Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-16 / 114. szám

1989. május 16. • PETŐFI NEPE • 5 vállalkozási reform Nyugaton a benzinkutakat szinte kivétel nélkül bérlők vagy tulajdonosok működtetik. Nálunk is sok előnnyel járna, ha bérbe adnák. Minden nagy- vállalkozásnak elsősorban azt kellene megnézni, mit érdemes bérbe adnia. Bőven volna ilyen lehetőség. Önállósítani lehet például a csomagoló részlegeket vagy a jogi ellátást. Erre a folyamatra még ott is nagy lehetőségek kínálkoznak, ahol az állam soha nem erőltette a nagyüzemeket, ahol a kisvállalkozá­sok megkülönböztetett támogatásokat élvezhettek. Ezt az Egyesült Államok példájával illusztrálom: az olajválság után tizenkét év alatt 25 millió új munka­hely létesült úgy, hogy az 500 főnél többet foglalkoz­tató vállalatokban csökkent a foglalkoztatottak szá­ma, és közel 30 millióval nőtt a tíznél kevesebb létszámmal dolgozó vállalkozásokban a munkahely. Az új munkahelyek nagy többsége úgy keletkezett, hogy a nagyvállalatok leépítették azokat a funkciói­kat és alvállalkozásba adták kisvállalkozóknak, amelyekben a tulajdonosi érdekeltség és a rugalmas­ság a nagyvállalati keretek között nem érvényesül. Válaszolnom kell a nagyvállalatok fennmaradá­sában érdekeltek ellenérveire is, arra, hogy: „Nem volna elég jelentkező.” Ez részben igaz. Valóban nem volna annyi jelentkező, amennyire szükség len­ne. De gyanús, hogy ezt az érvet azok a szakemberek hangoztatják, akik a nagyvállalatokat, a nagyszö­vetkezeteket létrehozták. Nagyon sokszor erőszak­kal. De ha a rosszhoz igénybe vehetőnek tartották az erőszakot, akkor nem mondhatják, hogy a jót passzívan lehet és kell várni: A sok kisvállalkozás szervezéséhez nincs szükség az erőszakra és nem is engedhető meg, ám a minél nagyobb politikai és gazdasági biztosíték és az okos meggyőzés feltétle­nül kívánatos. Mit vegyünk át Nyugatról? Korunkban nem képzelhető el olyan hatékony gazdaság, amelyben a munkaerő nagyobbik fele nem kis- és középvállalkozásokban dolgozik. Az is általános tapasztalat, hogy egyre több az olyan gaz­dasági feladat, amelyre a kisebbek a jobbak, ezért minden fejlett tőkés országban az elmúlt évek során nőtt a kis- és középvállalkozásokban dolgozók ará­nya. Egyes szektorokat szinte kizárólagosan ők uralnak. Nálunk azonban a munkaerő-struktúra mindmáig lényegében a nagyüzem módozatának megfelelő maradt. Szinte érthetetlen, hogy szakem­bereink nyugati tanulmányútjaik során csak az al­kalmazott technikát látták, a legmegfelelőbb üzem­nagyságot, a sok kisvállalkozást pedig nem vették tudomásul! Sajnos, azt akarjuk átvenni a Nyugattól, amire egyelőre nincs pénzünk, de azt nem, amit pénz nélkül is meg lehetne csinálni, és ha megcsinálnánk, akkor lenne pénzünk a korszerű technikára is. Nem­csak egyelőre nincs pénzünk a legkorszerűbb beren­dezésekre, de az adott hibás vállalati struktúra mel­lett azok alkalmazása is költségnövekedéssel járna. Ezt az előbbi példával illusztrálva: ökrökkel még a félfeudális környezetben is lehetett olcsón termelni, az izzófejes traktorokhoz már kellett valamiféle inf­rastruktúra, a Rába-traktorok csak fejlett infra­strukturális környezetben térülhetnek meg. Elma­radt gazdasági környezetben a modem technika csak költséges látványosság. Megfelelő vállalkozói érdekeltség mellett az adott technikai bázison is meg lehet a nemzeti jövedelmet kétszerezni, anélkül pe­dig semmiféle más eszközöktől nem várhatunk kellő eredményt. Összefoglalva: a hosszú távon elkerülhetetlen tu­lajdonreform előkészítésének ürügyén ne legyen mód osztogatni, potom pénzért kiárusítani a társa­dalmi tulajdont, viszont ebből adjunk bérbe min­dent a kis- és középvállalkozóknak, ha azoknál a hatékonyabb működtetésre vannak biztosítékok. Cselekedjünk határozottan, elkötelezetten, mert ha nem lesz néhány év alatt pár százezer alkalmazott­ból vállalkozó, akkor nem született hatékony gazda­sági reform. Kopátsy Sándor Trágár mikrofon Az angol illemkódex Lord Chesterfieldnek tulajdonítja a gentleman meghatározását. Eszerint az úriembert jo modor, udvariasság és igazság­szeretet jellemzi. Az Ansa hírügynökség beszámolója alapján azt kell hím nünk, hogy a világ legrégibb parlamentjének mondott londoni Alsőházban megkopott az ősi erény. Az államtitokról folytatott vitában ugyanis az történt, hogy a képviselők hangos nemtetszésüknek adtak kifejezést, amiért a törvénytervezet szövegét nem kapták meg időben. És amikor az egyik konzervatív honatya már sokadik alkalommal szólt közbe, a speaker, az elnök elvesztette türelmét és rákiáltott. Nos, az alkalmi kifejezés kevésbé régi parlamentnek kevésbé gentleman tagjai körében is csak magánhaszná­latban él, ott sem mindenkinél. A legcélszerűbb, ha azt mondjuk, ez a stüusfordülat a magyar köznyelvben, sajnos, mind jobban jelenlevő, fajta- íankodásra buzdító igével adható vissza... A képviselő válasza nem isme­retes. Lehet, hogy nem is hallotta a szöveget. Hallották viszont a mikrofo­nok, amelyek aztán az állampolgárokhoz is eljuttatták az elnök megjegyzé­sét. Mi következett ezek után? „Sajtóbotrány” — mondták a honatyák. És azt javasolták, hogy a tv-kamerák után a mikrofonokat is ki kellene tiltani az Alsóházból. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BÄCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE GAZDASÁGI JELZGSZACK • §i .. Megnevezés 1989. I. negyedév az 1988. I. negyedév %-ában SZOCIALISTA IPAR A termelés3 104,8 A foglalkoztatottak szára 97,4 Az egy foglalkoztatpt-tra jutó termelés3 • 107,6 A megyei székhelyű vállalatok, szövet­kezetek összes értékesítéseb/ 98,4 Ezen belüli kül kereskedői érmék 95,1 KIVITELEZŐ ÉPÍTŐIPAR A saját építési-szerelési tevékenységé <89,2 Az építési-szerelés! tevékenységen fog­lalkoztatott fizikaiak szára 83,5 Az egy építési-szerelési tevékenységen foglalkoztatott fizikaira jutó saját^/ építési-szerelés! tevékenység értéke ­106,8 , NEZŐGAZDASÁG Szarvasmarha Sertés állományba nagyüzemi gaz­daságokban március 31-én 109.0 104.0 A mezőgazdaság árueladása a szocialista JL kereskedő termek /menny 1 ség/ —- Vágómarha Vágósertés siily szerint 130,5 104,3 Tehéntej 117,4 Tyúktojás 99,9 KISKERESKEDELMI ELADÁSI FCRGALfM Bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek , 111,9 Vendég1 átás .99,5 ■ Ruházati cikkek 112,4 Vegyes iparcikkek 116,8 ÖSSZESEN 113,6 a7 Terméksorok alapján, b/ összehasonlítható áron. HAGYOMÁNYŐRZÉS, ÉRDEKKÉPVISELET Megalakult a bajai cigány kulturális tagszövetség Már tavaly novemberben, amikor Laka­tos Menyhért író és Hollai Kálmán színmű­vész részvéteiével fórumot rendeztek Baján, felmerült az igény, hogy legyen a városban és környékén élő cigány anyanyelvű lakos­ságnak is önálló tagszövetsége és az országos egyesület kebelében, A közelmúltban evégett gyűltek össze Bajáról és a közeli községekből a meghívottak. Elöljáróban Raduly József, az országos szövetség ügyvezető titkára adott áttekintést a magyarországi cigányság történetéről. Amint elmondta: annak ellenére, hogy a ma félmilliós népesség már a 15. században meg­jelent hazánkban, a beilleszkedése még mind a mai napig megoldatlan maradt. Az ok rész­ben abban kereshető, hogy a társadalomnak nem volt igazán érdeke a cigány népesség helyzetének rendezése. De legalább ilyen fontos tényező, hogy csak akkor várható e téren eredmény, ha a cigányok önszervező módon, maguk veszik kezűkbe sorsuknak intézését. Csak így szüntethető meg az a szo­morú arány, hogy száz közül nyolcvanketten betanított, illetve segédmunkásként dolgoz­nak. Helyzetüket pedig tovább rontja, hogy minden egyes keresőre három eltartott jut. Raduly József előterjesztette a megalakí­tandó tagszövetség alapszabály-tervezetét. Célként jelölte meg a társadalmi beilleszke­dés előmozdítását, továbbá a cigányság kul­turális érdekképviseletét. Számos hozzászólás hangzott el. Pápai Imre a gyermekek jobb továbbtanulási lehe­tőségét szorgalmazta, Sárközi József pedig az identitástudat megőrzéséért emelt szót. — Hitvány ember, aki megtagadja nemzetét — mondta. Kovács Attiláné a legfontosabb­nak a jövő nemzedék felemelkedését tartot­ta, ennek zálogát azután Bogdán József a szüntelen felvüágosító munkában jelölte meg. Batánovics Józsefné, aki Nagybaracs- káról jött, mindenekelőtt az ellentétek felol­dásának fontosságát hangsúlyozta. Dr. Stang Jenő vb-titkár, aki az alapsza­bály kimunkálásában is részt vett, a további­akban is felajánlotta mind a tanács, mind személyes segítségét, csakúgy, mint Matko- vits Kornél szociológus. Kiing Józsefné a gyermek- és ifjúságvédelem tennivalóira hív­ta fel a figyelmet, Földvári Imre városi nép­fronttitkár pedig a Hazafias Népfront együttműködését ajánlotta fel az új tagszö­vetségnek. Végezetül a szavazati joggal bíró jelenle­vők kimondták a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége Baja Városi és Város környéki Tagszövetségének megalakulását, melynek elnökéül Sárközy József bajai, alel- nökéül Bogdán József sükösdi tagtársukat választották meg. A vezetőség tagjai még: Batánovics Józsefné és Budi Vilmosné nagy­baracskai, Kővári Tibomé, Rácz András és Kolompár Mátyás bajai, továbbá Mihálo- vics György szeremléi lakosok. G. Z. A FELEDÉKENY BANK Csak a telex érkezett időben Az alábbi, csak első pillantásra furcsa történet (ugyan, mit nem lehet nálunk megmagyarázni?!) nemrégiben esett meg. Ä Bácska Húsipari Közös Vállalat előnyös üzletet kötött egyik nyugati part­nerével. Pénztelen, hitelszűkös időkben különösen előnyöset: a később szállítandó áruért ugyanis a nyugatnémet cég hajlandó volt előre fizetni. Tulajdonképpen hi­telt adott a Bácshúsnak. Mindenki elégedett lehetett és volt is: a ma­gyar vállalat, mert gyorsan hozzá­jutott (volna) jó néhány millió fo­rinthoz: a külkereskedő cég, mert „szerzett” majd’ 300 ezer dollárt az országnak. Feltehetőleg a nyugati üzletfél is elégedett volt, különben nem ment volna bele a dologba. Valaki azért mégis sejtett vala­mit: egy tapasztalt fővárosi külke­reskedő azt tanácsolta a Bácshús vezetőinek, kérjék meg partnerü­ket, küldjön nyomban telexet, amint feladta a pénzt. Megkérték, a lelkiismeretes üzletfél pedig tar­totta magát ígéretéhez. A telex meg is érkezett Bajára, a pénz viszont nem. Természetesen keresték, végül aztán, nem egészen egy hónap múlva, meg is találták. Hogy hol volt? A Terimpexnél, a Bácshús külkereskedelmi partneré­nél kapott tájékoztatás szerint erre így utólag, kapásból nehéz vála­szolni. Ha a külföldi vállalat bank­ja azonnal küldte a pénzt (többnyi­re így történik), akkor, va­lószínűleg, itt volt Magyarorszá­gon, a Magyar Nemzeti Banknál. Hogy miért nem küld az összeg beérkezéséről az MNB azonnal ér­tesítést a honi külkereskedelmi vagy a termelő vállalatnak? Mert ez az MNB-nek soha nem volt szo­kása! Ő csak a pénzt küldi, majd később, amikor úgy gondolja, hogy itt az ideje a küldésnek. Ezért kell a telex — tapasztalt külkeres­kedő szájába is rágja ezt a vállalati vezetőknek —, hogy a belföldi el­adónak legyen alapja követelni a banktól a pénzt. A Terimpex illetékese türelme­sen azt is elmagyarázta az értetlen­kedő újságírónak, miért 50-60-70 nap nálunk a devizabevételek átfu­tási ideje, azaz amíg a dollár, már­ka satöbbi forintban eljut a honi termelőig. Lássuk csak: a külföldi vevő általában 30 napos határidő­vel vállalja a fizetést. A Magyar Nemzeti Banknál elbíbelődnek a beérkezett devizával tíz napot, ér­tesítik a külker vállalatot, a forin­tot átutalják az ő bankjához. Itt is van vele némi papírmunka — újabb öt nap. Áhhoz, hogy a bevétel végre eljusson a címzett­hez, jó esetben megint öt nap szük­ségeltetik. S lám, máris itt vagyunk az ötven napnál, ami mai viszo­nyaink között igazán optimális idő, sőt, a népgazdasági átlagot ismerve (mondták a Terimpexnél) a lehető legoptimálisabb. Kevésbé optimális, ha az MNB „ül” a pén­zen. Megteheti, mert (még) övé a devizamonopólium és a jog, hogy akkor utal, amikor akar — vagy amikor tud. A külkereskedelmi vállalat tapasztalatai szerint az MNB ezt gyakran megteszi, vagyis használja a vállalatok pénzét, elfe­lejtve értesíteni őket, hogy dollár­juk, márkájuk, satöbbi már régen „átlépte” az országhatárt. így lesz az optimális futamidőből egészen különleges esetekben (úgy mint: apró lyukak foltozása a költségve­tésen) például kétszer annyi. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az 50-60-70 nap alatt is ter­melni kell, és a kereskedelmi ban­koknál manapság hitel helyett in­kább csak kioktatást lehet kapni (az adósságszolgálattól kezdve ad­dig, hogy miért nem építi le illető vállalat gyorsabban a készleteit) már fel is tehetjük a szónoki kér­dést: hol van itt, kérem, a tisztes banki üzletpolitika? Válaszolgatás helyett ecseteljük inkább a szebb jövőt: a devizamo­nopóliummal 1990-től állítólag végleg leszámolunk. A Terimpex­nél legalábbis bizakodnak: ha a kereskedelmi bankok is ringbe szállnak, kialakul némi versengés, és egyetlen bank sem kényszerül erején felül kötelezettségeket vál­lalni, akkor majd az ügyfelek is válogathatnak, ahhoz fordulhat­nak, aki előnyösebb feltételeket ajánl. (Szép, szép, de az emberben mocorog a kisördög: mintha vala­mi hasonlót hangoztattak volna akkor is, amikor bevezették a két­szintű bankrendszert, s mintha nem egészen vált volna valóra.) Az előnyös feltételek között említette a Terimpex illetékese például azt, hogy az átfutási idő lerövidülhet. Mondjuk, tíz napra. Amiből vilá­gosan következik: a jelenlegi opti­málisnál is van optimálisabb. Illet­ve B- talán -9 lesz. M. Á. Új szálló Nagyatádon • Új szállót adtak át Nagyatádon. A „Solar” Szálló a szomszédban üzemelő gyógyfürdő vendégeit is fogadja. A háromcsillagos, hatvan kétágyas szobával rendelkező szállóban étterem, presszó, cukrászda, szépségszalon, fogorvosi és reumatológiai rendelő szolgálja a vendégek kényelmét. (MTI-fotó) A KISIPAROS 8 EZER FORINTOT ELENGEDNE Hatvanöt százalékos síremlék? A síremlék is áru. Ha használata el is tér egy házétól, nem jelenti azt, hogy készítője bárhogyan összepcsaphatja, mint amitől a kecskeméti Zimay utcai Orosz Lajos jó ideje nyugtalan. 1986 őszén síremléket rendelt Brada Lász­ló kőfaragótól, aki 38 ezer forintért vállalta a munkát. Az árból húszezret előlegként fel­vett. S a folytatás...? — Jó minőségű munkát kértem a kisipa­rostól s azt, hogy az aláírásával és pecsétjével elfogadott vázlatrajz szerint dolgozzon. Vol­taképpen kaptam egy selejtet, ami ajándékba sem kell:— nézzük együtt a Köztemetőben a szóban forgó sírépítményt, amelyet Orosz Lajos kilenc, elhunyt hozzátartozójának az emlékére állíttatott. A kripta fedőlapja felül több helyen lyu­kas, oldalt csempe és hézagos, amelyet itt-ott gipszes habarccsal tömködtek be. Ez azon­ban csak afféle tapasz — nem is annyira maradandó —, hogy a kivitelezés hibáit el­fedje. Pereg a vakolat két műkő között, alul, a kripta oldalánál összegyűlik a víz, mivel a betonszegély befelé lejt. Ahány darabból áll a síremlék, a szürke szín annyi árnyalatát mutatja. Más és más alapanyagból készültek az egyes elemek. A háromrészes műkő név­tábla középütt fehér, oldalt világos- és sötét­szürke. Hiányoznak azok a díszítések, ame­lyek a vázlatrajzon láthatók. Azért pedig bármelyik hozzátartozó neheztelne, ha szülei vagy nagyszülei születési és elhalálozási év­számát tévesen vésnék kőbe. Orosz Lajos is zokon vette, hogy nagyapját, Vörös Józsefet a felirat szerint három évvel előbb sírba he­lyezték — 1935-ben —, mint ahogyan a való­ságban, 1938-ban eltávozott az élők sorából. Huber István nagykőrösi kőfaragónak az volt a véleménye a síremlék láttán, hogy az a megrendeléshez képest csak 65 százalé­kos munka —■ mondja Orosz Lajos. — Pana­szomra a KIOSZ városi alapszervezete is foglalkozott a selejttel, amellyel kapcsolat­ban Orosz László titkárhelyettes ezt válaszol­ta 1987. szeptember 9-én: „Szervezetünknél megjelent özvegy Brada Lászlóné. A kőfara­gó kisiparos ekkor már nem élt. Felesége folytatta tovább a szakmát, hogy félje elkez­dett munkáit befejezhesse. — K. A. A kis­iparos kijelentette, hogy 1987. október 15-éig a kőfaragó munkálatokat a síron elvégzi." — Amikor abban az évben, november 1- jén kimentem a sirhoz, ott megint csak ugyanazokat a selejtes kőlapokat találtam. A „Jézus szentséges szive, fogadd őket örök szeretetedbe" feliratú fekete márványtáblán ma is ott van egy 7—8 centiméteres, függőle­ges repedés, akárcsak a kőlapokon a lyukak és oldalt a töredezettség. Orosz Lajos bárhová fordult eddig, pró­bálkozása hasztalan volt, hogy pénzéért tel­jes értékű munkát kapjon. A KIOSZ kecske­méti alapszervezeténél azt ajánlották neki, hogy egyezzen meg a síremlék értékcsökken­tésében özvegy Brada Lászlónéval. Az egyet­értett a szakértői javaslattal, hogy a még hátralévő 18 ezer forintból engedjen el 8 ez­ret a minőségi kifogások miatt, a megrendelő azonban ezt nem fogadta el kárpótlásként Megegyezik-e a szolgáltató és a megrende­lő az évek óta húzódó ügyben? Attól tartok,' nem. Egyre inkább távolodnak egymástól ennek a lehetőségét illetően a kettőjük közti vitában. A kisiparos szavait idézve: Orosz Lajos kukacoskodó ember. Ami­kor még élt a férjem, mindig bujkált előle, hogy a megrendelő ne zavarja. Olyankor pa­pírokat és centiméter-szalagot hozott magá­val. Elismerem, hogy van hiba a síremlék­ben. Az egyes műkövek más színűek, de ez nem baj. Hogy a fedőlapok oldalt miért csempék? Daruval tettük a helyükre — talán akkor sérülhettek meg. Arra nein vállalkoz- hatom, hogy az egész síremléket kicseréljem, hiszeif az ára is emelkedett azóta: 60 ezer forint ma már egy ilyen munka. Egyelőre itt tart —• itt áll — az áldatlan ügy, amelynek rendezését a KIOSZ is segít­hette volna azzal, ha a, kisiparos mellett a megrendelő érdekeit is jobban figyelembe ve­szi. Hiszen milyen síremlék az olyan, amelyet a megrendeléshez képest csak 65 százalékig készítenek el? Kohl Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents