Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-30 / 126. szám

1989. május 30. • PETŐFI NÉPE • 5

ELSŐ A TAGOK ÉRDEKE

Még megéri

— A szőlőtermelés talán a legkiszolgáltatottabb ágazatunk — vette vissza a szót Szénási Béla —s nincs ugyanis feldolgozónk. A termeléssel is baj volt tavaly, immár négy éve fagykár pusztított, a rendkívül alacsony árak szintén kedvezőtlenül érintették a termelőinket, tagjainkat. A 333 hektár szőlőnek egyébként kisebbik része a nagyüzemi közös, azután van tagsági telepítésű és az, amit mi úgy nevezünk, tagsági hézagpótlós, vagyis a régi szórványszőlő helyére ültetett. Érdekes megfigyelni, hogy a tagok szinte versenyeznek, kinek van egy-egy ügyes ötlete, jó termelési fogása.

A melléktevékenység

A Kiskunság mezőgazdasági üzemei hatékonysági mutatóinak sorát vizsgálva a Tázlári Béke Szakszövetkezet előkelő helyet ért el tavalyi munkája alapján. A múlt év eredménye nem egyedülálló a szövetkezetben, hiszen 1984-től — ekkor egyébként elnyerték a kiváló címet - jó alapokon nyugszik gazdálkodásuk. Pedig magas összegű hitellel, annak még magasabb kamataival is számolniuk kellett, így azután nagyobb beruházásról nem is álmodhatva, kis befektetéssel igyekeztek olyan lehetőségeket keresni, amelyekből úgymond »pénzt lehet csinálni".

Mindezekről, av országos gazdálkodási versenyben elnyert Dicsero'Ok- levél elérésének soráról beszélgettünk Szénási Bélával, a szövetkezet elnökével és Patyi Béla főmezőgazdásszal.- Ez a négyezer hektáros, kedvezőtlen adottságú gazdaság sem alapvetően az alaptevékenységből él meg — mondta az elnök. Az alaptevékenység az, amelyet legjobban gátak közé szorítanak a szabályozók. A szántóföldi növénytermelésben évek óta a leglényegesebb szempont, hogy a tagság takarmánybázisát megteremtsük. Termelünk búzát, rozsot, árpát és lucernát. Igyekszünk a technológián, a fajtán „fogni” valamicskét. A termés zömét a tagok kapják meg, előbb kedvezményesen, majd piaci áron, a maradékot pedig, a legkeményebb versenyeztetés után, azok a kívülállók vihetik, akik többet adnak érte.

a húzóágazat

9 Az árpa is a tagok állatainak takarmánya lesz. (Fent)

9 A müanyagüzembcn tapos zsákot készítenek az asz- szonyok.

sabb lenne, ha az ebben a szakcsoportban dolgozók ugyanúgy mentesülnének, bizonyos értékhatárig, a személyi jövedelemadózás alól, mint a mezőgazdasági kistermelők.

— Az állattenyésztéssel közösben nem foglalkozunk — mondta Patyi Béla —, a háztáji integráció viszont sikeres. Tavaly a szövetkezet segítségével értékesítettek a tagok 5000 sertést, ez a nagyságrend négy éve hasonló. Hozzájárul ehhez, hogy a termelők kedvezményesen jutnak gabonához, lucernához. A jövedelmezőség viszont még ebben az esetben is csak súrolja a „megéri” határát. A tejtermelés viszont évről évre csökken és ennek szintén a jövedelmezőség az oka. A juhászat jelenleg rendben van, az az 1600 anyát három vállalkozó bérli.

— A melléktevékenység az utóbbi években igazán felfutott, különösen a műanyagüzem teljesítménye ugrott ki tavaly — tért rá a másik nagy témára az elnök —. Gyártunk különféle élelmiszeripari csomagolóeszközöket, tá- poszsákokat, voltaképpen mindenfélét, amire a piacnak igénye van. Szerencsére gyoran át tudunk állni egyik termék gyártásáról a másikra, jó a minőség és az áraink is versenyképesek. Közvetlen kapcsolataink vannak a vevőkkel, raktárra a szó szoros értelmében annyi termék kerül, amennyi egy szállítmányba belefér. Gondunk persze van, ugyanúgy mint a többi műanyag-feldolgozónak. Az alapanyag szinte állandó hiánycikk, nagyon nehéz néhány tonnányit is összecsipegetni. A cipőfelsőrész-készítő üzemünkben a kiskunfélegyházi Kiskun Cipőgyárnak gyártunk, nagy öröm, hogy a nyugati igényeknek is megfelelő minőségben.

A melléktevékenységek bővítését tervezzük. Tázlár 2000 lakosának munkaalkalma nem túl sok, erre is gondolnunk kell. Persze elsődleges, hogy gazdaságosan, piacképes áron tudjunk termelni. A másik, hogy a dolgozóink bérét végre ügy tudjuk megemelni, hogy utoléljük az átlagot. A tavalyi bérszínvonalunk 74 ezer forint, vagyis az itteniek már-már inkább „lelkesedésből” dolgozták. A tavalyi adózatlan nyereségünk 15 millió forint volt, nagyon jó lenne az idén ezt ismét elérni. Hogy ez sikerüljön, tagjaink munkakedvét, lelkesedését elsőrendűen kell tartanunk.

Gál Eszter

Ösztönzés

korszerűsítésre

— A gépek üzemeltetésében bevált az érdekeltségi rendszer — szólt közbe a főmezőgazdász. — Az erő- és munkagépeket vállalkozói formában működtetik dolgozóink. Természetesen feljavított gépeket adtunk át, az viszont igaz, hogy a korukkal már nem dicsekedhetünk, általában 3-8 évesek. Az eddigi tapasztalat szerint van az üzemeltetőknek igényük arra is, hogy a plusz jövedelmükből — alkalom- adtán — korszerűsítsék a gépparkot. Reáli9 I .cgfontosabb a minőségi munka a cipüfclsörész-kés/itübcn is.

A kilométermilliomos

Nagyon sok kecskeméti, főként gyermek ismeri — ha nem is név szerint — Szurok Lászlót, a Kunság Volán helyi autóbuszvezetőjét. Mosolygó tekintete, erőltetett szigorúsága, a gyermekek iránt érzett őszinte szeretete, s az utasok tisztelete tette népszerűvé társai körében is.

— Mindössze kilenc éve dolgozom a vállalatnál, de már nagyon régen eljegyeztem magam a járművezetéssel. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz jogelődjéhez, a Városföldi Szabadságharcos Tsz-be 1950-ben mentem dolgozni. Egy év múlva már traktoros voltam, s az akkori szokásoknak megfelelően „bevezényeltek” a gépállomásra. Két évig kihelyezett traktorosként minden mezőgazdasági gépet vezettem, de elsőként Városföldön én ültem fel az arató-kévekötőre, s a kombájnra. Tíz évig tartott ez az állapot, 1960-ban jogosítványt szereztem mezőgazdasági vontatóból és motorkerékpárból, de nem sokkal később minden gépjármű vezetéséből.

Sokan nem emlékezhetnek a 60-as évek^ejpj^.,, az országutakat rovó „fapadosra”, a teherkocsira • szerelt fabódéra, amelyet főként munkásszállításra használtak. Borsodból vagy Nyírségből fuvarozta az idénymunkásokat az alföldre. Nos, ilyen „fapadost” bíztak Szurok Lászlóra, aki éveken át járta az országot. Amikor változott a helyzet, s a „fapados” nyergéből tehergépkocsira kellett ülnie, akkor sem történt más, mint éjjelnappal úton volt. A hétvégeken sem lehetett mindig otthon, pedig nagyon családszerető.

— Azért hagytam ott 1980-ban a közös gazdaságot, mert alig volt szabad időm, gépkocsivezetőként rakodnom is kellett. Igaz, megfizettek, de megelégeltem. Amikor jelentkeztem a Volánnál, már több mint egymillió kilométer volt mögöttem, s ezért a távolsági járathoz akartak beosztani. Azt mondtam az akkori és jelenlegi főnö-. kömnek: „Én annyit utaztam már életemben, hogy nem akarok a város határán kívül közlekedni. Ha nem a helyi forgalomhoz tesznek, máris veszem a kalapom.” Tudtam persze, hogy ez a nehezebb ... ,

Autóbusz- és gépkocsivezetők körében egy kicsit lenézett beosztás a helyi járatú autóbuszok vezetése, mégis, amikor a „hosszújáratú pilótákat” beosztják a helyi forgalomba, két hónap múlva idegileg' kikészülve könyörgik vissza magukat eredeti beosztásukba. Az egyik sokat tapasztalt teherautósofőr elmondta az okát: „Képtelenség, hogy néhány száz méter megtétele után meg kell állni, indítani, fékezni, közben tűrni az utasok szekatúráját, türelmesen megvárni az öregasszonyok totyo- gását, a későnjövők integetését. Ez nem munka, ez maga a pokol.” Mégis van, aki ezt nagyon szereti, miközben havonta csupán 3000-3500 kilométert tesz meg.

— Miért szép? Egy példával válaszolnék. Gyermekkoromban tizen ültük körül az asztalt, mi gyermekek neI véltük testvéreinket, mert a szülőknek erre nem volt idejük. Én bolondulok a gyerekekért és akkor érzem jól magam, ha az autóbuszban sokan vannak. A gyermekek valahogy maguk megérzik, kiben bízhatnak, s nem egyszer körbe- állják a vezetőfülkét. Már figyelmeztettek emiatt, mert ugye elvonják a figyelmemet a vezetéstől, de ez nem igaz, olyankor még óvatosabb vagyok. Mi erre szerződtünk, ezt csináljuk. Engem még nem állítottak a szőnyeg szélére, mert panaszt tettek ellenem az utasok, sőt..., de ezt csak bizalmasan mondom: az idős emberek közül sokan szombaton, vasárnap a piacra mennek nézelődni, szórakozni. Van olyan járat, amelyik a Jókai téren nem áll meg. Én meg szoktam, ha kérik, meg ha látom, hogy oda készülnek. Ha hallaná, milyen hálásak! Gondom? Nekem is van, de ezt nem szoktam magammal hozni vagy hazavinni. Morgok én is, ha 16-18 napot dolgozom szabadnap nélkül, de szeretem ezt a munkát...

Szurok László nős, egy felnőtt fia van, autóvillamossági szerelő, aki hü maradt a termelőszövetkezethez. s a jövő hónapban tartja esküvőjét. Szurok László készül erre a családi eseményre, de főként a nagyapaszerepre, s közben fáradhatatlanul rója a megyeszékhely útjait. A napokban nagy öröm érte: átvehette az 1,5 millió kilométer balesetmentes közlekedésért járó oklevelet...

Gémes Gábor

HÁZIASSZONYOK PÁRTJA

Pártalakulások idejét éljük, de úgy látszik, ezt másutt is elmondhatják. Rómában például a közelmúltban v zajlott az a tanácskozás, amelynek végén a küldöttek titkos szavazással úgy határoztak, hogy itt az ideje megalakítani a Háziasszonyok Pártját. A mintegy 150 ezres háziasszony-szövetség ugyanis elégedetlen tagjai társadalmi megbecsülésével, nagyobb anyagi elismerést kíván a családi lét pillérének mondott „háziasszony-küldetés” teljesítéséhez. Ám ha továbbra is süket fülekre talál a követelés, az 1992-es választások jó alkalmat kinálnak arra, hogy a háziasszonyok párttá szerveződve a parlamentbe juttassák képviselőiket, és ott vívják ki mellőzött jogukat r— idézi a La Repubblica Federica Rossi Gaspárrini asszonyt, a szövetség elnökét.

A dolog komoly voltát bizonyítja, hogy a Kereszténydemokrata Párt máris az egyik jelentős nőpolitikusát menesztette a majdani konkurenciához. Amelynek ’ fenyegetésében mindössze annyi a bizonyosság, hogy 1992-ben választások lesznek Olaszországban.

Oscar-díjas szöveg

Amikor a világ talán legnagyobb, de mindenesetre leghangosabb filmünnepén, az Oscar-díj kiosztásakor Gabriel Axel dán rendezőt szólították a legjobb külföldi filmnek járó elismerésért, a sajtó döbbenten vette tudomásul, hogy semmit sem tud róla. Sem az országa, sem filmjének gyártói nem tartották szükségesnek, hogy előre kinyomtassák az életrajzát, részleteket közöljenek a vele készített interjúkból. „Ki ez az ember?” — tudakolták. Nos, a kérdést a La Repubblica is feltette, utólag. Ennélfogva azt is megkérdezte a művésztől, hogy most min dolgozik. A válaszból kiderült, hogy Marokkóban forgat: „Dánia szomorúságáról csinálok filmet, ahol majd’ mindenkinek van villája, Porsche kocsija, és Marokkó mosolyáról és vidámságáról, ahol szinte mindenki szegény.' „Ezek után logikus volt a kíváncsiság, hogy vajon marxistának tartja-e magát, s egyáltalán hisz-e a történelmi haladásban,? Gabriel Axel így felelt: „A marxizmus szép filozófia, reménység. A gyakorlati alkalmazása azonban azt bizonyítja, hogy nem működik. Én egyébként előbb a bal, majd a közép, sőt a jobboldalra is szavaztam. De a szélsőjobbra soha, mert mindig az emberre voksoltam, és nem a pártra ... Hetvenkét éves vagyok, és nálunk azt tartják, hogy amikor az ember még fiatal, őrült, ha nem szavaz a kommunistákra, ha viszont megöregszik, őrült, ha a kommunistákra szavaz.”

9 Az 1938-ban kifogott „törtcnclemelötti korból" származó, világhírnévre szert tett hal.

ELŐ KOVULET

9 Erős állkapcsával veszedelmes kinézésű az üshal.

Az élővilág hosszú fejlődési utat tett meg kialakulásától napjainkig, és természetes, hogy a több milliárd éves fejlődési úton sok állat- és növénycsoport kipusztult, a sárkánygyíkoktól az őspáfrányokig. Szenzációt inkább az jelent, hogy itt-ott, elvétve ma is élnejt olyan állatok, amelyeknek már régen ki kellett volna pusztulniuk. Az őscsigáktól, őskagylóktól a polipokig számos Uyen állat ismert. Érdekes az egyik ilyen ősállat felfedezése.

1938-ban Dél-Afrika keleti partvidékén bennszülött halászok egy addig sohasem látott zsákmányt fogtak. Amikor fenékhálójukat az óceán nagyobb mélységéből felhúzták, ott hánykolódott a megszokott halak között égy ismeretlen külsejű, másfél méter hosszú acélkék színű hal is, amely erős állkapcsaival veszedelmesen kapkodott feléjük. Kénytelenek voltak ezért agyonütni, de szerencsére jelentették a félmázsás hal fogását a délafrikai East-London múzeum kutatójának, Latimer kisasszonynak, aki nyomban a helyszínre sietett. A nagy hőség miatt a hal akkorra már megromlott. A kutatónő ennek ellenére . felismerte a páratlan lelet tudományos értékét, és sikerült legalább a hal bőrét megmentem. Végül a hal a fokvárosi

egyetem állattani intézetébe került, J. B. L. Smith professzorhoz.

Amikor Smith professzor a küldeményt mégpillantotta, mindjárt feltűnt neki, hogy a hal páros mell- és hasúszói a törzsből kinyúló erős végtagnyeleken ültek, és rojtos végűek voltak. Mintha csak kezdetleges rövid lábak lettek volna. Az ugyancsak rojtos végű hátúszókaréjokon kívül különös volt még a három karéjrészes farokúszó formája is. Ilyen úszóik csak a kövületekből ismert, a paleontológusok szerint a krétakor végén kipusztult bojtosúszós őshalaknak voltak. Ezek egyik nemzetségének képviselője, az

Eusthenopteron nevű bojtosúszó tüdőshal hagyta el mintegy 300 millió éve —a devonkor végén—elsőként az óceánt. A bojtosúszós őshalak e csoportjával kezdődöu el tehát az első négylábúak útja a szárazföld meghódítására. A jószemű kutatónő méltán érdemelte ki, hogy az egyedülálló állatot róla nevezzék el Latimeria Chalumnae-nak.

Tizennégy évvel később, 1952-ben Madagaszkár északi csúcsánál kézre került a második .bojtosúszójú hal is. Egy matróz vette észre egy halárusnál. Ezt a példányt sikerült' konzerválni. Két évvel később előkerült a harmadik ilyen állat is.

A legszexisebb férfi?

Az amerikai filmvilág legvonzóbb férfiszinésze — egészen pontosan a legszexisebb férfi — Ken Wahl, az US című hetilap jóvoltából. A közlés a magyar olvasó számára úgyszólván semmitmondó, jóllehet e rang bizonyára-^, felkelti a mindkét nembéli olvasók kíváncsiságát. Nos, az amerikai magazin szerint a szerda esti tv-sorozat — Wi- segny — sztárjaként szolgált rá a döntésre, melyet nem tudni, milyen zsűri hozott. Első oldalra került, ez a lényeg, s ez alkalomból nyilatkozatot is kértek tőle, azt tudakolva, hogy miért lett színész, és mit szeretne elérni a pályán, íme a válasz: „Azért lettem színész, mert utálom a szegénységet. Dolgozni fogok keményen, mert ha nem'ezt teszem, egyszercsak az utcán találom magamat.” Nem éppen hangzatos program, inkább hasznos. Feltehetően a lapot sem elégítette ki, mert megszavaztatta a hölgyolvasókat is, akik még csak az első tíz közé sem sorolták Ken Wählt.

ízlésről ne vitatkozz — tartja a régi közmondás. Akkor pedig csak arra gondolhat az ember, hogy a hölgyolvasók e nyilatkozat révén rádöbbentek: ez az úr, bár lehet szexis, de egész biztos, hogy izzadságszagú.