Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-02 / 102. szám

1989. május 2. • PETŐFI NÉPE • 5 HOL TART MEGYÉNK IPARI SZERKEZETVÁLTÁSA? A piac minősít Már a hetvenes évek közepén születtek párthatározatok, ame­lyek kimondják: át kell alakíta­ni hazánk iparának elavult ter­melési struktúráját. A felisme­rés tehát nem új, ám az égetően szükséges változásokat mind a mai napig csak nagyon kevés üzem­ben hajtották végre: a megújulás rendkívül nehézkesen, vontatottan halad. Hol tart megyénkben az ipari szerkezetváltás? — a témakör­rel kapcsolatban erről kérdeztük először Dömötör Tibort, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjét „MÍG masok a fejünk felett vitatkoznak, ELÚSZIK A HASZON" Fojtogató restrikció — Lényegi változás, sajnos, sző­kébb hazánkban nem ment végbe. Bár kétségtelen, fellelhetünk né­hány kristályosodási pontot, ahol jelentős előrelépés történt. — Mondana néhányat ezek kö­zül? — A Petőfi Nyomdában világ- színvonalú technológiát szerezték be, s nagyot léptek előre a csoma­golóanyag-gyártás ’ területén. A Bajatexnél és a Nettnél ugyan­csak jelentős,átalakulás zajlott le az utóbbi egy-két évben. Az ipari szövetkezetek közül a mélykúti Univerexpót és a Kecskeméti Alu­míniumipari Szövetkezetét említ­hetném. — Ön csak néhány kristályoso­dási pontról beszél, holott gyakran hallani olyan híreket, hogy vállala­taink, ipari szövetkezeteink növelik tőkés exportjukat. Ezek szerint mégiscsak van változás? — Természetesen a felsorolta­kon kivül van még pozitív példa, de meg kell mondanom: ez az ex­portnövelés döntő többségében nem minőségi, hanem mennyiségi. Azaz nagyrészt olyan termékeket értékesítünk a tőkés országokban, amelyeket ott már egyáltalán nem is gyártanak. Ezeket a cégeinket én Nyugat-Európa patkolókovácsai­nak nevezem. Faraklap készítésé­vel például nem fog megújulni az ország, a megye ipara. — A termékszerzet-váltáshoz pe­dig pénzre lenne szükség... — Sajnós, jó tíz esztendeje rest­rikciós (megszorító) politika érvé­nyesül a gazdaságban. Egyre több pénzt vonnak el a vállalatoktól. Iparunk ma már egy olyan súly­emelőhöz hasonlítható, amelyik­nek a derekát csupán egy keskeny szíj tartja, s azt kell egyre jobban összehúznia, hogy képes legyen megbirkózni a ránehezedő súllyal. Elherdált milliárdok — Milyen mértékű napjainkban ez a lemaradás? — Átlagosan harminc-ötven év._ Nyilvánvaló, hogy ilyen termelő- eszközökkel nem vehetjük fel ered­ményesen a versenyt a világpiacon. Most hiányzik az a sok kölcsön, amit korábban felvett az ország, és elherdált ahelyett, hogy gépekre, modern technológiákra fordította volna. Ha annak a 16 milliárd dol­láros adósságnak — amely ma ha­zánkat nyomasztja IBS csupán a harmadát erre a célra költhettük volna, ma „nem fájna a fejünk”. — Ezt az esélyt elszalasztottuk, most pedig szűkösek a források. — így van. Nem szabad az ipari gazdaságot tovább restrikcióban tartani! Ez nem lehet a költségve­tés érdeke sem, hiszen nyilvánvaló, hogy minél jobban „megfejjük” a vállalatokat, annál kevésbé lesz­nek képesek hozzájárulni az egyen­súly megteremtéséhez. Ezzel szem­ben olcsó hiteleket kellene nekik adni bővített újratermelésükhöz, műszaki fejlesztéseikhez. Olyan kölcsönöket, amelyeknek a kama­ta alacsonyabb, mint a keletkező profit. Ezt azért hangsúlyozom, mert az .utóbbi időben olyan ellent­mondásos helyzet alakult ki a ma­gas kamatok miatt, hogy akkor járnánk jól, ha majdnem mind­egyik ipari üzemünket becsuknánk és az értük kapott pénzt berak­nánk a bankokba. Ezt persze nem tehetjük meg, mert így nem szüle­tik termék. Szerény lehetőségek — A megyei tanács képes-e vala­milyen segítséget nyújtani vállalata­inknak a szerkezetátalakításhoz? — Sem a megye, sem az ország iparát nem lehet megújítani az író­asztal mellől — szerencsére. Hagy­nunk kell, hogy mindenütt a hely­beli gazdasági érdekek érvényesül­jenek. És ha végre létrejön a valódi piac, hagyni kell azt működni. Minden egyes gazdasági egységnek magának kell megbirkóznia a fel­adatokkal, s majd a piac minősít: jól dolgozott-e a vállalat, megfele­lően irányították-e vezetői? Ugyan­akkor nekünk is van feladatunk. Lehetőségeinkhez mérten, minél több információval kell ellátnunk gazdálkodó szervezeteinket:— ha ezt igénylik. Szerény eszközéink közé tartozik a mindenki számára elérhető nyílt pályázat, amelyet, a megyei tanács iparfejlesztési alap­ját felhasználva, minden évben meghirdetünk. Tavaly ötmillió fo­rintot osztottunk szét a megyében. Az idén is hasonló összeggel ren­delkezünk. Ez nyilvánvalóan ke­vés. Arra kell tehát törekednünk, hogy ami tőkénk van, az olyan helyre kerüljön, ahol a fejlett tech­nológiát egy még fejlettebbel lehet felváltani. — Milyen lehetőséget lát még az említetteken kívül az ipari üzemek fejlesztésére? 4= Új lehetőség a részvénytársa­ságok alakítása. Gyáraink gazda­ságilag és szervezetileg önállóvá válnak és úgy jutnak tőkéhez, hogy azt kell visszafizetniük. A másik új forma a vegyes vállalat. Ezáltal külföldi működő tőkét vonhatunk be gazdaságunkba, ami persze csak akkor jelenik meg, ha biztonságos megtérülésre szá­míthat az országban. Szerencsére már erre is tudok példát mondani. A Levi’s kiskunhalasi gyárára gon­dolok, ahol találkoztak az érdekek mindenféle külső beavatkozás nél­kül. És úgy tűnik, valamennyi résztvevő jól járt. Gaál Béla Kisfoktő a gazdálkodók paradicso­ma. A tanyaudvaron nyújtózkodó hosszanti épületek jelzik: nagy hagyo­mánya van errefelé az állattartásnak. Bár a hagyományokhoz egyre kevésbé ragaszkodnak, hiszen nap mint nap kapják a pofonokat. Nemrégiben Hu-' nyadi Mihály panaszairól írtunk a Pe­tőfi Népében. Most a Milosevics csa­ládnál jártunk, s bizony igen dühös hangulatban találtuk Milosevics Jánost és feleségét. Milosevicsék nyugdíjasok. Eredeti­leg Kalocsán laktak. Az aranyásók buzgalmával telepedtek Kisfoktőre. Nyugdíjaséveikre békés gazdálkodást, no meg némi hasznot reméltek. Úgy látszik, a dédelgetett álmok közül egyik sem sikerül. Hiába kelnek hajnalban s szorgoskodnak napnyugtáig az állatok körül, nincs értelme munkájuknak, leg­alábbis így látják ők a jelent. .— Egy éve szerződtünk hét hízóbikára — hallom a feleség­től. 3$ Ötöt lead­tunk januárban, . kettő még az is­tállóban. A bér- hizlalási akciót akartuk kihasz­nálni, jó feltételeket kínált a Délma­gyarországi Állattenyésztő Állami Gazdaság. Velük elégedettek is va­gyunk. Nem ők tehetnek róla, hogy a súlyban lévő két bikánk az istállóban vesztegel. Állítólag a külföldi vevők nagyobb súlylevonással akarnak nettó- sítani, s megy a vita a minisztériumban, hogy ki viselje ezeket a költségeket: a szállító, az allam vagy a kistermelő. Félek, hogy mi leszünk az áldozatok'. Pedig de sok kárunk származott már ebből a lehetetlen helyzetből! — Február elején lejelentettük szállí­tásra a bikákat — veszi át a szót Milo­sevics János, aki egy percig sem titkolja ÚJ TÍPUSÚ AUTÓBUSZOK Új típusú autóbuszok gyártására készül az Ikarus székesfehérvári gyára. Az Egyesült Ál­lamok részére 7,1 méter hosszú kisbuszt fej­lesztett ki. A repülőtéri utasszállításra szánt jármű General Motors-alvázra épül, utasteré­ben 14 ülőhely, van. Motorja 230 lóerős és. ólommentes, benzinnel működik. A kisbuszt a BNV-n a hazai érdeklődőknek is bemutatják, majd a kiállítás után, 2-3 hetes tesztelést követően, júniusban útnak indítják az Egyesült Államokba. Renault farmotoros alvázra építették fel a 12 méter hosszú, 259.68-as típust Ezt a kocsit a Renault Egyiptomban szándékozik értékesí­teni, s várhatóan évi húsz darabot igényel be­lőle. A mintakocsi elkészítése az Ikarusnál -— a tervezéstől a végszerelésig — alig öt hónapot vett igénybe. Miért dühös a Milosevics család? BACON AZ IGAZSÁGOT KERESI Amikor a komputer elcsodálkozik A mesterséges intelligenciával végzett kísérletek során gyakran merült fel a kérdés: vajon lehetsé- ges-e utánozni az emberi értelem működését? A korábbi tapasztala­tok alapján nemmel kellene vála­szolnunk. Nemrégiben viszont egy Nobel-díjas kutató, Herbert Simon olyan eredményeket tett közzé, amelyek talán megváltoztatják a véleményünket — olvashattuk a L’Unitában. Felfedezte Kepler törvényét Az olasz napilap szerint .Simon betáplálta komputerébe azokat az adatokat, amelyek a 17. században ismeretesek voltak a tudósok előtt az égitestek mozgásáról és távolsá­gairól, majd azt a parancsot adta meg, hogy a gép keressen összefüg­gést a paraméterek között. Röpke két perc alatt a Jcomputer „felfedez­te” Kepler harmadik törvényét, amin a nagy csillagász 20 évig dol­gozott. Kepler eleinte úgy képzelte, hogy egy bolygó nap körüli kerin­gési ideje arányos ellipszise fél nagytengelyének a négyzetével. Ké­sőbb a mindennapi élet gondjai fel­emésztették az energiáit, és nem tudott foglalkozni a témával. Ami­kor újra elővette a problémát, há­rom hét alatt sikerült eljutnia a megoldáshoz: a bolygók keringési időinek négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint középes naptávol­ságuk (ellipszisük fél nagytengelye) köbei. Különösen az érdekes a komputer viselkedésében, hogy az egyik téves hipotézise éppen az volt, amivel Kepler is próbálkozott: négyzetes viszonyt tételezett fel a keringési idő és a fél nagytengely között! Mégis létezik olyan komputer, amely' intelligens módon képes „gondolkodni”? Talán egy méreg­drága, szupergyors gépről van szó? Netán egy kísérleti, több tízezer mikroprocesszorból álló számító­gépre gondoljunk, amelyet az em­beri agysejtek felépítésének és a sej­tek egymással való kapcsolatának feltérképezésére használnak? Szó sincs róla. Simon átlagos memóriá- jú, átlagos számítási potenciállal rendelkező komputert használt. A titok nem a számítógépben, hanem a rajta futtatott program­ban van! A Bacon elnevezésű szoft­ver már sok bravúrt vitt véghez: az adott történelmi időszakban ismert adatok alapján felfedezte Faraday, Planck és még néhány tucat tudós híres törvényeit. A Bacon fogalma­kat is tud alkotni. Két, rugóval ösz- szekötött test gyorsulását és lassu­lását leíró információk alapján megalkotta a tehetetlen tömeg fo­galmát. Egy másik esetben felfedez­te a törési indexet. Áz értelem leírható „Amikor a Bacon elkezd dolgoz­ni, nincs előtte elmélet, mint ahogy Keplernek sem volt kész teóriája — vallja a program alkotója. — Megvizsgálja a nyers adatokat, és megpróbál valamilyen szabályossá­got felfedezni köztük. Mit szeretné­nek bebizonyítani a programmal? Azt, hogy az emberi értelem műkö­dése ugyanúgy megmagyarázható, leírható, mint bármely más termé­szeti jelenségé.” Ha ezt egy egyszerű ember állit­ná, biztosan sokan megmosolyog­nák. Ez a merésznek tűnő állítás viszont olyan tudóstól származik, aki 1978-ban közgazdasági Nobel- díjat kapott az összetett gazdasági szervezetek döntési folyamatairól szóló tanulmányáért; aki több mint 20 könyv és 600 különféle publiká­ció szerzője a tudományágak széles skálájában: foglalkozott kognitív pszichológiával, matematikával, szociológiával, közgazdaságtannal. Sokoldalú zsenivel állunk szemben, aki a 20. század végén azt a rene­szánsz emberideált éleszti újjá, amelyet a nagy Leonardo személye­sített meg. Egyébként az interdiszciplináris megközelítés azt a tudományágat jellemzi, amelynek Simon egyik szülőatyja volt: a mesterséges intel­ligenciára gondolunk. Marvin Minsky, John McCarthy és Allen Newell amerikai kutatókkal együtt Herbert Simon már 1956-ban ki­dolgozta a Logic Theorist elnevezé­sű első olyan programot, amely ké­pes volt „értelmesen gondolkodni”. 1972-ben következett a General Problem Solver, matematikai téte­lek, sakkfeladványok, logikai kér­dések megoldója. Simont főleg az érdekli, hogy miképpen megy végbe az emberi megismerés folyamata. Feltételezése szerint a gondolkodás abból áll, hogy „az emberek saját elméjükben valóságmodelleket al­kotnak, később pedig értékelik azt, hogy miképpen változnak e model­lek a cselekvés végrehajtása köz­ben”. Így tehát modellezhetjük azt, ami mentális szinten lejátszódik egy emberben a problémamegoldás so­rán. Simon hozzáteszi: „lylivel a számítógépek is pettemeket, azaz modelleket alkotnak és hasonlíta­nak össze, arra is használhatjuk őket, hogy emberi gondolatokat szimuláljanak”. Mesterséges intelligencia Ne gondoljunk arra, hogy gigan­tikus programokra van szükség e modellgyártáshoz. A Bacon alig négy-öt lépésben képes felfedezni Kepler fövényeit, míg 20 lépésben rájön az élő szervezet vizeletszinté­zisének ciklusára. Minderre azért képes, meft nem logisztikai módon halad, mint a korábbi komputerek, azaz nem Szigorúan dedukciós ala­pon, nagy mennyiségű, összehan­golt instrukciók szerint végzi a lépé­seket. A Bacon az igazságot keresi, egymást követő, megközelítő szá­mításokon, becsléseken keresztül, s mi több: tanul a tévedéseiből! Herbert Simon szerint pontosan így működik az emberi értelem is: I... ha egy bonyolult problémával állunk szemben, nem vizsgáljuk vé­gig az összes lehetséges hipotézist. Gyakran előfordul, hogy amikor egy tudós új kutatáshoz kezd, nem is tudja igazán, hogy mit keres. Mégis valahol elkezdi a munkát, lépésről lépésre megvizsgálja a ta­pasztaltakat, összehasonlításokat végez korábbi ismereteivel, és ezek alapján alakítja ki azt a stratégiát, amely meghatározza ä következő feladatot.” íme tehát, megszületett a Bacon, a szoftver, amely új szakaszt jelöl a mesterséges intelligencia fejlődésé­ben. Simon hozzáteszi, hogy azért érzelmi reakciót ne váljanak tőle: a Bacon mindössze ezzel a felirattal jelzi csodálkozását: „Valami tör­tént, amire nem számítottam”. Erdfisi Lilian felindultságát, elkeseredett dühét. - Március közepére ígérték, hogy viszik: hát azóta még nem értek ide! Visszatar­tanak több tízezer forintot, ami jogo­san megilletne bennünket az első szál­lítmány után, de a szerződés csak ak­kor teljesül, ha leadjuk az utolsó állatot is. Arra számítunk, ha végeztünk a fal­kával, átruccanunk Ausztriába, ve­szünk ezt-azt, ami olcsóbb, mint ná­lunk, de feltétlenül kell a tanyára. Míg A kiábrándult vállalkozó: Milosevics János. a pénzünkre vártunk, kétszer leértékel­ték a forintot, eltörölték a kedvező vámrendeletet, sorozatban emeltek a belföldi árakon. Most már az a remé­nyünk is szertefoszlott, hogy áremelés előtt megvegyük a téli tüzelőt. Nem jól van ez így, nagyon nem! — És mit kínlódtunk — vág közbe Milosevicsné. — Itt Volt például a kon- centrátum. A kalocsai gabonaforgal­minál azt mondták, rendeljünk nagy tételt, akkor kapunk, különben nem. Hát minek száz mázsa számra a kon- centrátum? Dunaszentbenedeken saj­nált meg bennünket a téesz. Onnét fu­varoztuk lovas kocsival, Oda-vissza negyven kilométer. Szerencsére nem volt olyan kemény a tél. Folytatnám még a sort, hol és kik gátolták a gazdál­kodásunkat, de azt tapasztalom, fölös­leges panaszkodni, nem figyel ránk sen­ki. ; Újból a félj­— Nézze ezeket a gyönyörű állato­kat! Szépen kigömbölyítettem őket, öröm rájuk nézni. Erősek, s egyre in­kább gorombábbak. Tépik a kötelet, kiszaggatják a jászolból a karikát, tönkretesznek mindent. Most már túl sokat esznek ahhoz, hogy haszon le­gyen a gyarapodáson. Nem az én hi­bám, hogy itt áll a jószág, a keserűséget mégis nekem kell lenyelni. Ne csodál­kozzanak, ha háborgunk! Az ember előbb-utóbb elveszti türelmét. Mi min­den szerződési feltételt teljesítettünk. Hát ennyit érnek a szerződések? Míg mások a fejünk fölött vitatkoznak, el­úszik a haszon. BNg|j Elvették a kedvünket mindentől — kapcsolódik be újra a feleség. — Ha ez így megy tovább, nem vállalunk újabb falkát, sőt, mindenkit le fogok beszélni, hogy ne vállalkozzon ilyen bi­zonytalan kimenetelű akcióra, mert ezt a fejetlenséget nem lehet elviselni. Ah­hoz már túl kevés a mi türelmünk ... Zs. K. I. ÖSSZEOMLANA AZ NSZK ÉPÍTŐIPARA Tényleg nem kell a vendégmunkás? Ha van téma, amiben igazán nagy az egyetértés a nyugatnémet polgárok körében, akkor az az or­szágukban élő külföldiek szidal­mazása. Száz megkérdezett közül 75 sokallja a idegenek arányát, s a legutóbbi tartományi választáso­kon éppen erre az idegengyűlöletre építve tudtak jobboldali pártok (így a Nyugat-Berlinben feltörő re­publikánusok) voksokat szerezni. Az érvek között az alapvető el­lenszenven kívül elsősorban gaz­dasági megfontolások szerepelnek: a nyugatnémetek úgy érzik, bár­mennyire is kiegyensúlyozott az ország gazdasági helyzete, nem tudják „eltartani” azokat, akik a jobb anyagi boldogulás reményé­ben telepednek le náluk. Talán az új bevándorlók vagy bevándorolni próbálók tekintetében igazuk van — és balsejtelmeik meghallgatásra is találnak, hiszen a mostanában életbe léptetett vizumkorlátozások igazi célja a letelepedési kérelmek megelőzése, a menekültáradat visszaszorítása. Kérdés azonban, mi a helyzet azokkal a főként török és jugo­szláv vendégmunkásokkal, akik vagy 15 évvel ezelőtt a nyugatné­met hatóságok ötletéből érkeztek. Ma 1,6 millióra tehető a számuk, és a bennszülött polgárok éppen azt nehezményezik, hogy miért foglalkoztat a nyugatnémet gazda­ság ilyen nagyszámú idegent, ami­kor a hazai munkanélküliek száma 2 millió körül mozog. Csakhogy a két „sereg” nem csereszabatos: a nyugatnémetek, akik nem találnak maguknak állást, aligha végeznék el azt a munkát, amit a törökök, jugoszlávok, olaszok, görögök ol­csón és szívesen megcsinálnak. Az építőipar feltehetően össze­omlana, ha a legszélsőségesebb idegengyűlölők óhaja szerint egy­szerűen csak kiutasítanák az or­szágból az összes külföldi munka- vállalót: százezer vendégmunkást foglalkoztat ez az iparág. És az utánpótlás sem látszik, hiszen az idén is 20 ezer tanonchely maradt betöltetlen. Ebben az ágazatban kényszerűségből fognak a jövőben az ipari tanulók felvételekor is job­ban támaszkodni a külföldiekre. Éppenséggel van választék: az első generációs vendégmunkások gyer­mekei pontosan a lakosság ellen­szenve miatt nem tudnak igazán beilleszkedni, mégha az NSZK­ban is születtek. Ők elkülönülten nevelkednek, nem lesz belőlük „német”. Belőlük kerülhet majd ki a vendégmunkások következő nemzedéke — kétségkívül sok előnnyel az apákhoz képest, hiszen ők legalább már megfelelő okta­tásban részesülnek. És persze nem kell csak „alacso- nyabbrendű” munkákra gondolni! Ott van a számtalan olasz és görög kisvendéglő, ha ezek megszűnné­nek, ehetnék a németek unalmas és fantáziátlan kosztjukat — mond­ják sokan az idegenek védelmében. Akik legalább a közelébe jutnak egy-egy ilyen vendéglőnek, azok már megindultak az érvényesülés útján. Hiszen még ha először csak kisegítő munkálja is veszik fel őket már megtelepedett honfitár­saik, van reményük arra, hogy egyszer majd önállósodnak. Ez az igény főként a törökökben és a görögökben igen erős. Egy felmé­rés szerint a hatvanas évek óta 30 ezerről 100 ezerre nőtt azoknak az idegeneknek a száma, akik saját lábukra álltak. Legtöbbjük vem déglős, élelmiszer-kereskedő, vagy export-import vállalatot tart fenn, de vannak utazásiiroda-tulajdono- sok is. A legtöbb tevékenység vala­milyen módon kötődik az óhazá­hoz. . Sokak igazi álma, hogy kellő tő­kével hazájukban alapíthassanak valamüyen termelőüzemet Az első ilyen részvénytársaság Türksan néven Kölnben alakult: a részvé­nyesek pénzüket törökországi ta­péta- és papírgyárba fektették. Az adatokból kiderül, milyen igazuk van azoknak a külföldiek­nek, akik szentül hisznek az önál­lóságban. Legalább ötven száza­lékkal magasabb életszínvonalon élhetnek, mint alkalmazott társa­ik,^ ráadásul megaláztatások és kiszolgáltatottság nélkül! A gaz­dasági szakemberek ugyanakkor azt is látják, hogy ha tömegesen fognak „átnyergelni” s hagyják ott rosszul fizetett és a németek által megvetett állásukat, avagy betelje­sedik sok nyugatnémet álma, és sikerül visszatelepíteni őket hazá­jukba — az a nyugatnémet gazda­ság számára valóságos összeomlás lenne. Ez az 1,6 milliós létszám is mellesleg a kormány következetes visszatelepítési politikájának kö­vetkezménye már: volt idő, amikor 2,5 millió volt a vendégmunkások száma. (MTI-Press) Ráadásul közben még csak nem is doppingolhat! Azaz az elvonások következtében olyan kevés tőke marad az üzemeknél, amiből kép­telenek szinten tartani vagy meg­újítani eszközeiket. így egyre nő a lemaradásunk a világ élvonalától.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents