Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-24 / 121. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 24. HONISMERET—HELYTÖRTÉNET A kórház másik „névadója” Kevés város növényzetét írták le olyan tudományos alapossággal, mint Kecskemétét dr. Hollós László, az ezredévi ünnepségek tiszteletére kiadott kitűnő tanulmánykötetében. Boldogabb tájakon ilyen • teljesítményért a szerző holtáig élvezheti közügyekkel foglalkozó polgártársai megbecsülését. Bár sohasem övezte honunkban az akadémikusokat, mint a műveltebb — és éppen ezért gazdagabb — országokban természetes tisztelet, mégis elszomorító Hollós László főreáliskolai tanár emlékének elenyészése. A Szekszárdon 1859. június 18- án született természettudósnak sem volt szerencséje Kecskeméttel. Csak minisztériumi fenyegetésre vállalt itt, 32 évesen, műegyetemi és tudományegyetemi tanulmányok után, kémia—fizika tanári diplomával, növény- és ásványtanból, valamint kémiából szerzett bölcsészettudományi doktori címmel, hétévi nevelősködés után kisegítő tanári állást. Szívesebben dolgozott volna a képességeinek megfelelőbb, egyetemi tanszéken, Entz professzor mellett. Édesapja óhajára minden gimnáziumi osztályba másutt beiratkozó (tanult Baján és Kalocsán is) Hollós László úgy látszott, ezúttal tévedett. Távlatosan gondolkodó városvezetőket talált Kecskeméten, akik nem funkció, politikai ügyeskedések, baráti kapcsolatok szerint osztogatták a tudományos feladatokat, hanem a bizonyított tehetség, a rátermettség, a várható ügybuzgalom volt az irányadó ... Az addig kevés, ám színvonalas tanulmányt publikáló, bámulatos szorgalmú főreáliskolai tanárt kérték föl a Kecskemét múltja és jelene című kötet két fejezetének megírására. Az időközben rendes tanárrá kinevezett dr. Hollós László még korábban kelt, még később tért nyugovóra, még aszkétikusabban élt. Mindent munkájának rendelt alá. Kerülte a társaságot. Neki köszönhető, hogy a minisztérium kétezer- kétszázszoros nagyítású mikroszkópot adományozott a főreálnak. Az ifjú tudóst az éjfél mind többször találta a csodálatos szerkezetnél. Ügyesen rajzolt, festett, maga készítette a szükséges ábrákat, illusztrációkat. Megtanulta az állatpreparálást. Maradék szabad idejét a természetben töltötte. Kora gyermekségétől rajongott az erdőkért, a virágos rétekért. A természet templomában is dolgozott: növényeket gyűjtött, megfigyelte a virágokat, az állatvilágot. Meglepődve tapasztalta, hogy a Duna—Tisza közén színesebb, gazdagabb a növényvilág, mint azt |j szakirodalom sejtette. Csaknem félezer, korábban itt ismeretlen gombát írt le az akadémiai tagságát megalapozó, Kecskemét vidékének gombái című, a tudós társaság támogatásával a fővárosban kiadottmonográfiájában. 1934gombafélét sorolt fel nemek, osztályok szerint. Ő sajnálkozott a legjobban, hogy több, tervezett gyűjtőút- járól kénytelen volt lemondani LEVI’S GYÁRTELEP 6400 Kiskunhalas, páyMtot HIRDET PÉNZÜGYIGAZDASÁGI VEZETŐ munkakör betöltésére Feltétel: felsőfokú szakirányú végzettség. Bérezés: megegyezés szerint. Cím: Kiskunhalas, Kötönyi út 15. 1237 kényszerűnek érzett távozása miatt. A természettudományokat is kedvelő, őt támogató Hanusz István igazgató halála után idekerült új főnöke, Kacsóh Pongrác üldözte el a Kiskunság fővárosából. A társadalmi érintkezés formáira oly érzékeny korban a frissen kinevezett, „ablaküveg monoklis”, az akadémikusnál 12 évvel fiatalabb új igazgató egyszerűen letegezte Hollóst. Hihetetlen áldozatokkal összeszedett, csoportosított, kezelt gombagyűjteményét kiparancsolta megszokott helyéről, a növénytan egyik legnagyobb élő magyar tudósával állattant oktat- tatott. Ismét bebizonyosodott, hogy egy rossz, közönyös főnök tucatnyi buta rendeletnél többet árthat. Meglévő értékeket pusztít, bimbózókat fagyaszt le értetlensége. A megbántódott Hollós eltüzelte, megsemmisítette pótolhatatlan gyűjteményének nagy részét. Elhamvadtak, vagy a szeméttelepen elrohadtak a Kecskeméten föllelt gombák, a homoki földben termett virágok, a külföldről érkezett cserepéldányok. Tíz nap múltán, 1911. július 16-án Hollós előbb félévi szabadságot kért, majd örökre elbúcsúzott Kecskeméttől, a tanítástól. Hiába próbálta elhatározása megváltoztatására rávenni Kacsóh utóda. Szomszédok Megtapasztalhattam az elmúlt évtizedekben, hogy minél értékesebb egy műalkotás, annál kisebb kockázattal bírálhatók esetleges fogyatékosságai, bemutatásának, megjelenítésének gyengeségei. Jaj annak azonban, aki „bántani” mer egy mégoly gyönge operettet, megnézheti magát a silány magyarnóták elmarasztalója, egy amerikai szu- pergiccs fanyalgó fogadtatását pedig egyenesen a dolgozók elleni merényletnek tekintett néhány éve egy női szocialista brigád. Vállalt feladatom azonban szókimondó őszinteségre kötelez. Véleményem szerint ellaposodott a legnézettebb sorozat, a Szomszédok. Kimondom, még ha a mindig mérges operaénekessel gyűlne meg emiatt a bajom. A kitűnő színészek egyre kevésbé tudják életre lelkesíteni a tézisszerepeket. Az első hónapokban a kitűnően egyénített figuráknak köszönhetően eltekinthettünk a bemutatott élethelyzetek elfogadható hitelesítésétől. A forgatókönyv is megalapozottabb volt, előkészítette a bekövetkező fordulatokat. Most mintha újságokból kiollózott szólamokat szajkóznának, közhelyek váltakoznak sematikus megnyilatkozásokkal. Mintha a siker túlságosan is megnyugtatná a még mindig népszerű sorozat alkotóit. * * * Számomra az angol labdarúgókupadöntő volt az elmúlt hét legnagyobb televíziós élménye. Láttam már színvonalasabb mérkőzést, szebb gólokat, bravúrosabb cseleket. Itt is hibáztak jó helyzetekben a játékosok, de mindenért kárpótolt a látvány, a küzdelem. Senkinek sem fordult meg az agyában, hogy ki kit fizetett le. Az első Szerették volna tovább maguk között tudni a kiváló tanárt, nevelőt. Az intézet közös értesítőjében így búcsúztatta Szántó Kálmán: „a nagy természetnek több és őszinte híve egy iskolából sem került ki, mint az ő keze alól. Széles és magas tudományos látóköre átfogó erővel kereste ki és találta meg a természet nagy kincsesházából mindazt, ami értékességénél fogva érdekes is, s a maga tudós rajongását szuggesztiv erővel tudta tanítványaiba átplántálni. A tudományos lelkiismeret kíméletlen szigorúságával volt bírája tanítványainak erkölcseikben, tanulmányaikban is, e szigort gyakran érezték, arra azonban nem volt eset, hogy valaha egyetlen egyet is igazságtalannak találtak volna.” A diákok szeretete sem tartóztatta. Megvált drága pénzen szerzett szakkönyvtárától, hazamenekült a Dunántúlra. Hosszú évek után kezdett újabb munkákba. A méltánytalanságok miatt meg- hasonlott a világgal. Felesége tragikus halála után még látogatókat sem fogadott. Csaknem ezer tulipánjának, Leghorn tyúkjainak és csodálatos bélyeggyűjteményének élt. Három nagy monográfia, mintegy száz tanulmány maradt utána. Ezeknek több mint a fele mikológiái (gombatani) munka, kilenc a virágos növényekkel foglalkozik. Kecskeméti vonatkozású könyvei, tanulmányai (köztük a geológiai viszonyokról írt dolgozata), a helyi lapokban (részben Corvinus álnévvel) közölt cikkei a városismeret nélkülözhetetlen forrásai. Alkalomadtán külön összeállítást közlünk a Szikrát, Ágasegyházát, Bu- gacmonostort leíró útirajzaiból. A főreált alapítvánnyal támogató tanár neve mégis megörökítő- dött Kecskeméten. Lelkes és tehetséges diákja, Hoffmann József, tanára iránti tiszteletből Hollósra változtatta nevét. Példaképének ösztönzésére vállalta a tudományos kutatás gyönyörű gyötrelmeit. Maga is híres emberré Vált, a tuberkulózis elleni küzdelem nagyjai közé tartozott. Nem méltatlant választott névadójának Bács-Kiskun megye kórháza. Akarva-akaratlanul két nagyszerű emberre emlékeztet tehát a megyei kórház neve. Heltai Nándor perctől az utolsóig megszállottként küzdött az angol iparváros két csapata. Hittek az üdvözítő győzelemben, tudták, hogy a sikerért semmi sem drága. Szegényebbé válna a sportvilág, ha néhány tízezer huligán kiiktatná a világ sportéletéből a szigetország labdarúgását. Mindegyik játékos vállalta a kockázatot, nyoma sem volt a nálunk megszokott ■— és nem csak a labdarúgásban megszokott — alibijátéknak. (Úgy csinálunk, mintha csinálnánk valamit ...')» Tudom, hogy előre kiszámíthatatlan: mennyire szórakoztatja a közönséget egyik-másik sportesemény. Tudom: kevés a televízió pénze. Mégis, az elmúlt héten mintha túl sok helyet kapott volna a képernyőn a sport. * * * Ügyeink felelős tudósítójaként a televízió is felhagy a korábbi lerendezésekkel. Egy-egy országos akciónál, nagyobb rendezvénynél elvárták a Szabadság téri intézménytől a nemzeti lelkesítést. Nemzetközi vásárunk csak iparunk, úgymond, nagyszerű eredményeinek felvonulása lehetett. A kiállításról nyilatkozók versengve bizonygatták az ipari sereglés szükségességét. Mondvacsinált érvekkel bizonygatták hasznosságát, abból kiindulva, hogy minden jó, amit mi csinálunk. Szakított végre ezzel a gyakorlattal a televíziónk. Vasárnap délután okosan vizsgálódott a BNV a nemzetközi vásárok tükrében című műsor, kell-e nekünk évente két nagy vásár és ha igen, miként lehetne — átvitt értelemben — jövedelmezőbbé fejleszteni. így kellene mérlegelnünk más, részben a szokás hatalmából élő, nagy rendezvényünket is. KÉPERNYŐ H azánkban eddig csak a hegyekben, a kőbányák közvetlen közelében működtek kisebb kőlapgyártó üzemek. Ezek képtelenek voltak kielégíteni az országos igényeket. Márpedig az igények léteztek és léteznek ma is, hiszen a különböző kőlapok talán az épületek legesztétikusabb burkolóanyagai. A Bácsépszer kalocsai, kiskőrösi és kunszentmiklósi építésvezetőségeinek környékén az utóbbi másfél évben csökkent az építőipari tevékenység iránti kereslet. A piaci igény és a gazdasági kényszer hatására fogalmazódott meg a Bácsépszer szakembereinek fejében a gondolat: Kalocsán létre kell hozni egy kőlapgyártó üzemet. A döntést követően 1988 novemberében fogtak hozzá a 40 millió forint értékű beruházás kivitelezéséhez, amelynek során felújították a régi salakblokküzemet és hozzáépítettek egy új csarnokrészt. A munkát rekordidő alatt végezték el, hiszen idén áprilisban már meg is kezdték a próbaüzemet. A tervek szerint még ebben az esztendőben több mint 10 ezer négyzetméternyi kőlapot gyártanak. Jövő évtől viszont már 30-40 ezer négyzetméternyire növelik ezt a mennyiséget. G. B. • Első munkafogás- ként ilyen sablonokba öntik a betont, a kőport és a különböző kődarabokat. m ' |§É • A kőlapok csiszolással kapják meg csillogó, fényes felületüket. (Balra). • Kiss János üzemvezető az új üzem mutatós mintakollekciójával. RÓJ MEDVEGYEV: ítéljen ü történelem Az itt következő részlet Rój Medvegyev Ítéljen a történelem című, a Kossuth Könyvkiadónál ebben az évben megjelenő Sztálin-életrajzából való. 7. RÉSZ Sztálin elbeszélget Jezsovval Az óriási méretű, 1937—1938. évi terror egyre érezhetőbb hatással volt az ország politikai hangulatára. Valamennyi börtön és tábor elképesztően zsúfolt volt, a belügyi szervek személyi állománya nem győzte a kihallgatásokat, de a több millió fogoly őrzésével sem boldogult. Sztálin már elérte a terror kibontakoztatásakor maga elé kitűzött célokat. Változásra volt szükség, hogy az eredmények megszilárduljanak. Sztálin, aki mestere volt a politikai villámhárításnak, tisztában volt ezzel. Fokozatos kegyvesztettség Nyikolaj Jezsov belügyi népbiztost 1938 áprilisában kinevezték „másodállásban” vízi közlekedési népbiztossá. December 8-án viszont a központi lapok utolsó oldalain, a Krónika rovatban rövid hír jelent meg arról, hogy Nyikolaj Jezsovot, saját kérésére, felmentették a belügyi népbiztos tisztségéből, de megmaradt vízi közlekedési népbiztosnak. Jezsov helyett a Szovjetunió belügyi népbiztosa Lavrentyij Berija lett. Közvetlenül Jezsov leváltása után a belügyi szervekben letartóztatási és leváltási hullám indult meg. Letartóztatták és főbe lőtték Jezsov valamennyi helyettesét és közvetlen munkatársát. Másokkal együtt letartóztatták és hamarosan főbe lőtték Sz. Regyenszt, Sztálin sógorát. Regyensz felesége Sztálin második feleségének, Nagyezsda Allilujevának volt a testvére. 1937-ben Regyensz irányította a belügyi népbiztosság fővárosi főnökeként a tömeges megtorlásokat Moszkvában. Nyikolaj Jezsov eközben néhány hónapig szabadlábon volt. 1939. január 21-én Sztálin mellett ült annak az ünnepségnek az elnökségében, amelyet Lenin halálának 15. évfordulója alkalmából rendeztek a Nagyszínházban. Jezsov az SZK(b)P Központi Bizottságának tagjaként részt vett a XVIII. pártkongresszuson, s az első'üléseken az elnökségben ült. Az újonnan választott központi bizottságban azonban már nem találjuk ott a nevét. Nem történik róla említés a kongresszus gyorsírói jegyzőkönyvében sem. A XVIII. kongresszus egyik küldöttje, aki tagja volt annak a bizottságnak, amely a hagyományok szerint megvitatta a megválasztandó központi bizottság összetételét, a következőket írta barátainak az ülésről: „Amikor a kongresszus a Kremlben a vége felé közeledett, az egyik teremben összeült ez a bizottság. A résztvevőkkel átellenben, a hosszú asztalnál, akár a színpadon, ott ült Andrejev, Molotov, Malenkov. Mögöttük a sarokban telepedett le Sztálin, és pöfékelt a pipájából. Andrejev közölte, hogy a kongresszus a végéhez közeledik, ezért jelölteket kell javasolni a megválasztandó Központi Bizottságba. Elsősorban az előző Központi Bizottság tagjait vették fel H. N. „Kőlapok az Alföldről
