Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
1989. június 17. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT KATUS GYULA: Szenvedélyem a horgászat Rendszeres olvasója vagyok a Magyar Horgász folyóiratnak. Hasábjain gyakran találkoztam már egy kalocsai sporthorgász nevével, így történt ez a nemrégen megjelent 89/5. szám olvasása közben is. Ez alkalommal a „Horgászsportért” kitüntetettek között szerepelt. Úgy érzem, megérdemli, hogy az olvasó közelebbről is megismerje a húsz éve Bács-Kiskun megye színeiben, számtalan versenyen, köztük négy világbajnokságon is részt vett sporthorgászt: Katus Gyulát. Kalocsán született, s szerszámkészítőként jelenleg is ott dolgozik, de a közeli faluban — Bátyán — lakik feleségével és két gyermekével egy szolid, takaros kis családi házban. Itt kerestem fel, hogy szóra bírjam a baráti körében szerénynek és szűkszavúnak ismert horgászt. — Honnan örökölte a horgászszenvedélyt? — kérdeztem tőle. — Ez a kérdés jó. Benne van mindjárt a válasz is, mert tényleg örököltem egy kicsit. Édesapám és a bátyám is horgász. Szenvedélyem is, ami az idők folyamán vált azzá. Hogyan lett horgász? — Tízéves lehettem, amikor 1966-ban édesapám elvitt egy akkori horgászversenyre. Kalocsán, a Vajas-parton rendezték. Ez olyan élmény volt számomra, hogy attól kezdve érdekel a horgászat. Szerencsém is volt, mert akkoriban olyan emberek foglalkoztak a fiatal horgásznövendékekkel, mint Regényi János bácsi. Ők olyan sziwel-lélekkel oktattak, neveltek bennünket, hogy az ma már szinté elképzelhetetlen. Ennek eredményeként két év múlva, 1968-ban Dunaújvárosban részt vehettem az első versenyemen. Első lettem az ifjúságiak között. Ez akkor nagyon nagy boldogság volt számomra. — Mi történt ezután? — Jártam a különböző ifjúsági versenyekre. Néztem, hogy a többi horgász hogyan csinálja. Gyűjtöttem a tapasztalatokat, tanultam a különféle horgászmódszereket. Közben kialakult bennem egy alap, amin el tudtam indulni. így telt el tíz év. 1978-ban, már mint felnőtt versenyző, megnyertem a Bács- Kiskun megyei egyéni horgászversenyt, s ezzel bekerültem a megyei válogatottba. Jöttek az országos versenyek. Sok minden történt. A lényeg az, hogy 1982-től folyamatosan tagja vagyok a MOHOSZ halfogóválogatott-keretének. — Mi volt a legjobb hazai eredménye? — Csak országos harmadik. Azért a „csak’’-ot tegyük idézőjelbe. Mint válogatott, részt vehetett a világbajnokságokon? — Igen, de ez nem törvényszerű. Én 1985-ben voltam először az Olaszországban megrendezett vb-n, Firenzében. Azóta minden évben ott voltam a horgászok világversenyén; Franciaországban, Portugáliában, s legutóbb Belgiumban. >\ -Mi Melyikre emlékszik vissza a legszívesebben ? — A strasbourgira. Ott a szektoromban első lettem. — Az idei évre mi a tervezett programja? Utt- A magyar bajnokságon kívül indulok még két nemzetközi versenyen: Bulgáriában és Csehszlovákiában, s az idén is tagja vagyok a vb-re kiutazó keretnek. — A halakról eddig még nem esett szó. Hol fogta versenyen a legtöbb halat? Potsdamban egy nemzetközi kupán: 15,80 kg-ot, 62 darab halat. — Mindezt három óra alatt, ugye? — Igen. Ennyi egy verseny időtartama. — Tudom, nagy művésze a „sneci"-fogásnak. Mi az egyéni csúcsa ebben a műfajban? — Vannak nálam, jobbak. Én, azt hiszem, Baján, a válogatott keret egyik felmérőversenyén fogtam 13,80 kg küszt. Nem emlékszem pontosan, de 650-700 darab lehetett. (Fejben gyorsan számolok. Ez 16 másodpercenként egy hal, három órán át. Nem kis teljesítmény.) — Milyen anyagi elismerést kap, mint élsportoló? i*S§|- Na ne nevettessen! Választ helyett elém teszi a Magyar Horgász 89/4. számát. A szerkesztő jegyzetét idézem: Az AISH szerint ......... a horgászat nem sport, tehát nem kaphatja meg azokat a kedvezményeket, amelyek a sportolónak járnak”. — De akkor ki finanszírozza a versenyeket, a világbajnokságokat?- A MOHOSZ, a SZOT és a HOKÉV. Természetesen a lehetőségeikhez képest. ■ é— És a horgászfelszerelés? — Kilencven százaléka saját. — A horgászfelszerelések köztudottan drágák ‘Magyarországon. Nem beszélve a versenyeken használatos botokról. Ezek a kiadások a csalóid költségvetését terhelik, amikor egy szolid versenybot is 15-20 ezer forint körül mpzog. — Igen. Az egyéb kellékeket viszont magam készítem. Rengeteg szabad időt elvesz az úszók és az ólmok készítése, de kénytelenek vagyunk csinálni, mert üyenek a kereskedelemben nem kaphatók. — Miből fedezi a horgászattal kapcsolatos kiadásait? — Ezeket a költségeket az eddigi tapasztalataim szerint összeállított étetőanyagom árusításával próbálom enyhítem, de fedezni nagyon nehéz. — Még anyagi áldozatot kell hozni azért, mert részt vesz különböző nemzetközi versenyeken? ; — Lehet, hogy nem hiszi el, de én még olyan versenyen nem voltam, ami nekem anyagilag hasznot jelentett volna. ,',nr Akkor miért csinálja? Azért, mert nekem szenvedélyem a horgászat. Az erkölcsi elismerés, a „Horgászsportért” kitüntetés jogos! Ruman Zoltán Kovács Kálmán Auxerre-be tart? Bicskei Bertalan Európa-bajnok ifjúsági válogatottjában érte el első nagy sikerét, majd hamarosan a Bp. Honvédban is bemutatkozhatott. Akkoriban a magyar labdarúgás nagy tehetségének tartották Kovács Kálmánt, fejlődése azonban később nem a várakozásoknak megfelelően alakult. Az idén pedig jött a bundaügy és az eltiltás. Hónapokat kellett várni a visszatérésre, ami aztán megint nem a legjobban sikerült, a csatár csapatában és a válogatottban egyaránt csalódást okozott. A Bp. Honvédtől az MNK-döntöben búcsúzott, de a győzelem ellenére sem a legjobb hangulatban köszönt el egyesületétől. Nem értette, miért mellőzte az utolsó mérkőzéseken Both József vezetőedző. Mint az már korábban elterjedt, külföldre, mégpedig Franciaországba szerződik, de mint az a következő'beszélgetésből is kiderül: még nem olyan egyértelmű a játékos helyzete... — Egyelőre csak annyi biztos, hogy a Bp. Honvéddal kötőt) szerződésem lejárt — mondta Kovács. — Huszonnégy éves vagyok, s úgy érzem, még vihetném valamire a profik mezőnyében. Több francia egyesület képviselői is megkeresték egyesületemet, s tudomásom szerint hamarosan megállapodnak a részletekben. Melyik csapat látná szívesen színeiben? ' \— Az Auxerre tűnik a legvalószínűbbnek. A francia bajnokságban elég sok magyar játékos megfordult, jelenleg Bognár György és Garaba Imre szerepel a gallok földjén. Ok is szóltak az érdekében? — Bognár korábban valóban javasolt a Toulon vezetőinek, akkor azonban nem engedtek el, pedig nem kis összeget, egymillió dollárt kínáltak értem. Most ötszázezerben szabták meg az eladási árat a kispesti vezetők, s remélem, összejön az üzlet. , . Tehát még nem teljesen biztos a távozása. Mi lesz, ha nem sikerül a profikkal szerződést kötni? — Akkor nem tudom, hol folytatom, mivel a kispestieknél — a jelek szerint — nem tartanak igényt a játékomra. Miután felmentettek a bundaügyben, az első találkozókat végigjátszhattam, majd ki tudja miért vagy lecseréltek vagy nem kerültem a kezdőcsapatba. Mi pkozhatta a mellőzést? — Megromlott a kapcsolat köztem és Both József vezetőedző között, de hogy hol, mikor és miért, azt nem tudom megmondani. A kényszerpihenő alatt is rendszeresen edzettem, így sikerült megőrizni formámat. A búcsút a kispestiektől nem egészén így képzeltem, de most már mindegy .. 0S-7 mondta végezetül Kovács Kálmán. Célba értek a majsai kézilabdázók • A Kiskunmajsa NB l/B-be jutott kézilabdacsapata. Maratoni hosszúságú, változatos és izgalmas küzdelem után befejeződött a kézilabda-bajnokság. Az NB Il-es csapatoknak 32 mérkőzést kellett vívni három fordulóban. A rendhagyó kiírásnak természetesen egyszerű a magyarázata. A népszerű labdajátékok közül a kézilabda is alkalmazkodni kényszerült a nemzetközi gyakorlathoz, vagyis a bajnoki küzdelem őszi tavaszi rendszerben folyik ezután. Az új rendszerre való áttérést oldották meg azzal, hogy a szokásos oda-visszavágós bajnokság után az idén tavasszal az első hat csapat az A, a második hat a B csoportban újabb kettős sorozatot vívott egymással. A Balassagyarmat elleni utolsó mérkőzés végén joggal ünnepeltek a kiskunmajsai kézilabdázók, s velük együtt a mintegy négyszáz főnyi lelkes szurkolóhad. A majsaiaknak ezen a mérkőzésen már a döntetlen is elég lett volna a bajnoki címhez, ám a csapat ennél többet akart. A tízgólos hazai győzelem nem is fejezte ki igazán a két csapat közti különbséget. Pedig a tét a vendégek szemszögéből nem volt kicsi, hiszen pontszerzéssel a dobogóra is esélyesek voltak. Megyénkben a labdarúgás után a kézilabdában rendezik a legnagyobb létszámú bajnokságot. Az NB II-ben többnyire 4—5 megyei csapat is játszott. A sportág szakembereinek legnagyobb bánatára az országos második vonalat jelentő NB I B osztályba csak egyszer, az 1960-as évek közepén jutott fel kecskeméti csapat, az MFSC (a mai GAMF), s az is csak egy esztendőre. Kiskunmajsa tehát joggal ünnepel, de a diadal percei után már a hétköznapok gondjainak időszakát élik a majsaiak. — Június 5-én, hétfőn összeült a sportkör és a szakosztály vezetősége — mondta el Medgyes József edző —, és számba vettük a lehetőségeinket. Eldöntöttük, hogy élünk a bajnoki címmel kiharcolt lehetőséggel és indítjuk csapatunkat az NB I. B osztályban. — A magasabb osztály milyen anyagi többletkiadást jelent? — Az NB I/B egycsoportos és a 14 csapat fele távoli vidéken van. Az utazási és étkezési költség megduplázódik. Ezt vállalnunk kell. — A színvonalbeli különbség is jelentős? — Ezzel is számoltunk. Már a bajnokság alatt figyelemmel kísértük az 1987-ben előttünk feljutott Dunaföldvár szereplését, ameíy nagyjából velünk azonos erőt képviselt. Jól helytállt és bentmaradt. Úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi gárdánkkal is meg tudnánk kapaszkodni. Véleményem szerint mégis szükség lesz erősítésre, igazolásra. Igaz, remek, fiatal utánpótlásgárdánk is van. Ők az elmúlt évben Csongrád megye ifjúsági bajnokságában szerepeltek. Mivel még nagyon fiatalok, korai lenne a „mély vízbe” dobni őket. Azt tervezzük, hogy a megyei felnőtt bajnokságban indulnak a fiatalok, s egy-két év múlva kerülnek S megerősödve — a nagyok közé.' Hg- A kézilabda teremsport és Majsán nincs csarnok. fisS- Sajnos, ez tény. Van ugyan egy 18 x 36-os termünk, ahol gyakorolni tudunk, de bajnoki mérkőzést itt nem rendezhetünk. Kiskunmajsa nem gazdag város, bár a megyében sok, nálunk jóval kisebb településnek is van sportcsarnoka. Az ősszel adják át nálunk az új iskolát. Sajnos a tornacsarnok még csak a tervrajzon létezik. A kivitelezéshez — ha lesz rá pénz talán jövőre látnak hozzá. Remélhetőleg a mi feljutásunk, a jobb szereplésünk is mozdít majd valamit a sportcsarnok ügyén. Az NB I. B-ben még nem kötelező teremben játszani. Bár a legtöbb csapatnak van terme, mi a szabadtéren maradunk. — A csapatban van-e változás? — Az eddigi és már összeszokott gárda együtt marad. Július közepéig szünet lesz, s utána kezdjük a felkészülést. Tervezzük, hogy indulunk a Balaton Kupán és részt veszünk Szegeden a Fesztivál Kupa sorozaton. Mindkettő komoly erőpróba, nemzetközi és NB I-es csapatokkal. A bajnokság augusztus közepén kezdődik, s reméljük, hogy nem okozunk csalódást szurkolóinknak — mondta Medgyes József edző. Szabó Zoltán LEZÁRULT EGY FEJEZET? Az egykori reménység erőt gyűjt az újrakezdéshez Úgy tartják, Baján teremnek a legjobb kenus legények. Kemények, erősek. Úgy tűnik, csak az adottságokat kell kiaknázni Sztárjai, nagy nevei még sincsenek a helyi sportkörnek. Reménységei, tehetséges jelöltjei viszont voltak. Hová lettek, mi lett belőlük? Idén ősszel (ismét) lehullott egy csillag: Gáti József. Jelenleg Budapesten dolgozik, né: héz megtalálni Nem szívesen beszél a múltról. .Már lezárta magában ezt a korszakot. Mégis érdemes egy kis : időt szentelni annak, miért is fejezte be 2$ éves korában a sportot az a felnőtt válogatott és olimpiai kerettag, aki oly sok alkalommal esélyesként torpant meg a siker küszöbén. — Tizennégy éves koromban Po-I lenszky Gézánál kezdtem kenuzni '— mondta. — Hamarosan felfedezték, hogy nemcsak akaraterőm, szorgalmam, :: hanem tehetségem is van ehhez a sporthoz. Berobbantam a hazai mezőnybe, felfigyellek rám. A fiatalkori sikerek után azonban nehezen birkóztam meg a felnőtt mezőnnyel. Az volt a bosszantó, hogy mindig egy hajszál választott él a sikertől. — Gondolom, amióta abbahagyta a sportot, sokszor végiggondolta, átértékelte már ezeket az éveket. Talált magyarázatot arra, miért maradt dl egy* re-tnásra a befektetett munka eredménye? _ ügy érzem, elkallódtam. Nem akarom azt mondani, hogy egyértelműen az edző a hibás, vagy a sportkör hiányos lehetőségei, mert nekem is volt benne részem. Az évek alatt a hosszú monotóniába belefáradtam, s nem volt mellettem egy olyan ember, aki «zen átsegített volna. 18-20 évesen naivan éltenraz életem. Számomra akkor észrevétlen volt, hogy a szemembe mosolyogtak, s a hátam mögött mást mondtak. Máig megmagyarázhatatlan az 1984-eS ev, amikor csúcsformában, a magyar megőny második embereként már biztos indulója voltam az olimpiának, s akkor ' Parti János egyszer csak bejelentette:; „Nem megyünk fiúk, számunkra az idén nem ■ lesz olimpia!” Dühített,; hogy edzőtáborokban olyan edzők, akikét tiszteltem, akikre felnéztem, szakmai tudásukból nekem csak apró részekét adtak át Amikör kisebb ■ ■ instrukcióik hatására teljesítményem ugrásszerűen megnőtt, megijedtek, : hogy éppen ezzel verhetem meg aző emberüket á válogatóversenyeken. Nekem az is természetes volt, hogy a sikereket saját erőmből, egyenes útón érjem el. Mint utóbb megtudtam, versenytársaim számára nem. Amikor közel azonos tudású emberekkel mértem össze erőmet, sokszor az döntött századmásodpercnyi ered■ ménnyel, hogy én soha nem doppingoltam. — S ezek mán csalódottan hátat fordított a sportnak? — Nem véglegesen, hiszen a TF szakedzői tanfolyamán jövőre végzek. Mindenképpen szeretnék később edző lenni. Jelenleg azonban egyetlen célom van, hogy megfelelő anyagi bázist teremtsek magamnak, amiből majd biztosítani tudom, hogy később hódolhassak a kenuzásnak.- Élsportolóként ezt nein lehet megtenni? — Nekem itt, Baján, ebben a~ ...., sportágban nem sikerült A Vízügynél voltam sportáilásban. 18 éves kqromban 3500 forintot kerestem, s idén januárban, amikor visszavonultam, 4800 forint volt az alapom. Ezt egészítette még ki 1200—1600 forint kalóriapénz. — Az olimpiai kerettagságért, fel- 2 nőtt válogatottságáért nem járt pénz? — Nem, ez erkölcsi elismerés volt. Büszke is voltam rá, s tulajdonképpen nem is volt számomra különös, amíg sportolhattam. Most azonban körülnéztem a nagyvilágban, s ráébredtem, hogy itt állok 28 évesen megfelelő anyagi háttér, lakás nélkül. Körülbelül nyolc évvel maradtam el életszínvonalban a velem egyidősektől. Aidán a sport úgy hozta, hogy összefutottam Lipták Attilával — egykori kenus vetéiytársammal Ä aki hívott; menjek dolgozni a filmnyomó üzemébe. Olyan fizetést ajánlott fel, amiről. nem is hittem, hogy ilyen létezik.-— Mikor, milyen módon tervezi visszatérését végleges életcéljához? llS^M^/á^'érzem'magam öreg; nek, sem kiégettnek, hogy 1-2 év múlva ne kezdhetném el újra a verseny’ zést Gyerekkori álmaimat szeretném még valóra váltani! Adós vagyok még magamnak az eredményekkel, / 34 éves világbajnokai is vannak ennek a sportágnak! ' Baján vagy más egyesületnél képzelte el az újrakezdést?-— A téli kondftionáló edzéseket. . már egyedül is meg tudom csinálni. Ismerem magam annyira, hogy tud-.. ' jam, mta gyöngém, mi az erősségem. A vízi edzéseket pedig Szegeden vagy Pesten tudnám elképzelni. Í|flp Konkrét személyekre is gondolt? |És|--'lgen,' Szegeden Kása Ferenc, a Budapesti Honvédnél Vaskúti István edzői munkájában bízom. Mező Éva DIÁKSPORT Két aranyérem Debrecenből Debrecenben június 10- étől 15-éig rendezték meg a középfokú iskolák 4. korcsoportos (1—2. osztályosok), valamint a diákolimpia általános iskolás 3. korcsoportos röplabdabajnokságot. A fiúk versenyében kettős kecskeméti siker született. A középiskolás 4. korcsoportban: 1. Kecskeméti Katona József Gimnázium (testnevelő Dunszt Ferenc), 5. Kecskeméti Vendéglátóipari Szakközépiskola (testnevelő Ujhidy Géza). — Nagy öröm számunkra, hogy a tavalyi balsiker után, amikor a döntőben a székesfehérváriakkal szemben alulmaradtunk, most sikerült nyerni — mondta Dunszt Ferenc. — A bajnokságot veretlenül nyertük, de nem könnyen. A döntőben a tatabányai Bánki Donát szakközépiskola már 0:2 arányban vezetett ellenünk, és innen fordítottunk 3:2-re. A legjobb játékos díját Somodi István, iskolánk játékosa kapta, megérdemelten. A Katona gimnázium így az idén a felsősök után az alsó korcsoportban is a legjobbnak bizonyult. Az úttörő 3. korcsoportban a Kecskeméti Molnár Erik Ált. Iskola csapata Szabó István testnevelő irányításával nyert bajnokságot. Itt is kecskeméti fiú, Bartha Ákos kapta a legjobb játékos különdíját. A kecskeméti úttörők nagy sikert arattak, hiszen ebben a korosztályban évek során csak gyengébb helyezéseket sikerült szerezni. Sz. Z. Rekviem a magyar rw női kosárlabdáért Ch. Gáli András, az MTI kiküldött munkatársa jelenti: Kedden még csak sejteni lehetett, szerdán már valószínűnek tűnt, csütörtökre pedig nyilvánvalóvá vált: újabb magyar csapatsportág tűnt el a süllyesztőben. A várnai Európa-bajnokság csoportmérkőzésein feljegyzett három megalázó vereség mert nem csak a Jugoszlávia elleni 52:76, a Bulgáriától elszenvedett 77:92, hanem a franciákkal szembeni 63:65 is az volt*— félreérthetetlenül jelezte, hogy a magyar női kosárlabda ugyanazt az utat járja be, mint korábban a futball, a férfi és a női röplabda, a férfi kosárlabda, s amelyen gyaníthatóan a kézilabda és a vízilabda is halad. Lehet, hogy könnyelműség ilyesmit kijelenti a pénteki pihenőnapon, amikor még hátravan a keresztbejátszás és a helyosztók, s amikor még elméletileg fennáll az ötödik hely megszerzésének lehetősége, ami utat nyitna a jövő évi világbajnokságra. De már most bátran le lehet szögezni: az EB eddigi 12 mérkőzésén egyik válogatott sem mutatott be ötlettelenebb, reménytelenebb kosárlabdát á játékosai többsége által a dobogóra várt magyár csapatnál. Hiszen az előzőleg lenézett hollandok csütörtökön kis híján legyőzték a Szovjetuniót, az olaszok megverték a hollandokat, a franciák pedig —; éppen a magyarokat... Pedig még szinte el sem haltak Madacsay Miklós szövetség kapitány szavai: „A franciáktól nem kell tartani, az EB előtt egy héttel az orléans-i tornán csak véletlenül kaptunk ki tőlük”. Lehet. De egymás után ennyi véletlen már sok a jóból... • Sajnos, a szakvezető személyénél el kell időzni, amikor kiábrándító szereplés okait kutatja a tudósító. Madacsay az egyik legjobb magyar klubedző, korábban a Tungsrammal sorozatban érte el a bajnokságokat, ráadásul még azt sem lehet ráfogni, hogy ellenszenves, kelfer metien egyéniség lenne. Ellenkezőleg: rokonszenves, szerény ember. Ám a jelek szerint a válogatott irányítása olyan feladat, amely meghaladja a képességeit. Nincs „kisugárzása”, nem képes fanatizálni játékosait, ahogy elődje, Rfllik László tette. Ráadásai téves koncepció áldozata. Az a rögeszméje, hogy neki kell megnyerni a meccseket, nem pedig a csapatnak. Ennek megfelelően nyakló nélkül cserél, nem hagyja belemelegedni együttesét, s a kapkodás egyenes következménye a szaggatott; ritmus nélküli játék. Ám nehogy bárki is azt higgye, hogy Madacsay a bűnbak. Valószínűleg optimális edzői teljesitménynyel is ugyanitt tartana a válogatott, legfeljebb a franciák elleni találkozót nyerte volna meg. Az alapvető hiba ugyanis a magyar kosárlabdázók gyenge egyéni képzettségében, csapnivaló erőnlétében keresendő, vagyis abban, hogy ritka hangulattalan, mondhatni „sótlan” társaság ez, amely Várnában a magyar színeket képviseli. A tűznek a szikrája is hiányzik a játékosokból, egykedvűen veszik tudomásul a mérkőzés bármilyen alakulását, a terembe éppen belépő néző meg sem tudná állapítani az arcukról, hogy nyerésre vagy vesztésre állnak. Csütörtökön késő este a hollandokkal együtt tért szállására a csapat. A busz eleje hangos volt a zsivajtól, a tréfálkozástól, a neve| téstöl. a hátsá szakaszban viszont egy szót sem lehetett hallani Elöl ültek a hollandok, hátul a magyarok ... Nem hálás dolog magyarnak fenni mostanság Várnában. Az újságíróktól csak egy-egy szánakozó mosolyt kap a csapat, a riporterek a jugoszlávokat — közülük az EB legszínesebb edzőegyéniségét, Milan Vaszojevicset és az ördöngös irányítót, Vangelovszkát —, továbbá a bolgárokat, csehszlovákokat, szovjeteket ostromolják. A játékosügynökök is végzik a dolgukat, bizonyos olasz urak például hevesen tárgyalnak a szovjet Szavickajával és Barellei, szándékuk nehezen félreérthető. A magyarokat — Körmendyt, Gulyást, tehát azokat akik koruknál fogva már külföldre szerződhetnének, s még nem keltek el, mint korábban Németh és Boksay — senki sem zaklatja. Miért is tennék? Nem ők a sztárok ezen az Európa-bajnokságon.
