Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-31 / 127. szám
NF.C.YNAPOSÜlftSSZAK —— ■fcNTBEPi (Folytatás az 1. oldalról.) konstrukciót képeznek. Ha azonban adott esetben túl merevnek bizonyulnak, úgy mód van arra, hogy eltéijenek ezektől az előírásoktól. A vállalat és a vagyonkezelő szervezet eltérő átalakulási rendben is megállapodhat, a törvény garanciális szabályai akkor fejtik ki hatásukat, ha nem jön létre ilyen megállapodás. A vállalat a megállapodásra nem kényszeríthető; ez a szabályozás tovább növeli az átalakulási törvény rugalmasságát. A nemzeti vagyon elkótyavetyélése? A vitában sokszor megfogalmazott kérdés: a hiányzó megfelelő vagyonértékelési módszer következtében nem kerül-e sor a nemzeti vagyon leértékelésére, elkótyavetyélésére? Húsz éve küszködik a magyar közgazdaság- tudomány — lényegében számottevő eredmény nélkül — a vagyonértékelés módszereinek kidolgozásával. Torz piaci viszonyok között tökéletes vagyonértékelés nem lehetséges. Egyébként a törvényjavaslatban számos, a vagyonértékeléssel kapcsolatos garanciális szabály is megtalálható. A vállalat vagyonmérlegében eltérhet az adómérlegétől, figyelembe veheti a szellemi értékeket, a piaci tényezőket is. A vállalati vagyonmérleget független könyvvizsgálóval is jóvá kell hagyatni, aki teljes anyagi felelősséggel tartozik. Az átalakulást nyilvánosan közzé kell tenni, s a hitelezők biztosítékokat is követelhetnek. Az állami tulajdon körében további biztosítékok is megtalálhatók.Tgy ha a vállalat húsz százaléknál nagyobb mértékben kívánja leértékelni vagyonát, úgy az átalakulással szemben állami vétójogra van lehetőség. Jelentős vállalati vagyonvesztés esetében, az alapító megszüntetheti a vállalatot, átalakíthatja társasággá. Mivel az átalakuló vállalatnál legalább húsz százalék állami részvény keletkezik, ennek révén az állam a részvények névérték alatti eladásával szemben — élve részvényesi jogaival — felléphet. Külföldi partner a társaságokban csak úgy kerülhet többségi pozícióba, ha ehhez a pénzügyminiszter és a kereskedelmi miniszter hozzájárul. Végül pedig kivételes esetben a Minisztertanács megszüntetheti a vállalati önkormányzást. Mivel minden átalakulást be kell jelenteni, így az állami érdekek érvényesítésére maradéktalanul mód van. Erősebb tulajdonosi ellenőrzés összegezve az elmondottakat, Kulcsár Kálmán leszögezte: az átalakulási törvény nem hoz létre vállalati, menedzsertulajdont. Éppen ellenkezőleg, ha végbemegy, az átalakulás és a tulajdonosi, illetve a vállalatvezetői pozíciók következetesen elválnak, a vállalatvezetés jelenleginél jóval erősebb tulajdonosi kontroll alá kerül. Az átalakulási törvény íovábbi halogatása jelentős hátrányokat okozna a kisvállalkozásoknak, lefékezné a szövetkezetek belső demokratizálódását, valamint az állami vállalatok szervezeti pluralitásának erősítését. Jelentős károkat okozna a külföldi befektetésekben is, hiszen a külföldiek még arra az egyértelmű kérdésre sem kaphatnának egyértelmű választ, milyen magyar partnerrel kell tárgyalniuk, ha befektetni kívánnak hazánkban. Végezetül arra a sajtóban m'egjelent vádra válaszolt az igazságügyminiszter, amely szerint „minél európaibb módon dolgozza ki a minisztérium a hatalom akaratának megfelelő szabályozást, annál inkább alkalmassá válik ez a tevékenység az igazság eltakarására”. —Indulatokkal és sajátos érdekekkel természetesen nehéz vitázni—mondotta. — De feltételezem, hogy még az idéKulcsár Kálmán expozéját követően az elnöklő Szűrös Mátyás bejelentette, hogy a törvénycsomaghoz több képviselő módosító javaslatokat nyújtott be, amelyeket a Parlament Jogi Bizottsága megtárgyalt és véleményezett. Az erről szóló jelentést a képviselők megkapták. A törvényhozás túlnyomó többséggel elfogadta azt a javaslatot is, hogy a hozzászólásokat tíz percben korlátozzák. Tallóssy Frigyes, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója elmondta, hogy a bizottság a három törvénytervezetet az Országgyűlésnek tárgyalásra és elfogadásra ajánlotta. Az állami vállalatokról szóló törvény módosítása a vállalatok mozgásterének növekedését eredményezi, de a jogszabály önmagában természetesen nem old meg semmit. Korántsem lehet arra számítani, hogy a parlament döntése nyomán az állami vállalatok tömeges átalakulására kerülne sor. A szövetkezeti törvény módosítása a bizottság véleménye szerint alapvető változást jelent. A törvénytervezet ugyanis lehetővé teszi a szövetkezeti vagyon egy részének oszthatóvá tételét, s ez lényeges feltétel ahhoz, hogy a tagok valódi tulajdonossá válhassanak. A három törvényjavaslatot az Országgyűlés mezőgazdasági, kereskedelmi, terv- és költségvetési, ipari, ifjúsági és sportbizottsága is megtárgyalta és általában többségi véleménnyel a parlamentnek elfogadásra ajánlotta. Végezetül ismertette azokat a javaslatokat, amelyeket a bizottságok nem fogadtak el, de az érintett képviselők továbbra is fenntartottak, így azokról a parlamentnek kell dönteni. Plecskó Ferenc (Somogy m., 12. vk.,) a barcsi Kemikál Építési Műanyagfeldolgozó Gyár energiaüzem-vezetője szerint az átalakulási törvénytervezet bizonytalan közgazdasági alapon áll, eszmei megalapozottsága is hiányos, sok tekintetben zavaros. Egyebek között hangsúlyozta: olyan törvényre van zett és hasonló nézetek mögött is felelősség áll. Elvárom tehát, hogy feltételezzék az igazságügyi kormányzat felelősségét is az ország és a nemzet iránt, és ne jelenjen meg egyre sűrűbben a legjobb szándékú és színvonalú jogalkotással szemben az elutasítás egyetlen indokaként annak puszta kijelentése, hogy a kormány így akarja átmenteni az MSZMP hatalmát, vagy valamilyen politikai, gazdasági elit hatalmát, vagy ki tudja mit! Indoknak ez gyenge, attitűdnek félelmetes, egyben sajnálatos és nélkülözi azt a kompromisszumkészséget, amelyre mostanában a legnagyobb szükségünk van. Az igazságügyi kormányzat nem mond le eltökéltségéről, hogy alkotmányos jogállamot építsünk! Véleményem szerint a beterjesztett három törvényjavaslat ezt a célt, a gazdaság alkotmányos jogkereteinek kiépítését szolgálja r- fejezte be expozéját Kulcsár Kálmán. szükség, amely minden akadályt elhárít a szabad vállalkozás útjából, s lehetővé teszi a vegyes tulajdonon alapuló gazdaság létrejöttét. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), az MSZMP XX. kerületi Bizottságának titkára síkraszállt a dolgozói részvény bevezetése mellett azzal, hogy az egész vagyon 8 százaléka képviselné a dolgozói részvényt. Eleki János, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára (Békés m., 7. vk.) felszólalásában kifejtette, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek zöme nyersanyagtermelőként kerül szerződéses kapcsolatba a többnyire monopolhelyzetben levő, állami tulajdont kezelő vállalatokkal. Ha az általuk diktált szerződéseket a téesz nem fogadja el, akkor nincs kinek értékesíteni a terméket. Emellett az állami monopóliumok nem csak a termelői érdekektől függetlenítették magukat. Termelési költségeik — nem utolsósorban a bürokratikus állami irányítás miatt—magasabbak a társadalmilag indokoltnál. A feldolgozó vállalatok a szervezési és működési gyengeségeikből származó többletköltségeket rendre áthárítják a termelőkre, s nem utolsósorban a fogyasztókra. A termelők ugyanakkor évek óta szorgalmazzák, hogy a termé- keijc további feldolgozását, értékesítését végző vállalatok kerüljenek hozzájuk közelebb, jöjjenek létre közös érdekeltségű társaságok, vállalatok. A valódi esélyegyenlőséghez az élelmiszer- gazdaságban szükséges, hogy a termelők és a feldolgozók működési, szervezeti egységének megteremtését az állam preferálja, s normatív eszközökkel is szorgalmazza. Javaslatának lényege, hogy az élelmiszer-gazdaságban a termelőkkel szerződéses kapcsolatban álló feldolgozó vállalatok társasággá alakulásának ösztönzése legyen kiemelt kormányzati program. Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai Napköziotthonos OvoMódosító javaslatok, vita PARLAMENTI FOLYOSÓ ' A megye több településén éles viták folynak mostanában a különböző egészségügyi intézményekben, melyekről lapunk is beszámolt. Ke- celen a körzeti orvosok rendelési ideje, a kecskeméti Margaréta Otthonban a vezetőválasztás körül csaptak magasra az indulatok. Akad ügy, melyben az egészségügyi minisztert is megkeresték az érintettek. Csehák Jüdítőt arról kérdeztem a Parlament folyosóján: — Gyakran fordulnak a miniszterhez hasonló ügyekkel? — Nem. Ha az egészségügyi Intézmények belső dolgaira gondolok, az elmúlt év során négy vagy öt esetben kerestek meg, ami nem mondható soknak. Én azt hiszem, hogy ezek a problémák megoldódnak a helyi fórumokon. Olyan természetű kérdés, aminek a jogorvoslata a minisztériumhoz tartozna, kevés akad, hiszen a legtöbb intézménynél a helyi tanácsok illetékesek a döntésre. — Mi az álláspontja azokban az ügyekben, melyekkel mégis a minisztert keresik meg? — Természetesen nem lehet egyetlen ügyet sem azzal elhárítani, hogy nem ránk tartozik. Ha egy konfliktus olyan méretűvé válik, hogy úgy gondolják, a miniszterhez tartozik, figyelmet kell kapjon. Két okból is. Kötelességünk szakmai szempontból végignézni az ügymenetet, nem törtent-e szabálytalanság, hogy azt jelezni tudjuk a fenntartónak. Másrész azt kell megnéznünk, hogy nincs-e az esetnek olyan tanulsága, amely arra figyelmeztet: nem az emberekkel van baj, hanem a struktúra rossz, a szervezeti felépítés, azon kell változtatni. — A kecskeméti megyei kórházban folyó bérviták is eljutottak arra a pontra, hogy indokolttá vált a sajtónyilvánosság. Mi a miniszter véle- ■ ménye ezekről a — napjainkban egyre gyakoribb — vitákról? , — Az ilyen természetű vitáknak végképp nyUvánosan kell lezajlani. Nyilvánvaló, hogy a kórház fenntartójának, a helyi tanácsnak, a finanszírozónak, a helyi lakosságnak és a szakmai vezetésnek nem. feltétlenül esik egybe az érdeke. Tehát nyilvános érdekegyeztetési folyamatban alakulhat ki a végeredmény. Lehet, hogy a kórházi vezetés egy fizikai dolgozói kört támo- , gat kiemelten, miközben más munkakörű csoportok álláspontja ettől eltérő. Küszöbön áll az egészség- ügyi dolgozókat érintő bérrendezés. Azt tartanám természetellenesnek, ha egy jelentős bérintézkedés előzetes viták nélkül alakulna ki. A minisztérium és a szakszervezet közös ajánlást dolgozott ugyan ki, de ez nem jelenti, hogy a munkahelyeknek kötelező a központi ajánlást minden részletkérdésben követni. A helyi sajátosságok alapján el is térhetnék ettől. . — I -v •• Érthető-e a törvény? Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter vitaindítójában hangsúlyozta, hogy az átalakulási törvény megértése komoly szakmai felkészültséget igényel. — Érti-e a törvényt? — tettem fel a kérdést a szünetben egy képviselőnek, Madár István Solti iskolaigazgatónak. — Mindenképpen az a véleményeim hogy a laikus nem érti. Én előzetesen jogászokkal beszéltem, termelőszövetkezeti elnököt kérdeztem meg Solton, (így alakítottam ki álláspontomat. . Azt tartjuk a legnagyobb gondnak az átalakulási törvényben, hogy nincs mellette ott a végrehajtási utasítás. Tehát nem látjuk azt, hogy ha a törvény július elsejével hatályba lép, a végrehajtás során következetesen érvé- i nyesül majd, vagy pedig lesznek olyan buktatói, amelyek teljesen más irányba viszik el a folyamatokat. A másik nyitott kérdés: miként lehet majd forgatni a tőkét? Az átalakulási tör-' vény mellett mindjárt az adótörvényt is módosítani kellene úgy, hogy az ösztönző adórendszer elősegítse a tőke mozgását. Ezt ma még nem látom biztosítottnak. I SS A nyilvános érdekegyeztetés természetes igény da óvónője szerint az átalakulási tör- "' vényjavaslatot az Országgyűlés csak akkor fogadhatja el, ha a vagyonkezelés jogszabálytervezete is megszületik. Balogh Gábor (Baranya m., 9. vk.), a Mohácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhelyettese megállapította, hogy a törvénytervezetben kidolgozatlan a vagyonkezelő szervezetek működési rendje, épp úgy, mint a vagyonértékelés követendő módszere; vagyis az átalakulás elő- és utóélete rendezetlen. Javasolta, hogy csak akkor döntsön a Tisztelt Ház a törvénytervezetről, ha annak működési feltételeit már megfelelően kidolgoztájc. Nagyiványf' András (Budapest,. 19. vk.), a Villány^erelőipari Vállalat vezérigazgatója egyebek között a vállalati törvény módosításával kapcsolatban hívta fel a figyelmet: az egyik paragrafus lehetőséget teremt a Minisztertanácsnak arra, hogy indokolt esetben a vállalati tanács, illetve a küldöttközgyűlés által vezetett vállalatot ismét állami kezelésbe vonja. Ez—szerinte;— kitöltetlen biankócsekket adna a Minisztertanácsnak, amely felhasználhatná mindenkori rövid távú költségvetési érdekeihez. Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyettese fontosnak nevezte, hogy az állami vagyonkezelő szervezet jogállását a parlament határozza meg, tevékenységét pedig az Állami Számvevőszék ellenőrizze. Az állami vagyonkezelő szervezet vezetőjét szintén az Országgyűlés válassza meg. Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.), a Mátravidéki Fémművek diszpécsere szerint az állami vállalatok vagyonának felosztása során a részvények egy részét a dolgozók tulajdonába kellene adni, úgy, hogy az értékpapírok felett dolgozói tanács rendelkezne. Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.), a Taurus Gumigyár energetikusa indítványozta: az ügyrend 40. paragrafusa értelmében az Országgyűlés utasítsa el a törvényjavaslatot, és azt utalja vissza átdolgozásra az előteijesztőnek. Alakuljon ad hoc bizottság, amely a tervezetet küldő szakértők bevonásával átdolgozza, és a kérdést körülbelül két hónap múlva tűzze ismét napirendjére a parlament. Mindezt azzal indokolta, hogy a tulajdonreform koncepciójának kialakítása és annak széles körű társa1 dalmi vitája nélkül nem alkalmazható az átalakulási törvény . Dr. Balia Éva (Budapest, 46. vk.), a Főváros Apáthy István Gyermekkórház—Rendelőintézet orvosa elmondta, hogy az expozé és a vitában elhangzott érvek nemhogy eloszlatták volna, inkább fokozták aggályait az állami válla-; latok átalakulásával kapcsolatban.' Nem vált ugyanis világossá: mi biztosít-; ja, hogy a jelenlegi vállalatvezetők a leghatékonyabban adják el az állami tulajdont. Hiszen ők nem valóságos tulajdonosok, így nincs is egészséges tulajdonosi érdekeltségük. Mint mondotta, amíg a politikai életben megindult a vezetők személycseréjének folyamata, addig a kulcspozícióban lévő gazdasági vezetők körében nem tapasztalható- rotáció. S ha nem történik meg kellő időben a kívánatos személycsere, akkor a kontraszelekció alapján kiválasztódott vezetők továbbra is élvezhetik a hatalmat, s ez akadálya lehet egy valódi tulajdonreformnak. Kopp Lászlóné (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 21. vk.), a Szerencsi Édesipari Vállalat osztályvezetője a vállalati törvénymódosítással kapcsolatban emlékeztetett: az állami vállalatok többsége kampányszerűen, felsőbb utasításra, a megszabott határidőre átalakult önkormányzó, önigazgató vállalattá. Működésükkel nincs különösebb gond, viszont nem mondható el róluk, hogy valóban ellátnák a vállalatok általános vezetését, s az óhajtott tulajdonosi tudat sem erősödött. Tulok András (Veszprém m., 9. vk.), a Pápai Állami Gazdaság kerületvezetője a nehéz gazdasági helyzetből valókilá- balás útjának a túlméretezett intézményrendszer leépítését tartotta. Mint mondta: a nem termelő szféra költségeinek 20 százalékos csökkentésével 120 milliárd forint, évente megismétlődő megtakarítás érhető el. Ebből 40 milliárd forint az állami intézményrendszer, 80 milliárd pedig a vállalatok általános költségeinek csökkentéséből eredne. Doboz Józsefné (Heves m., 6. vk.), a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet munkavédelmi vezetője hangsúlyozta: a szövetkezeteknek a társaságokkal azonos pozícióba kell kerülniük, ezért egyetért azzal, hogy a szövetkezetek vagyona részben oszthatóvá válik. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az osztatlan vagyonrész kiszámításánál pontosan meg kell határozni, milyen korábbi juttatásokat lehet figyelembe venni vagy mellőzni. Kovács Sándor (Tolna m., 8. vk.), a Dunaföldvári Áfész elnöke hiányolta a szövetkezeti érdekképviseleti szervezetekre vonatkozó szabályozás kellő rugalmasságát. Véleménye szerint ezek a szabályok nem adnak lehetőséget a szövetkezeti ágazatoknak arra, hogy országos tanácsaikat szabadon alkossák meg. Mivel e törvényjavaslatok általános vitájában több képviselő nem kért szót, az Országgyűlés az elnök javaslatára • • Üléstermi pillanatok — 14 ellenszavazattal és 12 tartózkodással — úgy határozott, hogy a törvényjavaslatok feletti részletes vitával folytatja munkáját. Az átalakulásról szóló törvényjavaslathoz e szakaszban nem jelentkezett hozzászóló. A vállalati törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájában Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.), az Országos Ügyvédi Tanács elnöke kifejezte meggyőződését, hogy a módosítások jobbá, alkalmazhatóbbá, biztonságosabbá teszik az új törvényt. Ugyanakkor kifogásolta a vállalati törvényjavaslatnak azt a bekezdését, amely a Mi- niszertanács számára fenntartja a jogot, hogy ismét államigazgatási körbe vonhassa az önigazgatási módon működő vállalatokat. Nem az erre vonatkozó rész elhagyását javasolta, hanem azt, amelyet képviselőtársa, Nagyiványi András is: a Minisztertanács előterjesztésére egy-egy konkrét ügyben a parlamentjóváhagyását is kérjék ki. ■ Lakos László (Pest m., 9. vk.), a jász- karajenői Árpád Tsz elnöke kifogásolta, hogy a szövetkezeti vagyonrész és a vagyonjegyek összértékét a szövetkezeti vagyon 50 százalékában kívánják maximálni. Mint mondta, a 100 százalékos részarány sem indokolt, mert sok az értékpapír, nincs értékpapírtörvény és tőzsdetörvény, továbbá a szövetkezeti vagyont nem a mai tagság vitte be teljes egészében. Az 50 százalékos korlátozás viszont ellentétes a társasági és a szövetkezeti elvekkeLcsökkenti a szövetkezeti vagyon vonzerejét, nem ösztönöz annak gyarapítására, s kizárja a külső tőke bevonásának lehetőségétis. Véleménye szerint e kérdéseket a szövetkezeti tagság eredményesebben szabályozhatná. Javasolta, hogy a szövetkezeti elvektől idegen, különböző káros hatású paragrafusokat mindkét törvénymódosító tervezetből töröljék és a döntést bízzák a tagságra.
