Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-19 / 117. szám

1989. május 19. • PETŐFI NÉPF. • 5 Rendhagyó emlékezés Hankovszky Zsigmondra ENERGIA — JÉGKRISTÁLYOKBÓL Tudom, négy évtizede kecske­méti temetőben pihen és így aligha bántódhat meg az utókor feledé- kenységén, különben is hozzászo­kott hosszú életében a mellőzés­hez/ A perc-emberkéknek teremtő­dött ez a világ, tapasztalta. Jó volna tudatni: vannak azért egynéhányan, akik méltó helyre te­szik a homok hősei sorában. A legeslegelsők közé. Mit számít az, ha emlékezések­ben hosszan méltatják a nála két fejjel kisebbeket, őt jó, ha említik. A régi rendszer, ahogyan leegy­szerűsítve szokták mondani, az urak világa gyanakodva észlelte erős szociális érzékét, társadalmi reformjavaslatait. A helyezkedés­hez nem volt se kedve, se ideje. A tímármester fia a kétkeziekhez vonzódott. Sohase nyitottak rá aj­tót befolyásos urak, volt hivatalbé­li megyei kollégák. Ha újra születhetne, újra így él­ne, kedves Hankovszky Zsig- mond? Eletelve — munka nélkül nincs eredmény, tudás nélkül nincs hala­dás — ma talán még annyi esélyt sem adna az Ön számára, mint a századfordulót megelőző és köve­tő évtizedekben. Jó volna tudni, hogy mit is csi­náljunk gondjaink enyhítésére? Nyugodtabb lennék, ha tud­nám, hogy a homoki kertkultúra ügyeiben bizonyosan azokra hall­gatnak, akik úgy ráéreztek a hol­napra, mint Ön, Hankovszky Zsig­mondi Noha Mathiásznál 26 évvel fia­talabb volt, a szőlőkirállyal egy mond. Nincs hazánkban másik olyan gyümölcsészeti kapacitás, ki a helyi viszonyok között haszno­sabb szolgálatokat tehetne, mint ő. Az ő indítványait haladéktalanul fel kellene karolni, jó tanácsait meg kellene fogadni, mert a homo­ki gyümölcstermelés jóval jövedel­mezőbb forrás, mint a gabonater­melés.” Kecskeméti Lapok, 1913. március 30.) Elnézést kedves Zsiga bácsi, hogy újságcikkszerűen sorolom ér­demeit. Maradandó értékű gondo­latainak, tetteinek töredékét említ­hetem. Szólnom kellene arról, hogy sokan csóválták fejüket, ami­kor a szokásosnál távolabb ültetett szőlőtőkéket. A gyümölcsfák tör­peművelésével is az újítók közé tartozott. Váltócsapos metszéssel ért el jó terméseket úrréti telepén. Máig sajnálható, kedves Zsiga bácsi, hogy mégsem lett munkás­kert Daróczy közi 6 holdas kertjé­ből, noha erre a célra hagyta az utókorra ezt az ingatlanát. Az egykori szerény kollégától is elnézést kérek e nyilvános fölemle­getésért. 1920-tól 1926-ig főszer­kesztőként jegyezte a Kecskeméti Lapok-at, az akkori nehéz idők­ben példás bátorsággal, hazafias­sággal, becsülettel. Sok kisember növelhette jövedelmét az Ön által szerkesztett Kecskeméti Szőlős­gazda segítségével. Ezért is választottam tiszteletem kifejezésére halálának negyvene­dik évfordulóján a megemlékezés­nek ezt a formáját. Amikor a hetvenes évek elején kirobbant olajválság nyomán vi­lágszerte újult erővel kezdtek alter­natív energiaforrásokat keresni, még a legmerészebb fantáziájú ku­tatok sem gondolták, hogy a szük­ség és az emberi lelemény mi min­dent kínál legalább részmegoldás gyanánt a jövőnek. Időközben kiderült, hogy a ha­gyományos tüzelőanyagokon, te­hát a szénen, a kőolajon és a föld­gázon kívül a földkéreg óriási mennyiségben tartalmaz olyan anyagokat, amelyek akár hosszú időre is kielégíthetik az energia- szükségleteket: ezek különböző gázok és víz vegyületei, vagyis a gázhidrátok. Előtérben a gázhidrátok Gázhidrátokat mesterséges úton már másfél évszázaddal ezelőtt is elő tudtak állítani. Első alkalom­mal Davy angol kutató készített klórhidrátot 1810-ben. A csillagá­szati-űrkutatási eredmények alap­ján ismeretes az is, hogy a Nap­rendszer némelyik óriásbolygójá­nak, valamint azok egyes holdjai­nak fontos alkotórészei a hidrá­tok, sőt üstökösök magjában is előfordulnak. Normális körülmények közt, vagyis átlagos földi nyomás- és hő- mérsékleti viszonyok mellett a gá­zok többsége a vízből egyszerűen kiszökik, vagyis az anyag felbom­lik, disszociál. Nagyobb nyomá­son és megfelelő alacsony hőmér­sékleten azonban a víz és gáz ve- gyülete stabil lehet. A gázhidrátok kristályos szerkezete a jégéhez ha­sonlít. Két kristályrácsból áll, amelyekben apró hézagok vannak. Ezekben helyezkednek el a gizmo- lekulák. Leggyakrabban a metán és a víz alkot hidrátokat, de néha más szénhidrogének, így az etán, a propán, a bután is. A gázhidrátok képződéséhez természetesen elegendő mennyisé­gű vízre és gázra is szükség van. Víz bőséggel előfordul az óceáni üledékek pórusaiban, s mint az üledékminták elemzéséből kide­rült, e kőzetek igen sok metánt is tartalmaznak. A metánt minden valószínűség szerint mikrobák ál­lítják elő a következő módon: oxi­dációs környezetben, ami sekély, oxigénnel jól ellátott vízviszonyo­kat jelent, a szerves anyag elég gyorsan elbomlik. A mélyebb, ke­vesebb oxigént tartalmazó tenger­vízben több szerves anyag marad és halmozódik fel. Az üledékek hé­zagaiban levő vízben túl kevés az oxigén ahhoz, hogy az aerob, vagyis az oxigént felhasználó szer­vezeteket ellássa. így az ott élő szervezetek energiatermelésükhöz kénytelenek a környezetükben elő­forduló szerves anyagokat felhasz­nálni. Ilyen, ún. anaerob baktériu­mok — köztük főleg nitrát- és szulfátredukálók — termelik az üledékekben a metánt. Amellett, hogy kevés bennük az oxigén, a mélyebb vizek megfelelő hőmérsékleti és nyomásviszonyaik mellett alkalmasak a metánhidrát stabilizálására. 500 méteres tenger- mélységig — ez magában foglalja a szárazföldek és a mélytengerek közti átmeneti zóna, az ún. konti­nentális lejtő felső részét —, a me­tánhidrát még instabil. Közvetle­nül ez alatt azonban már nem bomlik fel, s valóban itt vezettek először eredményre a kutatások is. A gázhidrátok keresése sokáig azért volt eredménytelen, mert a kutatás fő területe — akárcsak más szénhidrogének esetében — a kontinensek sekély tengerrel borí­tott párkánya, a self volt. Az örökfagy-zónában A tengeri lelőhelyekhez hason­lóan hatalmas gázhidrát-készletek létét feltételezik Kanada és a Szov­jetunió sarkvidéki területein, az ún. örökfagy-zónában. Ezeken a vidékeken a talaj, illetve az alatta fekvő kőzetek csak pár deciméte­res vastagságig engednek fel nyá­ron, az alattuk levő rétegek több száz méteres vastagságban állan­dóan fagyottak. A vizsgálatok so­rán az is kiderült, hogy a gázhidrá- tok ezeken a vidékeken még az örökfagy-zóna alatt, akár 1000 méternél mélyebben is megtalálha­tók. A tengeri és örökfagy-területek gázhidrátjai közt van némi kü­lönbség. Mindenekelőtt az, hogy tengeri környezetben a metán az uralkodó gáz, az örökfagyon pedig az etán és más szénhidrogének is nagy mennyiségben előfordulnak. Ez pedig arra enged következtetni, hogy e gázokat nem kizárólag mik­robák élettevékenysége hozza lét­re, hanem jóval mélyebben elhe­lyezkedő szénhidrogének is felszi­várognak a gázhidrát-zónába. Kérdés, mekkora készleteket rejthet a Föld mélye? A hetvenes évek közepén a nevezetes amerikai Lamont-Doherty Geológiai Ob­szervatórium munkatársai szeiz­mikus módszerekkel, földrengés- hullámok visszaverődésének vizs­gálatával határozták meg az Egye­sült Államok délkeleti partvidéke mentén a kontinentális lejtő alatt rejtőzködő gázhidrát-zóna helyze­tét. 1980-ban a híres, nemzetközi kutatógárdát is foglalkoztató ha­jó, a Glomar Challenger hozott első ízben a felszínre egy gázhidrátot tartalmazó üledékmintát. Azóta már a világ több pontján is sikerült Pofonok Mostanában mindinkább azt ta­pasztalom, hogy néni tudatzavarban szenvedtek honfitársaim, amikor a lo­vaglás magatartásról van szó. Tetszik nem tetszik, vonatkozik ez elsősorban a fiatalabb korosztályokra, ami bizo­nyos mértétig érthető, hiszen nem ren­delkeznek kellő történelmi áttekintés­sel az udvarias viselkedésről. Márpe­dig az embernek minden korban adód- tak — mondjuk igy — ügyei, helyze­tei, amelyekből kulturált módon illett kivágnia magát. Mondhatjuk úgy is: a korszellemnek megfelelően. Visszamehetünk étben a kérdésben a Paradicsomba, ahol bizony elég já­ratlanét voltak ősszűlemk az úri, kor­rekt viselkedést illetően. Amikor pél­dáid dr. Ördög elcsábította Éviké kar­társnőt, a múlva Adóm, ahelyett, hogy maga vett volna elégtétét az őt ét séréemért, mindjárt ajóistenhez járult panaszra, zord ugye a mm fogalmink szerint felért egy mószerolással. Meg is volt a következménye, ez ma már halistennek ismeretes előttünk. Kila­koltatták a házaspárt azon melegében az akkori viszonyoknak megféelő mo­demlakótelepről— lásd lángpallossal eszközölt angyali diszkiséret — 5 a lakáskérdés azóta is megoldatlan. Fe­ketelistára tették engedetlen, könnyen befolyásolható éeinket, meg tanít a véres verejtéktől kezdve é lehet kép­zelni, minden büntetéssel sújtották a szerencsétleneket. Utódaink tcandgattak az esetből Igaz, arid igéd, meglehetősen mereven fogta féaz illemszabályokat Káin, és valami rossz beidegződés folytán idő előtt huliganizmusba keveredett. Bár tette még a családon béül maradt. Később persze éég változatos meg­oldásiformákat talált a férfinem lova­glás ügyei megoldására. Dávid parity- tyázott, a görögök, tengeralattjáró hí­ján, csodafegyverként a falovat vetet­ték be írójánál. A szép Helené csalfa szeméért. A mi Kittizé Pálunk a keze ügyébe eső törököt kapta a szájába, ha beger­jedt. Idővel alattomos módszerekkel is bőven találkozunk. Volt tőr, méreg, selyemzsinór, zsák, háló, nőrablás, de azért általában tiszta kézzé szerette megóvta becsületét az ember. A fekete golyó döntésénél jobban kedvelte, ha pisztolyt szegezett szentbe pisztollyal, vagy kardot rántott kard élen. Minthogy azonban a texasi habitus lejáratta, nemtelenné tette a lőfegy­vert, a szemtől szembe harc orvgyil­kossággá aljasait. Korunk emberepedig itt áll megfu- rődve. Hogyan tovább? — meredezik a kérdés előtte lovagias ügyekben. Vegviik példának a nőügyeket. Nem nyugodhatunk bele, hogy galeri­tempóban. huligánmódra ököllel le­hessen elintézni lovagias ügyeket. Egyrészt a mái nők: erre igen kénye- S !S8 kézzelfogható bizonyítékot találni a gázhidrátok létére. Mekkora a készlet? Mindaddig, amíg a hagyomá­nyos szénhidrogének, tehát a kő­olaj és földgáz árszínvonala a je­lenlegihez hasonlóan mérsékelt marad a világpiacon, a kitermelő­ágazat feltehetően közömbös lesz a gázhidrátok iránt. Addig is első­sorban a kormányzatokra és a nem haszonérdekeltségű kutatóin­tézetekre vár a feladat a további kutatások és a kitermelés lehetősé­geinek kimunkálása terén. A szovjet geológusok már megle­hetősen előrehaladott kutatásokat végeznek a gázhidrát-készletek fel­becsülésére. A csillagászati szám­adatok közlése helyett elégedjünk meg azzal, hogy ha a feltételezett mennyiségnek csak a töredéke léte­zik, az is többszörösen felülmúlja a ma ismert földgázkészletekét. A hidrátokban levő gáz kinyeré­se jelenleg még elég olcsó, s bár technikailag megoldható, üzemi méretekben egyelőre nem gazdasá­gos. ^Szibériában metanolt (metil- alkoholt) pumpáltak a gázhidráto­kat tartalmazó kőzetrétegekbe, amelynek segítségével sikerült gázt felszabadítani a hidrátokból. A hetvenes évek elején a' szovjetek ezzel a módszerrel évi 2 milliárd köbméter gázt termeltek ki. Ugyancsak alkalmazható tech­nikának tűnik az az eljárás, amit a kőolaj-kitermelés hatékonysága érdekében már régóta használnak: gőz benyomása a rétegekbe. Hát­ránya csupán az, hogy lakatlan, arktikus környezetben a munkála­tok igen sokba kerülnek, s az így kinyert energiahordozó ára nem versenyképes a földgázéval. N. G. sek, másrészt nem nézi jószémniél az ilyen afférokat a rendőrség sem. Elmondok egy esetet, ami a szemem előtt játszódott le. Elárulom, hogy nemzedéki különbségeket feledve, a szép bimbónyitogató napsugár hatásá­ra engedtem magam kieséni a Főtér legforgalmasabb’ frontjára. Öregek, középkorúak, de többségében fiatéok süitettük fejünket az édott nappal. Mi, éemedettek, mozdéatlan kép­pé, s jobbára tétlenül élveztük a nap­sugarak zuhogását. Nem úgy az ifjú­ság, amely egyre jobban igyekezett hangsúlyt adni különböző egyéniségé­nek. Ültek, hancúroztak a padokon, karfákon s minél több leányzó ringott el mellettük a széles sétányon, annál inkább erőt vett rajtuk a tavaszi zson­gás. Különösen négyen viselkedtek mind merészebben a falkából. Egyik nagy szemű kislány csípője, valamint libe-libe-libegős járása annyira felaj- zottalelkivilágukat, hogy csordaéak- zatban utána is eredlek a népes sétá­nyon. Nos, ők négyen zsibongva csörtet­tek a nagyszerű kislány nyomában. Ékes és eme szerfölött bő szókincs- csel közölték vele szivük sugallatát. — Van egy kis időd, szivi? — Nem kell egy húszas, szivi?­— Ha tudnád, mennyire kamellak, szivi! — Várlak kis ágyikómba, szivi! Hiába adta azonban legszínesebb tudását a hódításba a Nagy Négyes, a nagy szemű kislánynak pillája se reb­bent, hanem folytatta útját a korzó vége felé, ahol randevúja volt udvarló- javé. De mégsem úgy volt egészen, hogy szeme se rebbent. Mert igenis felszaladt a szempillája, amikor az egyik falkafi megmarkolászta a mel­lét, majd, hogy ijedtében a szava is elakadt, a másik csordahős elgáncsol­ta^ Szerencsére népes volt a platz, így akadt egy férfi dolgozó, aki a nagy szemű kislányt estében elkapta... Hogy —- hogy nem, a Négyesfogat erre kereket oldott. Mit hoz azonban a sors. Visszafelé pj túrra sétált a kislány az udvarlójával, akinek persze mit sem szél iménti ka­landjáról. Am mikor eredeti törzspad­ján ismét megpillantotta a bátor Né­gyet, kivette jobbját udvarlója baljá- ból, s a hozzá legközelebb eső két srácnak akkora fülest szolgétatott, hogy ózok a közeli zenebolt kirakatá­ban diszégő gitárt is nagybőgőnek nézték. , —Bolond vagy? — képedt el az udvarló. Mikor azonban a nagy szemű kis­lány őt röviden tájékoztatta, a még kimaradt Párosnak ö kevert le hatal­masakat, ...Hogy ne érezzék magu­ké megrövidítve.. 1 Na de ez mégsem elintézési máé... Azért is karolnám fel azt a — társaságban felvetett javaslatot, hogy rendezzenek ankétot a televízió­ban a lovagias magatartásról. Tóth István Heltai Nándor időben hívta föl a figyelmet a piaci szempontokra. Azt kell termelni, amit megvesznek, hangoztatta és eszerint kutatott, alakította gazda­ságát. A jó minőséget tekintette elsődlegesnek, de a hozamok és az önköltség viszonyát is vizsgálta. Tapaszjaljhatta, hogy csak ver- senykepSs'äräkkal számíthat Tsiker- re a piacon; Ezért foglalkozott só­kat üzemgazdasági kérdésekkel. Hamar fölismerte, hogy a megfon­tolt műtrágyázás megéri a pénzt, megtérül. Új szerszámokat, műve­lőeszközöket próbált ki. Fogatos szőlőkapájának csodájára jártak. Tudását szívesen megosztotta szomszédaival. Kocsis Pál legkivá­lóbb mesterének tekintette. Rész­ben általa szerkesztett újságokban, szakkiadványokban népszerűsítet­te a korszerű eljárásokat. A kiváló Petrovits István szakíró szerint „tartsuk nagy szerencsénknek, hogy mienk Hankovszky Zsig­Benczúr- festmény a Nemzetinek Gróf Károlyi Gyula portréját ábrázoló fest­ménnyel — Benczúr .Gyula alkotásával — gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum. A nagy értékű képet Sza­bó Loránd, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója adta át Ko­vács Tibornak, a Nemze­ti Múzeum, főigazgató­helyettesének, (MTI- fotó) 9 A „vezér" 1935-ben. nácskozást 1933 februárjában tartot­ták Moszkvában, vagyis éppen akkor, amikor az ország déli részén tombolt az éhínség. Sztálin ezen a kongresszu-, son adta ki a jelszót: „Jómódúvá kell tenni minden kolhozparasztot”. Sztá­lin az éhínség kérdését nem volt haj­landó megvitatni még a Politikai Bi­zottság ülésein sem. Például, amikor Ukrajna Kommunista (bolsevik) Pártja Központi bizottságának egyik titkára, R. Tyerehov arról számolt be ' Sztálinnak, hogy a rossz termés miatt súlyos helyzet alakult ki a harkovi te­rület falvaiban, és gabonakiutalást kért a terület számára, Sztálin fölöt­tébb furcsán reagált a falusi nehézsé­gekről szóló jelentésre. Hirtelen bele­fojtotta a szót Tyerehovba, és ráför­medt: „Azt mondták nekünk, hogy maga, Tyerehov elvtárs, jó szónok. kiderül most, hogy jó mesemondó is. Ilyen mesét kitalálni az éhínségről?! Azt gondolta, megijeszt bennünket, de ez nem fog sikerülni! Nem lenne jobb, ha ott hagyná területi titkári meg KB- titkári tisztét, és belépne az írószövet­ségbe: meséket írna, az ostobák meg olvasnák?...” Egyébként meg kell jegyeznünk, hogy a harmincas évek szovjet irodal­mában semmilyen „mesét” nem lehe­tett olvasni az 1932—1933-as éhínség­ről. Az 1932—1933-as éhínségről tilos volt a sajtónkban említést tenni egé­szen 1956-ig. A harmincas években a „délvidéki éhínség” szavakért sokakat letartóztattak „ellenforradalmi agitá­ció” vádjával. Csak a XXII. pártkong­resszus után kezdte feszegetni néhány író műveiben ezt a korábban tiltott témát. A gyerekek sírnak, kenyeret kérnek „... És szállt a por — szállt a por éjjel-nappal, amíg a gabonát hord­ták. .. Az emberek meg ott álltak za­varodottan. .. A föld is megrepede­zett. .. aztán eljött az ősz, az eső, majd a tél is megjött á hóval. Kenyér meg nincs. A kerületi székhelyen sem lehet venni a boltban — mert a katonai őrség nem engedi oda az embert. Ga­bonát sem árulnak sehol. Ősztől nekiestek a krumplinak, de kenyér nélkül hamar elfogyott. Kará­csonykor elkezdték levagdosni az álla­tokat. A csupa csont-bőr jószágok hú­sa ugyan nem sokat ért. Persze a tyú­kokat is levágták. A húst hamar felet­ték, tej pedig már nem maradt egy kortynyi sem, az egész faluban egy darab tojást nem lehetett keríteni. De a legnagyobb baj: nem volt kenyér... Éjnek évadján felébred az ember, min­den csöndes, sehol egy szó, nem szól még a harmonika sem. Mint a sírban, csak az éhség nem alszik, teljed. A gyermekek a házakban kora reggel­től sírnak, kenyeret kérnek. De mit adjon nekik az anyjuk: havat? És nem segít senki sem... Az állam egy szem gabonát sem adott az éhezőknek, pe­dig a parasztok gabonája tartja fenn. Talán Sztálin nem tudott erről? ... Minden utat őrség zárt el — katona­ság, rendőrség, NKVD, az éhezőket nem engedik ki a falvakból, a városba nem lehet bejutni, a vasútállomás kö­rül őrség, őrzik a legkisebb feltételes megállót is:.. Amikor aztán olvadni kezdett a hó, a falu már nyakig benne volt az éhín­ségben. A gyerekek ordítanak, nem alszanak: éjjel is kenyeret kémek. Az emberek arca olyan mint a föld, sze­mük zavaros, mintha részegek lenné­nek. .. Az éhség ledönti a lábukról az embereket. Kevesebbet járkálnak, egyre többet fekszenek. És egyre csak álmodoznak: kerekek nyikorognak, jön a szekérkaraván, a kerületi szék­helyről Sztálin lisztet küldj hogy meg­mentse a gyerekeket. Az asszonyok szivósabbak, mint a férfiak, elszántab- ban kapaszkodnak az életbe. Pedig az ő vállukra nehezedik a legnagyobb te­her: a gyermek az anyjától kér enni. Vannak olyan anyák, akik csókolgat­ják, babusgatják a gyerekeket: „No, ne ríjatok már, maradjatok békén, hát honnan vegyek kenyeret?” Mások meg mintha az eszüket vesztették vol­na, ordítanak: „Ne bőgj, mert megöl­lek!” És már csépelik is a gyerekeket azzal, ami a kezük ügyébe kerül, csak hogy ne kelljen hallgatni... A gyerekek arca meg olyan öreges, elgyötört, mintha már hetven évet él­tek volna, tavaszra meg már emberi arcuk sem volt, és a szemük, uram- teremtőm! Sztálin elvtárs, -. istenem, láttad te ezeket a szemeket? És Sztálin talán csakugyan nem tudta ezt, hiszen cikket is írt azokról, akiknek a siker a fejükbe szállt... Aztán járvány söpört végig a falun: először a gyerekeket meg az öregeket vitte el, utánuk következtek a közép­korúak: Eleinte elföldelték őket, aztán már erre sem volt erő. így hevertek a hullák szanaszét az utcákon, az udva­rokban, az utolsók meg a házakban feküdtek, ahol a halál érte őket. Csönd lett. Kihalt az egész falu.” A gabonaexport ára Sztálin a döbbenetes éhínség ellené­re ragaszkodott ahhoz, hogy exportál­ják a gabonát a tőkés országokba. Még 1933-ban is, amikor a legjobban tombolt az éhínség, körülbelül 10 mil­lió mázsa gabonát vittek ki az ország­ból. Ráadásul a tőkés országok ekkor gazdasági válsággal küszködtek, úgy­hogy a szovjet gabonáért alacsony árat fizettek. És még valami: az 1932 —1933-ban exportált gabona fele elég lett volna ahhoz, hogy az ország déli körzeteit megóvják az éhínségtől. Ma sem tudja senki pontosan, hány paraszt halt éhen a Szovjetunióban 1932—1933-ban. Sok kutató ötmillió . embert valószínűsít, mások nyolcmil­liót emlegetnek. Ez utóbbi szám való­színűleg közelebb áll az igazsághoz. (Következik: Szergej Kirov meggyil­kolása)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents