Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám

1989. június 24. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT MÉRLEGEN A LABDARÚGÓ NB III. A KTE fél szezonnyi előnyt adott az ellenfeleknek 9. KTE 30 10 3 5 12 43—37 41 Vasárnap délutánonként az idei baj­nokságban is ott álldogáltak a Kecske­méti TE szurkolói a pálya szélén, vár­va, hogy a csapat jó játékával lelkesítse őket. Am a lila-fehér színekben játszók az őszi idényben gyengén szerepeltek, így a csorbát a tavaszi fordulókban kellett kiköszörülni. A KTE a bajnok­ság első felvonását az NB III. Körös­csoportjának IS. helyén zárta. Az első két győztes mérkőzés után egyre rap­­szodikusabban szerepeltek, és csak 18 pontot sikerült gyűjteniük. — Mi volt az oka ennek a gyenge rajtnak?— kérdeztem Sz. Tóth Antalt, a csapat edzőjét. — Meghatározó játékosok mentek el, illetve vonultak be. A helyükre nem tudtunk megfelelő, NB III-as képessé­gű futballistákat igazolni, így a rést utánpótláskorú fiatalokkal próbáltuk betömni. Nagy lett a mozgás a csapa­ton belül, egyre több nehézség jelentke­zett. A görcsös akarás következtében végül már azt sem tudták nyújtani, ami egyéni képességeik alapján elvárható lett volna. — Úgy látszott, hogy a csapat „meg­roggyant". Hogyan tudtak „kiegyene­sedni" ?". — A tavaszi idénynek úgy vágtunk neki, hogy mindent el kellett követni a jobb szereplés érdekében. A KTE nem eshet ki. Az alapozás jól sikerült. A tél folyamán erősítettünk, Endre, Pataki és Fütyü személyében meghatározó já­tékosokat igazoltunk. Az első négy ta­vaszi mérkőzésen 9 pont megszerzését terveztük, és ez sikerült is. Ezután ide­genben az éllovas Szegedi Dózsa ellen az utolsó pillanatban kapott góllal szenvedtünk vereséget, és elkezdődött a csapat tavaszi „mélyrepülése”. A ne­héz sorsolás, az összeszokottság hiánya miatt az ötödikről a tizedik fordulóig mindössze két pontot szereztünk. A vereségek ellenére — talán az Oros­háza elleni mérkőzést kivéve — nem játszott alárendelt szerepet a megfiata­lított, átszervezett együttes. A védelem egyre biztosabbá vált. Sajnos, elöl a csatárok egy-egy mérkőzésen fél sze­zonra való gólhelyzetet is kihagytak. — A bajnokság végére magára talált a csapat. '— Igen, az utolsó öt fordulóban már 12 pontot szerzett, és tudásához mérten jól is játszott. Arca, stílusa lett a gárdá­nak. így, az egész éves szereplést figye­lembe véve a 9. hely reálisnak mondha­tó. — Mi valósult meg az előzetes tervek­ből? — A középmezőnybe vártuk az együttest, és ezt el is érte. Ami ennél fontosabb: több fiatal játékost építet­tünk be a csapatba, akikkel majd a következő bajnokságban hírnevéhez és múltjához méltón szerepelhet a KTE. — Kik nyújtották a legjobb teljesít­ményt? — Leginkább a védelemmel voltam elégedett. Különösen a kapus, Varga István és a középhátvéd, Gál János teljesítményét emelném ki, de dicséretet érdemel Forgó és Nagy is. A télen hoz­zánk került jobbhátvéd, Endre, vala­mint a beállós, Pataki játékával igazol­ta az előzetes jó híreket. A középpályán már ingadozóbb teljesítmények voltak. A csatárok rengeteg gólhelyzetet dol­goztak ki, de sokat el is hibáztak. — Az idősebbek közül Meszlényi já­téka mindig, fazont" adott a csapatnak. — Valóban. Menet közben sokat bajlódott sérüléssel, de a bajnokság vé­gére vezéregyéniséggé vált. — Mi az elkövetkező hetek program­ja? — Rövid pihenő után, júliusban kez­dődik a felkészülés. A három idősebb futballistát nem számítva: az átlagélet­kor 22 év. Ez biztató a jövőre nézve. Ám ahhoz, hogy a csapat a következő bajnokságban előrébb lépjen, a közép­pályás sor erősítésére és góllövő csatár igazolására lesz szükség. — Úgy tudom, még egyéves szerződés köti a KTE-hez. Marad? — Nehéz év volt, elfáradtam. Rövi­desen leülünk a vezetőkkel tárgyalni a hogyan továbbról. Ezután fogok dön­teni. A csapat a bajnokság során 43 gólt szerzett. A házi gólkirály Horváth lett, 9 találattal. Óvári és Újfalusi S-S, Sa­­lánki 4, Torbavecz, Forgó és Fütyü 3-3 gólt szerzett. Két gólt lőtt Nagy, Bo­­ronkai, Kiss P., Kulman és Seres. A soltvadkerti Szabó még az ősszel egy öngólt vétett a KTE elleni mérkőzésen. Szabó Etelka MEGKÉRDEZTÜK A SZÖVETSÉG ELNÖKÉT: Ónálló lesz-e a Megyei labdarúgó-s vétség? A Magyar Labdarúgó Szövetség küldöttközgyűlése a közelmúltban döntött a szövetség önállóságáról. Az országos szervnek egyúttal tag­­szervezete lett a megyei szövetség is. Talán ezúttal indokolt a kérdés; önálló lesz-e a megyei labdarúgó­szövetség? A kérdésre dr. Major Imrétől, a szövetség Bács-Kiskun megyei el­nökétől kértünk választ. ' — Az önállóság nemcsak egy deklarált elv, hanem amilyen mér­tékben képes a szövetségünk az önálló munkára, olyan mértékben önállósodik — mondta dr. Major Imre. — Én remélem, hogy képes lesz erre a feladatra. Egyébként a jövő héten tartunk elnökségi ülést... — Ezen szóba kerül ez a kérdés? — Ennek a megvitatása eddig nem merült fel, sőt az sem, hogy korlátozva lenne a szövetség szak­mai tevékenysége. — Ez az anyagi önállóságra is' vonatkozik? — Erről az elmúlt napokban szót ejtettünk. Az történt ugyanis, hogy az egész évre jóváhagyott költségvetést kimerítette a szövet­ségünk, sőt már talán túl is lépte. Igaz, hogy ezt a túllépést többlet­­bevétellel le is fedezte. A hátralévő második félévre azonban már nincs fedezet, pedig lesznek kiadá­sok az év második felében is. — Mi indokolta a költségvetés túllépését? — Azt\a tájékoztatást kaptam, hojgy a szokásosnál lényegesen több ellenőrt küldtek ki a mérkő­zésekre. Ebből az következik, hogy ha ilyen nagyfokú ellenőrzésre van szükség, akkor meg kellene vizs­gálni a játékvezetői bizottság mű­ködését. De ennek a kérdésnek az összefüggéseit tüzetesen át kell te­kintenünk ahhoz, hogy világosan lássuk az okokat. — Tény viszont, hogy pénz nincs, és küszöbön az őszi bajnoki idény. Mi lesz a tervezett NB III-as cso­porttal? —A második félévre feltétlenül új költségvetést kell készítenünk. Még arra is számítunk, hogy az NB III-as Körös-csoport versenyeztetése a mi feladatunk lesz, és a 16 csapat neve­zési díja a mi költségvetésünket gya­rapítja. Ha nem kapjuk meg a rende­zési jogot, akkor kártérítést kérünk az MLSZ-től. Ez részbenjogos, rész­ben pedigvitatható. Haugyanisnem mi rendezzük a bajnokságot, nem lesznek kiadásaink. Ezen kívül fel­merül az e célból létesített főtitkári státussal járó anyagi kiadás is. Saj­nos, ez is támadható, mert a szezon augusztusban kezdődik, mi pedig ja­nuártól főállásban foglalkoztatjuk a főtitkárt. Igaz, hogy fel kell készülni a bajnokságra. De mennyi idő szük­séges ehhez; két hónap, nyolc hó­nap? — Mi lesz a témája a következő elnökségi ülésnek? — Megbeszéljük a befejeződött bajnokság tapasztalatait és megvi­tatjuk a jövő évi bajnokság előké­születeit. A Magyar Labdarúgó Szövetség elnökei eddig nem nagyon kényeztették el Bács-Kiskun megyét gyako­­ri látogatásaikkal. Úgy tű­nik, manapság már más sze­lek kezdenek fújdogálni a legfelsőbb testület háza tá­ján. Jó jelnek tűnik, hogy a sportág első számú vezetője kíváncsi az ország legna­gyobb megyéjének labdarú­gására. De valószínűleg az is közrejátszik az érdeklődés­ben, hogy — a sportág me­gyei történetében először! — Szentannai Józsefnek, a megyei szövetség főtitkárá­nak a személyében Bács- Kiskun megyebeli tagja is van az MLSZ elnökségének. Dr. Laczkó Mihály, a Magyar Labdarúgó Szövet­— Javasoljuk, vitassa meg az el­nökség azt a korábbi indítványun­kat, hogy a megyei bajnokságban az ifjúsági helyett utánpótlás­bajnokság legyen. Bővítve ezzel az ifjúsági korból kiöregedettek, de a felnőtt csapatba még éretlenek fo­lyamatos játéklehetőségét. A másik javaslatunk az, hogy folytatódjék a Magyar Népköztársasági Kupa megyei sorozata a már országos körbe jutottak részvételével, legyen MNK-döntő, amely tovább népsze­rűsítheti a kupasorozatot, a sport­ágat. — ígérhetem, hogy az elnökség nem zárkózik el a javaslatok meg­vitatásától — mondta dr. Major Imre, a megyei labdarúgó-szövet­ség elnöke. ség újonnan megválaszott elnöke a jövő héten Bács- Kiskun megyébe látogat. Ezt az alkalmat szeretnénk felhasználni arra is, hogy vá­laszoljon a sportággal kap­csolatos kérdésekre. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy le­vélben: Petőfi Népe szer­kesztősége, sportrovat, 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A, vagy a 27-611-es tele­fonszámon — névvel, cím­mel vagy telefonszámmal juttassák el kérdéseiket szer­kesztőségünknek. Mi továb­bítjuk az MLSZ elnökéhez és terveink szerint július 1- jei, szombati számunkban közöljük a válaszokat is. Tehát arra biztatjuk: kér­dezzen azxMLSZ elnökétől! —banczik— V ENDÉGÜNK LESZ: DR. LACZKÓ MIHÁLY Mit kérdezne az MLSZ elnökétől? Hívja a 76/27-611-es telefonszámot! Világbajnokság előtti pontvadászat Az Alföldön senki sem tájolta el magát A Magyar Tájfutó Szövetség az idén a Bács-Kiskun megyeieket bízta meg az országos csapatbajnokság megrendezé­sével. A versenyt az elmúlt hét végén Lákitelek-Tőserdő térségében bonyolí­tották le. A bajnokságon a teljes hazai élmezőny rajthoz állt, mivel ez volt az utolsó jelentős erőpróba a Svédország­ban sorra kerülő augusztusi világbaj­nokság előtt. 30 egyesület 32S verseny­zője mérte össze tudását hat kategóriá­ban. Alig múlt kilenc óra, amikor az első futók térképpel, tájolóval nekivágtak a több km hosszú távnak. A jó tájfutó­nak persze nem elég csak gyorsan szed­nie a lábát, hanem a térképen bejelölt ellenőrző pontokat is meg kell keresnie. Ha meglelte, lázas sietséggel kilyu­kasztja a versenyzőkartonját, majd az összes ellenőrző pont felkeresése után minél előbb igyekszik a célba. A ver­senyzők a táv nagy részén az erdőben, a homokbuckák között vagy éppen ár­­kon-bokron túl vannak. A nap már egyre jobban perzselt, amikor az első futók csapzottan a célba értek. Az egyiknek az ágak tépték meg a melegítőjét, egy másik kislány a zok­nijából szedegette szorgalmasan kifelé a királydinnyéket. Ebből is látszott, hogy igazi alföldi terepen rendezték a versenyt. Akik meg könnyelműen csak rövidnadrágban vágtak neki az útnak, azok a célban valami „csalánerdőt” emlegettek, miközben buzgón vaka­róztak. ■Hazánkban a csapatbajnokság a leg­régibb bajnoki versenyszám. Nagy tö­meget mozgat, sajátos hangulata van. A verseny folyamán a szakosztályok felmérhetik, hol tartanak a többiekhez képest. Már dél felé járt, a cél körüli tisztá­son igazi piknikhangulat uralkodott. A távot már teljesített versenyzők lete­lepedtek a fűben, várták csapattársaik előbukkanását az erdőből, fél szemmel az órát figyelték. Közben előkerült a szendvics, a gyümölcs, és a melegben jó szolgálatot tett a lajtkocsi. A terepen már csak a felnőtt férfi versenyzők fu­tottak. Nekik több mint 17 km-t kellett megtenni, és közben a 28 ellenőrző pontot sorban felkeresni A zsűrisátor környékén Monspart Saroltával találkoztam, aki nemrég még maga is sikeres tájfutó volt. 1964 és 1977 között idehaza az egyéni baj­nokságban nem talált legyőzőre. 1972- ben a csehszlovákiai világbajnokságon elsőként törte meg a skandinávok egyeduralmát, és egyéni bajnokságot nyert. Később maratoni futással, sífu­tással foglalkozott. Monspart Saroltát — aki jelenleg a tájfutók szövetségi kapitánya — most a sportág szépségei­ről kérdeztem. — Kévés ilyen sportág van — mond­ta a kapitány —, amelyben a versenyző ennyire az önerejére van utalva, mint a tájfutásban. A rajttól a célig önállóan dönti el, hogy müyen iramban, müyen irányban fusson, hogyan ossza be az erejét. Itt az ember megtanul térképet olvasni, a te­repen tájékozódni, gondolkodni, mi­alatt közel kerül a természethez is. — A sportág népszerűsítését hol kell elkezdeni? — Már az általános iskolákban. A térképolvasás, a tájékozódni tudás szorosan kapcsolódik például a kör­nyezetismereti, a földrajzi tananyag­hoz. A gyerekek egészséges fejlődésé­hez fontos volna tömegméretű elter­jesztése. — Úgy hallottam, Svédországban hétvégeken egész családok kerekednek fel, hogy részt vegyenek tájfutó verse­nyeken. — Igen, ez náluk már életformává vált. Az északi országokban nagyon népszerű ez a sport, ott az őshazája. Az iskolákban a tájfutást tantárgyként ok­tatják. Gyakran ötezer ember is elindul egy-egy versenyen, külön a gyerekek, a szülők és a nagyszülők. Ha a családból valaki belekóstol, hozza magával a többieket is. A 35 éven felülieknek ve­­terán-vüágbajnokságot szoktak ren­dezni. A következő 1990-ben éppen Magyarországon lesz — mondta Monspart Sarolta, miközben az utolsó futók is célba értek. A versenyen több jó eredmény szüle­tett. A felnőtt nőknél az SZVSE, az ifjúságiaknál a Tipográfia lett az első. A junioroknál a DVTK győzött, míg a Kecskeméti MÁV csapata a hatodik helyet szerezte meg. A felnőtt férfiak mezőnyében a PVSK, az ifjúságiak­nál a Videoton, a junioroknál pedig a DVTK csapata végzett az első he­lyen. — sze — Budapesten járt a világ egyik legerősebb embere Anatolij Piszarenko neve fogalom a súlyemelésben. A nyolcvanas évek ólomsúlyú kiválóságát esztendőkön át méltán minősítették a világ legerősebb emberének, aki gyakorlatilag legyőzhe­tetlen volt, sőt, akadt idő, amikor meg­szorítani se nagyon tudták a plusz 110 kilósok mezőnyében. A szovjet óriás versenyzőként sohasem szerepelt Ma­gyarországon, most — mint a Dinamo Kijev vezetőedzője — viszont néhány napig Budapesten vendégeskedett. Az MTI munkatársa ezért először úticéljá­ról faggatta a 31 éves szakembert, aki méjg ma is nyugodtan a dobogóra áll­hatna, hiszen egy grammnyi súlyfeles­leg. nincs rajta. — Mindenekelőtt dr. Aján Tamás­hoz, a Nemzetközi Súlyemelő Szövet­ség főtitkárához jöttem — mondta Anatolij Piszarenko. — Tudom, az IWF nagyszabású sportágfejlesztési el­képzeléseken dolgozik, s örömmel tölt el a tudat, hogy a magyar főtitkár ne­kem is szerepet szán megvalósításuk­ban. Több szakmai-nevelési központ felállítása is tervbe van véve, olyan tér­ségekben, ahol a súlyemelés még nem eléggé elteijedt. Vagyis Latin-Amerí­­kában, Indonéziában, Észak- és Dél- Afrikában. Az utánpótlásképzés eme centrumaiban szakembereket kíván foglalkoztatni a nemzetközi szövetség, s az én nevem is szóba került, mint aki versenyzői, s immár edzői tapasztalata­it is kamatoztathatja. — Nem gondolja, hogy még jó néhány esztendeig maradhatott volna a sporto­lók táborában? — Meglehet, de 1987-es búcsúmat elodázhatatlanná tette egy súlyos sérü­lésem. A reimsi Európa-bajnokságon váltam harcképtelenné: az egyik szakí­tásgyakorlatom közben éreztem a fáj­dalmat a lábamban. Szakadás volt, az­után a hosszadalmas gyógyulás, és töb­bet nem tértem vissza a porondra. — Egyáltalán nem is emelt azóta? — Dehogynem! Bár tény, hogy a versenyszerű súlyemeléssel együtt csak­nem teljesen felhagytam az edzésekkel is. Pontosabban: tréningezek, de más sportágakban, elsősorban teniszpályán mozgok otthonosan. — A legjobb eredménye szakításban 200 kiló fölött volt, lökésben pedig éve­ken át élt a 266 kg-os világrekordja. Most mennyit bírna a feje fölé emelni? — Edzés és mindenfajta külső segít­ség nélkül, azt hiszem, képes lennék most is körülbelül 150 kilót szakítani, s a két mázsát kilökni. — Ha már a megsegítést említette, mit tart a szöuli .olimpia nem csupán a súlyemelőket érintő doppingbotrányá­ról? « — Szöul után sok minden megválto­zott, a súlyemelésben bizonyosan. Ér­ződik a hozzáállás módosulása a Szov­jetunióban is. Az IWF által meghirde­tett, minden korábbinál keményebb, s elriasztóbb hatásúnak ígérkező dop­pingellenes fellépés talán eredményre vezet. — Elérhető a kívánt hatás, a teljesen doppingmentes súlyemelés szerte a vi­lágban? — őszintén szeretném hinni, hogy igen, de roppant nehéznek ígérkezik e küzdelem. Az biztos, hogy a korláto­zás, a bármily szigorú ellenőrzés önma­gában nem elégséges, csak az hozhat megnyugvást, ha teljesen ki tudjuk ik­tatni a meg nem engedett készítmények használatát. A súlyemelésnek teljesen tisztává kell válnia, s ehhez nem elegen­dő egy-két ország elhatározása, elszige­telt törekvése. Az IWF-nek szövetsége­sekre kell lelnie valamennyi tagorszá­gában. A bármikor elvégezhető, rajta­ütésszerű kontroll kiterjesztésével, a még a mostaninál is szigorúbb bünteté­sekkel, s mindezzel párhuzamosan a jövő súlyemelőinek _ felvilágosításával érhető csak el siker. Ám azt sem szabad feledni, hogy napjainkban nemcsak az ellenőrzés erősödik, hanem azok a módszerek is, amelyek a doppingolás elfedésére, a kimutathatóság meggáto­lására szolgálnak. Márpedig amíg az orvosok is nem állnak valamennyien a doppingellenesség oldalára, addig na­gyon nehéz a harc eredményességében bízni — mondta Piszarenko. I ; . . ; , 'y ' V- ■­­-V’.:, RÖVIDEN • RÖVIDEN • Jövő héten kezdődik a wimbledo­ni teniszbajnokság, amelyen Temesvári Andrea képviseli a magyar színeket. A rendezők már elkészítették a sorso­lást, amely szeríht Temesvári az első fordulóban az ausztrál Radford ellen kezd. Ha győz, a második körben a nyolcszoros bajnok amerikai Navrati­­lovával találkozik. • Hosszas alkudozások után megál­lapodás született a spanyol Barcelona és az angol Tottenham képviselői kö­zött Gary Lineker átigazolásáról. Az 1986-os mexikói világbajnokság gólki­rályáért a londoniak másfél mMo fon­tot fizetnek. • Szöul aranynapjaiból a magyar ví­vók is kivették a részüket, s nagyszerű szereplésükre a kardozók tették fel a koronát, győzelmükkel. Most bizonyá­ra sokan azt hiszik, hogy a vívókat tejben-vajban fürösztik. A valóság az, hogy a vívóválogatott tagjai „hitelben” utaznak a júliusi denveri világbajnok­ságra, mert a költségvetésükből még egymillió forint hiányzik. • Profiszerződést ajánlott Balli úr, az olasz Benottó cég kelet-európai igazgatója két magyar kerékpáros szá­mára. A két helyért várhatóan nagy harc lesz, mert aki bekerül a profikör­forgásba, az — labdarúgó-hasonlattal élve — olyan, mintha valaki a Bundes­­ligában játszana. • Messzi István, a Kecskeméti SC olimpiai ezüstérmes súlyemelője Angli­ába utazott, ahol a Silver Dragon elne­vezésű nemzetközi súlyemelőversenyen indul. • Ma és holnap 8-tól 11 óráig ren­dezik meg a megyei A osztályú halfogó csapatbajnokságot. Az első napon a nők és az ifjúságiak, vasárnap pedig a felnőtt férfiak vetélkednek a Kiskunsá­gi Öntöző Főcsatorna szalkszentmár­­toni szakaszán, a Homoki-hidnál. Olimpiai bajnok Bács-Kiskunból Remekül szerepeltek megyénk ifjú sakkozói a Szombathelyen megrende­zett országos diákolimpia döntőjén. A Gyimesi Zoltán, Mann Gerald, Tur­­zó Attila összetételű Dutép SC-s fiú­együttes a megyék közötti pontver­senyben a 2. helyezést szerezte meg. A 15 éven aluliak mezőnyében Gyimesi Zoltán bronzérmet, a 13 éven aluliak között Mann Gerald aranyérmet nyert. A Petőfi Sándor Általános Iskola kitű­nő tanulójával ezt követően beszélget­tünk. — Kérlek, pergesd vissza az esemé­nyeket! — Kilencfordulós svájci rendszerben folyt a verseny. Két vereség mellett hétszer győztem, és tulajdonképpen vé­gig vezetve szereztem meg az aranyér­met. — Te voltál az első számú esélyes? — Egyáltalán nem. Arra csak én gondoltam és az edzőim, hogy ezt a versenyt megnyerem. — Ki volt a legnagyobb ellenfeled? — A szombathelyi Ruck Robi. A 4. fordulóban tőle ki is kaptam. Őt Gyi­mesi Zoli is csak nagy nehezen győzte le a múltkor a világbajnokságra kijutá­sáért megrendezett párosmérkőzésen. — Hogyhogy nem egy korcsoportban játszottatok Zolival, hiszen egyidősek vagytok? — A sikeres csapatszereplés érdeké­ben vállalta, hogy a nagyok között in­dul. Ez nagyon szép volt Zolitól, már­­csak ezért is megérdemelte volna a csa­pataranyérmet. Ehhez, sajnos, másfél pont hiányzott. — Milyen programod van nyárra? — Jelenleg naponta 4-5 órát sakko­zok. A saját játszmáimat elemzem és főleg a megnyitásaimat csiszolgatom. Július elején tíz napra a Mecsekbe me­gyünk, vándortáborba, utána ismét sakk következik. Július végén indulok a Tóth László-sakkfesztivál mesterver­senyén, augusztusban pedig meghívást kaptam a wiesbadeni nyílt versenyre. — Nem lesznek túl erősek ezek a versenyek? — Biztos, hogy nehéz lesz, de a mes­terekkel nagy élmény játszani és sokat lehet tőlük tanulni. — Mikor leszel te az „oktató" ? — Remélhetőleg decemberben, az országos korcsoportos döntőn. Pál Imre

Next

/
Thumbnails
Contents