Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-11 / 84. szám

1989. április II. • PETŐFI NÉPE • 5 FELSZÍNEN marad-e a baromfi-feldolgozó? A nincs a gazdálkodás alapja... A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat, a Kecskeméti Konzervgyár, a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat és a Kecskemé­ti Borgazdasági Kombinát vezetői, kö­zös akarattal és érveléssel levélben ost­romoltak mindenkit, akitől ügyükben segítséget remélhettek. Pénzről, van szó. Az élelmiszer-feldolgozók fizetés- képtelensége a szó szoros értelmében megbéníthatja az adott terület gazda­ságát. Sok-e a kevés? Ha a Kecskeméti Baromfifeldolgqzó Vállalat fizetésképtelenné válik, az azt jelenti, hogy a termelőinek az alap­anyagért nem tud pénzt adni, akik vagy más feldolgozóhoz adják a baromfit vagy abbahagyják a termelést. Hogy azután miből fognak megélni? Hogy vissza lehet-e termelési kedvüket vala­ha is csalogatni? Hogy hogyan kerül exportra, a fogyasztó asztalára barom­fitermék? Keressük a választ a szűkebb értel­mezéssel: mit jelent a vállalat kapuin belül a pénzhiány? Mit mondanak a főkönyvek? Az adatok silabizálásában a baromfi-feldolgozó két pénzügyi szakembere, Gulyás Gyula gazdasági igazgató és Jóljárt Balázs főkönyvelő volt segítségemre. Ismert az adat, hogy a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat a múlt évet 17 millió forintos — adózatlan! - eredménnyel zárta. Ahhoz már csak egy kicsi számolás kell, hogy kiderül­jön, ez az előző évinek 7, azaz hetes százaléka. Gyorsan keressünk még egy adatot: az 1988-as árbevétel 4,3 milli­árd forint. így a nyereségráta: 0,96 szá­zalék. Rosszmájúan megjegyzem, erre szokás azt mondani, hogy az éhenha- láshoz sok, az életben maradáshoz túl kevés. Hogyan „sikerült” ezt a nyeresé­get elérni? Segítettek a szabályozómó­dosulások, a bruttósítás, az anyagár­növekedések és nehogy kimaradjon: a hitelszűkítés. A Közgazdasági kislexikonban a forgóalap címszó alatt egyebek között ezek olvashatók: a vállalat tulajdoná­ban lévő forgóeszközök pénzügyi for­rása, alapja... ezek feltöltése például bankhitellel megelőlegezhető ... Most már csak a forgóeszköz forgalmát tisz­tázzuk ugyané lexikon segítségével: a gazdálkodó egységek termelésben le­kötött eszközei, alapanyag, segéd­anyag, fűtőanyag, alkatrész, félkész termék, illetve készárukészletek, kész­pénz- és számlakövetelések. Hogyan alakult ez a gyakorlatban a kecskeméti gyár esetében? Tavaly a gyár forgóalap-ellátottsága 32 százalék volt. Tekintsünk csak vissza az előző­ekre ! Szóval ebből kellene finanszírozni a forgóeszközöket? Manőverezés vagy lavírozás? Talán van olyan pénzügyi manőver, amivel ezen javítani lehet? A pénzesz­közöket átcsoportosítani azt jelentené, hogy a beruházásoktól, korszerűsítés­től vonnak el anyagiakat. Az alacsony eredményszint mellett azonban ez már a folyamatos gyártás minőségi követel­ményeit kérdőjelezné meg. A vállalat átlagban a múlt évben 672 millió forint készlettel rendelkezett. Csökkenteni kellene? Végül is lehetne, de akkor mit adnának el adott pillanatban? Az adott pillanat a lényeges, mert ezeknek a ter­mékeknek az elhelyezése idényszerű. Gondoljunk csak utána, a hazai házi­asszony sem vásárol mondjuk karácso­nyi pulykát húsvétra. Hát még a külföl­di fogyasztó! Hogy ez mennyire így van, kiderül a számokból. A tavalyi árbevétel az első és a második negyed­évben — annak ellenére, hogy kiugró­an jó volt — nem érte el a 900 millió forintot, míg a harmadikban megha­ladta az egymilhárdot, az utolsóban pedig a másfél milliárd forintot. Ezt viszont folyamatosan finanszírozni kell, mégpedig úgy, hogy közben az áru árára a várakozás ideje minimum negy­ven-hatvan nap. Az időtényező pedig nagy szó, ezzel is lehet lehetne —í gazdálkodni. Kezdeményezések vol­tak, kérték a bankokat, hitelezzék meg a kintlevőségeket. Ettől a pénzintéze­tek elzárkóznak. A másik lehetőség á külhoni vevőt megkeresni azzal a ké­réssel, csökkentse a fizetési határidőt. A válasz: akkor árcsökkentést várnak. Támogatás vagy visszaosztás? Ez utóbbihoz ismét néhány szám is­merete szükséges. A múlt évben a vállalat a tőkés pia­con forgalmazott csirkén 81,3 miihó, rubelelszámolású piacokon értékesítet- ten 90 millió a belföldin „csak” 28,5 millió ionri'tof „bukott”. Annak ellené­re, hogy ez az exporttermék szubvenci­onált. Annak megkérdezésére ismétel­ten csak a kisördög késztet, hogyan számolhatják vajon ki az egy-egy ter­mékre vonatkoztatott támogatási szá­zalékot? Megfordulhat az ember fejé­ben például az, hogy esetleg úgy, hogy egy iparágat mennyivel lehet még élet­ben tartani, lélegzethez juttatni és az így kapott összeget azután visszaoszt­ják adott termékeire? Annál is inkább logikusnak érzem a kérdést, mert a kecskeméti vállalat számításai szerint a gyár múlt évi dollárkitermelése 52,7 fo­rint volt, ami azért nem lebecsülendő. Maradjunk az eredeti gondolatsor­nál. Minden gazdálkodószervezet arra törekszik, hogy veszteséges tevékenysé­geit leépítse, a nyereségeseket, ha csak egyetlen mód van rá, felfuttassa. A ba­romfi-feldolgozónak szóló ajánlás az lehet, hogy a nyereséget hozó víziszár- nyas-feldolgozást szorgalmazza, a csir­kéét pedig csökkentse. És ismét egy „csakhogy”. E gyár tevékenységéből kétharmad részt a csirke feldolgozása képvisel, igaz, hogy veszteséget hoz, de nagyon sok költséget visel. Ha csök­kenti (megszünteti) a csirke feldolgozá­sát, mit tehet helyette? És a termelők? Természetesen neveljenek az utóbbiak víziszárnyast, pulykát és vágja le ezt a vállalat. A dolog szépséghibája annyi, hogy ha ezt megteszik, a baromfitermé­kek között mondhatni dúskáló külföldi a dömpingfelajánlásra szintén árcsök­kentési kívánalommal felel. Marad a belső szervezés, a kisebb változtatás, takarékosság, anyagi érde­keltség stratégiája. Például, a lehetősé­geken belül a tőkés piac igényeinek megfelelőbb darabolt tennék részará­nyának növelése. Ami viszont ismét okoz némi gondot, hiszen a szárnya­soknak. sok olyan darabja van, amit külföldön nem vásárolnak. A hazai pi­acon viszont a fizetőképes kereslet szabja igen szűkre a határt. ígéret igen, hitel még nem A gyár működésének feltételeit vi­szont biztosítani kell. így született meg az az ominózus levél is. Hogy erre, vagy jól felfogott gazdasági érdekből-e, ne firtassuk, a lényeg: ígéret született úgynevezett tőkepótló hitelre. A hírek — az első erről már év elején megérke­zett — az ország élelmiszer-feldolgozói kaphatják meg az összesen 7-9 milliárd forintot. Az ilyen irányú igények és a megszabott keret eleve nincs összhang­ban. Az igaz, hogy aránylag kedvező- eknek látszanak a feltételek, hiszen a lejárati idő öt év, a kamat 16,5 száza­lék, felhasználható a saját forrás feltöl­tésére. Egyetlen dolog azonban nagy bizonytalanságot okoz. Vajon hogyan kell érteni az öt évet? Türelmi idővel? Vagyis a nagyobb összegű törlesztés ideje 1993-tól kezdődik? Netán sokkal hamarabb? A kecskeméti vállalat sze­retne ebből a keretből 300 millió forint­hoz hozzájutni. Hogy fel tudja-e vállal­ni a terheket, ettől a türelmi időtől függ. Azonnali segítséget a likviditási hitel jelentett, ez viszont 23 százalék kamat- ■tal jár, és rövid időre szól. A lejárat, a napokban, vészesen közeledik. Meg­hosszabbítást kértek a banktól, egyelő­re 218 millió forintra megkapták. Hogy a banknak, termelőnek, energiaszol­gáltatónak azután miből fizetnek ...? Gál Eszter Számítógépen a Vatikán titkai A vatikáni könyvtárba is be­vonul a számítástechnika. Leo­nard Boyle atya, az ír származá­sú dominikánus szerzetes, a pá­pai könyvtár titkára „emlékezet es gondviselés” jelszóval látott hozzá az informatizáláshoz. Az emlékezet egy 4,2 gigaok- tett (4 milliárd 200 millió oktett; e^y oktett nyolc — egyenként két qsszetevos — informatikai elemet képvisel) teljesítményű számítógép képében jelenik meg. Ami pedig a jelszó második felet illeti, a gondviselés közbejöttét nehéz is lenne tagadni: egy nevé­nek titokban tartását kérő gaz­dag kanadai ajánlotta föl a szá­mítógépet a világ egyik legrégeb­bi kulturális intézményének. A könyvtár maga öt évszázados, de eredete egész a negyedik szá­zadig nyúlik vissza. Persze még nagyon sok idő és pénz kell ahhoz, hogy ez a nagy­szabású informatizálasi terv meg­valósuljon. A könyvtár 15 ezer négyzetméteres területén rendkí­vül sok értékes emléket őriz, töb­bek közt Luther, Leonardo da Vinci, Rotterdami Erasmus, Me­dici Katalin, Mozart, Voltaire és Napóleon keze írását. „Négymil- liárd dollárra és három ember mintegy tíz évi munkájára lenne szükség ahhoz, hogy könyvtá­runk anyagát számítógépbe táp­láljuk” —mondta Boyle atya. Az agy, amely a Romai Kato­likus Egyház szellemi kincseinek javát tárolja majd, légkondicio­nált, biztonságos rejtekhelyre került, ahol az adatok minden elképzelhető megpróbáltatást képesek túlélni. A központi te­rem Michelangelo bástyáinak közelében van, a Vatikán kertjei alatt, Galeon szökőkútjának 100 vízsugara óvja a kigyulladástól. A mennyezetre erősítve tárol­nak több tucat számítógép­lemezt, amelyeken körülbelül 20 ezer kötet tartalma található meg. Ezek a könyvek az évente mintegy 6 ezer új kötettel gyara­podó könyvtár uj szerzeményei. Összesen öt kilométer kábel köti össze az agyat 43 terminállal, amelyek mindegyike az apostoli palotán belül van. Minden este 6 órakor bekap­csol egy automatikus biztonsági rendszer, amely a számítógép- kalózoktól és mindenféle bale­settől védelmezi a rendszert a technikusok távollétében. „Ha eljutunk a 100 ezer adat betárolásához, akkor más könyvtárakkal is párbeszédet kezdhetünk, így a párizsi Nem­zeti Könyvtárral” mondta Boyle atya. „Először is az a tervünk, hogy katalógusba vesszük a kétmillió könyvünket, tízmillió kartonon. Ezután jönnek sorra a kéziratok, ezekből 150 ezer darabunk van, a világ legértékesebbjei. Többet közülük nagyon gazdag iniciálék díszítenek.” A kanadai számítógépet a Va­tikán titkos archívumai is hasz­nálják majd. A levéltári adatok betáplálása idén ősszel kezdő­dik. Az archívumban összesen 50 kilométer hosszú polcon őriz­nek iratokat, az új anyag ide sokkal gyorsabb ütemben érke­zik, mint a könyvtárba. A doku­mentumokat két hatalmas be­tonbunkerben helyezik el, ame­lyeket nyolc évvel ezelőtt létesí­tettek a palota pincéiben. A hő­mérséklet itt állandóan 18 fok Celsius. „Pánik elleni” biztonsá­gi rendszer is van a pincében ar­ra az esetre, ha a labirintusban dolgozó kutatók eltévednének. Boyle atya, aki könyvet írt az egyházi archívumról, azt mónd- ja, hogy több száz millió doku­mentumot tárolnak a pincékben. Csupán VI. Kelemen (1342— 1352) pápaságának idejéből 350 ezer levél van az archívumban. A Vatikán miniszterei és nagy- követségei évente körülbelül 1000 meter jelentést küldenek. A kapuk nyitva vannak a tör­ténészek és a kutatók előtt, akik hozzáférhetnek minden 1922 előtti -dokumentumhoz. Előké­szítés alatt van egy pápai döntés a többi, újabb dokumetum nyil­vánossá tételéről. Ehhez azon­ban a Vatikán megvárja, amíg kiépül a számítógépes rendszer, s felváltja a kézzel írott kalligra­fikus kartonok rendszerét. PERESZTROJKA A SZOVJET MEZŐGAZDASÁGBAN • Egy tejtermelő gazdaságban — tovább fejlesztik a bérleti rendszert A siker kulcsa Nem panaszkodhatnak a szovjet ál­lampolgárok, hogy semmi érdekes nem történik hazájukban. A lassan már mindenre kiterjedő peresztrojka során az utóbbi hetekben két téma izgathatta igazán az embereket. Ott volt egyrészt a választási kompány, amely az új poli­tikai széláramlatoktól támogatva a ko­rábbi évek mélységes unalmával ellen­tétben helyenként igencsak felfűtött ér­zelmi légkörben zajlott. (Különösen szembeötlő jelenségként hatnak a Bo­risz Jelcin személye körül kialakult pa­rázs viták, felvonulások.) Node talán a lakosság nagyobb részét még a válasz­tási politikánál is jobban érdekelte egy másik égető kérdés körül keletkezett vita — mégpedig az ország élelmiszer- ellátásának helyzete. A mindennapi be­tevő beszerzése ugyanis egyre komo­lyabb gondokat okoz városlakónak és kolhozparasztnak egyaránt. Újjáéleszteni a gazdatudatot Nemcsak az üres pultoktól s a szá­mos helyen bevezetett jegyrendszertől szenvedő lakosság érzi mind sürge­tőbbnek a probléma megoldását, ha- , nem a gazdasági és politikai vezetés is. Lehetetlen állapot, hogy az egykori bú­zaexportáló ország most évről évre hor­ribilis összegeket kénytelen gabona s egyéb élelmiszerek behozatalára költe­ni. Főképpen most, amikor a Szovjet­unió valutabevételei az energiahordo­zók árainak csökkenése miatt számotte­vően kisebbek. Márciusi ülésén a Szov­jetunió Kommunista Pártjának köz­ponti bizottsága is napirendre tűzte a kérdést és átfogóan megvitatta a kibon­takozás lehetséges módozatait. A plé- numon elhatározták, hogy a falvakban újjá kell éleszteni a gazdatudatot s kie­melten kell kezelni a falvak szociális fej­lesztését. Nem először szerepelt persze a mező- gazdaság fejlesztése a legfelsőbb fóru­mokon a szovjethatalom évtizedeiben. Azonban minden eddigi kísérletet el­nyelt az adminisztratív irányítási mód­szerek mocsárja, megfojtották őket a bürokrácia mindenható utasításai. A minisztériumi bársonyszékekben: szabták1 még: leinek mit és mennyit kell' termelni s mennyit kell az államnak eladni. Ezenkívül sikerült a falusi em­berekből teljesen kiirtani a gazdaszem­léletet is, mivel a személyes érdekeltsé­get szinte a nullára szorították. Eltérő elképzelések A mostani plénumot megelőzően széles körű vita bontakozott ki a sajtó hasábjain a követendő útról. Egyesek még több beruházással, technikával és meliorizációval kívánják kihúzni a ká­tyúból a mezőgazdaság szekerét. Am a tények azt bizonyítják — s erre Mihail Gorbacsov is utalt beszédében^-, hogy a több pénz még nem minden. Hiszen 1975 és 1987 között a mezőgazdasági termelőalapok 210 százalékkal nőttek, s ehhez képest az agrárszektor termelé­sének alig 25 százalékos növekedése elenyésző. Mások viszont az eddigi rendszer, a szovhozok és kolhozok felszámolásá­ban látják az üdvözítendő utat és úgy gondolják: azok földjeit, termelőeszkö­zeit a bérlők, árendások között kellene szétosztani. Nos, a szovjet párt vezető testületének véleménye szerint ez az út sem járható, azonban ajövőben tényle­gesen nagyobb szerephez kell juttatni a bérleti rendszert. Igaz, szigorúan ön­kéntes alapon, nehogy a végén azt ne­vezzék bérleti viszonynak, aminek va­lójában semmi köze az eredeti elképze­léshez. (Más kérdés, hogy ez azt is je­lenti, a helyi szervekre van bízva, átad­nak-e bérletre földet az erre vállalko­zóknak.) Tehát kompromisszum gya­nánt egyfelől tovább ösztönzik az áren­dásokat, akik egyébként az esetek többségében bizonyították e rendszer életképességét, sőt előnyeit, másfelől viszont a mezőgazdasági termelés fő láncszemei továbbra is a szovhozok és kolhozok maradnak. Mindenképpen lényeges és biztató­fejlemény, .’hogy- a párttáímcskozáson nem tettek kizárólagos hitét egyetlen út mellett sem, hanem a gazdálkodói for­mák széles választékát kínálják a ter­melőknek. így például valószínűleg nem néznek ferde szemmel azokra, akik a háztájiban nehéz munkával tisz­tes jövedelemhez jutnak, akiknek tevé­kenysége elől a mesterséges akadályok is elhárulhatnak. S hogy ez mennyire fontos? Már ma is a háztájikból szár­mazik az élelmiszer-termelés közel egy­negyede. A magyar példa Változások lesznek a felvásárlási és árrendszerben is. Azáltal, hogy az ígé­retek szerint csökkentik a kötelező ál­lami megrendelések számát, szabadabb kezet akarnak adni a termelőknek; csak az nem teljesen tiszta még, hogy a hatalmas bürokratikus intézmény, a Goszagroprom megszűnte után az újabb hivatal, a kormánynak aláren­delt élelmezési és felvásárlási bizottság mennyire érvényesíti a központi terv- irányítást. Azaz, fennáll a veszélye, hogy megismétlődik, ami az iparban: a hatalmas állami megrendelések szinte gúzsba kötötték az „önálló” vállalatok kezét s csak határozott tiltakozásukra születtek enyhítő intézkedések. (Érde­kesség, hogy az állmi megrendelésekről szóló vitában Mihail Gorbacsov éppen a magyar példára hivatkozott, ahol is az ösztönzőrendszer kialakítása után éppenséggel a gazdaságok versengenek az állami megrendelésekért.) Nem kevésbé fontos tennivaló az ár­képzés— a ráfordításokat jobban tük­röző felvásárlási árakat léptetnek élet­be a Szovjetunióban a közeljövőben. Ugyanakkor á kiskereskedelmi árak legalább 2-3 évig változatlanok marad­nak —j ígérik a moszkvai vezetők. A fogyasztói árak szinten tartásának és a felvásárlási árak termelésösztönző emelésének egyidejű megoldására az adott belpiaci körülmények közepette feltétlenül szükség van, hiszen a vezetés és különösen Gorbacsov főtitkár szá­mára világos: a peresztrojka sikere döntő mértékben azon múlik, hogy si- kerül-e a dolgozókat megfelelő meny- nyiségü és minőségű fogyasztási cikkel, mindenekelőtt élelmiszerrel ellátni. En­nek fényében nem csoda hát, hogy a mezőgazdasági termelés növelése el­sőbbséget élvez a célok között. Daróczi László Miért nincsenek sárkányok? Az ősi sárkánygyíkok első csontma­radványait mintegy 200 éve találták meg, azóta a Föld számos pontján lel­tek maradványokat. Sok fajuk volt, ki- sebbek-nagyobbak, egyesek vizben, mások a földön éltek, sőt akadtak kö­zöttük, amelyek repülni is tudtak. Né­melyek növényekkel táplálkoztak, má­sok ragadozók voltak. A legnagyob­bak méretei lenyűgözőek: elérték a 28 méteres hosszt, és az 50-60 tonna töme­get. Ezek az állatok mintegy 65 millió éve kihaltak. A dinoszaurusz nevet Sir Richard Owen adta még 1841-ben az akkor fel­ismert, óriási hüllőcsontokból álló le- letegyüttesnek. Azóta számtalan lelet alapján tudjuk, hogy igen változatos, óriási faj- és egyedszámú állatcsoport tartozik a sárkánygyíkok gyűjtőfogal­ma alá. A dinoszauruszok if a leg­újabb kutatások szerint — messzeme­nően eltértek a ma ismert hüllőktől: fejlett anyagcseréjük és fokozott moz­gáskészségük alapján inkább az emlő­sökhöz hasonlítottak. Valószínű, hogy egyes csoportjaik belső hőszabályozás­sal is rendelkeztek. Amit tudunk róluk, nem kevés, mégis egyáltalán nem visz közelebb kihalásuk rejtélyének a meg­fejtéséhez. Az idők során több tucat elmélet látott napvilágot kihalásuk okairól. Csak felsorolva: klimatikus zavarok, táplálkozási problémák, betegségek, paraziták, anatómiai vagy anyagcsere- zavarok (például nyitott gerinccsigo­lyák, a hormonháztartás zavara), „el­öregedés”,, túlspecializálódás, a légkör nyomásának és összetételének megvál­tozása, mérgező gázok, vulkáni por, túlságosan sok oxigén a növényekből, meteoritok, üstökösök, a dinoszauru­szok viszonylag kis agya miatt az álla­tok „butasága”, gigantízmus, öngyil­kos tömegpszichózis stb., egészen a tu­dományos-fantasztikus irodalomig. A „legjobb” ötletek egyike: a fejlett 9 A Földön valaha is élt legnagyobb állatnak a re­konstrukciója az Egyesült Államokban. (MTI-Press) csillagutazó civilizáció kiirtja <iz óriás­hüllőket, hogy meggyorsítsa az emlő­sök emberhez vezető evolúcióját. A sok elméletből levonhatjuk a ta­nulságot: nem tudjuk. Tény, hogy amit tudunk, azt egyik elmélet sem magyarázza meg kielégítő­en. A probléma a következő: a kréta­időszak közepén még az egész Földön éltek dinoszauruszok, jól alkalmazkod­tak minden élettérhez. A geológiai kö­zépkor végén azonban rohamosan csökkent a számuk, majd a harmadidő­szak beköszöntésével az emlősök lettek a szárazföld uralkodó állatai. Egy állatfaj akkor hal ki, ha egyedei- ből adott idő alatt több pusztul el, mint születik — vagy a populációsűrűség csökkenése, vagy a fokozott szelekciós hatások miatt. Általában egy terület faunája vagy egy életközösség fokról fokra pusztul ki, egyik faj a másik után. Aligha várhatjuk, hogy egy olyan ösz- szetett folyamat, mint az őshüllők ki­halása, egyetlen okra legyen visszave­zethető. Nem tehetünk mást, keresni kell tovább azokat az általános ténye­zőket, amelyek együtthatása katasztro­fális következményekkel járhatott a sárkánygyíkokra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents