Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-31 / 127. szám

1989. május 31. • PETŐFI NÉPE • 5 Biztosítani kell a szövetkezés szabadságát Szlamenicky István nyilatkozata A társadalmi, gazdasági változások erőteljesen éreztetik hatásukat a fogyasztási szövetkezetek életében. Az egykor önszerveződéssel létrejött szövetkezetek helyébe ugyanis az elmúlt évtizedekben a központi akarat szerint jobban irányítható szövetkezetek jöttek létre, amelyekben nem teljesedett ki a tagsági érdek és akarat. A mozgalomnak szembe kell néznie a múlttal, megerősítve a csíráiban még meglevő szövetkezeti értékeket, leküzdve saját tévedéseit, fogyatékosságait. Csak így képes arra, hogy valóban szövetkezeti stílusú munkával részese legyen az ország megújulásá­nak — mondotta Szlamenicky István, a Fogyasztási Szövetkezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkára az MTI munkatársának, aki a szövetkezeti megújulás napi és távlati feladatairól kérdezte. EZT KÍVÁNJÁK JÁSZSZENT LÁSZLÓN: — Igazából akkor derül majd ki — folytatta —, hogy az állampolgárok demokrácián alapuló döntései és ön- kormányzati intézményei mennyire se­gítik az új gazdasági és társadalmi for­mációk kialakulását, amikor a diktató­rikus jellegű központi akarat végérvé­nyesen tovatűnik a szövetkezeti élet­ből. A tagság számára ez azért rendkí­vül fontos, mert a jövőben tőkéjével és szellemi erejével egyaránt szabadabb gazdálkodást kíván folytatni. — Véleménye szerint mi akadályozza leginkább a szövetkezetpolitika megújí­tását? — Az, hogy a hatalom a jog és a közgazdaság eszközeivel szűkíti a sző-: vetkezetek mozgásterét, esetenként korlátozza önállóságukat. Az lenne a fontos, hogy az állam csak közhatalmi eszközeivel avatkozzék a szövetkezetek életébe, és ne vonjon el tulajdonosi jö­vedelmeket. Az előkészületben levő új szövetkezeti törvény csak akkor juthat érvényre, ha a szabályozórendszer nem változik túl gyakran, nem lesz kiszá­míthatatlan. Alapvetően fontos: ha az állampolgárok egy csoporija önmaga kívánja megszervezni a maga és kör­nyezete szolgálatát, akkor ne ütközzék akadályokba. Ma, amikor az életszín­vonal csökken, s amíg két számjegyű az infláció és valós a létbizonytalanság, kapjon növekvő szerepet a gazdasági feladatok ellátását is szolgáló szövetke­zeti önszerveződés. Különösen a hu­mán Területeken, az egészségügy, a kul­túra,'a tudomány és az oktatás terüle­tén vannak erre újabb lehetőségek. A szövetkezés szabadsága egyúttal azt is jelentse, hogy egy szövetkezet se kényszerüljön tagjai, tulajdonosai aka­rata ellenére egyesülésre vagy szétvá­lásra. Viszont alakulhasson át egyik formációból a másikba, szakosított vagy éppen vegyes profilú szövetkezet­té. ' — A szövetkezésben eddig is kulcs­szerepet szántak a tagnak és az úgyne­vezett közös tulajdonnak. Mégis: mint­ha a tulajdonosi érzet erősítése nélkül semmi sem lenne megoldható. — Ez valóban szükséges, és körülte­kintően kell eljárni, mert az elmúlt évti­zedek tapasztalata szerint megállapít­ható: a szövetkezetek térhódításával az „enyém” helyett a „miénk” fogalmába való átváltás az emberek tudatában nem hozott előnyös változást. A tulaj­donhoz való viszony nem emelkedett magas szintre. Mindez az alacsony ér­dekeltséggel, a tőkeáramlás hiányával, a nem hatékony beruházásokkal is ösz- szefügg. — ön szerint jelenleg van tulajdonos a fogyasztási szövetkezetekben? ' — Van, nem kell őket keresni. Ám valljuk be: az összvagyon néhány szá­zalékos arányát kitevő nevesített betét (részjegy, célrészjegy stb.) csak szerény „mutatványa” ennek. Ha nem min­dössze 300 vagy 500 forint, vagy kis üzletrész köti a szövetkezethez a tagot, hanem mondjuk 5000 vagy 50 ezer fo­rint, akkor már jobban odafigyel arra, hogy szaporodik-é a pénz, hozza-e a hasznot, vagy éppen veszít a részvéte­len. — Mindehhez mennyiben kell módo­sulni a szövetkezeti modellnek? — Annyiban, amennyiben az a kör­nyezet is módosul, amiben a szövetke­zet működik. Van néhány olyan ténye­ző a politikában és a gazdaságban, amelyet az új szövetkezeti modell kiala­kításakor nem lehet megkerülni a fo­gyasztási szövetkezeteknek, ha életké­pesek akarnak maradni. Ha a piacgaz­daság iránti igényt komolyan vesszük, akkor kikerülhetetlen a jóléti jelleget magán viselő szövetkezeti szisztéma versenyhélyzetbe juttatása. Gondunk ma az is, hogy a szövetkezeti törvény nem a tagot állította a mozgalom kö­zéppontjába, és a jelenlegi alkotmány sem tagcentrikus. Testületeink javasla­ta: az új alkotmány deklarálja a szövet­kezés! jogot. A szövetkezeti modellnek egyébként követnie kell a politikai in­tézményrendszer újszerű tagozódását, így alapjában változik meg az állam és a szövetkezetek, ületve az állam és az érdekképviseletek viszonya. — Az átalakuló szövetkezetekben mi­től erősödik a tagsági viszony? — A tagsági viszony eléggé tág foga­lom. Ide tartozik, hogy milyen az egyén és a közös tulajdon kapcsolata; bele- szólhat-e a tag a gazdálkodásba; mint gazda vásárlóként is megkapja-e azt, amit az üzletben keres; mint termelő eladhatja-e előnyösen portékáját a szö­vetkezetnek. Ezek megvalósulása együtt jelenti a tagsági viszony erősö­dését. Biztató, hogy az elmúlt évek nehéz­ségei közepette — ugyan csak kismér­tékben —, de növelte a kötődést még az olyan szerény kedvezmény is, mint a vásárlási visszatérítés, a csak tagoknak nyújtott árkedvezmény. Ezeket a szö­vetkezetiek változatlanul nagyra érté­kelik, és elváiják a továbbiakban is, csakhogy ez már Kevés... — Milyen szervezeti változásokat ter­veznek a Szövoszban? — Már az 1986-os kongresszust kö­vetően elhatároztuk, hogy a reálisabb érdekképviselet megvalósításáért na­gyobb hatáskörhöz jutnak a választ­mányok, az áfészek, a takarékszövet­kezetek és a lakásszövetkezetek válasz­tott testületéi. Az áfészek keretében működő szakcsoportok önálló kister­melői bizottságát is létrehoztuk. Ám a legfontosabb nem is a szervezeti, ha­nem a tartalmi változás: „lejjebb” ke­rültek a döntési jogok. A választmá­nyok hovatovább olyan jogokhoz jut­hatnak, mintha önálló ágazati szövet­ségek lennének. A Szövosz-ban is vál­tozott a munkamódszer, tevékeny ága­zati részlegeket hoztunk létre. Ugyan­akkor változatlanul föderációs szerve­zetként működünk, amelyet eddig még nem igyekeztek sem „kívülről”, sem belülről bomlasztani. Köszönhető ez annak, hogy a társadalmi-gazdasági változásokhoz próbáltuk alakítani az itt végzett szövetkezetpoliükai, köz- gazdasági és jogi munkát. A szövetke­zetekben, a megyei szövetségekben és a Szövosz-ban a munkáltatói jogokat már a felügyelő bizottságok gyakorol­ják. A hasonló lépések megtételét ter­vezzük, ha a következő kongresszu­sunk is fenntartja a föderációt. Az ér­dekek érvényesítése egyébként nem­csak azon múlik, hogy mit akarunk, hanem azon is, hogy kinyitják-e előt­tünk a kaput. Tény az is, hogy minél koncentráltabb erőt képvisel a föllépni szándékozó szervezet, annál hatéko­nyabb lehet az érdekérvényesítés, -vé­delem. — Véleménye szerint a módosuló szö­vetkezeti törvény segíti-e az érdekképvi­seleti munkát? — Remélem, igazán akkor bízom benne, ha a szövetkezeti érdekképvise­let különösen két kamara esetében — parlamenti jelölési jogot kap. Jelenleg mindössze 7 olyan képviselő van, aki a fogyasztási szövetkezetek érdekeit köz­vetlenül fölvállalja, ez kevésnek mond­ható, hiszen tagjaink száma meghalad­ja a 2,5 müliót. A nagy részük falusi ember. Sajátos érdekeik vannak, s más szervezetek nem figyelnek rájuk eléggé. Lehet, hogy ezt a sajátos érdekhalmazt majd egy, fogyasztók szövetkezeti pártja néven fogjuk érvényesíteni. SZEPESI ATTILA: Noktürn A városszéli blokkházakig el- hallatszik a közeli berekből az éjszakai fülemüleének. Az Óbu­dai-sziget sűrű ligeteit lakják a madarak, itt énekelnek estétől hajnalig. A keskeny Duna-ág aligha lehet akadálya, hogy éne­küket a toronyházakból is hal­lani lehessen. Előbb csak halkan bugyboré­kol a dallam, egyetlen előénekes fújja —, kék-sárga hangok fo­nódnak a levegőbe, majd a ma­dár rákap saját szenvedélye hul­lámhosszára, és indákkal fonja körül a fömotívumot, melyre a hosszan kizengetett záróakkord következik. Aztán hirtelen egy másik madár dala is felcsendül, már ketten fújják, némiképp el­tolódik a két ének dallama ugyanazt zengik, mégsem egé­szen ugyanazt: a fúga időjátéka szerint. Nehéz megkülönböztetni egyik fülemüle énekét a másiké­tól. Mind elhivatott dalnok, mű­vész a maga jogán. Ismerik a dallam fővonalát, mely sok ezer éve változatlan, ismerik a díszí­tések természetét, énekük még­sem egészen egyforma. Egy német madarász-, az éne­kesmadarak ténykedését hosz- szan és különféle tájakon megfi­gyelve, arra a meglepő követ­keztetésre jutott, hogy a mada­rak dallamnyelve is más és más tájak szerint — megvannak így a fülemüléknek is a tájnyelvi dallamaik, melyek a többi éne­keshez képest egységes eltérése­ket mutatnak. Hogy ez valóban így van-e, nehéz volna eldönteni. Az viszont egészen biztos, hogy énekes és énekes közt egyedi el­térések mutatkoznak. Az egyik hosszabban készíti elő a főmotí­vumot, arabeszkekkel fonja kö­rül, hirtelen szünetet tart, félbe­töri a dallam ivét, hogy aztán kedve szerint újra rákezdjen, új­ra — de már magasabb hang­fekvésben — bontsa ki a dalla­mot. A másik gondtalanul fújja, megmámorosodik a saját érzel­meitől, nemigen törődik a pon­tos díszítéssel, szinte csak a fő dallamvonalat követi. A harma­dik megint másképpen mondja el ugyanazt t— mert az eltérések minimálisak —; sosem részegül meg egészen a maga énekétől, szinte kritikus füllel hallgatja — rövidebb szakaszokra bontja a főtémát, olykor visszatér, mintha elégedetlen volna a ko­rábbi díszítésekkel, kiigazítja azokat, más és más ékítménye­ket alkalmaz, félhangokkal emeli a ditirambust, hogy aztán a záróakkorddal újra csak a kezdeti hangnemhez térjen visz- sza. Mindegyik fülemüle dala sze­mélyes, de — ahogy a klasszi­cista költők — a madár sosem egyénisége erejével akar hatni. A kollektiv dallamkincs és egyé­ni leleményei közt kényesen vi­gyáz az egyensúlyra. Másképp mondja el ugyanazt, amit a tár­sai, felismerhetően másképp, mégis ugyanazt mondja, valami halvány, de jellegzetes eltérés­sel. Ez az ő személyes jelenléte az énekben: sosem törheti össze a közös dallamot, az megmarad, felismerhető, ha minden énekes torkán más és más lesz is. Ugyanaz és mégsem. Az énekes megmutatja saját magát, de nem magamutogató. Személyes és eredeti, de nem személyeske­dő és agresszív. Jelen van a saját énekében, de nem ő a teremtő, hanem a közös dallamkincs élte­ti a szenvedélyét. Személyes él­ményeit úgy építi be a zenébe, hogy azon mindig átvilágít a kö­zös élmény, a közös dallam- hincs, a szerelmi rapszódia kö­zös nyelve. Hogy a madarak tanulnak-e egymástól, nem tudom. A hang­utánzás, más madarak éneké­nek másolása, sőt idegen han­gok — gépi zajok, ablakcsikor­gás, emberi kacagás — utánzá­sának képessége egyik-másik madárra (szajkóra, seregélyre) jellemző. De hogy a fülemülék­nél hogy áll ez a dolog, csak sejthető. Mivel ők az énekesma­darak legelhivatottabbjai, nehéz volna elképzelni, hogy teljesen közömbösen hagyná őket egy- égy kiemelkedő tudású és inven- ciójú társuk dalnoki ténykedése. Mert vannak köztük eredetibb, leleményesebb énekesek, s van­nak fakóbbak és igényteleneb­bek, akik csak egy-egy hang­súlymódosítással tűnnek ki. Tiszakécske, 1956. október 27. — Levelek a szerkesztőséghez — Nem maradt visszhang nélkül az az írás, amelyet lapunk 1989. április 20-an közölt Gépágyúval lőt­tek a tömegre címen. A cikkre több telefonhívást kaptunk, azonban a vonal túlsó végén mindannyi­szor névtelenek kívántak maradni a megszólalok. A közelmúlt napokban azonban két level is érke­zett névvel, lakcímmel. Az elsőt Varga József nyugdíjas, Tiszakécske, Tisza sor 2. szám alatti lakos írta s néhány helyen pontosítja a cikk megál­lapítását, de új adatokkal is szolgál. A többi között ezt írja: „Október 27-én délután civil ruhás ávósok ér­keztek a faluba és a postahivatalból. elvitték a telefonálók feljegyzéseit. Másnap reggel kérdeztem meg Fekete Ilona telefonkezelőt, hogy ki telefo­nált. Velem közölte, de mivel elvitték a jegyzéket, nem lehetett bizonyítani. Fekete Ilona meg tudja mondani, hogy ki riasztotta a kecskeméti pártbi­zottságot,. .” A másik levél feladója Koszorús János Solt, Rév utca 7. szám alatti lakos, ugyancsak nyugdíjas. Az ő sorait — mert ehhez hozzájárult — szó szerint közöljük: „A közelmúltban megjelent a Petőfi Népében egy írásuk, ami a tiszakécskei tömegmészárlásról szólt. Ezen cikkhez akarok kiegészítésként észrevé­teleket közölni. Nehezményezem, hogy a bűnösök nevét nem hozták nyilvánosságra. Tudomásom szerint a gyil­kosságokért felelős az akkori kecskeméti hadtest- parancsnok, Gyurkó Lajos vezérőrnagy. Ő adta ki a tűzparancsot a parancsnoksága alá tartozó va­dászrepülő pilótáknak. Önöknek módjában állna kikutatni, hogy a hóhérmunkát melyik pilóták vál­lalták. (Az egyik nevét közöltük — a szerk.) Bizo­nyos .vagyok benne, hogy megkapták a Munkás- Paraszt Hatalomért emlékérmet. Arról nem is be­szélve, hogy Gyurkót kinevezték a határőrség fő­parancsnokává. De nemcsak a Tiszakécskén történtek terhelik a lelkűket, hanem a kiskőrösi laktanya udvarán lezajlott mészárlás is az ő leikükön szárad. Ott három egyetemista halott és sok sebesült maradt a támadás után a helyszínen. Miütán a szolnoki repülőtiszti iskola parancsno­kának tudomására jutottak ezek a gyilkosságok, felhívta Gyurkót és elhatárolta magát tőle, elítélve az üyen cselekedeteket. Ezért Kablay ezredest — mert ő volt a szolnoki parancsnok — nyolc évre ítélték. Pedig Kablay ezredes volt az, aki november 1-jén és a rá következő napokban a reptéren szál­lást adott Kádár János, Bata István és Apró Antal Budapestről elmenekült politikusoknak. Megemlítem még, hogy Gyurkót személyesen ismertem, beosztott tisztje voltam. Úgy gondolom, hogy ha még él, biztosan kiemelt nyugdijat kap... És ez így bizony nincs jól. Mindezt azért írtam le, mert ha az említett telek­ben Á-t mondtak, akkor B-t is illik mondani. Érte­süléseimet megerősítheti dr. Hegedűs Frigyes nyu­S almazott katonatiszt, aki úgy gondolom, jelenleg zolnokan él.” Mi viszont mindezt azért közöljük, hogy hozzá­járuljunk a múlt eseményeinek tisztázásához, még ha az fájdalmas is, még ha sebeket is fakasztunk föl vele. De a gyógyuláshoz feltétlenül szükséges a tisztázás, a sebek fölfakasztása. Természetesen a legtávolabb áll tőlünk olyasféle < szándék, hogy „boszorkányüldözést” kezdjünk. Aki józanul, fele­lősséggel gondolkodik, ilyet nem kívánhat, nem akarhat Az viszont elemi erejű igény, hogy tisztáz­zuk múltunkat, mert csak igy tudjuk elhatárolni magunkat annak hibáitól, torzulásaitól, nemegy­szer fájdalmas tragédiáitól. A párt sem, a nép pe­dig különösen nem vállalhatja azokat a borzalma­kat, amelyeket talán éppen az ő nevében, rá hivat­kozva, túlbuzgóságból egyes konkrét személyek követtek el. Őket kell néven nevezni és indulatok­tól mentesen, józanul, szigorúan a törvények alap­ján mérlegre tenni cselekedeteiket Elszámolni kell és nem leszámolni. G.S. Knjmegppyevest, világos, végrehajthat® programom mi MSZMP. Nem' szokványos taggyűlést pártbi- ifettsági ülést, hanem olyat, ahová mindenkit meg- plvtak, aki egy kicsi i$ felelősséget érez a kőzsé- pip I jövőért. Ezen f nyilvános pártbizottság! ülésen -r arwahetjük inkább demókratikus fafeM- fórumnak A~' ha sem is va!< -.ült meg a helyi teljes - közmegegyezés* elkezdődött egy olyan folyamat, pmely elvezet ehhez. <W/ Pitémé pártbizottsági titkár a több mint száz megjelent előtt akik között ott voltak a . község különböző meggyőződésé, vallásik elköte­lezettségű polgárai — teljes nyíltsággal számolt he p pártbizőttságnégyéves munkájáról.1 Ami megle­sd volt: a beszéd ideje alatt alig lehet||pmocorgást. pivőiit tpuÉaii lekötött a nagyon kulturált, rő- pid, az érveket és hibákat, a községben fejtett jpuakát taglaló szöveg. A beszámoló nélkülözte a jpaaapság divatos. túlságosan őmnarcangoló, hangzatos mondatokat. Reálisan, az elmúlt negy­ven év dolgait, helytelen p öltőid gyakorlatát, ta­nulságaik de az eredményeit, s ^^Bönkakörülmi' n veit, a község fejlesztésének kézzelfogható eredményeit is felsorakoztatta* ^^Ärtbizottsäg sa^ tevékenységéért vállalta a felelősségek de masok bűneit — amit most az I^^^É^ég’k^^éért a kommunisták nyakába ki- ^^^fc;%árrin —, természetesen nem. A beszéd felvázolta a célokat: a létbiztonság, a község népességmegtartó képességének erősítését, a főid eltartóképességének növelését. A parasztság döntsön a szövetkezés szervezeti formáiról, a köz­ség további fejlesztéséről. Mindezek -ifatt%?ge|s^v közmegegyezéshez, a kibontakozáshoz. A teljesség közülj a község min­den állampolgárának biztos megélhetése legyen, a la emelkedjen, demokrácia legyen ésőnkormány- A tudás, a szakértelem legyen igazi érték. Az. r embereket se világnézet, pártállás alapján ítéljék. hanem á létrehozott értékek alapján. Legyen í ;iplerás»ná, békessége egyuttmukődés,. nvilvános- pági^ A nagyszámú hozzászóló olykor szenvedélyes | b^ösyifótt^' 32 MSZMP helyi bizottsága helyesen döntött, amikor megszervézteezt a fahifórumot. ahol mindenki sza- badon, kötetlenül, korlátozás nélkül eimondhaíta, | ami felgyülemlett benne. A vita több mint öt órán át tartott hüszonketfen fejtették ki álláspontjukat. Elsőként az értelmiségiek, közöttük is a pártonkí- vüliek mondták el. mit éreznek, mit szeretnének. «ökÄliÄBik. ifé. I egyetértettek a pártbizottság javaslataival. Aján- lották: a község politikai erői keressék a közmeg- . egyezést, Tüönkálkoájanükre^ütt a lakosság érdé- ' kében. S mások; J'fem vitára fenne már szükség, a múlt örökös hánytorgatására — emlékeztetett a felszólaló az országos politikára —, hanem a ki- IboatüiöÄs .#jájaa^ me^hatarő^sára.” ^hang­zott ez a vélemény, s éppen egy vezető szájából; 1 pqfítxzalnak, hyen mq- * dón hogyan fizetjük vissza az államadósságot?" Az egyik M^Frtag ^ akf ugyan nem lakik.a;kozség- ben, de onnan származott elfs méghayíák -A, azt ­falut; ^Önkormány­Htot, kell, s ami ma romokba» . hever. Valasztáson döntsék el, kik legyenek a falu vezetői, amihez szabadság keli.” S egy pedagógus: „Nem lehetünk egymás ellenségei, lehet és legyen f tótéfc ^Áz einbé|ék egyre;kévé^ebbet fpglálkoz-. nak politikával, annak ellenére is, hogy néhányan - a hallgatag tömegjelzővel illetik őket. Unalmasnak tartják a szócséplést. Világos, érthető, végreájajtha- :^bré^ájn;keil,. vázoljak Ma jqyőáifját, s amikor egyenesben leszünk, akkor már nézegethetünk hát­ra.” S egy másik: „Rend nélkül nincs szabadság, p | Öeínokrá^ .Legyen f§gre reádíSkogy a párttag- .'T ság hol politizáljon? Bizzák rájuk.” Nem ok nélkül1| ^.f^tíé^a-követkéző jelentkező így a véleményét „Nem tudok felelősséget vállalni az elmúlt negyven évért, csupán a magam tetteiért, s én nem érzek | bűntudatot! Úgy látom, az MSZMP nem uralkod­ni akar a faluién, hanem a néppel együtt dolgozni, alkotni, clőretutnt Ez jelentöv vállalkozás, ezt tá- J mpgatni.kÖT<^fMnnkát,'me^lh^!t kell adni az v Sok vélemény hangzott még el, amelyek még inkább aláhúzták; kdl a párbeszéd, a vélemények >ütköztetése, a-kulturált víta^azérvékMsörakozta-§ ’ öszihMésámétíMre. Az utolsó felsző­lalójól summázta a demokratikus falufórum jelen­tőségét: „Itt, jvm volta k vissza- ; élések, botrányok, korábban is elmondhattuk véle­ményünket Ez nem megint egy/gyiíles volt, amin részt vettünk, hanem több annak az első lépés a kibontakozás,, a. közmegegyezés, a falu további fejlődésének útján.” Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents