Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-23 / 146. szám

1989. június 23. • PETŐFI NÉPE • 5

MSZMP-TAG IGAZGATÓ MONOLÓGJA

„A jóléti szocializmus a platformom”

— Nekem pagy szerencsém van, mert jó indítást kaptam apámtól, aki bányász volt — kezdte Tóth Gyula, a Szerszámipari Művek kecskeméti gyárának igazgatója. — Egyetemista voltam, nagyon szerelmes, de nem vett fel a szekér. Környezetemben akadtak jómódú fiatalemberek, akik még dicsekedtek is, hogyan jutottak szüleik a pénzhez. Az apám azt mondía: egy nő miatt semmiről sem szabad lemondani. Egy másik tanítása: a becsület hosszú távon megtenni a gyümölcsét. Igaza volt! Hét éve kerültem Kecskemétre igazgatónak, azt megelőzően Székesfehérváron tizennyolc évet töltöttem. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem elvégzése után a SZIM-be kerültem, végigjártam a ranglétrát, ott vettek fel a pártba, sőt hat évig függetlenített párttitkár is voltam.

— Ezt a várost alulértékeltem. Mit is jelentett nekem korábban Kecskemét? Homokot, szelet, nagyharangot, elmaradottságot. Mégis jó cserét csináltam, mert többet kaptam,, mint amennyit elképzeltem. Korrekt, szorgalmas, tenni akaró embereket, munkatársakat találtam itt, hagytam őket gondolkodva dolgozni. Életfelfogásom: bizalom nélkül nem lehet senkivel együtt élni, tevékenykedni. Volt akkor itt egy párttitkár, akit arra kértem, ha valami döntést hozok, mondja meg őszintén, milyen hatást váltott ki. Megígérte, s meg is tartotta a szavát; nem csomagolta sztaniolba a véleményeket, s én örültem, mert megismerhettem az igazságot. Ez olyan jó, megnyugtató kontroll volt.

— Igyekeztem megnyerni az emberek bizalmát, s egy alkalommal közvélemény-kutatást rendeztem: mi a véleménye az igazgatóról, a gyár gondjairól? Néhány munkás megkérdezte: honnan veszem a bátorságot, hogy hazavigyem a színes tévét, ami télen a vállalati üdijlőbeh használatöli kívül Volt. Elfjqp4öj^; engedélyt kértem er-' re a szakszervezeti bizottságtól, mert a lakásom még üres, bútorra gyűjtök, s nem jutott pénzem még tévére. Az emberek átérezték az én gondomat is, mert megtudták: kicsik a gyermekeim, és azok is szedetnének tévét nézni, akárcsak az ő gyerekeik. Természetesen tavasszal visszavittem a készüléket. Nyitottá kellett válnom, segítséget, biztatást kérni, kapni az emberektől, megismertetni velük a vállalat, a gyár, az igazgató gondjait, bár akkor még nem volt peresztrojka. Ezt a műszakiak, a szakmunkások, a dolgozók nem gyengeségnek, hanem a gondok közös megoldásának tartották. Nálunk sok a nő dolgozó. Észrevettem, hogy június elejétől augusztus végéig jó néhánya'n hiányoznak, betegek, fizetés nélküli szabadságon vannak. Kiderült, nem tudják hová tenni nyáron az apró gyerekeket. Nem sok pénz kellett hozzá, inkább akarat, megértés: kialakítottunk egy

idényóvodát, 60 ahol nyáron szakképzett óvónő, két főiskolás foglalkozik a gyerekekkel. Azóta nincs hiányzás.

— Embercentrikus, álhumanitástól mentes felfogás kell a termeléshez. Ezt nem könnyű megteremteni, ehhez azonban nem pénz, csupán figyelem, emberség kell: Itt a gyárban, 1982-ben 720-an dolgoztak, a nyereség 90 millió, a bérszínvonal S0 ezer forint volt. Ma a létszám 675, tavaly a nyereség 12 millió, a bérszínvonal 115 ezer forint volt, s közben két évvel ezelőtt termékszerkezetet váltottunk. Jó közérzet, nyugodt légkör volt korábban is a gyárban, mert — bár kritizáltuk őket, mégis — megtanultunk együtt élni a jó és a rossz szabályzókkal. A nagypolitikába aligha tudnánk beleszórni, azt döntően befolyásolni, de itt kell, és akarunk is együttműködni, dolgozni. Ez annyit jelent, hogy aki becsületes partner, annak a nehezedő feltételek ellenére garantáljuk a megélhetést.

— Van ebben politika is. A korábbi mozgóbér 70 százalékát alapbéresítettük, az ez évre vállalt 119,3 milliós nyereség terhére április 1-jétől 10 százalékos béremelést kapott 550 ember. Javult a bérszínvonal, de más is. Ez évben vegyes vállalatot alapítunk, külföldi, nyugati tőke bevonásával; a tárgyalások előrehaladott stádiumban vannak, de erről most többet nem akarok beszélni. Ugye, humanitásról szóltam, de nem mondtam el, mi lett azoknak az embereknek a sorsa, akiktől a szerkezetváltás miatt el kellett búcsúzni? Nem mentek messzire, itt maradtak a gyár területén, csupán vállalatot cseréltek, ugyanis a SZIM-eu belül megalakult a Precíziós Gépelemgyár Rt., és ott találtak munkát, de nemcsak a szakmunkások, hanem a fiatal, jól felkészült, általunk kinevelt műszaki értelmiségi gárda is.

— Mi is modernizálódtunk. Az utóbbi két év alatt 150 milliós gépi beruházást valósítottunk meg. Mondták is nekem: könnyű nektek, több mint 30 NC gépetek van! Szerintem nemcsak ez a lényeg, hanem az a hatvan ember, akik ezeket az esztergákat működtetik. Nálunk nem volt vgmk, mert én már akkor is azon az állásponton voltam: a fő munkaidőben kell megkeresni a pénzt. Bevallom, emiatt nem dicsértek. Jó néhány évvel ezelőtt az USA-ban voltam magánúton. Hét hónapot töltöttem ott, s még dolgoztam is fizikai munkásként. Az ott szerzett tapasztalataim sokat jelentenek. Nincsenek ott sem csodák, csak nagyobb a szervezettség, de ezt nálunk is meg lehet, meg kell valósítani. A napokban egy nyugati üzletember, aki nem kevesebb, mint 3 millió NSZK-márkát hoz be az országba, mondta nekem: „A magyar munkásszellem európai’.’. Kell ennél nagyobb elismerés?

— Párttag vagyok, kommunista, s

Idegen nyelvek az általános és a középiskolákban

mindig szókimondó voltam. Nem változtattam meg sohasem a meggyőződésemet, még akkor sem, ha emiatt nem választottak be párttestületekbe, vagy úgy mentek el mellettem, mintha ott sem lennék. Nemrégiben párttaggyűlést szerveztünk, olyan régies módon: Soltvadkerten az üdülőben, sörözéssel, beszélgetéssel politizálva. A résztvevők több mint fele pártonkívüli volt, s biztosíthatom, nem a sör kedvéért jöttek velünk. Az én platformom a jóléti szocializmus megteremtése. Az MSZMP- nek alapvetően meg kell újulnia. Ha reálista módon gondolkodunk, egyértelmű: a reformnak győznie kell a párton belül. Én erre voksolok ...

Lejegyezte: Gémes Gábor

A művelődési miniszter-közleményt adott ki az idegen nyelvek oktatásáról az alap- és középfokú nevelési-oktatási intézményekben. Ebben egyedi megoldásként engedélyezi, hogy az 1989/90- es tanévtől az intézmények határozzák meg a kötelező tantárgyként oktatott ' választható idegen nyelveket.

Változatlanul kötelező az általános iskolában egy, a középiskolában — az intézmény típusától függően — egy vagy két idegen nyelv oktatása.

A szabad nyelvválasztásra való átté’ rés feltételei a következők:

— a választott idegen nyelv bevezetése az általános iskolák 4. (legfeljebb 5.) évfolyamától, szakosított tantervű oktatás esetén a 3. évfolyamtól, illetve a középiskolák I. évfolyamától felmenő rendszerben történhet;

— a nevelési-oktatási intézménnyel munkaviszonyban álló, főfoglalkozású orosz nyelv szakos pedagógusok foglalkoztatását biztosítani kell, s lehetővé kell tenni számukra újabb nyelvtanári szak megszerzését.

Nyelvoktatásra csak az a pedagógus alkalmazható, aki az adott nyelvből előírt tanári oklevéllel rendelkezik. (A választott idegen nyelvet az általános

A gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalatnál — amely tagja az Interrobot nemzetközi szervezetnek — több mint tíz éve foglalkoznak ipari robotok fejlesztésével és gyártásával. Ez idő alatt tizennégyféle berendezésből ezer készült el, nagyrészt szovjet, lengyel, NDK-megrendelők számára. A vállalat az elkövetkező években a műszaki fejlesztéssel, a tőkés kooperációk kiszélesítésével és az új piaci lehetőségek felkutatásával tervezi eredményességét növelni.

(MTI-fotó)

Éppen akadt egy üres órám, gondol'L/ tam, soha jobb alkalom, mint hogy némi előzetes felmérést végezzek, milyen kilátásokra számíthatok, ha netántán beadom a kulcsot. Mindenkit érhet baleset és — isten ne adja — én is elhalálozok egyszer. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha felkészületlenül érne a vég.

Akkor hát, lássuk csak. Arról, sajnos, lemaradtam, hogy előre megvásároljam majdani sírhelyemet, s akár egy hobbitelken, úgy szórakoznék rajta, járván ki családostul vasár- és ünnepnapokon kapával, vödörrel, gereblyével, miegyébbel, ami virágápoláshoz szükséges. Mondom, erről lekéstem, mert arra már nincs időm, hogy a mqi telekárakra takarékoskodjak. Pláne, hogy a tiszakécskei csalafintaságok miatt ezt is megszigorították mostanság.

Persze, még mindig beüthet egy öttalálatos a lottón, és akkor felmerül a kérdés: mit csináljunk annyi pénzzel? Mi hasznosabba fektethetnénk azt a pénzt,mint—asírba .. .Na.deezcsak álmodozás, kár rá időt vesztegeni.

Hasonlóképpen elesik az a lehetőség, hogy beszálljak holmi státusszimbólum-versenybe és kiadjam az ötletet családomnak: hatfogantyús ezüstkbporsóba fektessétek atyátokat. Olyan nagyra vannak Flugosiék a nagyanyjuk diófa koporsójával, meg hogy százötvenezer forintért csináltattak sirkövet ... Ez, ugye—- beláthatják—, hülyeség a mai világban, amikor felbruttósitva is ezer helye van a pénznek.

Jobban érdekelne az a temetkezési

vállalat, amely így reklámozza magát: „A távozó családtag minden igényét kielégítő módon végezzük mmkánkat".

Ez az, ez kell nekem! Ez aztán az előzékenység. Fontos nekik a „távozó“ porhüvely-tulajdonos „minden igénye", néni pedig a megrendült gyászolók hebehurgya intézkedései. Hát persze, tudhattam volna, hogy mindez nyugati módi. Mi fantáziátlan keletiek még nem tartunk itt.

Morbid

Mikor jutunk mi az Atlanta városában működő Thomton cég páratlan ötletéhez, az autós gyászoláshoz? (Nyomda, figyelem: nem gázolás.) Nos, az újdonság abból áll, hogy a temetőben U alakú, kövezett behajtót építettek, amelyet hat hatalmas tükörablak szegélyez. A kedves halottat feltámasztott koporsóban ravatalozzák fel az egyik ablak mögött. A szomorú gyásznépnek egyéb dolga sincs, csak lassú menetben elhajtanak a drága tetem előtt Még annyi fáradságot sem vesznek, hogy kiszálljanak a gépkocsiból ... Minek? Hulla — hulla; lezárult szemek.

No, azért éz kicsit túlzás. Bármeny- , nyíre sietős a hívek dolga, annyit azért megérdemel az a holttest, hogy mint

utoljára szemügyre vehető földi maradványt, állva, gyalog bámulják meg. Akár egy gombostűre tűzött rovart.

Sokkal szimpatikusabb Donald Wells, floridai temetkezési'vállalkozó — újszerűsége miatt is — lenyűgöző ajánlata. A történelemben először használják fel temetkezési célokra a színes televíziókazettát. Beépítik a sírkőbe a rozsdamentes acélból készült szerkezetet. A kiváncsi utókor odajárulva a sirhanthoz, a kőbe zárt halandót szinte .feltámaszthatja.". Megnyom egy gombot, mire tízperces színes adást láthat az elhunyt letűnt életének epizódjaiból a sírkő felső részén elhelyezett televíziós képernyőn. S hogy valaki hóbortos utód kárt ne tehessen a képernyő rátörésével, afelől golyóálló üvegburok kezeskedik ... Horribile dictu — garancialevél kezeskedik róla, hogy 500 évig eljátszhat az utókor a megboldogult képi hagyó-. mányaival... Csak legyen, aki ötszáz esztendős „örökkévalóságot" ellenőrizni képes.

Szerfölött vonzó ez a modern találmány. De hajh. nézem a költséget: rongyos hatezer dollár! Megette a fene az egészet. Olcsóbb megoldás nincs? És láss csodát! Még emellett az amerikai típusú rongyrázás közepette is.

A Colorado állambeli Denverben két szolid apáca különleges koporsót ajánl rászorulóknak, akik Amerikában sem bírják a versenyt a szinte követhetetlenül emelkedő temetkezési költségekkel. Potom száz dollárért fenyőkoporsót kínálnak. Még meg milyent!

Mát 02 élet folyamán igénybe vehető mindennapi bútordárab -— szól a reklám. Hiszen egyszerű fenyőfából készült, sima, szétszedhető, a kivánalom szerinti berendezésdarabbá összeállítható. Asztallá éppúgy összeszerelhető,- mint könyvespolccá, sőt — ha hiszik, ha nem — ággyá is.

Na, még csak ez hiányzik!... Még életében szokjon hozzá az ember a koporsóhoz! Ez amolyan túlvilági écesz, azaz ötlet. Kell az ördögnek.

De abból a megoldásból se kérek, amire egy szintén amerikai férj vetemedett. Számítva egy esetleges halálos balesetre, kocsija poggyásztartójában egy koporsót tart. Csak egyet. Feleségére nem is gondol, mintha egyedül az ő kiváltsága lenne egy halálos baleset. Megérdemelte a sorsát. Az asszony panaszára a bíró kimondta a válást ... Úgy kell neki. Miért akart egyedül elhalálozni?

Úgy látszik; a videomagnós eljárás csak tartja magát luxusszokás ellenére is. Egy 63 éves amerikai úriember, számos képtelen találmány atyja, hozzám hasonlóan készül a végleges „rendezésre". Ötlete éppen ezért csak később lesz aktuális. Ha már elköltözött az ámyékvilágból és valaki meglátogatja a sírjánál, akkor egy láthatatlan gomb beindít egy magnót, mely így biztatja a sír irányából a látogatót: „Mit állsz ott? Gyere beljebb!"

\Ennyi morbid tipp után mégiscsak maradok már annál az egyszerű konvenciónál, amely röviden így szól: „Hamvasztás utáni temetéséről később intézkedünk ■ ■ •”

Tóth István

iskolában taníthatja olyan közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgával, tanítói szakkollégiumi végzettséggel rendelkező pedagógus is, aki vállalja a nyelvtanári oklevél megszerzését. A középiskolába» olyan felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező nyelv szakos pedagógus is taníthat, aki vállalja, hogy a választott nyelvből is megszerzi a nyelvtanári képesítést.)

A nyelvválasztásról — az iskola lehetőségeit figyelembe véve, a szülői munkaközösség véleményének kikérésével — a nevelőtestület dönt. A döntésnél az alap- és a középfokú nevelésioktatási intézményeknek célszerű kölcsönösen figyelembe venniük azt, hogy körzetükben milyen idegennyelv-oktatás folyik.

A választott idegen nyelv oktatására a jelenlegi óratervben előirt órakeret használható fel. Az oktatás a középiskolákban a miniszter által kiadott nevelési-oktatási tervek alapján, az általános iskolában az úgynevezett második idegen nyelvekre érvényes tantervek adaptációjával folyhat. A választott idegen nyelv oktatásához az általános iskolában a szakosított tantervű osztályok számára engedélyezett tankönyveket, valamint a fakultatív foglalkozások idegen nyelvi programjait lehet igénybe venni.

A középiskolákban az adott nyelvre jóváhagyott tankönyvet kell használni. A szülők beleegyezésével egyéb nyelvkönyvek is felhasználhatók.

Azokban az általános iskolákban, amelyekben jelenleg szakosított tantervű idegennyelv-oktatás folyik, az orosz nyelv órakerete — bármelyik évfolyamon — vagy az adott idegen nyelv, vagy egy másik idegen nyelv oktatására is felhasználható.' Ebben az esetben is lehetővé kell tenni az orosz nyelv 1 választhatóságát azon tanulók részére, akik ezt igénylik.

A nemzetiségi nyelvet oktató, a nemzetiségi tanítási nyelvű, valamint a kétnyelvű nemzetiségi általános iskolákban az orosz nyelv bármelyik évfolyamon fakultatív tantárgyként tanítható. A felszabaduló órakeret a nemzetiségi nyelvet oktató iskolában a nemzetiségi nyelv óraszámának növelésére,' a nemzetiségi tanítási nyelvű, a kétnyelvű nemzetiségi iskolában pedig más idegen nyelv oktatására is fordítható. (MTI)

KERÜLJÜK EL A FÉLREÉRTÉSEKET, A VÁDASKODÁSOKAT!

Csak érvekkel lehet vitázni

Őszintén szólva nem tudom, hogy kivel és miért perlekedik a kecskeméti reformkör két szóvivője: dr. Brúszel László és dr. Gráner Gyula, a Petőfi Népében június 5-én közölt hozzászólásában. A május 29-én (Előzetes a Különvéleményhez és a Különvélemény) megjelent cikkeimben azt írtam meg, amit éppen a kecskeméti reformkor május 23-ai összejövetelén állapított meg dr! 'Brúszel ^László: „a reformkor szegedi találkozóján erőteljesen érzékelhető volt a reformdiktatúra, jelen voltak ennek képviselői, beerőltettek a platformtervezetbe olyan passzusokat, amikkel nem értünk egyet”. Szóval kivel nem ért egyet a két szóvivő? Saját maguk korábbi (hasonló) véleményével, vagy csak velem szálltak szembe leszámoló stílusban?

A fenti dolgokról, cikkemben polemizálva, úgy gondoltam: akinek nem inge, nem veszi magára.

Csalódást okozott a hozzászólók cikke. Arra számítottam, azt vártam, hogy érvekkel és tényekkel cáfolják véleményemet, s nem ragadtatják magukat a mundér becsületét védő, indulatos, személyeskedő és sértő megjegyzésekre. Reméltem, hogy a „hogyan tovább a gazdaságban?” kérdésre adnak választ, túlmutatva a platformiraton. Ugyanis védelemre a reformkörök, a hiteles reformerők nem szorulnak.

Az a^pontatlanság, hogy két reformköri beszélgetésen vettem részt (valójában háromon és a reformműhely összejövetelen), jelentéktelen különbség. Sokan vannak,- akik egyen sem, mert úgy gondolják, nem attól válnak reformerekké, hogy eljárnak az összejövetelekre, hanem ha reformszellemben dolgoznak, cselekednek —Is tették ezt az elmúlt húsz évben az új gazdasági mechanizmus indulásától —, de mindennap. Egyébként a szegedi összejövetelen elhangzott: belülről kell elfoglalni a pártot, s az is, hogy a párt mi vagyunk (mármint a reformkörök tagjai), és akinek nem tetszik, lépjen ki belőle. Ezek a mondatok nem jelentenek politikai hatalomátvételi törekvést? Félreértettem volna?

Nincs mit vitatkoznom a platform szó jelentéséről, ami programot is jelent. A hozzászólók kioktatását mégsem utasítom el, csudán megjegyzem, ha még programtervezetnek sem foghatom fel, akkor ez egy tengeri kígyó, ilyenképpen: platformtervezet, majd a platform, ezután a programtervezet, majd a program stb.

Sajnálatos, hogy nem érvel — elemezni meg sem kísérel — a két szóvivő, amikor is a gazdálkodási szabadság és a tulajdonreform együttes megvalósítását (s nem csak az útóbbit) tartom napjaink kulcskérdésének. Arról pedig hallgatnak, amit kifejtettem, nevezetesen: az elmúlt harminc évben nem volt szabad és korlátlan lehetősége sem működnie a gazdasági rendszernek, mert járomba, igába fogták. De működött, s ezt nem lehet tagadni, az eredményeket semmisnek tekinteni, mert akkor ez a realitás teljes hiánya. Az pedig más, hogy kijelentjük: nem megfelelően, s napjainkra eljutott az ellehetetlenülés, a működésképtelenség határához, amiben bűnbakként nemcsak a tulajdonviszonyok helyzetét lehet megjelölni, hanem sok egyebet. De nem „megjavítást” szorgalmaztam (a szót nem használtam, a válaszadók kitalálása), hanem a teljes körű gazdasági szabadságot és demokráciát, amire még nem volt példa e hazában. S ez az új alap, amire felépülhet a tulajdonrendszer és a gazdaság is, sőt ez csakis üyen alapon lehet működőképes.

Örültem volna, ha a hozzászólók érdemi válaszokra ragadtatják magukat, oly bátorsággal, mint ahogyan a tiszta forrást és szakmaiságot magukban tudják, és elgondolkodtak volna azon is: tényleg nem voltak gazdaságpolitikusok 1968—73 között, mint ahogyan állítják, csak közgazdászok? Például Fehér Lajos és Nyers Rezső valóban nem volt gazdaságpolitikus? A még élő egyikőjüknek, a kecskeméti reformkor szóvivőinek módjukban áll ezt személyesen is megmondani.

Volt már más is, aki megkérdezte, miért nem bírálom a többi párt és szervezet programtervezetét. De arról megfeledkeztek, hogy e lap hasábjain a reformkörök platformtervezete jelent meg teljes terjedelmében, a többié nem, s az MSZMP dokumentumait bátran bírálta sok-sok cikk. Viszont a reformkörök dokumentumai — úgy tapasztaltam — „szent tehenek” maradtak. Szólnom kellett tehát, s mivel elhittem, hogy deklarált elveik szerint képesek és hajlandók a különvélemények befogadására és megvitatására is, fogalmaztam mondandómat. Amitől nem határolom el magam, s nem tagadom el, és meg sem; meggyőzni lehet, de csakis tényekkel és érvekkel. A reformkörök, a reformeszme képviselete nem szerelmi ügy: egyszer ennek, máskor annak tenni a szépet. Engedtessék meg, hogy egy korábban élt reformer gondolatait idézzem, amit magam is szó szerint vallók: „Meggyőződésemért, nézeteimért, mint a múltban, most is vállalom a ... rágalmakat, a mellőzést, a társadalmi kiközösítést és a megaláztatást is. Vállalom a hibákat is,. amelyeket valóban elkövettem. Egyet nem vállalok: meggyőződésem elvtelen feladását.”

Csabai István

Ismételten megerősítjük: a jó szándékú, minden hátsó gondolat nélküli szakmai vitára mindig készek vagyimk. Vitázni önmagában a vitáért azonban értelmetlen dolog, ezert Csabai István reagálásához csak egy megjegyzést fűzünk:

A szegedi tanácskozáson valóban megjelentek szélsőséges nézetek, törekvések is. Erről őszintén szóltunk kecskeméti összejövetelünkön, de azt mársemdr. Brúszel László, sem más nem mondta itt, hogy „beerőltettek a platformtervezetbe olyan passzusokat, amivel nem értünk egyet”. Ha üyenre sor került volna, akkor nem váltanánk magunkénak a dokumentumokat. Csabai István rosszul emlékezik.

Dr. Brúszel László és Gráner Gyula, az MSZMP Kecskeméti Reformkörének szóvivői

Tíz év alatt ezer robot