Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-10 / 83. szám

1989. április 10. • PETŐFI NÉPE • 5 MUNKÁSGYŰLÉS A TEXCOOPNÁL A tervezettnek csaknem duplája a veszteség • — Elkerülhe­tetlen a leányvál­lalat szervezeti átalakítása — mondta Oláh Györgyné igazga­tó. • A dolgozókat egyebek között az is érdekelte, hogy van-e remény a vállalat fennma­radására? (Lévay Kálmán felvéte­lei.) A napokban munkásgyűlést tartot­tak a Texcoop Kötőipari és Kereske­delmi Leányvállalatnál. Az eseményen a gyár munkáskollektíváján kívül jelen voltak a tömegszervezetek képviselői is. Oláh Györgyné igazgató értékelte a leányvállalat elmúlt évi munkáját. Mint mondta: a tervezett 15 millió fo­rint helyett 28 milliós veszteség keletke­zett. Ez nagyon sok, de 10 millióval kevesebb az 1987-es évinél. Az igazga­tónő a tetemes veszteség ellenére ered­ményként tüntette fel a tavalyi jelentős költségcsökkentést (például hétmillió forintot takarítottak meg a fonalfel­használásban), a 11 százalékos bérfej­lesztést, valamint azt, hogy a gyár ma­radéktalanul eleget tett a szerződéses kötelezettségeinek. Miközben a lét­szám 163 fővel csökkent. Oláh Györgyné az idei elképzelése­ket is ismertette a dolgozókkal. A 280 milliós árbevételhez megközelítően 700 ezer darab kötöttárut keli előállítani. Mintegy 450 ezret szovjet piacra, 150 ezret tőkés exportra, a fennmaradó részt a hazai üzletek polcaira szánják. A termékek 90 százaléka — már most — rendeléssel lekötött. Hozzátette: mi­vel a hazai piacon visszaesett a kereslet, ugyanakkor az amerikai és a szovjet megrendelés bővítése nem kifizetődő, a gyár — kényszerűségből — a kapacitá­sa alatt dolgozik. Ennek megfelelően a létszámot 550 főre kell csökkenteniök. Kiszűrik továbbá a veszteséges termé­keket, jobban kihasználják a munka- időalapot, s a termelés csökkentése mellett keresettebb termékeket gyárta­nak. Ezután az igazgató a leányvállalat jövőjéről, az elkerülhetetlen szervezeti átalakításokról szólt. Hangsúlyozta: elérkezett az a kritikus időpont, ami-, kor lépni kell. A Texcoop a jelenlegi formában 1990-től nem működhet. A 450 milliós állami kölcsönnek a fele még fennáll, az idei törlesztés 70 millió­ra rúg. Ha ezt nem teljesítik (márpedig objektív okokból minden bizonnyal nem), akkor elkerülhetetlen a felszá­molás. Az esetleges kivezető út: Kft-k alakítása, vegyes vállalat (vállalatok) létrehozása akár külföldi partnerekkel is. A legvalószínűbbnek a szovjet koo­peráció létrehozása látszik, de lehető­ség kínálkozik német vagy francia part­nerrel kisebb, 40-50 dolgozót foglal­koztató üzemek létrehozására. Nyi­tottnak kell lenni minden ajánlatra. Az igazgatónő végül a dolgozók ==* írásban benyújtott — kérdéseire vála­szolt. Ezek többsége a vállalat jövőjé­vel volt kapcsolatos, bőven akadtak köztük személyre szóló, vagy közössé­geket érintő észrevételek, megjegyzések is. Ilyenek voltak például: kell-e új munkahely után nézni? Van-e már jog­utód? Van-e remény a fennmaradásra? Megmarad-e az autóbuszjárat? Meny­nyi a fizetése a legfelsőbb vezetőknek? Igaz-e, hogy az igazgatónő a tanácsel­nökségre pályázik? Miért olyan nagy a különbség a fizikaiak és az alkalmazot­tak fizetése között — természetesen a fizikaiak rovására? Egy „haldokló” vállalat hogyan engedheti meg magá­nak a szönyegvásárlást, az irodák tapé­tázását stb.? Kérdésként merült fel a korkedvezményes nyugdíjaztatás lehe­tősége is, melyre az igazgatónő a követ­kezőket válaszolta: —- A nyugdíj előtt álló dolgozóink közül jelenleg mindössze hármuknak a nyugdíjaztatása van folyamatban. Sen­kit sem kényszerítünk. akarata ellenére erre a lépésre, sőt sokuk munkájára a jövőben is feltétlen számítunk. Akár a gyárvezetés, akár a nyugállományba készülő dolgozók részéről történik a kezdeményezés, mindenképpen az utóbbiak érdekeit tartjuk elsősorban szem előtt. * - Kovács Pál Űj vonások a gazdálkodó szervek hatósági bejegyzésében Ez év január 1-jén új jogszabály lé­pett hatályba a társasági törvény kere­tében megalakuló új vállalkozási for­mák nyilvántartásával kapcsolatban. Ehhez ugyancsak újólag szabályozták a törzskönyvi nyilvántartás rendjét, amely „a vállalati nyilvántartásról, a leányvállalatok nyilvántartási rendjé­ről, a szövetkezetek és a vízgazdálko­dási társulatok törzskönyvéről” szól. Egyidejűleg a korábbi nyilvántartásról szóló minden jogszabályt hatályon kí­vül helyeztek a 63/1988. (XII. 26.) PM sz. rendelettel. Az új szabályozás óta eltelt időszak tapasztalatai alapján — a tájékozódás megkönnyítése érdekében néhány fontos feladatra hívjuk fel az érintett gazdálkodók figyelmét. Az előbb emlí­tett rendelet hatálya a megszüntetett­hez képest bizonyos egyszerűsítéseket eredményezett: ennek alapján az új tár­sasági törvényben szabályozott jogi személyiséggel rendelkező társaságo­kat (közös vállalat, egyesülés, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság), valamint a szövetkezetek területi és. szakmai szövetségeit-(Mészöv, Kiszöv, Teszöv) a jövőben az illetékes adóható­ság törzskönyvileg nem tartja nyilván. A jogi személyiségű gazdasági társasá­gok hatósági nyilvántartásba vételét, valamint törvényességi felügyeletét a továbbiakban közvetlenül a cégbíróság látja el. (Eddig az APEH illetékes me­gyei igazgatóságához kellett fordulni­uk a társaságoknak bejegyzési kérelme­ikkel.) Tehát a változás lényege az, hogy az előbb félsorolt szervek nyil­vántartásba vétele a cégbíróságon tör­ténik. Az APEH illetékes megyei igaz­gatósága csak az úgynevezett adónyil­vántartásukat végzi, és az ehhez kap­csolódó adószámmal látja el. az érde­kelteket. A gazdasági társaságjggl az adóigazgatási eljárásról szóló jogsza­bály szerint — mint adóalany, adókö­teles tevékenységének megkezdését 15 napon belül köteles bejelenteni az adó­hatóságnak. A társasági törvény értel­mében az új társaság alapítását a társa­sági szerződés megkötésétől számított 30 napon belül kell bejelenteni a cégbí­róságnak. A fentiekből következik, hogy a tár­saságok adónyilvántartásba vétele ese­tenként megelőzheti a cégbírósági be­jegyzési kérelem benyújtását. Ilyenkor a társaság adónyilvántartásba vételé­hez nem köteles előzetesen igazolni ké­relmének a cégbírósághoz történő be­nyújtását. Az APEH illetékes igazgató­ságai a kérelem beadásakor sem társa­sági szerződést, sem egyéb iratot nem kérnek. Az adóbejelentkezési kötele­zettségnek a társaság „adóbejelentke­zési lap” („G” jelű nyomtatvány) 4 pél­dányban történő kitöltésével tesz ele­get. Az ilyen kérelmeket személyes je­lentkezéskor az APEH Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságán (Kecskemét, Árpád krt. 4.) kell benyújtani, illetve a nyomtatványokat ott szerezhetik be. A kitöltött papírok pedig a KSH-hoz kerülnek, ahol a társaság statisztikai számjelet kap. Ennek első 8 számjegye a törzsszám. Ez képezi a megállapítan­dó adószám alapját, amelyet a nyom­tatvány a KSH-tól történő visszaérke­zést követően az APEH illetékes me­gyei igazgatósága alakit ki. Az adó­számról az adózó (társaság) az adóbe­jelentkezési lap egy példányának visz- szaküldésével értesül. Lényeges változás, hogy az APEH Fővárosi Igazgatóságának hatásköré­be és kizárólagos illetékességi körébe tartozó külföldi részvétellel működő, de Belföldi székhellyel rendelkező tár­saságokra a korábbi előírás 1989. janu­ár 1-jével megszűnt. Vagyis ezen társa­ságok illetékes adóhatósága a jövőben a székhelyük szerinti APEH megyei igazgatóság. Tehát nyilvántartásba vé­telük is ennek alapján, székhelyük sze­rint történik. A társaságok törzskönyvi nyilvántartásának megszűnése miatt a jövőben a vállalatoknak és szövetkeze­teknek nem kell a különböző társasá­gokba való be- vagy kilépésüket, to­vábbá a tagsági viszonnyal kapcsolatos adatokban bekövetkezett változásokat a törzskönyvi hatósághoz bejelenteni (például három évenként a vagyonibe- tét-változást a jövőben nem kell jelen­teni). Lényegesen módosultak a tevékeny­ségi körök bejelentésére és nyilvántar­tására vonatkozó előírások is. A jövő­ben valamennyi bejegyzésre kötelezett úgy alapszabályban, mint a létesítő ha­tározatban szereplő tevékenységek kö­zül csak azokat a tevékenységeket kell bejelenteni, amelyek a működésük jel­legét alapvetően meghatározzák. Be kell jelenteni továbbá azokat is, ame­lyek hatósági engedélyhez kötött tevé­kenységi körök. Bejelentésük a KSH által rendszeresített egységes ágazati számszaki besorolás és ehhez kapcsoló­dó szöveges meghatározás szerint tör­ténik. Tehát nem a tevékenység ITJ besorolását, hanem az egységes ágazati osztályozási (EÁOR) szerinti besoro­lást kell alkalmazni. Ugyanígy kell el­járni a tevékenységek számának bőví­tése vagy szűkítése esetén. dr. Czehe Győző APEH Bács-Kiskun Megyei igazgatóságának osztályvezetője EGY HÓNAPJA TÉESZELNÖK A parasztnak abból kell megélnie, amihez ért Még nincs egy hónapja sem, hogy a Bácsalmási Petőfi Tsz elnökévé válasz­tották a 41 éves Kiss Lászlót, a korábbi elnökhelyettest. Nem kis feladatot vál­lalt, amikor engedett a tagság óhajá­nak, s átvette a 6 ezer hektáros gazda­ság irányítását, ahol a 4400 hektárnyi termőföldön 419-en dolgoznak, 200 te­jelő, 150 húshasznú marhát gondoz­nak, 10 ezer sertést hizlalnak, elérhek 241 milliós árbevételt, s 13 milliós nye­reséget. Az új elnök 1970-ben került a gazdasághoz üzemmérnökként gya­kornoknak, s első dolga kazalrakás volt. Azután növényvédő-, növényter­mesztési ágazatvezető, főágazatvezető, 1984-től termelési elnökhelyettes lett. — Jól ismerem a gazdaságot, tehát elnökként vadonatúj gondolataim nem lehetnek, de megpróbálok a napi válto­zásokhoz alkalmazkodni. Nem akarok és nem is tudok mindent megváltoztat­ni. Az biztos, hogy kénytelenek vol­tunk eddig az alaptevékenységből meg­élni, de nem volt nehéz rájönni: akik iparral is foglalkoztak, jobban jártak, mint mi. Van ugyan autószervizünk, de ezt csak aéért hoztuk létre, hogy ellás­suk a lakossági szolgáltatást, ezen nincs nyereségünk. Visszatérve az előb­bi gondolathoz: a mezőgazdasági ter­mékek előállítási költségeit eladáskor nem tudjuk érvényesíteni. Mondom ezt annak ellenére, hogy tavaly a legtöbb nyereséget a napraforgó, a kukorica és a kender hozta. Az nyilvánvaló, hogy a gazdaságos­ság, a nagyobb nyereség érdekében vál­tani kell. A gazdálkodásban arra kell törekedni, hogy az alaptevékenység mellett más bevételi forrásból is pénz­hez jusson a közös gazdaság. — Több lábon kell állni, ezért új faipari üzemét létesítettünk közösen az Épitő és Ipari Szövetkezettel 15 millió­ért. Az üzem fele a miénk. Mit várunk 0 Kiss Lász­ló, a Bácsal­mási Petőfi Tsz elnöke: —f Ha jó a gazdálkodás, ki törődik a formával... ettől? Nézze, az ipari szövetkezet ko­rábbi faipari tevékenységéből 10 száza­lékos nyereséget ért el, nálunk az alap- tevékenység nyeresége 5,3 százalékos, ebből már nem nehéz kiszámítani mit szeretnénk. Az üzem már megkezdte munkáját, nyugati exportra faházat, bútort készít. Január 25-én egy korlá­tolt felelősségű társaságot alakítottunk 30 százalékos nyugat-európai részvé­tellel — a társaság négytagú, ebből ket­tő bácsalmási — a piac garantált. Ez évben 20 milliós árbevételre számítunk. Ez volt az első nagyobb lépés, ame­lyet a közös gazdaság megtett a jobb gazdálkodás elérése érdekében, de ez az elnök szerint mégcsak a kezdet. — A pénztelenség magával hozta a beruházások elmaradását. Korábban építőipari szakmákban 50-60 embert foglalkoztattunk, de most nem tudunk számukra munkát adni, ezért megszer­veztük az építőipari szolgáltató részle­günket és a vasipari bérmunkát . Műhe­lyünk, berendezésünk van, ettől az „ágazattól” 5,5 milliós árbevételt vá­runk. Emellett folyamatban van az ipa­ri tevékenység másfajta bővítése is. Bácskában jók a földek. Vajon mit terveznek az alaptevékenységben? — A parasztnak abból kell megél­nie, amihez ért, vagyis az alaptevékeny­ség nyereségérdekeltségét szükséges megvalósítani. Hogyan? Csakis arra költünk pénzt, csakis azt termelünk, ami megéri! Ha kedvezőtlen lesz a ta­karmányok ára, csökkentjük a sertés- hizlalást, s rátérünk a takarmányter­mesztésre. Gyorsan, a körülményekhez képest kell váltani. Sajnos, a .gépeink elöregedtek már, legutóbb 1981-ben vásároltunk, s ezért azok tovább rom­lottak, tehát ezek cseréjéhez is kell a pénz. Próbálunk lízingelni a KITE-től főleg kombájnokat, amelyre saját zseb­ből jelenleg nem futja. A lehetőségeink nem túl biztatóak, az ipar számunkra kényszerpálya, de egyfajta adottság, amellyel pénzt lehet keresni. Az elnök reálisan látja a gazdálko­dás nehézségeit, gondjait, s talán azo­kat a lehetséges megoldásokat is, amellyel talpon lehet tartani a termelő­szövetkezetet. Valóban a "téeszekkel van baj, azzal a formával, amelyet ko­rábban automatikusan átvettünk? H- Nem a szervezeti formával van a baj, hanem «a közgazdasági környezet­tel. Ezt a termelési színvonalat ekkora területen sem a kisparaszt, sem a far­mergazdaság nem tudná produkálni. Az biztos, hogy sok mindenen, sza­bályzón, pénzügyi támogatáson agrár­ollón kellene, s kell változtatni. Ha eredményes, stabil lesz a gazdálkodás, már senki sem törődik a formával, az elnevezéssel... Gémes Gábor A BAM SORSA Az évszázad anyagi csődje ? f 1 * • Csillagászati összegekbe került már eddig is a BAM. Megépítéséről már a két világ­háború között terveket gyártot­tak, . a konkrét mérnöki mun­kákhoz mégis csak a hatvanas évek végén fog­tak hozzá. Az el­ső „kapavágáso­kat” 1974-ben tették meg, s ak­kor egy egész or­szág ünnepelte a komszomolisták gigantikus mun­káját. Tizenöt éve, hogy útnak indították az „év­század vasútvo­nalának” kikiál­tott Bajkál— Amur vonalon az első sínpárt. A 3100 kilométe-' 'V ■-'* ” -• rés pályaszakaszt vH, a nyugati és keleti irányból érkező brigádok 1984 végén kapcsolták össze. A jelképes „arany- sín” letételét az egész világnak megmu­tatták, s akkor sokan azt hitték, hogy 1985 végéig készen áll majd az egész pálya. Nos, nem így történt, sőt a BAM-on a legújabb határidők szerint még*l 992-ben is dolgozni fognak. Né­hány szovjet közgazdász pedig felteszi a roppant kényes kérdést: vajon nem az évszázad anyagi csődjét jelenti az év­század vasútépitése? 1985 februáijában, moszkvai tudósí­tói koromban magam is végigutazhat­tam a BAM nyugati szárnyán, egy hé-, ten át majdnem 1600 kilométert zöty- kölödtem társaimmal. Most mégis ne­hezen tudom elképzelni, hogy az akko­ri lelkesedésnek dig találni nyomát, a hőskorszak végeztével a kihalás veszé­lye fenyegeti a szibériai vasútvonalat. Azonban, ha azokra a statisztikákra pillantok, amelyek azt igazolják, hogy még ma is az építők egyharmada a régi barakkokban, komfort nélküli fahá­zakban lakik, kezdem megérteni az em­berek elkeseredését. Ehhez jön még hozzá az akadozó élelmiszer- és fűtő­anyag-ellátás, a munkához szükséges elavult technikával folytatott «hétköz­napi küzdelem, a szervezetlenség és a konkrét tervek hiánya. A BAM-on évek óta súlyos a helyzet, s erről beszá­moltak Mihail Gorbacsov főtitkárnak is a Szibériában tett látogatásai alkal­mával. A vasútvonal helyzete és megítélése sokban hasonlít a távoli hatalmas or­szágrész egész jövőjének gondjaihoz. Nem kevés azoknak a szakembereknek a száma, akik a brezsnyevi pangás újabb hibás döntését látják a szupervasútvonalban. Szerény szovjet becslések szerint eddig már 15 milliárd rubelt áldoztak a vasútra, s többször is átlépték a módosított költségvetési ha­tárokat. Nyugati szakemberek és a tér­ségben érdekelt japán üzletemberek azonban tudni vélik, hogy az összeg még csillagászatibb, 25 milliárd dollár! A BAM-on nem is abban látják a leg­nagyobb hibát, hogy csupán egyetlen sínpár lefektetését végezték el, amely ilyen hosszú szakaszon képtelen bizto­sítani a problémamentes forgalmat, ha­nem a koncepció hiányát emlegetik. Újra dúl a csata, a pragmatikusok és a reformerek között. Az előbbiek Szi­bériát, s így a vasút vonzási körzetét is kizárólag nyersanyagbázisnak tekintik, míg az utóbbiak amellett hadakoznak, hogy a kis települések iparközpontok­ká nőjék ki magukat, vagyis helyben teremtsék meg a bányászattal együtt a feldolgozást is. A jelenleg kilátástalan harc eredményeként a BAM fővárosá­ban, Tindában már 60 ezren élnek (a vasút előtt néhány ezres kis település volt), illetve napjainkban a vasútból nem tudnak megélni. Szibériában min­dig is problémát jelentett a munkaerő­vándorlás, a kemény kiimát és a ma már csökkenő fizetéseket egyre keve­sebben szokják meg, de a BAM-on, ha igy megy tovább, kritikus ponthoz ér a munkaerőhiány. Az egykor fiatal kom- szomolista önkéntesek is 15 évet öre­gedtek, és az alapítók közül egyre töb­ben adják fel a küzdelmet, visszamen­nek Európába. A reformerek legújabb kísérlete arra irányul, hogy önfinanszírozó, szövet­kezeti rendszert honosítsanak meg, hi­szen az államkasszába már alig tudnak belenyúlni. Nagy a valószínűsége, hogy a kísérlet még a bevezetési stádiumba sem kerül, hanem elakad a bürokrati­kus engedélyező hivatalokban. Pedig a reformereknek igazuk van, ha most nem teremtik meg a munkások érde­keltségét, akkor a vasút egyik évről a másikra kihal. Az emberek között az elkeseredés szemmel láthatóan növek­szik, ma már csak kevesekben lobog a lelkesedés hajdani tüze. Tulajdonképpen egyetlen komo­lyabb sikerről számolhatunk be. A je­lek szerint a „kis BAM”, a Tindától Jakutszk irányába vezető északi szárny sokkal jobban működik nagytestvéré­nél. Ebben a térségben, Nyeijungri vá­ros medencéjében elképesztően gazdag széntelep húzódik alig néhány méter­nyire a föld felszíne alatt. Innen évente öt millió tonna, kokszolásra kiválóan alkalmas szenet szállítanak Japánba, amelyért cserébe a szigetország bizto­sítja a legmodernebb technikát. A vas­út a tervek szerint Szibéria gyémántfö- városáig, Jakutszkig kúszik fel, ezzel újabb nagy központot kapcsolva a Szovjetunió vérkeringésébe. Szerdahelyi Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents