Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

Ára: 5,30 Ft ^■AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! • V­XLIV. évf. 100. szám 1989. ÁPRILIS 29., szombat ÉLJEN MÁJUS ELSEJE! MEGVANNAK \Z KNGEDÉLYEK — EGYÜTT A PETŐFI-EXPEDÍCIÓ STÁBJA A FALU KÉRTE, A PETŐFI NÉPE MEGÍRTA Mácsaszállás vizet kap! Szerkesztőségünk az aláb­bi levelet kapta Szálai Jó­zseftől, a Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat igaz­gatójától: „Ä Petőfi Népében április 25-én megjelent .Mácsaszál­lás vizet kér’ című cikket ol­vasva vállalatunk kollektí­vája úgy döntött, hogy segít a mácsai vízellátás megoldá­sában. Április 27-én a helyszínen felmértük a műszaki megol­dás lehetőségeit. Eszerint a település vízellátása az Öregcsertő—Halom között kiépült 200-as csőhálózatról leágazó 700 méternyi vízve­zetékkel és 2-3 közkúttal megoldható. A beruházás költsége körülbelül 1 millió forint. Ebből 500 ezer forint az anyagköltség és 500 ezer forint a földmunkák és sze­relések díja. Vállalatunk a földmunkák és szerelések dí­ját részben társadalmi mun­kában, részben saját alapja terhére magára vállalja. Az anyagköltséget helyi forrá­sokból kell biztosítani. Április 27-én tárgyaltam a homokmégyi tanács veze­tőivel, akik örömmel fogad­ták a kezdeményezést és vál­lalták, hogy 250 ezer forin­tot biztosítanak erre a célra. Eszerint Mácsa lakosságá­nak 250 ezer forinttal kelle­ne hozzájárulnia saját vízel­látásához, ami családonként körülbelül 15 ezer forintot jelent. Bagó András tanács­tag, beszélgetésünk során, vállalta, hogy ezt megszer­vezi. A beruházás tervezését azonnal megindítottam, amit a hatósági engedélyek­kel együtt, szintén térítés nélkül és minél gyorsabban elkészítünk. Fentiek alapján bízom abban, hogy Mácsa széles körű összefogással ez év végéig hozzájut a jó ivó­vízhez.” • Eza fotó a szibériai Barguzinban készült, a temető közelé­ben, az egyik feltételezett Petőfi-sír helyszínén. A képen a magyar kutatócsoport és a szovjet kutatók láthatók. A nyár derekán ásnak! S3 * >« 0> S&Mfe 1 SÜ • Pancza Ferenc Zoltán nevű kisfiát a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába fogja járatni. (Tóth Sándor felvétele) A közelmúltban érkezett haza a Szovjetunióból az a négytagú Petőfi- kutató csoport, melynek tagjai további lépéseket tettek a nyár derekára terve­zett expedíció érdekében. Lapunkban az elsők között számoltunk be a szibé­riai út tapasztalatairól. Tegnap ismét találkoztak a fővárosban a Petőfi- bizottság tagjai, hogy megbeszéljék a soron következő feladatokat. A bargu- zini temetőben keresik a feltételezett Pe- tőfi/Petrovics-sírt. Az exhumáláshoz szükséges engedélyek már a birtokuk­ban vannak, a szovjet partnerek hozzá­járultak a sír kiásásához. Idehaza még mindig van tennivaló, ami a hozzájáru­lásokat illeti. Az expedíció létszámáról, a résztvevőkről is döntöttek a tegnapi megbeszélésen. Amerikai, szovjet és magyar antropológusok, régészek, tol­mácsok, újságírók vesznek részt a július végété tervezett sírkiásáson. Morvái Fe­renc nagyrédei feltaláló, a Petőfi-bizott- ság alelnöke azt is elmondta, hogy a kö­zeljövőben utazik a Szovjetunióba, Burjátiába, hogy részletes munkaszer­ződéseket kössön az illetékesekkel. Az expedíció dolgai tehát rendben mennek. Igaz, menetrendszerűen meg­szólalnak a kétkedők is, hallatják hangjukat az újságokban. Ez nem tán­torítja el Petőfi keresőit, és az sem, ha nem Petőfi Sándor földi maradványai­ra bukkannak a távoli Barguzinban. A legenda lezárása érdekében minden­képpen ki kell ásni a sirt. B. T. Grósz Károly fogadta a spanyol képviselőház elnökét Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára pénteken fogadta Félix Pons spanyol politikust, a spanyol képviselőház elnökét. A szívélyes légkörű meg­beszélésen az MSZMP főtitkára nagyra értékelte a Spa­nyolországban hazánk iránt megnyilvánuló érdeklődést. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP szorgalmazza a magyar —spanyol kapcsolatok fejlődését mind a gazdaság, mind a politika terén. Népeink érintkezésének gyarapítása, a kulturális együttműködés bővítése fontos feltétel ahhoz, hogy hazánk még intenzivebben meríthessen a nyugat- európai népek szellemiségéből. Felix Pons elmondta, hogy a spanyol társadalom ro- konszenwel követi a magyarországi folyamatokat, a spanyol szocialisták üdvözuk. az MSZMP reformpoliti­káját. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztése elősegítheti a bizalom erősítését, az érdeklődés elmélyítését. A találkozón részt vett: Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés elnöke. Jelen volt Luis de la Tőrre de Andrés, Spanyolország magyarországi nagykövete. Lázas történelmi időszakban fel- <* borul a hétköznapok és ünnepek szo­kásos rendje. Az ember a történelem ' közelébe kerül, alakítója lesz azok­nak az eseményeknek, amelyek ko­rábban uralkodtak fölötte. A hét­köznap így a nagy pillanatok fel­emelő sorozatává válik, s az ünnep­nap beleolvad a történelemformálás sodrába. Az, ez évi májusi ünnep minden­napjaink küzdelmeit átfogó piros be­tűs nappá vált. Hiszen amit a törté­nelmi múlt vállalásának, az osztály- közösség szolidaritásának jelszava­ként hangoztattunk, az mára mind­annyiunk számára kézzelfogható közelségbe kerülve lett napi valóság. Tudtuk és mondtuk, hogy május elseje úgy lett a munkások, a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepe, hogy a chicagói munkások halálára minden esztendőben a világ munká­sai tömegdemonstrációval, tö-. megsztrájkkal emlékeznek. De vajon gondolunk-e arra ma is, hogy május elseje nem csupán és nem elsősorban családi ünnep, nem csak szálló léggömbök, az apjuk nyakából integető gyerekek, a forgó körhinták és az önfeledt nevetés napja? Vajon egyformán tudjuk ésérezzük-e, hogy a hagyományos felvonulás és az or­szág sok városában meghirdetett nagygyűlés több és más, mint egy va­sárnapi családi kirándulás? Ez a nap most ismét és igazán munkásünnep, helyzetünk teszi azzá. Ez a nap a dol­gozók ngvében és értük szóló kiáltás, amely a hajdani tömegsztrájkok sú­lyával és erejével szól. Ennek a kiáltásnak a hangjait akarták a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának május elsejei jelsza­vai egybehangzó politikai akarattá összefogni. Meghökkentőek talán ezek a jelszavak, mások, mint ame­lyekhez hozzászoktunk, mint ahogy más lett maga az ünnep is. Ezek a jelszavak nem szólnak hitelesen, ha arctalan géphang sorolja őket a ma­gasból. Ezek a jelszavak házilag gyártott táblákra valók, felvonuló fiatalok és öregek kezében, hiszen nekik, értük szólnak. Lehet, hogy vannak, akik a jelsza­vak keménységét demagógiának vagy lefegyverző pesszimizmusnak vélik. A hétköznapok gondjait régen valóban gondosan elválasztottuk az ünnepi fényektől, az ünnepnapot nem illett elrontani a fejfájdító bajok emlegetésével. Az őszinteség ma már ünnepnapon is természetes, a szakszervezetek számára pedig a május elseje az a nap, amikor a mozgalom szándékait kell az ünnepre összegyűlt dolgozó­tömegek akaratával, hitével szembe­síteni. S ehhez az kell, hogy tudjunk, merjünk szembenézni önmagunkkal. Aligha kell örülnünk annak, hogy a munkásmozgalom évszázados köve­telése, a három nyolcas ma ismét a transzparensekre kerül. De a munka ünnepéhez csak akkor vagyunk mél­tóak, ha merjük és tudjuk vállalni, hogy a munka nem verseny, nem be­csület és dicsőség dolga. Merjük ki­mondani, hogy a munka csak akkor lehet az ember önmegvalósításának színtere, ha nyolc óra alatt biztosítja a munkaerő bővített újratermelésé­nek anyagi eszközeit, és a második és harmadik nyolc óra a legszélesebb értelemben vett emberi élethez segít hozzá. Merjük kimondani, hogy ve­szélybe került a biztos munka és a tisztességes megélhetés, hogy kegy­díjjá válik az a nyugdíj, amelyet szü­léink, testvéreink egy élet munkájá­val szolgáltak meg. A tömegdemonstráció, a majálissá szelídült tömegsztrájk ma is erő. Erő, ha tudjuk, miért jövünk össze. Erő, ha nem feledjük, mi, a májusi felvonulók, a nagygyűlések résztve­vői meghatározói lehetünk a politi­kai folyamatoknak, s ha igazán akarjuk, összefogásunk eltávolíthat­ja az összeomlás rémét is. Erő, amelyre a demokratikus szocializ­mus építhető, s amely garanciája is a nemzet érdekeit szolgáló társadal­mi kibontakozásnak. Hogy van-e még erre esélyünk, hogy van-e még lehetőségünk a jel­szavakban megfogalmazott célok valóra váltására? Jó lenne, ha ez a hétköznapivá vált májusi ünnep is hozzájárulna ahhoz, hogy az ország­szerte felpezsdült politikai aktivitás végigfussa a kiérlelődéshez szüksé­ges pályaívet. És jó lenne, ha a buda­pesti, a megyeszékhelyeken és a sok városban nagygyűléseken ünneplők jelenlétükkel tennének hitet egy for­málódó baloldali program mellett, amelynek elemeit tükrözik szándé­kúk szerint a Szakszervezetek Or- • szagos Tanácsának a jelszava is. Ünnepeljük együtt május elsejét, közösen, egymásért. Ne szégyelljük a régen elfeledett mozgalmi dalokat, ne csititsuk a gyermekek vidám lár­máját, és koppantsuk a söröskorsót az asztalhoz, ha jólesik. De ne feled­jük, hogy ez a nap a munka, a sza­badság és a rend ünnepe. Kívánjunk és építsünk magunknak olyan vilá­got, amelyben a rendet a szabadság szüli, s a rend és a szabadság éltető talaja az alkotó emberi munka! BiMw Beiratkozás

Next

/
Thumbnails
Contents