Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-11 / 110. szám

1989. május 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Félegyháza nemet mond Korom Mihálynak ) A Magyar Demokrata Fórum és az MSZMP városi reformkörének képvise­lőivel Fekete Pál házában be­széltünk meg találkozót; Fekete az a bizonyos, hajdan „ellenzé­ki” hírében álló tanár, tagja az MDF-nek és a reformkörnek egyaránt. „Ha magát verték volna úgy meg...” — Mi a visszahívási akcióról a reformkor álláspontja? Kelemen József kinyitja jegy­zetfüzetét, abból idéz: — Dr. Szappanos Béla ad­junktus egyetért vele, Ördög István azt mondta: Korom az adott körülmények között meg­tette, amit megtehetett, a város megkapta, amit megkaphatott. Kormányos Imre helyesel:- Korom politikai múltja olyan, amilyen. Azonban mint képviselő nem volt rossz. Az összes képviselő nem tett annyit a városért, mint ő egymaga, és biztos vagyok abban, hogy Ben- se fele annyit sem tudott volna elintézni. Ma reggel munkába utazva azt beszéltük vasutasok- | kai: ők úgy érzik, mintha az ösz- szes meg nem valósult dolgot mind Korom nyakába varrnák. A reformkörösökre nem jel­lemző a monolitikus egység, Fekete Pál máris riposztozik: — Éppen azzal, hogy ezt-azt kijárt, elintézett Félegyházának — és amit ideadtak, azt más­honnan elvették — segített fenntartani a sztálinista elosztá­si szisztémát, ahelyett, hogy képviselőként ennek a szétrom- bolásán fáradozott volna. Ol­csó érv, hogy ide hozták a sze­net, a fóliát — az országgyűlési képviselőnek nem ez a dolga, hanem olyan viszonyok mégte- remtése, amelyekben van szén p van fólia, és aki akar, az ve­het. Sipos Lajos — mint magát bemutatja: „sült félegyházi” —1 vitatkozik Kormányos Im­rével: — Ha magát verték volna úgy meg a rendőrségen, mint másokat abban az időben, ami­kor Korom főhadnagy ott szol­gált, nem lenne olyan elpéző a múltbéli dolgokat illetően ... Én sok mindent tudok, figyel­tem mindig is... Jól emlékszem születésnapi ünnepségre ... Be­szélnek gyárról, ahol megvan a vezetők mérete, hogy tudjanak nekik ruhát csinálni — névleges áron ... Korom Mihály? Ké­rem, ő sok, nagyon sok tekin­tetben csak a jéghegy csúcsa. Kelemen József is egyetért: — Bizony, sokak szerint léte­zik egy — hogy is mondjam — korrupciós láncolat, amely igenis föntről indul. Egy tele­fon, egy szívesség, cserébe az­tán valami más — asztal körül elintéződő ügyek ... Fekete Pál: — Ahogyan én látom, Ko­rom Mihály bizonyos értelem­ben védőernyő is az itteni veze­tők számára — nem véletlen, hogy a városvezetők az MDF akcióját felségsértésnek érzik. Közállapotaink tükre Az MDF helyi szervezetének vezetőségi tagja, Szűcs József: — Szeretném nyilvánosan is cáfolni Korom úr azon állítá­sát, mely szerint az akció a Batthyány utcai iskolából in­dult volna — ez nélkülöz min­den valóságalapot. Terveink­ben sem szerepelt, hogy megin­dítjuk visszahívását. Rendezvé­nyeinken azonban éreznünk kellett a nyílt elégedetlenséget, mígnem egy frissen belépett fia­tal tagunk fölvetette: próbáljuk meg lemondatni, személyétől és az általa képviselt politikától határoljuk el magunkat. Ki­sebb bizottság vette kézbe az ügyet, dolgoztak rajta jogá­szok, végül a levél elkészült, s bár eddig sehol sem jelent vagy jelenhetett meg, a szükséges 10 százalékot már túl is haladtuk. Még nem tudjuk, leálljunk-e vagy sem, ha folytatnánk az aláírásgyűjtést, annak nyilván­valóan jelképértéke is lenne. — Sokan azt mondják, hogy a nagy többséget nemigen ér­dekli ez az ügy. Igaz ez? — Hát nézze csak, én össze­sen 120 aláírást gyűjtöttem — 125 embertől! Volt, aki nem írt alá, hanem kért rögtön egy ívet. Május elsején, a zuhogó esőben sorban álltak a parkerdőben a sátor előtt, ahol alá lehetett írni — van tehát „hallgatag” több­ség? Végül is alig egy hét kellett csak, hogy összeszedjük a tíz százalékot — alig hiszem, hogy ehhez kellene kommentár. — Mennyire osztja azoknak a véleményét, akik szerint a visszahívási indítvány csak a jéghegy csúcsa, a mélyben sok­kal több elégedetlenség is van. — Bízom abban, hogy pon­tosan értem a kérdését. A Ko­rom-ügy híven tükrözi közálla­potainkat. Összefonódásokra utalok, láncolatra. A Magyar Hírlap szerint Korom úr a múlt héten Félegyházán járt, meg is írták, kiket keresett föl — én ennél többet nem szívesen mon­danék. Iványi László reformkörös ehhez azt teszi hozzá: — A jövőt nem lehet elkép­zelni politikailag ennyire komp­romittálódott egyénekkel. Ez még nem jelent semmit A rádió késő este mondja be a hírt: Kádár Jánost a Közpon­ti Bizottság fölmentette elnöki tisztségéből, KB-tagságából — Korom Mihály ugyan a Petőfi Népe munkatársának azt mondta, hogy „itt az ideje", hogy ő is kikerüljön a Központi Bizottságból, mégis tagja ma­radt a testületnek. Nyilván sza­vazott is...- Levonják-e a politikai konzekvenciáit az ügynek? Sztanojev András: — Amikor eldőlnek bizo­nyos kérdések — jók-e az alá­írások az iveken —- akkor a pártbizottságnak természetesen véleményt kell mondania, nem megfeledkezve arról, hogy Ko­rom Mihály jelenleg még a Központi Bizottság tagja. A la­kosság véleményét azonban mindenképpen tiszteletben kell tartani. A legfontosabb politi­kai tanulság az: a félegyháziak félegyházi képviselőt akarnak. A helyzet az, hogy a szüksé­ges számú aláírás összegyűlt — de ez még nem jelent semmit. A képviselő nem köteles lemon­dani mandátumáról, akárhány szignó is legyen az íveken, ha pedig nem mond le, akkor elhú­zódó eljárás kezdődik, mely akár fél évig is eltarthat. Fél év pedig nagy idő, s az alatt Ko­rom Mihály törvényes képvise­lője a városnak — és persze az országnak —, ha tetszik, ha nem. Más azonban a jog, és más az, amit erről az emberek gon­dolnak — és nyilvánosan mon­danak. A helyi reformkör plat­formjában például szó szerint ez áll: „akik a szubjektivizmus, az önkritika hiánya, az önzés és az elvtelen összefonódás he­lyi gyakorlatát elfogadták és élték, azoknak többé nincs he­lye a közéletben”. Az április 25-én elfogadott dokumentum így folytatódik: „jelenlétük ir­ritálja a párttagságot és a pár- tonkívülieket egyaránt. Velük szemben a bizalom már régen megingott!" Korom Mihály interjújában mintha régi érdemeire hivatko­zott volna—csakhogy ami teg­nap, egy más helyzetben talán „hasznos” volt, az ma alkalma­sint az ügyet kompromittálhatja — vélik a reformkörösök. Az MDF sem kíván személyes fele­lősségre vonást, azt azonban a demokratikus kibontakozás ér­dekében elengedhetetlen mini­mumnak tartja, hogy súlyos po­litikai felelősséget hordozó sze­mélyek — még ma is funkció­ban — ne növeljék tovább az amúgy sem kicsi feszültséget. Az út, amelyre a félegyházi állampolgárok a Magyar De­mokrata Fórum kezdeménye­zésére, de saját akaratukból, törvényes jogukkal élve léptek, sokak számára zavarba ejtő. Föllépésük átütő ereje impo­záns, elgondolkodtató. Kár lenne figyelmen kívül hagyni, hogy igen nagy a velük rokon- szenvezők tábora, azoké, akik szeretnének végre nyílt elhatá­rolódást a meghaladni kívánt múlttól. A tét nagy: a bizalom — és a holnap. A jövő. Ballai József pen Hin AJANLATA KÖNYV Dl Braun Márton /\¥ /^CAkl A Panoráma Kiadó hagyományos­nak nem tekinthető bédekkert jelente­tett meg: Braun Márton—Lerch Attila Olcsón Nyugaton című munkáját. Az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a külföldre utazók száma. A látni, nézelődni kívánót —' nem a bevásárlóútra vállalkozót — szeretné segíteni a szerzőpáros kötete, amikor azokat a lehetősegeket próbálják köz­readni, melyek ismereteben kevesebb pénzből szervezhetjük meg nyaralásun­kat. A nyugati útlevéllel leggyakrabban úticélul választott országokba utazók (16 riy-európai ország, Ny-Berlin és Törökország) legfőbb tudnivalóit so­rolják a szerzők. A bevezető részben szólnak az autóstop európai szokásai­ról, szabályairól, a vasút altalános tud­nivalóiról, a különböző vasútj és szál­láskedvezményekről, tételesen sorolják a külképviseleteket, megadva a Buda­pesten székelő konzulátusok, illetve a felsorolt országokban lévő magyar kö- vétségek címeit, telefonszámait. Az ál­talános ismérvek után bemutatja a szerzőpáros az egyes országok sajátos­ságait, a legrészletesebben természete­sen Ausztriát, külön tárgyalva Bécset. A 17 országot sorra veve egyenként megtudjuk a legfőbb vámszokásaikat, a telefonhasználati rendjüket (hogyan tudunk telefonálni, hogyan tudjuk a magyarországi számokat hívni) a helyi közlekedés ismérveit (az országutak jelzéseit, a gépkocsik rendszámjellem­zőit). A szállásoknál sorolják a szerzők a főbb hoteleket, diákszállókat, a ná­lunk még alig ismert „tömegszálláso­dat”, például Hollandiában a. Sleep-in (aludj bent), Londonban az East Acton (kiszolgált cirkuszi sátrak tábori ágyakkal a hálózsákosoknak) stb. A könyv megismerteti olvasóit az idegenforgalmi hivatalok szolgáltatá­saival, az étkezési lehetőségekkel, a na­gyobb múzeumok, színházak jegy ked­vezményeivel. A fővárosoknál jelzik a szerzők a főpostát (postán maradó le­veleknek), a rendőrség vészhívó­számait, a talált tárgyak központját, az autóbusz- és a vasúti főpályaudvarok, a hajóállomások címeit. Sorolják az alternatív programújságokat, főbb mú­zeumokat, galériákat, kávéházakat, diszkókat, hátizsákos találkozóhelye­ket, végül szólnak a külföldre vonatko­zó utazási biztosításokról is. A 14 x 10 cm-es, 504 oldalas köny­vecske zsebben, kézitáskában könnyen elfér, útközben hasznos segítőtársa, ka­lauza lesz a kivételes körültekintéssel készült, kitűnően szerkesztett köny­vecske az utazóknak. k. m. FILM Robinzonád, aSagy az én angol nagyapám A jellegzetes grúz melankóliával és humorral átszőtt film cselekménye napjainkban és a húszas évek elején játszódik. A forradalom előtt Grúzia és a forradalom első évei szolgáltatták a hátteret a Grúziába csöppent angol tá- vírász élete töredékeihez. Christopher Hughes, akinek története ma is eleven emlékként él a kis faluban, élő személy volt. Az egykori angol posta fiatal al­kalmazottját távírászként küldték há­romesztendei szolgálatra a már-már utópisztikusán békés kis faluba azzal a céllal, hogy a London—Delhi távíróvonal ezen a vidéken áthúzódó szakaszán naponta ellenőrizze a távíró­póznák állapotát. Hughes számára kel­lemesnek bizonyult a munka, megsze­rette a vidéket, a helyi dalokat és embe­reket. Közöttük Annát, a fiatal lányt is, akinek bátyja — lelkes forradalmár­ként —nem nagyon szíveli az angol ide­gent. Rövid idő elteltével önhatalmúlag intézkedik: kocsira rakatja Hughes holmiját, és kitoloncolja a „szolgálati” házból. Hughes viszont midnenre el­szánt: egy távíróoszlop közvetlen köze­lében üt hevenyészett sátrat, az oszlo­pok körül három lépésen belül a föld már angol- tulajdon, mert György Ká­roly ezt a kicsinyke területet megvásá­rolta az orosz államtól. A szovjethata­lom nem csupán az angol imperializ­mus képviselőjét, de a helyi földbirto­kost is ellenszenvesnek találja, így ha­marosan Hughesnak személyében szö­vetségese is lesz. Anna is meg-megiáto- gatja az angolt az oszlopok körüli fel­ségterületen, rendszeresen találkoznak a szerelmesek. A vígjátéki helyzet ha­marosan tragédiába fordul, mert az el­vek erősebbnek bizonyulnak, mint az emberség. A-fiatal grúz rendezőnő, Na­na Dzsordzsadze első játékfilmje szem­léletével, sajátos humorával, derűs böl­csességével a legjelentősebb grúz alko­tók nevével (Sengelaja, Joszeliani, Pa- radzsanos) fémjelzett nemzeti hagyo­mányokat folytatja. A produkció az 1987-es cannes-i fesztiválon méltán kapta meg az Arany kamera díjat. FOLYÓIRAT Kortárs Manapság egyre nehezebb megtölte­ni, igényes, egyszersmind aktuális anyagokkal győzni a sokasodó folyó­iratokat. Úgy tűnik, a Kortárs legutób­bi számának sikerült. Többféle műfaj­ban is megpróbál szellemi „csemegét” nyújtani az olvasónak: a megszokott stabil esztétikai színvonalon közöl na­gyon sok friss és érdekes információt. A szépirodalmat — a többi között - Illyés Gyula 1974-ben keletkezett naplójegyzetei képviselik. A dokumen­tumértékük miatt érdekes beszélgetés­töredékek, leírások mellett Illyés érde­kes eszmefuttatásait olvashatjuk a versinflációról, azokról a költemények­ről, melyekkel a közönség nem elsősor­ban versszomját, hanem hirszomját, pletykaéhségét csillapítja. Elidőzik a cím funkcióján is, eltűnődik azon a je­lenségen, hogy a magyar költészet klasszikusai olykor mennyire rossz címadóknak bizonyultak. Emiit olyan példákat—verseket —, melyek a költő névadásával tartósan szembeszegültek. A folyóiratban a továbbiakban Utassy József, Eörsi István, Orbán Ottó, Mar- no János versei mellett érdekes novellá­kat olvashatunk Tatay Sándortól és Kukorelly Endrétől. A májusi szám egyik legizgalmasabb anyaga a Huszár Sándorral készített interjú. Huszár a Hét alapító főszer­kesztője, aki tizenhárom év után, 1983- ban változtat munkahelyet. Ettől kezd­ve az Előre című bukaresti lap politikai főmunkatársaként dolgozott mindad­dig, amíg 1987 decemberében visszaad­ta újságírói igazolványát. Almási Er­zsébet interjújából — egy figyelemre méltó nézőpontból legalábbis — vázla­tosan kirajzolódnak j? romániai ma­gyarság életének jelenlegi szakaszához, állapotához vezető utak. A széchenyivárosi hentes Szinte nap mint nap írhatnánk a ke­reskedelem visszásságairól, amelyekre legtöbbször a vásárlók hívják fel figyel­münket. Ám van-H nak, akik időn­ként elismerések­kel keresik meg szerkesztőségün­ket! így jutottam el a kecskeméti széchenyivárosi, Akadémia kör­úton levő ABC- be, ahol a hentes­fiút, Szakálas At­tilát kerestem. Jó kiállású, mondhatnám úgy is, hentesformájú fiatalember. Nálunk mindenki hentes: édesapám, bá­tyám. Sőt, ha visszagondolok, hentesdinasztia a família. Már ti­zenkét évesen ke­zembe adta apu a kést. „Gyere fi­am, itt ez a tehén, meg kell nyúzni!” Akkor azt sem tudtam, melyik oldalára álljak az állatnak. Végül is beleszerettem a szakmába. Apu is ösztökélt, csináld fiam; a bátyám szintén. Az iskola el­végzése után az Univer ÁFÉSZ vágó- hídján dolgoztam. Az megszűnt. Ide —lassan öt éve — szegődtem. Szeretek itt dolgozni. Rendes a kollektíva, a vá­sárlóközönség szintén. Kialakult a ve­vőköröm. Sokan, ha nem vagyok itt, inkább visszajönnek. Az ritkán fordul elő, hogy üres szatyorral kell elmenni- ök. Én is jó érzéssel megyek haza. Ezt csak tetőzi, amikor rám szólnak az ab­lakokból: „Attila! Olyan szép volt a hús, amit adott. Most sütöm éppen.” És ahogy megyek a lépcsőházban, ér­zem azt az illatot..., ráadásul tudom, én kanyarintottam a hozzávalót, jjjirr- Milyenek a vevők a pult mögül, a másik oldalról nézve? — Alkalmazkodni kell mindenféle vevőhöz. Ez a dolgunk. Általában idő­sek vagy családosok a törzsvevőim. Tudom róluk, hogy itt a környékbeli OTP-s lakásokban élnek, teli tartozá­sokkal, küszködnek nap mint nap, s ezer a gondja mindenkinek. Persze, hogy az olcsóbb, de azért jó árut kere­sik. Köröm, húsos csont, meg ehhez hasonló a sláger. Ezért bővítjük a kíná­latot. — Értsem úgy, hogy bármilyen kí­vánságlistát teljesít?- Levágok én akkora darabot, amekkorát kérnek. Fog a kés tiz dekát is. Van, aki azt mondja, vegyem le azt a négy-öt dekát. Leveszem. Kiszámí­tottak már a forintok. Nekem meg ott a daráló ... — Mennyi húst forgat meg egy nap? — Bontok és kiszolgálok. Lehúzott félsertéseket kapunk és azokat tőkeké­pesen kell kirakni. A húsfogyasztás egyébként most kezd ismét növekedni, mert az áremelés előtt nagyon bevásá­roltak az emberek, s úgy tűnik, kezde­nek kifogyni a hűtők. Heti hét-nyolc mázsa félsertés elfogy, meg két-három marha. Egyik nap délelőttös, másikon délutános vagyok, de ha kell, túlórá­zom. Elég sűrűn előfordul, mert egye­dül bontok. Van, hogy szabadnapon, hétfőn csörög a telefon: „Attila, gyere be.” Jövök. ’— Honnan érkeznek a szállítmá­nyok? . — Félegyházáról a marhahús meg a félsertések. Gyuláról, Bajáról töltelék- meg olcsóbb árut kapunk. Városföld­ről különösen szép húst szállítanak, szinte meleg, annyira friss. Már a ve­vők is úgy keresik, hogy „a városföldi húsból”. Nálunk nincs is olyan, hogy beragad az áru, ezt le is kopogom! — Ha a háziasszony azt mondja, hogy natúr szeletet szeretne sütni, tudja, mit kell vágni?- Ó, persze! Sok vevő úgy jön, ajánljak neki valamit. Nézem a húst, s mondom a menüt. Aztán megegye­zünk. A tarja például jó fűszeresen süt­ni, vagy a dagadó tölteni. Sokat tanul­tam anyukámtól, aki háztartásbeli. Né­gyen vagyunk testvérek, ki is tesz min­dig magáért Nekem a marhapörkölt a kedvencem, nokedlivel. Meg is eszem a magam rendes húsadagját! _r »? — Hobbim ugyanis a testépítés. Kell a kondi. Nemsokára teljesen kész a termem is. Huszonegy évesen csak annyi a tervem: tpvábbra is itt dolgoz­hassak, a vevőkkel kölcsönösen szeres­sük egymást. A másik szeretet pedig? A napokban, a születésnapomon volt az eljegyzésem. Hát sikerüljön a folyta­tás ... Pillái Sára Nem lesz átmeneti veszélyes- hulladék­tároló Nem lesz átmeneti veszélyeshul- ladék-tároló a karancslapújtői Kot- rocópusztán. Korábban a tsz kez­deményezte, hogy a veszteséges és éppen ezért leépítésre kerülő tehe­nészet helyén zárt rendszerben olyan, ipari és mezőgazdasági üze­mekből származó hulladékot he- . lyezzenek el, amely nem sugárve­szélyes, nem tartalmaz bomló anya­gokat és olyanokat sem, amelyek levegővel érintkezve mérges gázt fejleszthetnének. A tároló rendsze­res ellenőrzéséről a Köjál és a Kör­nyezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium is gondoskodott vol­na. Tekintve azonban, hogy az érin­tett öt település falugyűlésein a la­kosok egyöntetűen szembeszegül­tek az átmeneti tároló kialakításá­val, a tsz lemondott kezdeményezé­séről. (MTI) „Fog a kés tíz dekát is”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents