Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-23 / 120. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 23. Az MSZMP-reformkörök országos A katonai alakulatok megkezdték az tanácskozásának dokumentumai A reformköri mozgalom platformja (TERVEZET) Szegeden, 1989. május 20-án az MSZMP-tagok több mint száz reformkörének 440 képviselője öt szekcióban eszmecserét folytatott egy közös platformtervezet kimunkálása céljából. Valamennyi szekció írásba foglalta javaslatait. Ezek alapján készült az alábbi dokumentum, amelyet ezúton nyilvánosságra hozunk, a reformkörökben és az MSZMP egész tagsága körében további vitára bocsátunk. A tanácskozás résztvevői kinyilvánították szándékukat, hogy e platformtervezetet alapul véve, a következő hónapokban szorosan együttműködnek egy részletesebb reformprogram pártkongresszust megelőző kimunkálásában. I. ' Mai összetett világunk annak az ázsiai típusú despotikus posztsztálinista rendszernek a válsága, amely Magyarországon 1948 után épült ki, majd az 1956 utáni számos elmozdulás, finomítás, reformtörekvés és átmeneti siker ellenére ma már működésképtelen. A rendszer lebontása, demokratikus és szocialista irányultságú meghaladása szükséges és sürgető. A reformkörök mind a múlt terhétől való megszabadulás, mind a párt megreformálása, mind a válság leküzdése érdekében elvetik az ideológiai dogmákat, a pragmatizmus öncélúságát. Javasolják egy olyan ideológiai koncepció kimunkálását, amely tartalmazza az európai és a magyar progresszió, a szocialista mozgalmak mellett a polgári radikalizmus, liberalizmus és a népi mozgalom időtálló értékeit is. Módszeresen felül kell vizsgálni az 1956 novembere óta született ideológiai határozatokat. Rehabilitálni kell mindazokat, akiket e határozatok szellemében hátrány ért. Az MSZMP reformköreinek országos tanácskozása a múlt kritikus felülvizsgálatakor szükségesnek tartja megerősíteni, hogy a magyar külpolitika ragaszkodjon az ENSZ alapokmányához, az'Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet helsinki záróokmányához. Nincs egyetlen olyan nemzetközi politikai törekvésünk sem, amely ellenkezne ezeknek az okmányoknak a betűjével és szellemével. Fontosnak tartjuk, hogy hazánk megkülönböztetettjó viszonyra törekedjen szomszédaival, külön is azokkal, amelyekkel közös politikai, katonai szövetség tagja. Bízunk abban, hogy törekvéseinknek senki sem tulajdonít szándékunktól idegen tartalmat. A szembenálló katonai tömbök egyidejű felszámolásával párhuzamosan — vagy megfelelő nagyhatalmú garanciák megléte esetén — támogatjuk hazánk sOn- legességét. II. Az emberek aggódva látják az ország helyzetének romlását. A válság hatásai sújtják a társadalom minden területét, nyomasztó terheket raknak a lakosság egyes rétegeire, különösen a pályakezdő, családalapító fiatalok, a nyugdíjasok, a többgyermekesek és más hátrányos helyzetűek vállára. Súlyosbítja a helyzetet az eluralkodó politikai és erkölcsi válság, a kiúttalanság érzete. A lakosság romló egészségi állapota, az életkor csökkenése, a halálozási mutatók növekedése, a természeti környezet felelőtlen pusztítása, az elavult oktatáspolitika és az elhanyagolt településpolitika kérdésessé teszi a nemzet jövőjét. A kialakult helyzetért az MSZMP-t — ezen belül döntően a nemzeti sorskérdések, a régóta mutatkozó figyelmeztető jelek iránt érzéketlen politikai vezetőket — súlyos felelősség terheli. A pártállam, a kialakult gazdasági, politikai, társadalmi berendezkedés, a vezetők személyétől függetle- nül is, magában hordta a struktúra működésképtelenné válásának, az 1948 utáni modell válságba jutásának szükségszerűségét. A politikai reform és benne az MSZMP átalakítása nem járhat sikerrel, ha elszakad a társadalom tagjainak mindennapi életét egyre nehezebbé, kilátástalanabbá tevő folyamatoktól. Kudarcra ítélt minden olyan törekvés, amely a makrostruktúra egészét az egyes alrendszerek egyidejű, átfogó reformja nélkül kívánná korszerűsíteni. A válságból kivezető utat a modell egészére kiterjedő/rendszerszemjéletű reform- program kidolgozása és következetes megvalósítása garantálhatja, amely átfogja a társadalom minden szféráját: a gazdaságot, a politikát, a kultúrát, az infrastruktúrát, az élet- és gondolkodásmódot, a makro- és mikrostruktúrát egyaránt. A struktúraváltással növekednek a társadalmon belüli feszültségek, nagyobb lesz a leszakadó rétegek gondja. Ezek kezelésére konkrét elképzelések kellenek. A párt „vonuljon ki” az államból, az államigazgatást szakemberek l végezzék. Történjen meg a népképviselet és az államigazgatás elkülönítése. Átfogó közigazgatási reform szükséges. Az állam vonuljon vissza saját illetékességi körébe. Szűnjön meg a társadalmi szféra egészét átfogó állami ellenőrzés és beavatkozás. A kultúra és az infrastruktúra költségeinek biztosításánál meg kell szüntetni a rendkívül sok kárt okozó maradékelv érvényesítését. Véget kell vetni a hamis ideológiai elvek alapján évtizedeken keresztül folytatott értelmiségellenes politikának. Biztosítani kell a tudomány, a kultúra és a művészet autonómiáját, a szellemi szabadságot. Jelenlegi válságunknak fontos része az értékválság, az értékhiány. A párt kötelezze el magát a következő emberi, társadalmi alapértékek mellett: az egyén szabadsága, a demokrácia, a nyilvánosság, a szociális biztonság, a család, az egészség, a teljesítmény, a tudás, az egészséges környezet. Az MSZMP eddigi gyakorlatában többnyire figyelmen kivül hagyta az ökológia szempontjait. Politikájának képezze fontos részét az emberi lét biztosítására, a természet egyensúlyának fenntartására, a környezet védelmére való törekvés. El kell'távolítani az egyéni és közösségi autonómiát, a civil társadalom újraszerve- ződését és az önigazgatás kibontakozását gátló jogi és más akadályokat. Különösen támogatni kell az önkormányzati formák létrejöttét, megerősödését. Az MSZMP-nek az egyetemes emberi érdekek és a nemzeti szempontok jegyében kell újragondolnia az internacionalizmus, a nemzetközi szolidaritás korábbi elveit és gyakorlatát. Nemzeti alapra kell helyezkednie, döntéseinek mozgatórugójává a nemzet érdeke váljon. Az MSZMP-nek felelősséget kell vállalnia a határainkon túl élő magyarság és a hazánkban élő kisebbségek sorsának alakulásáért. Az MSZMP reformkörei hitet tesznek az európai „közös ház” megteremtésének gondolata mellett, szorgalmazzák a Duna- medencében élő népek egymásra találását. . in. A gazdasági reform elvi alapjait a következőkben látjuk: 1. Reformálni csak működőképes rendszert lehet. A jelenlegi nem az. Rendszer- váltásra van szükség. 2. !sFöl kell lépni a teljes ellehetetlenüléssel és az annak keretei közötti hatalomátvételt célzó — nyílt vagy rejtett — törekvésekkel szemben. 3. A politikai demokrácia és a szabadság alapja a gazdasági demokrácia, amely az „államigazgatási tulajdon” alapzatán nem hozható létre. Valódi tulajdonosok kellenek. 4. Gazdaságunkat nem lehet felülről, az állami bürokrácia által kidolgozott reformcsomagok révén dinamizálni. Az egyén és az általa átlátható közösségek közvetlen érdekeire kell támaszkodni. A magyar gazdaság elhúzódó és egyre mélyülő válságának alaptényezője a jelenlegi merev és mozdulatlan szerkezet mellett a kibékíthetetlen ellentmondás a növekedés és az egyensúly között. A reform megtorpanása óta eltelt másfél évtized tapasztalatai bizonyítják, hogy a gazdaság növekedése vagy mesterséges dinamizálása csak az egyensúly gyors romlása, az egyensúly helyreállítása pedig legfeljebb stagnálás, sőt visszaesés mellett volt lehetséges. Ennek, a világgazdasági'térvesztésünket fokozó, belső leépüléssel párosuló, szerencsétlen váltógazdálkodásnak a legfőbb oka a magyar gazdaság szerkezeti alkalmazkodóképtelensége, ami mögött a piacellenes szervezeti, irányítási és tulajdonosi struktúrák húzódnak meg. Az elmúlt másfél évtizedben az elavult szerkezet korszerűsítése helyett a gazdaságpolitika már két ízben is elodázta a reformokat azzal, hogy helyettük a külső forrásbevonásra alapozott látszatnövekedést erőltette, aminek következtében viszont az ország oly mértékben eladósodott, hogy ma már az eladósodás növekedésének fékezéséhez is a belföldön megtermelt jövedelem növekvő hányadát kell külföldön kihelyezni. Végleg elmúlt tehát annak lehetősége, hogy á szükséges szerkezetváltást zömmel belföldi források fel- használásával hajtsuk végre. A legutóbbi öt év hibás gazdaságpolitikájának ezért — a társadalom újabb áldozatainak értelmetlenné silányulása mellett — az a legfőbb kára, hogy szembeállította egymással az egyensúly és a szerkezetváltás követelményeit, ezzel kikezdte gazdaságunk fejlődésének távlatait is. Ma már sokai nagyobb ára van a modernizációnak, mint lett volna öt évvel ezelőtt. A társadalom egyre kevésbé képes és hajlandó viselni az egyedüli esélyt jelentő szerkezetkorszerűsítés rövid távon koncentráltan jelentkező költségeit.- Meg kell próbálni a lehetetlent: a külső egyensúly helyreállítását célzó szigorú pénzügypolitika és a szerkezetváltást ösztönző vállalkozói mozgástérbővítés követelményeinek összebékítését. A feladat nem megoldhatatlan. Tévedés ugyanis, hogy az egyensúlyőrző pénzügyi szigor általában és elvileg ellentétes a szerkezetkorszerűsítést kikényszerítő intézményi reformokkal. A mai gazdaság- politika alapvető hibája nem az, hogy pénzügyi megszorításokkal él, hanem az, hogy kizárólag a bankrendszer pénzpolitikája restriktiv, s ez nem kiegészíti, hanem helyettesíti a vállalkozók mozgásterét bővítő, a gazdaság rugalmasságát fokozó egyéb reformlépéseket. A közhiedelemmel szöges ellentétben ugyanis a költségvetési politika egyáltalán ' nem visszafogott, hiszen az elvonásokat, adóbevételeket messze meghaladja a szélesebb értelemben vett kormányzati szektor költekezése. Ráadásul a költségvetési csatornákon szinte korlátlanul kiáramló pénz éppen azokat a területeket tartja mesterségesen életben, amelyek a világpiaci szempontból hatékony szerkezetnek nem képezhetik részét. Ä szocialista export és a veszteséges termelés támogatása, továbbá a soha meg nem térülő nagyberuházások — mint amilyen lett volna a nagymarosi vízlépcső — felemésztik a gazdaság összes belföldi megtakarítását, így nem marad erőforrás a hatékonyan gazdálkodó vállalatok kezdeményezésére megvalósítandó szerkezetkorszerűsítés számára. A népgazdasági jövedelem újraelosztásának mai iránya és mechanizmusa kifejezetten szerkezetkonzerváló hatású. A feladat nem a szigorú pénzpolitika feladása, hanem a veszteségtérítő célzatú költségvetési újraelosztás felváltása a bankok és a vállalkozók tőkepiacán megvalósuló közvetlen erőforrás-átcsoportosítással! Ahhoz, hogy a gazdaságpolitika képes legyen összehangolni a szerkezetváltás és az egyensúlyőrzés követelményeit, az alábbi területeken van egyszerre és együttesen szükség az intézményi reformok kritikus tömegére: 1. a külgazdasági politika irányainak és mechanizmusainak — mindenekelőtt a KGST-együttműködés tartalmának és formáinak •— gyökeres átalakítása; 2. a hosszú távú vagyonérték növelésében érdekelt tulajdonosokat, plurális, kiegyenlített és piacerősítő hatású tulajdonszerkezetet teremtő tulajdonreform; 3. a bevételek és kiadások rugalmas együttmozgását biztosító, a humán infrastruktúra kiegyensúlyozott fejlődését garantáló, a hiányt, illetve adósságot piaci módon finanszírozó, nyilvánosan jól ellenőrizhető államháztartás létrehozása; 4. versenyző üzleti bankrendszer, modem biztosítók, befektetési társaságok és nyugdíjpénztárak, továbbá sokszínű ügynöki hálózat alkotta pénz- és tőkepiac teremtése; 5. elsősorban a felzárkózást ösztönző, ugyanakkor a végleges leszakadást gátló, a társadalmi esélyegyenlőséget fokozó szociális védőháló kialakítása; 6. gyökeres korszerűsítésre szorul a gazdasági állam is, amit az ellensúlyok egyensúlyára kell helyezni. Elválasztandó — a gazdasági kormányzat, — a jegybank, — a piacvédő és -erősítő intézmények és — az állam vagyonát kezelő intézmények; 7. meg kell szüntetni azt a mezőgazdasági politikát, amely még a komparatív előnyöket jól kihasználó, világpiaci mércével mérve is hatékony gazdálkodókat fejlődés- képtelenné tesz. A gazdasági reform kulcskérdése a tulajdonreform, mivel végső soron minden gazdasági és politikai hatalom forrása a tulajdon. A tulajdon sorsát hosszú távon meghatározó átalakulási és földtörvény jelenlegi tervezetei elfogadhatatlanok. 1. Az átalakulási törvény nem technikai jogszabály, hanem burkoltan megvalósítja a tulajdonreformot. 2. Áz átalakulási törvényben foglalt tulajdonreform lényege, hogy ingyenesen szétosztja a társadalmi vagyont olyan személyek között, akiknek jelentős része nemhogy tulajdonosként, de még menedzserként sem bizonyította, hogy hatékonyan tud sáfárkodni ezzel a vagyonnal. 3. Az átalakulási törvény nyomán kialakuló tulajdonszerkezet végleg rögzítené a mai monopóliumokat, a piacellenes összefonódásokat és megakadályozná a valódi tőkepiac létrejöttét. 4. Az átalakulási törvényben a plurális tulajdonszerkezet szerves kifejlődésének előfeltételeit kell szabályozni. Ennek részeként rendelkezni kell: — az állami vállalatok és szövetkezetek társasággá való átalakulásáról, — az állami vagyonkezelés rendszeréről, — biztosítékokról a monopolisztikus tulajdonkoncentráció ellen, __ — az önkormányzati és a társadalom- biztosítási tulajdonról, a tőkepiac felvevőképességével párhuzamosan előrehaladó vagyonértékesítésről, — a vagyonértékelésről. Az állami tulajdon reformja meg kell hogy akadályozza a rendelkezési és haszon- élvezeti privilégiumok átmentését (például a részvénytársasággá átalakított állami vállalatok részvényeinek az állampolgárok között valamilyen módszer szerinti, egyenlő arányban való szétosztásával). Nem fogadható el az a javaslat, amely az állami vagyont a kezelő tulajdonába adja. A földtörvénynek településeink tartós létalapját kell biztosítania. IV. Az MSZMP maga is súlyos válságban van. A politikai intézményrendszer átalakítása megindult, ezzel azonban nem tart lépést az MSZMP belső átalakítása. Pártunknak jelenleg nincs megfelelő nemzetipolitikai programja, hiteles vezetése és mozgósítható tagsága. Olyan pártot akarunk, amely politikai elveiben, szervezeti formáiban és működési rendjében kezdeményezően igazodik politikailag is tagolt társadalmunk plurális intézményrendszeréhez, a többpártrendszerű demokráciához. Mindezek megteremtéséhez a párttagság teljes köre által demokratikusan választott küldöttek kongresszusára van szükség, melyet ez év őszére javasolunk összehívni. A kongresszus feladata nemzeti válságkezelő program kialakítása, egy mozgalmi jellegű párt alapstruktúrájának körvonalazása, az ehhez szükséges új szervezeti szabályzat kidolgozása, valamint a reformprogram következetes megvalósítására alkalmas, hiteles vezetők választása. Az MSZMP káderpártból, osztálypártból váljon marxista elkötelezettségű, baloldali közösségi párttá, amely merít a huszadik századi szocialista mozgalmak és a polgári progresszió értékeiből. Szakítson a demokratikus centralizmussal, működését jellemezze a teljes pártdemokrácia (nyilvánosság, platformszabadság, pártszavazás, évenkénti munkakongresszus stb.). A tagság mozgalmi önszerveződése révén alakuljon ki a párt belső horizontális és vertikális kapcsolatrendszere, felépítése. Szorgalmazzuk és segítjük az új típusú — a tanácsi és a parlamenti- választási rendszerhez igazodó Sí lakóterületi párt- szervezetek létrejöttét. Szükségesnek tartjuk a párt névváltoztatását. Ebben tükröződjön a megújuló párt demokratikus szocialista jellege. A következő értékeket kell a megújult pártnak tetteiben is vállalnia: a szolidaritás, a tisztességes munka és az abból való megélhetés lehetősége, a szociális érzékenység, az esélyegyenlőség, a társadalmi önszerveződés és demokrácia. A politikai demokráciát olyan értéknek tekintjük, amely a korábbi diktatórikus hatalomgyakorlással szemben érvényesülni engedi a tudást és a szakértelmet. Csak a párton belüli teljes nyilvánosság teszi lehetővé a párt átalakulásának megkezdését és a tagságnak a döntési folyamatokban való érdemi részvételét. A (tárton-belüli áramlatok nyilvánosságát bj^tósító a Platform című újság folyamatos megjelenése. Amegújultpárt alapvető feladatának tartjuk a demokratikus jogállamiságba történő békés átmenet elősegítését, annak határozott kijelentését és biztosítását, hogy sem a hatalom megszerzéséhez, sem a hatalom megtartásához nem alkalmaz erőszakot. Ennek érdekében nyitott minden felelős társadalmi, politikai szervezettel történő együttműködésre, nemcsak a központi, hanem a helyi szervezetek szintjén is. V. A jelenlegi válsághelyzetből hazánkat csak egy társadalmi kiegyezés mozdíthatja ki. Mindenkinek érdeke, hogy ez a kiegyezés egy demokratikus jogállamba vezető átmenetet szolgáljon és ez az átmenet békés legyen. Minden politikai erőnek felelősséget kell vállalnia a példa nélkül álló történelmi vállalkozás sikerre vitelében. Természetesnek tartjuk, hogy a fő felelősséget az MSZMP-nek kell vállalnia, amelynek 40 évnyi kormányzása a társadalmat a jelenlegi válságba juttatta. A felelősségből adódó feladatokat csak egy gyökeresen megújult párt képes ellátni. A szükséges fordulatot két lépcsőben képzeljük el: a hatalom megosztásában, majd a megosztott hatalom társadalmasításában. A) 1. Minimális konszenzust kell teremteni a gazdasági összeomlás, az anarchia, az erőszakos visszarendezés, a jelenlegi patthelyzet állandósulásának elkerülése érdekében. E veszélyek megszüntetésének legfőbb eszköze a hatalom megosztása. 2. A hatalom képviselőinek — szakítva eddigi halogató taktikájukkal — azonnal érdemi tárgyalásokat kell kezdeniük az Ellenzéki Kerekasztal képviselőivel. Felszólítjuk az MSZMP Központi Bizottságát, hogy legközelebbi ülésén hozzon ilyen értelmű határozatot. A tárgyalásokkal hiteles, a társadalom bizalmát élvező politiku- , sokat bízzon meg. Ha a Központi Bizottság ennek a felszólításnak nem tesz eleget, akkor szükségesnek tartjuk, hogy a hatalom nevében a kormány vagy a parlament tárgyaljon. 3. E tárgyalások során megegyezésre kell jutni a demokratikus átmenet feltételeit megteremtő sarkalatos törvényekről: a pártokról, a sajtóról, a választójogról, a büntető törvénykönyv módosításáról, a köztársasági elnöki intézményről, az alkotmánybíróságról, a népszavazásról és a biztonság kérdéseiről szóló törvényekről. Meg kell egyezni a köztársasági elnöki posztra jelölendő személyek köréből, a választások időpontjáról és rendjéről, továbbá az MSZMP vagyonának megosztásáról, a szerveződő pártok működési feltételeinek megteremtéséről. 4. A tárgyaló felek kölcsönösen vállaljanak kötelezettséget arra, hogy lemondanak az erőszak alkalmazásáról, az azzal való fenyegetésről és szervezetileg is fellépnek minden olyan irányzat ellen, amely az erőszak alkalmazását nem utasítja el. Vállaljanak kötelezettséget arra is, hogy a tárgyalások során kiegyezésre, nem pedig egymás politikai lejáratására törekszenek. Külön kérjük a demokratikus ellenzéket, hogy az utóbbi időben örvendetes módon reformirányba elmozdult kormány iránt a tevékenységéhez szükséges lojalitást biztosítsa. 5JJavasoljuk, hogy a reformkörök minden szinten vegyék föl a kapcsolatot az Ellenzéki Kerekasztal helyi képviselőivel. A'koalíciót is alulról! Üdvözöljük, a Tolna pieggájpártl^ttság» äSH| MSZMP regionális helyi szervezeteit a példa követésére. 6. Támogatjuk azt a javaslatot, hogy gazdasági és szociálpolitikai kérdésekről a különböző szakszervezetek és érdekvédelmi szervezetek bevonásával többoldalú tárgyalások kezdődjenek. B) Miközben az említett tárgyalások haladéktalan megindítását szükségesnek tartjuk, le kell szögeznünk: a mai magyar társadalom politikai erővonalait nem kizárólag a hatalomhoz való viszony határozza meg. Úgy gondoljuk, a társadalom széles rétegei egyaránt érdekeltek a jelenlegi társadalmi-gazdasági modell radikális megváltoztatásában. Az új modell alapvető értékeiben is jó eséllyel alakítható ki közmegegyezés. Ilyen értékeknek tartjuk a tulajdonformák sokszínűségének talaján létrejövő hatékony piacgazdaságot, az egyéni és a kollektív szabadságjogokat, a többpártrendszer keretei között biztosított népszuverenitást, az önigazgató és autonóm civil társadalmat, a leszakadó társadalmi rétegek iránti szolidaritást. Ezen értékek mentén hosszú távon széles társadalmi koalíció alakulhat ki, amelynek első lépéseként kezdeményezzük a fordulatban érdekelt valamennyi politikai erő műhelybeszélgetéseit, függetlenül attól, hogy ezek mely politikai szervezethez tartoznak. E beszélgetések is járuljanak hozzá ahhoz a széles nemzeti közmegegyezéshez, amelyben az ország új alkotmányának alakulnia kell. AZ ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁS SZERKESZTŐBIZOTTSÁGA NYILATKOZAT Nagy Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt alapító tagja, az ország 1956-os törvényes miniszterelnöke politikai koncepciós per áldozata lett. Az MSZMP reformkőreinek országos tanácskozása a felelősök helyett, megköveti a hozzátartozókat, egyúttal javasolja, hogy az MSZMP Központi Bizottsága még a június 16-ai gyászszertartás előtt ebben a szellemben foglaljon állást. A reformkőrök képviselői részt kívánnak venni Nagy Imre és társai temetésén, és kérik a szertartás szervezőit, hogy helyezhessék el a síron koszorúikat. , MSZMP-REFORMKÖRÖK ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁSA FELHÍVÁS Az MSZMP reformköreinek szegedi országos tanácskozása felhívja a reformköröket, hogy gyűjtsenek aláírásokat környezetük párttagjai körében pártértekezlet helyett pártkongresszus összehívásának támogatására. Kérjék a párttagokat, hogy nevük és párttagsági könyvük számának feltüntetésével követeljék: őszre hívjanak össze pártkongresszust, amelynek küldötteit a tagság demokratikusan, platformok alapján, alulról felfelé válassza meg. Szeged, 1989. május 20, MSZMP-REFORMKÖRÖK ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁSA elvonulást (Folytatás az 1. oldalról) Érdekes ellentmondás, hogy a Zsen- min Zsipao hétfői számában teljes szövegben leközölte a hadsereg lapjának előző napi vezércikkét, amely arra szólítja fel a katonákat, hogy szilárdan támogassák a Li Peng miniszterelnök által bejelentett és a Teng Hsziao-ping vezette központi katonai bizottság által jóváhagyott rendkívüli állapot végrehajtását. A vezércikk szerint az, ami Pekingben történik, hasonlatos a „kulturális forradalom” kezdetéhez, maroknyi ellenséges elem kerítette hatalmába a diákokat, olyan összeesküvő banda, amelynek nyilvánvaló célja a kommunista párt hatalmának és a szocialista rendszernek a megdöntése. További ellentmondás, hogy hétfőn katonai helikopterekről olyan röplapokat dobtak a tüntető diákok és lakosok közé, amelyek arra hívják fel az embereket, hogy határolják el magukat az ellenséges elemektől és nyújtsanak segítséget a biztonsági szerveknek és a hadsereg egységeinek. A kínai főváros szívében, a Tienan- men téren és az annak közelében levő pártközpont előtt hétfőn gyakorlatilag egész nap tartott körülbelül 300 000 pekingi lakos és diák tömegtüntetése. Az előző tüntetésekkel ellentétben ä hétfői megmozduláson tulajdonképpen egyetlen követelés kapott erőteljes hangot: azonnal mondjon le Li Peng miniszterelnök. Kínai források tudni vélik, hogy a párt- és az állami vezetésen belül eles vita folyik annak az új helyzetnek az értékelése körül, amelyet az idézett elő, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vált nemcsak a három nappal ezelőtt kihirdetett rendkívüli állapot érvénybe léptetése, hanem a hadsereg bevetése is. Megfigyelők ezzel a vitával hozzák ösz- szeiuggésbe a hadsereg lapjának kemény hangú vezércikkét is. Abban minden megfigyelő egyetért, hogy a feszültség lecsendesítése és a helyzet normalizálása érdekében a kínai vezetésnek mielőbb elhatározásra kell jutnia, mert valóban fennáll az a veszély, hogy az, ami Pekingben történik, országos problémává válhat. A diákok mindenesetre optimisták: hétfőn elkezdték a nagytakarítást a Ti- enanmen téren és a legújabb jelentések szerint közel hétezer diák — akik a pekingi diákok támogatására érkeztek a fővarosba — hazaindult Pekingből. Felhívások, határozatok és feszült helyzet a Karabah-vidéken (Folytatás az 1. oldalról) lakóinak nevében „A Szovjetunió népeihez” intéztek és Mihail Gorbacsov- hoz. az SZKP KB főtitkárához címeztek. A szerzők a Karabah-hegyvidék AT örményesítésére panaszkodnak és kifejezik készségükét arra, hogy fegyverrel a kézben védjék meg az Azerbajdzsán SZSZK területi egységét. A Sztyepanakerti Városi Tanács V. B. ülésén a közelmúltban a Népi Küldöttek Kongresszusához címzett felhívást fogadtak el, amelyben Karabah Örményországhoz való csatlakozását, a terület státusáról népszavazást, a különleges irányítási rendszer megszüntetését es a párt- és tanácsi szervek munkájának felújítását követelték. A vb indítványozta,-hogy a legfőbb ügyészség vizsgálja felül a Karabah státusát meghatározó 1921. június S-ei keltezésű határozatot. Ezek a megnyilvánulások nem hozzák közelebb a helyzet rendezését. Szovjet értékelések szerint az örmény és azerbajdzsán lakosság józanul gondolkodó része megérti, hogy csak a kölcsönös kompromisszum hozhat megoldást. Kiemelik, hogy a különleges irányítási rendszer a jelenlegi helyzetben szükséges átmeneti intézkedés. ÁZ idegenforgalom nyári tervei (Folytatás az 1. oldalról). bőségesek: paprikaország, a sváb nemzetiségi együttes pedig a hajósi pincefaluban várja a vendégeket. A szervezők az extra igényekre is gondoltak: homokrali Pirtón. Ám nygr ide vagy oda, a szakmákról sem lehet megfeledkezni^, pedagógiai tapasztalatgyűjtést kínálnak Kodály varosában, a szövetkezeti munkáról a Kecskeméti Magyar— Szovjet Téeszben, vagy Félegyházán lehet tájékozódni, a pezsgőgyártás rejtelmeivel Izsákon ismerkedhetnek az érdeklődők. Bár Bács-Kiskun vízben szegény, azért a vízimádókra 'is gondoltak Ti- szakécskén, a Szelidi-, a Vadkertitónál, Lakitelek-Tőserdőn, Kunfehér- tón. De van a palettán lovasprogram és sportüdülés is. Mindezekhez természetesen felkészültek a vendéglátók és a kiskereskedők, akik szinten nagy részt vállalnak az idegenforgalomban. P. S.
