Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-29 / 125. szám
1989. május 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Megyei népfrontértekezlet a kongresszusi felkészülés jegyében (Folytatás az 1. oldalról) Endrödi Ferenc Akasztóról a népfront- aktivisták fiatalabb nemzedékét képviselte. (Sajnos, az ülésteremben csak kevés fiatal arcot lehetett látni.) — Elindultunk valami felé a demokrácia útján — mondta — . a jövő kérdése, hogy ezzel a lehetőséggel tudunk-e élni: A korábbi szokástól eltérően nem az elnökségben, hanem a nézőtéren hallgatta végig a vitát dr. Szabó Miklós, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, aki felszólalásában leszögezte: —A pártok versengésében meghatározó szerepe lehet a népfrontnak. E szervezet ülésein összegződhetnek a különböző pártok nézetei. Csörgő Gyuláné kunadacsi küldött szerint a népfront fő feladata a nemzeti érték- és érdekvédelem. Konfár Sándor viszont így fogalmazott: — Legfőbb feladatunk, hogy ne hagyjuk magukra a tömegeket. Dr. Hirsch Ottóné kalocsai körzeti védőnő a főfoglalkozású anyaság bevezetése mellett érvelt. A vitában utolsóként felszólaló 5. Hegedűs László, az Országos Tanács ügyvezető elnökségének képviselője érezhetően a vitában hallottakra is utalt, amikor hangot adott kétségeinek: t— Engem kissé nyugtalanít, hogy rendben zajlanak a megyei értekezletek. A népfront jövője korántsem olyan sima és egyértelmű, ahogy erről beszélni szoktunk. Úgy érzem, a megyei küldött- értekezleteken nem tükröződik a valóságos társadalmi és politikai helyzet — mondta felszólalásában, s arra hívta fel a küldöttek figyelmét, hogy a következő időszakban eldőlhet, lesz-e jövője a népfrontmozgalomnak. Az elfogadott dokumentumban a küldöttek úgy foglaltak állást, hogy javasolják a kongresszusnak: a Hazafias Népfront ne alakuljon át párttá, továbbra is tömegmozgalomként működjön. Bács-Kiskun megyében a népfront közjogi funkcióját úgy kívánja gyakorolni, hogy — a majdani választási törvény rendelkezéséhez igazodva — saját jelölteket állít vagy másokkal szövetkezve indít jelölteket, de nem kíván a választások formai lebonyolítója lenni... Az értekezlet befejező szakasza, melyben a személyi ügyekről döntöttek, jóval élénkebb vitát hozott, mint a délelőtti tanácskozás. A kongresszusi küldötteket és az Országos Tanácsba delegált megyei képviselőket nyílt szavazással választották meg. Az egyik küldött feltette a kérdést: — Az előző országos tanács tagjainak több mint fele budapesti volt. Fennáll-e most is ez a veszély? A választ dr. Bugár Nándor adta meg, aki elmondta, hogy az ügyvezető elnökség határozata szerint megszüntetik a fővárosiak túlsúlyát. Minden százezer lakos után kerül egy küldött az országos tanácsba, így Bács-Kiskun megyéből hatan lehetnek a testület tagjai. A megyei elnökség jelölőlistájának összeállításánál az egyik küldött kifogásolta, hogy egyetlen munkás sincs a jelöltek között. Többen is kifejtették azt a véleményt, hogy értelmetlen a kétkezi munkások és a másféle módon dolgozó emberek megkülönböztetése. A megyei titkári funkcióra — a jelölőbizottság javaslatától eltérően—kettős jelölés mellett döntöttek a küldöttek. A titkos szavazás eredményeként Terbe Dezső, az eddigi megyei titkár 51 szavazatot kapott, míg helyettesére, dr. Bognár Lajosnéra 141-en voksoltak, így ezentúl ő tölti be a megyei titkári tisztséget. A megyei népfrontbizottság elnökévé ismét Farkas Józsefet választották, alelnökké pedig Fehér Béláné dr.-t és F. Tóth Pált. Lovas Dániel VÉGTELEN VIZSGÁLAT ... Miért mondott le az érsekcsanádi tanácselnök? (Straszer András felvételei) Borünnep Hajóson Nyolcadik alkalommal rendezték meg az Orbán-napi borünnepet a hétvégén a hajósi pincefaluban. A bortermelés és a népszokások jegyében zajló fesztivál látogatói messzi vidékről összesereglett folklóregyüttesek műsorát láthatták. Köztük az NSZK-beli bieberachi folklór-csoportot és a legtávolabbról érkezett ír Nemzeti Folklór Együttest. A borok versenyébe 87 termelő nevezett, s a győztes Fu- szenecker István szerzett jogot az Orbán-szobor meglocsolá- sára. Felavatták a Borlovagrend új tagjait is. A program fénypontja mégis a hagyományos „orrverseny” volt. A hiteles mérésről különleges eszközökkel Európa egyetlen „Nagy- orrúak Klubjának” képviselői gondoskodtak, akik az NSZK- beli Langenbruckból érkeztek. TT* 1 ff •• •• FF 1 FF Kiskoroson a szóló „politikai növény” — Nézze uram! Annyit mondhatok magának,' hogy már vagy féléve megy a szöveg. Milliós sikkasztásról beszélnek, meg mindenféle csalásról, okirathamisításról. Az igazságot sohase fogjuk megtudni. Elintézik azt a fejesek egymás között. — így van ez mindig. Ha valaki hozzáférhet valamihez, akkor meg is fogja. Tudja, hogy minek kell a párt? Mert ha nem volna, akkor még a tanácsházát is ellopnák, így legfeljebb csak ami benne van. — Csak ne gyanúsítgassa a mi elnökasszonyunkat. Megrendezték az egészet, hogy kicsinálhassák. Túl sokat tett a községért! — Ez lehet az igazi ok szerintem is. Mert ha nem, hát ennyi idő alatt csak mondtak volna valamit. Ámbár lehet, hogy még arra sem érdemesítenek bennünket, hogy valami tájékoztatást kapjunk. Az előbbi beszélgetés az érsekcsanádi autóbusz-megállóban hangzott el, ahol a bajai járatra várakozva véletlenül lettem fültanú. Néhány perccel ezelőtt Gyuricza Lászlóné vb-titkárnál jártam. —• Részleteket én sem tudok - mondta —, de áZ biztos, hogy a külön evégett összehívott rendkívüli tanácsülésen az elnökünk, Sándor Tibomé lemondott tisztségéről. Ez április 28-án történt. Azóta semmiféle tájékoztatást nem kaptunk a továbbiakat illetően, bár a tanácstestület fordult kéréssel evégett a felettes hatósághoz. Igyekeztem utánajárni az eseményeknek: miért is mondott le az érsekcsanádi tanácselnök? Megjegyzem, a továbbiakban egyetlen ember sem járult hozzá neve, vagy akár névkezdőbetűinek közléséhez sem. (Érthető, hiszen egy kisközségben azonnal felismernék.) Haragost szerezni nem akarunk '— mondták, egyébként is, ha a vizsgálatot „elaltatják”, akkor bűnbe esünk. Megértettem az aggodalmukat. Az ügy tulajdonképpen a községi Aranyalmás Táncegyüttes tavaly nyári belgiumi vendégszereplésével kezdődött. A sikeres út lendületet adott a csoportnak a további munkához, de az örömbe némi üröm, vagy mondhatnám a szép muzsikába disszonáns hang vegyült. Valaki bejelentést tett, hogy a pénzügyekkel valami nem lehet rendben. Megkezdődött a szóbeszéd. Mindenki tudott valamit, nőtt, dagadt a pletyka, a fejleményeket azonban csak a híres bestseller címével jellemezhetem: És mégsem történt semmi. Addig-addig, amíg március 31-én a megyei tanács elnöke vizsgálatot rendelt el a tanácselnök ellen. Egyesek tudni vélik, hogy új bejelentés alapján, melyet más fórumokra is megküldték, így ugratták ki a nyulat a bokorból. A fegyelmi eljárás tárgya a következőkben összegezhető: Sándor Tibomé 60 ezer forintot vett fel a tanács pénztárából az augusztus 18-ától 26-áig tartó vendégszereplés költségeinek fedezésére, utólagos elszámolási kötelezettséggel. Egy előzetes célvizsgálat megállapította, hogy több tételről nincs semmiféle bizonylat. így például nincs arról a 145 belga frankról, azaz 6293 forintról, melyet a résztvevők hajóút- költségeire terhelt. További 519 forint költség merült fel egy elveszett útlevéllel kapcsolatban, valamint 20 nyugatnémet márka. Homályos a sorsa további 50 DM-nek. Az összeg az egyik táncos kórházi kezelésével függ össze. „A vizsgálat eddigi megállapítása szerint S. T.-né alaposan gyanúsítható csalással. Táviratköltségként elszámolt 585 forintot, de a keltezés nem felel meg a valóságnak. Ajándékvásárlás címén 2 063 forint 40 fillérről a kiállító boltvezető elismerte a szabálytalanságot, az utólagos számlakészitést. A továbbiakban felmerült még, hogy az elnök a Nemesnádudvari Takarékszövetkezettől 25 ezer forint kölcsönt igényelt. A munkáltató aláírása hamis, ezért a megyei tanács vb-titkára okirathamisítás alapos gyanúja miatt vizsgálatot kezdeményezett a Bajai Városi Ügyészségnél.” (Az előbbieket szó szerint idéztem a dr. Gajdócsi István megyei tanácselnök aláírásával elrendelt határozatból.) Itt áll most az ügy, az „áll” fogalom összes értelmében. Most jut eszembe, hogy mit is mondott egy idős bácsi ott a buszmegállóban: — Figyelje meg, kétféle vizsgálat van. Ez egyik, amely el sem kezdődik, a másik, aminek soha sincs vége. Nyitva a kérdés: vajon igaza volt-e? Gál Zoltán Közösen egy jobb szocializmusért. Összefogva minden haladó erővel, Kiskőrös és vonzáskörzete ezerhétszáz MSZMP-tagjának június első napjaiban alkalma lesz rá, hogy másokkal együtt keresse a kibontakozást a társadalmi-gazdasági fejlődésért. Aktívaértekezletre készülnek a kommunisták, hogy a pártonkívüliekkel, a tanácselnökökkel, az alternatív szervezetek képviselőivel, az állami és tömegszervezeti vezetőkkel megvitassák: hogyan javíthatnának az életviszonyokon szűkebb hazájuk^- lakóhelyük —javára? Mit hoz a jövő? — Hosszú ideig csak pártban és államban gondolkodtunk. A nagypolitikára figyeltünk, a helyi dolgainkkal pedig nem tudtunk igazán mit kezdeni! - hallom Szabó Tibortól, a városi pártbizottság titkárától, akinek szókimondó vitaindítójára a többiek is fel- bátorodnak. y—Nagy hiba volt, hogy a pártvezetés elszakadt a tagságtól, akiknek az> érdekeit így a párt nem is képviselhette — folytatja Udvardi Zoltán vb-tag. — A tavaly májusi országos pártértekezlet óta eltelt időt hosszúnak érzem ahhoz képest, hogy kevés változás történt az MSZMP-ben ez alatt az egy esztendő alatt. A széles néprétegek elbizonytalanodtak. De nemcsak a lakosságra, hanem a párttagság nagy részére is bénítóan hat a megtorpanás — így látja dr. Csefkó Mátyás pártbizottsági tag. , Megrendült az emberekben a bizakodás a jövő iránt? — kérdezem. — Igen, de ezt nem nézhetjük tovább tétlenül! — feleli Szabó Tibor. — Azt akaijuk, ahhoz szeretnénk együttműködésre kérni a velünk szimpatizáló résztvevőket — nem csak az MSZMP tagjait —, hogy javuljon a mi lakosságunk élete is. Nem ott fizetik, ahol kellene Milyen alapon? — Az alap a szőlő. Nyolcvan-kilenc- ven százalékban a kistermelőké. Kiskőrösön és környékén a lakosság jövedelmének a felét adja. Ezért is járja nálunk az a mondás, hogy itt a szőlő politikai növény. — Politikai? — Jól hallotta — erősíti meg a különösnek tetsző jelzőt dr. Csefkó Mátyás gH hiszen parasztnak, munkásnak, orvosnak és tanárnak egyaránt megérdemelt hasznot hozhatna a konyhára. De csak egy jól működő gazdaságban! Mi ettől még messze vagyunk. A felvásárlók átveszik a bort 12 forintért literenként, hosszú nyakú üvegbe töltenek belőle 7 decit, és eladják 50-ért. Vagyis nem ott fizetik meg a piacon a bor árát, ahol kellene. — Mit várhatnak a szőlősgazdák a párttól? • — A párt szerepe a gazdák érdekében az lehet, hogy politizálva segitse a gazdasági rendeződést, amelyben az egyéni vállalkozásokkal és társulásokkal éppúgy számolunk, mint a szakszövetkezetek valódi szövetkezetekké válásával. Azért, hogy a termelőknél és ne a viszonteladóknál maradjon a haszon nagyobb része a borértékesítésből, ennek a lehetőségét is keressük. Hátrányos a gazdáknak, hogy a gazdaságban elkülönül a termelés és a forgalmazás. Társulásokkal viszont rövidülhetne az áru útja a fogyasztókig. Miként a szőlőtermesztő nagyüzemek előleggel, értékesítéssel és különböző szolgáltatásokkal segítik a kistermelőket, hasonlóan az anyagilag jól álló gazdák maguk is építhetnének saját palackozókat. Tudok rá példát: van olyan kistermelő, aki már a saját nevével hoz forgalomba palackozott bort. A párt nem termelőüzem, de segíthet — Végleg meg kell szabadulni azoktól a régi, hibás módszerektől, amelyek csak veszteséget okoztak — mondja Szűcs Gyula vb-tag, s rögtön meg is magyarázza, hogy miért: — A korábbi ipartelepítési séma ez volt: ötszáz ember foglalkoztatására épüljön egy üzem,' aztán majd elválik, hogy gazdaságos vagy ráfizetéses lesz-e. A mindenáron való foglalkoztatás így — csak kárt okoz. Ma az olyan vállalkozótól tanuljunk, aki például 9 ezer helyett 18 ezer forint havi fizetéssel tud felvenni egy mérnököt, mivel van neki miből megfizetnie a jó szakembert. Ám mit kezdjen egy munkáltató az olyan jelentkezővel, aki két éven belül már ötödször változtatott munkahelyet? Szabad utat a gazdasági fejlődésnek — A gazdaság mindenekelőtt. Újra és újra ide lyukadunk ki, hiszen a szőlőkben dolgozó nők részmunkaidős foglalkoztatásának hiánya is változatlanul gond. Kiskőrös lakosságának is érdeke, hogy a kisárutermelésből való jövedelmet §| tekintettel az inflációra — 500 ezer helyett 600 ezer forint fölött adóztassa az állam. Ilyen és hasonló, a térség több gazdasági és társadalmi kérdésében akarunk a júniusi aktíván, párttagokkal és nem párttagokkal együtt közös programot kidolgozni. Kohl Antal a múlt üzen a mának Megjelent az új Baja monográfia Talán az első vásárlója voltam a régen és egyre türelmetlenebbül várt kiadványnak, Baja város új monográfiájának. Amikor ugyanis megtudtam, hogy a példányok megérkeztek Budapestről, az Akadémiai Kiadótól, már a nyitáskor ott toporogtam a József Attila Művelődési Központ irodája előtt, ahol a küllemére is szép kiállítású kötetet forgalomba hozzák. A szerkesztőbizottság társelnökei voltak: néhai Major Máté és Ortutay Gyula akadémikusok és dr. Rapcsá- nyi László, a Magyar Rádió főmunkatársa. A sorozatszerkesztő dr. Kőhegyi Mihály, a bajai Türr István Múzeum igazgatója, aki az első fejezetet, a vá|ros őstörténetét a honfoglalásig megírta. Nála érdeklődtem a Baja monográfia keletkezéséről. — Mintegy másfél évtizede, hogy felmerült egy korszerű várostörténet megírásának az igénye, illetve a lehetősége is. A szakemberek és a város múltja iránt érdeklődő polgárok már régóta hiányoltak egy új összefoglalót, ugyanis az 1934-ben megjelent, Rapcsányi Jakab által írott monográfia már a maga korában sem volt tudományosan eléggé megalapozott. — Az igény mellett a megjelentetés lehetőségét is említette. BAJA TÖRTÉNETE A KEZDETEKBE 1944 KJ AkúdéfróM Knd^ Budapest Bizonyos, hogy Baja Város Tanácsa nem kis áldozatot hozott a könyv megjelentetéséért. A kezdet kezdetén Ortutay Gyula és Major Máté segítettek megteremteni a tervezett három kötet beosztását és tartalmát, de a gyakorlati megvalósítás dr. Faludi Gáborra, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézetének tanszékvezető tanárára maradt, akivel együtt szedtük össze a szerzőket és a lektorokat. — Miután Ön sorozatszerkesztőnek van feltüntetve, következtethetek arra, hogy lesz folytatás?- Reméljük. Egyelőre még csak a második kötetet tervezzük, de a távolabbi jövőben gondolunk egy harmadik megjelentetésére is. Az első könyv a város történetét foglalja magában, a kezdetektől, vagyis az őskortól 1944-ig. A másodikban a kulturális élet, az oktatás-művelődésügy, a zene, a képzőművészet, az egyesületi élet, az egyes intézmények históriája következik. Ide kerül az irodalom, s benne a sajtó is. Továbbá az itt született vagy az itt tevékenykedő híres emberek életrajza. Szó esne a sajátos néprajzi arculatról, szerbek, sokácok, bunyevácok, németek együttéléséről. Nem elhanyagolható a kereskedelmi élet sem, hiszen a 17. század végén és a 18.-ban ez tette naggyá Baját, úgy, hogy a korabeli leírások „kis Pestként” emlegették. * * f A kötetben szereplő héttanulmány — öt bajai származású vagy itt működött szerző munkája —, elemzése aligha az én feladatom, mégis, szeretnék valami kis Ízelítőt adni, kedvet ébreszteni a monográfia olvasásához. A még nem is annyira régmúltból, a harmincas évekből veszek példát, Faludi Gábor és Gergely Ferenc tanulmányából. Az 1880-as években keletkezett munkásmozgalmi hagyományok századunk negyedik évtizedében is tovább éltek. Két figyelemreméltó megmozdulás tanúi még ma is köztünk vannak. Amikor 1936-ban bevezették Magyarországon a 8 órás munkaidőt, az intézkedés súlyos helyzetbejuttatta a bajai cipő-, csizmadia és papucsiparban foglalkoztatott munkásságot. Az eddigi 10-16 órás munkanap után a rövidített munkaidő jelentős kereset- csökkenéssel járt volna. Hogy az élet- körülményeik ne rosszabbodjanak, nem volt más lehetőség, mint hogy magasabb béreket harcoljanak ki. Sikeres sztrájk után 50 százalékos béremelést követeltek ki. A Baja monográfia olvasmányosságát mintegy száz fotó, térkép és reprodukció növeli. A legtöbbet közülük Gyulavári József és a Petőfi Népe nemrég elhunyt kiváló fotóriportere, Pásztor Zoltán készítette. G. Z.
