Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-01 / 128. szám

AZ MSZMP NAPILAPJA XLIV. évf. 128. szám Ára: 4,30 Ft 1989. június 1., csütörtök AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK KÖZLEMÉNYE Nagy Imre és sorstársainak temetése legyen a nemzeti megbékélés jelképe Az MÍZMP Központi Bizottsága történelmi, egyúttal szimbolikus jelen­tőségű eseménynek tekinti Nagy Imre és sorstársainak 1989. júnios 16-ai temetését . A történelmi, erkölcsi jóvátételt, a nemzet kegyeletes emlékezé­sét szolgálja ez a napi Nagy Imre és sorstársai életútját és szerepét a hivatalos politika kezdet­ben igaztalanul értékelte, ami a legutóbbi időkig fennmaradt. A megújuló MSZMP szükségesnek tartja, hogy a Nagy Imre és társai elleni perben emelt vádak felülvizsgálata mielőbb lezáruljon, igazságot szolgáltaivá a megvádolt és elitéit politikusoknak. Az MSZMP Központi. Bizottsága természetesnek tartja a társadalom igényét arra, hogy a közelmúlt történetének minden lényeges kérdésében tisztán láthasson, hiteles információk alapján Ítélhessen az eseményekről és azok szereplőiről. Ezért a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja az események objektív feltárására irányuló tudományos kutatást, kezdemé­nyezi és elősegíti, hogy a történelmi dokumentumok folyamatosan nyilvá­nosságra kerüljenek. A -maga részéről is tárgyalást kezdett annak érdeké­ben, hogy a- külföldön található források mielőbb hozzáférhetővé váljanak, feltáruljon ä szocializmus demokratikus megújításáért vívott küzdelem korábbi történeté, abban .Nagy Imre szerepe. Nagy Imre az 1945 utáni magyar történelem jelentős személyisége. Útja elválaszthatatlan a kommunista mozgalomtól, annak tragikus ellentmon­dásait is magában hordta. Pályája a Horthy-rendszer elleni küzdelemtől, az emigrációs évektől ívelt a felszabadulást követő újrakezdés heroikus küzdelméhez, a földosztáshoz, mellyel neve összekapcsolódik. Ezekben az években a félreállítástól az ötvenes évek torz politikájában való közremű­ködésellentmondásán át vezetett ez a pálya az 1953júniusában kidolgozott „új szakaszáig, különösen az új agrár- és népfrontpolitika kezdeményezé­séig, a szocializmus és a nemzeti szuverenitás szoros összefüggésének felis­meréséig. Szentélye á szocialista reformpolitika szimbólumává vált. I (Folytatás a 3. oldalon) Újfajta víztornyok Lajosmizséről • Rövidesen útra kész az első 300 köbméteres hidroglóbusz. Az újfajta hidroglóbusz adatai lenyűgözőek: az óriásgömb átmérője 8,6 méter; maga az egész építmény pedig 37,7 méter magas és csaknem 40 tonnát nyom. A Vízgépészeti Vállalat lajosmizsei gyáregységében már több mint két évtizede készítenek kétszáz köbméteres űrtartalmú, gömb formájú víztornyokat. Ennél nagyobbat is gyártanak: az 500 köbméteres tölcsér alakút. Az utóbbi időben egyre gyakrabban jelezték a megrendelők, hogy e két méret között egy közepes nagyságú víztoronyra lenne szükségük. Ezért a lajosmizsei gyáregység szakemberei a múlt év őszén hozzáláttak az új, 300 köbméteres hidro­glóbusz kifejlesztéséhez. A tervezést követően a papokban elkészült az első darab, amelyet hamarosan felállítanak a Pest megyei Tápióbicske határában. A követke­zőre külföldről, a szomszédos Csehszlovákiából érkezett megrendelés. A szerző­dést megkötötték és a jövő hónapban már szállítják is a Prágától északra fekvő - Melnyik nevű városba. G.B. Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés kedden megkezdődött ülésszaka. Az Or­szággyűlés elnöke bejelentette, hogy elő­ször a mezőgazdasági termelőszövetke­zetekről szóló.1967. évi ül. törvény mó­dosításáról szóló; a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló, vala­mint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításá­ról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a parlament. Szűrös Mátyás ezt követően bejelen­tette, hogy a vendégpáholyban foglal he­lyet Sztanko Todorov, a Bolgár Nép- köztársaság Nemzetgyűlésének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön köszöntötte a bolgár vendégeket. A három törvényjavaslathoz kapcso­lódóan Háttér Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott expozét. HÜTTER CSABA EXPOZÉJA ___________ A tulajdonlás reformja A három törvény módosítását, kor­szerűsítését a társadalmi fejlődés, a gazdasági megújulás követelményei tették szükségessé — mondta expozéja bevezetőjében a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, majd rámutatott: — A termelőszövetkezetekről, a föld­ről és az erdőkről, valamint a vadgaz­dálkodásról szóló törvény szorosan összetartozik. Módosításukhoz abból indultak ki, hogy a föld csak a gazda­tudatú, földművelő emberrel együtt le­het igazi érték. Az egységes szövetkezeti törvényben foglaltakkal összhangban először a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény módosításának szükségességét méltatva a szövetkezeti szektorról el­mondta: az 1250 termelőszövetkezet, a 60 szakszövetkezet, a 12 halászati ter­melőszövetkezet, és a hozzájuk ezernyi szállal kapcsolódó 1,5 millió kisterme­lő együtt a mezőgazdasági termelés négyötödét állítja elő. A termelőszö­vetkezetek — gazdasági tevékenységük mellett—meghatározó szerepet játsza­nak a falusi emberek foglalkoztatásá­ban, a falu társadalmi, politikai, gazda­sági és kulturális életének formálásá­ban. Felelősséget viselnek a szövetke­zetekhez kötődő csaknem egymillió család sorsáért, falujuk létéért, életük jobbításáért. A mezőgazdasági szövet­kezetekről szóló 1967. évi III. törvényt az elmúlt két évtized alatt többször mó­dosították — mondta ezután, majd rö­vid történelmi áttekintést adott erről. A szövetkezeti mozgalom fejlődésé­nek három évtizedes, sok társadalmi, politikai és gazdasági csatától kísért történelmi múltjának összességében kedvező tapasztalatait úgy summázta a miniszter, hogy azok jól érzékeltetik az önrendelkezésben, a vállalkozás lehe­tőségében, a szövetkezeti tagság élet- és munkakörülményeiben végbemenő változásokat. Hangsúlyozta ugyanak­kor: az időközben bekövetkezett meg­torpanás megakadályozásához már korábban is több előremutató reform­ra lett volna szükség. — A beterjesztett törvényjavaslat — mondotta ezután — minden eddigi módosítástól eltérő sajátossága, hogy a tulajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, re­formszellemű változásokat tartalmaz. A szövetkezetek, a szövetkezeti tag­ság számára létkérdéssé vált a tulaj­donhoz és a szövetkezeti formaválasz­tás szabadságához fűződő jogok mara­déktalan érvényesítése; hogy az alapve­tő jogok eredendően tegyék lehetővé a demokrácia tényleges érvényesülését. A törvénymódosítás valódi tartal­mat ad a tagság és a szövetkezet vagyo­ni kapcsolatának, a jogokkal, a felelős­séggel és a'kockázattal együtt. Ugyanis ez a kapcsolat határozza meg a tag tulajdonosi minőségének tartalmát, és teszi lehetővé számára a tulajdon feletti rendelkezést. Ha ez igazából érvénye­sül, akkor az új típusú vállalkozó szel­lemű, kezdeményező—és persze ennek előnyeit élvező — szövetkezeti tag esz­ménye valóság lehet. Korszakos előrelépés , A törvénytervezetben javasolt válto­zások hatását szemléltetve számokkal is illusztrálta a tagi érdekeltség fontos­ságát. Mint mondta: az egy aktív és nyugdíjas tagra jutó tiszta szövetkezeti vagyon átlagosan meghaladja a 260 ezer forintot. Ennek 50 százalékos fel­osztása esetén egy tagra átlagosan több mint 130 ezer forintnyi vagyonrész jut. Az átlagok — nyilván — nagy szóró­dást takarnak, ám az bizonyára érzé­kelhető, hogy a szövetkezetek és a tag­ság vagyoni kapcsolatában, a tagi érde­keltség növekedésében korszakos jelen­tőségű előrelépésről van szó. — Az oszthatatlanság és a tulajdon- viszonyok kapcsán beszélni szeretnék a kötelező földbevitel, a földjáradék és a földmegváltás kérdéseiről. Ez a kérdés­kör lényegében több évtizede sajátosan rendezett, igazodott áz alacsony mező- gazdasági árakhoz, most azonban a változtatás igénye több helyütt mar­káns megfogalmazást kap. E valós probléma megoldásának tisztázásához önmagában magasabb jogszabályi elő­írás sem elegendő. Tény, hogy a gyakorlati megoldásra hivatott döntéshozók — a termelőszö­vetkezetek közgyűlései — a gazdasági korlátok miatt — dilemmák előtt áll­nak. A társadalmi igazságosság jegyé­ben — elismerve az igények jogosságát —elő lehetne írni például a földjáradék kötelező emelését, a bevitt földek kia­dását vagy akár azt is, hgy a megváltási ár mértékét a kisajátítási kártalanítás szerint határozzák meg. — Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályozással csak korlátoz­nánk a szövetkezeti önkormányzatot — mondotta Hütter Csaba. A továbbiakban arról beszélt, hogy az önkormányzatok ilyen széles körű és érdemi döntési joggal történő felru­házása mellett a törvény az égvén, illet­ve a közösség érdekeit védő, két irány­ba ható biztosítékot tartalmaz. Áz egyik az, hogy az említett kérdések sza­bályozásakor a jelenleginél kedvezőtle­nebb helyzetbe senki nem hozható. Ezt a törekvést szolgálja például a földjára­dék kötelező minimumának a fenntar­tása, ami jelenleg aranykoronánként 8 kilogramm búza árának felel meg. A másik kötelező előírás; hogy ezek az intézkedések csak a jelenlegi tagokra érvényesek, azok, akiknek a tagsági vi­szonya korában szűnt meg és velük vagy örököseikkel az akkor hatályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszámolt, kártalanításra a törvényja­vaslat alapján nem tarthatnak igényt. Szabad elidegenítés A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a vadgazdálkodás­ról szóló törvények módosításának in­doklására. A történelmi visszapillantás után részletesebben szólt a tulajdonvi­szonyok kérdéséről. Elmondotta: a me­zőgazdaság átszervezésének 1958-ban indult új szakasza lényegében 1961-re befejeződött. Két-három év alatt ala­kultak ki a mezőgazdasági szövetkeze­tek nagyüzemi földterületei. A tagok földjeiknek továbbra is tulajdonosai maradtak, ám egyéni földhasználatu­kat a közös földhasználat váltotta fel. A szövetkezeti tag elhalálozása után földjeik mind nagyobb részén léttek tu­lajdonosok a szövetkezeten kívüli örö­kösök. Ilyen előzmények után 1967- ben módosították az első földtörvényt, amely a szövetkezetek használatában levő, de nem szövetkezeti tagok által örökölt földek megváltás útján fokoza­tosan a tsz-ek tulajdonába kerültek. Ez a törvény a szövetkezeti, tulajdon mel­lett a személyi tulajdont is létrehozta, így mai szemmel nézve is előremutató­nak bizonyult. A reformfolyamatok az 1987-ben el­fogadott földtörvény újabb jelentős módosítását sürgetik, mert a felesleges kötöttségek a különböző földek meg­szerezhetőségét és művelését, azok gaz­daságos hasznosítását immár akadá­lyozzák. r— ,Az erdőkre vonatkozó előírások még kötöttebbek — mondotta a mi­niszter. — Erdőtulajdon szerzését az állami szervek részére is csak abban az esetben engedi meg, ha az erdő a fel­adataik ellátásához nélkülözhetetlen. (Folytatás a 2. oldalon) ÜZEMEGÉSZSÉGÜGY A MEZŐGAZDASÁGBAN Többet kell törődni az emberekkel Tanácsülés Bácsalmáson Az egészséges táplálkozás, a helyes életmódi szokások kialakításának korlátozá­sa, az időjárás viszontagságai, a nehéz testi munka, a kényszertesttartás, a vibráció, a por, a vegyszerek—felsorolni is sok a mezőgazdaságban, erdészetben, a vízgazdál­kodásban dolgozók egészségének károsító tényezőit, amelyek legtöbbször együttes hatásukkal „eredményezik”, hogy a szabadban dolgozók fizikai-lelki állapota, be­tegségeik sokasága az iparban foglalkoztatottakénál IS rosszabb képet mutat. Ezért is jelentőségteljes a MEDOSZ Üzemegészségügyi Bizottságának tevé­kenysége, amely ebben a szervezeti keretben tíz éve koordinálja a gazdaságok, a szakszervezet és az üzemorvosi szolgálatok munkálkodását. A jubileumi közgyű­lésen, amit tegnap délelőtt Kecskeméten, az SZMT-székházban tartottak, megje­lent többek között Czirmay Tibor, a MEDOSZ főtitkára, dr. Zsögön Éva, az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet főigazgatója, dr. Gábris László megyei üzemegészségügyi főorvos. Á szakbizottság elmúlt évi tevékenységéről dr. Horváth István elnök tartott beszámolót. Kiemelte, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben még fokozottabb a szükségessége az egészség megóvásának, az eddig elért eredményeket meg kell őrizni, s lehetőség szerint tovább kell fejlesztem. Az érdekképviselet fontosságáról a MEDOSZ főtitkára fejtette ki a véleményét, s a tényt, hogy a mezőgazdaság megújulása elképzelhetetlen, ha a dolgozókat nem egyéni boldogulást kereső emberként, hanem a gazdasági folyamat részeseként kezelik. Dr. Zsögön Éva az üzemegészségügy általános orvosi ellátásban betöltött szerepkörének fontosságá­ról is biztosította a résztvevőket. Mint mondta, az igazgatása alatt álló intézetben kidolgozták a mezőgazdasági üzemegészségügyi szolgálat továbbfejlesztésének programját, mert a mezőgazdasági munka sajátosságaiból fakadóan a földeken dolgozókkal a jelenleginél is többet kell törődni. Az ünnepélyes közgyűlésen több kitüntetés átadására is sor került. Dr. Gábris László és dr. Horváth István a Szakszervezeti Munkáért arány fokozatát. Janik József, a Kiskőrösi Állami Gazdaság igazgatója az Egészségügyi Minisztériumtól kapott kiváló munkáját elismerő oklevelet vett át, dr. Lányi Borbála kiskőrösi üzemorvos pedig miniszteri dicséretben részesült. N. M. WHKBlSBg -■£ : Bácsalmáson megérett az idő a városrendezési terv módosítására. A Marx és a Lenin utca sarkán öt üzlet és lakások építésére lesz lehetőség. A tataházi—madaras! út bevezető szakasza mentén szintén boltot és lakásokat kívánnak tető alá hozni. Bővitik a Pamutnyomóipari Vállalat üzemét, a Démász pedig üzemviteli épületet szeretne nyitni. Minderről elsőként tárgyait a városi tanács tegnap délutáni ülésén. 4 A Bácsber építészei voltak a tanácstagok segítségére abban, hogy a városrendezés újabb munkáit rajzokkal is megismerhessék. Válaszul a lakosság képviselői elmondták, ők hogyan képzelik el Bácsalmás városképét a következő lépésben. Zátonyi Sándor áfész- elnök megkérdezte, hogy áruházukat tovább építhetnék-e. A válasz az volt: igen, de úgy, hogy a település kisvárosi hangulatát ne rontsa. Boros István azt ajánlotta, hogy az áramszolgáltatók székházát ne engedje a ta­nács magasra építeni, mert akkor mások is követnék példájukat. Ez pedig megbontaná a város mai képét. Néhányan aggódtak ami­att, hogy a Démász Marx—Rákóczi utcai üzemháza építésekor kivágják az ottani 100 éves fenyőfát. Mi lesz a faóriással? Ma még nem tudják. Az viszont nem hangzott meg­nyugtatóan, hogy — mint a tanácsülésen hallottuk — „a fenyőfa megvédését a Dé­mász nem szavatolja”. A rendezési terv cikkünk említett változá­sait a tanácsülés — egy tartózkodási szava­zással —: elfogadta. Egyetértettek abban is, hogy a Petőfi Tsz Piros-malom mögötti dű­lőútjain kezdjék meg az idén egy vásártér kialakítását. Dr. Bednámé Kiss Ildikó tanácselnök szü­net után vitára bocsátotta a tavalyi tervről és költségvetésről szóló előterjesztést. A szám- vizsgáló bizottság elnöke jónak nevezte, hogy a tanács 1988-ban egész évbendizetőké- pes volt. A bevétel—kiadás mérlege egyen­súlyban maradt, jóllehet egyes termékek 63 százalékkal drágultak. A gimnázium fűtésé­nek korszerűsítése és a művelődést segítő egyéb kiadások azt jelzik: az utóbbi négy évben a tanács többet törődik az oktatás körülményeivel. Szénást Lászlóné viszont tá­mogatást kért a könyvtár bővítéséhez, hogy 6 ezer könyvvel gyarapodhasson az olvasni­való. Beszámolt egy olyan nyugdíjas asz- szonyról aki havonta 100 forintot visz a könyvtárba — ezzel is részt vállalva a kiadá­sokból. Az önzetlen olvasón kívül mások is segítő­készek, amikor a város fejlődéséről van szó. Ezt mutatja Bácsalmás második helyezése a múlt évi megyei településfejlesztési verseny­ben. Négyen — Skorutyák János, Balázsity ■Jánosné, Kozák István, és Ászity József— a lakosság javára végzett munkájukért emlék­érmet kaptak, míg további négy személy elis­merésben részesült a tegnapi tanácsülésen. K—1

Next

/
Thumbnails
Contents