Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
A NEMZETI GYÁSZ NAPJÁN VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! p ß J f mum AKw*’ ► /T AZ MSZMP NAPILAPJA XLIV. évf. 141. szám Ára: 5,30 Ft 1989. június 17., szombat Megemlékezések, gyászünnepségek A végtisztesség napján, pénteken országszerte megemlékeztek Nagy Imréről és sorstársairól, az 1956-os áldozatokról. A városokban, falvakban nemzetiszínű és fekete zászlókat tűzték a középületek kapuja fölé; fél egykor leállt a forgalom, megkondultak a harangok, tülköltek az autódudák. Szegeden, a Széchenyi téren emlékeztek az 1956-os események helyi áldozataira. Arccal a Takaréktár utca felé mintegy kétszázan gyűltek össze, gyertyákat gyújtottak és virágokat helyeztek el azon a helyen, ahol 1956. október 26-án sortűz dördült, egy ávós tiszt a tüntető tömegbe lőtt, és megölte Swartz Lajos 18 éves munkást. Az Aradi vértanúk terén Nagy Imre és mártírtársai emlékére a közelmúltban felállított, nemzetiszínű és fekete szalaggal átkötött kopjafa előtt tisztelegtek a szegedi polgárok. Este a dómban misén emlékeztek az áldozatokra. Jelképes kegyhelyet alakított ki a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete a temetés alkalmából Szolnokon, a megyei művelődési és ifjúsági központ előtti téren. A keresztnél sokan rótták le virággal és gyertya gyújtásával kegyeletüket. Érsekcsanádon, Losonczy Géza szülőfalujában emléktáblát avattak, a helyi temetőben levő családi síron. Az emléktáblát a református egyház készítette, az 1957. december 21-én börtönben "elhunyt mártír tiszteletére, annak szimbólumául, hogy a Nagy Imre-kormány államminiszterének egykor az volt á kívánsága, hogy ebben a sírboltban nyugodjon. Az érsekcsanádi lelkész fiának.emlékére este hét órakor istentiszteletet is tartottak. Tanácsülésen emlékeztek meg a tragikús eseményről Mosonmagyaróváron: az áldozatok emlékének egyperces néma felállással adóztak. Az MDF helyi szervezete az óvári temetőben tartott megemlékezést. A több mint száz áldozat közül sokan jeltelen sírban nyugosznak, az ő emlékükre kopjafát állítottak. ■ • ' . f Grósz Károly és Achille Occhetto megbeszélése "j Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára pénteken, a KB székházában találkozott a küldöttség élén hazánkban tartózkodó Achille Occhettóval, az Olasz Kommunista Párt főtitkárával. Az MSZMP főtitkára tájékoztatta vendégét arról, hogy Magyarország célja olyan demokratikus, humánus szocialista társadalom megteremtése, amely nem másolja más országok gyakorlatát, hanem nemzeti tapasztalatainkat ötvözi az európai fejlődés, a szocialista mozgalom értékeivel. Achille Occhetto hangsúlyozta, hogy pártja nagy figyelemmel kíséri a magyarországi fejlődést. Véleménye szerint a magyar útkeresés sikere is bizonyíthatja, hogy á szocializmus reformja reális cél. Németh Miklós és Pozsgay Imre találkozója Bettino Craxival Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Pozsgay Imre államminiszter pénteken a Parlamentben megbeszélést folytatott Bettino Craxival, az Olasz Szocialista Párt főtitkárával, valamint a kíséretében lévő Fabio Fabbri és Margerita Boniver szenátorokkal. Jelen volt Joseph Nitti, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Kambodzsai delegáció a megyében • A kambodzsai vendégek a Népi Iparművészeti Múzeumban. (Straszer András felvétele) A Hazafias Népfront Országos Tanácsának vendégeként hazánkban tartózkodó Kambodzsai Egységfront küldöttsége Ros Chhun, az Egységfront Állandó Bizottsága főtitkárának, a Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága tagjának vezetésével tegnap Bács-Kiskun megyébe látogatott. A delegáció tagjai: Lila Sisovath nemzetgyűlési képviselő, az egységfront főtitkárhelyettese. Sok Sam 01, az egységfront titkárságának osztályvezető-helyettese, valamint Kim Savoeurn, az adminisztratív osztály munkatársa. A kambodzsai delegációt Kecskeméten dr. Bognár Lajosné, a Hazafias Népfront Bács-Kiskun Megyei Bizottságának titkára fogadta és tájékoztatta a megye életéről, megújuló népfrontmozgalmáról. A vendegek ezután városnéző sétán ismerkedtek a megyeszékhely nevezetességeivel; s egyebek között megtekintették a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumot. 1 I A küldöttség a délutánt Izsákon töltötte. A Sárfehér Termelőszövetkezetben Szemük József elnök, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke fogadta a távoli ország küldötteit, akik rövid tájékoztatás után életközeiben tanulmányozták a mezőgazdasági szövetkezet munkáját és a háztáji gazdálkodást. R. M. Végtisztesség Nagy Imrének és mártírtársainak V j A nemzeti gyász és a megemlékezés napján, június 16-án, pénteken Nagy Imre és mártírtársai, valamint az 1956-ot követő megtorlás áldozataira emlékezett az ország. Budápesteh, a Hősök terén, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel a Nagy Imre és mártírtársai: Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi József földi maradványait magukba foglaló koporsókat, valamint egy hatodik, üres koporsót, az ismeretlen forradalmárét. A fölöttük kifeszített lyukas drapéria azt a nemzeti lobogót jelképezte, amelyből 1956-ban a szovjet mintára készült állami címert kivágták. / A gyászszertartás pontban 9 órakor kezdődött el. Először a főváros, az ország,^valamint a világ minden részéről érkezett embefek tömegei rótták le tiszteletüket a koporsók előtt, elhelyezve a kegyelet, a megemlékezés koszorúit és virágait. . ...... ; v y- ~ . .. /■KOSZORÚZÁS, DfSZŐRSÉG A gyászszertartás megkezdése után egy órával, 10 órakor Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész lépett a ravatalozó előtt felállított mikrofonhoz, hogy felolvassa a hozzátartozók, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a Politikai Foglyok Szövetsége, valamint más ellenzéki és alternatív szervezetek nyilatkozatát. A magyar nemzethez szóló felhívás hangsúlyozza, hogy 1989. június 16-a a nemzeti gyász és megemlékezés napja, amelyen Nagy Imrén és mártírtársain kívül kegyelettel adózik az ország mindazok emléke előtt, akik 1956-ban életüket áldozták: a harcokban elesettek, a statáriális eljárás áldozatai, a halálra ítéltek és kivégzettek előtt. Utalt arra, hogy a Budapesten és vidéken a temetők elhanyagolt részein és árkaiban, jeltelenül elhantoltak hozzátartozói több mint három évtizeden át hiább követelték a sírok megjelölését, a hamvak kiadását, emberhez méltó eltemetésük lehetővé tételét. Most a rendszer mély válsága és részleges átalakulása, valamennyi ellenzéki erő nyomatékos követelése és a nemzetközi nyomás hatására a hatóságok elvégezték az öt kivégzett vezető holttestének exhumálását és azonosítását, nyilvánosságra hozták a többi kivégzett névsorát, s ígéretet tettek arra, hogy a közeljövőben hozzátartozóik őket is azonosíthatják, s méltóan eltemethetik. Amíg erre sor kerül, emléküket üres koporsó jelzi, amelyet ugyancsak a 301-es parcellában hántolnák el. A felravatalozott koporsók mellett a mártírok egykori vádlott-társai, valamint hozzátartozói váltották egymást a díszőrségben. A mártírok emléke előtt tisztelgők hosszú sorban, két órán át vonultak el néma főhajtással a ravatal előtt, virággal borítva a lépcsősorokat. A gyászszertartás első szakaszának vége felé járva — 11 órakor—már csaknem 130 ezres tisztelgő sokaság népesítette be a Hősök terét és környékét. Tizenegy óra után néhány perccel kezdődött meg a protokolláris koszorúzás. Elsőként Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár polgárai nevében Baracskainé Horváth Mária, Hódos Győző, Mihalics Veronika, Papp János helyezték el a kegyelet koszorúit a ravatalnál. Az Országgyűlés nevében Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, valamint Szentágothai János, Benjámin Judit, Fodor István, Pásztohy András, Pálfi Dénes képviselők és Mary György, az Országgyűlés Elnöki Titkárságának vezetője rótták le kegyeletüket a koporsók előtt. A kormány nevében Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes koszorúzott. Ezt követően — a protokolláris koszorúzás ideje alatt — Nagy Imre koporsójánál Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Medgyessy Péter váltotta fel a díszőrséget, míg az ismeretlen forradalmár koporsója mellett a koszorúzó országgyűlési képviselők tisztelegtek díszőrségben. A megemlékezések folytatásaként a magyarországi egyházak és felekezetek képviselői hajtottak fejet a ravatalnál. Ezután a hazai diplomáciai testületek képviselői koszorúztak. A koszorúzókon kívül a gyászszertartáson részt vettek — Albánia, Kína, a Koreai NDK és Románia kivételével -ff a szocialista országok Budapestre akkreditált diplomáciai képviseleteinek vezetői, illetve tagjai. Elhelyezte a ravatalnál koszorúját az Olasz Szocialista Párt nevében Bettino Craxi főtitkár, az Olasz Kommunista Párt képviseletében Achille Occhetto főtitkár, a Radikális Párt nevében Sergio Stanzani főtitkár és Emma Bonino, a vezetőség tagja, a Politikai Foglyok Szövetsége nevében Kösd Katalin, Szőnyi Tibor és Fónay Jenő, a magyaroroszági és az amerikai Recski Szövetség képviseletében Kéry Kálmán, Faludy György és Zimányi Tibor, az egykori munkástanácsok nevében Abod László és Dénes János. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Berend T. Iván, a Magyar írók Szövetsége nevében Cseres Tibor és Nagy Gáspár, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága nevében Lőcsei Pál, Rácz Sándor, Széli Jenő, Kosáry Domokos, Litván György és Erdélyi Tibor koszorúzott. Elhozták, koszorúikat a ravatalokhoz a Charta ’77, az NZS lengyel független diákszövetség, a Lengyel—Magyar Szolidaritási Társaság, a Romania Libera képviselői. Koszorúitok a ravatalnál a Független Kisgazdapárt, a Magyar Néppárt, az egykori Nemzeti Parasztpárt és Petőfi Párt, a Veres Péter Társaság, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Márton Áron Társaság, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Jogász Fórum, a FIDESZ, a Magyar Függetlenségi Párt, a Független Magyar Demokrata Párt, a független magyar szakszervezetek, az egykori Márciusi Front és az Új Márciusi Front, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének képviselői. Koszorút helyeztek el Nagy Imre és mártírtársai, valamint az -ismeretlen forradalmár koporsójánál számos külföldön működő magyar szervezet, alapítvány, folyóirat nevében több hazai intézmény, emberi jogi szervezet, egyesület képviselői, valamint Maiéter Pál volt osztálytársai, munkatársai és honvédtársai. A hivatalos koszorúzást követően a lakosság további képviselői helyezhették el a kegyelet és ä megemlékezés virágait a ravataloknál. Pontban 12 óra 30 perckor harangzúgás adta hírül az ország népének a gyászszertartás kezdetét. Országszerte a városokban és a falvakban leállt a közlekedés, megszólaltak az autődudák, a gyárak kürtjei. A kegyeletadók —. a Történelmi Igazságtétel Bizottsága és a hozzátartozók felhívásának eléget téve — egyperces néma gyásszal emlékeztek a mártírokra. A Hősök terén elhangzott a Himnusz, majd — magnószalagról— Nagy Imre 1956. október 30-án, elhangzott szavai töltötték be a_téret: „Magyar Testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai! Őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a bizalmat. Ne folyjék testvérvér hazánkban!" •Ezután Vásárhelyi Miklós, a TIB elnöke lépett a mikrofonhoz, hogy elmondja búcsúbeszédét. BÚCSÚBESZÉDEK A HŐSÖK TERÉN Az imént hallottük Nagy Imre szavait, amelyekkel 33 esztendővel ezelőtt a forradalom viharábán fordult az országhoz. S a megszólítottak, honfitársai hallgattak reá. Elnémultak a fegyverek, nem folyt többé testvérvér, helyreállt a rend, elindult a megbékélés és a demokratikus átalakulás folyamata. Megőriztük a forradalom vívmányait, s a jövőt kezdtük alakítani. A világ csodálattal figyelt Magyarországra. A magyar név történelmünk során soha nem csillogott oly fényesen, mint az 1956-os forradalom napjaiban. A brutális külső beavatkozás eltiporta a forradalmat, véget vetett törekvéseinknek, reményeinknek, de nem olthatta ki 1956 és a fordulat jelképévé lett Nagy Imre emlékét. Nagy Imre több volt, mint politikus; nagyvonalú és bölcs államférfinak bizonyult a legválságosabb órákban. Munkatársaival együtt, a koalíciós kormányra és a közvélemény józan többségére támaszkodva átvezette az országot a véres konfrontációból a politikai megoldás, a békés kibontakozás útjára. Nagy Imre üzenete ma időszerűbb, mint valaha volt i— mondotta a későbbiekben. — Csak a különbözőképpen gondolkodók és cselekvők kölcsönös türelme és engedékenysége, az előlegezett bizalom szellemében ragadhatjuk meg a kivételes, biztató lehetőséget,csak így valósíthatjuk meg a történelmi feladatot, csak így biztosíthatjuk a békés átmenetet egy európai, korszerű, szabad és demokratikus társadalomba. A gyász és a visszaemlékezés szívszorító perceiben a társadalom'kész a megbékélésre, mert így kívánja az ország érdeke, és mert ezzel fejezi ki tiszteletét Nagy Imre és mártírtársai iránt. De a békés magyar nem felejt, és türelmetlen meg nyugtalan is. Tettekre vár, gyors, határozott' cselekvést kíván. Szabad hazát, jogállamot, tisztességes megélhetést. Olyan demokratikus, szociális, igazságos és törvényes társadalmat, amilyet a felkelt nép 1956 októberében megálmodott, és amely valóban az intézményes rend és a béke országa lesz. * Ezután Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Munkástanács egykori elnöke emlékezett elhunyt társaira. Az 1956- ban a munkások által megválasztott és a magyar nép által megbízott képviselet nevében jelentette a halottaknak és mindazoknak, akik a magyar haza földjében el vannak temetve: Tisztelettel, hűséggel, becsülettel megőriztük 1956-os forradalmunk szellemét és továbbra is küzdünk minden apró igazságáért. Az 1956-ös magyar forradalom bebizonyította a világnak, hogy csak egy tisztességes politika létezik, az, amely a népből magából fakad, és amelyet fel is vállal a nép. Szólnak a harangok szerte a világon, hirdetik a nagy-nagy magyar gyászt, de egyben azt is hirdetik, hogy a magyar nép újra föltámad. — Vajon megván a lehetősége ma annak, hogy a magyar hősök véréből felvirágozzon a magyar szabadság? Nincs meg a lehetősége ennek, mert nagyon sok akadály van még a magyar társadalom előtt. Áz első és a legnehezebben kezelhető akadály a szovjet csapatok jelenléte Magyarország területén. Jelenlétüknek ezek a koporsók az -eredményei, és a megkeseredett mai életünk is. Ezért kéijük a világ valamennyi becsületes emberét, közösen segítsük hozzá a Szovjetuniót, hogy minél hamarabb kivonhassa csapatait magyar hazánk területéről. — A második akadály a kommunista párt, amely görcsösen ragaszkodik a hatalmához, holott a napnál világosabb, hogy az, amit nem tettek meg 43 éven keresztül, az többé már nem tehető jóvá. Rajtuk múlott, hogy milyen volt ennek a 43 évnek a magyar élete. A magyar népnek csak el kellett viselnie, és ebbe roppant bele a magyar társadalom. ■A- A harmadik akadálya az a szétfolyó társadalmi erő, amely a magyar társadalmat jelenti. Mindannyian tudjuk, hogy a magyar sorskérdést csak összefogással tudjuk megvalósítani. Ezért minden magyarnak felhívom a figyelmét: első kötelességünk, hogy fogjunk össze és ne millió pártba oszszuk el a nemzet erejét. * Ezután Mécs Imre vele együtt halálra ítélt bajtársainak nevében szólt. Nem tudok elfogódottság nélkül beszélni; magam is hosszú ideig voltam halálra ítélve, és az üres koporsó 90- 100 olyan társamnak az emlékét őrzi, akit személyesen ismertem, akivel a. poklok tornácán együtt ültünk. Több száz embert temetünk ma. Mi-niszterelnököt, honvédelmi minisztert, államminisztert, értelmiségieket, soksok munkást, parasztokat, katonákat és civileket, keresztényeket, zsidókat, ateistákat, kommunistákat, cigányokat és nagyon egyszerű embereket együtt. Zömmel fiatal gyerekeket és fiatal felnőtteket, néhány idős emberrel. Temetjük a forradalmárokat, a népharag és a népakarat megtestesítőit, a mártírokat és tíz áldozatokat, akik sokfelöl jöttek, de a magyar szabadságért harcoltak és vállalt sorsukban váltak eggyé. Temetjük a felkelőket, a „szent suhancokat”, akik szembeszálltak a világ legnagyobb hadseregével és egyszer kiszorították Budapestről. Akik a rettenetes november 4^e hajnalán a második agresszió csapásait testükkel próbálták felfogni. Gyásznap a. mai, amikor a nemzet önmaga élvesztett 33 évét veszi számba. Nem itt tartanánk, ha a Szovjetunió akkori vézetői nem fojtják vérbe forradalmunkat! Nem csak bűnt, óriási történelmi hibát követtek el, amikor brutálisan megakadályozták, hogy a magyar nép a saját útját játja. -Kárt okoztak ezzel saját népeiknek is, hatalmas kárt! A (történelem csavarmenete kiásta eltemetett igazságainkat. Itt a2 ideje, hogy a Szovjetunió magára taV ló, magára ébredő népei ítéljék ejt Szovjetunió akkori beavatkozását. I (Folytatás a 2. oldalon)
