Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-25 / 96. szám

1989. április 25. • PETŐFI NÉPE • 5 szabad választás A szövetkezeti törvény készülő módosítása a gazdálkodóegységek versenyképességét javítja a tagság vagyonérdekeltségének erősítése révén. Lehetővé teszi a szövetkezetek gazdasági társa­sággá való átalakulását, ha a tagság többsége ezt akarja. Régi szövetkezeti vitát old meg a törvény azzal is, hogy az állami vállalatokhoz és a gazda­sági társaságokhoz hasonlóan a szövetkezetek felett is a cégbíróságok látják el a törvényességi felügyeletet. A készülő módosítás legnagyobb vitát kivál­tó, ugyanakkor a szövetkezeti gazdálkodást leg­inkább erősítő tétele az lesz, hogy a jövőben lehetőség nyílik a vagyon részleges felosztására. Ez egyszersmind megoldja azt a hosszú ideig jogosan kifogásolt jogszabályi kötöttséget, mi­szerint a szövetkezet nem rendelkezhetett vagyo­na fölött, a tag elidegenedett saját tulajdonától, s annak gyarapítása helyett éppen a felélése volt az érdeke. Egyetlen jogszabályi kötöttség Ha az Országgyűlés elfogadja a szövetkezeti törvény módosítását, a jövőben önkormányzati döntés alapján lehetőség lesz arra, hogy a szö­vetkezet erkölcsileg-anyagilag is elismerheti a tagság közreműködését a közös vagyon gyarapí­tásában. Ennek számos formáját lehet majd ki­dolgozni, a szövetkezeti ágazatok sajátosságai­tól függően más-más módszerek terjednek el a gyakorlatban. A jelenleg formálódó javaslat sze­rint szinte egyetlen jogszabályi megkötöttség lesz csak: a felosztott vagyoni hányad nem lehet több a szövetkezeti vagyon 50 százalékánál. Megoszlik a szövetkezeti közvélemény a fel­osztható vagyonrész átruházhatóságával kap­csolatban. Egyesek szerint nem egyeztethető össze a szövetkezeti jelleggel, hogy a szövetkezet felosztható vagyonát „külső kézbe” adják, vagy­is nem szövetkezeti tag kapja meg. Mások sze­rint lehetővé kell tenni, hogy a szövetkezeti tag szabadon átruházhassa az őt megillető vagyoni részt; s ha például tagsága megszűnik, annak ellenértékét a szövetkezet visszaválthassa. Az utóbbi javaslatnak kétségtelen hátránya^ hogy a szövetkezet vagyonának egy része olyan tulajdonosok kezébe kerülhet, akik nem tagok, a döntéshozatalban nem vehetnek részt, csupán osztalékot kapnak. A készülő törvénymódosítás részleteiről lehet vitatkozni, szakmailag finomíthat. Mindennél fontosabb viszont,, hogy a szövetkezetek a va- gyonérdekeltség korszerűsítésével versenyhely­zetbe kerüljenek a gazdasági társaságokkal. Csak így érhető el, hogy az átalakulás ne kény­szer, hanem önkormányzati döntésre alapozott lehetőség legyen a szövetkezetek számára. V. Farkas József TÖRPÉK és ORIASOK A TERMÉSZETBEN Amikor egykori kedvencünk, Gulliver a törpék országában ka­landozott, normális emberi terme­tével óriásnak számított az ottani társadalomban. Másik kalandjá­ban viszont, ugyanez a Gulliver hüvelyknyi törpe volt csupán az óriások között. Ezért vonta le a tanulságot utazása végén: „Semmi sem nagy vagy kicsi, ha nincs mi- hgg hasonlítani”. Az élőlényeknek a kicsiny és a nagy véglete között nagyságsoro­zata van. Ha tornaórán nagyság szerinti sorrendben áll az osztály, a legnagyobbak és a legkisebbek között legalább 20-25 centiméter különbség van, pedig a gyerekek életkora nagyjából azonos. Ha a felnőttek társadalmát nézzük, ott is megtaláljuk ezt a különbséget. Az emberre jellemző átlagos ma­gasságot mindkét irányból túllépik azok a kevesek, akik valamilyen ok piiatt kiugró méretet értek el. Akiknek a testmagassága nem éri el a 120 centimétert, törpének ne­vezzük, a 200 centi felettiek pedig az óriások. A tudósok sokat fog­lalkoztak a törpékkel és az óriá­sokkal. Öröklött tényezők Az ember testmagassága rész­ben öröklött, részben környezeti tényezőktől függ. Ezek közül ter­mészetesen az öröklött tényezők a fontosabbak, mert a testmagassá­got főként ezek határozzák meg. Öröklött tényező például az ember neme, hiszen köztudomású, hogy a férfiak átlagosan 10-11 centivel magasabbak, mint a nők. De az egységes emberi fajon belül is szá­mos olyan csoport él a földön, amelynek a mérete jelentősen eltér az átlagos emberi mérettől. A leg­magasabb emberek például a Nílus felső szakaszának környékén élő négerek, akik átlagosan 180 centi­méter körüliek, de a férfiak gyak­ran a 2 métert is meghaladják. A legalacsonyabb embercsoport is Afrikában él; ezek a pigmeusok, akik 120-140 centiméter termetű- ek. Még érdekesebb méretviszonyo­kat találunk, ha nem az embert, hanem az állat- és növényvilágot vizsgáljuk. Földünk legnagyobb, jelenleg élő szárazföldi állatainak testsúlya 20-30-szorosan felülmúl­ja az emberét, az elefánté pedig 50-60-szorosan is. De ha a letűnt korok régen kipusztult óriásait vesszük szemügyre, a csontleletek rekonstruálásából kiszámítható, hogy a földtörténeti harmadidő­szak orrszarvúja 120 mázsás súlyt is elérhetett. A későbbi idők őshül­lői, a szauruszok között 300 má­zsát túllépő szörnyetegek is akad­tak. A ma még élő, de állandóan csökkenő számú bálnák súlya is igen tekintélyes: 130 ezer kilo­gramm, hosszuk 30 méter. Minden idők legnagyobb állatai ezek, hi­szen hosszuk még a félelmetes nagyságú őshüllőkét is túlszár­nyalja. Igaz, hogy teljes kifejlődé­sükhöz 140-150 év szükséges. Erős kicsik, gyenge nagyok Egyáltalán nem biztos, hogy az állat számára feltétlenül előnyös az óriás méret. Sokkal fontosabb az, ha belső szervei (izomzat, vérkerin­gés, idegrendszer) összhangban vannak a mérettel. Az állatvilág történelmében több tragédia ját­szódott már le amiatt, hogy nem volt megfelelő az összhang az egyes szervrendszerek fejlettsége és a test nagysága között. Sok esetben kife­jezetten előny a parányi termet. A rovarok például kis testük mére­teihez viszonyítva sokkal nagyobb fizikai teljesítményre képesek, mint a nagy emlősök vagy akar az ember. A hangya könnyedén elmozdítja, fölemeli az útjába eső kövecskét. Ha megmérjük a hangya és a kő sú­lyát, azt tapasztaljuk, hogy a han­gya saját súlyának 53-szorosát emelte fel. Annyi ez, mintha az em­bernek 4,2 tonna súlyt kellene fel­emelnie. Az igavonó ló saját súlyá­nak csak mintegy a felét tudja a há­tán vinni, a nektárral megrakodott méh viszont testsúlyának 18-24- szeresével repül. Hasonló arányo­kat találunk a távolugrásnál. Ha a néhány gramm súlyú szöcske ugrá­sát hasonlítjuk össze az ember ké­pességeivel, itt is a szöcske vezet, hi­szen hozzá arányítva az embernek 180 métert kellene ugrania! A tudó­sok megállapították, hogy ha a ro­varok nagyobbak lennének, ők sem lennének képesek ilyen teljesít­ményre, mert alkalmatlan lenne rá az izomzatúk. Mamutfenyők, gigantikus lapulevelek A növények birodalmában a legnagyobb állatok is eltörpülnek, s ez tulajdonképpen érthető, hiszen a növények elvileg életük végéig nőnek, ellentétben az állatokkal, amelyek általában csak ivarérett­ségükig növesztik testüket. A leg­több növénynek az élettartama is hosszabb, mint a legöregebb állaté. Egyes tiszafaféléket például 3-4 ezer évre becsülik, és a libanoni cédrusok is megélnek 2-3 ezer évet. Még ennél öregebb fákat is szá­mon tartanak a botanikusok. A Kanári-szigeteken a múlt szá­zadban a vihar kidöntött egy 14 kilométer törzskerületű sárkány- fát. A tudósok az évgyűrűkből ar­ra következtettek, hogy a fa idő­sebb 6000 évesnél. De az igazi ^óriások Észak- Amerikában, Kaliforniában élnek. Az itt tenyésző híres mamutfenyők súlya az 1000 tonnát is meghalad­ja, magasságuk pedig egészen elké­pesztő. Kisebbnek számítanak a 40-50 méteresek, átlagos magassá­guk 100 méter! Ausztráliában él­nek a mamutfenyők vetélytársai, az eukaliptuszok. A legmagasabb, eddig ismert eukaliptusz 155 méter magas. Gyökerei 30 méter mélysé­gig hatolnak le. Különleges növekedéssel azon­ban nem csak a fák tűnhetnek ki a növényvilágban. A Távol-Keleten, például, Szahalin szigetén érdekes jelenség figyelhető meg: a növé­nyek gigantizmusa. Olyan magas­ra nő a lapu, hogy a lovas is elvész benne, a kultúrnövények közül pe­dig a zöldborsó olykor eléri a 2-2,5 meter magasságot. A tudósok sze­rint e gigászi méretek oka a klíma- és talajviszonyok sajátságos kom­binációja. Ez a terület ugyanazon a földrajzi szélességen fekszik, mint Ogyessza, de a hőmérséklet a Moszkvától északra fekvő terüle­tekének felel meg.,Ez a klimatikus eltolódás elég oknak tűnik ahhoz, hogy a növény anyagcseréjét meg­változtatva, megváltoztassák azok átlagos nagyságát is. És hogy valóban mennyire befo­lyásolják a külső, változó tényezők a növekedést —- jó példa rá ismét az ember. Korunkban sok szó esik az akcelerációról. Ez azt jelenti, hogy gyorsul a mai fiatalság növe­kedési és fejlődési ritmusa. Ha a múltban élt és a mai, azonos korú gyermekcsoportok méretadatait összehasonlítjuk, feltűnő a kü­lönbség, bár az akceleráció pontos okát nem tudjuk. A Mezőföldi Állami Erdő- és Vadgazdaság soponyái vadfeldolgozó üzemében megkezdték az éticsigá begyűjtését és átvételét. Az üzemből az idén mintegy 300 tonna csigát szállítanak tőrök és görög megrendelésre. (MTI-fotó) az 1800 forintos részvételi díj azoknak, akik múlt hét csütörtökön eljöttek Kecske- ívACgtt IC métre, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságára, a Kereskedelmi Minisztéri­um által rendezett, egész napos külkereskedelmi témájú előadás-sorozatra. A külkereskedelmi szakemberek nemcsak: nagy vonalakban ismertették, hanem részleteiben, technikai fogásaival együtt elmagyarázták, milyen lehetőségeik, választásaik, tennivalóik vannak azoknak a vállalatoknak, amelyek alanyi jogon küikereskednek, vegyes vállalatot alapítanak, import- és exporttevékenységben kívánnak részt venni. Arról is hallhattak, hogy a legjelentősebb exportpiacainkon milyen feltételek mellett lehet kiszállításaikat növelni, illetve milyen akadályokkal, piaci rendtartással, szabályokkal kell számolniuk. A SZABADPIAC SZIGORÚAN SZABÁLYOZOTT BÚJÓCSKA AZ ADÓPARAGRAFUSOKBAN ÜGYES ÉS RAFINÁLT DISZKRIMINÁCIÓ VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK Lehetőségek, bukásveszélyek a külkereskedésben Az immár másfél éve alanyi jo­gon lehetővé vált külkereskédésről dr. Pásztor Zsuzsa, a minisztérium főosztályvezető-helyettese egyebek között megjegyezte: csak a konver­tibilis elszámolású piacokra és a kivételi listán nem szereplő árufé­leségekre kérhető. Pontosabban: az igény szerint 30 napon belül megtörténik a gazdálkodószerve­zet (vállalattól a gmk-ig) bejegyzé­se, külön kérelmet csak abban az esetben kell benyújtani, ha a kivé­teli listán szereplő áruk valamelyi­két kívánja a gazdasági szervezet exportálni. Az export-import kivé­teli lista januárban mintegy felére szűkült, és ezen csak az igazán stratégiai értékű cikkek szerepel­nek. A listáról lekerült a bor, ami feltehetően lendületet ad a külföldi értékesítéshez annak ellenére, hogy továbbra is életben van a két­oldalú megállapodás az árgaranci­ára (küszöbár alatt nem adható el az EGK-piacon). Ugyanüyen kö­töttség vonatkozik a sertéshúsra és a juhsajtra, a mennyiségi korlátot takaró megállapodást pedig az acél-, a textil- és a juhértékesítésnél kell betartani. Nagy kárt okoz ezek megszegése, ugyanis csekély eltérés esetén is hatalmas ár­veszteséget, pótlefölözést, bünte­tést szenved el a teljes magyar áru­tétel. A minisztérium az önkorlá­tozást, az árgaranciák betartását, a megalakult szakmai szövetségek­től, egyesülésektől várja (üyen ala­kult hagymára, cirokra, mézre, tolira s nemrég a_ Magyar Borke­reskedők Egyesülése is megkezdte munkáját.) Ugyancsak fontosnak mondotta az alanyi jogú külkereskedés szak­emberfeltételét, amit önállóan vagy szakkülkereskedelmi vállala­tot megbízva teljesíthetnek a gaz­dálkodószervezetek. A főosztály­vezető-helyettes úgy vélekedett, hogy ezt a korlátozást is — a piac- gazdálkodás szellemének megfele­lően — rövidesen el kell törölni, elegendőnek mondotta a külkeres- kedéssel foglalkozás cégbírósági bejegyzését, s a minisztérium fel­adata a kivételi listán szereplő áruk engedélyezése lesz. Beszélt ar­ról, hogy a szocialista országokba irányuló export engedélyezése és a bartelüzlet (áruért árut) merev és bürokratikus, s ezen is oldani kí­vánnak. A bartelüzletre nem ad­nak támogatást és csak a kontin­gensen felüli árucserét engedélye­zik. A jövőben a szocialista keres­kedelemre is alanyi jogon lesz lehe­tőség, s várhatóan a konvertibilis­sel azonos kivételi listát állapíta­nak meg. Értékes műhelytitkokat árult el dr. Ferenczy András, a Ferbál ka­nadai—magyar kft. ügyvezető igazgatója, a vegyes vállálatok, a vám-szabadterületi vegyes vállala­tok alapításáról, pénzügyi (adózá­si) szabályairól, a magyar és kül­földi vállalat számára egyaránt kedvező megoldásokról. „Legális lehetőségekről, nem csalásokról be­szélek” hangsúlyozta s részletezte, miként lehet bujkálni az adórend­szer laza szövetében. Tanácsként azt is hangsúlyozta: megfelelő ga­ranciákat kell az exportszerződé­sekbe beiktatni, hogy a külföldi partner ki is fizesse a magyar árut (legjobb, ha az ellenérték vagy a pénz már itt van, ezt kell elérni), mert szinte lehetetlen behajtani ab­ban az esetben, ha a külhoni part­ner nem fizet. Horváth Ede, volt kölni taná­csos, az NSZK és Ausztria fogadó- készségéről, az ottani piaci viszo­nyokról és feltételékről beszélt. „Szabadpiacnak mondjuk, de való­jában szigorúan szabályozott, s az ottani rendelkezések be nem tartása nagy pénzügyi bukást, erkölcsi veszteséget okoz” mondotta, s mint minden előadó, a piaci viszo­nyok pontos ismeretét, a szakem­berek nélkülözhetetlen szerepét és szükségességét hangsúlyozta, amely elsőrendű feltétel az eredmé­nyes külkereskedésben. Az NSZK több magyar árut is fogadna, azonban, véleménye szerint, nem elegendő, és az ottani igényeknek megfelelő áruválasztékkal rendel­kezünk. A legnagyobb konvertibi­lis piacunkon, az NSZK-ban, en­nek külkereskedelmi forgalmában, a magyar áruk fél százalékot kép­viselnek, s ez bizonyítja lehetősége­inket is. Az európai gazdasági unió 1993-ra tervezett létrejöttéig feltét­lenül szükségesnek mondotta a pi­aci pozíciók javítását; javasolta, hogy minél több vegyes vállalatot hozzanak létre a magyar gazdálko- dószervézétek az~ NSZK-ban, -L most, amíg erre lehetőség van. Az osztrák piac „ügyes és rafinált disz­kriminációit” is felsorakoztatta, amelyek £ ha nem is ellentétesek a nemzetközi szabályozással, de — rendkívül nehézzé teszik áruink bejutását, amit tovább nehezít a szigorú és magas (a világ egyik leg­magasabb) vámtarifarendszere. Utolsó előadásként Fazekas Gá­bor, a Kereskedelmi Minisztérium osztályvezetője az importliberali­zálásról és az engedélyezés rend­szeréről elmondta, hogy az import 40 százalékának döntő többsége termelési célú gép és alkatrész, va­lamint tartós fogyasztási cikk. A következő években a teljes im­portot liberalizálni kívánja á kor­mányzat, csak néhány cikknél (fegyver, kábítószer és hasonló árufélék) kötik a behozatalt előze­tes engedélyhez. E szándék megva­lósításának feltétele az exportter­vek teljesítése, a külkereskedelmi egyensúly megtartása. Csabai István Megkezdődött az éticsigaexport

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents