a felnőtt férfi versenyzők futottak. Nekik több mint 17 km-t kellett megtenni, és közben a 28 ellenőrző pontot sorban felkeresni

A zsűrisátor környékén Monspart Saroltával találkoztam, aki nemrég még maga is sikeres tájfutó volt. 1964 és 1977 között idehaza az egyéni bajnokságban nem talált legyőzőre. 1972- ben a csehszlovákiai világbajnokságon elsőként törte meg a skandinávok egyeduralmát, és egyéni bajnokságot nyert. Később maratoni futással, sífutással foglalkozott. Monspart Saroltát — aki jelenleg a tájfutók szövetségi kapitánya — most a sportág szépségeiről kérdeztem.

— Kévés ilyen sportág van — mondta a kapitány —, amelyben a versenyző ennyire az önerejére van utalva, mint a tájfutásban.

A rajttól a célig önállóan dönti el, hogy müyen iramban, müyen irányban fusson, hogyan ossza be az erejét. Itt az ember megtanul térképet olvasni, a terepen tájékozódni, gondolkodni, mialatt közel kerül a természethez is.

— A sportág népszerűsítését hol kell elkezdeni?

— Már az általános iskolákban. A térképolvasás, a tájékozódni tudás szorosan kapcsolódik például a környezetismereti, a földrajzi tananyaghoz. A gyerekek egészséges fejlődéséhez fontos volna tömegméretű elterjesztése.

— Úgy hallottam, Svédországban hétvégeken egész családok kerekednek fel, hogy részt vegyenek tájfutó versenyeken.

— Igen, ez náluk már életformává vált. Az északi országokban nagyon népszerű ez a sport, ott az őshazája. Az iskolákban a tájfutást tantárgyként oktatják. Gyakran ötezer ember is elindul egy-egy versenyen, külön a gyerekek, a szülők és a nagyszülők. Ha a családból valaki belekóstol, hozza magával a többieket is. A 35 éven felülieknek veterán-vüágbajnokságot szoktak rendezni. A következő 1990-ben éppen Magyarországon lesz — mondta Monspart Sarolta, miközben az utolsó futók is célba értek.

A versenyen több jó eredmény született. A felnőtt nőknél az SZVSE, az ifjúságiaknál a Tipográfia lett az első. A junioroknál a DVTK győzött, míg a Kecskeméti MÁV csapata a hatodik helyet szerezte meg. A felnőtt férfiak mezőnyében a PVSK, az ifjúságiaknál a Videoton, a junioroknál pedig a DVTK csapata végzett az első helyen.

— sze —

Budapesten járt a világ egyik legerősebb embere

Anatolij Piszarenko neve fogalom a súlyemelésben. A nyolcvanas évek ólomsúlyú kiválóságát esztendőkön át méltán minősítették a világ legerősebb emberének, aki gyakorlatilag legyőzhetetlen volt, sőt, akadt idő, amikor megszorítani se nagyon tudták a plusz 110 kilósok mezőnyében. A szovjet óriás versenyzőként sohasem szerepelt Magyarországon, most — mint a Dinamo Kijev vezetőedzője — viszont néhány napig Budapesten vendégeskedett. Az MTI munkatársa ezért először úticéljáról faggatta a 31 éves szakembert, aki méjg ma is nyugodtan a dobogóra állhatna, hiszen egy grammnyi súlyfelesleg. nincs rajta.

— Mindenekelőtt dr. Aján Tamáshoz, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség főtitkárához jöttem — mondta Anatolij Piszarenko. — Tudom, az IWF nagyszabású sportágfejlesztési elképzeléseken dolgozik, s örömmel tölt el a tudat, hogy a magyar főtitkár nekem is szerepet szán megvalósításukban. Több szakmai-nevelési központ felállítása is tervbe van véve, olyan térségekben, ahol a súlyemelés még nem eléggé elteijedt. Vagyis Latin-Ameríkában, Indonéziában, Észak- és Dél- Afrikában. Az utánpótlásképzés eme centrumaiban szakembereket kíván foglalkoztatni a nemzetközi szövetség, s az én nevem is szóba került, mint aki versenyzői, s immár edzői tapasztalatait is kamatoztathatja.

— Nem gondolja, hogy még jó néhány esztendeig maradhatott volna a sportolók táborában?

— Meglehet, de 1987-es búcsúmat elodázhatatlanná tette egy súlyos sérülésem. A reimsi Európa-bajnokságon váltam harcképtelenné: az egyik szakításgyakorlatom közben éreztem a fájdalmat a lábamban. Szakadás volt, azután a hosszadalmas gyógyulás, és többet nem tértem vissza a porondra.

— Egyáltalán nem is emelt azóta?

— Dehogynem! Bár tény, hogy a versenyszerű súlyemeléssel együtt csaknem teljesen felhagytam az edzésekkel is. Pontosabban: tréningezek, de más

sportágakban, elsősorban teniszpályán mozgok otthonosan.

— A legjobb eredménye szakításban 200 kiló fölött volt, lökésben pedig éveken át élt a 266 kg-os világrekordja. Most mennyit bírna a feje fölé emelni?

— Edzés és mindenfajta külső segítség nélkül, azt hiszem, képes lennék most is körülbelül 150 kilót szakítani, s a két mázsát kilökni.

— Ha már a megsegítést említette,

mit tart a szöuli .olimpia nem csupán a súlyemelőket érintő doppingbotrányáról? «

— Szöul után sok minden megváltozott, a súlyemelésben bizonyosan. Érződik a hozzáállás módosulása a Szovjetunióban is. Az IWF által meghirdetett, minden korábbinál keményebb, s elriasztóbb hatásúnak ígérkező doppingellenes fellépés talán eredményre vezet.

— Elérhető a kívánt hatás, a teljesen doppingmentes súlyemelés szerte a világban?

— őszintén szeretném hinni, hogy igen, de roppant nehéznek ígérkezik e küzdelem. Az biztos, hogy a korlátozás, a bármily szigorú ellenőrzés önmagában nem elégséges, csak az hozhat megnyugvást, ha teljesen ki tudjuk iktatni a meg nem engedett készítmények használatát. A súlyemelésnek teljesen tisztává kell válnia, s ehhez nem elegendő egy-két ország elhatározása, elszigetelt törekvése. Az IWF-nek szövetségesekre kell lelnie valamennyi tagországában. A bármikor elvégezhető, rajtaütésszerű kontroll kiterjesztésével, a még a mostaninál is szigorúbb büntetésekkel, s mindezzel párhuzamosan a jövő súlyemelőinek _ felvilágosításával érhető csak el siker. Ám azt sem szabad feledni, hogy napjainkban nemcsak az ellenőrzés erősödik, hanem azok a módszerek is, amelyek a doppingolás elfedésére, a kimutathatóság meggátolására szolgálnak. Márpedig amíg az orvosok is nem állnak valamennyien a doppingellenesség oldalára, addig nagyon nehéz a harc eredményességében bízni — mondta Piszarenko.

I ; . . ; , 'y ' V- ■-V’.:,

RÖVIDEN • RÖVIDEN

• Jövő héten kezdődik a wimbledoni teniszbajnokság, amelyen Temesvári Andrea képviseli a magyar színeket. A rendezők már elkészítették a sorsolást, amely szeríht Temesvári az első fordulóban az ausztrál Radford ellen kezd. Ha győz, a második körben a nyolcszoros bajnok amerikai Navratilovával találkozik.

• Hosszas alkudozások után megállapodás született a spanyol Barcelona és az angol Tottenham képviselői között Gary Lineker átigazolásáról. Az

1986-os mexikói világbajnokság gólkirályáért a londoniak másfél mMo fontot fizetnek.

• Szöul aranynapjaiból a magyar vívók is kivették a részüket, s nagyszerű szereplésükre a kardozók tették fel a koronát, győzelmükkel. Most bizonyára sokan azt hiszik, hogy a vívókat tejben-vajban fürösztik. A valóság az, hogy a vívóválogatott tagjai „hitelben”

utaznak a júliusi denveri világbajnokságra, mert a költségvetésükből még egymillió forint hiányzik.

• Profiszerződést ajánlott Balli úr, az olasz Benottó cég kelet-európai igazgatója két magyar kerékpáros számára. A két helyért várhatóan nagy harc lesz, mert aki bekerül a profikörforgásba, az — labdarúgó-hasonlattal élve — olyan, mintha valaki a Bundesligában játszana.

• Messzi István, a Kecskeméti SC olimpiai ezüstérmes súlyemelője Angliába utazott, ahol a Silver Dragon elnevezésű nemzetközi súlyemelőversenyen indul.

• Ma és holnap 8-tól 11 óráig rendezik meg a megyei A osztályú halfogó csapatbajnokságot. Az első napon a nők és az ifjúságiak, vasárnap pedig a felnőtt férfiak vetélkednek a Kiskunsági Öntöző Főcsatorna szalkszentmártoni szakaszán, a Homoki-hidnál.

Olimpiai bajnok Bács-Kiskunból

Remekül szerepeltek megyénk ifjú sakkozói a Szombathelyen megrendezett országos diákolimpia döntőjén. A Gyimesi Zoltán, Mann Gerald, Turzó Attila összetételű Dutép SC-s fiúegyüttes a megyék közötti pontversenyben a 2. helyezést szerezte meg. A 15 éven aluliak mezőnyében Gyimesi Zoltán bronzérmet, a 13 éven aluliak között Mann Gerald aranyérmet nyert. A Petőfi Sándor Általános Iskola kitűnő tanulójával ezt követően beszélgettünk.

— Kérlek, pergesd vissza az eseményeket!

— Kilencfordulós svájci rendszerben folyt a verseny. Két vereség mellett hétszer győztem, és tulajdonképpen végig vezetve szereztem meg az aranyérmet.

— Te voltál az első számú esélyes?

— Egyáltalán nem. Arra csak én gondoltam és az edzőim, hogy ezt a versenyt megnyerem.

— Ki volt a legnagyobb ellenfeled?

— A szombathelyi Ruck Robi. A 4. fordulóban tőle ki is kaptam. Őt Gyimesi Zoli is csak nagy nehezen győzte le a múltkor a világbajnokságra kijutásáért megrendezett párosmérkőzésen.

— Hogyhogy nem egy korcsoportban játszottatok Zolival, hiszen egyidősek vagytok?

— A sikeres csapatszereplés érdekében vállalta, hogy a nagyok között indul. Ez nagyon szép volt Zolitól, márcsak ezért is megérdemelte volna a csapataranyérmet. Ehhez, sajnos, másfél pont hiányzott.

— Milyen programod van nyárra?

— Jelenleg naponta 4-5 órát sakkozok. A saját játszmáimat elemzem és főleg a megnyitásaimat csiszolgatom. Július elején tíz napra a Mecsekbe megyünk, vándortáborba, utána ismét sakk következik. Július végén indulok a Tóth László-sakkfesztivál mesterversenyén, augusztusban pedig meghívást kaptam a wiesbadeni nyílt versenyre.

— Nem lesznek túl erősek ezek a versenyek?

— Biztos, hogy nehéz lesz, de a mesterekkel nagy élmény játszani és sokat lehet tőlük tanulni.

— Mikor leszel te az „oktató" ?

— Remélhetőleg decemberben, az országos korcsoportos döntőn.

Pál Imre