Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-27 / 124. szám

6 • PETŐFI NÉPE ß 1989. május 27. Kettesben Pum Az esti mese idejére általában túl voltak már a vacsorán. Évek hosszú során ez annyira beleidegződött, hogy mire a tévémaci megmosta a fogát, már ö is ott ült a készülék előtt. Volt abban valami meghittség, valami összetarto­zás, ahogyan megnézte a mesét, együtt a gyerekekkel. A meséknek mindig vannak tanulságai, ezeket meg lehet beszélni; jó irányba terelik a gyerekek gondolkodását. — Láttad, hogy az a nagy ronda medve hogyan legurult a fáról? — ujjongtak a gyerekek, és ö együtt, velük. Mert a medve rossz volt, és elnyerte méltó büntetését. Bár az élet valamivel bonyolultabb, a rosszak néha láthatóan nem nyerik el a büntetésüket, ezt a gyerekek is tapasztalták később. Vajon ezért veszítették el az érdeklődésüket a mesék iránt? Vagy egyszerű­en csak megnőttek, és úgy érezték, az ilyesmi már nem illik hozzájuk? Mostanában néha megfájdul a szíve esténként. Menetrendszerűen letelep­szik a televízió elé, mire a maci megmossa a fogát, és nem ül mellette senki. A szoba ugyanaz, a képek a falon mintha köszöntenék minden este, Pumukli ott rosszalkodik az asztalosműhelyben — de hol vannak a gyerekek? Régen három gyerek nézte a mesét vele együtt, aztán a legnagyobb elma­radt, mindig valami fontosabb dolga volt, később a középső is. Amíg a legkisebb ott volt vele, nem érezte ilyenkor egyedül magát. De újabban már ö is magnót hallgat a másik szobában, és ha lelkesen kiabál neki, hogy jöjjön, mert megkezdődött az esti mese, azt feleli: — Kit érdekel? Pedig a Pumukli olyan aranyos, nemrégen még együtt derültek rajta. A másik szobában Michael Jackson énekel, a gyerek jól felhangositotta, mintha süket volna, és másképpen nem hallaná. Nézi Pumuklit, és lassan szomorúsággal telik meg a szive. Vége a gyerek­kornak. Es mégis: estéről estére odaül a tévé elé, és megnézi a mesét. Mintha várna valakire. Emlékeiben ott vannak a gyerekek, amikor még kicsik voltak, és annyira, de annyira tudtak nevetni és örülni a mese valamilyen kedvező fordulatán. Es velük ő maga is. Vacsora után ott ül, néni mulasztja el egyetlen este sem. Mostanában egyedül, de tudja, hogy nem mindig lesz így. A gyerekek megnőnek, de jönnek majd az unokák. Talán őket várja esténként a tévé előtt. Megint lesznek majd kicsik körülötte, akikkel együtt nézheti majd, akiket betakarhat mese után. Hányféle válság adódik egy asszony életében, mire megöregszik? Mind­egyik közül ezt érzi a legszomorúbbnak. Kettesben lenni Pumuklival. B. Zs. JEVGENYIJ TARASZOV: O, ezek a gyerekek! Saját tévedéseiket a gyermekűk nevelésében a szülők soha nem bocsátják meg a pedagógusoknak. * A neveletlen gyerekeket is ugyanúgy nevelik, mint a jól nevelte­ket, csak éppen hamarabb engednek meg nekik mindent. * Vajon célszerű-e megtiltani a gyerekeknek azt, hogy az alkotás tüzével játsszanak? * Kicsi gyerek — kicsi gönd; nagy gyerek — nagy taps. (Mizser Lajos fordítása) Mesét (is) a gyermeknapra Május utolsó vasárnapján a gyér- • mekeíc napját világszerte megün- neplik. Az UNICEF, az ENSZ szervezete elsősorban az éhező, a bizonytalan jövőjű kicsik jogai ér­dekében emeli fel szavát. Nálunk pedig napok óta harsogják a rádi­ók, a televíziók, és hirdetik a lapok, hol, milyen programmal, játékkal, ajándékkal várják az ünnepeiteket. Az egész napos rendezvénysorozat sok helyütt hétfőn még az alma ma­terekben folytatódik: tanulás he­lyett játszás, bábozás, és sorolhat­nám, mi minden várja őket. Holnap azonban a családok fénypontja is a gyermek. Előkerül­nek az ajándékok. Ám rohanó vilá­gunkban, amikor este csak a reggel elmondott intelmek folytatására és a számonkérésre jut idggP a gyer­meknapon ne csak a tárgyi öröm­szerzésre fussa. Aki teheti, kísérje el leányát, fiát egy-egy rendezvényre, sőt, akár részt is vehet némelyiken. Mert a futóverseny utolsójának lenni is öröm — apa, anya kezét fogva. Legalább ezen a napon ne legyen a gyermek magányos, szo­morú. Érezze a törődést, ami végül is nem azonos a „mindene megvan” jelszóval. A súlyos ezrekért össze­halmozott „minden” hamar semmi­vé válik a kicsik szemében, szívé­ben, ha nincs, ki leüljön velük építe­ni, szerelni. Az édesanyák is nyu­godtan mondjanak le a házi teen­dők valamelyikéről, hogy jusson idő például a régi baba újraöltözte- tésére, az együttvarrásra. Sőt, nap­nyugtával is vegyünk erőt magun­kon, hogy ne maradjon el a ma­gunk mondta esti mese, amit nem pótolhat a legjobb Walt Disney- tévéműsor sem. —pulai— 1 2 3 4 5 6 7 ■ 8 9 10 11 12 13 ■=? 14 m 15 16 3 17 18 3 19 20 3 21 3 3 22 1 23 24 3 26 r r 28 1 29 30 3 31 ■ ■ ■ 3 32 33 34 3 35 ü i 36 1 37 □ 38 ■ ■ ■ E 39 40 1 41 □ 3 42 E 43 44 45 H 46 47 48 . E 49 50 51 3 52 E 53 54 55 3 E E ■ E 56 57 58 E 69 ■ 60 E 61 62 63 E 64 65 H E Áruházban — Ez az öltöny pompásan áll a kedves vevőn, mintha egyenesen rá szabták volna — dicséri portékáját az eladó, majd így foly­tatja: — és olyan olcsó, hogy mi ezen semmit sem keresünk. A vevő ezt nem hiszi: — Ugyan kérem, ha semmin sem keresnek, akkor miből tartják fenn magukat? A választ a vízsz. 1. és a függ. 14. sorban találják, meg­fejtésül ezt kell beküldeni. VÍZSZINTES: 1. Az eladó válasza (zárt betűk: H, M, G, I). 14. Gyomirtó növényvédő szer. 15. Az eső egyik kedves jelzője. 16. Gép­kocsimárka. 17. Angol törvény (act). 19. Francia filmszínész (Jean). 20. Tetőfedő anyag. 23. Takarmánytároló. 24. Becézett Árpád. 25. — vonal: a két világháború között kiépített erődítményrendszer a francia—né­met határon, francia területen. 29. Pán isten hangszere. 30. Görög betű. 31. A felszántott és bevetett föld porhanyóvá egyengetése. 32. Induiatszó. 22. Leg betűi. 35. ...’ Helens, angol város. 36. Római ötszázöt 37. Adnak neki. 38. Á kérdezés művészete, helyes mód­szere. 39. Egykori tornászegyesület. 41. Galli­um vegyjele. 42. Argon vegyjele. 43. Üt idegen rövidítése. 45. Két névelőnk. 46. Híres Szíriái romváros, az asszír Guzana. 49. Fába vés. 50. Mez betűi. 52. Szerencse a lottóban. 53. Kal­cium és nitrogén. 54. Házat emel. 56. Szovjet filmrendező (Mihail). 57. .. .voluntas Supre­ma lex. Az abszolitizmus jelmondata: a király akarata a legfőbb törvény. 59. Kiejtett kettős betű. 61. Idegen női név. 62. Hangremegtetés a zenében. 64. Klabund: Krétakör c. színművé­nek női főalakja. Bajor Gizi nagy szerepe volt. FÜGGŐLEGES: 2. Szeretette), átfog. 3. Városi közúti jármű. 4. Kecskemét irodalmár polgármestere volt (Elek). 5. Lábatlan Géza. 6. Sír. 7. Exkirályné. 8. Német ág (ast). 9. C betűnk egyik régi alakja. 10. Madár. 11. Esze van. 12. Becézett női név. 13. Olasz női név (Patti). 14. A vízszintes 1. számú sor foly­tatása (zárt betűk: Á, K, K, T). 18. Kortárs irodalomtörténész és kritikus. 21. Végelátha­tatlan, terjengős. 22. A sötét éjszaka egyik jelzője. 25. Eltisztítja az edényeket. 26. Japán társasjáték. 27. Nagy Ádám. 28. Telegram. 34. Egyforma betűk. 37. Nagyobb kosár. 40. Finnország harmadik nagyvárosa. 44. Tüzes pecsenyebor. 47. Elek. 48. Rangjelző. 51. A Berni-Alpok csúcsa a Finsteraarhom cso­portjában. 53. ... publico. Latin kifejezés: nyilvánosan. 55. Angol idő (... is money, az idő pénz). 56. Második világháborús szovjet repülőgép. 58. „Mentsétek meg lelkeinket”! 59. Tengeri halfajta. 60. Hév betűi. 61. Ezer- negyvenkilenc a régi Rómában. 63. Visszaül. 65. Egyforma betűk. VALLÓ EMIL Beküldendő: vízszintes 1. és függőleges 14. A május 20-án megjelent rejtvény belyes megfejtése: vízszintes L: Feledd el a bánat keserű perceit, függőleges 13.: de sohasem azt, amire megtanít. Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény meg­fejtői közül könyvutalványt nyertek: Filus Ti­bor, Kiskőrös; Takács Ferenc, Gara; Pozsár Jánosné, Pálmonostora; őzr. Szalay Lajosáé, Kecskemét; Szvitek Lajos, Kélesbalom; Ben- cze Sándor, Kiskunfélegyháza; Hégely Fe­renc, Dunaharaszti; Sárosy József, Baja; Ki­rály Tibomé, Orgovány; Kőváry Andorne, Szabadszállás. MESESÁSOK ÖREG Fazekas Anna muzsikáló verssorai, Róna Emy színes rajzai mesélik el neked a mátraalji történetet egy sete-suta őzgidáról az Öreg néne őzikéje című könyvben. Egyszer egy gidácska lábát törte az erdőben. Az arra ballagó öreg néni találta meg, ölbe vette, hazavitte és meggyógyította. Telt-múlt az idő, a kicsi őz visszament az erdőbe, ám egy tavaszi éjjel újra kopogtatott az anyókánál: nem egyedül jött, hozta kisgidáját... Szüleid szivéhez is hozzánőtt hajdan e gyönyörű mese, most számukra is meglepetést tartogat a Móra Kiadó. Az új kiadás az ismert történet folytatását is közreadja: Őzanyó címmel írta sok évvel ezelőtt — a már elhunyt — Fazekas Anna. Ha szereted a verseket, keresd a boltban vagy a könyv­tárban Utassy József Hóembérség című könyvecskéjét. Rövidebb, hosszabb versek sorát találhatod majd az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó részetekre készített köteté­ben. Mi jut például eszedbe a fagyról? Utassy Józsefnek ez: Jég tündököl. / Hó szikrázik. / Hallgatom: / egy kis veréb / kopogtat az / ablakon. Csodaszép, színes könyveket adott ki az Origo-press is. Cakó Ferenc Kotorka, az engedetlen kis vakond félelme­tes utazását meséli, rajzolja le.,Hogyan él a vakond? Hogyan ismerkedett meg a denevérekkel, a békákkal, a pókokkal, az egérkével, a cicával, az emberek világával? Megtudod a Kotorka cimű mesekönyvből, mely sok rajz­zal, kevés szöveggel készült, hogy a kicsik is könnyen olvassák. Csipikével, a törpével már biztosan találkoztál a televí­zióban, rádióban. Ez a meseregény a már jól olvasó kisdiákoknak fog izgalmas perceket okozni. Tudod Csi- pikéről, hogy olyan pici, mint a kisujjad, aranyos, jóked­vű, rendes kis törpe, aki az erdőben él, egy bükkfában? Fodor Sándor könyve most bemutatja a gonosz törpét, megismerkedhetsz Csipike és Kukucsi történeteivel, a boldog óriás Csipikével és Tipetupával, a csöppnyi leány­kával. A Móra Könyvkiadó Hetedhét Magyarország sorozata dél-dunántúli meséket gyűjtött össze Tölgyfa vitéz cimű, színes könyvében. A népmese különös világában Mirkó királyfi, a vasorrú banya, a meztelen király, a kisgömböc, a tölgyfa vitéz történeteit olvashatod ... sok mesében feltűnik majd régmúlt történelmünk egy-egy pillanata (a törökök, Mátyás király esetei) is. Mátyás királyról szól a Móra Könyvklub tagjainak nyomtatott Mátyás király tréfái című kötet (aki nem tagja az iskolákban, könyvtárakban szerveződött Móra Könyvklubnak, az a könyv régi kiadásait a könyvtárból tudja kölcsönözni, mert ez a könyv csak a klub tagjai i részére készült). Milyen is volt Mátyás király? Igazságos! — mondjátok kórusban. De vajon azt is tudod, hogy nagyon szeretett tréfálkozni, szeretett mindenről maga meggyőződni? Mátyás nevéhez fűződik a budai kutyavá­sár, az Okos Katica, Kinizsi Pál története; sok-sok men­demonda maradt fenn a nagy királyról. Negyvenkét ked­ves történetet találsz a most megjelent kötetben. k. m. Tölgyfa vitéz. CAKÓ fíftlHC mÜ ORVOSSZEMMEL Az epekövességről Rovatunkban többször esett szó az epekövességről, mégsem érdek­telen foglalkozni vele, hiszen ez is népbetegség. A 65-70 éves városi lakosság 20-25 százaléka hordoz­hat magában, azaz epehólyagjában követ, epehomokot. A kevesebb mozgás, a zsíros táplálkozás előse­gítheti az epehólyagban történő kő­képződést. Az is igaz, hogy a kövek nem egyformán okoznak panaszo­kat, görcsöket. A gömbölyű, sima felületű, kiadósabb kövek sem jel­zik feltétlenül létezésüket. Viszont a kisebb, egyenetlen felszínű kövek erős görcsöket válthatnak ki, oly­kor beékelődve az epecsatornába. A drasztikus hasi fájdalmak nem is utalnak mindig pontosan a görcs kiindulási helyére, azaz az epehó­lyagra. Nemritkán sugároznak a szívtájékra'vagy a has bal oldala, a vállak valamelyike felé. Főleg az időskori epekövesség okoz jellegte­len, általános panaszokat: étvágy­talanság, teltségérzés, székletzavar, ritkábban görcs. A máj megna­gyobbodását eredményező epepan­gás lényeges panasz nélkül is felveti — különösen idősebb korban — az epekő gyanúját. A kiadósabb epe­pangás a szemfehéije szolid sárgu- lásával is járhat. Ezek mellett a fo­gyás és tartósabb étvágytalanság mindenképpen indokolja a kivizs­gálást. • A erősebb görcsök, a nagyobb fájdalmak és a heveny gyomor-bél tünetek a fiatalabb életkor sajátsá­gai az epekő kapcsán. De ilyen kor­ban is vannak rejtélyesebb megjele­nési formák. Emlékezetes egy hu­szonéves fiatalember esete, akinél állkapocstáji fájdalmak jelentkez­tek, melyeknek helyi magyarázata nem volt. Kiderült viszont, hogy számos kis epeköve van. Ezek sze­repét bizonyította az a tény, hogy az epehólyag eltávolítása után pa­naszai megszűntek. Az epekövek, eltekintve a fájdalmaktól, görcsök­től, sok működési zavart, epecsa- torna-elzáródást okozhatnak, a fe- lülfertőződésre hajlamosítva. A da­ganatképződést is elősegíthetik. Sokan azt hiszik, hogy a köves epehólyag eltávolítása minden problémát megszüntet. Sajnos, ez tévedés. Tény azonban az, hogy a köves epehólyag eltávolítása a na­gyobb veszélyt kiküszöböli. Dr. Honti Géza MARAFKÓ LÁSZLÓ: Pályadíjam Száraz, hűvös helyen tartandó. Minőségét korlátlan ideig megőrzi. Az előcsarnokban álldogáltam, és unalmamban a kezemet bámul­tam. Aznap volt műhelygyakorla­tunk az iskolában, a hideg víz nem vitte le az olajpiszkot a bőrredők­ből, a körmök alól. Aztán bemehettünk a nagyte­remnek nevezett hodályba, amely­ben egyéb, szürke napokon filmve­títéseket, néhány lézengőré számító műszaki előadásokat, kiállításokat, meg holmi nagygyűléseket tartót-, tak. Most viszont ünnep volt a MEGYEI irodalmi pályázat díjki­osztása, amelynek eredményét, va­lamint a pályamunkákat majd a MEGYEI lap is közli. A díjazot­takkal, a zsűri tagjaival, valamint a hozzátartozókkal együtt lehettünk vagy húszán az ötszáz fős terem­ben. (Ma már minek szépíteni: ta­lán tucatnyian.) A dijakat — azt hiszem — a Ta­nár úr adta át. Én a ragyogó első díjat vehettem át, volt még egy elő­kelő második és egy megbecsült harmadik helyezés is. Továbbá né­hány reményteljes dicséret. A hoz­zám képest idősnek számító, de még harminc alatti harmadik helye­zettjeges tekintetére jól emlékszem. Lírikus önérzettel gyilkos pillantá­sokat lövellt a neki taknyosnak szá­mitó versfaragó felé: felém. Ma már felidézhetetlen, de bizto­san magvas, mi több: magas röptű beszélgetésbe elfegyedve sodród­tunk a kijárat felé. A Tanár úr kö­zelében lépdeltem; őt atyai jóaka­rómnak tekinthettem, írásaim mél- tánylójának és pártfogójának. Az előcsarnokban észrevettem, hogy elkésve bár, apám is ott áll. A Tanár úr nyomban hozzálépett, s bár nem nekem szánta, hallottam, amint felém bökve a fejével, azt mondja: „Költő”. ■ A Tanár úr — visszafogottsá­gukban is keserű beszámolóimból - tudhatta, hogy apám némileg másképp ítéli meg e ténykedést. Egyszer a gyárból hazaérve, azt mondta: „Csak ne legyél te író, azo­kat mind becsukják. Vagy fel­akasztják." Hangjából nem is annyira aggo­dalom, mint történelmi megfelleb- bezhetetlenség csengek ki. Ama íróhiányos időszakot későbbi ol­vasmányain) alapján is úgy ítélhe­tem meg, hogy apám kijelentésének legfeljebb az. első része állta meg a helyét. De az elhivatottságtól eltérí­teni szándékozó véleményét — nem jogszolgáltatási alapon — akkori eszemmel nem fogadhattam el. Sőt, az írói sors veszélye csak még job­ban megerősítette eltökéltségemet a költészet hatalmáról. Az ehhez hasonló nézeteltérések miatt viszont apámmal nemigen hánytam-vetettem meg az alkotás különleges belső rezdüléseit. Immár költőnek nemcsk érezve magam, de kineveztetve is, másnap az örömtől elfúlva olvastam a ME­GYEI lapban az eredményhirde­tést, meg röpke, de veretes műve­met. Az utcán lépdelve bizonyos voltam benne, hogy mindenki ol­vasta a hirt, ha a szembejövők nem ismernek is, de elég annyi, hogy én tudom: köztük járok, és ha az isme­retlenek tudnák, hogy én vagyok az, biztosan rajonganának értem. Lebegtető volt ez az ismeretlen is­mertség. Az ismerten ismeretlenség. A nagyság mámora. Kéjes elégtételt éreztem az. egyik, az irodalmi finomságokra érzéket­len tanárom gonoszkodása felett: ’ egyszer majd ő is megtudja, kivel volt igazságtalan, de akkor már ké­ső lesz. Mi tagadás: én előre megbo­csátok neki, de vajon megbocsát-e neki az utókor? És sajnáltam őt. Az újsághírt természetesen ki­vágtam, egy noteszbe ragasztottam. Mire megsárgult a silány rotációs papír, a pályázat többi résztvevője teljességgel kihullott a világiroda­lomból. A második díjás nyomtala­nul eltűnt, a harmadik díjas becsü­letes pedagógus lett. Az egyik, di­cséretben részesített pályázó fiata­lon meghalt. Évtizedre rá a Tanár úr is. 1 I / Az újságpapir előbb eltöredezett, s ha hozzáértem, peregni kezdett, mint az ősi pergamen. Aztán elpor- ladt. Én élek, ami nem mondható túl nagy dicsőségnek. S noha azóta jártak jobb idők is az írókrá, mi több: azok is hazajár­nak, akik valaha világgá mentek, a valamikori fiúi fölény beismeréssé ért; Akár a felköttettetést is vállal­nám, hogy újra hallhassam apám mondatát, mely előhívná azt a lebe­gést, amitől mámorító ize lesz a hét­köznapoknak. De akárhogy szeret­ném is, a falak nem hajolnak el előlem, mint a sás, s nem rajong körül a napfény, a dolgok nem for­dulnak ki önmagukból, mint vala­ha, csak itt vannak, tapinthatóan és érzékelhetően, mint a beteljesedő idő: a be nem teljesedés!

Next

/
Thumbnails
Contents