Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-12 / 111. szám
1989. május 12. • PETŐFI NEPE • 3 PARLAMENTI FOLYOSÓ A kormányfőnek bizalmi szavazást kell kérnie Az ülésszak egyik legfontosabb döntése a bizalmi és bizalmatlansági indítvány intézményének törvénybe iktatása volt. Dr. Kőrös Gáspár képviselő az elsők között sürgette bevezetését az elmúlt év tavaszán. — Hogyan látja a kialakult helyzetet most, hogy a javaslat törvénnyé vált? — kérdeztem. — Örömmel vettem tudomásul, hogy egyéves kezdeményezés után az Országgyűlés megszavazta az alkotmánymódosítást. Azt hiszem, hogy az ügyrend korábbi előkészítése során igyekeztek megkerülni ezt a témát, pedig negyvenéves adósságot törlesztünk. Most is szeretném megismételni, hogy felfogásom szerint ezzel vált nagykorúvá a parlament és a miniszterelnök is. Tudom, hogy a bizalmatlanság olyan jogintézmény, amellyel megfontoltan kell élni. Nem lehet minden ülésszakon fölpattanni és ilyen indítványt tenni. Ez az Országgyűlés és a kormány együttműködésének olyan alkotmányos garanciája, amely meghatározza a miniszterelnök és a miniszterek magatartását, felelősségét a képviselők felé. ■ — Az ülésszak előtt voltak olyan hangok, hogy a képviselők azonnal ki is próbálják majd az új lehetőséget. Most viszont nagyon is békés a hangulat.— Azzal, hogy a képviselők titkos szavazással szavazhattak az új miniszterekről, tulajdonképpen bizalmat adtak. De szerintem szükség van arra, hogy a kormány elnöke — hat miniszter cseréje után — a május végi vagy a szeptemberi ülésszakon kezdeményezzen bizalmi szavazást. Ez a bizalmatlansági indítvány megelőzését jelentené. Megerősíthetné a kormányzat pozícióját, hisz valamennyien tudjuk, hogy a közvélemény előtt eléggé megtépázott a kormány tekintélye. — A parlamentben most megalakult szakszervezetifrakció is felvette, fegyvertárába a bizalmatlansági indítványt? — A szakszervezeti frakciónak az Országgyűlésen bélül is érdekvédelmi feladatot kell ellátnia. Ha tehát a napirenden lévő téma a dolgozók életkörülményeit érinti, a frakciónak feladata és kötelessége, hogy egységes álláspontot alakítson ki. Ha pedig a kormányzat tevékenysége során az életszínvonal további drasztikus romlása következik be, előállhat olyan helyzet is, hogy maga a szakszervezeti frakció lesz a szervezője bizalmatlansági indítvány kezdeményezésének. —lovas— Szovjet—amerikai tárgyalások Mihail Gorbacsov nagy jelentőségű javaslatokat jelentett be James Bakerrel csütörtökön délelőtt lezajlott találkozóján. E kezdeményezések — amelyek egyoldalú lépéseket is tartalmaznak—a leszerelési kérdéseket érintik, s egyebek között vonatkoznak a nukleáris arzenálra, a harcászati nukleáris fegyverek kérdésére is — jelentette be csütörtök este, a szovjet—amerikai tárgyalások befejeztével tartott nemzetközi sajtóértekezletén Eduard Sevardnadze. Bejelentése szerint a moszkvai tárgyalásokon megállapodás született arról, hogy a szovjet és az amerikai külügyminiszter ezentúl rendszeresen találkozik egymással, évente háromször- négyszer, s ha a szükség megköveteli, még többször is. A szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségét idén szeptemberben megtartandó ^találkozójukon tűzik napirendre a külügyminiszterek — közölte Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter úgy tájékoztatta az újságírókat, hogy az amerikai féllel történt megállapodásnak megfelelően a szovjet javaslatokat, a számszerű adatokat, százalékokat, arányokat csak pénteken hozzák nyilvánosságra. Sevardnadke ezt azzal magyarázta, hogy a Szovjetunió még tájékoztatni szeretné szövetségeseit a szovjet—amerikai tárgyalások részleteiről, s Baker pedig pénteken találkozik a NATO-országok képviselőivel. Moszkvai sajtóértekezletét követően Sevardnadze azonnal a VSZ-tagországok külügyminisztereivel tartandó találkozóra sietett — az MTI moszkvai irodájának értesülése szerint hazánkat Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes képviseli i—, s mint sajtóértekezletén bejelentette: a Szovjetunió javaslatainak részleteit előzetesen már egyeztette szövetségeseivel. Sevardnadze jó légkörűnek minősítette Bakerrel folytatott tárgyalásait, amelyek szavai szerint a nyíltság, a tárgyszerűség és az építő megközelítés jegyében zajlottak le, s egyben lehetőséget teremtettek a jó személyes kapcsolat kialakításához a két külügyminiszter között. Sevardnadze a leszerelési kérdések kapcsán elvi jelentőségűnek minősítette Mihail Gorbacsov kezdeményezéseit, amelyek — megítélése szerint — utat nyitnak az elégséges védelem szintjének kialakításához. Utak a hadászati és űrfegyverzetekről (HÜF) folytatott tárgyalások júniusi felújitására, s hangoztatta az ABM-szerződés megőrzésének szükségességét. Szavai szerint itt vannak nézetkülönbségek, s majd csak a tárgyalások kezdetét követően lehet majd nyilatkozni az esélyekről. A megvitatott regionális problémák kapcsán Sevardnadze szerint az álláspontokban visszaszorultak a konfron- tációs elemek, s az érintkezési pontok keresése került előtérbe. Szavai szerint csaknem minden régiót érintettek a külügyminiszterek, illetve a munkacsoportok. MSZMP-állásfoglalás a politikai egyeztető fórum kialakításáról Az MSZMP Központi Bizottsága — mint ismeretes — politikai egyeztető fórum létrehozására tett Javaslatot, melyre az Ellenzéki Kerekasztal, úgy tűnik, elutasító választ adott. Állásfoglalásuk szerint az MSZMP KB nyilatkozatával „egyoldalúan megszakította a tárgyalásokat, anélkül, hogy az ott felvetett kérdésekre hivatalos választ adott volna”. Az MSZMP nem kívánja a tárgyalásokat megszakítani sem a kerékasztal résztvevőivel, sem más felelős társadalmi-politikai szervezetekkel azon meggyőződése miatt, hogy a demokratikus átmenet csak többoldalú tárgyalások útján biztosítható. Az MSZMP megegyezési szándékának komolyságát jelzi, hogy tárgyalócsoportja — mindössze két szakértői forduló után — a Központi Bizottság értékelését és állásfoglalását kérte. Véleményünk szerint nem „az ellenzék egyes, összefüggéseiből kiragadott, javaslatainak kisajátítása” történt, hanem a KB felhívásába beépültek az előkészítő tárgyalások kölcsönös kompromisszumok útján született eredményei. Az MSZMP KB állásfoglalását az a felismerés tette szükségessé, hogy a résztvevők körét illetően az előkészítés holtpontra jutott; újabb politikai impulzusokra van szükség. Változatlan álláspontunk szerint olyan egyeztető fórum kialakítására kell törekedni, amely a lehető legteljesebben tükrözi a magyar társadalom valóságos politikai és érdektagoltságát. Napjainkban a hagyományos és új politikai szervezetek reménykeltő módon keresik önálló arculatukat, a külső befolyásolástól mentes, érdemi politizálás lehetőségeit. Ebben a helyzetben az MSZMP nem tartja elfogadhatónak azt a törekvést, hogy bármely szervezetet tárgyalóként az asztal valamelyik oldalára kényszerítsen. Az idő valóban sürget. Sajnáljuk azonban, hogy ezt az Ellenzéki Kerekasztal — szokatlan módon — az előkészítő tárgyalásokra utaló 48 órás határidő kitűzésével fejezte ki. Úgy véljük, hogy a nemzet sorsáért aggódó közvélemény nem elsősorban az előkészítő csatározások kimenetelére, hanem arra kíváncsi, hogy mikor és milyen tartalommal születnek érdemi megállapodások a demokratikus átmenet, a gazdasági válság leküzdése, a szociális feszültségek enyhítése kérdéseiben. Ezért várjuk minden felelős társadalmi erő — köztük az Ellenzéki Kerékasztalhoz tartozók — érdemi és tételes válaszait az MSZMP Központi Bizottsága javaslatára. Budapest, 1989. május 11. Az MSZMP tárgyaló szakértői (os) A Szabad Románia Csoport nyílt levele Nicolae Ceausescu elnök állampolgárhoz A Szabad Románia Csoport, amelyet a szabadság eszméjének nevében igazi hazafiak hívtak otthon életre, és amelynek a menekültek bátorsága és harca következtében sikerült elismertetnie magát, és tevékenykednie egy olyan állam területén, amelyet Ön revizionista, horthysta és soviniszta törekvésekkel vádol, most elrabol néhány pillanatot a családja boldogsága érdekében kifejtett „forradalmi” tevékenységének áldozott idejéből. Politikai menekültek vagyunk, és a Romániában élő valamennyi nyelvet képviseljük. Családunk és szülőföldünk elhagyására kényszerültünk azon megfélemlítés és megaláztatás miatt, amelynek áldozatául estünk az elmúlt 24 évben, amikor, egy Isten által megáldott ország szerencsétlenségére, sikerült Vezérnek kineveztetnie önmagát, és kezébe vette a kommunista jogart. Elnök állampolgár, mi, a Szabad Románia Csoport, Vádoljuk Önt azzal, hogy becsapott minket 1968-ban, amikor hittünk Önben. Vádoljuk Önt azzal, hogy Romániában az „aranykor” megteremtésével saját diktatúráját, egyetlen család alantas és kicsinyes érdekeitől átszőtt sztálinista, nacionalista önkényuralmának iszonyatos keverékét hozta létre. Vádoljuk Önt, Románia oly mértékű lerombolásával, amely mindkét világháború pusztításán is túltesz. Vádoljuk Önt Bukarest lerombolásával és a „Kárpátok Lánglelkű Géniusza” személyi palotájának építésére fordított ösz- szegek eltulajdonításával. Vádoljuk önt a román kulturális gyökerek, a falvak megsemmisítésével, a parasztok betonbunkerekbe való erőszakos beköltöztetésével. Vádoljuk Önt a történelem meghamisításával. Vádoljuk Önt az ország erőltetett iparosításával, amely politika, és az Ön személyes utópisztikus eszméje tönkretette a mezőgazdaságot és a parasztságot. Vádoljuk Önt a személyi ambíciót szolgáló, verejtékünkkel, vérünkkel és életünkkel megfizetett hatalmas adósságokért. Vádoljuk Önt azon állampolgárok megaláztatásáért, akik a megfélemlítés rettenetében kényszerülnek az Ön ünneplésére. Vádoljuk Önt gyermekeink gyermekkorának, ifja- ink fiatalságának, Románia biológiai jövőjének megsemmisítésével. Vádoljuk Önt csecsemőgyilkossággal, az áramtakarékosság miatt inkubátorokban meghalt újszülöttekért. Vádoljuk Önt a kórházakban gyógyszerhiány miatt meghalt betegekért. Vádoljuk Önt azzal, hogy Románia polgárait „homo ceausensis”-szé, személyazonosság nélküli emberekké alakítja, akiknek ahhoz, hogy életben maradjanak a „Fény Korá”-ban, lopniuk, hazudniuk kell, fel kell jelenteniük barátaikat, vagy el kell hagyni a hazájukat. Vádoljuk Önt minősített népgyilkossággal, amelyet Európa közepén, a XX. század végén követ el. Vádoljuk Önt a különböző nemzeti kisebbségekhez tartozó testvéreink erőltetett asszimilálásával. Vádoljuk Önt az ország elnépteleníté- sével és a román állampolgárok világpiacon történő adásvételével. Vádoljuk Önt a történelem megsértésével, azzal, hogy a román nemzet hőseivel azonosítja magát. Vádoljuk Önt a nemzeti tudomány és kultúra megsértésének bűnével, azzal, hogy élettársának címeket adományozott, és értéktelen személyeket támogatott. Vádoljuk Önt hozzá nem értéssel. Vádoljuk Önt a román nép_ rágalmazásával, azzal, hogy román nevet visel. Vádoljuk Önt az évek hosszú során át ’folytatott nemzetközi politikai szélhámosság bűneivel, a román nép es a nyugati demokráciák megtévesztésével. Elnök polgár, Önnek köszönhetően Románia a képtelenségek országává vált, amelyben az áldozatnak köszönetét kell mondania megkinzójának. Románia olyan országgá vált, ámely- lyel kapcsolatban senki sem csodálkozna, ha parancsot adna a Kárpátok átrendezésére, hogy a hegyek az Ön és házastársa arcképét mintázzák. Elnök polgár, a Szabad Románia Csoport kéri Önt, hogy politikai realitásérzékének tanújeleként mentsen meg egy országot és egy népet azzal az egyetlen becsületes gesztussal, amely az Ön számára még megmaradt: mondjon le! Románia sem a múltban, sem ma, sem pedig a jövőben nem lesz senki személyes tulajdona! A Szabad Románia Csoport Bizottsága: Mircea Báján, geológus Emil Iovanescu, fordító Tófalvi Árpád, hegesztő Diós Kálmán, optikai technikus Karol Kogler, autószerelő (os) TISZAKÉCSKÉN AZONNALI HATÁLLYAL •••. v Elbocsátották az osztályvezetőt A Tiszakécskei Városi Tanács társadalmi elnökhelyettese, Gyapjas László tegnap késő délután az alabbi közleményt diktálta be szerkesztőségünknek: „A végrehajtó bizottság május 11- én dr. Kisjuhász Gyulát, a városi tanács vb szervezési és hatósági osztály- vezetőjét fegyelmi úton — azonnali hatállyal — elbocsátotta.” A rövid hír után kívánkozik magyarázatként az a rendőrségi közlemény, amely — még február elején, nem sokkal Miskó István öngyilkossága után — azt tudatta, hogy nyomozást rendeltek el hivatali visszaélés bűntettének alapos gyanúja miatta 38 éves tanácsi tisztviselő ellen. Később dr. Kisjuhászt őrizetbe is vették, mert akadályozta a nyomozást — a rendőrség egyébként azt közölte, hogy a férfi alaposan gyanúsítható azzal, hogy a kécskei tanács szervezési és hatósági osztályának vezetőjeként az elmúlt években —, hivatali beosztásával visszaélve, hozzátartozói nevét azok tudtával fölhasználta, úgy szerzett meg saját részére üdülőtelkeket, hogy az akkori használatbavételi díjnak csak csekély részét térítette meg. Az ügy tanácsi részről történt tegnapi lezárásában nyilvánvalóan része volt annak is, hogy a megyei tanács elnöke kedden magahoz rendelte dr. Petrezselyem László kécskei vb-titkárt, és közölte vele: elvárja, hogy a lehető legrövidebb idő alatt lefolytatják a fegyelmi vizsgálatot és megteszik a szükséges intézkedést. B. J. Mit keres Francia Kiss Mihály a listán ... ? Elemi erővel tört fel a fölhá- borodás olvasóinkból, áttanulmányozván a lapunkban tagnap közzétett listát az 1956-os eseményekkel összefüggésben kivégzettekről. — Mit keres ezek között, 70. sorszámmal, Francia Kiss Mihály, aki még az 1919-es Tanácsköztársaság leverése után követte el szörnyűséges cselekedeteit? — tették föl a kérdést, amit mi Barsiné dr. Gráber Máriának, az Igazságügyi Minisztérium államtitkári titkársága vezetőjének továbbítottunk. — Azt a feladatot kaptuk, hogy állítsuk össze mindazok névsorát, akiket 1956. december 20-a és 1961. december 13-a között ítéltek halálra és végeztek ki. Százötvenezer büntetésvégrehajtási kartont átnézve jutottunk el ehhez a 277 nevet tartalmazó listáig, melyre az összes — bármilyen indokból kivégzett — személyt fölvettük. Szerettünk volna a névsorhoz hivatalos megjegyzést fűzni, így például a nyilvánvalóan csupán köztörvényes bűncselekmények miatt kivégzetteket külön is megjelölni, ám ehhez az ellenzéki szervezetek, akikkel a témáról folyamatosan tárgyaltunk, a hátramaradottak személyiségi jogainak védelmében nem járultak hozzá. El kell azonban mondanom, hogy a 277 név közül — az ítéletek áttanulmányozása alapján - 77 személyé az, akit kétséget kizáróan csak politikai — ahogyan akkor mondták: állam elleni — bűncselekmény miatt végeztek ki. Huszonhárom azoknak a száma, akiket tisztán köztörvényes bűnök miatt fosztottak meg életüktől, az összes többi az olyan eset, amelyben ugyan vannak politikai elemek, ám köztörvényesek is. Szeretném megjegyezni, hogy például önmagában a fegyverrejtegetés — amikor még a statáriális bíráskodás folyt i— elegendő volt a halálos ítélethez: ha bebizonyosodott, akkor a bíróknak kötelezően ezt az ítéletet kellett meghozniuk. — Francia Kiss Mihályt pontosan miért is végezték ki? — Emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntett, fegyver- és lőszerrejtegetés volt a vád ellene, s a háború után ezekért — a távollétében — halálra ítélték. Valójában azonban csak 1956 után sikerült őt elfogni, ekkor perújrafelvételt kezdeményeztek, és a korábbi vádak mellett a személyi igazolvány meghamisításában is bűnösnek találták, s a már évekkel korábban meghozott ítéletet erősítették meg és hajtották végre. Remélem, hogy ezzel a tájékoztatással sikerült ponto- sítanom az információt, amely egyébként abból a szempontból nem volt téves, hogy Francia Kísst kétséget kizáróan a két megadott dátum között végezték ki. (Ballai) Az Ellenzéki Kerekasztal állásfoglalása az MSZMP KB politikai egyeztető fórum létrehozásáról tett javaslatáról Az „egypártrendszerből a képviseleti demokráciába való átmenet csak szabad választások révén valósítható meg” — teszi magáévá az MSZMP KB 1989. május 8-ai javaslata az Ellenzéki Kerékasztalnak, megalakulásától kezdve képviselt álláspontját. Ugyanakkor sajnálattal állapítjuk meg, hogy az MSZMP gyakorlati politikai lépései ellentmondanak ennek a deklarált elvnek. Az Ellenzéki Kerekasztal kezdettől fogva kétoldalú tárgyalásokat szorgalmazott az MSZMP-vel és a hozzá csatlakozó szervezetekkel, s e tárgyalások előkészítése céljából szakértői bizottságot küldött ki. Az előkészítő megbeszélések nem zárultak le, így az MSZMP — új nyilatkozatával — egyoldalúan megszakította a tárgyalásokat, anélkül, hogy az ott felvetett kérdésekre hivatalos választ adott volna. Az MSZMP egyes politikai szervezetekhez levelet intézett. A javaslatból és leveleiből kiviláglik, hogy legutóbbi álláspontját megmásítva, ismét nem hajlandó egységes tárgyalófélként elismerni az Ellenzéki Kerekasztalt. Az Ellenzéki Kerekasztal a tárgyalások megszakítása ellenére is, a demokratikus és békés átmenetért viselt felelőssége tudatában kijelenti, hogy továbbra is készen áll a megbeszélések folytatására. Jóllehet az MSZMP deklarálja, hogy az egyenrangú tárgyalófelek „ ... tartózkodnak minden olyan egyoldalú lépéstől, amely meghiúsítaná a tárgyalások eredményességét”, és ezzel elvileg elfogadta az Ellenzéki Kerekasztal javaslatát, ugyanakkor a sajtó már kész törvénytervezeteket hoz nyilvánosságra, és a politikai vezetés minden eszközzel szorgalmazza a törvénytervezetek parlamenti elfogadtatását, hogy ezzel kész helyzetet teremtsen. A párttörvényt és az eredeti alkotmánykoncepció legvitatottabb elemeit igyekszik soron kívül elfogadtatni. Az Ellenzéki Kerekasztal szilárd álláspontjának az az eredménye, hogy az MSZMP a parlamenti demokrácia felé vezető úton eljutott a felismerésig, hogy szüksége van az ellenzékkel folytatott tárgyalásokra, de legalábbis azok látszatára. Továbbra sem ismerte fel azonban, hogy a helyzet valóságos, érdemi tárgyalásokat követel. E tárgyalások nem folyhatnak sem egyoldalú elhatározások, diktátumok alapján, sem pedig az ellenzék egyes, összefüggéseiből kiragadott javaslatainak kisajátításával. Az Ellenzéki Kerekasztal javasolja a kétoldalú tárgyalások előkészítésének 48 órán belüli folytatását. Csak ilyen tárgyalások útján juthatunk el a valóban szabad választásokig és igazi népképviseletig. Az Ellenzéki Kerekasztal egységének megőrzése nem öncél, hanem a demokratikus átalakulás mellőzhetetlen eszköze. A gazdasági válság okozta konfliktusok intézményes kezelése kérdéskörében az Ellenzéki Kerekasztal támogatja a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának tárgyalási kezdeményezését. Megismételjük azt a követelésünket, hogy a nagymarosi építkezést a kormány haladéktalanul állítsa le, valamint folytasson tárgyalást a Duna-mozgalmakkal a beruházás sorsáról. Az Ellenzéki Kerékasztalban részt vevő szervezetek: Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság. Fiatal Demokraták Szövetsége Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája Magyar Demokrata Fórum Magyar Néppárt Magyar Szociáldemokrata Párt Szabad Demokraták Szövetsége LOTTÓ A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 20. játékhéten á következő számokat húzták ki: 6, 8, 42, 60, 73
