Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

1989. április 21. • PETŐFI NÉPE • 3 dik. Munkatársunk tegnap reggel kért rövid interjút a második világháború ide­jén porig bombázott angol város vezetőjétől. ARTHUR WAUGH, Coventry polgármestere ötfős küldöttség élén a hé­ten Kecskeméttel ismerke­KECSKEMÉTEN COVENTRY POLGÁRMESTERE „Kapcsolataink fejlődni fognak” ■— Hogyan tudná bemutatni a mai Coventryt? — Lakosainak száma 350 ezer, és nagyon szeretnénk, ha sikerülne elérni azt a szintet, mint Kecskemét. — Ezt egész pontosan hogyan érti? — Az életszínvonalra, az oktatásra, az egészségügyre, a város külső képére. Mindez igen megnyerő. — Valamikor a hatvanas években Coventryt is Kecskemét testvérvárosaként aposztrofálták, utóbb már nem annyira/— a polgármesteri látogatásnak van-e közvetlen szerződéskötő célja ...? — Azért jöttem, hogy fejlesszem a nemzetközi kapcsolatokat általában — különösen pedig Coventry és Kecskemét között. Hiszek abban, hogy kapcsolata­ink fejlődni fognak és együttműködéssé alakulnak. Ez jól beleillik abba a koncep­cióba, mely szerint a népek egymás közötti érintkezésének magasabb szintre kell jutnia. Annyit azonban el kell mondanom, hogy testvérvárosi szerződést kötni nem az én polgármesteri feladatom. Ugyanakkor persze nem hiszem, hogy az együttműködés papíron múlna, még ha hivatalos is az a papír. Ennek jegyeben a Katona József Gimnáziumban konkrét ígéretek hangozhattak el tanárok és diákok cseréjéről, az oktatás támogatásáról. — Mi a következő lépés? — Hazatértem után meghívást küldünk egy kecskeméti tanácsi küldöttség számára i— egyébként meg kell mondjam, hogy az ő látogatásuk már igen-igen időszerű. — Mondana valamit kecskeméti benyomásairól? — Amit láttam, az nagy hatással volt rám, bár vendéglátóim nem kíméltek meg bizonyos kellemetlen élményektől sem: úgy veszem észre, közös ellenségünk, Kecskeméten és Coventryben az autók kipufogófüstje. Ha elfogadnak egy taná­csot, azt mondhatom: semmiképp se engedjék, hogy ezt a szép várost a motorizá­ció tönkretegye. (Ballai) Szezonra készül a Szőke Tisza Nem csökken az igény a PB-gáz iránt Mind több a vezetékes gázzal ellátott lakások száma, azonban ez nem csök­kenti a Kecskemét-Méheslaposon levő PB-gáz-báziscseretelep forgalmát. Készletük a 11,5 kilogrammos palack­ból több mint négyezer, a dupla súlyú- aké 257. A kisebbekből naponta 1200- 1500 fogy, a nagyobbakat kevesebben keresik, félszáznyit cserélnek. A telep öt dolgozója közül három csak a ki­(Tóth Sándor felvételei) # Lajosmizsére készül a szállítmány. 0 Tímár Sándornak hamarosan több ilyen munkája lesz, hiszen következik a turistapalack- töltések szezonja. adással foglalkozik, naponta fél nyolc­tól 16 óráig, illetve szombaton délig. Egyébként innen látják el áruval a 25 minicseretelepet is. Lassan beindul a turistapalackok töltésének szezonja, ami azt jelenti, hogy naponta 50-60 ember kér ilyen szolgáltatást. A PB-gázfogyasztók figyelmét nem lehet elégszer felhívni a szabályszerű palackszallításra, amely időnként kí­vánnivalót hagy maga után. Szegeden a téli kikötőből felvontatják a Szőke Tisza üdülőhajót a belvárosi Tisza-partra. Az üdülőbajó a nyári szezonban a fürdést, a pihenést, a vendéglátást szolgálja, a szegediek és a turisták közkedvelt szórakozási centruma. A Szőke Tisza május 1-jétől áll a szórakozni, pihenni vágyók rendelkezésére. (MTI-fotó) KERESKEDELMI KÖZPONT Magyar termékek állandó bemutató­központja nyűt meg csütörtökön Becsben. Az Országos Piackutató Intézet és a kereskede­lemmel, reklámmal foglalkozó osztrák TIKO GmbH manapság ritkán alkalmazott mód­szert választott az együttműködésre: alaptőke és új közös szervezet létrehozása nélkül, egy­szerű szerződés alapján vállalkoznak magyar és osztrák üzleti partnerek összehozására. Az ünnepélyes külsőségek között megnyitott, 200 négyzetméteres bemutatóteremben kéthetes váltásokkal &-10 magyar vállalat tart termék­bemutatót A piac előkészítéséről, „aktivizá­lásáról” a közös vállalkozók gondoskodnak, túszén az esetleges üzletkötések után 5-15 szá­zalék közötti részesedés illeti a magyar—oszt­rák szervezőket A megnyitó előtt az MTI munkatársának elmondták, hogy az állandó piaci jelenlét kü­lönösen a kisebb cégek számára jelenthet egy­szerűbb. közvetlenebb uti&az osztrák jiartBé- rek felé. Szó van arról is, hogy megteremtve néhány textilipari, ruházati termék mintavá­sárlásának lehetőségét, közvetlenül a bécsi vásárlók véleményét megismerve juthatnának inad tapasztalatokhoz a magyar cégek. A vállalkozás egyúttal „ugrásra készen” vár­ja, hogy elfogadják a világkiállítás közös meg­rendezésére beadott pályázatot. Máris külön­böző ötletek születtek, miként lehetne az ál­landó bécsi jelenlétet anyagilag hasznosítani. Az MSZMP jövője: az ország és az egyén szolgálata Beszélgetés a dunavecsei pártépítési bizottság vezetőjével A májusi országos pártértekezlet óta meglehetősen nehéz a pártalap- szervezetekben a tagfelvételi munka. Különösen jellemző volt ez arra az időszakra, amikor még nem kristályosodott ki az MSZMP programja, amikor teljes volt a bizonytalanság. Arra kértük Matula Józsefet, a dunavecsei pártbizottság pártépítési bizottságának vehetőjét, mondja el a múlt évi tagfelvételi munkáról, a pártból való kikerülésről, á KISZ- ajánlásról, egyáltalán a pártépítési tevékenységről a véleményét. — A múlt évben lehetett egyáltalán tagfelvételi tevékenységről beszélni? — Az elmúlt időszakban lényegesen nagyobb szabadságot adott, hogy a statisztikai szemlélet teljes egészében megszűnt. Jelenleg korra, nemre, kép­zettségre tekintet nélkül az lehet a-párt tagja, aki erre méltó. Ezt aláhúznám, hiszen a párt helyzetében erre nagy szükség volt és van. Sajnos, azonban a várt kedvező eredmény még nem kö­vetkezett be. Nem vonzó dolog ma MSZMP-tagnak lenni, hiszen az elmúlt időszak minden visszásságáért a párt­tagokat teszik felelőssé. Bizonyos fokú felelősséget valamennyien kell, hogy érezzünk, de meddig terjed ez? Amed­dig beleszólásunk lehetett a párt politi­kájába. A párttagság zömének erre nem volt lehetősége; nem felmentést akarunk adni elvtársainknak, de a mu­lasztásokért elsősorban nem őket, ha­nem azokat a felső vezetőinket terheli a felelősség, akik „a párt mindent meg­old” hamis jelszavával politikai rövid­látásuk, szubjektivizmusuk következ­tében a hibákat elkövették. — Véleménye szerint politikájának eredménytelensége mellett mi rombolta tovább a párt tekintélyét? — Hozzájárult a párt tekintéíyvesz- téséhez az is, hogy egyes megyékben botrányhullám söpört végig, amely el­sősorban a hatalommal való visszaélé­sen alapult. Ezek lényege legtöbbször az egyéni érdeknek a közösségi érdek elé helyezése volt. Megbomlott tehát az érdekek közötti harmónia. Miért tör­ténhettek meg ezek az esetek? Mert a különböző szervek, testületek tagjai közötti összefonódás ezt lehetővé tette, s az, hogy felső szinten is ezt látták, hallották. A párt megítélése végül is az általánosítás révén ezen alapszik, an­nak ellenére, hogy a párttagság többsé­ge nem csaló, korrupt, sikkasztó, ha­nem igenis becsületei'ember. A közvé­lemény azonban azokat ostorozza, aki­ket elér, akik közelben vannak. Ezzel együtt kell élnünk, de ez nem vonzó, főként azok számára, akik most kíván­nak közeledni az MSZMP-hez. — Megítélése szerint ma mire kellene törekedni? — A pártépítő tevékenység nemcsak községi, megyei, hanem országos szin­ten is mélyponton van. Elsősorban arra kellene törekedni az MSZMP-nek, hogy meglevő tagságát megtartsa. Ezt pedig csak úgy sikerül elérnie—főként, ha az egész nemzet pártja akar lenni —, ha minden idegszálával azon fáradozik, hogy az ország lakosságának jelene és jövője megnyugtató módon alakuljon. Ha ez bekövetkezik, akkor az MSZMP megtépázott tekintélye helyreáll, s a pártépítést nem kell erőltetni. — Manapság sűrűn elhangzik az a kívánság, szűntessék meg a párt hatás­köri listáját, s ezzel a kommunisták is egyetértenek. A káderkérdéseknél, a ve­zetők kiválasztásánál mi érvényesült? — Bizonyos fokig erőltetett volt a pártépítés áz elmúlt időszakban, ugyanis minden vezetőnél, de főként a gazdasági egységek, intézmények első­számú vezetőinél kimondatlanul elvá­rás volt, hogy beosztásukkal együtt jár­jon a párthoz való tartozás. A múltban is, ma is lényeges eleme a káderkérdés­nek a politikai képzettség és a megbíz­hatóság. Feltehető a kérdés: egy pár- tonkívüliről nem feltételezhető mind­ez? Az előzőek ellenére azért egyértel­műen ki kell mondani: a vezetők kivá­lasztásánál a három követelmény a szakmai képzettség, a vezetői ráter­mettség, az erkölcsi feddhetetlenség is érvényesült. Vannak a fentieket meg­erősítő tapasztalataink: az üzemek, in­tézmények második vezetői vonalában sok olyan jól képzett szakember dolgo­zik hosszú ideje eredményesen, aki nem tagja a pártnak. — Emlékezetes, hogy a fiatalok felvé­telekor a KISZ volt az egyik ajánló. Erről mik a tapasztalatai? — Hasonlóan érvényesült az ifjúság esetében mindaz, amit eddig elmond­tam. A KISZ ajánló, nevelő tevékeny­sége nem érvényesült úgy, ahogy az elvárható lett volna. Itt is megnyilvá­nult a mennyiségi szemlélet, amely — együtt a statisztikával — ifjúságunk­nak nem a legjobbjait juttatta a párt soraiba. Pártunknak ifjúságcentrikus politikát kell folytatnia, arra töreked­nie, hogy megnyerje magának a fiatalo­kat. Nem szabad feladnunk azt a tö­rekvést, hogy az MSZMP-nek önálló ifjúsági szervezete legyen. Nem közvet­len pártirányítással, hanem az ifjúsági szervezeten vagy szervezetekben dolgo­zó kommunista fiatalok révén hasson a fiatalságra. Ha ők olyan programot tudnak közvetíteni, amelynek végre­hajtásához megnyerik a fiatalokat, ak­kor nem lesz gond a párt utánpótlásá­val sem. Olyan kiválasztás érvényesül­jön, amikor már elmondhatjuk, hogy a fiatalra felfigyelhetünk munkája, társa­dalmi-közéleti tevékenysége alapján, s maga is kéri felvételét, mert elfogadja a párt programját. — Az alapszervezetekben az elmúlt évben milyen volt a pártépítés? — Alapszervezeteink jelentős részé­nél a tagfelvételi munka gyenge, de ha­sonló a nevelő és a felkészítő tevékeny­ség is. Nem rendelkeznek az alapszer­vezetek nevelési tervekkel, de úgy gon­dolom, hogy ez nem is feltétlen szüksé­ges. Ezt azzal toldanám meg, hogy fi­gyelemmel kell kísérni az arra alkalmas személyek munkáját, ám ezt sem a régi módon. Nem kell tehát iskolát teremte­ni, hanem az előzőek alapján egy ter­mészetes kiválasztódási és önkéntességi alapon szerveződő pártépitési folya­matnak kell zöld utat adni. Ami a lé­nyeget illeti: az elmúlt évben harminc- ketten léptek ki a tagkönyvcsere idő­szakában, és egy párttagot kellett tö­rölni, ezzel szemben csak négyen kérték felvételüket. Közülük mindössze egy a fiatal, a többiek 30-39 év közöttiek. Az említett fiatal KISZ-ajánlással került a pártba.. — Sok mindenről szó esett, mit lehet­ne még összefoglalóként erről a témáról elmondani? — Arra kell törekednünk, hogy a meglevő párttagságunkat megtartsuk, ami őszintén szólva nem kis feladat, s egy egészséges pártépítési folyamatot kell elindítani. A program már nyilvá­nosságra került. Abban bízom, hogy ezt következetesen végrehajtjuk, és si­került az MSZMP-tagok és a pártonkí- vüliek közötti kapcsolatot elmélyíteni. Ha ezt megtettük, már nagyot léptünk előre a jövő érdekében, a párt tekinté­lyének helyreállításában. Ha ténykedé­sünk egyaránt szolgálja az ország javát és az egyének boldogulását, joggal bíz­hatunk pártunk jövőjében — mondta befejezésül Matula József. Gémes Gábor Rendkívüli tanácsülés Halason Lapunk szerdai számában hírt ad­tunk a Halas városát megosztó, kedé­lyeket borzoló pavilonépítés előzmé­nyeiről. A tanács műszaki osztályának előkészítő munkája nyomán felépült a Kossuth utcára tervezett — a kiskeres­kedelem fellendítését célzó — pavilon­sor első darabja. Az építkezés már a megindulásával tiltakozási hullámot váltott ki az addig érdektelennek tűnő halasi közvéleményből. Több száz alá­írás követelte a lebontást, de legalább annyi gyűlt gissz» mellette is. Somogyi Antal toiácselnök-helyettes a tiltakozások okán összehívott lakos­sági fórumon ígéretet tett, hogy rendkí­vüli tanácsülés elé viszi a döntést a te­rület felhasználásáról. A nyilvános ta­nácsülés az általános művelődési köz­pontban kezdődött szerda délután 17 órakor. A kezdés előtt megkérdeztem néhány tanácstagot és az ügyben érde­kelt halasi polgárt, mi a véleményük, hogyan foglalnak állást. Martonosi Pál egy a tiltakozók közül:. — Mint halasi polgárt és közelben lakót, engem rendkívüli módon irritál, hogy ezt a zöld területet tönkreteszik. Ahelyett, hogy díszbokrokat ültetné­nek, a tanácstagok megkérdezése nél­kül az ablakok alá húznak egy városké­pet rontó butiksort. A rendezési terv­ben, amit a tanácstagok elfogadtak, ezen a helyen park és utak vannak. Felháborít az is, hogy a nyilvános fóru­mon a tanácselnök-helyettes ígéretet tett az építkezés leállítására, mégis fo­kozott ütemben, rohamtempóban fo­lyik a befejezés. Megnézhetik magukat a következő választáson, akik ezért fe­lelősek! Kovács Dóra vb-tag: — Nem értettem egyet a tanácsülés összehívásával. A hatósági engedély a műszaki osztály dolga, joga, ezt nem vehetjük el tőle, ez a szakigazgatási szerv kiskorúsítása lenne. Ezzel prece­denst teremtünk arra, hogy ne vállaljon önálló döntést, hanem mindennel a ta­nácsülés elé hozakodjon. Nem kívánok hozzászólni, mert az előzetes fórumok­ról az a tapasztalatom, hogy ebben a kérdésben nem az érdek, hanem az in­dulatok dominálnak. Rácz Fodor Mihály, az érintett lakó­körzet tanácstagja: ásljl Az első lakógyűlésre meghívtak. Itt a közös költségekről, egyebekről volt szó. Akkor én tájékoztatásul emlí­tést tettem a tervezett butikokról is, de nem váltott ki semmiféle felháboro­dást. Meggyőződésem, hogy ez most sem csak pavilón-ügy. Ma úgyszólván mindenre lehet aláírást gyűjteni, ellene is, mellette is. Pavilon-ügyben nincs szándékomban felszólalni, de van leg­alább három, sokkal nagyobb hordere­jű ügy, amivel érdemben foglalkozhat­na a város. Egyik a telefonhelyzet, ami áldatlan és az ezredfordulóig nincs re­mény a megoldásra, másik a sóstói la­kótelep ügye, ami szintén nyugtalanító, mert megoldatlan az ott élők helyzete. A harmadik a felvett kölcsönök és a kamattörlesztések, ami két év múlva nyolc és fél millióról negyven millióra ugrik. Fenyegetőzhetnek most azzal, hogy a következő időszakra nem vá­lasztanak meg bennünket, ezek a gon­dok a következő testületet fogják ter­helni. A város lakói beleszólást kérnek a döntésekbe A nyilvános tanácsülés mintegy 170 résztvevőjét valóban indulatok fűtöt­ték. Az 52 tanácstag közül a kezdéskor 31 volt jelen, a szavazásra azonban 30- an maradtak. Nemcsak egy tanácstag, hanem több érdeklődő is hazament időközben a 3 órán át tartó vitáról. Somogyi Antal tanácselnök-helyettes és Szabados János, a műszaki osztály vezetője szóbeli előterjesztését a. ta­nácstagok kérdéséi követték. Pajor Kálmán, mint az előző tanácsülés jegy­zőkönyvének hitelesítője az első kérdé­sek elhangzása után figyelmeztette ta­nácstag társait, hogy ezek csak szám­szerűen szerepelnek a jegyzőkönyvben, egyéb nyomuk nem maradt A kérdé­sek egyébként a műszaki osztály fele­lősségét firtatták, a rendezési terv mó­dosítása, a lakosság, a tanácstestület illetve a VÁTI tájékoztatása ügyében. Elhangzott kérdés a vélhető kártérítés összegéről is. Szabados János válaszában közölte, hogy a rendezési tervet nem szükséges módosítani, a VÁTI hozzájárulása sem feltétel a zöld terület ilyen jellegű beépí­téséhez, a tájékoztatást pedig úgy ítélte meg: megfelelő nyilvánosságot biztosí­tottak annak idején. Becslések szerint négy-ötmillió forint kártérítéssel kell számolni a testületnek, amennyiben az elkészült pavilon lebontására szavaz­nak. Több tanácstag részéről'felmerült a kérdés az este folyamán, hogy miért vagyunk mi itt, mit várnak tőlünk? Mi­közben egymást követték a parkos, vi­rágos Halast követelő, a régi Kossuth utcát visszaálmodó hozzászólások, ki­derült az is, nem a kiskereskedelem és a pavilonsor ellen lázadozik a város, hanem a polgárokat kirekesztő dönté­sek ellen. A hibákat beismerő magatar­tást akaiják kikényszeríteni a sorsukról döntő hivatalokból. A hozzászólásokat zajos tetszésnyil­vánítások és közbekiabálások tarkítot­ták, de az sem változtatott az egyre nyilvánvalóbbá váló tényen, hogy kompromisszumra kell jutni, különben dolgavégezetlen fejezi be munkáját ez a fórum is. Bár a négymilliós kártérítés összegét túlzottnak ítélték, az anyagi következményektől azonban tartott a testület. Ezt figyelembe véve hangzott el két javaslat: Szabó Károly a már meglévő pavilon ideiglenes fennmara­dását, Pajor Kálmán az áttelepítését javasolta. A két javaslatot közelítette Somogyi Antal, mikor a tanácsülést a határozat meghozatalára szólította fel. Eszerint a meglévő pavilon ideiglenesen (legké­sőbb 1990. december 31-éig) megma­rad, eközben a tanács megteremti az anyagi feltételeket egy, a közvélemény és a tulajdonos számára is megnyugta­tó elhelyezésre. A jogerős építési enge­dély birtokosaival pedig tárgyalásokat kezdeményez a tanács abban a tekin­tetben, hogy más, nekik megfelelő köz­területen épülhessenek fel a pavilonok. A testület 16 igennel, 8 nemmel szava­zott, hatan tartózkodtak. A nagy port kavart ügy tanulságain túl megállapítható, hogy egy gonddal több jutott a következő testület vállára. Hajós Terézia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents