Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-22 / 94. szám

1989. április 22. 9 PETŐFI NÉPE • 1 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT EREDMÉNYES CSELGÁNCSOZÓK • MIVEL BIRKÓZIK A BIRKÓZÁS? • FEGYVER ÉS BIZALOM • MELLÉKÜZEMÁGAK A SPORTKLUBBAN Pénzt és nagyobb felelősséget kér a klub Inteijú egy elnökkel, aki becsapottnak érzi magát Nem könnyű manapság Baján a sportvezetőknek. Üton-útfélen a kosárlabda- csapat gyenge szereplése és a labdarúgó-szakosztály bizonytalan anyagi helyzete a téma. Talán még a nagy sikerek idején sem beszéltek annyit a sportról, mint manapság. Vajon mi motiválja a szóbeszédet, a rosszindulat vagy az aggódás, netalán a segítő szándék? Nehéz kideríteni. Mindössze annyi tűnik valószínűnek, hogy tájékozatlanság táplálja a szélsőséges tartalmú vitákat Ezen próbáltunk segíteni, amikor Csurár Zoltánt, a BSK ügyvezető elnökét kérdeztük. — Milyen a Bajai SK mérlege; eredmé­nyes a klub vagy tényleg bukásra van ítélve? — Valóban elég ellentmondásos a helyzete, mert öt szakosztályunk közül mindössze a cselgáncsnál nem tapasztal­ható visszaesés — mondta. — Az után­pótlás képviselőinek dicséretes eredmé­nyei mellett itt az ólcóz gondot, hogy a magasabb korcsoportokban nagyon ne­héz az előrelépés. — Az eredmények alapján milyen mér­tékben térül meg a cselgáncsra fordított befektetés? — Az elmúlt évben 550 ezer forintos költségvetéssel dolgozott szakosztályunk. Idén ez valamivel több lesz, mert két fel­nőtt versenyzőnk, Tamás Attila és Tóth László I. osztályú cselgáncsozónk meg­kapta a lehetőséget, hogy sportállásban legyen. Ezen kívül két főállású edzőnk van, akik a szakosztály mintegy száz iga­zolt versenyzőjével foglalkoznak. A szak­osztályt költségvetési támogatásból tart­juk fenn, mert nincs reklámhordozó ered­ménye. Mindössze a Városgazdálkodási Vállalat és a Vízügyi Igazgatóság ad némi anyagi támogatást dr. Gergely Tamás szakosztályelnök és Eleki István vezetősé­gi tag révén. Az elmúlt évben 25 ezer forin­tot kaptunk a Magyar Cselgáncs Szövet­ségtől eredményességi juttatás címén. Ez annak elismerése is, hogy szakembereink szép eredményeket értek el a női cselgáncs fejlesztésében. Pekli Mária mögött tehet­séges utánpótlás nevelkedett. Jelentős tá­mogatásnak tartjuk azt is, hogy az elmúlt évben a megyei tanács 50 ezer forinttal segítette szakosztályunkat. — Mi a helyzet az egykori jó utánpót­lás-nevelő atlétikai szakosztállyal? — A feladatuk továbbra is az utánpót­lás-nevelés, de még kiugró eredményeik nincsenek. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert szerény százezer forint körüli összeg­ből gazdálkodnak, rendkívül rossz létesít­ményfeltételek mellett. — A birkózás is rossz feltételekkel bir­kózik, avagy hová lett a régi dicsőség, ami­kor országos bajnokok fémjelezték a bajai birkózás színvonalát? — Sajnos a birkózószakosztály vissza­esése volt talán a leglátványosabb. Koráb­bi élvonalbeli felnőtt versenyzőink abba­hagyták, miközben az utánpótlás-nevelés­ben korosztályok'maradtak ki, szinte min­dent elölről kellett kezdeni. Ismét Szaba­dos Imre lett a szakosztály vezetőedzője, aki nagy szakértelemmel foglalkozik a fia­talokkal. Az eredmények visszaesése azt jelenti, hogy a költségkeretük is a felére csökkent, s így mintegy 200 ezer forintból gazdálkodnak. — Milyen helyzetelemzésre jutott a sportvezetés az egyik legnépszerűbb sport­ágban, a férfi kosárlabdában? • — Nagyon ellentmondásos volt a szakosztály teljesítménye, mert a felnőtt csapat kudarccal zárta az idényt, az után­pótláscsapatok pedig minden korosztály­ban a legjobbak között végeztek. Hogy mi ennek a magyarázata? Én úgy Ítélem meg, hogy a felnőttcsapat kudarca nem mai keletű problémából fakad, hanem hosszú évek alatt kialakult hibák következménye. Nagyon büszkék voltunk rá, hogy Baján eredményes utánpótlás-nevelés folyik, mégsem épült be úgyszólván senki a fel­nőtt csapatba. Sokan azt tartják, hogy nem voltak alkalmasak az első csapatba kerülésre. Ezt az állítást én nem fogadom el, nem kapták meg a lehetőséget, hogy 'bizonyítsanak. Ezek után nem csoda, hogy olyan játékosok, mint Ágfalvi vagy Likár kiválása pótolhatatlan volt. Ők nem csak kosárlabdázók, hanem vezéregyéni­ségek voltak. Távozásuk után csupán já­tékosok maradtak, csapat nem. Próbál­koztunk átigazolásokkal is, ezek azonban nem hozhatták meg a várt eredményt. — Az egyesületi vezetőség nem látta előre, hogy milyen következménye lesz (le­het) Ágfahi és Likár távozásának? — Sajnos nem volt elég erély az egyesü­leti vezetőségben, hogy ezt a helyzetet meg­előzze. Ami történt, nem egy idénybeli mu­lasztás, hanem sokkal régebbi. Egy tervsze­rűtlen ségi folyamat volt, amit mi sem tud­tunk megállítani. Ebben érzem a saját és a szakosztály-vezetőség felelősségét is.- — Mi volt az erélytelenség oka? — Volt a kosárlabdában egy Kovács József, aki nagyon sokat tett a sportágért játékosként és edzőként is. Amit tett, an­nak az eredményessége elvitathatatlan. A sikerek mellett azonban megfeledkez­tünk az utánpótlás beépítéséről, a szakem­berek véleményének hasznosításáról, a já­tékosokkal való szakmai és életvitelbeli törődésről. — Tehát az egyesületi vezetés számára is van tanulságuk a történteknek? — Feltétlenül, hiszen anélkül joggal mondhatná bárki, hogy Baján tönkretet­tük a kosárlabdát. — Többek szerint ezeknek a játékosok­nak edző nélkül is bent kellett volna tartani a csapatot az A csoportban. A kosárlabdá­zók felelősségét számonkéri-e valaki? — Csak megerősíthetem, amit koráb­ban nyilatkoztam; becsapottnak érzem magam, mert a játékosok nem azt tették, amit megígértek. — Mit ígértek? — A bentmaradást! Azt, hogy min­dent megtesznek érte. És én ebben látom a történtek kulcsát is. Igaz, hogy edzővál­ságok voltak, Kovács Józsefnek a munká­ját megköszöntük és Rátvay Zoltánt fel­kértük, próbálja kizökkenteni a csapatot a mélypontról. Kilenc mérkőzésből két győzelemmel és hét vereséggel fordultunk, amikor Rátvayt megbíztuk. — A szándék aligha vitatható, de úgy tűnik, nem voltak meg a feltételek ahhoz, hogy profizmust csináljanak amatőr körül­mények között... — Sajnos így utólag ezzel már egyet kell értenem. Egyik szélsőségből belees­tünk egy másikba. Azóta magam is több­ször elemeztem a történteket és arra a következtetésre jutottam, hogy a profi szellemű kosárlabdának nincsenek meg a feltételei. S ez nemcsak a játékosok miatt igaz, hanem a szakosztály működése szempontjából is. És Rátvay Zoltán ennek a csapdának lett az áldozata. Rátvay le­mondásának a napján értekezletet tartot­tunk, amelyen a játékosok nem értettek egyet a volt edző módszereivel. A csapat akkor kinyilatkoztatta, hogy megvan ben­nük az egység és az elképzelés a bentmara- dásra. Dehát ez is kudarccal végződött... — Én azt tartom nagyobb kudarcnak, hogy a csapat önállósította magát, szembe­fordult az edzővel és az egyesületi vezetéssel is. Mi volt ez, ha nem játékosuralom? . — Mi akkor már olyan kényszerhely­zetben voltunk, hogy nem tehettünk mást, mint engedtünk. így fogadtuk el azt a javaslatot, hogy Kancsár Zoltán legyen az edző. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy a hátralévő bajnokság már nem az új edző játéka, hanem a csapaté. — Mikor, milyen feltételekkel kötött a klub szerződést a játékosokkal? — A játékosok többségével tavaly au­gusztus 1-jén kötöttünk szerződést, amely két évre szól. Két sztárunkkal, Hosszú Istvánnal és Kovács Lászlóval egy évre szól a megállapodásunk. — Ha nem titok, tartalmaz-e a szerző­dés olyan feltételeket, amelyek összefügg­nek az eredményességgel? — Sajnos a szerződések nem tartal­maznak konkrét elvárásokat, ebben na­gyon is érzem a saját felelősségemet, mert ezeknek a megállapodásoknak én voltam az értelmi szerzője. Bizalomra épült, ami hiba volt Fix összegeket fizettünk ki a teljesítményektől csaknem teljesen függet­lenül. — Milyen összegekről van szó? — Konkrét összegeket nem mondha­tok. Húsz és százezer forint között voltak. — Tehát ebben az „üzletben” a játéko­sok jártak jól, mert akiknek lejárt a szerző­désük, újra felveszik a pénzt vagy nem írják alá a megállapodást... — Sajnos ez lényegében így van. De most fegyver és bizalom van a klubvezetés kezében. — Eljátszott bizalom után újra biza­lom? — Ezek a játékosok a város meg a játék szeretetéért is játszanak. Régen úgy tudták, hogy a pénzért nem, de ma már ez nem igaz. Én abban bízom, hogy a játéko­sok elgondolkodnak a történteken és le­vonják a rájuk vonatkozó következtetése­ket S talán rájönnek, hogy valamihez jog­talanul jutottak hozzá. — Mit tartalmaz a „fegyver”? — A játékos él a bizalommal vagy amatőrként játszik, esetleg kivár egy évet, amíg átigazolhat. A „fegyvert” azonban csak végső esetben használjuk fel. — Van-e annak realitása, hogy amelyik kosárlabdázó amatőr szinten teljesített, ne kerüljön profi státusba? — Nincs... Azt viszont bevezetjük, hogy a járandóságuk 70 százalékát törzs- béiesitjük és 30 százaléka mozgóbér lesz, amit a teljesítményük alapján kaphatnak meg. Sokkal nagyobb megszorításokat nem tehetünk, mert akkor nem érdemes sportolni. A sportpályafutás néhány évig tart és aztán vége. A magyar profi egyéb­ként sem képes olyan nagy tartalékok fel­halmozására, hogy az hosszú ideig elég lenne. — Labdarúgásban is hasonló a helyzet? Beszélik, bogy az NB Il-es csapat fenntar­tása komoly anyagi gondot jelent a város­nak. Mi lesz a BSK-val. NB Il-es marad vagy visszalép az NB III-ba? — Azt hiszem, hogy a labdarúgás gondjait nem lehet különválasztani a klub problémáitól. Amikor a BSK megalakult, a város egyesülete volt. Ma már egyre kevésbé érezzük azt a társadalmi összefo­gást, ami most is joggal elvárható lenne. Tovább súlyosbította a helyzetünket, hogy a 11 millió forintos éves költségveté­sünkből mintegy 8 milliót kell kifizetnünk bérekre. A megmaradó 3 millió forint nem elegendő a szakosztályok működésére, legfeljebb a labdarúgó-szakosztály kiadá­sait fedezné. — Nagyon sok a munkabér, hány fize­tett alkalmazottja van.a klubnak? — Tizenkét labdarúgó, hét kosárlab­dázó, két cselgáncsozó, és a szakemberek: két labdarúgó-, két cselgáncs- és egy ko­sárlabdaedző. Ezen kívül öttagú a sport­vezetői apparátus. A sport mellett azon­ban az apparátusnak más feladatai is van­nak. Elkezdtünk vállalkozni, van egy vil­lanyszerelő melléküzemágunk, ezen kívül fuvarszervezéssel is foglalkozunk. Ezek a vállakózásaink körülbelül félmillió forint­tal gyarapítják a klub költségvetését. Emellett a létesítmények kezelői is mi va­gyunk. — Hogyan tovább, milyen jövője lesz a BSK-nak, a sportnak Baján? — Sok hozzáértő, sportszerető ember veszi körül a mi klubunkat A sportot tulajdonképpen ők „csinálják”, a közre­működésükkel alakulnak az eredmények. Indokoltnak tűnik, hogy a jövőben még nagyobb önállóságot és felelősséget vállal­janak szakosztályaik irányításában. Ami pedig a klub jövőjét illeti, el kellene végre dönteni, hogy ki a gazdánk és mi az elvá­rás velünk szemben. Ha ez megtörténik, talán a gazdasági hátterünk is biztosabb lesz. — Tehát biztosabb gazdasági hátteret szeretnének nagyobb felelősséggel? — Igen, mi ennek ellenében vállaljuk a nagyobb felelősséget Az a szervezet ugyanis, amelynek nem kell elszámolni, nem tud igazán hatékonyan működni — mondta Csuvár Zoltán, a BSK ügyvezető elnöke. Banczik István a kung-fu művelői • Harc a pillangókéssel. A kung-fu technikai fogá­sait mutatja be Mádai Norbert, a kecskeméti cso­port vezetője. Vizsga előtt Tervek, célok — Arra számítanak, hogy a mostani szeminárium és vizsga „mérföldkő" lesz a sportág történetében ? — Én nem így fogalmazok. Sokat jelent majd, hiszen az új oktatók bevonásával még szélesebb körben terjed el a kung-fu tudománya, de túl a vizsgákon, lényegében rajtunk múlik, hogy mit akarunk és tudunk majd elérni. Az, hogy az idén nálunk üdvözölhetjük a hongkongi mestereket, nagy­szerű dolog. Jövőre viszont Jugoszláviába látogat el Leng Ting nagymester, aki a világhírű BruceLee-vel tanult együtt Hongkongban Gypman mesternél. Én magam ezt a nagysze­rű alkalmat a 2. mesterfokozat megszerzésére akarom fel­használni, tehát nekem és társaimnak is közös célunk; a további tanulás és a sportág népszerűsítése nemcsak Kecske­méten, hanem az egész országban. Sz. Z. Fél éve gyűjtik a pénzt A kecskeméti kung-fu iskola tagjai ünnepnek megfelelő nagy feladat előtt állnak. Erről kérdeztük a sportág veze­tőjét és tanítóját, Mádai Norbertét. — Valóban komoly feladatra vállal­Tanul a kecskeméti mester is A katonatelepi kung-fu-iskolában jelenleg naponta 17 órától 19 óráig két segítő, Dormán György és Körös József tartja az edzéseket. Mádai Norbert, az alapító és vezető csak időnként látogatja tanítványainak edzését. — Magam is nagy próba előtt állok és ez szinte minden időmet és erőmet felemészti. A honkongi mesterek látogatá­sa alkalmából az 1. fokozatú mestervizsgát kívánom letenni. Ennek érdekében napi 5-6 órát edzek és tanulok. —•Miből áll egy ilyen mestervizsga? — Nehéz lenne pontosan felsorolni, mert nagyin sokrétű a feladat. Formagyakorlat, páros gyakorlatok, tapadóskéz- gyakorlat, fababatechnika, pillangókés és szabad harc tech­nikája az alap. Ez persze nem minden. A különböző eszkö­zökkel történő támadás elleni védekezés, valamint több tá­madó elleni védekezés képezi még a gyakorlati vizsga anya­gát. Az elméleti vizsga anyagában van filozófia, fiziológia, pszichológia és természetesen a kínai nyelv és a kínai gyógyá­szat ismerete. Bár a sportág hívei maguk hirde­tik, hogy a kung-fu nem volt és soha nem is lesz versenysportág, az önvé-/ delem harci módszereinek megisme­rése mégis nagyon vonzó. Követői­nek száma és a kung-fu népszerűsé­ge az utóbbi időben ugrásszerűen nőtt. Az idén januárban még 40 ta­got számláló csoport létszáma az utóbbi időben a 60-at is meghaladja. A katonatelepi edzőteremben pon­tos időbeosztás szerint dolgoznak, hiszen a résztvevők nemcsak Kecs­kemétről és környékéről, hanem az egész megyéből, sőt Budapestről, Esztergomból és Salgótarjánból is látogatják a foglalkozásokat. 9 A tapadó kéz, a kung-fu speciális, kivédhetetlen fogásainak egyike. koztunk és ün­nepre készülünk <— mondta. 4— Május 12—14-éig tart Kecskeméten a kung-fu szemi­nárium, amelyet vizsgával kötünk egybe. Erre az eseményre Kecskemétre érkezik a kung-fu két nagynevű tudósa. Mindketten az 5. mesterfokozatot vise­lik, ami önmagában véve is nagy dolog. A két mester egyébként jugoszláv szár­mazású. Milan Prosenjica és Szlavko Trunties az év 12 hónapjából 11-et mindig Hongkongban, a sportág köz­pontjában tölt, és csak a további egy hónap alatt látogatnak el a világ külön­böző országaiba. Tanfolyamokat, sze­mináriumokat és vizsgákat tartanak. — Gondolom, az ilyen vizsga nem olcsó mulatság? — Nem bizony. Tagságunk már fél éve gyűjti a pénzt, de azt hiszem, hogy megéri a költséget és a fáradságot. Aki ugyanis most sikerrel vizsgázik, az oktatói jogosítványt kap, és mint a sportág speciális tudományának birtokosa, tanfo­lyamokat tarthat, klubot vezethet. — A kecskeméti csoportból hányán készülnek a vizsgára? — Körülbelül 20 fős gárda képes eredményes vizsgára. Ebből a létszámból 12 a férfi és 8 a nő. Kecskeméti sikerek a nemzetközi sakk-körversenyen Tegnap Kecskeméten befejeződött a két csoportban megrendezett sakkverseny. Az A csoport élmezőnye a következő: 1. Varga Z. 9. pont, 2. Tsesarsky (szovjet) 8,5 pont, 3. Stafcsics (jugoszláv) 8 pont, 4-5. Varasdy és Tompa 7,5-7,5 pont. A B csoport teljes kecskeméti sikert hozott. Kormányos elérte, Siklósi pedig egy ponttal túl is teljesítette a nemzetközi mesteri normát. A „B” csoport élmezőnye: 1. Siklósi 10,5 pont, 2. dr. Erdélyi- 10 pont, 3. Kormányos 9,5 pont, 4-5. Czeglédi és Schebler (NSZK-beli) 8-8 pont. —pál— RÖVIDEN • RÖVIDEN 9 Budapesti Postás—Kkfházi Le­nin Tsz SE 16:9. NB I-es férfi asztalite­nisz csb-mérkőzés, Budapest. Gy.: Né­meth, Varga 5-5, Leninwéber 4, Nagy 2, Felhős 0, illetve Bénák, Kovács, Laczkó, Szakba 2-2, Kaiser 1. A mér­kőzést hétközben rendezték, mivel a hazaiak hétvégén ETTU Kupa-elődön­tőt játszanak a nyugatnémet Steiriha- gen csapatával. Á válogatott keretta­gokkal felálló hazaiak már a mérkőzés elején magukhoz ragadták a kezdemé­nyezést, s 7:3-ra elhúztak. Ekkor szüle­tett a mérkőzés legváratlanabb eredmé­nye: a félegyháziak ifjúsági játékosa, Laczkó magabiztos játékkal legyőzte a válogatott kerettag Leinwébert, ami igen értékes skalpnak számít. A későbbiekben a hazaiak bebiztosí­tották győzelmüket, azonban a szövet­kezetiek dicséretére szól, hogy eddigi mérkőzéseik során a legtöbb győzelmet érték el a Postás ellen. Azeglio Vicini olasz labdarúgó- szövetségi kapitány korábban kijelölt 20 fős válogatott keretéből sérülés miatt hiányzik De Napoli, a nápolyiak közép­pályása. Az itáliaiak jövö szerdai, Ma­gyarország ellen Tarantóban megrende­zendő barátságos mérkőzés előtt szom­baton Uruguay válogatottját fogadják. 9 A megyei labdarúgó-bajnokság hétvégi mérkőzésein rövid gyászszü­nettel adóznak az angliai Sheffieldben elhunyt szurkolók emlékének. 9 A karatésok legnagyobb nemzet­közi szervezete, a Karate-do Szerveze­tek Világszövetsége vezetői szeretnék, ha sportáguk felkerülne az olimpiai játé­kok műsorára, és 1996-ban már indul­hatnának a nyári játékokon. Ehhez azonban előbb az is kellene, hogy az már az 1993-as földközi-tengeri játékok programjába bekerüljön. A karatén kí­vül részvételre pályázik még a rögbi és a golf is. 9 A Bács-Kiskun Megyei Labdarú­gó Szövetség ma délelőtt 9 órakor Kecskeméten, a megyei tanács föld­szinti termében tartja küldöttközgyűlé­sét. Az ülésen — többek között—meg­választják a szövetség új elnökségét és tisztségviselőit. 9 Kedden a Budapesti Kongresszusi Központban a világ legjobb női tőrözői mérik össze tudásukat. Ebben a fegyver­nemben először lesz Budapest a színhe­lye a Mesterek Tornájának, amelyre a legutóbbi világranglista első nyolc he­lyezettje — köztük Jánosi Zsuzsa — kapott meghívást. A győztes 100 ezer francia frank díjazásban részesül. 9 A Művelődési Minisztérium ez évben is meghirdeti „A Magyar Nép­köztársaságjó tanulója —jó sportoló­ja” pályázatát. Az országos címet a nevelési-oktatási intézmények tanulói nyerhetik el. A javaslatokat 1989. szep­tember 20-áig lehet megküldeni a me­gyei művelődési osztálynak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents