Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-08 / 57. szám
\ ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA (Folytatás az 1. oldalról.) erőivel. A társadalom mennél több rétege találja meg érdekeit, céljait a programban, a reformokban, annál inkább lehet sikeres a párt. Tudomásul kell venni, hogy az úgynevezett „csendes” rétegeknek ma is van véleményük és jól felismerhető érdekeik. Ennek hangot is adnak: konszolidált, számukra elfogadható körülmények között—.a sza- vazóumáknál és a munkában. Rendezetlen, érdekeiket súlyosan, tartósan károsító viszonyok közepette akár az utcán is követehk érdekeik érvényesítését. Érdekünk tehát, hogy szándékaink, programunk alapján már ma megtaláljuk, illetve erősítsük velük a kapcsolatokat — hangsúlyozta. A gyakorlati tetteket követelő feladatokról szólva Berecz János megállapította: ma már nem elegendő pártunkban csak megújulni. Sokkal többről és másról van szó. Kétségtelenül köny- nyebb új pártot alakítani, mint a meglevő élére állni. A jövő belülről megvalósított újraépítkezés a gyökeres reformok jegyében. Ez az újjáépítés csakis egy minőségében új, konstruktív programon alapulhat. Az MSZMP-nek programpártként a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás érdekeit hirdetve új politikai tartalommal kell megjelennie a politikai közéletben. Ebben a párt nem cél. A demokratikus szocializmusért vívott politikai küzdelem mozgalmi, szervezeti kerete és eszköze. Ebben a szellemben a párt képes önmaga újjáfogalmazására. Nem is tehet mást, hiszen benne él a magyar társadalomban, s május óta szüntelen önvizsgálata is készteti erre — mondotta, s felhívta a figyelmet arra: a különböző áramlatok ne egymás kiszorítására fecséreljék energiáikat. Ehelyett közös1 nevezőt találva a különböző törekvések alkotó módon szolgálják a politika érlelését, a párt szerepének erősítését. Legyünk egységesek a sokszínűség elfogadásában, abban, hogy ez a párt cselekvési erejét szolgálja. A hitel a tetteken múlik A párt és a cselekvési program hitele nem a szavakon, hanem a tetteken múlik r— erősítette meg a KB titkára. Azon, hogy a párt következetesen újjáépítse önmagát, mielőbb menjen végbe öntisztulása, erősödjön erkölcsi tartása, etikája, politizáló képessége. Határozottan forduljon a társadalom és a választók felé. Hitelt a program megvalósításában tett eredményes lépések adhatnak, ha az állampolgárok megtalálják benne saját elképzeléseiket, reményeiket és a pártszervezetek pedig cselekvésre hívnak mindenkit a benne foglaltak megvalósítására. Nem maradhat csupán szándék, megvalósításához lépnünk kell — ez kötelességünk. Ugyanakkor számítsunk arra is, hogy a különböző politikai mozgalmak programversenye ránk is, minden egyes elvtársunkra, szervezeteinkre ösztönzőleg, sőt kényszerítőleg is hat. Ugyanakkor minél hatékonyabb cselekvésünk, annál inkább hat más nézetekre, esetleg közelíthet hozzánk vagy eltávolíthat. A társadalom minél nagyobb rétegei tudnak azonosulni szándéka-* inkkal, azzal arányosan nő a politikai értelemben vett meghatározó szerepünk. Két fontos területre kell koncentrálni : a nemzeti sorskérdések ügyében a legkülönbözőbb politikai erők megegyezésére van szükség. Ez alapja a különböző szintű politikai kapcsolatoknak és a konstruktív ellenzékiségnek is. A másik kérdéskör a különböző politikai erőknek egymás közötti sajátos politikai viszonya, esetleg koalíciója. Ebben a nemzeti sorskérdéseken túlmenően már egyéb politikai, kormányzati téren is egyetértésre lehet törekedni. A programtervezet egyetemes és nemzeti értékei, valamint konkrét javaslataink kiindulási pontot nyújthatnak ahhoz, hogy a konzultációk politikai témakörei szélesebbé, megalapozottabbá, világosabbá váljanak — fej- 1 tegette a továbbiakban Berecz János. Cselekvési programunk egy olyan időszakban fogalmazódik meg, amikor átmenetben vagyunk a politikai pluralizmus, a képviseleti demokrácia, a jogállamiság rendszerébe. Most e folyamat kezdetén természetes, hogy a politikai mozgalmak, a pártok szervezetei között folyik az alku, az egyezkedés. Ebben a folyamatban néha disszonáns hangok is hallatszanak. Ilyen például az a kijelentés, hogy a fegyveres testületek dolgozói a jövőben nem lehetnek az MSZMP tagjai. A különböző szervezetek nem korlátozhatják az állampolgárokat jogaik érvényesítésében szögezte le. — Egyetlen más szervezetnek sem lehet köze ahhoz, hogy kik az MSZMP tagjai. Minden állampolgár, munkahelyétől és hivatásától függetlenül, maga dönti.el, milyen szervezetet támogat tagként vagy szavazatával. Politikai versenyhelyzetben Ugyanakkor óva intünk mindenkit attól, hogy a fegyveres testületeket a politikai versengés célpontjaként kezelje, azokat függetlenítem kell a napi politikai harcoktól. Feladatuk a haza, a közrend, az alkotmány szolgálata. — A természetes állapot a jövőben az lesz, hogy a pártközpontok közötti politizálás súlypontja a képviseleti demokrácia intézményeiben, a Parlamentben lesz, és a teljes nyüvánosság előtt, annak ellenőrzésével zajlik majd. — Cselekvési programunk egy mozgalom pártpolitikája. Ezt azért is elodázhatatlan tisztázni, mert a párt és az állam szétválasztása szükségessé teszi, hogy szembenézzünk a párt és a kormány viszonyában rejlő újtípusú problémákkal. A helyzet ellentmondásos. Jelenleg a mi pártunk adja a kormányt, ezért támogatni köteles a munkájában. Ugyanakkor a program több ponton eltérhet a kormányétól. Tehetjük ezt, hiszen azt pártpolitikai szempontok alapján alkotjuk meg, amely átfogóbb, nagyobb igényű lehet. A leghatározottabban támogatjuk a kormány erőfeszítéseit az új gazdaságpolitikai program kidolgozására, sőt eppen társadalmi céljaink elérhetővé tétele érdekében sürgetjük is azt. Tudjuk, hogy a kormányzat teljesítménye visszahat a párt befolyására is. Berecz János meggyőződéssel szólt arról, hogy e cselekvési program az ország érdekeit képviseli, éppen ezért nem a hatalom es a. társadalom áll szemben egymással. A reális helyzetértékelés érdekében szükséges megállapítani, hogy ma a politikai versenyhelyzetben alapvetően a hatalomgyakorlás mikéntjét, jellegét illetően lepnek fel különböző erők. Az MSZMP e kérdéssel összefüggő állásppntját a cselekvési programtervezetben rögzíti. E szerint a különböző politikai erőknek a hatalom gyakorlásában való alkotmányos részvétele is elképzelhető. — A hazánkban lejátszódó társadalmi folyamatok nem elszigetelten, hanem meghatározott nemzetközi környezetben zajlanak. Felzárkózásunk és sikeres fejlődésünk lényeges feltétele sokirányú, szoros kapcsolódásunk a világ folyamataihoz. Legalapvetőbb, a rogramban kinyilvánított érdekünk: a éke, a függetlenség, a népek barátsága —szögezte le az előadó, aki ezt követően azt elemezte: miként vállalhatja fel a cselekvési programot a párttagság. Meggyőződése szerint a pártvezetés nem rendelheti el a tagság viszonyát a programhoz; azt a tagságnak, szervezeteinek és az egyes párttagoknak kell kialakítania. Ez nem lehet egyszeri tett. A vezetés célja az, hogy megnyeijen mindenkit, aki a program megvalósításában együtt tud és akar haladni. E helyről is hívjuk fel a párttagságot, s ennek a közleményben adjunk is hangot, hogy mindenki tartson velünk. Ez azonban nem lehet kényszer. Mindenki, aki velünk kíván tartani, a meggyőződése, a programhoz való viszonya alapján dönthet — mondotta végezetül Berecz János. VITA A JAVASLATRÓL Az idő annak dolgozik, aki rokonszenvet ébreszt és határozottan cselekszik Már a KB tagjainak előzetesen megküldött írásos javaslathoz és a szóbeli kiegészítéshez fűzött kérdések kapcsán, s a vita során is a legteljesebb nézetazonosság mutatkozott meg abban, hogy az MSZMP-nek szüksége van átfogó, a korábbi értékeket és az új felismeréseket is tartalmazó, a stratégiai elemeket, valamint a konkrét feladatokat is a realitások talaján rögzítő, cselekvésre mozgósító programra. Ezt a párttagság is igényli, s nélkülözhetetlen a jelenlegi politikai csatározások s a későbbi választási küzdelmek során is. Ám hogy a jelenlegi formában, szövegezéssel be- terjesztett program a megfelelő-e, azt a legkülönfélébb módon közelítették meg az ülés résztvevői. Olyan programot adni,; amely - Mcdgyessy Péter szerint — egyszerre szárnyaló és realista, új értékrendet teremtő, figyelembe veszi a társadalom adaptációs készségét s a garanciákat is rögzíti, rendkívül nehéz. Ennek a megállapításnak igazsága felől nem' hagyott kétséget egyetlen hozzászóló sem. Jelenlegi formájában — s ezt már Be- rend T. Iván mondta — nem kívánatos a nyilvánosság elé lépni e dokumentummal, ám a vita alapján jelentős átalakítás után nagy figyelmet válthat ki. A Mire törekszik a Magyar Szocialista Munkáspárt? című akcióterv iránymutató értékként rögzíti a szabadság — igazságosság — szolidaritás hármas jelszavát. Erről többen úgy vélekedtek, hogy e formula hasonlít a francia forradalom jelszavára, ám most a konkrét helyzetben másra, többre van szükség. Berend T. Iván például javasolta, hogy jelszóként használják az „Új fellendülést, demokráciát, szocializmust” hármasát. Az időtényező fontosságát, a szükséges változások meggyorsítását húzta alá Medgyessy Péter, amikor kijelentette: ha az MSZMP időt veszít, akkor a társadalommal szemben követ el súlyos hibát. Mintegy erre válaszolva Nyers Rezső azt állította: „Tőlünk emberektől, kommunistáktól függ, hogy kinek dolgozik az idő. Annak dolgozik — folytatta —, aki rokonszenvet tud ébreszteni és határozottan cselekszik a társadalom érdekében.” Többen elmondták, hogy a párt a most következő időszak politikai harcaiban vállalja múltját, jelenét, ne engedje elhomályosítani az elért eredményeket, és azt se, hogy helyes, a párttagság által is igényelt törekvéseit kisajátítsák más szervezetek. A korábbi tapasztalatok ösztönözték a hozzászólókat arra, hogy megemlítsék, a program keveset szol a garanciákról. Nyers Rezső ezzel összefüggésben fontosnak Ítélte leszögezni: sem az intézményrendszer, sem a jog nem lehet valódi biztosíték. Csak az emberi cselekvésben lehet hinni, így a program garanciája kizárólag az: milyen párt áll mögötte. Ez attól is függ, hogy hitelt szerzünk-e magunknak, mint reformkommunisták — mondta. E gondolatkört kifejtve elmondta, hogy szerinte döntően két befolyásos irányzat létezik ma. A reformokra törő az egyik, a reálpolitikus a másik, bár ez utóbbit mások rendpártinak vagy konzervatív irányzatnak nevezik. Van természetesen több más irányzat is, de ez a kettő a döntő, amelynek össze kell fognia reformpolitikai alapon. Nézete szerint a pártmozgalomban új „sorakozóra” van szükség. „Aki igazában, szívében, agyában nem vállalja ezt a programot — mondotta —, attól barátságosan el kell válnunk. És akkor még mindig maradnak bőven a pártban.” A vita egyik fő vonulatát jelentette annak elemzése, hogy nülyen az MSZMP jellege, kié a párt, mely rétegekre összpontosítsa elsősorban figyelmét, s ezt milyen módon deklarálja. Berend T. Iván emlékeztetett, hogy az MSZMP ezzel a névvel a reform, a demokratikus szocializmus jegyében 1956 őszén jött létre. Azóta a magyar társadalomban mélyreható változások mentek végbe, az MSZMP már nem osztálypárt, minden réteghez, az egész néphez kíván szólni. Tétényi Pál — de természetesen más is — szóvá tette, hogy a program gazdasággal foglalkozó része nem kielégítő. Hiányzik az anyagból annak megfogalmazása, hogy a teljesítmény növelése elengedhetetlen a stabilitás megteremtéséhez. Berend T. Iván a vállalkozás szabadságát, annak tartós biztosítását látná szívesen a programban is rögzítve. Szólt a falu fontosságáról, mint'az új fellendülés egyik bázisáról, amelyet szintén, nem szabad kifelejteni a tervezetből. Hoós János annak őszinte megfogalmazását szorgalmazta, hogy jelenlegi helyzetünkben a szerkezetátalakítás az életszínvonalat is érintő lépéseket kényszerít ki a vezetéstől. Horváth István arra hívta fel a figyelmet, hogy ez még nem a párt, hanem csak a Központi Bizottság akcióprogramja, hiszen a tagság véleménye nem ismert minderről. „Egyik feladatunk az is, hogy elgondolkozzunk: vajon hogyan fogadja majd a párttagság az elkészülő dokumentumot? . Megszámlálhatatlan konkrét szö- vegmodosító javaslat is elhangzott a vitában. Mórocz Lajos az internacionalizmus, a Szovjetunióhoz való viszony témáját ítélte olyannak, mint amely nem hiányozhat a dokumentumból. A vitában tizenkilencen mondtak véleményt, további öten írásban adták be felszólalásukat. Berecz János zárszavát követően Fock Jenő kért szót. Érvekkel támasztotta alá véleményét: a párttagság, de talán az egész nép kíváncsi az MSZMP mondanivalójára, ezért nem lenne célszerű a dokumentum nyüvánosságra hozatalával hosszabb ideig várni. Kérte, hogy a szerkesztő bizottság és a KB tanácsadó testületé két napon belül dolgozza át a tervezetet, a Politikai Bi-' zottság pénteken vitassa meg, s a dokumentumot szombaton hozzák nyilvánosságra. A Központi Bizottság — 9 ellenszavazattal — Fock Jenő javaslatát fogadta el. Egyhangú szavazással döntött a testület arról, hogy az előadói beszédet és a vitaösszefoglalót szerkesztett formában megjelentetik, s az ülésről közleményt is nyilvánosságra hoznak. * . A KB-ülés napirendjének első pontját lezáró határozathozatalt követően a testület személyi kérdésről döntött. A KB tagjai elfogadták az Országgyűlés elnöki posztjára vonatkozó előterjesztést, amely szerint a Tisztelt Ház elnökének Szűrös Mátyást, az MSZMP KB jelenlegi titkárát javasolják. SZŰRÖS MÁTYÁS TÁJÉKOZTATÓJA Rugalmas, hatékony alkalmazkodás Ezután Szűrös Mátyás tartotta meg tájékoztatóját időszerű nemzetközi kérdésekről. — A nyolcvanas évtized végére a magyar külpolitika is korszakhatárhoz érkezett. Helyzetünk alapvető ellent- mondása ma az, hogy míg a nemzetközi politikai feltételek igen kedvező lehetőséget kínálnak egyre súlyosabbá váló belső problémáink megoldásához, a világ és Európa nemzeteinek közösségébe való betagozódásunkhoz, addig a világgazdasági helyzet alakulása drámai módon leértékelte nemzeti teljesítményünket, mérhetetlenül megnehezítette a nemzetközi munkamegosztásban való tevékeny részvételünket — hangoztatta a Központi Bizottság titkára, hozzáfűzve: cselekvésünk lehetséges irányát alapvetően meghatározza a KGST-együttműködés válsága is. A szervezet, amely ma a kétoldalú kapcsolatok kereteként működik, az olcsó és szinte korlátlan nyersanyag- és energiaszállítás megszűnésével már a hetvenes években elveszítette dinamizáló és védő szerepét. A KGST-kapcsolatok sok tekintetben konzerválják elmaradott gazdasági szerkezetünket. Hazánknak ezért alapvető érdeke fűződik a szervezet gyökeres megreformálásához. A KGST válsága nem indokolja a szervezetből való kivonulásunkat. A tagországokkal folytatott kétoldalú együttműködés külgazdasági kapcsolatainknak hosszú távon mással nem pótolható összetevője. A kGST-orszá- gokkal folytatott együttműködésünkben meghatározó a szovjet kapcsolat, amely azonban ma számos zavarral küzd. Oka elsősorban az, hogy a két gazdaság működésének elvei egyelőre nincsenek összhangban egymással. Ez azonban nem csökkenti objektív ráutaltságunkat a más viszonylattal nem kiváltható szovjet piacra. Ezért nemzeti érdekünk, hogy a magyar—szovjet gazdasági és politikai kapcsolatokat — új alapokra helyezve — elmélyítsük, hatékonnyá tegyük. Nincs más lehetőségünk, mint a rugalmas, hatékony alkalmazkodás. Ennek elmulasztása nem csak gazdasági, de politikai területen is a peremre szorulásunkhoz vezetne, az ezzel járó elszegényedéssel és az elkerülhetetlen társadalmi megrázkódtatásokkal. A kérdések kérdése azonban az,- hogy Magyarország képes lesz-e minden tekintetben Nyugat-Európa együttműködő partnerévé válni. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy mi magunk mindent megtegyünk az együttműködésre alkalmas gazdasági szerkezet kialakításáért. További alapfeltétel társadalmi stabilitásunk megőrzése. Egy kormányzásra képtelen MSZMP-t, egy kormányozhatatlan Magyarországot a Nyugat nem tekint igazán partnernek. A Nyugathoz való kapcsolódás nem csökkenti — és nem is csökkentheti — számunkra a szocialista kapcsolat- rendszer jelentőségét. Nem a szövetségeseinkkel folytatott együttműködés korlátozására, leépítésére kell törekednünk, hanem a nyugati államokhoz fűződő kapcsolatainkat kell minél érdemibbé, minél tartalmasabbá tennünk. A szocialista együttműködés továbbfejlesztése változatlanul nemzeti érdekünk. Az elmúlt évek fejleményein végigtekintve elmondhatjuk, hogy kialakult egy önálló, markáns arculatú magyar külpolitika, amely tekintélyt, megbecsülést szerzett hazánknak szövetségeseink és partnereink körében szerte a világon. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyors ütemben fejlődő pártok, alternatív szervezetek sem kérdőjelezték meg annak alapvető vonásait. Talán úgy is lehetne fogalmaznunk, hogy a külpolitika azon nagyon kevés terület egyike, ahol még van társadalmi egyetértés. Korszakhatár a magyar külpolitikában A magyar külpolitika és a külpoliti- zálás azonban az ország belső fejlődésének szempontjából is korszakhatárhoz érkezeti. Ä magyar külpolitika nagy ellentmondása jelenleg az, hogy a megváltozott világ kihívásai gyors és határozott válaszadást követelnek meg tőlünk, s miközben ehhez a külső feltételek kedvezőbbek, mint valaha, belső helyzetünk egyre jobban korlátozza mozgási-, lehetőségeinket, kijelöli a kényszerpályát. Egyre inkább fenyeget annak veszélye, hogy a belső háttér -korlátái, a magyar gazdasági és társadalmi bénultság hiteltelenné teszi mindazt, amit legfelső vezetésünk, a diplomácia legkülönbözőbb szintjei politikai megállapodásokon elértek. Napjaink egyik fejleménye, hogy formálisan is megtörtént a gyakorlatban már korábban bekövetkezett változás, a külügyi kormányzat közvetlen pártirányításának felszámolása. Nyilvánvaló azonban, hogy egy párt soha nem mondhat le az állami külpolitika befolyásolásáról, akár kormányon van, akár ellenzékben. Különösen fontossá válik mindez akkor, amikor a Központi Bizottság február 10-11-ei ülése történelmi jelentőségű döntést hozott' arról, hogy az MSZMP elfogadja a többpártrendszer kialakítását. Stratégiai feladatunk az új helyzetre való felkészülés:»biztosítanunk kell, hogy az MSZMP minden területen „versenyképessé” váljék. Vonatkozik ez a külügyi kérdésekre is. Pártunknak számolnia kell azzal, hogy az újonnan létrejövő pártok előbb-utóbb kialakítják együttműködésüket külföldi partnereikkel. El kellene azonban kerülni, hogy a nemzetközi kapcsolatokban olyan egészségtelen versengés alakuljon ki, amely gátolja a közös nemzeti érdek képviseletét és érvényesítését. Épp ezért a külügyi munkát mielőbb a pártok, szervezetek közötti párbeszéd napirendjére kell tűzni. Mindez igen-nagy és felelősségteljes feladatot jelent. Pártunk azonban rendelkezik a megoldáshoz nélkülözhetetlen feltételekkel: a józan tárgyilagossággal, a kellő szellemi tőkével és tapasztalattal. A magyar külpolitika tekintélyt, megbecsülést szerzett hazánknak, pártunknak. Áz elmúlt időszak kiemelkedően fontos nemzetközi eseménye volt, hogy az Európai Biztonsági és Égyüttműkö- dési Értekezlet harmadik, 1986 novemberében kezdődött bécsi utótalálkozója az év januárjában befejezte munkáját. A találkozó két területen hozott minőségi változást jelentő előrelépést: a katonai, illetve a humanitárius-emberi jogi kérdésekben. Az eddig inkább blokkjellegű tárgyalásokhoz szokott találkozón újszerű volt a csoportokon belüli egységek megbomlása. A Varsói Szerződésen belüli eltérések erőteljesen nyilvánultak meg a gazdasági, s különösen az emberi jogi-humanitárius kérdések vitái során. A találkozó a Varsói Szerződésen belüli sokszínűség szemléletes megnyilvánulásának fóruma lett, és ezzel összefüggésben Románia nemzetközi tekintélye további hanyatlásának színterévé vált. • • Ossz-európai megértés és együttműködés Magyarország európai elkötelezettségének, az össz-európai megértés és együttműködés kialakításának, a földrész megosztottságának kiküszöbölése szellemében lépett fel a bécsi találkozón. Elgondolásaink helyet kaptak a záródokumentumban. Jelentősnek tartjuk, hogy először kerültek rögzítésre a nemzetiségi egyének kapcsolattartási lehetőségei a más államokban élő, velük azonos nemzeti eredetű személyekkel, joguk az anyanyelvi információkhoz, nyelvük, kulturális és történelmi műemlékeik megőrzéséhez, valamint a saját kultúra oktatásához, az arról szóló ismeretek megszerzéséhez. A záródokumentumban foglalt minden rendelkezés valámennyi résztvevő állam számára kötelező. Magyarország azokat ilyen alapon fogja végrehajtani, és a végrehajtást számonkémi a többi résztvevő államtól. Nem fogadjuk el Románia „értelmező-fenntartási” nyilatkozatát, amely szerint válogatni lehetne a kötelezettségek között. Az „Európa és az európai együttműködés jövője az 1990-es évek küszöbén” című pártközi kerekasztal-könfe- rencia előkészítéséről Szűrös Mátyás elmondta: a kötetlennek és dokumentum nélkülinek tervezett szimpózium vagy kerekasztal-konferencia lehetséges megvitatandó témái közül pártunk különösen időszerűnek tartotta és ezért napirendként javasolta a hagyományos fegyverzetkorlátozás és leszerelés, valamint az európai kapcsolatrendszer szerves részét képező emberi jogok kérdéskörének megvitatását. Kifejezésre juttattuk, hogy a szimpózium vagy kerekasztal-konferencia — sikeres megrendezése esetén egy rendszeres pártközi fórum első állomása lenne, s a későbbiekben számítunk további pártok bekapcsolódására, részvételére is. A megkeresett pártok kezdeményezésünket hasznosnak, időszerűnek, előremutatónak, újszerűnek és támogatást érdemlőnek minősítették. A rendezvényre május közepén kerülhetne sor. A továbbiakban az elmúlt időszakban folytatott magas szintű megbeszélésekről szólt a KB titkára. A közeli hónapokban a Külügyminisztérium tárgyalásokat kezd diplomáciai kapcsolataink helyreállításáról Izrael állammal. Ehhez kedvező hátteret jelent, hogy az elmúlt időszakban megélénkült a szovjet diplomácia közel-keleti aktivitása. Elemi érdekünk Izraellel úgy erősíteni kapcsolatainkat, hogy az ne befolyásolja hátrányosan az arab országokkal fenntartótt jó viszonyunkat. Ennek figyelembe vételével készülünk hazánkban fogadni Jasszer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökét — mondta Szűrös Mátyás, majd beszéde befejező részében a Koreai Köztársasággal felvett diplomáciai kapcsolatról szólt. Szűrös Mátyás előadói beszédéhez kapcsolódva Németh Miklós miniszter- elnök tájékoztatta a testületet Mihail Gorbacsowal, az SZKP KB főtitkárával és Nyikolaj Rizskov kormányfővel tartott moszkvai megbeszéléséről. Mint mondotta, mindkét találkozón rendkívül nyílt, baráti, őszinte eszmecserét folytattak. Mihail Gorbacsov kijelentette: tisztelettel és bizalommal tekintenek az MSZMP KB február 10 —11-ei ülésén hozott döntésekre, mint olyan elhatározásokra, amelyek, a sajátos magyar körülmények mérlegelésére alapozva keresik a megoldás útját. Szűrös Mátyásnak a vitában elhangzottakra adott rövid válaszát követően a Központi Bizottság egyhangúlag elfogadta a beszámolót, Németh Miklós kiegészítésével együtt. Március 15. megünneplése felemelő legyen! A KB végezetül áttekintette a március 15-ei ünnepi előkészületeket. Berecz J^nos bevezető tájékoztatójában hangsúlyozta, hogy március 15-e nemzetünk, államunk, egész népünk ünnepe. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Hazafias Népfront, a KISZ ebben a szellemben készül a méltó megemlékezésre. Kiemelte azoknak a felhívásoknak a jelentőségét, amelyek az együttes ünneplésre szólítottak; ezt támogatták a nagyobb társadalmi szervezetek, az egyházak, s vidéken sok helyen az együttes megünneplés mellett döntöttek a különböző szervezetek. Ugyanakkor — főként Budapesten — számos tömörülés külön-külön megemlékezésre készül. Az MSZMP véleménye szerint különösen fontos, hogy idén kidomborodjék az ünnepségek állami jellege. A párt javasolja, hogy az Országgyűlés március 14-én délután tartson ünnepi ülést, majd a képviselők közösen koszorúz- zák meg Kossuth Lajos szobrát. Kezdeményezi továbbá, hogy az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és az Országgyűlés elnöke március 15-én reggel koszorúzza meg a Magyar Hősök Emlékművét, majd az Elnöki Tanács és a kormány elnöke Kossuth Lajos szobránál helyezze el a megemlékezés virágait. A Magyar Szocialista Munkáspárt B- miként a Központi Bizottság által elfogadott - felhívás tartalmazza — a Hazafias Népfronttal együtt március 15-én 11 órára a Múzeumkertbe politikai nagygyűlésre hívja az ünneplőket. A résztvevők Bem tábornok és Petőfi Sándor szobra, valamint a Batthyány- örökmécses megkoszorúzása után vonulnak a nagygyűlésre, amelynek szónoka Nyers Rezső lesz. A szervezők — előzetes jelentkezés után — bármely szervezet képviselője számára biztosítják, hogy elmondhassa ünnepi megemlékezései. — Elsőrendű célunk !— mondotta Berecz János —, hogy március 15-e megünneplése felemelő, méltóságteljes, szép és tartalmas legyen, elkerülve minden konfrontációt. Éppen ezért fontos körülmény, hogy a televíziónak a „nemzet nevében” történő lefoglalása széles körű ellenérzést váltott ki, 'erre nem is kerülhet sor. . Berecz János végezetül ismételten aláhúzta: a Magyar Szocialista Műn, káspárt március 15-ét saját ünnepének is tekinti. , Lemondott mandátumáról dr. Molnár Frigyes Március 5-ei keltezéssel írt levelében dr. Molnár Frigyes, Kecskemét országgyűlési képviselője arról értesítette Stadinger Istvánt, az Országgyűlés elnökét, hogyi lemond mandátumáról. A parlamenti irodából tegnap délután szerzett in(prmációink szerint a 67 éves politikus megrendült egészségi állapotával indokolta döntését. Dr. Molnár Frigyes a legutóbbi választásokon Kosa Antallal együtt indult, és pótképviselői mandátumot szerzett. A parlamentben Kosa Antal tavaly nyári halála után foglalta el helyét. Amint azt annak idején megírtuk, egy kecskeméti állampolgár január közepén bejelentette, hogy aláírások gyűjtésével dr. Molnár Frigyes visszahívását szeretné elérni. Amint az az Országgyűlés elnökéhez írt levélből kitűnik, dr. Molnár Frigyes, aki 1956-tól tizenkét évig az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottságának első titkáraként a többi között a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésében, illetve a homok hasznosításában vitt korszakos szerepet a szakemberek szerint, nem emiatt az akció miatt, hanem egyértelműen egészségi állapota romlása miatt, orvosai tanácsára mondott le mandátumáról. így már a mai parlementi ülésen sem vesz részt. A kérdés persze az, meddig marad betöltetlenül a választókerület mandátuma,, azaz mikorra írnak ki választást. Közérdek, hogy az az időpont minél korábbi legyen. / B. J.
