Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-17 / 115. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. májas 17. / ffSÍÍKERES KÍSÉRLET BAJÁN Közelítve az iskolát az óvodához Zökkenőmentes átmenet- Tődi Sándor felvételei Az idén mintegy hétezer gyerek kezdi meg Bács-Kiskun megyében az első osztályt. Csaknem egyik napról a másikra alapjaiban válto­zik meg életmódjuk: az óvoda játé­kos, kötetlen légköre után az isko­la szigorú, olykor mereven szabá­lyozott életét kell megszokniuk. A tantervi utasításod között ver­gődő pedagógusnak pedig mind kevesebb ideje marad a gyerekek életkori sajátosságainak figyelem- bevételére, a játékra, a kötetlen be­szélgetésekre, a pihenésre. így lesz a nemrégiben még várva várt isko­lából sok gyermek számára zord kötelesség. E váltás zökkenőmentesebbé té­telére dolgozták ki az úgynevezett óvoda—iskola kapcsolat módsze­rét. Szoták Ferencné, a bajai Ortu- tay Gyula Általános Művelődési Központ vezető óvónője indította el a kísérletet néhány; -vállalkozó kedvű pedagógustársával. Mód­szerük lényege az óvoda és az isko­la közelítése egymáshoz, amit egyebek mellett az általános iskola kötetlenebbé, játékosabbá tételé­vel érnek el. Kezdetben a? óvónők csoport­jukkal együtt kezdték meg az első tanévet. Áhogy a hetek teltek, úgy kapott mind lasebb szerepet az óvó-, s mind nagyobbat a tanítónő, aki kezdetben pusztán megfigyelőként vett részt a kis közösség életében. Mára némileg módosultak a sze­repek: az ismerkedés, a felkészítés már az óvodában megkezdődik. 9 Ők már másodikosok. A tanórák légköre mégis az óvodai foglalkozások jókedvű kötetlenségéhez hasonlít. A tanév végéhez közeledve új arc je­lenik meg a csoportban: leendő ta­nítójuké. Lassanként részévé válik a csoportnak, foglalkozásokat tart, az ünnepélyeken velük izgul; részt : vesz a szülői értekezleten, megkezdi a családlátogatásokat — egyszó­val: ismerkedik. Az óvodások pedig mind többet és többet tudnak meg irányításával az iskoláról. Szep­temberben minden gyermeket pon­tosan ismernek. Tudják, miben ügyes, mely területeken kell fejlesz­teni, hogyan viszonyul társaihoz. .. Az első iskolanapon már jól ismert terem várja az újdonsült diákokat, melynek falairól saját rajzaik kö­szönnek nekik. A tanterem egy betoppanó ide­gen számára sokkal inkább emlé­keztet óvodai csoportszobára, mint a megszokott, padokkal zsú­folt osztályhelyiségre. A polcon kispárnák: a délutáni pihenés el­maradhatatlan kellékei. Ágy híján ezt a szőnyegen ejtik meg. A sa­rokban lemezjátszó, fülhallgató­val, amit a munkájukat befejezők zavartalanul hallgathatnak. Az asztalkák egymással szembe for­dítva, a mesekönyvek elérhető kö­zelségben. Oldott a légkör, a gyere­kek felszabadultak, jókedvűek, pillantásukban nyoma sincs a szo­rongásnak. 1982-ben kezdték meg Baján az , óvoda—iskola kapcsolat kísérle­tét. Az eredmény tehát több gyer­mekcsoport iskolába állításán mérhető immár le. — Azelőtt — továbbengedve a nagycsoportosokat'^ úgy érez­tem, hogy elengedtem a gyerekek kezét. Ebben a formában viszont biztosítva látom a továbbfejlesz­tést, látom, tapasztalom, hogy épí­tenek a munkámra, nem volt elfe­csérelt idő a gyerekekkel töltött három év.[—Veressné Mező Éva, az egyik óvónő egyebek mellett eb­ben látja a módszer lényegét. Tibor Eteléné tanítónő legin­kább az óvodai munka megismeré­séért hálás. — Nagyon sokat tanu­lunk egymástól. A játékosságot, a kötetlenebb munkamenetet ma­gunk is igyekeztünk átvenni. A gyerekek érdekében az iskolát kell az óvodához közelíteni, hogy az átállás — igazodva az életkori sajátosságokhoz hosszabb idő alatt történhessen. Nem elég a gye­rekeket írni, olvasni, számolni megtanítani, amikor napi 9-10 órát töltenek velünk az iskolában. Kell, hogy természetes igényünkké váljon a család szerepének bizo­nyos fokú pótlása. A nevelésről beszélek, melypek kapcsán van mit tanulnunk az óvodától. A gyermekkor töréseinek köny- nyebbé tételéhez, persze, sok egyéb tartozik még az óvoda és az iskola közelítésén túl. Például a bölcsőde és az óvoda közötti zökkenőmen­tes átmenet, ami a gondozónők és 9 Az iskolához közeledve, de még nagycsoportosként. Foglalkozás ének­kel, bábbal. az óvónők hasonlóan jó kapcsola­tán alapulva ugyancsak valóság már Baján. Az általános iskola harmadik, illetve ötödik osztályá­ban az újabb váltás — mely főként a követelményrendszerben és a ta­nár-diák viszony minőségi változá­sában mutatkozik meg — ugyan­csak „finomításra” szorul. Ehhez azonban számos feltétel, így vállal­kozó kedvű pedagógusok is szük­ségeltetnek, olyanok, mint a már említetteken kívül Gasparics Já­nosáé, Fischer Anikó és Hoffmann Antalné óvónők, valamint Jäger Istvánná, Göldner Tiborné, Dikán Péterné tanítónők és az ÁMK alsó tagozatos igazgatóhelyettese, Kiss Zoltánná — valamennyien a kísér­let résztvevői. A tapasztalatok — több mint fél évtizedes munka alapján — igazol­ni látszanak az elméletet. A kísér­leti csoportok remekül vették az általános iskola akadályait, gyor­san beilleszkedtek, a tantervi köve­telményeknek könnyedén, rugal­masan tesznek eleget. A kísérlet tehát bárhol megvalósítható, ahol a két intézmény földrajzi közelsége erre alkalmat teremt. S valószínű, hogy a gyerekek sehol sem bán­nák, ha pedagógusaik az immár járt ösvényen elindulnának. G. Tóth Tímea Kutya­arisztokraták ■ veszélyben A kétlábúak után most már a négylábúak következnek ... A kutyavilág ugyanis a teiToriz- mus, a túszrablás nyugtalanságá­nak légkörében él — írta a .Le Monde, angliai tudósítóját idézve, aki már pontos kifejezést is talált a jelenség leírására: dognapping. Kutyarablás. A Scotland Yard szakemberei a megmondhatói, hogy hosszú, szinte reménytelenül l kitartó munkára van kilátás a bűn­üldözés során, hiszen az áldozatok vallomása a megtalálás esetén is használhatatlan. Marad tehát né­hány nyom. Megmérgezték a ku­tyakiállítás 5000 fontos favoritját. Aztán eltűnt Sukky, a verseny elő­estéjén, s kóbor ebként találtak rá a Temze partján. Ezután Kivi, a terrier következett volna, ám őt a zsarolólevél kézhezvétele után nyomban Spanyolországba mene­kítette a gazdi. Aki viszont nem tehetett ilyen óvintézkedést, az a kiállítási kutyaól mellett hált. Akadt leleményes ember, aki álru­hába öltöztette a túszjelöltet. Szó­val a' Crust’s, a nagy hírű brit ku­tyavásár kiállítói hiheteten trükköt találtak ki a kutyaarisztokrácia vé­delmére. A szervezők ugyanis jobb híján — csak az untig ismételt megoldásokra vállalkoztak: meg­motoztak minden gyanús látoga­tót. Ha a kutyák megjegyzést fűzné­nek a helyzethez, nyilván azt mon­danák: hű, de emberül mennek a dolgok! KÉPERNYŐ Tévémagiszter Miért maradt ki a vegyesbolt jellege ellenére mind’ rokon­szenvesebb Tévémagiszter előzeteséből Vekerdi László elő­adása? (Elnézést, amennyiben műsorváltozás ajándékozta meg a nézőket a legtávlatosabban gondolkodó tudomány- történész előadásával!) Sokan az ő kedvéért kapcsolták vol­na be a készüléket, bár híre közel sem arányos jelentőségével. .Már 1965-ben így írt róla Fodor András: „Az est szenzáci­ója Vekerdi egy-egy megnyilatkozása. Gubbasztva hallgat, aztán mint a megszállt dervis forogni kezd előttünk mérhe­tetlen tudása, erkölcsi tisztasága, személyisége érdes erejének örvényében. [...] érvei közt biztos logikai rend van, éles mondataiban semmi hányavetiség”. Ragyogó egyéniségét, első pillanatra szertelenségnek látszó, mindent magába ol­vasztó sokoldalúságát két évtizede az érdeklődő kecskeméti­ek is megismerhették. A tudás logikájának fejlődésével, a deszka, a kerék, az ökör (!) feltalálásának bemutatásával a televízió megszolgál­ta havi bérét. A többi már ráadás volt. Most is bebizonyosodott, hogy az érdekes embernél nincs érdekesebb műsor. A vasárnapról szinte az új hétbe nyúló TV2-es-beszélgetés sem ringatta álomba az embereket. Már aki kitartott, az új miniszterek véleményére kíváncsian. A kissé fáradtnak látszó Baló György most kevésbé feszes­re húzta a beszélgetés vázát, mint korábban azt tőle meg­szoktuk, de a megnyilatkozók őszintesége (erre is ráéreznek a nézők) és mondandójuk a képernyő elé ragasztotta a fenn­maradókat. Eddig is tudtuk: beteg az ország. Mindmáig helyi tünetek­ről beszéltek az orvoslással megbízottak, vagy lg gyakorta képesítés nélkül — a diagnóziskészítést, a terápiameghatáro­zást maguknak kisajátítók. — Ebben egyetértünk —, közölte Békési László pénzügy- miniszter, amikor a Magyar Demokrata Fórum közgazdász képviselője betegnek minősítette az egész szervezetet és a politikai rövidlátásból az országra erőltetett „vívmányokat” jelölte meg a legfőbb kórokozókként. Tudtommal először mutatták be köntörfalazás nélkül a televízióban, hogy mi­ként alakultak az elmúlt másfél évtizedben bevételeink, ki­adásaink. Az újabb felfogás szerint a beteg megkövetelheti, hogy szépítés nélkül mondják meg: mire számíthat. Enélkül aligha számíthatnak cselekvő közreműködésére az orvosok. A „ha” nehezen bizonyítható feltételezés. Meggyőződé­sem: ha legalább egy évtizeddel ezelőtt Baló Györgynek vagy másnak módja, joga lett volna megkísérelni a valóság feltá­rását, másról vitatkoztak volna a kerekasztal körül. Ha egy évtized múltán természtessé válik, hogy széles körű nyilvánosság bevonásával döntenek fontos közügyekben, bizonyosan vonzóbb jövőkép rajzolódik ki a hallgatók, né­zők előtt az ország helyzetét tárgyaló beszélgetések végén. A politikai közhangulatot mind’ érzékelhetőbben befolyá­soló televízió sokat tehet — ilyen fórumok teremtésével is — a közgondolkodás, a politikai kultúra kívánatos fejleszté­séért. * * * Meglepő, hogy sokkal többet írtak, szóltak a kábeltévé révén vagy más módon hazánkban is nézhető külföldi adá­sokról. Előbb-utóbb ilyen heti jegyzetben összehasonlíthat­juk alkalomadtán a honi kínálatot a külföldiekkel. A minősítéshez gokkal több tapasztalatra volna szüksé­gem, vegyesek eddigi benyomásaim. Magyar sportrendezvé­nyek sem cövekelnek a képernyő elé, de annak határozottan örülök, hogy a tévé jóvoltából megismerkedhettem nálunk ismeretlen labdajátékokkal. A közönség lelkesedése európai gőgünket csillapítja. Tudomásul kell vennünk: sokfélék va­gyunk, színesebb, tarkább a világ, mint sokan hiszik. A kü­lönbözőségek tudata talán segíti kiemelni gondolkodásun­kat a provincializmus gödreiből. A nemzeti adókat jobban kedvelem a rágógumi műholdas közvetítéseknél. Néha hazai meglepetésekkel is szolgálnak — mondjuk így — a világot a szobánkba varázsló műsorok. Örömöm és a meglepetés érzékeltetésére el kell mondanom, hogy ifjúkorom óta vonzódom egy dunántúli focicsapathoz. Hosszú ideje tervezem, hogy megnézem amerikai vendégjáté­kosukat. Azóta sem sikerült eljutnom a Rába partjára, de a Super révén láthattam az új szerzemény csatárt. Majdnem végig közvetítették az USA—Costa Rica válogatotflabdarú- gó-mérkőzést. Az Amerikai Egyesült Államok színeiben lé­pett pályára a gyorslábú játékos. Legalább az ilyen találkozások emlékeztessenek arra, hogy a huszadik század végén járunk! Heltai Nándor SE VELÜK, SE NÉLKÜLÜK? Beszélik, hogy a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezetben felmonda­nak a bedolgozóknak. Kevés a munka. Erről akartunk többet is megtudni, ezért kerestük fel a szövetkezetét. A közös üzem folyosójáról azonban akár vissza is fordulhattunk volna. A faliújságon ugyanis egyebek között ilyen szövegű hirdetmény található: „Gyakorlott gépi varrókat bedolgozónak felveszünk.” A hír tehát nem igaz? A gondolat végére azért kívánkozott a kérdőjel, mert a tapasztalat arra tanít, hogy teljesen alaptalanul nem beszélnek az emberek ... Kevés a bér, 9 •• pr a jovo bizonytalan Gondban a bedolgozókat foglalkoztató háziipar Otthon lenni jó, vagy kényszerűség? Elénk disputát zavartunk meg kollégámmal. Bedolgozók és bent dolgozók között a pulton szemre- valo női és leánykaruhák. Új mo­dellek, rafinált a szabásuk, bonyo­lult a díszítésük. A munkaadónak, a munkavállalónak van mit meg­beszélni. A feladat ezúttal nehe­zebb a szokottnál. Vajon ki miért vállalkozik erre a munkára? A vá­laszok különbözőek, miként a sor­sa is mindenkinek más és más. A közös bennük az, hogy a bedol­gozói vállalkozás egyfajta életfor­mát jelent valamennyiük számára. Retkes Veronika például beteg­sége miatt nem dolgozhat. Két gyerekről gondoskodik egyedül, ehhez kevés a rokkantsági nyugdí­ja. Ki kell egészíteni. Sok a „ren­des” nyugdíjas bedolgozó is. De a fiatalok miért ezt a módját válasz­tották a jövedelemszerzésnek? Nyikos Sándorné és Karsai István­ná a következőket mondták erről: '— Van, aki kényszerből válasz­totta ezt az életformát. Otthon kel­lett maradni a gyerekek vagy a be­teg szülő, miatt. Van, aki önként vállalta. így tudunk teljesen meg­felelni az otthoni kötelezettsége­inknek. Reggel mi inditjuk el a gyereket az iskolába, otthon va­gyunk, amikor hazajön, mi tesszük elébe az ebédet, ellenőrizni tudjuk, hogyan osztja be az idejét, mikor tanul, mit csinál, „kéznél” va­gyunk bármikor, ha szüksége van ránk. S nekünk ez a legfontosabb. De a keresetünket sem nélkülözhe­ti a család, ezért vállaljuk a bedol­gozást. — Mindig kapnak munkát? — Igen, legfeljebb egyszer töb­bet, másszor kevesebbet. Egyedül Szabó Sándorné vála­szolt másképpen: — Megesik, hogy nem dolgoz­hatok. De olyankor legalább pihe­nek. Pólyák Ferencné részlegvezető elmagyarázta, miről van szó: — Ha a szövetkezetben keve­sebb a munka, először a nyugdíjas bedolgozóinkat kérjük meg, hogy legyenek türelemmel. A varrás szá­mukra plusz bevételt jelent, amit átmenetileg nélkülözhetnek. — S ha nem csak a nyugdíjasok­nak nem jut munka? — Az elosztásban elsődleges szempont a megbízhatóság. Hogy kire mennyire számíthatunk álta­lában, s hogyan dolgozik. . ■— Mennyit keresnek a bedolgo­zással? — kérdeztem az asszo­nyoktól. — Az mindig a munkától függ. Ha viszonylag könnyű a feladat, az ügyesek napi 10-12 órás varrás­sal 3800-4000 forintot. Havonta és nettóban. Ugye, ezek után elhiszi, hogy az vállalja a bedolgozást, aki kénytelen, illetve akinek bármilyen okból mindennél fontosabb, hogy otthon legyen egész nap? Engedményekre is hajlandók Az asszonyok — akikhez Barta Béláné és Bajáki Ferencé is csatla­kozott beszélgetésünk közben - mégsem a kevés keresetet pana­szolták elsősorban, hanem azt, hogy munkavállalói jogaik egyike- másika hátrányosabb, mint a kö­zös műhelyben dolgozóké. Sérel­mezik például, hogy sokat: 2000 forint értékű teljesítményt kell nyújtaniuk ahhoz, hogy egyáltalán szabadságot kapjanak. Fájlalják, hogy nekik nem jár fizetett ünnep, hogy a szabadságukba a szomba­tot is beleszámolják. Ez utóbbira Farkas Jenő, a szövetkezét elnöke azt válaszolta: — Ez nem megítélés kérdése, ha­nem matematikai számolás ered­ménye. Hiszen teljesen mindegy, hogy a heti negyven munkaórát öt vagy hat napra osztjuk-e el. Azt azonban meg kell mondani, hogy bizonyos hátrányos megkülönböz­tetésben részesülnek a bedolgozók a bent dolgozókkal szemben. Még most, azok után is, hogy néhány RÓJ MED VEGYE Y: ítéljen a történelem Az itt következő részlet Rój Medvegyev ítéljen a történelem című, a Kossuth Könyvkiadónál ebben az évben megjelenő Sztálin-életraj- zából való. I. rész Sztálin gyermekkora keként 1879. december 21-én szüle­tett a grúziai Goriban. Apja, Vissza- rion Ivanovics Dzsugasvili paraszti sorból származott, de Goriban csiz­madiaként kereste meg a betevőt. Műveletlen, goromba ember volt, semmilyen hatással nem volt a fiára. Ráadásul hamarosan elhagyta csa­ládját, Tifliszbe (Tbiliszibe) költö­zött, ahol egy ideig cipőgyárban dol­gozott.- Betegen tért vissza Goriba. Sztálin még serdülőkorú volt, amikor apja meghalt. Később sohasem emlí­tette apját. (Némelyek visszaemléke­zése szerint Sztálin apja gyakran ke­gyetlenül megverte a kis Szoszót, és sűrűn összeveszett önálló és istenfélő feleségével, aki szűkös keresetével voltaképpen eltartotta a kis családot. A grúz emigráns irodalomban olyan A gyermekkori szegénység és sa- nyarúság kitörölhetetlen nyomokat hagyott Sztálin egész életén: részben ezért vált nagyon korán bizalmatlan és goromba emberré, akiben nyoma sem volt semmiféle szentimentaliz- musnak: rosszul tudott oroszul, ki­sebbrendűségi komplexus gyötörte, ám tele volt ambíciókkal, s mit sem törődött a rokonság és a barátság ápolásának a grúzok számára oly fontos hagyományaival. A családi tűzhely hiánya Joszif Visszarionovics Sztálin (Dzsugasvili) szegény család gyerme-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents