Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-20 / 92. szám

1989. április 20. • PETŐFI NÉPE • 3 ÖTEZER FŐS TAGLÉTSZÁM A CÉL ÚJ TARIFARENDSZERT DOLGOZNAK KI Mit vár a Kecskeméti Fiatalok Szövetsége: ? Új bértarifarendszert dolgoznak ki a bértárgyalásokhoz az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban—erről tájékoztatta Jendrolovics Pál, az ÁBMH főosztályvezetője Bajkó Erikát, az MTI munkatársát. Ez idáig 47 szervezet jelentette be működését a KISZ Központi Bizottsá­gához. Közülük egy a Kecskeméti Fiatalok Szövetsége, mely a hétvégi KISZ-kongresszuson nyolc küldöttel képviselteti magát.' Megalakulásuk körülményeiről, terveikről kérdeztük Dudás Ferencet, a KEFISZ intéző- bizottsága elnökét. — Önt mint a városi KISZ-bizottság első titkárát ismerik. Új szerepkörével a régi érvényét vesztette? — Pillanatnyilag mindkét funkciót ellátom, de ez csak az’ átmeneti idő­szakban lesz így. A május 6-ai küldött- értekezleten alakul majd meg hivatalo­san is a Kecskeméti Fiatalok Szövetsé­ge, amikor végleges nevet .és vezetősé­get is választunk. — Hány tagot számlál pillanatnyilag a KEFISZ? — A legutóbbi adat szerint 4004 fős a taglétszámunk. Három szerveződés­ből: a Holnapért elnevezésűből, vala­mint a MADISZ és a Városi Diákszö­vetség tagjaiból áll, de az 5000 fős lét­számot még a közeljövőben szeretnénk elérni. így válik majd lehetővé, hogy ez • a szervezet az országos szövetséghez csatlakozzék, kihagyva az eddigi me­gyei lépcsőfokot. =— Milyen alapelvek szerint tevékeny­kednek? — Mi az érdekek alapján kívánunk szerveződni, de ifjúsági részérdekek egyeztetésével is szövetségre lépünk más szervezetekkel. Városi szinten a gazdasági önállóság megteremtését, valamint a tanácsi választásokra való felkészülést tűztük ki célul erre az esz­tendőre. — A városi KISZ-bizottság megszű­nésével mi lesz a sorsa az ifjúsági ta­nácsadó irodának? — Igaz ugyan, hogy jelenlegi székhá­zunk a KISZ-apparátusnak is helyet ad, ám az épület nem az ifjúsági szövet­ség, hanem a város ifjúságának tuláj- dona. A tanácsadó iroda létrejöttét ér­vényes tanácstestületi döntés is ki­mondja, s megvalósulásának a gyakor­latban sincs akadálya. A változás te­hát, mely a KISZ sorait érinti, nem veti vissza a terveket. Mi több, elképzelése­ink között egy városi vállalkozói iroda létrehozása is szerepel. — Mint küldött, mit vár a hétvégi ' KISZ-kongresszustól ?- Szeretném, ha tisztázódnának azok a politikai és gazdasági viták — legalábbis elvi szinten —, melyek jelen­leg a KISZ-en belül zajlanak. A KISZ- vagyon és a KISZ-iskoIák ügyére gon­dolok itt elsősorban. Érdeklődéssel vá­rom még azt a merőben új helyzetet is, amit a 47 bejegyzett szervezet jelenléte ígér. A mi szándékunk pedig, hogy a középiskolásokra az eddiginél na­gyobb mértékben ráirányítsuk a figyel­met, elősegítve ezzel, hogy létszámuk­nak megfelelő szerepet kapjanak a po­litikai életben. G. T. T. A tisztán­látásért A kiskőrösi közúti üzem­mérnökség dolgozói — Tóth Imre gépkocsivezető és Juhász János útőr — egy-egy szezonban több mint száz kilométer útszakasz mentén mossák le a jclzőoszlopokat, hídkorlátokat. Ezzel ar51-es, 53-as és 54-es úton a gépjárművezetők tisztánlátását is elősegítik, amellett, hogy rend és tisztaság a lelke mindennek. (Tóth Sándor felvétele) Elmondta: a munkaügyi kormány­zat törekvése, hogy a bérek tekinteté­ben is a piaci viszóhyok érvényesülje­nek. Azaz a munkaerő árát az határoz­za meg, hogy az adott szakismeretet mennyire értékeli a társadalom, s nem pedig az, hogy ugyanannak a szakmá­nak a művelői éppen melyik ágazat­ban, intézménynél, vállalatnál dolgoz­nak. Ezért a munkaügyi «szakemberek véleménye szerint a béralku jelenlegi, kezdetleges módszerét olyan tarifális megállapodásoknak kell felváltaniuk, amelyek során a bérekről nem általá­ban, hanem szakmákra, nagyobb fog­lalkozási csoportokra lebontva folyik az egyezkedés. A nemzetközi gyakor­latban is az ilyen tarifális tárgyalások teijedtek el. Ha Magyarországon is si- ■ kerül ezt a módszert megvalósítani, ak­kor a bérszabályozás, hasonlóan a vál­lalati jövedelemszabályozáshoz, már végérvényesen a múlté lesz, s a munka­erő-piaci egyezkedés határozza majd meg a bérszínvonalat, a kereseti ará­nyokat. Ehhez természetesen az egyez­tetésjelenlegi mechanizmusának is vál­toznia kell, s olyan új tarifarendszerre van szükség, amely alkalmas a tárgya­lásokra. Az új tarifarendszer kimunkálása megkezdődött. A szakmai konzultáci­ók szerint lényegesén változtatni kell az eddigi bértarifákon, mert azok a ko­rábbi bérmechanizmusok követelmé­nyeinek megfelelően épültek fel. A je­lenleg érvényben levő több mint ezer bértarifális tétel az életkor, a munká­ban eltöltött idő, a munkakörülmé­nyek mellett jelentős mértékben figye­lembe veszi az egyes ágazatok, terüle­tek sajátosságait is, amelyekben egy korábbi politikai értékítélet is kifejező­dött. Az ÁBMH szakemberei szerint célszerűnek látszik a tarifatételek szá­mának csökkentése úgy, hogy azok va­lóban az egyes szakmák vagy egymás­hoz közelálló szakmák, foglalkozási csoportok sajátosságait fejezzék ki. Mivel a gyakorlatban a bérek már egy­re kevésbé függnek a munkában eltöl­tött időtől, annak jelentőségét is mérsé­kelni szükséges. A munkaügyi kormányzat azt sze­retné, ha minél előbb az új tarifarend­szer alapján történnének a bértárgyalá­sok, akár az egyes bértételek alsó hatá­rának emeléséről, akár szakmánként a bérfejlesztések minimális mértékéről. Ha a tarifarendezésnél csak a szakmai szempontokra kellene figyelemmel len­ni, az új táblázat akár már jövőre is elkészülhetne, ám egy sor kérdésben széles körű vitára, a társadalom köz- megegyezésére lesz szükség. Minden bizonnyal élesen vetődik majd fel, hogy mit tartalmazzanak a bérek. A társa­dalomban egyre fokozódó igény, hogy a bérekbe építsék be azoknak a pénzbe- ni és természetbeni juttatásoknak — mint például , az oktatás, az egészség­ügy. I gyermeknevelés és ä lakáshoz jutás — az ellenértékét vagy annak egy részét, amelyeket korábban az állam vállalt magára, de amelyek most már mind több pénzébe kerülnek az állam­polgároknak. Az új bértarifák kialakí­tásánál nem lehet megkerülni azt a tényt sem, hogy a bérarányok eltorzul­tak. Az is nagyon fontos, hogy a társada­lom egésze elfogadja áz új értékrendet. Ez a társadalmi egyezkedés várhatóan hosszabb időt vesz majd igénybe. Vég­eredményben a helyi, vállalati megálla­podásokon keresztül rendeződhetnek át a bér- és kereseti arányok. A mun­kaügyi szakemberek véleménye szerint az amúgy is pénzszűkében levő vállala­tok számára elfogadhatóbb lenne, ha a korábbi állami juttatásokat nem köz­vetlenül a bérekbe építenék be, hanem azokat adókedvezmények, vagy a pénzügyi rendszer más támogatási for­mái révén kapnák meg a dolgozók. A reálbérek védelme egyébként sem bérszabályozási kérdés, hanem elsősor­ban a forint értékállóságától függ, ami­nek biztosítása egyértelműen kor­mányzati feladat. Az új tarifarendszer kialakításához a vállalatok közreműködését is kérik; a munkaügyi szakembereknek ugyanis szükségük van olyan adatokra, ame­lyek alapján megállapíthatják, hogy az egyes szakmákban ma milyen bérért hozzávetőleg hányán dolgoznak. Leg­utóbb 1985-ben volt ilyen munkaügyi felmérés, azóta viszont jelentős mérték­ben módosultak a keresetek, egyebek között a bérek bruttósítása miatt. Kommunistának lenni régen és ma Ötvenhárom éve házasok. Nem gyűjtöttek nagy vagyont, nincs kacsa­lábon forgó kastélyuk. Egyszerű emberekként, tanácsi bérlakásban élnek a kecskeméti Akadémia körút 17-ben. Hétköznapi gondjaik is hasonlóak az itt lakókéhoz. Messze nincs igazi tél, mégis jól fel kell öltözniük napközben, hogy ne fázzanak. A távfűtés itt — tanúsíthatom — fabatkát sem ér. A hőmérő a szobában 18 fokot mutat. A hiányzó hőt, amennyire még szükségük volna, a 82 esztendős Tompos Sándor s a nála életkorban négy évvel előtte járó felesége térdre terített gyapjúszvetterrel és a szoba sarkában villanymelegítővel pótolja.' A BÍRÓ TOLLÁBÓL A polgári jog és a környezetvédelem A környezetvédelem gondjai a gaz­dasági-technikai fejlődéssel párhuza­mosan sokasodtak meg. Egyrészt a fej­lődés bizonyos értelmében természetes velejáróiként, másrészt az emberi gon­datlanság, nemtörődömségé illetve leggyakrabban a döntéselőkészítők és döntést hozók helytelen hozzáállása eredményeként. Mindezek hatására vált a környezetvédelem a globális és helyi veszélyforrások egyik legfonto­sabb összekötőjévé, központi kérdéssé. A polgári jogi intézmények köréből kezdetben másról nem is esett szó, mint a kártérítés lehetőségeinek vizsgálatá­ról. Méghozzá eleinte elsősorban az ál­talános kártérítési szabályok körében. A későbbiek során — a hetvenes évek elején —.került sor e téren frontáttörés­re. A gyakorlat a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott kárral azonosítva kezdte kezelni a környezeti károk kérdését is. A környezeti problémák megoldásá­nak kulcsa egyértelműen a gazdasági szerkezet megfelelő átalakulásában rej­lik, melyben a környezetvédelem és a gazdaság nem egymással szembenálló, hanem egymást kiegészítő és feltételező érdekként jelenik meg. Az ipari vagy lakótelep jellegű beru­házásoknál tapasztalható, hogy már a beruházás megkezdése előtti előkészí­tés is hiányos. Ehhez járul még a nem kellő körültekintés, esetleg a „kisebb gazdasági rosszon” alapuló tudatosság is. A gazdálkodószervezetek jelentős ré$ze számára a környezetvédelem még ma is a nyereségre törekvést gátló té­nyező. A környezetvédelem polgári joggal való kapcsolatát vizsgálva nem hagy­hatják ki a szerződések általános sza­bályait, mivel a környezetvédelem szá­mos ponton kapcsolható a kötelmek­hez (lehet a szerződés tartalma a kör­nyezetvédelmet elősegítő berendezések létesítésé, kutatások végzése, vagy egyébként a' környezet megóvása, álla­gának javítása).. Mód van arra, hogy az egyik szerző­dő fél a másikkal szemben azon az ala­pon lépjen fel polgári jogi igénnyel, hogy a szerződés környezetvédelmi szempontból volt hibás (például ha egy tisztítóberendezés nem váltja be a hoz­zá fűzött reményeket és nem éri el a kellő hatásfokot stb.).- A Legfelsőbb Bíróság kollégiumi ál­lásfoglalásban mondta ki, hogy a vál­lalkozókat figyelmeztetési kötelezett­ség terheli a megrendelő olyan utasítá­sával szemben, amely szerint valame­lyik beruházást a környezetvédelem követelményeinek, illetve előírásainak mellőzésével kell megszervezni, vagy kivitelezni. Ha a megrendelő az utasí­tást a figyelmeztetés ellenére fenntartja, a vállalkozó a munkát nem végezheti el. Ha a gazdálkodószervezet anyagi ér­deke, egyéni mérlegelése ütközik össze a környezetvédelemhez fűződő társa­dalmi érdeket .szolgáló jogszabályok­kal, akkor az utóbbiakat kell előtérbe helyezni, és. ezért a környezetvédelmi berendezés megvalósítását nem lehet mellőzni. A figyelmeztetési kötelezettség a mérgező hatású vegyszerek kiszórását végző mezőgazdasági légi jármű szak- személyzeténél is fennáll. Meg kell kö­vetelnie a munkát végeztető mezőgaz­dasági nagyüzemtől is a környezetvé­delmi előírások pontos betartását. Ha ez nem történik meg, akkor a munka­végzést meg kell tagadni. Károsodás esetén a veszélyeztetett kérheti a bíróságtól, hogy azt, akinek részéről a veszély fenyeget, tiltsa el, il­letve kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére. Ugyanakkor van úéhány olyan szem­pont is, amely nehézzé teszi ennek a fordulatnak az alkalmazását. Gondo­lunk itt elsősorban a bizonyítás nehéz­ségeire. hiszen a már bekövetkezett kár esetén is gyakoriak a- bizonyítási nehézségek. Jövendő kömyezetszeny- nyezésről a károsultak nehezen szerez­hetnek tudomást, még kevésbé lehet­nek tisztában a károsodás várható mértékével. | A kártérítési gyakorlatban érdemes néhány szóval'kitérni arra is, hogy az alperesek védekezésének alapja több­nyire az okozati összefüggés hiányára való hivatkozás, illetve a károsult fel­róható közrehatására utalás. Általá­ban ezek a Védekezések nem adnak ala­pot a felelősség alóli mentesítésre, sőt a gyakorlat a kármegosztás alkalmazá­sától is gyakran eltekint, a tevékenység környezetveszélyeztető jellege miatt. Ebben a tárgykörben a károsult köz­rehatásának alaptalanságát állapította meg a Legfelsőbb Bíróság abban az ügyben is, ahol a károsító arra hivatko­zott, hogy a közút fokozott terhelésé­nek káros következménye elkerülhető lett volna hatékonyabb fenntartási és javítási munkákkal az épületen. Összegezve megállapítható, hogy a Polgári Törvénykönyv meghyugtatóan sok lehetőséget kínál a környezet minél szélesebb körű és minél több oldalú védelmére. Ugyanakkor a környezet­védelmi jogszabályok is széles körben továbbfejlesztésre várnak, összhang­ban a. változó környezeti állapottal, a lakosság környezetvédelmi érdeklődé­sének bővülésével. Dr. Varga Miklós megyei bírósági elnökhelyettes A csendes többség — Körben hűl a lakás. Alattunk garázs. Éjfélkor már hideg a fűtő­test. Éjszaka nem dughatjuk ki a karunkat a takaró alól—ez bántja legjobban a házaspárt. Ők ebből a gyerekjátéknak is vékony radiá­torból, s abból, hogy njíg egy el­adót megbüntethetnek a vevők be­csapásáért, ám a hőszolgáltatók­nak vagy a vacak radiátorok készí­tőinek a hajuk szála sem görbül a 18 fok miatt, azt látják: a szolgál­tatóknál és a házépítő vállalatoknál nem mindenki a nép érdeke szerint dolgozik. Hallgatom a két idős kommu­nistát, s közben arra gondolok: irányt kereső társadalmunkban mi, a fiatalabbak figyelünk-e rájuk úgy, ahogyan a hosszú életutat be­járt emberekre szokás? Hagyhat­juk-e elmerülni a múló idővel azo­kat a tapasztalatokat és módszere­FELMÉRÉS A GYÓGYVIZEKRŐL A források háromnegyede az Alföldön van Az ország hévízkészlete az eddig végzett kutatások szerint nemzetközi vi­szonylatban is jelentős, Magyarország a termálvizek fűtési célú hasznosításá­ban világviszonylatban a harmadik helyen áll. A hévízkészletek azonban korlátlanul nem állnak rendelkezésre. Ezt állapította meg a hazai hévizek, gyógy- és ásványvizek hasznosításáról készített KSH-felmérés.- A Központi Statisztikai Hivatal anyagából kiderül: a jelenlegi ismeretek szerint a tárolt hévíz mennyisége 2500 köbkilométerre tehető. A feltárt kutak naponta körülbelül egymillió köbméter vizet termelhetnének ki, a tényleges termelés azonban ennek csak mintegy a fele. IA kitermelt hévizet elsősorban nem magas hőmérséklete miatt hasznosítják, inkább ivóvízként vagy fürdővíz céljára használják fel. A kutak, források száma 915, csaknem háromnegyedük az Alföldön található. A víznyerő helyek közül 684-et hasznosítanak; az Alföldön elsősorban fűtésre; a nyugati megyék­ben gyógyfürdők ellátására. Jelentős veszteségforrás, hogy a víznyerő helyeket nem működtetik az év valamennyi napján, így az országosan kitermelhető vízmennyiségnek csak 68 százaléka hasznosul. A 32 százalékos veszteség nemcsak az üzemidő rövidségéből adódik, hanem abból, hogy a víznyerő helyeket nem üzemeltetik teljes kapacitással. A felmérés szerint mindössze Zala és Heves megyében jó a gyógy- és héviznyerő helyek kihasználása. Energetikai szempontból nagy érték a hévizhasznosítás során nyerhető hőmennyiség. Elég nagy hőmennyiség azonban már korábban, elvész, mert a kutak kapacitásuknál kisebb hozammal működnek. A vízgazdálkodás területén nehéz olyan mutatót találni — állapítja meg a KSH jelentése —-, amely egyaránt szemlélteti a természeti adottságok kínálta lehetőségeket és a felhasználás, a kihasználtság mértékét is. A KSH a most első ízben közzétett hévízgazdálkodási adatokat mégis úgy csoportosította, hogy azok lehetőleg jól érzékeltessék a kihasználtság mértékét. két, amelyekből a történelem még meríthet? A múlt feltárásakor és az egyre hangosabb politikai csatáro­zások idején nyújtjuk-e a kezünket és a megnyilatkozás lehetőségét azoknak, akik ma a különféle cso­portok mellett a csendes többséget alkotják? Ezek a gondolatok for­dulnak meg a fejemben Tompo- séknál. Hiszen ők és a többi nyug­díjas: a gyári munkás, az eladó, a tanár, az újságárus, a gyerekeit ne­velő anya, vagy aki mezőgazdasági és ipari termelésből akar — és sze­retne a jövőben is sPr. megélni: mindahányan a néphez tartoznak, még ha hézagos, csonka is ez a felsorolás. Arról beszélgetünk először: véle­ményük szerint számithat-e segítő­társként a párt (az MSZMP) az említettekre és más néprétegek tag­jaira a mostani társadalmi változá­sok idején?Ebben hízik az 1936 óta párttag, a Szocialista Hazáért Ér­demrenddel kitüntetett Tompos Sándor; de csak velük, és nem csu­pán értük dolgozva képzeli el ő is a nemzeti kibontakozást. Viszont elveti a képmutatás mindenféle formáját, a felelőtlen ígérgetést és a tömegek fölötti gyámkodást. Ne csak a díszebédnél! — Féltem a pártot! — aggódik az idős elvtárs. — A magam eseté­re hivatkozom. November 7-etisz­teletére eddig minden évben meg­hívtak díszebédre. Az ott jelenlevő párttitkárok azt hajtogatták: szá­mítanak rám, szükségük van a ta­nácsaimra. Várnak bennünket, ve- é teránokat is az alapszervezetekbe. Ahogyan magát nem, engem sem hívtak egyszer se! Már pedig lett volna (ma is van) mondanivalóm. Például — nagyzási hóbortból S jókora pártbizottsági székházakat építettek az irányító (vezető) appa­rátus alkalmazottainak. Szükség volt-e erre a túlzott költekezésre, amikor — cáfoljanak meg, ha nincs így — 10-11 éve nem folyik igazán hatékony pártépítés? A párt tömegalakulat: nem szabad össze­téveszteni csupán a vezetésével. — A lakóhelyi pártmunkáról is gyűjtött bizonyára tapasztalato­kat. Életközeli feladatok nélkül, s talán az elfásultság következtében is — manapság szürke, egyhangú. Holott éppen ez kínálná a legtöbb és a legjobb lehetőséget a verseny- helyzetbé került pártnak a megúju­lásra. Hol voltak a kommunisták, mit tettek a maguk idejében, Tom­pos elvtárs? Kik riasztják el a párttól az embereket? Sándor bácsi: — Kecskeméten 1956 után a IV. kerületi alapszer- , vezetfien végeztem pártinunkát magam is. Népi ülnökként kilenc évig segítettem az igazságszolgál­tatást. Sokfelé megfordultam. Ve­zettem a Kecskeméti Növényolaj- ipari Vállalatot. Voltam a Vegyes­ipari Ktsz elnöke. Nem tapadt a kezemhez olyan pénz, amely miatt ma szégyenkeznem kellene. Az em­berek visszaköszönnek az utcán. Felemelt fővel járhatok közöttük. Ám kinyílik a bicska a zsebemben, amikor arról hallok: ez vagy az a vezető visszaélt hatalmával — köz­vetve a nép bizalmával —, és maga felé hajlott a keze. Lopott, sikkasz­tott. Az ilyen kártevők nem csak a gazdaságot gyengítik meg. Elri­asztják az egyszerű embereket is a párttól. Attól a szervezettől, amelyhez annyi lelkes és tenni kész ember csatlakozott annak idején. „Annyira hittűnk a jóban” Mint például a Tompos házas­pár is. Együtt jártak Bugacra agi­tálni a párt és a Magyar Nők De­mokratikus Szervezetének a meg­alakulásáért. Lakiteleken százan jelentkeztek felhívásukra a pártba. Orgoványon és környékén — így emlékeznek vissza — házról házra .járva százhatvankét embert tobo­roztak a párt-, az ifjúsági és nő­szervezetbe. A világoshegyi iskolá­ban — Szikrában — Tompos Sán- domé egyszer az istentiszteletet használta fel alkalmid, hogy annak befejezése után a MNDSZ-be hívja az ott egybegyűlt nőket. A pap, a tanítónő és a pártmunkás — ha világnézetűk különbözött is — azon a délutánon együtt uzsonná­zott az iskolaudvaron. í 1 —- 1946-ben házaltunk, üzemek­be látogattunk használt ruhákért és játékokért — beszél akkori párt- munkájáról a most 78 éves Tom­pos néni. — Pelenkát szabtunk és osztottunk ki, s naponta fél-fél fi­ter tejet gyűjtöttünk minden cse- csemős anyának, hogy így segít­hessünk rajtuk. Annyira hittünk a jóban, a megváltozott életben, hogy — ha kellett — éjszaka is dolgoztunk pártfeladataink teljesí­tésén. De ez már a múlté! A múlté? Nem olyan távolba vesző esemé­ny ekezek, hogy Magyarország el­múlt négy és fel évtizedes történel­mébe ne tartoznának bele! Kohl Antal / Munkaerő-piaci egyezkedéssel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents