Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-26 / 97. szám

1989. április 26. • PETŐFI NEPE • 3 Vélemények a kongresszusról VITÁK AZ ALKOTMÁNYRÓL A koncepció és a részletkérdések Egyetlen megyebéli felszólaló volt a hét végi KISZ-kongresszuson: Purucz- ki Tamás. A bajai főiskolás rövid ösz- szefoglalójával — mely a felsőoktatás témakörét érintette — percek alatt fel­ébresztette az akkorra már okkal álmo­sodó küldötteket. , — Három dolgot szerettem volna felszólalásommal elérni, illetve bizo­nyítani — foglalja össze Tamás. - Azon előterjesztések sorát kívántam megszakítani, melyek a kongresszus feladatától eltávolodva, főként a helyi problémák ecseteléséből álltak, s a jó előre betanult szöveg kizökkehthetet- len felmondása volt egyetlen céljuk. Hogy,a szövetség figyelmét a felsőokta­tásra irányítsam, az úgy vélem, sike­rült. Ám hogy ehhez megnyerjem a mű­velődési tárcát is, már kevésbé. Ez utóbbival egy valamit mégis bizonyí­tottam. Nevezetesen, hogy a Művelő­dési Minisztérium továbbra sem part­nere az ifjúságnak. I Milyen elvárásokkal utaztál a kongresszusra? — Elsősorban azt vártam, hogy e mozgalom — megtartva eddigi alapjait — autonóm tagszervezetek szövetségé­vé, alakuljon. Mint főiskolai hallgató­nak, rendkívül vonzó e szövetség prog­ramja azért is, piert az oktatáspolitikát a legfőbb feladatok közé sorolja. — Kristóf Imre, a Kiskunhalas Váro­— Na, ne mondja má\ hogy ebbe’ ku­kac lehet! Tegnap is úgy megpermetü- tem, hogy csak na! .Ezek a szavak a bajai piacon hangzot­tak el, és a bácsi ugyancsak csodálko­zott, hogy a társadalmi ellenőrök: Mil- lunov Dániel, Iván István és Klein Ár­pád még sincsenek elragadtatva. Sőt, konokul valami permetezési naplót kö­vetéinek tőle. —Nekem a nagyapám is itt árult a pi­acon. Sokszorvelejöttem, mikor kisgye­rek voltam, de arra nem emlékszem, hogy akármiféle papirt hozott volna magával. —Hát az régen volt! De most már kell a dokument — viszonozzák az ellen­őrök, és még szigorúan hozzáteszik: — Ha még egyszer permetezési napló nél­si DEMISZ (voll KlSZ)-bizottság tit­kára is készült hozzászólással, ami azonban nem hangzott el. Hogy miért? — Nagy Imre összefoglalója'olyan tartalmas, lényeget érintő volt, hogy újabbat én sem mondhattam volna. Ugyanezért állt el felszólalási szándé­kától a Kecskeméti Fiatalok Szövetsé­gének s néhány megyének a képviselője is. — Néhány mondatban összefoglal­nád, milyen témaköröket érintettél vol­na? — Mi Kiskunhalason létrehoztunk egy szövetséget, melynek tagsága két­harmadban diák, egyharmadban pedig dolgozó fiatalokból áll. Szervezetünk­ben — a város és a környékbeli telepü­lések szövetségeként tulajdonkép­pen már megelőztük a kongresszust. Pillanatnyilag 2002 fő a taglétszá­munk, míg országos képviseletünkhöz az ötezer főt kell elérnünk. Ezért köl­csönös létérdek valamennyi kisebb kül jön, kedves bátyám, akkor nem ke­rüli el a büntetést. Szó sincs róla, hogy Valami egyedi esetnek lettem fültanúja az imént. Száz­nyolc megkérdezettből mindössze hu­szonegynek találtatott rendben a széná­ja. Ugyanis az említett napló vezetését miniszteri rendelet írja elő. Komoly ag­godalomra ad okot, hogy ä zöldséget és gyümölcsöt fogyasztó emberek szerve­zetébe egyre több rovarirtó szer kerül be. A súlyosan mérgező, nemritkán rákkel­tő anyagok felhalmozódnak és kifejtik romboló hatásukat. A számítások sze­rint az Egyesült Államokban a négy és tíz év közötti népességből legalább hat­ezren kapnak rákot gyümölcs- és zöld­ségfogyasztás következtében. Megdöb­bentő adat! Óvatosságra int mindannyi­szervezetnek az érdekek alapján kötte­tett szövetség. — A kongresszusnak vége. Új ifjúsági szövetség alakult, a körülmények azon­ban a régiek. Mit kell most elsősorban a tagságnak szem előtt tartania? — Meg kell szabadulni saját kötött­ségeinktől. így például — ha már meg­kaptuk az önállóságot — kezdjünk is vele valamit. Fel kell ismerni a tagság döntő szerepét, s olyan programokat készíteni, amely az ő érdeküket szolgál­ja. Ha ez megvalósul, a taglétszám újra felduzzad majd, hiszen a DEMISZ mű­ködésének alapjai, céljai — úgy hiszem — alkalmasak arra, hogy a jelenleg várakozó állásponton lévőket maga mellé állítsa. Ez pedig nem csekély: Kiskunhalason például úgy ezer főre taksálom. — A kongresszus hangulatát, légkö­rét hogyan értékelik a résztvevők? — Tudom, a sajtó, a televízió nem­egyszer szólt arról, hogy komolytala­nok, tapasztalatlanok, lényeg mellett elsiklók vagyunk. Én inkább úgy fogal­maznék, hogy sajnos nem tudunk még vitatkozni. De hát mint mindent, ezt is tanulni kell. Nekünk pedig még nem sok demokratikus vita lehetősége volt adott. Erről viszont nem feltétlenül mi tehetünk! G. T. T. Az új tanév munkarendje A Művelődési Minisztérium tájékoz­tatást adott a következő, az 1989/90-es tanév munkarendjére vonatkozó tudni­valókról. Az általános iskolákban és a közép­fokú oktatási intézmények nappali ta­gozatain a tanév 1989. szeptember 4- én, az első tanítási nappal kezdődik. Az utolsó tanítási nap az általános isko­lákban, a középiskolák I—III. évfolya­mán, a gép- és gyorsíró szakiskolák­ban, a speciális szakiskolákban, az egészségügyi tanintézmények I—II. év­folyamán, valamint a szakmunkáskép­ző iskolákban — az utolsó évfolyamok kivételével — 1990. június 8. A zene­iskolákban 1989. szeptember első heté­ben kezdődik, és 1990. június második hetében fejeződik be a tanév. A dolgo­zók iskoláiban az'első és az utolsó taní­tási napot az igazgató állapítja meg. A nemzetiségi gimnáziumokban érett­ségizők 1990. május 10-én, a többi kö­zépiskolában, illetve az egészségügyi szakiskolában végzők május 11-én, a szakmunkásképző iskolák utolsó éves diákjai május 25-én mennek utoljára iskolába. Áz első tanítási napot meg­előzően — az általános munkaidőn kí­vüli időpontban — tanévnyitó, az utol­só tanítás napot követő héten pedig tanévzáró ünnepély tartható. Az első félév Í990. január 31-éig tart. Az iskolák 1990. február 9-éig értesítik a tanulókat, illetve szüleiket, gondvise­lőiket a diákok első félévi tanulmányai­nak eredményéről. A téli szünet java­solt időpontja: 1989. december 21. — 1990. január 2. A szünet előtti utolsó tanítási nap december 20-a, szerda, a szünet utáni első tanítási nap január 3-a, szerda. A tavaszi szünet javasolt időpontja: 1990. április 5.E- április 17. A szünet előtti utolsó tanítási nap ápri­lis 3-a, kedd, a szünet utáni első pedig április 18-a, szerda. A tanévben —, a téli és a tavaszi szünet kivételével — az iskolák össze­sen 14, tanítás nélküli napot tarthat­nak: nevelési célú munkára, honvédel­mi napra és versenyre, kirándulásra, üzemlátogatásra, ifjúsági napokra, pe­dagógus-továbbképzésre, nevelési érte­kezletre, valamint a nevelőtestület által választott egyéb pedagógiai célra. Az érettségi írásbeli vizsgák a gimná­ziumok és a szakközépiskolák nappali tagozatain 1990. május 14-én, a nemze­tiségi gimnáziumokban május 11-én, az esti és a levelező tagozatokon pedig május 28-án kezdődnek. A közös írás­beli érettségi-felvételi vizsgák május 21- én kezdődnek, az érettségi szóbeli vizs­gákat 1990. június 4. és június 19. kö­zött lehet megtartapi. unkát: ne röstelljük kérni a permetezési naplót, s ha úgy latjuk, hogy a várakozási idő még nem telt le, semmiképpen ne vá­sároljunk az áruból, lett légyen az bármi­lyen üde és kívánatos. A nyomtatvány egyébként díjmente­sen kapható a piacfelügyelőknél, a közsé­gekben pedig a tanácsoknál. A követke­zőket kell feltüntetni benne: a növény ne­vét, shogy hol és mikor történt a permete­zés. Továbbá, hogy milyen növényvédő szert, esetleg rovar- és rágcsálóirto mér­get használtak, végül pedig a szüret (beta­karítás), illetve á forgalomba hozatal idő­pontját. Ami a bajai piacellenőrzést illeti — mint már említettem—108 eladóból 21- nek volt permetezési naplója. Siralmas eredmény, mégisjobb, minta tavalyi. Ak­kor ugyanis ezerből mindössze nyolcnak. Gál Zoltán A megyei pártbizottság legutóbbi ülé­sén a többi között az az elképzelés is szerepelt, hogy a testület tagjai tájékoz­tatót hallgatnak meg az alkötmányviták eddigi tapasztalatairól dr. Babinyecz Ferencnek, a megyei pártbizottság tit­kárának előterjesztésében. Az ülésen azonban olyan döntés született, hogy a tapasztalatokat összegző, írásba foglalt tájékoztatót közölje a Petőfi Népe, meg­ismertetve az olvasókkal az eddig össze­gyűlt érveket, véleményeket, javaslato­kat, egyszersmind ezzel is segítve a vita további lendületét, nagyobb kibontako­zását. Az eddigi alkotmány viták nem tud­tak elszakadni az embereket közvetle­nül érintő politikai, kormányzati intéz­kedésektől. Ezért a viták középpontjá­ban az állampolgári jogok érvényesíté­sének garanciái kerültek, és ez az a szempont, ahogy az alkotmánykoncep­ciót elsősorban megítélik a vitázók. A felvetődött kérdések többsége a körül forog, hogyan tud az állampol­gár beleszólni a kormány döntéseibe, miként képes ellenőrizni a politikai ve­zetést, mi lehet a jövőbeni szerepe az MSZMP-nek és a most alakuló pártok­nak, alternatív szervezeteknek. Mi a garancia arra, hogy az egyébként he­lyes szabályozás nem csorbul a hata­lomérvényesítés útvesztőiben, és a jogi­politikai deklarációkból hogyan lesz társadalmi gyakorlat. Az állam önállósága A viták másik — inkább a jogászok által felvetett — oldala az, hogy az alkotmánykoncepció kétségtelenül „európai” megfogalmazásai máris hat­nak a közgondolkodásban. Közel sem a párt, az MSZMP lehetőségeiről, ha­nem a politikai hatalmat közvetítő jo­gi-technikai normákról folyik az esz­mecsere. Olyan megoldásokról, ame­lyek „rendszersemlegesek”, amelyek a politikai hatalom tényleges birtoklásá­tól függetlenül képesek biztosítani a társadalom demokratikus működését. Érezhető és lassan természetes az állam önállóságának, működése pártpoliti­kától független törvényszerűségeinek hangoztatása. Önálló gondolattá iga­zán most, ezekben a vitákban válik az államiság. Az, hogy léteznek sajátos feladatok, amelyeket az állampolgár érdekében és ellenőrzése mellett a pár­tok működésétől csak a szükséges mér­tékben befolyásoltan kell megoldaniuk az állam szerveinek. Ezekben a gondo­latokban van igazán jelen az elméleti­leg talán jobban körülhatárolt, de a hétköznapi használatra ilyen módon lefordított: JOGÁLLAMISÁG. Van még egy elem, amit mindenkép­pen ki kell emelni. Éspedig az, hogy érezni a felelősséget, itt-ott a magasz­tosságot is a vélemények mögött. 40 év után, amiről most vitatkozunk, az iga­zán a mi alkotmányunk, a nép, az ál­lampolgárok igazi önrendelkezésének eszköze és lehetősége. Az alaptörvény, lehet az első és egyetlen szabály, ami az oly sokszor elrontott jövőnket most talán helyes irányba és a nemzet érde­kei szerint terelheti. Talán ezért is van az, hogy részletkérdéseket élesen kriti­zálnak ugyan, de magát a törvény kon­cepciójának egészét nem vitatják az emberek. Már csak ezért sem igazak azok a fölvetések, hogy a mostani válságos időszakban nem célszerű alkotmányt csinálni. Kell ez az alkotmány, mert ebbe belefogalmazódik minden olyan gondolat, törekvés, eszme és tenni aka­rás, amelynek gátat szabott 1988 máju­sáig a politikai gyakorlat mechanizmu­sa. Az 1949-es alkotmánytól eltérően a mostani koncepció nem deklaratív jel­legű, nem azt igyekszik megfogalmaz­ni, amit a társadalom építése során el kellene érnünk, hanem olyan szabályo­kat tartalmaz, amelyek alkalmazhatók a mindennapi joggyakorlatban. Ugyanígy a vitázók többsége azt is he­lyesli, hogy nem „osztály” alapú a kon­cepció. Ezt részben azzal indokolják, hogy 1949 óta a társadalom szerkezete teljesen átalakult, ma már alkalmazha- tatlan a két osztály egy réteg felfogás, másrészt a jogászok szerint vannak olyan jogi-technikai megoldások, ame­lyek nemcsak meghatározott politikai rendszerben, hanem általánosan is ér­vényesíthetők kell hogy legyenek. Az állam jellegével kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A többség azonban egyértelműen helyesli a szoci­alista jelleg hangsúlyozását. Mégpedig egyrészt abban az összefüggésben, hogy az ezeréves államiságunk, a foly­tonosság kiemelésébe szervesen bele­tartozik a szocialista múltunk értékei­nek alkotmányos rögzítése, másrészt — az MSZMP mostani tévesztése elle­nére — lényegesnek tartják a szoci­alizmus mint megvalósítandó társa­dalmi cél megfogalmazását, amelynek meg kell jelennie az új alkotmányban is. A hatalom gyakorlásának módjával kapcsolatban már régen elavult volt a hatalom egységének és oszthatatlansá­gának elvét hangoztatni. Ezt a tényle­ges társadalmi gyakorlat is túlhaladta. Ezért időszerű kimondani, hogy a poli­tikai gyakorlatunkat a hatalmi ágak megosztása és egyensúlya elvére kíván­juk építeni. Ezzel összefüggésben he­lyeslik, hogy a parlamentáris demokrá­cia, a jogállamiság elve is megfogalma­zást nyert. MSZMP — többpártrendszer A vitában általában elfogadták azt is, hogy a Varsói Szerződéshez való tartozásunk helyett a nemzetközi köte­lezettségeinket tartalmazó szerződések betartását fogalmazza meg az alkot­mány. Emögött jelen van az ország esetleges semlegességének gondolata is. Az erdélyi menekültek problémája nyilvánvalóan befolyásolta azok véle­ményét, akik helyeslik, hogy végre az alkotmány rögzítse a határainkon kí­vül élő magyarsággal vállalt szolidari­tásunkat és üldöztetés esetén a politi­kai, nemzeti, nyelvi, vallási és jogi okok esetén a menedékjog nyújtásának lehe­tőségét. A vitázók többsége úgy véli: az al­kotmány politikai rendszerre vonatko­zó részének rögzítenie kell a többpárt­rendszer kialakulásának garanciáit. Ezért helyeslik azt a megfogalmazást, hogy az MSZMP helyzetét nem jogi, hanem politikai eszközökkel kell erősí­teni. A jogilag deklarált vezető vagy hegemón szerep nem helyettesítheti pártunk tényleges társadalmi elismert­ségét. A hatalom erőszakos megszerzésé­nek és a kizárólagos hatalomgyakorlás tilalma bármely társadalmi erő részéről elfogadásra talált. Ugyancsak \ kérdésesnek tartják, hogy például a köztársasági elnök funkciója összeegyeztethető-e bármely párttisztség viselésével. Azt, hogy párt­tag — és nem titkoltan azJ MSZMP tagja legyen — , nem vitatják. Az alapjogok megfogalmazását ille­tően teljes az egyetértés abban, hogy a koncepció helyesen a „gyengébb fél” védelmében nagyobb hangsúlyt fektet az állampolgári jogokra, de azt nem tartják helyesnek, hogy az állampolgári kötelezettségekre csak utalás történjen és az alkotmány helyett ezeket a külön­böző törvények tartalmazzák csupán. Néhány jogintézményről konkrétan is kell szólni. Az Országgyűléssel kap­csolatos viták elsődlegesen a körül zaj­lottak, hogy az egy- vagy kétkamarás .legyen. Többségi a vélemény, hogy or­szágunkban, amely nem szövetségi ál­lam és a nemzetiségek száma sem kima­gaslóan nagy, szükségtelén lenne a két­kamarás megoldás. Praktikus, de szin­te mindenütt elhangzott ellenérv, hogy a mostani felgyorsult belpolitikai hely­zet nem viselné el a kamarák közti egyeztetésekkel járó huzavonákat és az ebből fakadó késedelmeket. Főként azért, mert a vitázók többsége ma az Országgyűlést tartja az egyetlen dön­tésképes testületnek az országban. A köztársasági elnöki tisztség beve­zetésében teljes az egyetértés. Ebben benne van NET korábbi működésével szembeni kritika is, de azzal a megszo­rítással, hogy e közjogi méltóság sem túlzott hatalomkoncentrációt, sem protokollfeladatok ellátására negligált tisztséget nem jelenthet. Legyen ez va­lóban az Országgyűlés és a Miniszter- tanács működésének tényleges ellensú­lya. Azt a lehetőséget, hogy az esetleges kettős jelölés eredményeként a keve­sebb szavazatot kapott jelölt legyen a köztársasági elnök helyettese, e funk­cióért folytatott vetélkedés továbbélé­sének tartanák, és elvetették. Válasszon a miniszterelnök! Az Alkotmánybíróság létrehozatalát szükségesnek tartják egyrészt a nem dicső múltat megélt Alkotmányjogi Tanács felváltására, másrészt a politi­kai és jogi funkciók betöltésére. Az utólagos normakontroll főként a mos­tani jogalkotási infláció és annak, az átlag állampolgár számára követhetet­len ellentmondásai kiküszöbölésére szolgálhat, másrészt többpártrendszer esetén hatékony kontrollja lehet a pár­tok társadalmi érdekekkel és alkot­mánnyal ellentétes működésének. Ez utóbbi feltétel miatt teljes az egyetértés abban, hogy az Alkotmánybíróság tag­ja párttag nem lehet. A Legfőbb Állami Számvevőszéket a pénzügyi kormányzat mindenhatósá­ga, pazarlása és egyértelműen az állam­polgárokat sújtó pénzügyi politikája ellensúlyának képzelik el. Felvetődött a létrehozatalával összefüggésben, hogy a NEB-eket meg kell szüntetni, hiszen érdemi ellenőrzést más, szakmai felkészültséggel, számon kérhető — és nem társadalmasított — felelősséggel rendelkező szervek hatékonyabban ké­pesek ellátni. A miniszterek megválasztása legyen a miniszterelnökök joga! Az Ország- gyűlésnek programjával együtt mutas­sa be őket. A parlament kontrollját viszont a bizalmatlansági indítvány előteijesztésének lehetősége és a mi­niszteri felelősség konkrét megfogal­mazása jelentse. Mindez legyen nyilvá­nos, és ne a színfalak mögött folyó hatalmi harc, hogy a felelősség tetten érhetővé váljon! Tanácsok — önkormányzat Az igazságszolgáltatás reformját — úgy tűnik — sikerült elfogadtatni a je­lenlegi kormányzatnak. A bírói hata­lom megteremtésével kapcsolatban a feltételek és a költségvetési fedezet hiá­nyát hangoztatják, a szükségességét azonban nem vitatják. Nem így van ez az ügyészség esetében. Azonban: ha az érzelmi megnyilvánulásoktól megtisz­títjuk a véleményeket, a többség arra voksol, hogy az .Országgyűlésnek — éppen önállósága, intézkedőképessége megőrzése miatt — szüksége van az ügyészségekre, mégpedig — a célszerű változtatásoktól eltekintve — a mosta­ni struktúra megtartásával. Ez esetben viszont szükségtelen az állampolgári jogok szószólója — jogi és közgondol­kodásunktól idegen — intézményének bevezetése. A tanácsok átalakítása — a viták alapján — mindenképpen szükséges. Mégpedig az önkormányzatok erősíté­sének irányába. Jól körülhatárolt jogi és pénzügyi önállóságra van Szükség.. Ez mindenképpen a mostani centrális és újraelosztó politika felülvizsgálatát és megszüntetését jelenti. Ne legyenek a tanácsok kitéve a központi elhatáro­zások helyi akarattól független szeszé­lyeinek! Csak így képesek a koncepció szán­dékainak megfeleld „hatalmi ellen­súlyt” képezni a centrális irányítással szemben. A viták eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a megyei önkor­mányzatra szükség van. Ahhoz nem elég szervezett ez a társadalom, hogy a megyei önkormányzatok kiiktatásával irányítható lenne. Ezek megszüntetése csak fokozná az ország instabilitását és teljesítőképességének csökkenését. Az elképzelhető, sőt egyre erősödő vélemény,-hogy a megyei tanács testü­letét váltsa fel például a tanácselnökök „gyülekezete”, de megyei önkormány­zatra a most zajló társadalmi változá­sok közepette — éppen a megyék egyre markánsabbá váló, eltérő politikai ar­culata miatt — mindenképpen szükség van. Választás, népszavazás A választási rendszer újraformálásá­nak fontosságát senki nem vitatja. Ná­lunk, a megyében többségben vannak azok, akik az egyéni választókerületi rendszer fenntartása mellett voksol­nak. Teszik ezt azért, mert véleményük szerint — és itt az MSZMP érdekeinek figyelembevételével az elsődleges - üyen.választasi szisztéma mellett is biz­tosítható a megye közvéleménye által elfogadott érdekek kifejeződése. Azt el­fogadják, hogy a parlament kisebb há­nyadát választhassa meg az ország pártérdekek alapján lajstromos rend­szerben. A választási törvény módosításáról kialakított állásfoglalásunkat a mosta­ni vita érdemben eddig nem érintette. A népszavazás intézményét viszont úgy tartják szükségesnek kialakítani, hogy a kisebb közösségek — pl. egy nagy­község, község lakossága — az általuk fontosnak tartott kérdésben — köz­ponti korlátozások, megkötöttség nél­kül h— tarthassanak helyi szavazást. * * * Az elmondottak nem térhettek ki az alkotmánykoncepció minden részletét érintő vélemények ismertetésére. Azt próbáltam érzékeltetni, melyek azok a csomópontok, ahol már most egyez­ségre jutott a megye közvéleménye. Kétségtelen, hogy a viták további menete gazdagítani fogja az alkot­mánnyal kapcsolatos észrevételeket Vegyük komolyan ezt a vitát, hiszen a sok, mostani bizonytalanság ellenére az alkotmány lesz az, amit biztosan a jövő generációira hagyunk, és jó lenne, ha ez a hagyaték végre jó és hosszú időre felvállalható lenne. Készül a szabadságharc vértanúinak emlékműve Az 1849—49-es szabadságharc bukása után az elfogott tábornokokat szállítók egyik csoportja, útban Arad felé, Sarkadon állomásozott né­hány napig. E történelmi tény emlékére döntött Sarkad Város Tanácsa, a Hazafias Népfronttal és a vá rosszépítők egyesületével karöltve, hogy emlékművet állítanak. Mladonyiczky Béla, Békéscsabán élő szobrász és éremművész elkészítette az emlékmű terveit és makettjét, amit a város központjában a lakosság is szemügyre vehet. Az emékmű helyé­nek kijelölését egy bizottság végzi, amit majd a lakosság döntése alapján véglegesítenek. A tervek szerint október 6-án avatják fel a köböl és bronzból készült — eredetiben csaknem 3 méter magas — emlékművet. (MTI-fotó). Képünkön: Az emlékmű makettje. A RENDELET ANNYIT ÉR, AMENNYIT VÉGREHAJTANAK BELŐLE Ritkaság a permetezési napló Társadalmi ellenőrök a bajai piacon

Next

/
Thumbnails
Contents