Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-09 / 108. szám

1989. május 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Akadémiai díjasok . Az MTA elnökségei ebben az évben az Akadémiai Aranyérmet Keresztury Dezső akadémikusnak ítélte oda a ma­gyar irodalomtörténet jelentős alakjai­nak és korszakainak kutatásában elért kiemelkedő, tudományos eredményei­ért, irodalom- és művészet-népszerűsí­tő munkásságáért, a kutatónemzedé­kek nevelése, valamint a tudományos és kulturális közélet, a magyar közmű­velődés érdekében kifejtett magas szin­tű tevékenységéért. Akadémiaf'Díjat kapott Pomogáts Béla, az irodalomtifdomány kandidá­tusa, az MTA Irodalomtudományi In­tézete tudományos főmunkatársa a Transzilvánizmus című monográfiájá­ért; Galavics Géza, az MTA művészet- történeti kutató csoport osztályvezető­je A török háborúk es a képzőművészet kapcsolatának vizsgálatáért, számos új dokumentum feltárásáért és újszerű metodika kidolgozásáért; Urbán Aladár, a történettudomány doktora, az ELTE Bölcsészettudomá­nyi Kar új és legújabbkori egyetemes történeti tánszék egyetemi tanára, a „Batthyány Lajos miniszterelnöksége” című, 1986-ban megjelent művéért; Tarnóczy Tamás, a fizikai tudomány doktora, az MTA Természettudomá­nyi Kutatólaboratóriumok tudomá­nyos tanácsadója, az akusztika oktatá­sában és kutatásában, valamint az akusztikai tervezésben 50 év alatt vég­zett eredményes munkásságáért. Megosztott díjat kapott: Kovács Zoltán, a mezőgazdasági tudomány doktora, a Gyümölcstermesztési Fej­lesztő Vállalat tudományos osztályve­zetője, Kertész ■ Zoltán, a biológiai tudo­mány és Mdtuz János, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, a Gabonater­mesztési Kutatóintézet tudományos osztályvezetői, a növénynemesítésben elért eredményeikért, új eredeti tudo­mányos módszerek kidolgozásáért és alkalmazásáért, valamint eredményes saját kutató-alkotó tevékenységükért, Sziklavári János, a műszaki tudo­mány doktora, a Borsodi Vaskohászati Tröszt főtanácsadója a hosszú idő óta kifejtett eredményes tudományos, ipar- fejlesztő és oktató-nevelő tevékenysé­gen belül a legkorszerűbb tudományos elvek gyakorlatba történő átültetéséért és sikeres megvalósításáért, Bernáth Gábor, a kémiai tudomány doktora, a Szent-Györgyi Albert Or­vostudományi Egyetem Gyógyszeré­szeti Vegytani Intézet tanszékvezető egyetemi tanára a ciklusos vegyületek szterokémiájának vizsgálatában és a vegyületek biológiai tesztelésében elért kiemelkedő eredményeiért. Megosztott díjbán részesült: Somogyi Béla, & biológiai tudomány doktora, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézete egyetemi tanára, SzőllősiJánosés ifj. Szabó Gábor, a bi­ológiai tudomány kandidátusai, a Deb­receni Orvostudományi Egyetem Biofi­zikai Irítézete egyetemi adjunktusai, Trón Lajos, a biológiai tudomány doktora, í Debreceni Orvostudományi Egyetem Orvosbiológiai Ciklotron La­boratóriumának igazgatója, Matkó János, a biológiai tudomány kandidátusa, a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetem Biofizikai Intézete egyetemi adjunktusa, a biológiai struk­túrák molekuláris szintű dinamikája és funkciója közötti kapcsolat vizsgálatá­val nyert új összefüggések feltárásáért, Madarász Tibor, az állam- és jogtu­domány doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudo­mányi Kar államigazgatási jogi tanszék egyetemi tanára az államigazgatási jog­területen végzett kiemelkedő eredmé­nyes munkájáért. Megosztott díjat kapott: Varga Péter, a műszaki tudomány doktora, a Földtani Hivatal elnökhe­lyettese, Bartha Gábor, á műszaki tudomány kandidátusa, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet tudományos osztályvezetője, Bodri Bertalan, a műszaki tudomány kandidátusa, az ELTE geofizikai tan­szék tudományos főmunkatársa, Mentes Gyula, a műszaki tudomány kandidátusa, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet tudományos osztályvezetője a földi ár-apály és a Föld belső szerkezetének kapcsolatára, valamint a Hold és néhány más bolygó ár-apályára vonatkozó gyakorlati és el­méleti eredményeikért. Ugyancsak megosztott díjban része­sült: Andó Györgyi, az MTA Számítás- technikai és Automatizálási Kutató In­tézetének tudományos munkatársa, Benczúr András, a matematikai tu­domány kandidátusa, az ELTE Számí­tóközpont igazgatóhelyettese, Füledi Zoltán, a matematikai tudo­mány kandidátusa, az MTA Matema­tikai Kutató Intézete tudományos fő­munkatársa, Hannák László, a matematikai tudo­mány kandidátusa, az MTA Számítás­technikai és Automatizálási Kutató In­tézete tudományos osztályvezetője, Heppes Aladár, a matematikai tudo­mány kandidátusa, az MTA Számítás- technikai és Automatizálási Kutató In­tézetének tudományos főmunkatársa, Katona Gyula, a matematikai tudo­mány doktora, az MTA Matematikai Kutató Intézete tudományos osztály- vezetője, Remzső Tibor, az MTA Számítás- technikai és Automatizálási Kutató In­tézete tudományososztályvezető- helyettese az adatbázis-kezelés elméleti és előremutató gyakorlati megoldásai­ért folytatott, nemzetközi szinten elis­mert és egymáshoz kapcsolódó kuta­tás-fejlesztési tevékenységükért. Az Akadémiai Újságírói Díjat ebben az évben Körösi Józsefnek, a Valóság című folyóirat főszerkesztőjének és Ju­hász Árpádnak,' a Mágyar Televízió művelődési főszerkesztősége főszer­kesztő-helyettesének ítélte oda az el­nökség. RÁDIÓJEGYZET Egy kis zene Néha jólesik hallgatni egy kis zenét. A zene megnyugtat, kikapcsol vagy ép­pen felkavar. A Rádió Dalszínháza be­mutató előadásában Ránki György muzsikáját hallgathattuk kedden este. Karinthy Ferenc drámai szövegére komponálta a zenét. Bevallom, Ránki Györgyöt a Párná­dé király új ruhája című vígopera él­ményt adó muzsikája nyomán kedvel­tem meg, s ehhez a nagyszerű basszista, Gregor József is hozzájárult. Számon tartottam, mint Az ember tragédiája vagy éppen az Egy szerelem három éj­szakája zeneszerzőjét is. Most az éne­kesek közül Csavlek Etelka mellett Be­de-Fazekas Csaba teljesítménye gyako­rolta rám a legnagyobb hatást. A kilencedik évtizedében járó zene­szerző még mindig aktívan dolgozik, azt állítja, hogy ezt a jógának is kö­szönheti. Mint hírlik, most a Káin és Abel című oratóriuma — a szövegét is maga írta — készen áll a bemutatóra. Reméljük; erre is mihamarabb sor ke­rül. Ismeri a túzokot? % Azt hittem, hogy szenvedélyes hangú környezetvédők szólalnak meg majd szerdán a Természetvédelem a Dél- Alföldön című rádiósorozatban, de té­vedtem. Ezúttal nem a mérgező hulla­dékot, mellékterméket rejtegető, vizet, földet szennyező vállalatokról, gazda­ságokról volt szó. Csupán csak egy na­gyon lényeges átszervezésről, amely je­lentősei* kibővíti a természetvédelem szempontjából a Kecskemét székhelyű Kiskunsági Nemzeti Park munkájának és felügyeleti jogkörének a hatókörét. Bács-Kiskun mellett Békés és Csong- rád, valamint Pest megye egy része is hozzájuk tartozik, s e hatáskörön belül mintegy 95 ezer hektár természetvédel­mi terület. Köztük például a híres dé- vaványai túzokrezervátum, ahol bemu­tatásra is alkalmas körülményeket te­remtettek, tehát látogatókat is tudnak fogadni. Pálréti Ágoston műsora természete­sen kiterjedt a sokrétű tudományos és gazdálkodási feladatokra is, melyekre még inkább érdemes lesz figyelni a jö­vőben. Mikrofonpróba Mit ér az örömmel hallgatott műsor méltatása, ha magát a műsor élvezetét nem oszthatjuk meg másokkal? Ezért — a címet a műsorfüzetből kölcsönöz­ve — megint előzetes ajánlás követke­zik. Hátha jut majd ideje rá valakinek. Kányádi Sándor erdélyi költő, aki­nek a népéhez, magyarságához való hűsége szinte legenda, hatvanéves. Szerdán, szombaton és vasárnap a rá­dióból, pénteken a televízióból is üzen majd hozzánk verseivel, s köszöntik őt elhangzó müvei, kortársai. Nekünk ajándék, hogy figyelhetünk rá. Márai Sándor: Halotti beszéd című — már ismert— versét közli a Rádió és Televízió Újság, s hiszem, hogy az olvasók kedvére teszi ezt. A kedd reg­geli ( 8.20) adást talán kevesen hallhat­ják, pedig az egyórás műsor igen sok érdekességet ígér. Ezért jó, hogy vasár­nap este megismétlik a Petőfi rádióban. Václav Havel csehszlovákiai dráma­író nevét sokan ismerik, főleg politikai megnyilvánulásai miatt, a műveit már kevéssé. Pedig 12 színművét a világ sok országában játsszák, sikerrel. Az Audi­encia című egyfelvonásosát is s vagy negyvenszer vitték már színpadra szá­mos országban. Rádió- és tévéfeldolgo­zás i$ készült belőle, például az angol BBC rádióban. Nálunk, a Petőfi rádió­ban szombaton, Kora délelőtt hangzik el az Audiencia. De talán mégis lesz­nek, akik bekapcsolják ez időben is a rádiót. A népszerű figurát, Vaneket, ezúttal Csákányi László alakítja. Ját­szotta már maga az író is, aki -A- mint Vanek — sörgyári munkás volt egy időben. F. T. P. NEKÜNK AZ ÉLVEZETBŐL NEM JUTOTT l\/f Rtkó környékén járunk, földművelő embe- ■L *-*-reket keresünk. No, nem olyanokat, akik a város fullasztó levegőjéből menekülve hobbiker­tekben keresik a felüdülést, hanem azokat, akik a földből élnek. Akiket nem a gyarapodási vágy, hanem a föld szeretete kényszerített izzadságos munkára. Látunk pusztuló tanyákat, vadon nőtt bokrok koszorújában és látunk élőket, körülöttük legelé­sző állatokkal, kertjükben hajladozó emberekkel, idősekkel, fiatalokkal. A tájékot jól ismerő útitár­sunk a tanyák lakóiról beszél. Szerencsétlen sorsú családokról, ahol az ital vagy egyéb ok miatt valamilyen tragédia történt. Sok ember, sok csa­lád ment tönkre. Alig találni erre parasztembert, akinek ne lenne valamiféle sérelme a föld miatt. Akiknek életük a föld Mesélik, hogy akikhez megyünk, azoknak is felszántották a másfél hold szamócájukat. A Gáspár család - mert hozzájuk tartunk — tíz éve még egy matkóí tanyában élt. A családfő, Gáspár István akkor a Petőfi Tsz-ben dolgozott. 1961-ben lépett be, fejősgu­lyásként 2200 forintot keresett. Nehe­zen éltek meg ebből, a négy gyereket, a két fiút és a két lányt pedig taníttatni kellett. Béreltek szőlőföldet, de úgy sem lett könnyebb. Ráadásul Gáspár István megbetegedett. Egyszer aztán ezzel fordult hozzá az egyik munkatár­sa: Gyere el koma, a mi környékünk­re, ott jobb a föld. Gáspárék nem této­váztak sokáig, vásároltak egy régi ta­nyát és Matkóról a nem messze fekvő kunszállási vidékre költöztek. Persze, ott sem ment ám könnyen az élet. A házat, ami új otthonuk lett, cudar állapotban találták. Leszakadás előtt állt a mestergerenda, az ablakok mel­lett pedig befújt a szél, úgyhogy nejlo­nokat tettek rájuk, ne fázzanak. Nem is laktak sokáig ebben a rossz házban: lebontották és újat építettek. Gáspárék portáján ez az új épület tűnik a betérő idegen szemébe. Büszke is rá a házigazda, mert a két kezükkel építették. Ügyes emberek, mindent ma­guk csináltak, még a vályogot is maguk verték. Másként nem boldogultak vol­na, hiszen alig volt pénzük. De enge­délyt sem kértek az építkezéshez. (Nem is kaptak volna.) Látták ugyan a taná­csiak, mi készül Gáspárék portáján, de nem szóltak. Hadd boldoguljanak, gondolták. Gáspárék most öten élnek a tanyá­ban: Pista bácsi asszonyával, mindket­ten már fölül a hatvanon, és egyik fiuk, Mátyás, feleségével és kislányával. Mindannyian a kis farmon dolgoznak, ahol szorgalmukat dicséri minden. A maguk építette ólak és istállók, aho­vá Mátyás vezette be a villanyt. Az újonnan fúrt kutak, melyeknek aknáját szintén a fiatalember készítette. Az ud­var közepén a hatalmas eperfa alatt álló daráló, amit a tsz-ből már kidob­tak, Gáspárék pedig megvették, hogy majd Matyi megbütyköli. Hasznát ve­szi a szaktudásának, mezőgazdasági gépszerelőnek tanult ugyanis, de ott­hagyta a műhelyt, mert csak két és fél ezer forintot keresett. Gáspár néni kíváncsiskodásunkra panaszkodni kezd. — Nem bírjuk már a munkát, eladjuk az állatokat! Nincs ezeken annyi haszon, hogy bajlódjunk velük. Ezzel szemben Pista bácsi, aki a kap­tárok mellől kerül elő, büszkén mutatja a gazdaságot. Az udvaron baromficsa­pat szaladgál. Az istállóban négy te­hén, mellettük három kisborjú. Az ólakban hat anyadisznó, mindegyik tíz-tizenegy kismalaccal. Külön elkerít­ve másik kettő anyakoca egy apaállat­tal, harminc süldő, húsz darab hízó. Van velük baj. Nem elég az etetés és az ólak tisztítása, arra is ügyelni kell, ne­hogy 125 kilónál több legyen a súlyuk, mert akkor kevesebbért veszik át. Sőt, egy hónappal előtte Jelezni kell, ha le­adni akarja a hízókat a gazda. Ezt sem könnyű kiszámítani. A takarmány be­szerzése sem gyerekjáték. Igaz, a tsz-től egyszerre megvásárolnak 200-300 má­zsa kukoricát, árpát, de ez nem elég. Kell még táp, amit a faluból fuvaroz­(Walter Péter felvételei) szőlő, a háztáji fold, ahol délután né­gyig dolgoznak. Közben a mama ebé­det főz, persze csak olyan egyszerűt, olykor hideg étellel is megelégszenek. Négy óra után ismét kezdődik az ete­tés, ami eltart este kilenc-tíz* óráig. Nyáron gyakran 11 órakor még a föl­deken találni a Gáspár családot, a he­rét összegyűjteni ugyanis éjszaka lehet. A vasárnapok ugyancsak ilyenek, azzal a különbséggel, hogy Gáspár bácsi el­bandukol a templomba. De aztán újra munkához fog, nem a szórakozáson jár az esze. Még meg is haragítják, ha ven­dég állít be délután, s neki éppen indul­ni kellene az állatokhoz. — Nekünk az élvezetből nem jutott E- mondja —, egyetlen örömünk a csa­lád. Pista bácsi keresgél a múltban, job­bára azonban gondokat idéző emléke­ket talál. Emlékszik például a tsz-ben töltött évekre; az utakra, melyeket gya­log tett meg Kecskemétre, hét garabó szamócával, szinte hiába, a megalázó percekre, amikor ügye intézése során rárivalltak az íróasztal mögül az „úri­emberek”, akik „a ceruzázásért” kap­ták a nagy fizetést. Gáspár István azért sem becsüli sokra a papírokat, mert maga sem készített számadást soha. Talán jobb is. Mert ha készített volna, lehet, rég hátat fordít a földnek. Még szerencse, hogy földet szerető ember­nek született. ■ □ O □ Esténként beszélgetnek az asszony­nyal: fáradtak már, jövőre eladják az állaiokat, nem csinálják tovább. De ha belegondolnak, félni kezdenek, mi lesz velük, ha elfogy a jószág? — Betegek is lennénk, ha nem csinál­hatnánk —, vallják mindketten. — Pe­dig nincs ezen haszon. Nincs is nekünk semmink, csak a munka. Magunktól mindent elvonunk. Gáspár bácsi szerint haszon nélkül nem lenne mindenkinek ehhez ereje, türelme. Elmenöben átsétálunk a tanya udvarán. — Az unokákra is gondoltam 3 mu­tat a gazda a kis diófákra. Nehéz lenne megszámolni őket, legalább harmincat ültetett. Visszafelé a városba búzatáblák, ba­rackosok, megművelt szőlők mellett megyünk el. Nézzük az emberi munkát dicsérő tájat, és emészt bennünket a kérdést ha a haszon nélkül robotolók elfáradnak, eltávoznak, ki fogja meg­művelni a'földeket? Benke Márta A fóliák alatt már növekednek a palán­ták. Tavaly majdnem 70 ezer forint érték­ben adtak el dinnyét Ha kecskeméti piacon. Mátyás a fólia alól szól ki: — Az a baj, hogy érces ez a föld, állandóan öntözni kell. Távolabb kapnának jobb földet, de könnyebb a tanya közelében. A keríté­sen túl gabona. Mátyás magyarázza, hogy valamikor azt a területet fákkal ültették be a parasztok, de a tsz kivá­gatta. Hiába, ez a föld csak az erdőt szereti. A Gáspár családnak — nem olyan régen — lova is volt. Helyette most a fiatalok autója áll az udvaron, az öre­gek azonban nagyon hiányolják a iga­vonót. Járgány nélkül kínkeserves a takarmány beszerzése. A fiatalok sze­retnének gépesíteni. Pista bácsi sem el­lenzi, de vannak fenntartásai. — Ásó kell ide elsősorban — állítja. Titkon azért ő sem bánná a gépet, hisz a rengeteg trágyát széthordani a földeken, kézi erővel, nem sem­___—• mi. Még ha akad is segítség. A négy gyerek közül per­sze csak Mátyás­ra lehet teljesen számítani. Igaz, a többiek szintén művelnek földet, tartanak állato­kat, de mellékes­ig^ ként. Mindegyi­kük más munka­helyen is dolgo­zik, egyedül Má­tyás döntött a farm mellett. S a hat lányunoka? Ki tudja, mire szánta őket a sors! Az egyik például nagyon jó tanuló, nehéz elképzelni, hogy földmű­velésre adná a fejét. De talán az is elég lenne a jövőjét meghatározó döntés­hez, ha egyszer-kétszer megfigyelné, mit csinál a nagymama és a nagypapa egy nap alatt. ­Korán kelnek, a kakasokkal. Vagy Pista bácsi mondja, hogy mama kel­jünk, vagy a felesége szólal meg elő­ször: gr- Papa, kelni kell. Fekszbnek még egy kicsit, majd ne­hezen — mert fáj már a derék és a láb — feltápászkodnak. Futnak az istálló­ba, rendezik a tejet, etetik a teheneket és a disznókat. Á fiatalok később búj­nak ki az ágyból, de nekik is első dol­guk az etetés. Fél küenc-kilencre végez­nek a jószágok körül. Ezután irány a nak, ha egyáltalán lehet kapni. Az árak sem kutyák! Egy zsák koncentrátum például 820 forint, egy mázsa kukorica 570. Nemrégiben háromholdnyi herét Bugáéról hoztak, hatezer forintjával, az ideszállított szalma pedig 11 ezer forintba került. Pista bácsi szavával él­ve: megeszik egymást az állatok. Miközben kalauzol bennünket, ad­dig is tesz-vesz: zöldet dob a malacok­nak, lapáttal tisztogatja az ól előtti kö­vezetei. Mutatja a három hold gyepet, amit 2500 forintért bérelnek a jószá­goknak. Ezen felül van másfél hold szőlő, egy hold háztáji föld árpával be­vetve, 600 négyszögöl veteményeskert. Ráadásként három hold bérelt föld, aminek egyik részébe paradicsompap­rikát, a másikba dinnyét ültetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents