Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-06 / 106. szám
1989. május 6. • PETŐFI NÉPE • 5 Kerekes Ferenc alkotása TÖRŐ ISTVÁN: Hazatérő fohásza Jó utat adj a vérző lábnak. Bár konok szájból fohász sem jön, a formálódó táj lepergett rólam, idegén vagyok mozdulatomban, úgy jövök mégis, mintha mindeki várna, friss ruhát ölt az egér, fehérebb lett a nyárfa, pendül valami bennem, s akár egy Bach-fúga, a kertek ájult örömbe burkolózva, mennyi eleven rózsa, s mennyi égő pipacs, anyám csöndjére vágyom, robbanó ifjúságom nehogy megrlkasd! kétségek kútját kiittam, s érzem az újjászülö erőt, fiadként megélni sorsomat, óh, adj időt! KISS BENEDEK: Anyám a babonák közt Szegény anyám a babonák közt érzi igazán jól magát, Jézus-szíve és lidércnyomás egymás mellett békésen megfér, azok közt tud csak eligazodni, mint akit folyton csal a világ, s megpihen nagysodrú, térés vizeknél Bántja sok hivatal, s ő olyankor Mórit látja, a vén boszorkányt, * rögzött hiedelmei alatt Nem tud már soha kiegyenesedni. Irtózik mindentől, hiszen szívének mákony minden, ellene munkál, legirtóztatóbb mégis: a semmi. Kapaszkodik hát fűbe, fába, Legvégürmajd ama nagyharangba, s pompa nélkül és felhajtás nélkül el is jön érte majd az Isten. Szegény anyám a babonák közt érzi csak: jutott valami rangra, s aggódik mégis: valami földit ' magával hadd menekítsen. Mi hárman A világ tele van csodákkal. A legeslegnagyobb mégis te vagy nekem. A megfejtésre váró nagy titok, a varázslat. Maga vagy a természet: néhány centi- nyi élet. Szeretlek. Mert anya leszek általad, mert megismételhetetlen vagy, egyszeri. Mert te, mi kettőnk vagy. A legdrágább teremtmény, mi életre kelhet: a szerelem hétköznapi csodája. Megbonthatatlan a mi kötelékünk: maga az örökkévalóság. Nem szeretet ez csupán, nem féltés, nem is boldogság. A kötelességem vagy. A szó legigazibb és legnemesebb értelmében. Nem része, hanem alkotója az életemnek. Nincs még neved, nincs arcod, nincsenek hibáid, sem erényeid. De hétről hétre több és több közös emlék fűz össze minket. Kapcsok ezek. Megerősítések, figyelmeztetések, hogy egy másodpercre se feledjem létezésed, mely kötelez. A kapcsokra gondolok'. Az ábélerős kötelékre, melyet az idő egyfolytában erősít. A sze- retetre, mely kevésbé látványos tán, de nagyon mélyről szabadul fel. Az örökkévalóságra. Anya. Ő a legfontosabb múltam, s ez lesz a legboldogabb jövőm. G. Tóth Tímea Édesanyámnak szeretettel „Egy napon így szólt anyám: — írhatnál rólunk is valami könyvet. — Nocsak! — néztem a szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, ízt kérdeztem boltos módra: — Milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos? — Igaz legyen — mondta,"—és igaz lett Sütő András: Anyám könnyül álmot igér című, felejthetetlen élményt nyújtó kötete, amelynek egy részlete szinte természetszerűen helyet kapott Sinkó Ferenc válogatásában és szerkesztésében egy, a napokban megjelent kiadványban. Sinkó Veronika rajzai, a Móra Ferenc Kiadó legszebb papírjai, a „köntös”, az időzített megjelenés — mind méltó a tartalomhoz, a címhez: Édesanyámnak szeretettel. A több fejezetre — Legendák és krónikák virágoskertjében, Magyar évszázadok csillagai alatt, Az anyaság dicsérete, „A te dicsőségedre, anyám” — bontott válogatás telis-teli kimondott és kimondhatatlan igazsággal. Tudjuk, „nem lehet nagyobb szeretet, szüntelen szor- galmatosság, fáradságosabb munka, éjjeli és nappali nyughatatlanság, mint az anyáknak magzattyok körül való dajkálkodásában...” és azt is, hogy „Aristoteles mondása szerént, soha elégségesen meg nem hálálják szüléjek jótétét.” -— És amióta létezik anya és gyermek, így van ez nemzedékről nemzedékre, (Pázmány Péter: Mint kell a fiáknak tisztelni szüléjeket). Melyik édesanya, asszony vagy nagymama nem olvasná szívesen újra és újra A betlehemi boldogságos kismamát, József Attila Betlehemi királyok című versét, vagy a már gyermekkorunk óta tudott Arany János Mátyás Anyját. „A te dicsőségedre, anyám” utolsó fejezetben — a többi között — részleteket olvashatunk Nagy Lászlótól, Kassák Lajostól, Sánta Ferenc Tündérvilágából. És talán nem lenne teljes a kötet Weöres Sándor: Anyámnak című verse nélkül. E szép kiadvány a forintért kapható anyák napi ajándékok legszebbike lehet, de ne feledkezzünk meg az év többi napján sem arról, hogy aki szülőit tiszteli, kincset gyűjt magának ... P. S. Kísérletek a reklám nyelvrendszerével álló esztétikai értékkel is bíró műalkotások módjára is viselkednek. A reklám nyelvrendszerével folytatott — a vizsgabizottság által kiemelkedően eredményesnek minősített — kísérletek egyik legnagyobb „mutatványa”, hogy kiküszöbölnek minden, tisztán fotótechnikára épített trükköt. A festett és a natúr valóság elemeiből megépített konstrukciók a valódi terben várják a fényképezés pillanatát. A fotókon aztan az eredetileg különnemű elemek a vizuális érzékelés számára tökéletesen egynemüvé, egységesen működő egésszé válnak. Nem csupán e reklámfotók működési elve, de építőköveik is érdekesek; a modern francia festészet klasszikusai - Matisse, Cézanne, Picasso, Modigliani, Darain — is fontos szerepet kapnak« bennük. Legeslegismertebb munkáik részletei jelekké lefokozva, idézőjelekben, az eredeti változat valóságától „fényévnyi” távolságra jelennek meg. Érzékenységi játékként is érdekes követni, ahogyan a fotókon minden esetben más-más módon kerülnek a reklámozó üdítőitallal kapcsolatba a festmények eredeti változatai. A Matisse „alapanyagú” fotón a harsánysárga üdítős doboz, színei által épül környezetébe, a dekoratív, kalligrafikus felületbe komponált két natúr figura helyzetét pedig a különös kontraszt határozza meg. A Picasso- kép-részleteket felhasználó fotón egy tükör beépítésével még tovább bonyolódik a kép a képben helyzet. A Modigliani-port- ré — a Picasso-fotóhoz hasonlóan — a natúr és a szintetikus, a hamisított és a hamisítatlan valóság részleteit hangsúlyozza túl, s kelt különösen izgalmas érzékzavart. Károlyi Júlia Az elmúlt hetekben az Ipar- művészeti Főiskola budai Tölgyfa Galériájában a végzős hallgatók diplomamunkáiból összeállított kiállítást láthattak az érdeklődők. Közöttük a Kecskeméten élő .Farkas Antal különleges reklámfotó-sorozatait is, melyek a Szikrai Állami Gazdaság Top Joy címkével ellátott, dobozos gyümölcsitalait reklámozzák. Hogy miben különböznek ezek a munkák egy mai, divatosnak, egyszersmind „jól működőnek” számitó reklámfotótól? Elsősorban abban, hőgy nem alkalmazzák a manapság a vizualitás minden területét átitató képi horrort, rendhagyó, hogy nem agresszivitásukkal, hanem szellemességükkel, kívánnak hatni a nézőre. Nem zárják, szűkítik le mondandójukat egyetlen, ránk rontó racionális poénnal, hanem szellemi játékot kínálnak. Üdítő ötletességgel fogalmazzák át a néző hangulatától, érzékenységétől függően a XX. századi művészetfilozófia nagy kérdéseit, leleményesen eljátszanak a vizuális érzékelési törvényszerűségek megkérdőjelezésével és újragondolják a fotográfia és a festészet — az utóbbi két évtized sokféle fotóalapú törekvésével túlbonyolított — kapcsolatrendszerét is. A néző, ha úgy tartja kedve, a művészetfilozófiái mélységek helyett „költői magasságokba” is lendülhet, mert a sokszoros áttétellel működő reklámfotók mindezek mellett ön• Dekoratív felületekre applikált natúr szereplők (fent) és Picasso- idézetek és a Top Joy. (Walter Péter felvételei) HOLNAP 60 ÉVES Kecskeméti irodalomtörténész, esztéta Budapesten, a Keleti pályaudvar szomszédságában álló öreg bérház felső emeletén él családjával dr. Szalay Károly irodalomtörténész, esztéta. A nyüzsgő forgalom, a jövés-menés-utazás örök zaja, emberáradata, a nyelvek bábeli zavara a kapujukig kísér. A lakás ajtaján belépve áhítatot parancsoló világ köszönt: már az előszobában faltól falig, mennyezetig érő könyvespolcok borítják a falakat. A szobák századunk könyvkiadásának reprezentáns köteteit, a magyar és világirodalom jeleseit, hazai és külföldi könyvtermésünk legjavát és kézikönyvek sokaságát őrzik. A falakon — ahol a könyv még hagyott kis szabad felületet — különös hangulatot árasztó festmények, iparművészeti remekek. A szoba közepén mély fotelek, egyikében a házigazda, a most hatvanadik születésnapját ünneplő Szalay Károly. , . — Élet utam Kecskemétről indult - kezd mesélni magáról —, ott születtem 1929. május 7-én. A Piarista Gimnáziumban érettségiztem. Kitűnő tanáraim: Mészáros Imre (latin), Halász József, Gulyás István (magyar), Iván János (történe-_ lem), Szőts Rudolf (francia) vezettek el az irodalom, a nyelvészet és a történettudomány kapujáig, szerettették meg velem tantárgyukat úgy, hogy az ELTE-n folytattam tanulmányaim, magyar—történelem szakot választva. Nagy szerencsémre a magyart többek között Békás Lászlónál, a történelmet Hajnal Istvánnál hallgathattam. Hajnalt 1949-ben kitették az egyetemről, ezt követően átmentem francia szakosnak. A diploma megszerzése után tanítottam Csepelen, majd a kandidátusi aspirantúra következett. Voltam lektor, dolgoztam a televízió irodalmidrámai szerkesztőségében. Évtizedek óta a Magvető Kiadó lektora vagyok. Tizenhét könyvem jelent meg eddig, egy nyomdában van, kéziratok tömege a fiókomban. — Első könyvei Karinthy Frigyessel, majd a filmmel, a filmesztétikával, a komi- ka- és komikumelmélettel foglalkoztak, most az utolsó kettő: regény. Miért e sokfajta irodalmi műfaj művelése? — Igazán mindig a történelem érdekelt, de mert a történettudományt az ötvenes években megölte a dogmatizmus, irodalomtörténettel, filmtörténettel, film- esztétikával, esztétikával foglalkoztam. 40-50 évvel ezelőtti álmomhoz térek most vissza, amikor regényt írok. Történész regényíró szerettem volna lenni, de nekem ez nem adatott meg; pontosabban megalkudni ezekben a műfajokban én nem voltam hajlandó. A pótkiélés, a pót- cselekvés volt számomra a film, a komikumelmélet. Feldolgoztam a magyar komikumelmélet történetét, munkám volt a téma első hazai összefoglalása. Először én próbáltam meg képet adni a magyar szatíra fejlődéséről is. Irodalomtörténeti munkásságom fő dokumentuma a Karinthy Frigyes-monográfia. Szépirói ténykedésem első kötete a Szerelmes éveim című regény volt. 1979-ben Írtam, öt esztendeig feküdt az íróasztalfiókomban. A folytatás a tavalyi ünnepi könyvhét kötete, a Párhuzamos viszonyok volt, a harmadik, zárórész most van nyomdában, a Bikakolostor címmel jelenik majd meg. Ezzel a Csarody-trilógia befejeződik. Regényeim részben életem története is. Az 50—60-as évek korrajza. Törekedtem arra, hogy a kort, melyben akkor éltünk, úgy mutassam be, hogy ne a mások által már közreadottakat ismételjem, s olyasmik közlésére vállalkoztam, amit igazán nem tekinthettünk hagyományosnak. Sajnos, a kritikák többsége igyekezett regényeim pornó-, illetve szexregényként értékelni, holott az írások töredéke szólt a pornóról, a szexről, túlnyomó része politika, olyan téma és fogalmazás, amit addig (1979-ben írtam) nem lehetett ]elmondani. 1956-ban volt egy szatirikus regénykísérletem is, aminél szóba került, hogy filmet csinálnak belőle’, de ezt a lehetőséget 1956 elsodorta, 1956 után meg szóba sem jöhetett az, hogy a regényben szereplő dogmatikus figurák akár szépprózában, akár filmen megjelenhessenek. Hébe-hóba írtam szatírákat, humoreszkeket, de ezeket csak mellékterméknek, jelentéktelen írásoknak tekintem. — Jelentett-e Önnek örömet a lektori munka? — Hogyne! Kortársak szárnybontogatásainak lehettem közvetlen tanúja, és feltétlen siker és öröm volt számomra a Magyar Hírmondó sorozat életre hívása. Kardos György tette lehetővé, hogy a Hírmondóban olyan könyveket adjunk ki, melyek az elmúlt 40 évben egyáltalán nem jelenhettek meg. így például én hoztam vissza a magyar pszichológiát az irodalomtörténetbe, kiadtam két török nyelvű magyar történelmet, Karácsony Sándort, először jelentek meg olyan régi magyar tudományos, természettudományos művek, melyek már kezdtek kiesni a magyar kulturális köztudatból, s ami a legfontosabb volt: Erdélyről, múltjáról a Magyar Hírmondóban jelentek meg az •első könyvek akkor, amikor még a legnagyobb nehézségek árán lehetett csak átverekedni ezt a hazai könyvkiadásban. — Az utóbbi időben rendszeresen halljuk a rádióban is műsorát. Új műfajban is próbálkozik? ■—- A rádiózás évtizedek óta foglalkoztatott, voltak már korábban is műsoraim. Csináltam egy óriási, többkötetes munkát — a magyar szatíra, humor, komikum, irónia, gúny története — szemelvényekből összeállítva. Sikerült találnom olyan kéziratokat, melyek a magyar szatíra történetének múltjába nyúlnak, melyekkel képet alkothatunk, milyenek is voltak a komikus, szatirikus megoldások évszázadokkal korábban (XIII. századi érseki írás, Nagy Lajos levele stb.). Évekig a fiókomban őriztem ezeket a kéziratokat is, most Dorogi Zsigmondtól kaptam a lehetőséget, hogy ebből a hatalmas anyagból kéthetente a Szóról szóra című egyórás műsor egy blokkjában ezt is feldolgozzam. Kecskemétről rég elkerült. Kötőtűk még a megyeszékhelyhez? — Természetesen. Ott élnek szüleim, húgom, barátaim, oda kötnek emlékeim. Kecskemét szülővárosom. Mint az emberek többségének, nekem is alapvető élményem a gyermekkorom. Az akkor megismert emberek az emberalaptípusaim, a később megismertek csak motiválhatják, színezhetik ezt a világot. Kecskemétnek mindig volt egy rendkívül erős karaktere, akármilyen poros mezőváros is volt. Ez a karakter a'kecskeméti parasztpolgárságban nyilatkozik meg. A kecskeméti parasztpolgár egy természetközeiben, földközelben élő, irgalmatlan kemény munkával értéket teremtő, értéket létrehozó emberfajta, akinek iszonyatosan meg kell küzdenie a természet viszontagságaival. Kecskeméten nem voltak nagy földbirtokok régen, a jobbágyrendszer a maga szellemiségével ott évszázadokon át ismeretlen volt, s így egy egészen más típusú ember alakult ki, mint általában Közép-Európában. Engem ez az emberfajta érdekel. A szívós, kemény, kitartó, kicsit puritán, de azért az élet örömeit élvezni tudó ember. Ilyen a kecskeméti őslakosság, így jelennek meg regényeimben is. Tehát ősi szálak, a múlt és a jelen egyaránt köt szülővárosomhoz. Hazamegyek Kecskemétre,... sajnos, ritkábban, mint szeretném. K. M.
