Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-07 / 81. szám
1989. április 7. • PETŐFI NÉPE • 5 ÁLLÁS HELYETT VÁLLALKOZÁS Kölcsön pályakezdőknek és háziasszonyoknak Megnyílt a pálya a pályakezdők előtt. Hogy hol? Természetesen a vállalkozói szférában. Idén április 1-jétől ugyanis ők is kaphatnak — legfeljebb 300 ezer forint ® vállalkozói (újrakezdési) kölcsönt, amelyre eddig csak azok pályázhattak, akik meghosszabbított felmondási idejüket töltötték, és igazoltan nem találtak megfelelő munkahelyet. És ha — természetesen — hajlandóak voltak vállalkozni. Mostantól a pályakezdők is bevonhatók e körbe. Igaz, csak a „boldog” állástalanok remélhetik, hogy ügyüket kedvezően bírálják el, minthogy a pályakezdő csak akkor számít jogosultnak, ha a munkaközvetítőben a jelentkezésétől számított egy hónapon belül nem tudnak neki megfelelő állást ajánlani. (Ez azt jelenti, hogy az állás egészségi állapotának és képzettségi szintjének megfeleljen, a napi munkába járási idő pedig ne legyen több három óránál.) A jogosultságról szóló igazolást a munkaközvetítő vagy a lakhely, munkahely illetékes tanácsa adja "ki. Ezek után már minden a kölcsönigénylő szemfülességétől, rátermettségétől, vállalkozói hajlamától függ, neki kell ugyanis meggyőznie az illetékes pénzintézetét, hogy pénzét jó helyre teszi, ha a pályakezdő vállalkozásához kölcsönadja. A pénzintézet nem köteles megadni a hitelt, saját szabályai szerint bírálja el a kölcsön iránti kérelmet, amelyhez gazdaságossági számításokat is mellékelni kell. Kedvezmény csupán egy van, a kölcsön kamatait négy évig az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal fedezi a foglalkoztatási alapból. A hitelt egyébként legfeljebb tíz évre adják. A jogszabályalkotók ezúttal nem voltak olyan óvatosak, mint tavaly, amikor az újrakezdési kölcsönről szóló rendelet első változata megszületett. Akkor ugyanis, mintegy kísérleti jelleggel, csak három megye részesülhetett a kedvezményes kölcsönből (ezúttal mindjárt az összes), s csak néhány hónap múlva terjesztették ki a rendelet hatályát az egész országra, mivel a tapasztalatok kedvezőek voltak. Már amennyiben kedvezőnek tekinthetjük a meglepő tényt: a pénz a kasszában maradt, mert alig akadt vállalkozó kedvű munkanélküli. Tolongás, úgy hírlik, most sincs, talán ezért vette be a buliba az óvatoskodó hivatal a pályakezdőket is. Igaz, már tavaly is sokan bírálták a rendeletet, mert túlságosan szűkre szabta a jogosultak körét, s e körből éppen a legvállakozóbb szelleműek, a fiatalok maradtak ki. Az ÁBMH új rendelkezése egyéb vonatkozásokban is nagyvonalúbb. Fontos változás benne, hogy a kölcsön igénylését nem köti előzetes munkaviszonyhoz, így vállalkozó kedvű, megfelelő munkahelyet nem találó, de dolgozni kényszerülő háziasszonyok is kérhetik. Kérhetik azok is, akik méltányolható okból maguk mondtak fel vállalatuknál, ám akinek a „kilépett” bejegyzés szerepel a munkakönyvében, jobb, ha el sem megy a tanácshoz. Új Chinoin-üzem Megkezdődtek az üzemi próbák a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. Miskolc melletti csanyik-völgyi üzemében. Ä több mint egymilliárd forintos beruházással épített üzemben évente 150 millió ampulla injekciót készítenek, amelynek nagy részét külpiacokon értékesítik. (MTI-fotó.) rw S Oserdei menetek Megkezdődött az utolsó roham a világ zöld tüdejéért... Amazónia végnapjai ... Rock az őserdőért és az indiánokért ... Ilyen és ehhez hasonló elmekkel számolt be a világsajtó a brazíliai őserdő megmentése vagy pusztítása körüli eseményekről. Földünk összes trópusi erdőségének mintegy a felét jelentő Amazónia sorsát ugyanis látszólag megpecsételte a terjeszkedő civilizáció: erőműveket, duzzasztógátakat, víztározókat, utakat, üzemeket akarnak építeni. A brazil kormány szerint az energiaéhségeket csak az őserdő rovására lehet csillapítani. A tervek és a bankkölcsönök rendelkezésre állnak. A bulldózerek elé azonban váratlan akadályok gördültek. A műholdról készített felvételek elemzése során kiderült, hogy a pusztítás ritmusa már most a kétszerese a feltételezett veszteségnek: csupán a brazil őserdőkből mintegy 8 millió hektár pusztulását kell a civilizáció rovására írni. Ha az ütem nem csökken, a jövő században a teljes erdőség eltűnik fáival, növény- és állatvilágával, valamint a benne élő indián törzsekkel együtt. Akik a létüket jelentő erdő védelmében néhány hete tömegtüntetést rendeztek Altamira közelében, Para államban. Újságbeszámolók szerint 28 indián törzs vett részt a történelem legnagyobb indiándemonstrációján. Gyalogosan, csónakon, lóháton, közelről és sok száz kilométer távolságból érkeztek, hogy tiltakozzanak a világ legnagyobb víztározójának mondott létesítmény ellen — írta a Globo. Az indiánok nem várt szövetségesre leltek a világhírű rockénekes, Sting személyében. Aki azon túl, hogy Samey brazil államelnöknél is járt az indiánok érdekében, bejelentette: április 12-én Párizsban koncertsorozatot kezd a gátépítésben máris súlyosan érintett xingu törzs megsegítésére. Sting azonban Európában énekel, és a dal a legkevésbé sem zavarja az erdő- irtókat. Nemkülönben azokat, akik szerszámot adnak a kezükbe. Szegényparasztok millióit vetik be ugyanis az erdő ellen, akik rohamcsapatokként irtják, égetik a fákat, a bozótot, hogy a termelésbe vonható földből maguk is kapjanak valamennyit. JCi tudná megállítani őket? Egyébként is Para állam tartja az erőszakrekordot — mondta Valdir Ganzer, a baloldali Munkáspárt képviselője. „Az utóbbi tíz esztendőben 420 szakszervezeti vezetőt, ügyvédet, papot gyilkoltak meg itt, de mindössze egyetlen gyilkost sikerült megtalálni. A kormánynak ily módon sikerült bojkottálnia azt az agrárreformot, amely a megélhetést biztosította volna a parasztoknak, s ezzel menteni lehetett volna az őserdőt, az indiánokat is.” A verseny tart, stílusosan szólva egészen a zöld tüdő kifulladásáig. Amit a hivatal egyik kézzel ad, a másikkal elveszi: megváltoztak az eddigi kamatfeltételek, már nem a kölcsön egész időtartamára, csupán négy évre vállalja át az ÁBMH a kamatok fizetését. Talán úgy gondolták, nincs virágzóbb üzletág ma Magyarországon a magán- vállalkozásnál, egy kis szerencsével négy év múlva akár dupla kamatokra is telik belőle. Ámbár lehet, hogy a ÁBMH-nál már tudnak valamit, amit a mai vállalkozók még nem. De további gáncsoskodás helyett örüljünk inkább a hivatal rugalmasságának és az újraszabott rendeletnek. A Bács-Kiskun Megyei Tanács munkaügyi osztályán a módosítás első hírére megélénkült a forgalom, bár a tanács csak április elsejétől adhátott ki az új szabályok szerint igazolást. Pályakezdők egyelőre nem jelentkeztek, egy háziasszony viszont igen, igaz, neki még le kell tölteni az egy hónapos várakozási időt. A tanács adatai szerint megyénkben körülbelül ötszáz, egyelőre állástalan pályakezdő van, a nyolc általánostól az egyetemi végzettségig. Hogy mennyi a háziasszony, azt pontosan talán csak a statisztikai hivatal tudná megmondani. A Kecskemét környéki településekről már több, háztartást vezető, gyermekeit nevelő és idős szüleit gondozó asz- szony érdeklődött a lehetőség felől, s bár ők nem felelnek meg az egyik alapfeltételnek (kecskeméti vagy egyéb közeli munkahely esetén nem kellene oda-vissza három órát utazniuk), a tanács méltányos. Kiadja a kölcsönjogosul t- ságról szóló igazolást,(az már az asszonyok dolga, milyen jövedelmező vállakózásba tudnak otthon fogni. A rendelet első változata nem hozta meg a remélt eredményt, a munka nélkül maradtak nagy része nem kívánt és nem tudott vállalkozni. A pályakezdők és a háziasszonyok hátha talpraesettebbek, s a vállalkozásnak még nem igazán kedvező „fél-piaci” viszonyaink között talán ügyesebbek lesznek. M. Á. Munkanélküliség kapun belül és kívül Gondolatok a veszteséges vállalatok leállításáról A költségvetési egyensúly meg- téremtése érdekében évek óta túlhangsúlyozzák a veszteséges vállalatok támogatásának csökkentésében rejlő lehetőségeket. Ez önmagában nem volna akkora baj, hogy szólni kellene ellene, hiszen erre is szükség van, de nagyon veszélyessé teszi, hogy a tényleges feladatokról eltereli a figyelmet. Már 1953-ban azt kellett tapasztalnunk, hogy a vállalati kapacitások leállítása nem javított, hanem rontott a költségvetési egyensúlyon. Kiderült, hogy nagyon rövidlátó szemlélet az, amelyik csak a veszteségek megszűnésével számol akkor, amikor leállításra kerül egy vállalat, vagy annak akár csak egy részlege. Akkor nem volt és valószínűleg ma sincs olyan vállalat, amelynek leállítása javítana a költségvetési egyensúlyon. Bizonyításként nézzük meg, mi áll az elmaradó veszteséggel szemben: a) Elmaradnak a vállalat költségvetési befizetései. Mindenekelőtt a béljárulékok és a dolgozók személyi jövedelemadója. b) A vállalatnál jelentkező amortizáció szintén elvész. c) Amennyiben a leállítás munkanélküliséggel jár, a munkanélküli-segély összege is költségvetési többletkiadás. ' Én még nem találtam olyan vállalatot, amelynek vesztesége a fenti három veszteség összegét elérné. Tehát elenyésző kivételtől eltekintve a veszteséges vállalatok leállítása növeü a költségvetési hiányt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan tevékenységek, amelyeket jó volna leállítani, de ezeket azon az alapon nem lehet megállapítani, hogy a vállalat veszteséges vagy sem. Fel kell hagyni minden olyan gazdasági tevékenységgel, amelyet jövedelmezőbbel lehet helyettesíteni. Ilyen pedig nem ritkább a nyereséges vállalatoknál, mint a veszteségeseknél. Az első tanulság tehát: nem leállítani kell, hanem struktúrát módosítani. Még kevesebb szó esik arról, hogy a veszteséges vállalatok leállítása szinte mindig a kínálat szűkítését, vagyis a hiánygazdálkodás erősítését jelenti. Sajnos a reformpolitikusok sem tartják szem előtt, hogy egyensúlyt csak kivételes esetekben lehet keresetcsökkentéssel, a kínálat dinamikus növelése nélkül biztosítani. Arra is gondolni kellene, hogy a vállalat leállítása általában koncentráltanjelentkező munkanélküliséget, tehát az érintett létszámhoz viszonyítva nagy szociális feszültséget okozna. Éz pedig önmagában több gazdasági és erkölcsi kárral, mint megtakarítással járhat. Mindebből nem az következik, hogy ellenzem a felesleges munkaerő leépítését. Ellenkezőleg, annak módját szeretném megvilágítani: sürgősen le kell építeni minden olyan munkaerőt, amely nem végez hasznos munkát. Ezek 90 százaléka azonban nem a veszteséges vállalatoknál található, hanem szinte mindenütt. Amíg nem szabadulunk meg a kapun belüli munkanélküliségtől és a bürokráciában dolgozóktól, addig nem volna szabad egyetlen termelőmunkában részt vevőt sem elbocsátani. Nincs olyan iparág vagy vállalat, ahol a társadalom számára nagyobb veszteséggel járna a munkások dolgoztatása, mint a felesleges létszám egy jövedelmező vállalatnál. Nemcsak az felesleges, akinek a munkájára nincs szükség, de az is, akinek a hatósági előírások találnak ki haszontalan munkát. A bányászok joggal háborodhatnak fel azon, hogy a kormányzat őket tartja feleslegesnek és nem azokat a tisztviselőket, akik azzal foglalkoznak, hogy a kormányzatnak, a hatóságnak értelmetlen adatok tengerét szolgáltatják, vagy olyan hatósági előírások követelik meg a munkakörük betöltését, amelyre sokkal kevesebb szükség van, mint a szénre. A példánál maradva: a bányászok szellemi tőkéje, vagyis szaktudása, képzettsége másutt aligha hasznosítható, tehát leépítésük esetében jórészt kihasználatlan marad. Ezzel szemben a jelenlegi munkakörükben felesleges tisztviselők sok helyütt alkalmazhatók, ha nem is mindig tisztviselőként, hát a szakmájukban. Ahogy én tapasztalom, a bürokráciában foglalkoztatottak jelentős részének jó szakmája van, de kényelmesebbnek találta az íróasztalt. Van a leépítésnek egy másik módja is, amiről alig esik szó. A diplomások munkaidejének jelentős részét a bürokratikus kötelezettségek emésztik fel. Hasznos volna például az orvosok válláról levenni az időtrabló adminisztrációt. A másutt felesleges adminisztrátor itt hasznos lenne. Gondoljuk meg, hogy mennyi mérnök, orvos, pedagógus fecsérli el idejét adatszolgáltatással, holott azt nála olcsóbban, gyorsabban elvégezhetné egy adminisztrátor. Végül azt kívánom hangsúlyozni, hogy a munkanélküliség drágítja a termelést, ezáltal csökkenti a munkaerő keresletét, tehát ön- gyorsító folyamatot vált ki: Ezzel szemben a kapün belüli munkanélküliség felszámolása csökkenti á termelési költségeket, növeli a versenyképességet, ezáltal munkanélküliség-teremtő hatású. A veszteséges vállalatok leállítása helyett sokkal fontosabb volna a figyelmet egy másik kérdésre koncentrálni: a foglalkoztatásért való felelősséget le kell venni a vállalatok és a szövetkezetek válláról, ők ezzel nem törődve igyekezzenek minél kisebb létszámmal minél többet termelni, a munkanélküliség legyen a társadalom gondja. Ha ehhez tartjuk magunkat, nem kell félnünk a munkanélküliségtől. Akkor nőni fog az áruk kínálata és a munkaerő kereslete, és csökken a költségvetési hiány. Igaz, ehhez másként kell gondolkodnunk, mint eddig. Kopátsy Sándor Sűrűsödő sínpárok A vasutak, amelyek fölött nem is olyan régen megkongatták a lélekharangot, ma ismét reneszánszukat élik. Az energiaválság megnövelte a leggazdaságosabbnak tartott szárazföldi szállítási eszköz jelentőségét. Még a legfejlettebb országokban is új vonalakat építenek. Holott korábban tucatjával szüntették meg a veszteséges járatokat. A vasút a múlt században született, és terjedt el a vüágon. A világ vasúthálózatának hossza napjainkban eléri a 2,3 millió kilométert (ebből 800 ezer kilométer a múlt századbán, 200 ezer kilométer még az első vüághábo- rú előtt épült). A két vüágháború között a vonatközlekedés már hanyatlásnak indult, főként a fejlettebb országokban, s ez a folyamat a második világháború befejezése után még általánosabbá vált. Az első vasútvonalak Európában épültek ki (1825-ben Angliában, 1832-ben Franciaországban, 1835- ben Németországban, 1838-ban Ausztriában és a cári Oroszországban), mig az Egyesült Államokban 1830-ban indult meg az utasforgalom és a teherszállítás. Vonalak a világ körül Az Egyesült Államokban .gyorsan az élre tört: tíz év elteltével már a világ vasúti vonalhosszúságának közel hatvan százalékát mondhatta magáénak. Ezt az elsőbbséget mindmáig megtartotta, jóllehet a részesedési arány 1860-ra negyvenhat, 1900-ra harminckilenc. 1920 körül harmincöt, napjainkban pedig huszonöt százalékra csökkent. Európában a kezdeti időkben viszonylag fejlett vasúthálózata csak Angliának, Németországnak és Franciaországnak volt: 1860-ban erre a három államra jutott az európai vasútvonalak háromnegyede; ez a részesedési arány 1910-re negyvennégy százalékra esett vissza. Ugyanebben az időben Oroszország európai területének részesedése háromról tizennyolc százalékra nőtt. Ma a Szovjetunió európai területét földrészünk vasútvonalainak egynegyede hálózza be, s a növekedés állandó. Magyarországon az első vasútvonal 1846-ban nyílt meg Budapest és Vác között. A szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején mintegy kétezer kilométer új vasútvonal épült. Az 1867-es kiegyezést követő években meggyorsult j az építés. A legfontosabb vonalakat 1800-ig építették ki. így az első világháború kezdetekor már huszonkétezer kilométernyi sínpár hálózta be az országot. Jelenleg közel kilencezer kilométer a magyarországi vasúthálózat hossza. A többi földrészen valamivel később kezdték el a sínek fektetését: Indiában 1853-ban, Brazíliában és Ausztráliában 1854-ben, Kínában 1871-ben, Japánban 1872-ben, a cári . Oroszországi ázsiai részében 1880- ban, Szibériában pedig 1893-ban ayatták föl az első vonalat. 1890-ben Ázsia, Afrika, Dél-Amerika és Ausztrália a világ vasútvonalainak még csak tizennégy százalékával rendelkezett. Később azonban ezeken a földrészeken is fölgyorsult a vasútépítés üteme. Afrikában azonban még ma sem beszélhetünk az egész kontinenset átfogó hálózatról: túlsúlyban vannak az egyes országok egymástól el- szigetelt vonalai, számos államnak pedig egyáltalán nincs még vasútja. Napjainkban a legtöbb új vasútvonalat Ázsiában építik, különösen a Szovjetunió ázsiai területein. Nagyarányú vasútépítések folynak Kínában és Japánban. Ez utóbbi ország folyamatosan helyezi üzembe a világ leggyorsabb expresszvonatait. Nyomtávok nyomában Ami a nyomtávok szélességét illeti, az 1957-es adatok szerint a normál (azaz 1435 mm-es nyomtávú vasútnak) hatvanegy, a széles nyomtávúak tizenhét, a keskeny nyomtávúak huszonkét százalékát adták a világ vas- úthálózatának. Ez idő tájt a normál nyomtáv Észak-Amerikában és Európában volt a legelterjedtebb; Ázsiában a teljes vonalhossznak már csak harminc százalékát, a többi földrészen pedig még elenyészöbb részét alkotta. A széles nyomtáv elsősorban a Szovjetunióban, Indiában, Spanyolországban, Portugáliában és Finnországban uralkodó. A keskeny nyomtáv „hazája” Afrika. Ezen a földrészen 1957-ben a teljes vonalhossz nyolcvanhét százaléka keskeny nyomtávú, mig Dél-Amerikában hatvankét, Ausztráliában ötvenhat százalék, Ázsiában pedig — a Szovjetuniót leszámítva — negyven százalék. Sok országban, közöttük az európaiakban is csak kiegészítő szerepet játszik a keskeny nyomtáv. És hogy áll a helyzet a vasút villamosításával? Jelenleg a világ vasútvonalainak még csak mintegy tizenhárom százaléka villamosított. A vasút- villamosításban a következő államok járnak az élen: a Szovjetunió, az NSZK, Franciaország és a Dél-Afrikai Köztársaság. Az arányokat tekintve a világelső Svájc, ahol a vasúthálózat 99,4 százaléka villamosított! Meglepően alacsony ez az arány Észak-Amerikában, ami egyebek között a kőolajkonszemek befolyásával magyarázható. Áruszállítás — személyszállítás Milyen szerepe van a vasútnak az áruszállításban? Előre kell bocsátanunk, hogy teljes nemzetközi összehasonlításra nincs lehetőségünk, mert több ország — például Kína, Brazília vagy Mexikó — adatait nem ismerjük. A vezető hely kétségtelenül a Szovjetuniót illeti meg: az egész világ vasúti áruszállításának — tonna- kilométerekben számolva — több mint a felét a szovjet vasutak bonyolítják le. A második helyen az Egyesült Államok áll: vasúljai egy harmadát szállítják annak az árumennyiségnek, amely a szovjet vasutakon áramlik. Viszont az USA-ban igen fejlett a közúti teherszállítás. A személyszállításban az első helyet szinte fej fej mellett a Szovjetunió és Japán foglalja el. A Szovjetunió esetében ez a nagy távolságok és a lakosság lélekszámúból, Japán esetében pedig főként az express^ áratok sűrűségéből következik. E két állam után India, Franciaország és Lengyelország áll a sorban. Egyes országokban nő, más országokban csökken a vasúti szállítások jelentősége. Ez egyebek között arra vezethető vissza, hogy hol, milyen hagyományai vannak a vasúti, illetve a közúti szállításnak. Földünk kőolajkincsének folyamatos csökkenése azonban előbb-utóbb minden államot arra kényszerít, hogy ismét nagyobb figyelmet fordítson a vasútra, a korszerű vonalak kiépítésére. Társadalmi és környezetvédelmi szempontból is kívánatos, hogy a vasúti szállítás szerepe növekedjék, mert ez mérsékelné a folyékony üzemanyagok felhasználását, kedvező hatással lenne fa környezet tisztaságára, s csökkentené a közúti balesetek számát. x i , - 'ÍV' B.L