Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-13 / 61. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. március 13. FIATALOK ERDÉLYRŐL ERDÉLYÉRT rr Ősbemutató március idusán Bánk bán története a Deszka Színpad előadásában A gödöllői sikert, az országos elis­merést eredményező diákos Rómeó és Júlia után ismét nagy fába vágta fejszé­jét a kecskeméti Deszka Színpad. Ők mutatják be elsőként a Bács- Kiskun megyei kötődésű Pozsgai Zsolt új színdarabját. A másodikat, ponto­sabban a tudtommal második színre került művét. (A Horatiót Zalaegersze­gen láthatják az érdeklődők.) Kérésemre így ismertette az előadást rendező Krizsik Alfonz a Brassó kör­nyéki hegyekben játszódó egyfelvoná- sost. Fiatalok próbálják a Bánk bánt, no­ha nem mindegyikük biztos Katona Jó­zsef drámájának mai romániai elad­hatóságában. A helyzet próbára teszi a közreműködőket. Személyes boldogu­lásukat, egzisztenciális biztonságukat választják vagy sok mindent kockáz­tatnak a hires dráma megjelenítéséért. Természetesen ahány szereplő, annyi­féle. Egyikük, Kopasz, a hatalom meg­testesítője, a Tiborcot formáló Pál el­árulja a vállalt ügyet. A szélesebb körben a kecskeméti Katona József Színházból ismert Kri­zsik Alfonztól azt is megtudtuk^ hogy sikeres pályázattal elnyerték az Állami Ifjúsági és Sport Hivatal támogatását. A Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon segítségével működő csoport lelkesen készül a március tizennegyedi- ki főpróbára, s a másnapi premierre. Az Otthon moziban főként diákok vagy egy-két év múlva tanulmányaikat befejező fiatalok váiják az érdeklődő­ket lelkesen, sok szeretettel formált produkciójukra. Bíznak abban, hogy a bemutatón és a többi jótékony célú elő­adáson sokan lesznek kíváncsiak arra, hogy a fiatal szerző, Pozsgai Zsolt sze­rint van-e remény magyarságuk meg­őrzésére, a magyarként túlélésre a Ka­tona József nyelvét beszélő erdélyiek­nek. A főbb szerepekben Kávia Mónikát,' Sz. Tóth Gergelyt, Nagy Zoltánt, Nagy Anikót, László Boldizsárt, Szabó Ist­vánt, Zadravecz Editet, Bóta Leventét, Hostyánszky Györgyöt látjuk. Szép fel­adatot kapott Toldi Attila, Kovács Ri­ta, Seres Hajnalka, Országh Éva, Szentirmai Réka, Csille Ildikó, Kovács Hajnalka. Heltai Nándor Petőfi-szobrok megyénkben |§ Kiskunhalas, 1978 Kiskunhala­son, a Hősök terén helyezték el Mi­hály Gábor szob­rászművész alko­tását, amely Petőfi Sándort ábrázol­ja. Eredetileg bel­ső térbe tervezték a rézlemezből domborítással ké­szült egész alakos szobrot, de mégis úgy határoztak, hogy a református ' plébánia előtti parkba kerül, be­tonalapzatra. Mi­hály Gábor akko­riban ösztöndíjas­ként dolgozott Kiskunhalason. Szobrát 1978-ban avatta fel dr. Gaj- dócsi István me­gyei tanácselnök a képzőművészeti világhét idején. B.T. Sorozatunkban a Bács-K iskun megyében található Petőfi-szobrokat mutattuk be. Március 15-én jelenik meg dr. Varjas Károly könyve, melynek címe: Petőfi- szobrok hazánkban és határainkon túl. Az Antikva Kiadó gondozásában napvi­lágot látó könyvben 180 fotó is szerepel. A kiadványt a következő címen lehet be­szerezni : Sörárpa Termesztési Gazdasági Társaság, Budapest, Pf. 60., 1475. FILMJEGYZET Túsztörténet Az elsősorban iskolateremtő doku­mentumfilmek rendezőjeként ismert Gazdag Gyula két utolsó munkája já­tékfilm. Á korábbi, a két esztendeje bemutatott Hol volt, hol nem volt című egyértelmű hazai és külföldi elismerést aratott. Rendkívüli sikerét elsősorban eredeti formai ötleteinek, filmnyelvi ér­zékenységének köszönhette. Legfris­sebbjátékfilmje, a Túsztörténet a maga nemében hasonlóképpen különleges, de egészen más jellegű vállalkozás. Gazdag ezúttal a kölcsönvett akciófilm formát választotta félig-meddig ugyan­csak kölcsönvett mondanivalójához. Valószínűleg számított rá, hogy haté­konyságának garanciái lesznek az el­szánt terroristák, a jól képzett mester- lövészek és a csőre töltött fegyverek. S mert Gazdag Gyula alaposan fölké­szült szakember, ezekkel az eszközök­kel eleget is tesz a kommerszban fogant forma követelményeinek, szakszerűen igyekszik felcsigázni és fenntartani a néző érdeklődését. A sztori azonban, mint „túsztörténet” tökéletes formai megoldásai ellenére is erőtlennek, ér­dektelennek bizonyul. A film hitelességét a legkisebb mér­tékben sem fokozza, hogy eseményei­nek legtöbbje a valóságban is megtör*- tént. A forgatókönyv Végh Antal: Kö­nyörtelenül című regénye alapján szüle­tett, mely vállaltan az 1973-as balassa­gyarmati eset rekonstruálása. Bár Gaz­dag a végeredményt minden nyilatko­zatában teljes egészében fikcióként em­Kocka, kártya, lottó Hány esztendős lehet az em­ber játékszenvedélye? Ezt bi­zony nem lehet pontosan tudni. Képek és szövegek inkább azt őrizték meg, hogy miképpen változott ez a szenvedély idő­ben és térben. Velencében pél­dául ma is ismeretes a középkor eseménydús hangulatát közve­títő mondás, miszerint: „Reggel mise, délben játék, este nő.” Ezúttal a déli foglalatosság­ról essék szó. Tény, hogy az első játékkaszinót a szabad ég alatt nyitották meg 1172-ben. Különös története van ennek. Ki tudja, hányadik zsákmány­nyal tértek haza a gályák, ami­kor három hatalmas oszlopot is hoztak. Kirakodáskor az egyik a tengerbe esett. A másik kettő­vel viszont nem tudtak mit kez­deni, minthogy senki sem tudta felállítani azokat. Egy bizonyos Niccolo Barattieri erőfeszítését azonban siker koronázta. Már csak azért is érdemes megje­gyezni á nevét, mert az oszlo­pok ma is állnak. De ennél is fontosabb, hogy a teljesítmény elismeréseként, a dózse jóvoltá­ból, megnyithatta az első játék­teret. Nem tévedés, „kaszinója” ugyanis az általa felállított két oszlop között működött. De oly sikerrel, hogy néhány év múltán elrettentő törvényekkel kellett kordába szorítani a já­tékkedvet: pellengér, megvesz- szőzés, orr- és füllevágás fenye­gette a hazárdjátékosokat. A feljegyzések szerint nem sok eredménnyel, a kockázatot is vállalták, szó szerint is, mint­hogy a kocka, a kártya, a lottó továbbra is dívott. A 17. és a 18. században pél­dául már 118 játékkaszinó mű­ködött a városban, „mert a pénzét mindenki meg akarta sokszorozni, nemesek, papok, szerzetesek, kereskedők, ván­dorlegények, gonosztevők és idegenek.” A Serenissima (a fel­séges köztársaság) tehát illedel­messé tette a hazárdjátékot. A krupié például csak nemesi leszármazott lehetett. A terem­ben lévőknek álarcot kellett vi­selniük. A dolgok néhány vo­natkozásban még tovább vál­toztak, játékosok gazdagodtak meg s mentek tönkre, pénzek értéktelenedtek el és rendszerek buktak meg — csak a nyerési szándék nem csökkent. Hála Istennek, mondhatná az OTP is, a velenceiekkel. SAJTÚPOSTA legeti, a vásznon pergő tények mást mondanak: a fiúk személyiségétől a családi háttérig minden részlet a való­ságos eset feldolgozását erősíti meg. A néző tehát egy idő után menthetetle­nül tudja, hogy mi fog történni, ami mindenképpen gyengíti a legügyesebb hatáskeltő mechanizmust is. Az eredeti és á filmbeli történet kö­zös főszereplője a kisváros határőrpa­rancsnokának két kamaszfia. Betörnek egy lánykollégiumba, ahol egy hálóte­remben fogva tartanak tizennégy lányt. Túszokért cserébe útlevelet, szabad külföldre távozást és pénzt követelnek. Mint az élet adta verzióból sejthető, a fiúk következetlenségének, gyengeségé­nek köszönhetően szerencsére a túsz­ként fogva tartott lányoknak haja szála sem görbült. A már az első ultimátum idején el­dőlt játszma ettől kezdve már csak a Paprikás a hangulat — nemcsak paprikaügyben Én már termelőszövetkezeti nyugdí­jas vagyok, de az alábbi sorokat a még aktív tagtársaim nevében is papírra ve­tem:' Mifelénk a háztájiban nagyon régóta foglalkozunk fűszerpaprika-termesz­téssel. Időt és fáradságot nem kímélve dolgozunk. A termés minőségével ta­valy sem volt különösebb baj, az átvé­teli árral annál inkább, hiszen kilón­ként csupán 8 forintot jelentett. Az összérték körülbelül 35 százalékát pe­dig művelési költségként levonták tő­lünk. Emiatt a. hangulatunk paprikás. Szerény jövedelmünk nincs arány­ban a szakszerűen és becsülettel elvég­zett teendőinkkel. Elgondolkodtat bennünket az is, hogy a tsz különféle rangú vezetői évről évre több 10 ezer- | nyi forint összegű prémiumot vesznek fel, miközben zsebeinkbe egyre keve­sebb pénzt juttatnak. Szegényedésünk pedig nem a legjobb ösztönző a soron következő idei feladatok eddigieknél is eredményesebb végzéséhez. Célszerű lenne a tsz gazdálkodási gyakorlatát, költségkalkulációját és prémiumrendjét valakinek felülvizsgál­nia. A megállapítás, a leszűrt tapaszta­lat talán elvezetne olyasféle anyagi jel­legű intézkedésekhez, amelyek révén visszanyernénk a közös gazdálkodásba vetett, s ma már egyre elveszőben lévő hitünket... Takács József Fájsz E közérdekű bejelentés nyomán — felkérésünkre — a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztá­lya tartott vizsgálatot az érintett Fajszi Kék Duna Termelőszövetkezetben. A hatósági álláspontról így számolt be Baki Ferenc osztályvezetőhelyettes:- A fűszerpaprika művelésének költsége döntően függ a termelés tech­nikai feltételeitől, a ráfordításoktól, a felvásárlási ár pedig a piaci viszonyok­tól. A gazdálkodás e rendje a szövetke­zet úgynevezett belső ügyének minősül, amely a felügyeletet gyakorló szerv ál­tal nem vizsgálható. Hatásköre és fel­adata azonban mindez a tsz ellenőrző bizottságának, amelyhez bizalommal forduljanak a jövedelmi helyzetükkel elégedetlen tagok. Ami a premizálás rendjét, illetve a magasabb szintű vezetői munkakört betöltő dolgozók prémiumjuttatásá­nak feltételeit illeti, arról — a fennálló jogi előírások értelmében — a köz-, illetve a küldöttgyűlésnek van jogköre dönteni. Szakembereink ennek széllé-, mében ellenőrizték az ilyen jogcímen történt kifizetéseket. Mint megállapí­tották, azok szabályszerű testületi dön­téseken alapultak. A szerkesztő megjegyzése: E válasz egyértelműen bizonyítja, hogy az államigazgatási szerv ma már sem szakmai, sem számszaki felügyelő­je nem lehet az önállóan működő me­zőgazdasági nagyüzemeknek. Ahol a visszásságok, rendellenességek felderí­tése elsősorban a helyi ellenőrzés hatás­körébe tartozik. Persze kérdés az, hogy e bizottság tagjai milyen mélységig tud­ják vagy merészelik felszínre hozni a problémákat. Ha a tagság — például a szóban forgó fajszi tsz-ben — nem elé­gedett a szövetkezeti belső ellenőrzés tevékenységével, természetesen kérhet újabb vizsgálatot a népi ellenőrzési bi­zottságtól. USZODAI PANASZOK NYOMÁBAN Vendégei véleményét kéri a vízmű A kecskeméti fedett uszoda a műkö­dése óta eltelt csaknem két évtizeden át a békésen lubickolok, úszók színhelye volt. Rendszeres vagy alkalmi látogatói körében azonban mostanság egyre ma­gasabbra csapnak az elégedetlenség hullámai. Szerkesztőségi telefonunk is gyakran cseng, s a vonal másik végén felháboro­dott emberek sorolják a gondokat: reg­gel és délután sportolók edzése akadá­lyozza az egészségre vágyók úszását, amire ráadás, hogy a belépődíjon túl plusz 100-ast is kémek az ottani alkal­mazottak stb. A kifogásokkal, nézeteltérésekkél és a várható fejleményekkel kapcsolato­san többet szerettünk volna megtudni, ezért felkerestük az üzemeltető cég, az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat főmérnökét, Szekeres Istvánt, aki készséggel vállalkozott a közérdekű beszélgetésre: — Az uszodával kapcsolatosan felhá­borodott véleményeket hallunk. Igazak- e a hírek? — Sajnos, igen. Néhány hónapja ag­gasztóan rossz tapasztalatokat szerez­nek a vendégeink. Főleg azok, akik a reggeli munkába indulás előtt, vagy ép­pen onnan hazafelé tartva, délután tér­nek be hozzánk úszni. Ekkor ugyanis a nyolc pálya zömét a sportoló fiatalok foglalják el. A levegőben pedig nem­csak az edzői utasítások hangja röp­köd, hanem a labda is. Ez zavarja azo­kat, akik csak ilyen időpontban láto­gathatnak el hozzánk. — Tudomásunk szerint a létesítmény nem sportolási célra rendeltetett, miért nem részesülnek tehát előnyben azok, akik csupán a szabad idejüket akarják eltölteni a vízben? — Nem egyszerű a kérdés. Voltak olyan reggelek és délutánok, amikor összesen még 40 embert sem találtunk a medencében. Ez rossz kihasználtsá­got jelent. A sportolók viszont néha kétszer ennyien úszkáltak a vízben. Érthető, hogy arra hivatkoznak: az át­lag fürdőzőt nemigen érdekli az uszoda az említett időpontokban, hadd jöjje­nek hát ők. S jni ebbe beleegyeztünk, ezért van a felemás helyzet. Amin vál­toztatni szükséges._ _ gjj U _,.... — E zt hogyan gondolják? "• .—^Március 15-étől reggel-6 és Tél 7j délután 5 és 7 óra között csakis a nagy- közönség veheti igénybe az uszodát. Egy hónapig tart ez a rend, s ezalatt felméijük a látogatottságot. Ezúton kérjük a vendégeket, hogy a vélemé­nyüket írásban juttassák el vállalati cí­münkre, ám ilyen célból a helyszínen is rendelkezésre áll egy gyűjtőláda. Persze szívesen fogadunk más időpontra vo­natkozó javaslatot is. — Évente mennyien fordulnak meg az uszodában? — Körülbelül negyedmillióan, s ez kevés. A dupláját is elbírná a létesít­mény. A gyér látogatottságból követ­kezik, hogy tavaly is legalább 13 millió forintot fizettünk rá e szolgáltatásunk­ra, melynek a rezsiköltsége ennyivel nagyobb a bevételnél. — És most térjünk rá a belépődíjakon túli százasokra. Miért kérik? — Mindenkinek külön öltözőszekré­nye van, saját kulccsal. Ez a módszer bevált a korábbi gyakorlathoz képest, amikor jeligés közlés alapján kaphatta meg ruháját a vendég, amiből félreérté­sek származtak. A 100-as tulajdonkép­pen egy zálog ahhoz, hogy a kulcsára vigyázzon a vendég. Ellenkező esetben ugyanis azonnal kicseréltetjük a zárat, amely .munka éppen ennyibe kerüld Itt sem vagyunk azonban merevek, öröm­mel várünk olyan ötletet, amely' más­képpen garantálja az úszás idejére le­adott holmik biztos őrzését. — A mini népszavazás eredményét mikor összegzik? HHElőrelathatóáH április végén, s a döntésünkről a Petőfi Népe hasábjain is tájékoztatjuk a közvéleményt — mondotta végezetül a kecskeméti víz­művállalat főmérnöke. „Milyen is volt az én sorsom ?. vesztés fokozatait mutatja. A helyzet adta izgalom elmúltával a vizsgálódás egy másik területén találhatjuk magun­kat: Gazdag a túszok és a túsztartók drámájára, érzéseire és gondolataira igyekszik koncentrálni a figyelmet. Szándéka szerint legalábbis arra kí­vánt törekedni, hogy elmondja, ho­gyan élték meg ezeket a mindennapi­nak éppen nem nevezhető, de tipikus problémáktól érintett esetet a szerep­lők. A történet ugyanis ezektől a belső tartalmaktól, indítékoktól, személyiség­összetevőktől tipikusan magyar: a balassagyarmati túsztörténetben egé­szen másfajták a szülők, másfajták a gyerekek, másfajta rendőrséggel kell szembenézniük és másfajta célokért történnek az események. Gazdag Gyu­lának azonban ezúttal nem sikerül megmutatnia, hogy a maga szempont­jából ki-nek mi az igazság. Bár tökéle­tesen megértjük, mert tudjuk, hogy a tinédzser hősöket egy tragikus társa­dalmi szituáció sodorta e szélsőséges helyzetbe, adósak maradnak a hiteles egyéni motivációkkal, színekkel, ár­nyalatokkal. Gesztusaik, cselekedete­ik, félszavaik csak a szituációépítés alapvető követelményeinek tesznek ele­get. A főszerepeket alakító Berencsi Attila és Svidrony Gábor személye a megszólalásig jó választásnak tűnik, ám eszközeik — és a rendezői instruk­ciók — kevésnek bizonyulnak. Ellen­tétben a kitűnő alakításokat nyújtó mellékszereplőkkel, a szülők szerepét alajritó Bitskey Tiborral és Pogány Ju­dittal. Károlyi Júlia A különélés, elválás, vagy az apa elhalálozása következté­ben kisgyermekeikkel magukra maradt édesanyák szomorú panaszait hallgatjuk, olvassuk gyakorta, azokét, akik szinte végső kétségbeesésükben fordulnak hozzánk, hogy járjunk közbe a már-már reménytelennek tűnő anyagi helyzetük enyhítése érdekében. Ilyenkor megkeressük a tanács szociál­politikai hatóságát, s nemegyszer a családsegítőket is, akik minden esetben tesznek valamit a rászorulókért. Nemrégen szintén bekopogott hozzánk egy sokgyermekes anya, aki a 25 évvel ezelőtt kezdődött nehéz életéről számolt be. Talán nem tipikus az ő esete, mégis úgy véljük, érdemes nyilvánosság elé tárni sorsának azon epizódjait, amikor lé­nyegében csak az erős akarata, a szüntelen bizakodása lendí­tette át válságos pillanatain. E kitartása talán például szol­gálhat a szívszorongató helyzetben lévőknek. íme olvasónk beszámolója: — Harminckét éves voltam, amikor özvegy lettem. Hat kiskorú gyermekemről kellett egyedül gondoskodnom. A 60-as évek közepét írták akkor, amikor még szó sem volt a nagycsaládosok intézményes támogatásáról. Mit tehettem hát, minthogy magamra és a csonka családom tagjaira tá­maszkodtam. Megélhetésünk egyetlen alapja az én munkám lehetett csak, amit tisztességgel elvégeztem. A cégnél töltött napi 8 óra után az otthoni tennivalók következtek, a mosás, vasa­lás, főzés, takarítás,. és még ki tudja mi minden. Ahogy nőttek a fiaim, mindegyikük igyekezett segítségemre lenni. Egyikük virágkiszállítást vállalt megadott címekre, másikuk takarításban segédkezett valahol, a többiek pedig olyan kis­kertekben szorgoskodtak, melyek gazdái kapálással, gyom- lálással és más időszaki munkával bízták meg őket. Amikor az ilyen módon megszerzett forintjaikat összeraktuk, vala­mennyien pityeregtünk az örömtől. Be kell vallanom, hogy a gyermekeim nem voltak jó tanu­lók az általános iskolában, de hittem bennük, hogy később, felnőtt korukban pótolják a mulasztottakat. így is történt: a különféle tanulmányaikat az esti tagozaton végezték el. Amíg a nagykorúságukat el nem érték, színházra, mozira, kirándulásokra nem sokat költhettek, s a rádió volt a szóra­kozásuk fő eszköze. Nemrégen már az ötödik fiam is letöltötte katonaidejét. Elöljárói elégedettek voltak vele, mint testvéreivel is. Vala­mennyiükre nagyon büszke vagyok, hiszen komoly gondol­kodású, becsületes emberek. Néha megkérdenem magamtól: milyen is volt az én sorsom, meg a gyermekeimé? Csak ennyit felelhetek: küzdelmes és mégis szép. A remény, az összetar­tás: a szeretet és a megértés volt az életünk kútforrása... Letéti jegy helyett ígéret? Tavaly december elején többször megjelent a sajtóhirdet­mény: aki a hónap végéig jegyet vált az Orgoványi Takarék- szövetkezetnél, legalább 1 évi lekötésű határidővel, az 18 százalékos kamattal számolhat. E csábító ajánlatra jóma­gam is felfigyelve, rövidesen bevittem megtakarított forintja­im a szövetkezet kecskeméti irodájába, ahol nem várt megle­petésben volt részem. A tisztviselők közölték velem, hogy letéti jegyük még egy darab sincs, de a pénzemet elfogadják, és egyelőre elhelyezik hagyományos betétkönyvben. Onnan kerül majd át az ösz- szeg a letéti nyilvántartásba. Ezen ideiglenes megoldásba bele is nyugodtam yolna, ha nem látom a könyvben, hogy csupán 9,5 százalék kamato­zásra „hitelesített”. De hát észrevettem ezt, s azóta csalódot­tan meditálgatok: vagy pontatlan lehetett a reklám, vagy az illetékesek meggondolták a dolgot időközben. Mindenesetre ez a jegy helyetti ígéret kissé megingatta a szavahihetőségük­be vetett bizalmamat... B. J.-né, Kecskemét E panaszról előzetesen informáltuk a Fogyasztási Szövet­kezetek Bács-Kiskun Megyei Szövetsége takarékszövetkezeti osztályának vezetőjét, Tóthné dr. Sinkó Erzsébetet, aki eze­ket válaszolta: — Az elmúlt esztendőben meghozott 18. számú törvény- erejű rendelet teremtett lehetőséget arra, hogy a pénzintéze­tek 1988. szeptember közepétől letéti jegyet bocsáthatnak ki, magas kamattal. Eme értékpapír elkészítését a Szövosz taka­rékszövetkezeti főosztálya rendelte meg. Bár a nyomda már 1988 végén teljesítette vállalását, a nyomtatványszerű anya­gok országos szétosztása hosszú időt vett igénybe. Tekintettel arra, hogy a hirdetés eredményeként megnőtt az érdeklődés a letéti jegyek iránt, a megyénkbeli takarékszö­vetkezetek úgy döntöttek, átveszik az emberek felkínált pén­zét, amit betétkönyvben őriznek átmenetileg. S ha birtokuk­ba kerül a letéti jegy, azzal cserélik fel a betétkönyvet. Az Orgoványi Takarékszövetkezet is ezt a kényszer­módszert alkalmazta, amiről tájékoztatta ügyfeleit. Tudo­másom szerint e szövetkezet körülbelül másfél hónappal ezelőtt megkapta a szükséges letéti jegyeket, melyekkel már felváltotta a betéteket. Végezetül elmondom: semmi alapja a minimális százalékarányú kamatozás miatti aggodalom­nak, ugyanis ezen értékjegyre felvett összeg a pénz elhelyezé­sének időpontjától számítva gyarapodik az évi 18 százalékos kamattal. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents