Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-11 / 84. szám

1989. április 11. • PETŐFI NÉPE • 3

Mit akar a reformkör?

Azért elég különös ez a mai világ. Újságolvasó embernek már-már a szeme sem rebben, ha az alternatívnak nevezett szerveretek fölhívásait böngészi. Ugyanakkor elég sokan furcsállják a hírt: az MSZMP-n belül is alakulnak reformkörök — mintha reformgondolkodású emberek a kommunista párton belül eleve elképzelhetetlennek tűnnének — és persze az is igaz, hogy míg Grósz Károly főtitkár egyetlen rossz szót sem szólt például a Magyar Demokrata Fórumra, addig a Csongrád megyei reformkort óvta a frakciózás veszélyétől. Szóval ebben a mai különös világban a különös hír az, hogy Bács-Kiskunban is megalakult az MSZMP-tagok reformköre. A ma divatos címkézéssel talán „pártelitnek” lehetne őket nevezni, hiszen — eddig — kétkezi munkás egyetlen van köztük, ám ő sem „gyalog-párttag”, hiszen a megyei párt-végrehajtóbizóttság tagja (Csehi Sándorról van szó), és a többiek is mind magasan képzett, úgynevezett fontos pozíciót betöltő értelmiségiek.

Eleinte fontosnak tartottam fölírni az alapítók névsorát: van közöttük igazgató, tanár, aki marxizmust oktat, párttitkár, szövetkezeti elnök, könyvtáros, megyei tanácsi osztályvezető, tévériporter, orvos, sőt, még pártapparátusi munkatárs is. Nagyon sokan, akik birtokába jutottak ennek a listának, önmagában ebből vontak le következtetéseket. Teljes joggal? Alaptalanul? Erre a kérdésre igazából az idő ad majd pontos választ, hiszen idő kell ahhoz, hogy a nyilvánosság ítélőszéke eldöntse: valóban reformerek-e a reformkörbe tömörülök. Két hosszú beszélgetés után azonban aligha hallgathatom el a személyes véleményemet: a dolog lényege szempontjából mindegy, hogy pontosan kik az alapítók, nú a foglalkozásuk, és még az is teljesen érdektelen, hogy X. és Y. a párttól kapja-e a fizetését, mert a dolog lényege más.

Ezt a másságot szeretném bemutatni.

(Kik és miért?)

— Én alapszervezeti taggyűlésen hallottam arról, hogy megalakult a reformkor, ahová bárki elmehet. No, gondoltam, akkor én el is megyek : mint a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, megmondom őszintén, olyan embereié társaságát keresem, akik sokat tudnak. Tehát végüí is azért jöttem ide, hogy tanuljak. Azt ugyanis érzem és látom, hogy a közvélemény elítéli a párt eddigi vezetési gyakorlatát, a tekintélye olyannyira csökkent, hogy az már a vezető szerepét is megkérdőjelezi. Talán itt én is tudok tenni az igazi változásokért. (Csehi Sándor)

— Mit keres a reformkörben egy fizetett pártalkalmazott? A legtöbben ezt kérdezik tőlem, miközben azt is mondják: gyöngítjük a párt egységét. A számomra — az ifjúsági szövetségben szerzett tapasztalataim alapján — mindez egy tisztességes kísérletben való részvétel, amire annál is inkább jogom van, hiszen a pártot a leggyakrabban éppen az apparátusbéliek miatt bírálják. (Kerényi György)- Nincs különösebb politikai előzményem, meglehetősen váratlanul választottak meg a megyei tanács pártbizottságának titkárává az elődöm vb- és pb-tag volt, ráadásul függetlenített is, én társadalmi megbízatásként vállaltam ezt a tisztséget, abban a hitben, hogy egy hivatalban is meg lehet újítani a pártot. Feltétlenül ide kívánkozik: keveslem a reformcselekedeteket, sokallom viszont a beszédet — a magam részéről a reformgondolkodást szeretném erősíteni. A nyolcszázezres párttagságot persze évtizedekig más szellemben nevelték, aligha lehet hát mindenki rögtön reformkomfort, de abban segíthetünk, hogy azzá válhasson. (Bruszel László)- Bármilyen helyen voltam is eddig, sokak számára mindig „problémás” voltam, hogy a hivatalos vonallal nem azonosultam mindenkor — manapság is azt érzem, hogy elszigeteltek egymástól fontos ügyek, amelyek máskülönben összetartoznának. Ez a formális struktúra miatt van: a gondolatok nem szerveződhetnek össze, nem gazdagíthatják egymást, s persze, így erővé sem válhatnak. A reformkor: ,a gondolatok találkozóhelye, amely gondolatok, ha nyilvánosságot kapnak, akkor valóságos, politikai szervezőerővé válhatnak. Ezért hoztuk létre. (Gráner Gyula)

(Mit akarnak?)

— A politikai helyzet gyökeresen megváltozott: semmi sem olyan, mint amilyen volt. Ebben az átalakulásban az MSZMP sorsa — azaz: befolyása, hatása — a konkrét, helyi kérdéseken fog eldőlni, miközben errefelé egyetlen moccanást sem látok. Azt már a frázispufogtatás szintjén hallani, hogy majd, elvtársak, a lakóhelyi politizálás kapjon nagyobb hangsúlyt, de pillanatnyilag senki sem tudja, hogy adott körzetben a lakosság mit tekint politikai kérdésnek :— miközben más politikai erők már javában ezzel foglalkoznak. Hogy van az, hogy az M5-ös ügyében az MDF meg mer nyilatkozni, a városi pártbizottság pedig nem mer megnyilatkozni-. .. 1 (Gráner Gyula) .

— Amit a párt magáról újabban állít, hogy tudniillik reformpárt, az az én számomra teljességgel megfoghatatlan. Végül is magának a pártnak a belső struktúrája éppen- hogy nem változott semmit, továbbra is munkahelyen kötelező tagnak lennem, a Központi Bizottság holnap is nélkülem dönt rólam, egyszóval nem érzem, hogy a pártvezetéshez kötne valami egyként a nyolcszázezer tag közül — de hogy van egy kör, amelynek a tagjaival együtt lehet gondolkodni, ahol meghallgatnak, ahol figyelnek a szavamra, ez a számomra nagyon is megfogható. (Ramháb Mária)

— A reformot nem csupán gyorsítani szeretnénk — valójában egyébként sem olyan nagyon gyors —j hanem szélesíteni és elmélyíteni, visszafordíthatatlanná tenni: ezt látom legfőbb dolgunknak. (Bruszel László)

(Például a választások)

H- A legfontosabb kérdés: közelegnek a választások. Új helyzetben: a jelöltek valószínűleg saját szervezetük szineiben indulnak. Igen nagy szükség lenne helyi MSZMP-programokra, meg kellene teremteni a szervezeti feltételeket a választási munkához, harmadik — nagyon fontos — olyan hiteles emberekre lesz szükség, akikre jó szívvel, hittel szavazhatnak az emberek. (Kerényi György)

(Merre tovább?)

— A reform tulajdonképpen a realitások tudomásul vétele. A párt hosszú ideig messianiszti- kus célokat tűzött ki, amiket aztán voluntarista módon próbált meg elérni egy régi struktúrában. Éppen ezért én például a sztálinizmus maradványainak a felmérését és felszámolását is fontos feladatnak tartom. (Tóth József)

— Számomra lelkiismereti kérdés, hogy ide eljárjak. A pártot kisajátító szűk körű vezetéssel annyira nem tudok azonosulni, hogy tulajdonképpen ezt az esélyt adtam még magamnak — a reformkort —, hogy a helyzeten a párton belül próbáljak változtatni. (Ramháb Mária)

— Nem lenne jó, ha elszigeteltek maradnánk. Azzal, hogy azt mondtuk, ez egy reformkor, a fő irányt határoztuk meg, de hogy ki, miben reformer, az vitában derül ki. Tizenketten indultunk, ám azt szeretnénk, ha gomba módra szaporodna a reformkörök száma: a miénk is nyitott. (Gráner Gyula)

— Addig kell működnünk, amíg bizonyíthatjuk, hogy reformpártiak vagyunk, és amíg mások is annak tartanak bennünket. (Molnár Mihály)

Ballai József

RÁDIÓJEGYZET

Versről versre

Van a Magyar Rádiónak néhány állandó műsora, amelynek megmerevedett adásidején nem hajlandók változtatni. Ezek közé tartozik A hét költője című adás is. József Attila születésnapja és a kapcsolódó költészet hete sem volt elegendő ahhoz, hogy valamit is mozdítsanak ezen a vitatott időbeosztáson. A dolgozók által csak elvétve hallgatható délelőtti adásokról van szó.

De ne háborogjunk, 'hanem örüljünk, hogy legalább erre a mostani hétre a szerkesztők kibővíthették a szűkös keretet néhány jelentős, a verset kedvelőket is vidító műsorral. Ha a hetet József Attila verse kezdte és folytatta is tovább, a vasárnap estét Csoóri Sándor zárja majd Megtéríthetetlen álom című műsorával.

Hada hívjam fel még a költészet kitartó híveinek figyelmét az április 12-ei, szerda esti adásra, amikor a XII. előadóművész-fesztivál keretében sok szép lírai remekmű hangzik fel kiváló művészek tolmácsolásában.

Remélhetőleg a 11-ei, ma reggeli, csaknem egyórás műsort is megismétlik még egy későbbi időpontban. Ez alkalommal Czine Mihály Versekkel

— magamról címmel adott válogatást Arany Jánostól Utassy Józsefig, Dsida Jenőtől Kányádi Sándorig ... Az adás idejét tekintve, azt hiszem, hogy elsősorban nyugdíjasoknak.

Búcsú Gelleytől

Talán van még, aki emlékszik arra a nyurga, sovány színészre, aki a főiskola után 1954—55-ben a kecskeméti Katona József Színházban kezdte pályáját, Gelley Kornélnak hívták. Innét Szolnokra szerződött, majd 1961-től a Nemzetiben játszott..Legutóbb a buda- pésti Katona József Színházban a Revizor tanfelügyelőjét alakította nagy sikerrel. De van, akinek a II. Richárd York hercege vagy a Bánk bán Petúr , bánja jut eszébe reá gondolva. Előttem úgy jelenik meg, mint Steinbeck: Egerek és emberek című művének Lennie- je, de emlékszem a verset mondó, sőt az operai kvalitásokkal éneklő Gelleyre is.

A Petőfi rádióban csütörtökön egy félórás műsor elevenítette fel néhány alakítását, s pályatársai emlékeztek finom humorral megáldott, csöndes, nyugodt természetére, művészi alázatára. Március 5-én múlt 57 éves. A műsor tisztelgés volt a magyar színjátszás hamar eltávozott kiválósága előtt.

A bölcs Bagoly

Az egyébként igen hasznos és teljes védelem alatt álló bagolyfélék bölcsességét állító néphit nyilván legenda. A rádió — sokáig csak késő éjszaka hallható — műsora, a Bagoly viszont csak úgy tudott 1982 óta megmaradni, hogy amikor egyes adásainak témáját kifogásolták, igyekezett bölcs maradni. A szerkesztő, Györffy Miklós mindig elröpítette madarát, ameddig csak lehetett. A Bagoly kezdettől fogva éles, az embereket foglalkoztató kérdéseket tűzött műsorára. Az utóbbi időben főleg a magyar történelem nehéz témáit, például 1956-ot hozta felszínié, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy csakis a tények megismerése segítheti elő a tisztánlátást.

Ennek jegyében az elmúlt pénteki adás során azt az emlékülést mutatta be, amelyet március 18-án az 1956-os Petőfi Körről a Művelődéskutató Intézetben rendeztek. Hallottunk már erről részleteket, de a mostani másfél óra valóban sok információt, s fő.leg megismerésre érdemes, őszinte véleményt tárt föl az érdeklődők—ezúttal a rádió révén — széles köre előtt.

A Bagoly sokáig csak amolyan megtűrt, nehezen elviselhető műsora volt a rádiónak. Talán a mai nyitottabb légkör a nyugodtabb „repülést”, műsorszerkesztést is lehetővé teszi számára.

F. T. P.

Jövünk, segítünk!

Jelmondatnak is tekinthető a plakátfelirat, ami a véradást népszerűsíti, s amely a kecskeméti Szalvay Mihály munkásőregység véradóakcióját is a legtömörebben kifejezheti: jövök, segítek!

Április 8—9-én csaknem száz kecskeméti, tiszakécskei és lajosmizsei munkásőr jött el a kiskunhalasi Semmelweis kórház véradóállomására, hogy egy bajtársuk, Králik Mihály, kétgyermekes családapa szívműtétjéhez vért adjon.

— Igazából, mi cserébe adjuk a vért tájékoztat dr. Farkas Kálmán, a

munkásőregység orvosa. — A katéteres vizsgálat után azzal jött vissza a kórházból a társunk, hogy — bár neki különleges, nullás negatív vérre van szüksége — megkapja a műtéthez, cserébe próbáljon meg összegyűjteni any- nyi vért, amennyi szükséges. Mi aztán megbeszéltük, hogy meghirdetjük az egységen belül az önkéntes akciót. Ha tudná, milyen boldog volt, amikor megtelefonáltuk, hogy mennyien jelentkeztek !

Közben az első tíz embertől veszik a vizsgálati vért, hogy kiderüljön, egészséges-e, adhat-e egyáltalán. Szinte folyamatosan érkeznek a csoportok a pirtói lőtérről, ahol jelenleg kétnapos gyakorlaton van az egység.

— Itt mindenki rendszeres véradó ? — kérdezem Benke János parancsnokhelyettest.

— A többség igen. Én magam csak néhányszor adtam, de tudom, milyen nagy dolog, mert magam is kaptam decemberben, amikor balesetet szenvedtem.

A többiek teát kapnak a nagy vérvétel előtt, közben tréfálkoznak, ijesztgetik egymást. Egy szótlan fiatalemberről kiderül, hogy ő életében először ad vért.

— Tudja-e, hogy megy ez, mit fognak magával csinálni? — kérdezem Sújtó Lajost, a Kecskeméti Konzervgyár szakmunkását.

— Nem is kérdeztem, biztos ki lehet bírni. Králik Mihályt személyesen ismerem, nekem is van két fiam. Mikor

meghallottam, hogy neki kell a műtéthez, eldöntöttem, hogy jelentkezem.

A többség 15-20-szoros véradó, rutinos mozdulatokkal pumpálják karjukból az életet mentő, vért a tartályokba. Az elsők már az elveszett energiát pótolják szalámis zsemlével, sörrel, üdítővel a külső helyiségben.

Králik Mihályt Budapesten az orvostudományi egyetem szív- és érsebészeti klinikáján fogják műteni, most otthon van, Lajosmizsén várja, hogy kitűzzék az időpontot. Bajtársai nevében is kívánunk neki mielőbbi gyógyulást.

H.T.*

Kép: Ferincz János

AZ ÉPSZISZ ELNÖKE VÁLASZOL ...

Iskolafelújításból elégtelen?

A Petőfi Népében 1989. március 28-án a fenti címen megjelent cikk váratlanul ért. Sajnálatos, hogy az írás több félreérthető állítást tartalmaz, amelyekre a következők szerint szeretnék válaszolni.

A Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakiskola és Szakmunkásképző Intézet, a jelzett Ókollégium használója, a Kecskeméti Igazságügyi Műszaki Irodához fordult szakvéleménykéréssel.

A szakértői véleményt dr. Bozsó Ferenc iskolaigazgató a padlástérben és a tetőszerkezet ács-, tetőfedő- és bádogosmunkáira rendelte meg,, alapvetően azért, mert felháborodásának alapját ezen felújítás képezte.

Az újságcikk ebből az igazságügyi szakvéleményből kiindulva szövetkezetünk közösségét elmarasztalja.

A cikket olvasó joggal értelmezhette úgy, hogy valóban ez a szövetkezetünk felelőtlen munkájából ered. A tény azonban az, hogy szövetkezetünk az igazságügyi szakértő megállapításaival kapcsolatos munkára semmilyen megbízást nem kapott és ezzel összefüggésben semmilyen munkát nem végzett.

Kiemeli a cikk a 4/A osztály tanterme munkálatainak hiányosságait. Ezzel összefüggésben tény az, hogy a létesítmény belső közmüvének, azaz a vízvezetékrendszemek és lefolyórendszemek a felújítására szövetkezetünk megbízást nem kapott, és így ilyen jellegű tevékenységet nem is végzett.

A felújítás során ideiglenesen tantermet rendezett be az iskola tanári szobának, s egyidejűleg kérte, hogy a ledugózott és lezárt meglévő vezetékrendszerre helyezzünk el egy mosdót, amit pár hónapig használtak.

A tanterem átadását követően hónapokkal később az alatta lévő közlekedési előtér és ' tanterem mennyezetén nedvesedés volt észlelhető és ugyanennek a hatására a 4/A tanterem parkettája megdagadt.

Ezek észlelésekor közös bejáráson megállapítottuk, hogy az ideiglenesen használt lefolyó valahol a falban, nyilvánvalóan még a régebbi átalakítás során elzáródott, hiszen a színezett folyadék a lefolyóaknáig nem jutott el, emiatt azonnal meg kellett szüntetni a további vízvételt. A földszinti boltíves és igen vastag felmenő falrész a viszonylag kevés vízmennyiséget az ideiglenes használatkor felvette, s az csak később jelent meg az alsó helyiségek mennyezetén és a parkettán.

Ezen tény az 1988. július 6-án megtartott szavatossági bejáráson került rögzítésre, azzal az igénnyel, hogy a szövetkezet a feltárásra készítsen költségvetést és szüntesse meg az érintett vezetékrendszert.

A 4/A tanterem parkettája a felújítás idején olyan minőségű volt, hogy ott csupán csiszolási és lakko- zási munkát kellett végezni.

Nevezett tanteremmel összefüggő feltárási munkálatokra szövetkezetünkhöz a mai napig megrendelés nem érkezett.

Az iskolának, mint műemlék épületnek a felújítása során alapvető cél az volt, hogy eredeti terveinek megfelelően valósuljon meg, mivel az elmúlt évtizedek alatt az átalakításokkal elvesztette jellegét, megjelenési formáját. Ezzel összefüggésben a közel 3 méter magas, kétszár- nyas, fabetétes, vésett ajtókat pótolni kellett, melyek gyártását és szerelését alvállalkozóval végeztettük. A vasalatokat egyedi terv alapján diszkovács készítette, az ajtólapokba a forgalomban lévő és kapható cilinderbetétes zárak kerültek elhelyezésre.

Az ajtólapok bizonyos mértékig száradtak, ám azok javítását, illetve 4 darab lapnak a cseréjét az 1988. július 6-ai szavatossági bejárás megállapította.

A hiányosság megszüntetésére az alvállalkozó felé intézkedtünk, a javításokat elvégezték, melynek teljesítéséről 1988. július 26-án az iskola az igazolást kiadta.

Jelenleg a nagyméretű ajtók bizonyos mozgásából következően a mázolásoknál folytonossági hiány tapasztalható, melynek kifogásolása nem vitatható, de a festés javításától sem zárkózunk el.

Az 1989. április 5-én tartott helyszíni egyeztetés során dr. Bozsó Ferenc iskolaigazgatóval egyetértünk abban is, hogy a 4/A dsztálynál tapasztalható parkettaszétnyílásért az Épsziszt felelősség nem terheli, továbbá az udvar térburkolatának szövetkezetünk által kivitelezett és viacolor téglával burkolt felülete sem mennyiségben, sem technológiában az iskola által kiegészítő betonburkolata összes nem hasonlítható, és abból semmilyen következtetés nem vonható le.

A függőfolyosók felső felületét egyeztetett színben és módon tipox burkolattal láttuk el, amelynél a burkolattól függetlenül is fennáll az elcsúszás veszélye.

A szerkezet sajátosságából adódó felületi repedéseket a garanciális kötelezettség keretében folyamatosan megszüntetjük.

Mi is tudjuk jól, hogy aki dolgozik, követhet el hibát. Úgy véljük azonban, hogy a szövetkezetünkre róható kisebb hiányosságokból általánosítható, elmarasztaló következtetés nem vonható le. Éppen ezért sérelmezi szövetkezetünk tag: sága azt a megállapítást, mely a cikkben úgy fogalmazódik meg, hogy mit kapott cserébe a város, illetve iskola ... „kontármunkát, jobbára olyan elfuserált félújítást, amelyért kár volt egy fillért is kiadni”.

Ez sérti azt a tagságot, aki az elmúlt években felújította a Piarista Gimnáziumot, a Katona József Gimnáziumot, a Béke Téri Általános Iskolát, a Három Gúnár fogadót, a Vám- és Pénzügyőrség épületét a megrendelők megelégedésére úgy, hogy például az oktatási létesítményekben a felújítás során egyetlenegy napig sem szünetelt a tanítás.

Az eddigi észrevételek az iskola épületére vonatkoztak.

Külön szeretnénk foglalkozni a cikke azon részével, amely „Az igazgató .levelét megirta” címmel kezdődik.

Ez a levél a Berkes Ferenc utcai kollégiumban . történt káreseményekről szól, nem pedig a Kálvin téri iskolában történtekről.

Röviden erről az eseményről: 1988. május 21-én hatalmas széllel, oly mértékű csapadék hullott Kecskeméten, hogy a szakszerűen megvédett tetőn-végzett munkála-- tok során is beázás történt a Berkes Ferenc útcái kollégiumban.

Az Állami Biztosító a cikkben megállapított kárunkat térítette meg méltányossági alapon, mert bizonyosságot nyert, hogy a szövetkezet mindent megtett, a tőle elvárható gondossággal, a kár megelőzése érdekében.

Ezen kártérítés 1988. június 24- én rendeződött. Ekkor a kollégium kérésére elmondtuk, hogy e kárösz- szeg kizárólagos és részben elégíti ki a szövetkezetünk által végzett munkák költségét. Ennek ellenére, méltányossági alapon elfogadtuk, hogy a kollégium lakóinak füzeteiben keletkezett kárt megtérítjük, amennyiben megadják a füzetek jegyzékét és darabszámát, azt megvásároljuk és a tanulók rendelkezésére bocsátjuk.

E jegyzéket szövetkezetünk a mai napig nem kapta meg, ennek ellenére e méltányos intézkedés lehetőségét továbbra is fenntartjuk.

Befejezésül úgy véljük, hogy etikus lett volna a cikk megjelentetése előtt a tények reális feltárása érdekében személyes megkeresésünk, s így a tények időbeni tisztázása. Ennyi figyelmet egy közel 40 éve becsületesen dolgozó kollektíva megérdemelne.

A felsoroltak ismerete nélkül oly mértékben megtévesztő a cikk, hogy annak megjelenését követően a törvényességi felügyeletet gyakorló városi tanács vb igazgatási osztályától az alábbi tárgyú és kivonaté átirat érkezett a szövetkezet vezetőségéhez címezve: '

tárgy: Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet felújitásával kapcsolatos „közérdekű bejelentés”,

„A Petőfi Népe c. újság 1989. március 28-i lapszámában megjelent „Iskolafelújitásból elégtelen” című írásából értesültem, hogy a szövetkezet az iskola igazgatója által 1988. december 5. napján írásban tett közérdekű bejelentésére (?) a cikk megjelenésének időpontjáig nem válaszolt”. —

„Felhívom a vezetőség figyelmét, hogy az intézkedést elmulasztó személlyel szemben fegyelmi eljárást fogok kezdeményezni”.

az Épszisz tagsága nevében: Nusser Elemér elnök