Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-14 / 87. szám

1989. április 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Új módszer az urológiában — Igaz, hogy a Tóth-módszer forra­dalmasította az urológiai sebészetet? — kérdeztem vendéglátómtól. — Méghogy Tóth-módszer! — mo­solyodon el az osztályvezető. Ez azért túlzás. Én ugyanis nem fel-, hanem csak a megtalálója vagyok a metódus­nak. A szentesi kórház urológiai osztá­lyán dolgoztam, amikor — öt éve — meghívást kaptam egy müncheni klini-. kára, egy különleges prosztataműtét­hez. Tanulságos operáció volt, amit vé­gigkövethettem, de az utazás igazi ho- zadéka — mint később kiderült — más lett. Felfigyeltem ott egy kísérletükre, az endoszkópos vesekő-eltávolításra. Ez a módszer akkoriban még ismeret­len volt a hazai orvosi gyakorlatban. Lényege: a görcsöket, gennyesedést okozó kövületeket nen^ feltárással, nagy operációval, hanem kis résen át távolították el a veséből. A München­ben látott, módszer a korábban alkal­mazott operációkhoz képest rendkívül egyszerűnek, betegkímélőnek mutat­kozott. Szentesen meg is honosítottuk! Ez volt a kezdet... — A szakma üdvözölte az újítást? — Ami igaz, az igaz: nem kaptam nagy tapsot. Bizalmatlanul, kétkedve fogadták a kollégák a kísérletet. Egy sebésznek azért a nagy műtét az igazi élmény, az igazi feladat... — Szentesen akadályozták a munká­jában? — Egykori főnökön és mesterem, dr. Bugyi István Kossuth-díjas, címzetes egyetemi tanár sosem hitte, hogy ha valaki osztályvezető főorvos vagy pro­fesszor lesz, mindent neki kell legjob­ban tudnia. Adott esélyt beosztottjai­nak a fejlődésre, figyelt a véleményük­re. Tehát jó környezetben nőttem föl ahhoz hogy új dolgokat vezessek be ... — Mikor került Kecskemétre? — 1988 januárjában. Másfél év ta­pasztalatai alapján mondhatom: jól érzem magam itt. Sikerült egy jól fel­készült, munkás kollektívát verbuvál­nom. Már több száz endoszkópos mű­tétet végeztünk itt is a kollégáimmal - sikeresen. A vesekő-eltávolítások 96-98 százaléka ilyen módszerrel törté­nik nálunk. De most nem csak vesekö­ves betegekre gondolok. Operálunk prosztatadaganatot is. Csak egy-két kritikus esetben alkalmazzuk a feltá­rást ... Beszélgetés dr. Tóth Csaba osztályvezető főorvossal „Szerkesztő Űr! Kérem, közöljék az újságban köszönete- met, mellyel — többek nevében is — a megyei kórházat és dr. Tóth Csaba urológus főorvost illetném. Míg hatvanöt éves lettem, három vesekőkrízisem volt. Korábban, kétszer is föl­vágtak a derekamnál — ötvencentis heg maradt — és hetekig lábadoztam a kórházban. Legutóbb a nevezett kecskeméti orvos, kis kínnal, háromnapos kórházi kezeléssel megszabadí­tott a kínzó tehertől.” A most idézett Jevelet Apostagon adták postára. Magam is osztozom H. János nyugdíjas tsz-tag örömében. A köszönő levél tartalma azonban fölkeltette kíváncsiságomat. Vajon miként változhatott oly nagyot a kellemetlen, kínoktól szaba­dító „sziklafejtő” műtét? A Hollós József megyei kórház és rendelőintézet urológiai osztályának vezető főorvosa dr. Tóth Csaba egy „nehéz mű­szak” után fogadott irodájában ... * — Igaz, hogy az egész országból ide jönnek a vesebetegek? —- Szentesre is és ide is sokan jelent­keztek az illetékességi területen kivül- ről, más megyékből. Kórházunkban szinte minden adott a folyamatos mun­kához. így aránylag sok emberen tu­dunk segiteni. A klinikai szakasz az esetek többségében nem több két- három napnál. Volt egy színművész be­tegünk, aki szombatra lett rosszul, mindjárt jelentkezett osztályunkon, va­sárnap műtöttük, s kedden máris fel­léphetett egy fontos előadáson. Persze, ma már sokan ismerik a Münchenből hozott módszert és egyre eredménye­sebben alkalmazzák is. Vendégköny­vünk tanúsága szerint eddig 170 kollé­ga jött el Kecskemétre, hogy tanulmá­nyozza az eljárást. Ennek is köszönhe­tő, hogy nálunk enyhült a roham ... — Ha ma jelentkeznének nálam vese- görcsök, mikor fektetnének a műtőasz­talra? — Jöjjön holnap! — mondanám, ha valóban krízisről lenne szó. Ha nem lenne komplikáció, egy hét múlva már el is felejtené az egészet. Persze az a jó, ha csak a kíváncsiság furdalja az olda­lát... — Gyakoriak hazánkban a vesekő­panaszok? — Évről, évre többen kerülnek hoz­zánk. Népbetegségnek is mondható, hiszen a népesség két-három százaléka érintett... Az lenne az igazi, ha időben felismerhetnénk a bajt... — Elképzelhetőnek tart egy, a tüdő- röntgenhez hasonló — szinte az összla­kosságot érintő — szűrővizsgálatot? — Jó lenne, de ennek még nincs reá­lis esélye. Már annak is örülnénk, ha osztályunkon lenne egy ultrahangos vizsgálókészülék. Egy ilyen műszerrel ugyanis igen sok urológiai problémát észlelni tudunk már. Ráadásul fájdal­matlan, gyors és megkíméli a beteget a sugárhatástól is. Sajnos, egy korszerű készülék megvásárlásához legalább kétmillió forint kellene. Az egészség­ügyben pedig, ha így haladunk, lassan már szikére sem telik. — De hiszen a megyei kórházban mű­ködik echo berendezés __ — Igen, van. Viszont az urológiai vizsgálatot jó lenne, ha specialista vé­gezhetné, ezért is kellene nekünk is egy külön berendezés. Egyébként is a kór­házi ultrahanggép nagyon leterhelt. — Mit tudnának ígérni azoknak a vállalatoknak vagy szövetkezeteknek, akik esetleg áldoznának erre és megvá­sárolnák a szükséges berendezést Önök­nek? Volt, s még biztosan lesz is ilyen együttműködés az egészségügyben ... — Soron kívül, térítésmentesen, tel­jes körű urológiai szűrést vállalnánk a támogató vállalatok dolgozói és csa­ládtagjai számára. Egyszerűen, gyor­san és hatékonyan intézni tudnánk ezt. — Ön azt mondta, hogy családostól szűrnék a vállalatok a mecénás cégek dolgozóit. Gyermekekre is gondolt? — Természetesen. Elég sok, és egyre több a vesekőpanasszal jelentkező gyermek. Bizony, időnként még a mi megyénkből is küldenek fiúkat, lányo­kat máshova, ahol még nem alkalmaz­zák az endoszkópos technikát és még felvágják a gyermekeket. Szeretnénk ezt megakadályozni! Kérnénk az or­vosokat, hogy a legkisebbeket is olyan helyre küldjék, ahol ismerik, gyako­rolják a korszerű módszert. Ez alapve­tő etikai kérdés is: a legkisebb, legegy­szerűbb beavatkozással gyógyít­sunk . [. Farkas P. József BŰNÖZŐK NYOMÁBAN Az élelmes enyveskezű Dányi János nem az a fajtá ember, aki a kínálkozó alkalmat könnyedén elmulasztaná. No, és azt sem lehet róla elmondani, hogy behódolna az akadá­lyok láttán. De nem ám! A most 21 esztendős fiatalember már IS évesen bíróság előtt állt, majd 1985-ben, egy évvel később, és tavaly is elítélték. A múlt év októberében szabadult. Csakhogy december 25-én Kecske­méten, a Kupa utcában egy Trabantra lett figyelmes, pontosabban annak le­húzott ablakára. Nem ült benne senki. Dányi nemigen vívódott magában, ha­nem kinyitotta az ajtót, s amit talált, azt vitte is. A távcsőtől az esernyőig, körülbelül négyezer forint értékben mindent begyűjtött. Egy hónappal később ismét egy Tra­bant akadt útjába. A Toldi utcában parkolt, s az egyik ajtaja nem volt ren­desen becsukva. Dányi a készpénzen kívül fésűt, ceruzát, szóval, amit meg­fogott, el is vitte. Körülbelül hatezer forint értékben. Ugyanezen a napon egy nyitott ajta­jú Moszkvics furgonon is megakadt a szeme. A zsákmánya egy 150 forintos táska volt. Gondolhatnánk, ilyen jelen­téktelen kárnál még örülhet a sértett, hiszen járhatott volna rosszabbul is. Ám mindehhez hozzátartozik, hogy Dányi sohasem felejti el magával vinni a személyes iratokat... Február 16-án egy magántaxi hozta lázba. A Szélmalom utcában állt, az ablaka nem volt felhúzva és belül, a szélvédőnél kihívóan egy pincértárca hevert. Mondani sem kell, csak addig, amíg emberünk oda nem ért. Az irato­kat és háromezer forintot vitt el. A bejelentések nyomán a rendőrség sorra vette az általuk ismert, | gyanú­sítható személyeket. Köztük volt Dá­nyi is, aki tanúbizonyságát adta annak, hogy ő a legkisebb értéket is megbecsü­li, és semmit sem hagy elveszelődni. így aztán hiánytalanul megtalálták nála a sértettek igazolványait, de a tárcáknak is alig volt híja. Ennek köszönhetően nem sok ellen­vetése lehetett előzetes letartóztatásá­val szemben. Február 17-étől március l-jéig a fogda lakója lett. Otthon azon­ban a tíz hónapos gyermeke és gyeden lévő felesége várta. Rájuk hivatkozva — mondván, gondoskodnia kell a csa­ládja megélhetéséről — kérte a szaba­don bocsátását a vizsgálat lezárásáig. Amint friss levegőt érzett, azonnal nézelődni kezdett és hámarosan fel is tűnt neki egy autó, a Kada Elek és a Cimbalmos utca sarkán. A Skoda hát­só ajtaja nyitva maradt, így könnyedén kivett egy táskát belőle. Ébben azon­ban egy fityinget sem talált. Fölöslege­sen azért ő sem szeret cipekedni, hát vissza is tette. Csakhogy a tulajdonos felfigyelt rá és kérdőre vonta, hogy mit keres az autóban. Dányi erre kizárólag annyit felelt, hogy semmit, csak meg­tetszett a táska. Ezután mintha mi sem történt volna, elváltak útjaik. Nem is sejtette, hogy a kesztyűtartóban nyolc­ezer forint lapult... Két nappal később, március 9-én a Horváth Döme utca sarkán, a Tünde presszónál egy lezáratlan Volga állt. Vezetője csak egy percre ugrott be ba­rátjához, ilyen rövid idő alatt pedig nem látta értelmét, hogy a kulccsal bí­belődjön. Hatezer forintja bánta. Csakhogy ezek után Dányi már nem utasíthatta vissza a fogdába szóló meg­hívást. Március 17-e óta ül. Minden­esetre egy kissé elgondolkodtató, hogy egyetlen autóba sem hatolt be erőszak­kal : kizárólag az alkalmakkal élt. Még­pedig azokkal, melyeket a későbbi sér­tettek kínáltak fel neki. Természetesen ez Dányit egy cseppet sem menti. A kárvallottak számára azonban talán tartalmaz némi tanulságot... Bencze Andrea LEVELEK A PÁRTHOZ Elvtársi kíméletlenséggel A levél — vélemény. A vélemény mögött pedig mindig megítélés keresen­dő, amely az élet jelenségeit egyéni módon magyarázza. Nyomasztó jelen­ségeknél és vészterhes korszakokban gyakran keres fedezéket a vélemény­alkotó, mondjuk így: célzott kapáslövést ad le névtelen levelével. Milyenek a mostani levelek, amelyek az MSZMP legfelsőbb szervéhez, a Központi Bizottsághoz és a párt vezetőihez íródnak? Erről beszélgetünk Lajtos Istvánnal, a pártpolitikai osztály csoportvezetőjével.- A levelek számát tekintve azt mondhatom, hogy a korábbi évekhez képest nincs jelentős változás. A tarta­lom azonban másféle következtetéshez juttat bennünket. Ugyanis erősen csök­kent a személyes kéréseket, panaszokat tartalmazó megkeresés. A legjobban a lakástéma igazolhatja ezt. Akár tíz évre visszamenőleg is, mintegy 30 százalék­ban ez okból ragadtak tollat a levél­írók. Most a politikáról alkotott véle­mények, megjegyzések kerültek előtér­be. Egyáltalán, aki korábban a párthoz fordult, segítséget kért valamihez, kül­ső inspiráció ugyanúgy vezérelhette, mint a meggyőződése afelől, hogy a párt segiteni fog. — Mit tartalmaznak a pártértekezlet óta önökhöz érkezett levelek? Sokasodó névtelen levelek — Mint említettem, a fokozódó poli­tikai érdeklődés a levelekben is tükrö­ződik. Még a pártértekezlet előtt kitűnt a kiábrándultság is. Többen megfogal­mazták, hogy a váltás az „utolsó órák­ban” történt, amely éppen emiatt kárt okozott mind a politikában, mind a vezetésben. A pártértekezlet után a le­vélírók hangulata bizakodóbbá vált, egyetértéssel fogadták a legfelső tisztsé­gekben történt változásokat. Ugyanak­kor számos levél foglalkozott a megyei pártértekezletek megtartásának jelen­tőségével, s ehhez a Központi Bizottság határozott beavatkozását kérték. Volt, ahol csak a pártbizottságok újraválasz­tásához, de volt, ahol egyenesen a veze­tők leváltásához. Például Hajdú, Csongrád, Vas, Zala megyék esetében. A harmadik és a negyedik negyedévben hangot kapott a csalódottság a társa­dalmi politikai és gazdasági gondjaink miatt. Többen annak a véleménynek is hangot adtak, hogy a reménytkeltő pártértekezlet óta nem történt érdemle­ges változás. A politikai előrelépés gát­ját számottevően a párt centralizált struktúrájában látják, mások azt a vé­leményt fejezték ki, hogy a párt káder­munkája nincs összhangban a válto­zással, továbbra is olyan vezető réteg­gel kell számolni, amely csak szavak­ban áll a megújulás mellett, a valóság­ban gátolja azt. — Ezek a vélemények névvel érkez­tek, vagy a kilétüket inkább titkolják a levélírók?- Kétségkívül figyelemre méltó, i hogy emelkedik a névtelen levelek szá­ma. A mostani esztendő első három hónapjában például közel annyi ano­nim levél érkezett a Központi Bizott­sághoz, mint tavaly egész évben. A je­lenség, szerintem, azért sem mellékes, mert a nyílt viták, a demokrácia széle­sedésének időszakát éljük. Azt gondo­lom, hogy a személyiség titkolása mö­gött régi félelmek, aggodalmak húzód­nak meg. Ezt a feltevést alátámasztja, hogy a szóban forgó levelek szerzőit tulajdonképpen dicsérni kellene, hiszen olyan jelenségekre, hiányosságokra fi­gyelmeztetnek, amelyek az esetek több­ségében nem is csak egy kisebb közös­séget érintenek. — Célba veszik a levélírók a párt volt 'vagy a jelenlegi vezetőit? A párt tisztaságának védelmében " — Olyan levelet nem tudnék idézni évekre visszamenőleg sem, amely gya­lázkodó hangnemben íródott volna. Viszont egy intő jelenségre felfigyelhet­tünk: fokozatosan elmaradtak a „si­kerlevelek”. Azokra az írásokra gon­dolok, amelyek elsősorban Kádár Já­nos személyéhez kapcsolták eredmé­nyeinket. Még szó sem volt a pártértekezletről, amikor már kaptunk olyan névtelenül, majd névvel küldött javaslatokat, hogy megérett az idő a fiatalításra. Tavaly május óta kimutatható az a vonulat is, amely személyes felelősségre vonást is javasol a gazdasági gondok őszinte fel­tárása mellett. Több levélíró sérelmezi a nyugállományú miniszterek és más, volt magas beosztású vezetők számára biztosított jogokat. Kaptunk ösztön­zést korrupciós összeköttetések kivizs­gálására, sürgetést a hatalommal való visszaélés felszámolására és igényt arra vonatkozóan, hogy minden leváltott vezető esetében adjunk hiteles tájékoz­tatást. Azt gondolom, érdemes utalni arra is, hogy a személyi kérdések nyil­vánosság elé vitelét azzal indokolják a levélírók, hogy a tévedéseket és a hibá­kat ne fordíthassák az ellenfelek a párt ellen. — A beszélgetés során szóba kerültek különféle megyei példák. Leszűrhető olyan tapasztalat, hogy a fővárosi és a vidéki levélírók bizonyos kérdésekről el­térően vélekednek ? — A Központi Bizottság a megyei pártbizottságokhoz érkező leveleket is ismeri, ennek alapján úgy tűnik, hogy a politikával kapcsolatos észrevétele­ket inkább a fővárosi levelek tartal­mazzák. Mondhatnám azt is, hogy ezek szerint Budapest másképpen poli­tizál, de hát a levélírók önmagukat képviselik és nem a nagyobb közössé­get, még akkor sem, ha olykor ennek a nevében fogalmaznak. A különbség magyarázata az lehet, hogy a változá­sok több megyében nem voltak olyan mélyenszántóak, mint a fővárosban. Ismétlem, a levelek nem minősítenek, csupán jeleznek, de mint jelzés nem elhanyagolható, hogy a legtöbb levelet Budapestről kapja a párt, aztán Bor­sod, Rest, Hajdú, Szabolcs megye kö­vetkezik. Őket Baranya, Békés, Veszp­rém, Bács-Kiskun megye követi. S az­tán a többiek. E— A történelem, sajnos, több esetben igazolta, hogy a nem egyértelműen tiszta helyzet mindig kedvezett a bejelentők­nek, afeljelentőkről nem is beszélve. Nem fenyeget ma az a veszély, hogy azokból lesz levélíró, akik—hévvel vagy anélkül —törleszteni akarnak valamiért? A kitüntetését is visszaküldte Ez a lehetőség nem zárható ki. De nem is jellemző. Kaptunk például olyan tanulmányt, amely a gazdasági helyzet bizonyos részproblémáira java­solt megoldást, amit mi továbbítottunk is az illetékes szakembereknek. Érkeznek olyan bejelentések is, ame­lyek valamely kisebb közösség körében tapasztalható visszaélésekre hívja fel a figyelmet. Vagyis a mindenütt számon- kérhető erkölcsi tisztaság érdekében szólnak. Például, miközben tartott a vizsgálat az egyik megye vezetőinek ügyében, ugyanonnan egy hasonló, ám kisebb jelentőségű esetre is rávilágítot­tak, azonos szándékkal: a pártnak meg kell szabadulnia minden rendű és ran­gú korrupciótól. — Nemrég hozták nyilvánosságra a pártból kilépettek számát. Az önök bir­tokában lévő levelek tudósítanak az eh­hez kapcsolódó hangulatról? — Igen, a kilépés ténye és indoka levelekben is megjelenik. Az okok kü­lönbözőek. Van, aki csalódásának ad hangot; nem ért egyet a reformfolya­mattal ; nem ezt tanulta; nem azt kapta, amit várt — ilyesféle indokok olvasha­tók. A nyugdíjasok panaszában az ér­velés azzal is bővül, hogy a párt nem gondoskodik öreg napjaikról, hogy úgy érzik, visszaéltek a bizalmukkal. Volt, aki a levéllel együtt a kitüntetését is visszaküldte hozzánk ... — Ami, akárhogy is nézzük, a múlttal való keserű leszámolás. Éppen ezért, mert ezek a levelek nemcsak emberi sor­sokat, hanem a jövőért érzett aggodal­mat is közvetítik, meg kell hogy kérdez­zem, mi a sorsa e véleményeknek vagy éppen a panaszoknak?-— Minden levelet feldolgozunk, a következtetéseket eljuttatjuk a Köz­ponti Bizottság tagjaihoz, valamint a párt vezetőihez. Az MSZMP ugyanis a döntéshozatalnál nélkülözhetetlen jel­zőrendszernek tekinti a leveleket. A Központi Bizottság februárban úgy határozott, hogy a párthoz érkező leve­lekről tájékoztatni kell a testület tagja­it, s azokat a javaslatokat, véleménye­ket, amelyek egyes osztályokat érinte­nek, ezeknek kell feldolgozni. Vagyis a párt, más információk mellett, számit a levelekre, érdeke, hogy az emberek ily módon is politizáljanak. Téved tehát, aki azt gondolja, hogy sem értelme, sem nyoma a papírra vetett vélemény­nek! Persze, minden egyes levél nem jelenhet meg a határozatokban, beszé­dekben, ám a lényege, a szintézise érvé­nyesül a döntéshozatal során. äßgBnj Zárjuk le a beszélgetést azzal, hogy most, 1989 tavaszán milyen politi­kus téma rajzolódik ki a párthoz küldött levelekből? B9 Tulajdonképpen két javaslattal jellemezhető a válasz: össze kell hívni egy újabb országos értekezletet, vagy pártkongresszust kell tartani. Nem a mi feladatunk az indokok mérlegelése, mi csupán továbbítjuk az erősödő véle­ményeket : határozott programot és ha­tározott vezetést várnak az MSZMP- től, az MSZMP-ben. Király Ernő A KORTÁRS MAGYAR IRODALOM ÜNNEPE LESZ Könyvhét 1989 Hosszú évek után újra a kortárs ma­gyar irodalom ünnepe lesz a szellemi élet kiemelkedő eseménye, az ünnepi könyvhét. A rangos társadalmi, kultúr­politikai rendezvényen a könyvhét egy­kori kezdeményezője, Supka Géza ere­deti szándékához híven, ismét csak ma­gyar írók könyvei részesülnek megkü­lönböztetett figyelemben. A 60. könyv­hét június 2-ától 7-éig tart, az országos megnyitó Sopronban lesz — tájékoz­tatták a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésénél az MTI munkatársát. Zöld Ferenc, az MKKE igazgatója . emlékeztetett arra, hogy a könyvhét tulajdonképpen létrejötte óta a mai magyar irodalom ünnepe, az utóbbi évtizedekben azonban világirodalmi si­kerkönyvek is gyarapították a kínála­tot, érthetően megosztották az érdeklő­dők figyelmét. A megjelenő kötetek so­kasága miatt az ünnep jószerivel a ta­vaszi könyvújdonságok seregszemléjé­vé vált. A kiadók mindent ekkorra idő­zítettek, az ünnep szellemiségét egyál­talán nem tükröző műveket is igyekez­tek felvétetni — nemegyszer sikerrel — a listára, csakhogy emeljék e köny­vek rangját. A változtatást a könyvke­reskedők kezdeményezték, s az 1980-as évek elejére a könyvhéti kiadványok számát sikerült is 70-80-ra csökkenteni. Tulajdonképpen csak idő kérdése volt. hogy a lista összeállítói — a kiadói főigazgatóság és az MKKE meddig és mennyire tudnak ellenállni a külföldi sikerkönyvek csábításának. A külföldi szerzők műveit publikáló kiadók tet­szését e döntés érthetően nem nyerte el, ám önmérsékletükre vall, hogy tudo­másul vették. Ennek ellenére az Euró­pa Könyvkiadó sem marad távol az ünneptől. Megjelenteti a neves erdélyi néprajzi gyűjtő, Kallós Zoltán Tegnap a Gyimesben jártam című munkáját. Az igazgató elmondta, hogy a tava­szi könyvünnepre 20 kiadó 75 kötete kerül a boltokba, könyvsátrakba. A könyvhéten több, újonnan alakult kiadói szervezet is szerepel, bizonyítva: verseny a kortárs szerzők műveinek megjelentetéséért is kialakulhat. A leg­szélesebb ezúttal is a Magvető kínálata: a Körkép ’89, a Rivalda 87—88 és a Szép versek 1988 cimü antológiákkal együtt összesen 26 kiadványt jelentet meg. A Szépirodalmi 17 müvet gondoz. Örvendetes, hogy szinte mindegyik ki­adó első közlésre vállalkozik, többen első kötetes szerzőket avatnak. A könyvhéten mutatkozik be a békés­csabai Tevan Kiadó. Az új könyvmű­hely Szép Ernő A jázminok illata című művét jelenteti meg. Zöld Ferenc szólt arról is, hogy könyvheti listán .szereplő művek híven tükrözik a Magyarországon érzékelhe­tő pillanatnyi érdeklődést. Elegendő a címekre tekinteni. Ezek sorába tartozik Görgey Gábor Volt egyszer egy felvi­dék, Mészöly Miklós Volt egyszer egy Közép-Európa, Köteles Pál Hotel Kár­pátja és Székelyhídi Ágoston Napló Erdélyről című munkája. Az igazgató fontosnak tartotta kiemelni a Holnap Könyvkiadó műhelymúnkáját, amely­nek egyik, eredménye a Fiatal írók könyve című antológia. Ebben eddig csak folyóiratok hasábjairól ismert szerzők írásai olvashatók, kötetbe gyűjtve. A változást jelzi az is, hogy a listán helyet kaphatott Konyád Györgynek A cinkos című könyve, Ró­zsa Endrének a Szomjúság örökmécsei című verseskötete vagy Faludy György Pokolbéli víg napjaim cimü emlékirata, amelyekről korábban aligha lehetett el­képzelni, hogy Magyarországon meg­jelenhetnek. Á szociográfiai művek so­rát gazdagítja Csalog Zsolt Fel a ke­zekkel, és Czakó Gábor Van itthon elég krumpli című könyve, valamint a Magyar mozaik '88. Az igazgató végül elmondta, hogy a könyvünnep kezdetén az ország több városában, illetve a budapesti kerüle­tekben helyi megnyitókat rendeznek, a terjesztő vállalatok ezúttal is dedikálá­sokat szerveznek a könyvüzletekben, illetve -sátraknál. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents