Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-08 / 107. szám

1989. május 8. • PETŐFI NÉPE • 5

A TTTTf \ rf hogy három éven belül megálljon az életszín vo- /MKÍÍ I f 9wJm. na* csökkenése, a gazdaság külső és belső " egyensúlyának megteremtése reális közelségbe kerüljön, növekedjen a nemzeti jövedelem belső felhasználása és javuljon a szükséges és folyamatos műszaki fejlesztés esélye, pótlólagos erőforrásra van szüksége gazdaságunknak. Ez. az egyes becslések szerinti, körülbelül másfél milliárd dollár tőke, semmiképpen nem lehet olyan hagyományos formában kapott hitel, amely végső soron csak az ország adósságállományát növelné, hanem csakis olyan, ami működő tőkeként kerül a gazdaság

Hároméves program

vérkeringésébe, akár korszerű technika behozatalaként. Ilyen erőforrás bevonása nélkül elképzelhetetlen a gazdasági átalakítás és stabilizáció hároméves programjának megvalósítása nagyobb társadalmi, gazdasági megrázkódtatás nélkül. Erre a következtetésre jutott a kormány NYERS REZSŐ államminiszter vezette reformbizottsága, amikor néhány nappal ezelőtt megvitatta a BEREND T. IVÁN MTA-elnök által irányított munkacsoportok több mint százoldalas vitaanyagát.

A munkabizottság által készített programcsomagról, az abban megfogalmazott reformelképzelésekről, várható hatásairól és tervezett nyilvános

vitájának előkészületeiről kért tájékoztatást SZŐKE LÁSZLÓ, az MTI munkatársa BENCZE PÉTERTŐL, a munkacsoport titkárától.

a gazdaság átalakítására

— A program hároméves időtartamra szól. A kormány ugyanilyen időszakra gazdasági tervet dolgoz ki, lényegében a korábbi ötéves terv helyett, s a miniszter- elnök még ez évben új kormányprogramot ismertet a parlamentben. Mennyiben kapcsolódnak egymáshoz ezek a programok?

— A hároméves időtartam formai egybeesésén túl a munkabizottság elképzelései a gazdaságpolitika gerincétjelentik, a gazdaságfejlődés fő irányait vázolják fel, míg a népgazdasági terv és a kormányprogram a konkrét feladatokat határozza meg — mondotta. A mai feltételek, körülmények egyszerűen nem teszik lehetővé, hogy hosszabb távon gondolkodjunk, három esztendőnél előbbre lássunk. Jó néhány kérdésben sok.még a bizonytalanság, de a stabilizációhoz, a kibontakozáshoz rövidebb időszak nem elegendő, , ezért alakult ki — kormányzati viták után — ez az időtartam a tervezőmunkában és a kormányprogramban is.

— A programtervezet bevezetője megállapítja: »Gazdaságunk a válság állapotában van. Az egyensúlyi válság mögött strukturális válság, amögött pedig a nemzetközi együttműködésben és a gazdaságirányításban is kifejezésre jutó modellválság áll; mindezt politikai, bizalmi válság kíséri... a reform széles körű kibontakozása még várat magára ... ”. Milyen kormányzati feltételekre van szükség ahhoz, hogy a most kialakított gazdaságpolitikai programcsomag eredményesen megvalósuljon?

— A legfontosabb az, hogy tartós és hatékonyan működő társadalmi kontroll alatt álló kormány jöjjön létre. A belpolitikában kialakult helyzet ugyanis ellentmondásosan hathat a programra; a hatalmi harc növelheti azt a veszélyt, hogy a különböző politikai erők megvalósíthatatlan követeléseket, irreális ígéreteket fogalmaznak meg, és emiatt a kormányzás szempontjából kaotikus állapotok alakulhatnak ki. Ugyanakkor a programhoz felsorakoztatható a legitim többség politikai megállapodás, esetleg koalíciós kormányzás létrejöttével.

Kitörési pontok

— Rátérve a program főblj elemeire: melyek a munkacsoport által megfogalmazott legfontosabb kitörési pontok, hol tapasztalhatók hangsúlyeltolódások a korábbi gazdaságpolitikai koncepcióhoz képest?

— A gazdasági átalakítás és stabilizálás legfontosabb elemei között elsőként a világpiaci nyitást említeném. Ez egyébként hatékony exportoffenzívát jelent, másrészt importliberalizálást, valódi versenyhelyzetet teremtve. Mindez a műszaki fejlesztésnek is feltétele. A gazdasági élet szereplőit, főleg a kis- és középvállalatokat, vállalkozásokat élénkítő programokkal, exportösztönző pályázati rendszerrel kívánjuk támogatni, s mindezt egy jól működő információs rendszer kiépítésével segítenénk, amint azt például Portugáliában igen eredményesen tették. Ezt, persze, nem csak deklarálni kell; a részletek kidolgozása még hátravan, például a külkereskedelmi szabályok dzsungelének leépítése.

— A világgazdaságra való nyitási törekvésünk egyik kulcskérdése, hogy a KGST működési rendszere végre kimozduljon a holtpontról, mivel jelenleg az egymás közötti forgalom is csökken, s a régi elszámolási rendszer —■ amely gyakorlatilag kikapcsolja a piacot —I veszteségeket okoz. Célszerű lenne tehát most a kétoldalú együttműködést előtérbe helyezni a sokoldalúval szemben, mégpedig minél előbb. Olyan átütő erővel kell elkezdeni ezt a fajta változást, hogy

Átdolgozás után társadalmi vita

az ne tudjon visszarendeződni. A szovjet partnerekkel minderről már folynak, a tárgyalások. Jelentős eredmény lenne, ha — első lépésként — az állami kereskedelem a két ország között 40-50 százalékra visszaszorulna, s a többi a közvetlen kapcsolatépítésekre alapozódna, az elszámolás pedig valamiféle konvertibilis valutában történne. Lengyelországgal is könnyen megvalósítható lenne az ilyenfajta váltás. Véleményem szerint az átállást folyamatosan kell megoldani, ám jó néhány szakember szerint arra gyorsan, szinte azonnal és egyidejűleg kell sort keríteni. Effajta váltás akkor is indokolt, ha — s ezt jól tudjuk — eleinte a magyar gazdaságnak veszteségeket jelent a konvertibilis valutában való elszámolás bevezetése, ám ha nem változtatunk a kialakult rossz gyakorlaton, akkor is tetemes veszteség terheli gazdaságunkat.

A fiatalok

jobb föltételekhez

juthatnak

— Egy másik, igen fontos eleme ennek a program- tervezetnek a piacteremtés, vagy ahogy eddig fogalmaztunk: a piacépítés. Ehhez mi szükséges?

— Megfelelő kormányzati, pénzügyi irányítás. Jelenleg ugyanis az e téren tapasztalható mozdulatlanság alapvető gátja mindenfajta belső vállalkozásnak, s a működő tőke bevonásának. A különböző külföldi pénzügyi tanácsadó szervek szakemberei ittjártükkor értetlenségüknek adtak hangot, amikor megismerték a magyar pénzügyi szabályozók sok száz oldalas kusza gyűjteményét, és kifejtették: amíg ilyen szabályozás érvényesül nálunk, ne is számítsunk a külföldi vállalkozások nagyobb érdeklődésére hazánk iránt. Mindezt fl|yeteIht>e"VéVfera reformbizottság Véleménye szerint kormányprogramot kell kidolgozni a korszerű piacteremtésre, ezen belül hangsúlyozottan a deregulációra vonatkozóan, amely számol a vállalati és a lakossági kezdeményezésekkel.

— Ehhez tartozik a struktúrapolitika is, vagyis hogy a piac miként hat majd a termelési szerkezet változására. Marketingszemléletű, a hiánygazdasággal szemben álló termelési struktúrára van szükség, mindenekelőtt a feldolgozóiparban. Az úgynevezett válságágazatokban — mint amilyen a kohászat, a szénbányászat és egyes vegyipari ágak fjfc növekednek az állami feladatok, különösen a felszámolási eljárások következetes végrehajtásában.

— Kulcskérdésként kezeli a tervezet a tulajdonreform megkezdését is. Három év alatt valószínűleg nem lehet nagy áttörést elérni e tekintetben, de a folyamatos változást érzékelhetővé kell tenni. Fontos lépés a folyamatban az átalakulási törvény megalkotása, a vagyonkezelő központok működési feltételeinek kimunkálása, és a privatizálás, amelyre nemcsak a kereskedelemben van szükség, hanem az iparban, az építőiparban, a szolgáltató és a humánszférában is. A reformbizottság szerint a privatizációra is kormányprogramot kell kidolgozni, annál is inkább, mert sem a deregulációnak, sem a privatizációnak nincsenek meg a szükséges állami intézményei. Amúgy is csak átfogó tulajdonreformmal képzelhető el a működő tőke bevonása.

— Végül, de nem utolsósorban ez az egész programcsomag nem fogadtatható el a társadalommal, ha nem kerül sor alapvető változtatásokra az elosztási politikában; mindenekelőtt a lakásgazdálkodás finanszírozásában, továbbá az egészségügyi és a nyugdíjrendszerben. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy mindez a lakosság széles rétegeit érintő jövedelmi átrendeződéssel is jár, vagyis lesznek, akik kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek, mások, így például a fiatalok, viszont jobb feltételekhez juthatnak. Megalapozott társadalmi igénynek tartjuk olyan szociális háló kiépítését is, amely a legszegényebb rétegekre koncentrál.

Tizenöt százalékos infláció

— A programban számolnak a tartós inflációval és az állami támogatások drasztikus leépítésével. Milyen ütemű lesz — a várakozás szerint — a következő években az infláció, lehet-e azt mesterségesen fékezni, és mekkora támogatásleépítést képzelnek, el?

— Mindkét kérdéssel a reformbizottság részletesen és külön is foglalkozott a munkacsoport anyaga alapján. Egységes véleményünk szerint az infláció adminisztratív eszközökkel való fékezése a reform szétzilálását jelenti. Tartósan — legalábbis a három év alatt — 15 százalék körüli átlagos évi inflációval kell számolni, s ez a mérték csak erőteljes antiinflációs politikával tartható.

— Ami az állami támogatás leépítését illeti: a reformbizottság álláspontja szerint egyes lépései jótékonyan hatnak a termelési szerkezet változására. Persze, valószínűleg nem lehet egyszerre minden támogatást felszámolni, mert annak is erős inflációs hatása lenne, és kezelhetetlenné válna az infláció. A támogatásleépítés a köztudatban még ma is költségvetési ügyként szerepel, holott a dotáció leginkább a termelési szerkezettel függ össze. Sok esetben a támogatás megszüntetésével kiderül: drágábban már nem veszik azokat a cikkeket, szolgáltatásokat, jóval kisebb lesz irántuk az igény. Ez esetben pedig termelési gondok keletkezhetnek. Mindenesetre a mostani, mintegy évi .20Q. milliárd forint összes..dotációt a program szerint három év alatt 100-120 milliárd forint körüli összegre csökkentenék. Azfévi leépítések felét a termelői ártámogatások- csökkentése adná, ennek is nagyobb hányada az élelmiszer-gazdaságot érinti, illetve mint iparágat, a bányászatot, valamint a rubelelszámolású exportot.

— A munkabizottság anyagát már megvitatta a kormány reformbizottsága. Mikor kerül szélesebb társadalmi vitára a tervezet, s vajon a közmegegyezés szellemében megvitatják-e a programot az alakuló pártokkal és más szervezetekkel is?

— A megvalósítás alapfeltétele a társadalmi konszenzus létrejötte. A reformbizottság az anyagot már tárgyalta, annak alapján folyamatban van annak átdolgozása, pontosítása, az ott felmerült szempontok, észrevételek figyelembevételével. Ezután még ebben a hónapban széles körű vitára bocsátjuk, s ezúttal nemcsak a hagyományos szervezetek: a MTESZ, a kamara stb. véleményét kérjük ki, hanem eszmecserét kívánunk folytatni a pártok, szervezetek gazdaságpolitikai gondolkodóival is.

— Külön-külön mindegyik szervezettel?

■§g| Nem valószínű. Véleményem szerint az ellenzéki kerekasztal képviselőivel kell tárgyalni. S adott esetben, a kialakult viták nyomán ismét átdolgozzuk az anyagot, mielőtt véglegesítenénk azt. Egyébként alapvető nagy vitákkal nem számolunk. Szerintem legfeljebb hangsúlyeltolódásokban lesznek eltérő vélemények, s azokban konszenzusra lehet jutni — mondotta befejezésül Bencze Péter.

T Tj lapok sora próbál olvasóközönséget szerezni magának; alig ^ van olyan hét, hogy újabbak ne tűnnének fel az újságárusoknál. Nemrégiben két képeslap első számai kerültek az olvasókhoz.

LAPDÖMPING

Az Ifjúsági Magazin új különkiadása jelent meg Tini Módi címmel. Tizenéves lányoknak szánták elsősorban a szerkesztők, remélve, negyedévenként követbe majd a most kiadott tavaszi számot a következők, tájékoztatva a fiatalokat az ifjúsági divat „nagy hullámveréseiről”.

Mi kell a fiatalok divatlapjához? Érdekes írások, jó fotók az öltözködés fortélyairól, a frizura- és sminkdivatról, a tinikozmetikáról, az egészséges életmódról, a divatnagyhatalmak új próbálkozásairól. Kell egy-egy csipet a tizenéve seket foglalkoztató ezernyi kérdésből, problémából: az első szerelemről, az udvarlásról, az együttjárásról, a felnőtté válásról. Kellenek apró, praktikus tanácsok, otthon házilag is elkészíthető, viszonylag kevés pénzt igénylő ruhákról, kellékekről. Kellenek az olyan kérdések — még inkább a válaszok is —, mint például: milyen a szép lány? (Az első számban erről vall Végvári Adám, Mácsai Pál, Bárdos András, Kiki, Bodnár Attila, Szebeni András.) Kell egy csepp a szín-iskolából, a fehérnemüdivatból, a ballagásra, bankettre készült különleges frizurákból, egy-egy csepp a kozmetikadivatból ... kell sok jó színes fotó, poszter, szép kivitel. Az így összeállított Tini Módit biztosan örömmel veszik majd kézbe a fiatalok (örömmel vennék meg, csak ne lenne 54 forint a diákoknak készült periodika ára!).

Új színes lap a Panda Magazin is. A természet- védelem, az állattartás, a szabad idő eltöltésére különleges programokat tervezőknek szánta az Iíjú- sági Lap- és Könyvkiadó Vállalat.

Nagyon szép kiadású, kitűnő, színes és fekete-fehér fotókkal illusztrált újság szól a végveszélyben levő, kipusztulásra ítélt állatokról, a kozmikus környezetvédelemről, a rózsabokor földjében, avarjában, a leveleken és a virágokban élő „társbérlőkről”, az erdőket, mezőket járó állatok nyomainak felismeréséről, a segítségre váró állatokról; a kutyákról, macskákról, bogarakról, madarakról, növényekről... mindenről, ami a természetet csodássá, teljessé teszi.

A szép kiadású képes lap 33 forintos egységáron került a hírlapárusokhoz. K. M.

TÓTH BÉLA:

Becse kutató

Hetek óta könyvtárunkban bú- várolja Bácska régi hírlapjait. Napközben egy-egy szusszanatra leereszkedik hozzám.

— Amikor kicsi voltam, halászatból élő apám őrzött. Vitt magával a vízre. A lábamra vékony kötelet hurkolt| aminek a másik vége a ladik karikájába fűzve. Nagy erejű hajóvontatók jártak mellettünk. Vertek akkora taréjokat, a ladik kiszaladt alólunk. Ha kiestem, a kötéllel visszahúzott.

Később leoldtam a kötelet, a csomóján tartottam a lábam. Fájlaltam, hogy úgy köt ki, ahogy a kutyákat szokás. Jól tudtam úszni.

Egyszer, nagy vizeivel szaladt a kora tavaszi Tisza. Tüzelőnek való rozs ével raktuk meg a ladikot. Partváltás közbén hirtelen föltámadt a Kősava. Hajtott akkora hullámokat, ladikunkba zúdult a víz, Apám hányta kifelé, én kormányoztam. Sikerült a bácskai part fakoronái közé vergődnünk. Fölakadtunk. Reggelre elült a szél, de ránk esteledett, mire lekászálódtunk a fa hegyéből.

Kinőttem az elemiből, már bo- rotválkozgattam, jártam apámmal halászni. Pár kilométeres bérelt Tiszánkon végig varsák, vej- szék, rekesztőhálók,fenékhorgok.

Minden módot meg kellett ragadni, hogy a szakmánkból megéljünk. Ez volt a kenyérkereső búzaföldünk. Mi másfelé nem járhattunk aratni. De a halász nem is kedveli a kasza-, kapanyelet. Addig veszi kézbe, míg útjából arrébb teszi.

Vizeinkre a kelő nappal indultunk, a sötét este vetett haza bennünket. Szerettem. De legényked- tem volna már erősen. Am apám ügyelme alól a ladikból ki sem léphettem.

Megyünk egyik hajnalon úgy, mint a másikon. Ülünk a deszkára, szemben egymással. Egyikünk húzóra, másikunk tolóra meregeti evezőjét. Szem- vagy vállrándítás, kicsi biccentés a szó, egész napokon át tudtuk merre, s meddig.

Leülünk az evezőpadra, apám fölfelé int a fejével. Én meg lefelé. Kérdőre vonja szemöldökét. Leeresztem a fejem: azért!

Nem mondhattam, hogy bérletünk alsó partszakaszán őrzi Láló bácsi fekete sörényű szép lánya a

piacos hajóra váró dinnyekupacot. Látni akarom, kacsintani akarok neki. Reggel, délben, este. Es mindig.

Közben ellöktük a ladikot evezőnyúlásig. Apám belekapaszdik a lapátok nyelébe, lüktetne fölfelé. En sem vagyok rest, szembe húzom vele az evezőket. Ha, ahogy szoktuk, egy akaraton vagyunk, én akkor toló mozdulattal fogom a vizet.

Apám a szemével kérdi, tán titokban számra vettem a pálinkás butéliát? Nem éltem én azzal. Hanem Láló bácsi lányának látása után reszelt a csihori.

Öt-hat evezőcsapást teszünk szemben. Egy helyben áll a ladik. Mintha cövekkel lenne a fenékbe szögezve. Se le, se föl. Ahogy apám két karja mozdul, az enyém is. Meredő szemmel néz rám. Keményen húzza a lapátokat, én is. Mintha tükörből eveznénk. Arca két rózsadombja kipirosodik. Nekem is ég a képem bőre.

Dolgozunk, erősítünk. A ladik cövekel. Apám nem hagyja magát.' En sem.

Sokáig huzakodtunk a víz közepén egymás erejét, akaratát semmivé téve.

Nekem már nevetésre nyílt volna a szám. Az evezövillák nyikorognak a nagy erőlködéstől. Állunk, mintha belefagytunk volna a Tiszába.

Egyik pillanatban azt gondoltam, engedek apám akaratának, amikor gyorsítani kezdett. En is. Rárántottam. Reccsent egyet kes- hedt kiskabátjának karöltője. Hónaljban fölszakadt válla hegyéig. Megadta magát. Kiemelte evezőit a vízből. Ereszkedtünk. De mire leértünk az alsó varsákhoz, se lány, se dinnyekupac. Ezt értük el a nagy kekeckedéssel.

Ha messzibbre vitt utunk a falunktól, ebédre nekiláttunk főzni. Mit mást, mint halat. Soha meg nem untuk.

Bográcsba hányva sistereg hagymáján a hús, a lé is alákerült, színesedve pöszörög a fölseje, amikor déli itatóra ereszkedik le a péterrévei gulya. Jött az mellettünk százszor is. Mindig elfértünk.

A Kormos bika elöl, ahogy szokott, méltósággal kolompol. Hirtelen megáll, égnek mereszti farkát, fejét leszegi, szarvával túrja a gyöpet, jön nekünk. Lökjük ladikunkat a vízbe, ugrunk rá, evezünk befelé. A bika utánunk. Fújta a vizet, mint a bálna. Átjutunk a bánáti partra, a bika nyomunkban. Bömböl, nyállal csurog pofájából a harag. Fölmászunk egy jó nagy rezgőnyárfára. A bika annak törzsén élesíti szarvát. Döföli. Föl- fölforgatja ránk szemét. A gulyás tülkölt neki. Érthette a szót. Idők múlásával visszáúszott a csordához. Még meleg volt a bográcsbeli étel, mikor mellé ülhettünk.

A hal füttyszóra sosem jön elő a vízből. A halásznak tudnia kell, melyik fajtát mikor, mivel, hol kerítheti hálójába. Nem nagy titkok ezek. De nem is beszélnek róla. Apám egyik szirtos partszakasza vizei alatt lapult kicsike lárvatelepe. Ha harcsára indult, a ladikfenékből elővette a kezebeli lárva- szedő bágert, beleszúrt víz alatt a sejtszerű lyukacsos partoldalba, hemzsegtek a kérészlárvák:

Kifigyelhette Szlávkó bácsi, magyarul jól beszélő, víg kedvű falunkbéli halász. Odajött tiszaviráglárváért. Apám sem hagyta látatlanban.

— Hát te Szlávkó?

— Hát én is.

— De hát én a tiédre sosem tátottám a számat!

—: Ne hidd már, hogy csak neked tojik a tiszavirág!

Szó szót követett, a ladikok teste összecsattant. Apám Szlávkó grabanca után kapott, Szlávkó a levélevezőt emelte.

Első mozdulatával úgy hókon koppantja apámat, fejjel bukik a vízbe. Bakancsa talpa fölött ösz- szecsapódnak a hullámok. Szlávkó elhajítja evezőjét, apám után veti magát. A fölszin habzik.

Ahogy teli zsákot emelnek vállon, úgy teszi ladikra apám áléit testét. Nem ügyeli, merre viszi edényeiket a szeszélyes folyó. Rá- zogatja.

— Ne vödd már ennyire szívedre, Gergő! Együtt gyerekesked- tünk, együtt éljük a Tiszát!

•— Térülj eszedre, mert tudom istenöm, te is utánam ugrottál volna, ha te vágsz engömet fejbe! Ne ríkóztassál, nyisd ki a szömedet! Itt egy kis sligovica. Nem kellene, hogy haragudjunk egymásra ezután sem.

— Itta lapátom, vágjál fejbe te is! Na, haragszol?

— Nem érek rá.

— Örülök, hogy megjött a szavad.

V