Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-10 / 109. szám

1989. május 10. • PETŐFI NEPE • 3 A falusi életszínvonalról tárgyilagosan Félegyháza nemet mond Korom Mihálynak AzMDF Kiskunfélegyházi Szervezetének nyílt levele Követeljük, hogy Korom Mihály, Kiskunfélegyháza or­szággyűlési képviselője mondjon le mandátumáról. Levelünk közzétételével egy időben aláírásgyűjtést kezdeményezünk a képviselő választói által történő visszahívásának céljával. Álláspontunk az, akit a sztálinista-rákosista vezetés emelt a magasba, aki „konszolidációs” buzgólkodása miatt ma is sokak rémálmainak szereplője, aki városunk felemelkedése érdekében semmit sem tett — sőt, kisemmizésében működött hatékonyan közre —íj akit konformizníüsa, fölkészületlensége és felületessége eleve alkalmatlanná tesz bármiféle hiteles köz­életi szereplésre, ne képviselhesse tovább demokratikus ha-* gyományairól híres és azokhoz ragaszkodó városunkat a Par­lamentben. Külön tiltakozunk az ellen, hogy Korom Mihály továbbra is az Országgyűlés alkotmányjogi bizottságának elnöke ma­radjon. Jelenlete a korszakos jelentőségű munkát végzők kö­rében a szándék őszinteségét megkérdőjelezi, a közvélemény eredendő bizalmatlanságát fokozza, a bizottságot és munká­ját kétségessé teszi. Kérjük felelősséggel gondolkodó polgártársainkat, hogy aláírásukkal, leveleikkel támogassák törekvésünket. A téeszelnökök meses vagyoná-. ról, a parasztemberek emeletes há­zairól, gazdag berendezéséről le­gendák keringenek A városlakók között. Egyesek csupán irigyked­ve, piások szinte dühvei emlegetik a falu gazdagodását. Az ilyen állí­tások nélkülözik' az ismereteket. A tények ugyanis egészen mást mutatnak. A Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben tette közzé a lakosság jövedelmeiről és fogyasd tásáról szóló adatokat, melyekből számszerűen is kiderül a falusi hát­rány. Mit mutat a kereseti statisztika? Az állami iparban foglalkozta- i tottak, havi átlagkeresete 7320 fo­rint volt 1987-ben; á szövetkezeti iparban dolgozóké 6379 forint. Ugyanekkor az állami erdő- és me­zőgazdaságban 6873, a szövetke­zeti szektorban csupán 6221 forin­tot kerestek. A szövetkezeti meg­különböztetés félreérthetetlen. A magas vezetői jövedelmek is in­kább csak a képzelet szülöttei vol­tak, hiszen a mezőgazdasági szö­vetkezetekben a szellemi dolgozók átlagosan 8357 forintot kerestek 1987-ben, az iparban viszont 9028 forintot. A helyzet azóta sem javult. A KSH és a Gazdaságkutató Inté­zet munkatársai a közelmúltban mérték föl az életszínvonal-csök-- kenés réteghatásait, mely szerint a múlt évbén a havi nettó jövedelem Az Országgyűlés ipari bizottsá­gának Juhász Mihály elnökletével kedden tartott ülésén Németh Miklós miniszterelnök bemutatta a képviselőknek az ipariminiszter- jelöltet, Horváth Ferenc államtit­kárt. A kormány elnöke mindenek­előtt tájékoztatót adott arról, hogy miként választotta ki jelöltjeit az egyes tárcák'élére és beszélt az új összetételű kormány legfőbb fel- . adatairól. Elmondta: a több tárca élén bekövetkező személycserék szükségesek, a kormány összetéte­lének megváltoztatása azonban nem elégséges a jelenlegi holtpont­ról való kimozduláshoz. Egységes kormányzati munkára van szük­ség, meghatározott program alap­ján. A Minisztertanács cselekvési programja május végére megfogal­mazódik, a hároméves részletes kormánypr'ogram várhatóan az őszi ülésszakon kerül a honatyák elé. Addig formálódik a program; összevetik azt a pártok, társadalmi szervezetek ilyen jellegű elképzelé­seivel. Németh Miklós az elkövetke­zendő időszakot a kormányzás szempontjából átmenetinek minő- sitette. A szervezeti és személyi váL tozások korántsem tekinthetők le­zártnak. A választások kimenete­létől függően elképzelhetőnek tar­totta, hogy a kormány tagjai a ké­sőbbiekben. politikusok legyenek, a minisztériumi apparátusok vi­szont közgazdászokból, műszaki, gazdasági szakemberekből állja­nak. A mostani kormányátalakí­tásnál többes jelölést szeretett vol­na, ám a fegtöbb fölkért elhárította a jelölés lehetőségét. Áz Ipari Mi­nisztérium élére három miniszter­jelölt volt, végül is a jelenlegi ál­lamtitkár vállalta egyedül. ! A kormányfő szerint a bizalmat­lansági indítvány bevezetése növel­ni fogja a miniszterek felelősségér­zetét, meggondoltabb nyilatkoza­tokra készteti őket. Ezzel kapcso­latban megemlítette: a kormány szóvivőjének legutóbbi, áremelés­sel kapcsolatos bejelentése nagy vi­hart váltott ki, annál is inkább, mert arról olyan formában nem esett szó a kormány ülésén. Ezután Horváth Ferenc felvá­zolta az ipar irányításával kapcso­latos elképzeléseit. Kijelentette: — Elszánta magát arra, vállalva a vitákat is, hogy a tárca nem hoz többé elhamarkodott döntéseket. A kormányzati munkával kapcso­latban szólt arról, hogy a miniszte­átlaga Budapesten 7686, a váro­sokban 6052, a községekben 5857 forint volt. A fenti adatok önmagukért be­szélnek, tényszerűségüket mégis szokásos támadni. Visszatérő érve­lés, hogy a falusi ember a háza körül sok mindent megtermel, neki olcsóbb a megélhetés. A statisztika ezt is tagadja. Az 1980. évi árakhoz képest 1987-ben 51,5 százalékkal volt magasabb az élelmiszerek ára a munkások köré­ben, s 48,1 százalékkal emelkedett a parasztság élelmiszer-vásárlásai­nál is. A spórolás csodálatos lehe­tőségének tartott háztáji előnyöket nem élvezi a falusi lakosság. Sőt, a kényszerű falusi életmód e néhány százalékos előnyt is kiegyenlíti, hi­szen ott drágább az energia, hiá­nyosak a szolgáltatások, a tartós fogyasztási cikkeknek nincs vá­lasztéka. Ha mindezeket mégis megszerzi a falusi állampolgár, többet, kell értük fizetnie. Friss kenyér, friss hús Mindezeken túl az alapvető élel­miszerekkel való ellátottságban i5 gondok vannak. A falusi ember örül, ha kenyér naponta, hús, hen­tesáru hetente egyszer-kétszer ér­kezik a boltba. Gondjaikkal, ellátásukkal vol­taképpen csak a szövetkezetek tö­rődnek, amelyek viszont erősen ki­szolgáltatott helyzetben vannak. A nagykereskedelem szállítási tá­volságokra hivatkozva ritkán és rendszertelenül szállít; a kiskeres­rek felelőssége a jövőben nő, és szükségesnek tartja, hogy a kor­mány tagjai ne gyakoroljanak egy­másra nyomást. x Ezután az ipari bizottság ülésén részt vevők közül tizenkét képvise­lő intézett kérdéseket a miniszter­jelölthöz és Németh Miklóshoz. Németh Miklós a felvetett kérdé­sekre válaszolva elmondta: ha a parlament valamelyik jelöltjét le­szavazná, a következő ülésig időt kérne új jelölt kiválasztására. Azt sem tartotta kizártnak, hogy a bi­zalmatlansági indítvánnyal a kép­viselők közül már most élni kíván­nak valamelyik miniszter ellen. Egy másik kérdésre válaszolva kifejtet­te: a párt és az állam funkcióinak szétválasztása nem könnyű feladat, a régi reflexek még működnek. Az MSZMP csakúgy, mint minden más párt, fejtse ki álláspontját stra­tégiai .kérdésben, az állam, a kor­mány pedig váljon a hatalom gya­korlásának centrumává._ Azzal kapcsolatban, hogy Grósz Károly a közelmúltban a gazdasági minisz­térium felállítását is felvetette, Né­meth Miklós azt mondta: a kérdés­sel anár régóta foglalkozik a kor­mányzat. Az ilyen csúcsminisztéri­um szervezését sokféle módon lehet elképzelni, de arra vonatkozóan, hogy azt miképpen szervezik meg, még nem született döntés. Szerinte kifejezetten káros, hogy a hír idő előtt kiszivárgott, mert az appará­tus alaposabb információk hiányá­ban' elbizonytalanodhat, ami za­varja a munkát. Kapolyi Lászlóval kapcsolatban elmondta, hogy személyét illetően szélsőségesek a megítélések. Ko­rábban szó volt nagyköveti kineve­zéséről, de a kormány elnöke kér- I te, hogy maradjon itthon, a kor­mányzati munkát segíteni. Több munkaajánlatot is tett Kapolyi- nak, ő ezeket egyelőre nem fogadta el, s gondolkodási időt kért. Horváth Ferenc válaszában ki­fejtette: az eddigi iparpolitikai koncepció átértékelésére szükség van, Három év alatt meg kell te­remteni az ipar fejlődőképességét. Az úgynevezett uránügyről szólva azt mondta, hogy a bánya bezárá­sa 1992-ben 'várható — ezt ő sze­mély szerint szorgalmazza —, s ad­dig fel lehet készülni az ott dolgo­zók helyzetének méltányos rende­zésére. A válaszokat követően a bizott­ság egyhangúlag javasolta Hor­váth Ferenc miniszteri jelölését. (MTI) kedelem jövedelmezősége olyan alacsony, hogy a szövetkezetek sa­ját erejükből nem is gondolhatnak az ellátás javítására. Amennyit te­hettek, saját erejükből és állami' támogatásokból megtették, kor­szerűsítették a kis boltok hagy ré­szét. Mint kiderült, ez is csak amo­lyan félmegoldás, hiszen most a szebb boltban kínálják a korábbi­hoz hasonló szűkös választékot. Az elmondottakat a fél ország tapasztalja, mégis gyakran han­goztatott állítás, hogy Magyaror­szágon igen jó az élelmiszer-ellá­tás. Ha Kelet felé tekintünk, való­ban nem túlzó e jelző. Ha korábbi önmagunkhoz viszonyítjuk a mos­tani ellátást, ugyancsak helyénva­lónak érezhetjük. A falusi hátrány szembetűnő De vajon nem tévedünk-e, ha a lemaradókhoz, a jogosan bírálha­tó múlthoz hasonlitjuk magunkat? Nem fékezi-e a fejlődést, ha objek­tivitás nélkül értékelünk, ha hibás összehasonlításokat keresve iga­zoljuk önmagunkat? Az ellátásban a falusi hátrány szembetűnő, de a városi háziasszony is tapasztalja, hogy időnként akadozik a kiszol­gálás, hiányos a választék, hagyo­mányosan gyenge a csomagolás. A változás, a lemaradás pótlása nem tűnik közelinek, hiszen hiány­zik hozzá az infrastruktúra és a jobbítást szorgalmazó szemlélet. Amíg ezen nem lehet változtatni, árnyalni kellene a hangzatos meg­állapításokat, s nem a kétségtele­nül elfogadható átlag mögé bújtat­ni a gyengét, a fél országnyi népet bosszantó hiányosságokat. V. Farkas József A TDDSZ Országos Választmányának levele az Országgyűléshez A TDDSZ Országos Választmánya az alábbi — 1500-nál több aláírással ellátott—levelet juttatta el Szűrös Má­tyáshoz, az Országgyűlés elnökéhez: Tisztelt Országgyűlés! Növekvő- aggodalommal figyeljük a kormány tevékenységét. Egyre inkább nyilvánvaló, hogy a kormány kapkod, átgondolatlan intézkedéseket hoz, mindent alárendel egy, a pillanatnyi költségvetési egyensúly megőrzését szolgáló, a költségvetési bevételeket minden eszközzel növelő „gazdaságpo­litikának”. A személyi adók burkolt emelése, a gyógyszeráremelés, a vám- szigorítások, majd legutóbb az autópá­lya-használati díj tervezett bevezetése jól mutatják a voluntarista leírati kor­mányzás elképesztően alacsony szak­mai színvonalát, valamint azt, hogy döntéseinek hatását a koordinálatlan, széteső kormányzat rendre tévesen be­csüli fel. Ez a kormányzási stílus minden állí­tás és fogadkozás ellenére a korábbi évek gyakorlatának a folytatása. A kapkodás mögött világosan kimu­tatható az évek óta tartó folyamat: az állam épp azokról a területekről vonul ki a reform és a piacosítás jelszavával, amelyek erre a legkevésbé alkalmasak. Egyre kevesebb jut oktatásra, egészség­ügyre, kulturális és tudományos célok­ra, az* infrastruktúra fejlesztésére. Eközben tovább folyik a gazdaság — korábban átmeneti eredményeket ho­zó, de a válságot akkor is csak elmélyí­tő — „kézi vezérlése”, a veszteséges ipari nagyvállalatok és mezőgazdasági nagyüzemek támogatása. Mindezek alapján felkéijük az Or­szággyűlést, hogy vonja meg bizalmát a jelenlegi kormánytól. Helyezzen hi­vatalba egy megfelelően képzett embe­rekből álló új kormányt, amely elődje említett 'intézkedéseit visszavonja, s végérvényesen felhagy a gazdaság kézi vezérlésével, a pénzek — veszteségfi­nanszírozás és haszontalan nagyberu­házások útján történő — pocsékolásá­val. Ennek a kormánynak végre kell hajtania a tovább nem halogatható gazdasági reformokat, és megfelelő összegeket kell juttatnia a klasszikus kormányzati feladatokra, így az inf­rastruktúra, az egészségügy, a kultúra, az oktatás és a tudomány fejlesztésére. 0 | Bordó, jó tizenöt éves •) Wartburgjának bezárásá­val bibelődik a mozi előtti parko­lóban egy asszony. — A Petőfi Népétől vagyok — mutatkozom be —, érdekelne a vé­leménye Korom Mihály visszahí­vásáról. Bizalmatlanul elfordul, úgy tesz, mintha a másik oldalon is ellen­őriznie kellene a kocsi ajtaját.- Kis pont vagyok én ehhez — mondja némi tétovázás után, elhárító hangsúllyal. Ez lenne — ahogyan mondani szokás — az „utca emberének” vé­leménye a Magyar Demokrata Fó­rum kiskunfélegyházi szervezeté­nek országos port kavaró akciójá­ról? Öntisztulás? Válság! — Én nem hívom vissza —- mél­tatlankodik egy fejkendős néni. Meg is magyarázza: — Ide ne jöj­jön vissza, volt itt már eleget Ér- azazhogy mégiscsak visszahívja, de nem Félegyházára, hanem a funk­ciójából. Tudós emberek talán már e két véletlenszerű megnyilatko­zásból is következtetések sokasá­gát vonnák le. A város megszokott képét mu­tatja. Sharp televizió érkezett a műszaki boltba — doboza szerint a híradástechnikai iparáról oly hí­res Malajziából —, van 125 literes, orosz fagyasztó is, a kamaszok a Sky és a Super véget nem érő mű­sorát nézik rágógumit rágcsálva. A konszolidált külső mögött azon­ban nem lehet nem észrevenni a forrongást. Kívülről úgy fest, mintha mindenkinek egyszerre lett volna elege a viszonyokból — je­lentsen ez bármit is. Önmagában az is figyelmet érdemlő körülmény, hogy néhány MSZMP-tag rob­bantott először, amikor megalakí­totta a lakóterületi alapszerveze­tet; fölhívásukból kétségbeeséssel vegyes remény áradt, hogy talán mégis lehetséges belülről megre­formálni, demokratizálni a pártot: közvetlenül választott küldöttek részvételével tartott városi pártér­tekezletet követeltek, tisztújítást. Nem sok sikerrel. Pártértekezletet a vezetés „nem tart szükségesnek” a mai napig sem, a nyugdíjba ké­szülő első titkár utódját valószínű­leg a két, már „birtokon belül lé­vő”, hivatásos pártmunkás közül választják ki. A párttagok száma több százzal csökkent, és bár ezt sokan hajlamosak öntisztulásnak nevezni, mások szerint helyesebb, ha válságról beszélünk. Illedelmes kezdet A félegyháziak számára aligha meglepetés az MDF nyílt levele Korom Mihályhoz, akit 1985-ben, a sportcsarnokban tartott jelölő­gyűlésen a „Központi Bizottság nyugalmazott titkáraként” mutat­tak be. Illedelmesen indult a gyű­lés, elhangzottak ajelöltek melletti —jó előre megbeszélt, összeállított fölhívások. Megfagyott azon­ban a levegő, amikor a húsipari vállalat igazgatója — aki néhány hónappal azelőtt a pártapparátusi beosztását cserélte föl a menedzse­ri székkel — azt kifogásolta, hogy rossz időben, szűk helyen, megfele­lő előzetes propaganda nélkül tart­ják a gyűlést, ám a bomba csak Fekete Pál hozzászólása után rob­bant. Az „ellenzéki’ hírben álló pedagógus (azért azt ne felejtsük el: a „monolitikus egység” korsza­kában nem sok kellett egy efféle minősítéshez) közölte, hogy a ma­ga részéről talán nem is tudna job­bat találni Korom Mihálynál, na­gyon egyetért az ellenjelölttel—de azért mégsem ártana egy helybélit is fölvenni a listára: Bense Györ­gyöt. A fölcsattanó taps hatására Bense vállalta a jelölést, rögtön­zött programjában a közművelő­dés föllendítését javasolta—és sok embernek támadt az az érzése, hogy az asztalnál ülők arcáról lefa­gyott a mosoly: erre nem számítot­tak, ez puccs. Az eredmény persze ismert: dr. Korom Mihály több mint ötven százalékkal az első for­dulóban győzött, s képviselőként megválasztható lett az alkotmány- jogi tanács elnöki posztjára. „Ez a levegőben lógott” Szerencsém van: Sztanojev And­rással, a városi pártbizottság első titkárával minden külön megbe­szélés nélkül összetalálkozom az MSZMP székháza előtt;, vannak kérdések, amelyek elől nemigen le­het ma kitérni. — Mit szól az MSZMP a Ma­gyar Demokrata Fórum akciójá­hoz? Az első titkár óvatosan meggyű- rögeti következő, cigarettáját, rá­gyújt — rendezi mondandóját. — Én a pártbizottság nevében nem nyilatkozhatom, csak a sajá­toméban. Amikor tudomást sze­reztem az akcióról — a Koromhoz írt MDF-levelet a helyi lap szer­kesztői megmutatták nekem — azt kellett mondanom: ez a levegőben lógott. — Miért „kellett” ezt monda­nia? — A Reformban megjelent egy cikk Maiéter Pállal kapcsolatban, ebben Korom is szerepelt.!. — Tehát újságcikknek tulajdo­nítja a kezdő lökést? — Egyáltalán nem. Az emberek olyan dolgokról kezdtek el beszél­ni, amiről korábban nem beszél­tek. — Korom Mihállyal kapcsolat­ban is? — Vele is. Bár különben körzeti képviselői beszámolókon már föl­vetették: jobb lenne egy helyi kép­viselő, többet lehetne itt. 3 A pártbizottság hogyan fo­gadta Korom Mihály jelölését? — Gyakorlatilag mi a megyei | párt-végrehajtóbizottság döntése után értesültünk, hogy kit akarnak jelölni. Korom az előző ciklusban viszonylag aktívan tevékenykedett — hát egyetértettünk. — Egyetlen megjegyzés nélkül?- Kértük, legyen mellette egy félegyházi is. Ha ugyanis nem lesz, mondtuk, akkor probléma lehet a jelölőgyűlésen, és hát az is lett. — Állítólag a párt előzetesen tu­domást szerzett Bense jelölésének szándékáról és ezért közölték vele: nem vállalhatja. v—- Csak a jelölőgyűlés előtti órákban szereztünk erről tudo­mást ... — ... elárulná, milyen forrás­ból? — Azt beszélték, néhányan... Az biztos: én nem beszéltem Ben­sővel. Azt sem hiszem, hogy a kol­légák között bárkinek lett volna erre ideje. — Az a körülmény, hogy a jelö­lőgyűlésre a megyei pártbizottság első titkára, fnaga is KB-tag, eljött, a kívülálló számára jelképértékű támogatás volt a KB-tag Korom Mihálynak. — Szóval konkrét nyomást a me­gyétől, hogy Koromnak minden­áron be kell futnia, nem kaptunk. Nem titkolom persze, hogy mi ma- gunkiis úgy voltunk:yoóó volna, ha a Korom győzne. Őt ismertük. Gál Gyula? Ugyan Pálmonostorán járt iskolába, és bár szakmai ismeretsé­ge volt, de nemigen ismertük. Ben­se? Ellentmondásos személyiség. —- Mindenesetre teljesültek a re­ményeik, Korom Mihály győzött. Ön mit tud a ceruzás választások­ról? — Megmondom őszintén, én nem hiszem ezt el. Úgy tudom, hogy a legtöbb szavazóhelyiségben golyóstoll és ceruza is volt, de Ko­rom, ha jól emlékszem, 53,9 száza­lékot kapott. Ez ebben a helyzet­ben meggyőző siker. —-Vannak, akik szerint a városi vezetés jól járt Korom Mihállyal. Sági Nem tudom, mit értenek ezen. Nekem például munkakap­csolatom volt vele, de mélyebb ba­rátság nem alakult ki köztünk. Te- geződünk, ez amolyan elvtársi te- geződés. Szolid embernek ismer­tem meg. — Akik Korom Mihály vissza­hívását szorgalmazzák, azok a vá­ros vezetőinek felelősségét is fölve­tik: posványba süppedt Félegyháza, ezt állítják. irágA fejlődés tényei nem ezt iga­zolják. — Pontosan mely tényekre gon­dol? — Az utóbbi öt-hat évben több mint 40 új tanterem épült, befeje­ződött a kórház rekonstrukciója, átadták a konténeres crossbar tele­fonközpontot, bővült az üzletháló­zat, itt vari a gáz — hamarabb volt itt, mint Kecskeméten —, lakások épültek, utak és járdák. No igaz: a közművelődésben vannak bizo­nyos 'hiányok, de a múzeum tetejét most javítják, új a mozi. Nem ta­gadom, én is érzek személyes fele­lősséget a meg nem valósult elkép­zelésekért, de reálpolitikusként d kell fogadni: ennyire volt lehető­ség. Mindenesetre a kórházat sike­rült megmenteni — amikor a kecs­keméti meg a halasi ópült, akkor a miénk halálra volt ítélve — és ki­harcoltuk a telefont is. Lehet, hogy az a bűnöm: nem voltam kijáró tipus — ahol lehetett, ott a szava^ mat emeltem. Az első titkár fáradt, hamarosan nyugdíjba vonul. Eredetileg 20-án választották volna meg az utódját, utóbb 27-ére módosították a dátu­mot; ám ezt még később május 18-ára előrehozták — az 1. számú önálló lakóhelyi pártalapszervezet nyílt levelében emiatt „elítéli a vá­rosi pártbizottság halogató takti­káját, mely arra irányul, hogy a jelenlegi súlyos helyzetben egy ál­taluk vezényelt tisztújító küldött- értekezleten kivánják lerendezni a pártértezlet-szintű gondokat és tennivalókat”. — Sztanojev And­rás újabb cigarettára gyújtva kér­dezi: — Négy ember az alapszervezet? A meghatározó a 2600. A többség. ( Folytatjuk ) Javasolták Horváth Ferenc jelölését Az Országgyűlés ipari bizottságának ülése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents