Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-07 / 56. szám

1989. március 7. • PETŐFI NÉPE • 3 A PARLAMENTELNOKI SZÉK NEM SÜLLYESZTŐ! * Van esélyünk a sikerre, lehet okunk a reményre Beszélgetés Szűrös Mátyással, az MSZMP KB titkárával Szerkesztőségünk, valamint a Dunavecsei Petőfi Sándor Művelő­dési Ház Beszélgetések című politikai ankétsorozatának Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára volt a leg­utóbbi vendége. A háromórás, forró hangulatú eszmecserén — a többi között — szó volt hazánk és a jelenlegi vezetés nemzetközi tekintélyéről; a magyar reformfolyamat esélyeiről; a nacionalizmus problémáiról, valamint a szovjet—magyar viszonyról. Főmunkatársunk az ankét végén interjút kért a politikustól. HÁROM NEMZETI ZÁSZLÓ UTÁN Dolgos napok Jászszentlászlón — Talán nem tartja bántóan le­egyszerűsítőnek a megállapítást: Magyarország válságban van. Úgy ' tűnik viszont: a bajok sokasága nem dönti letargiába népűnket. A gon­dokkal való őszinte szembenézés aktivizálta életreflexeinket. Segíti-e a magyar kibontakozást a világpoli­tikai helyzet? — Magyarország csak aprócska pont a világtérképen. Tagadhatat­lan viszont: területünkhöz, népes­ségszámunkhoz vagy gazdasági teljesítményeinkhez viszonyítva aránytalanul jelentős szerepet mért ránk a történelem. Ady Endre kompországnak nevezi Magyaror­szágot, mely hol a keleti, hol a nyugati partnál köt ki, de legtöb­bet úton van. Manapság, a világ­sajtó és a vezető politikai körök a „híd” szerepet emlegetik hazánk­ról szójva. Helytelen lenne, ha ézt csak kedveskedésnek értékelnénk. Fel kell készülnünk erre a szerepre. Olyan szolgálat ez, amellyel mi is hozzájárulhatunk az emberiség nagy ügyéhez: az együttműködés­hez. Jó szelek fújnak! A második világháború és a hidegháborús évek viharai után'ugyanis lényegé­ben változott meg a világpolitika. Az órszágok, népek — sokkal in­kább, mint bármikor a történelem folyamán — egymásra vannak utalva. Nem lehet például ma már a másik rovására szavatolni egy- egy ország biztonságát. Egy nukle­áris konfliktus az egész emberisé­get elpusztíthatná. Áthelyeződtek a súlypontok. Az embériség általá­nos érdekeinek a képviselete — az atomkatasztrófa lehétoségének ki­zárása, a természeti környezet vé­delme, az éhezés és a betegségek' elleni harc — került előtérbe. Visz- szaszorultak viszont az ideológiai ellentétek és az osztályszempon­tok. Remélem, örökre kitörölhet­jük a politika, a közélet fogalmá­ból az ősi görög mondást: ha békét akarsz, készülj a háborúra. Most a dialógus és a közös munka lehető­ségeit keresik a nemzetek. Alapve­tő fontosságú tehát, hogy legyenek hidak... — Bizakodóak lehetünk tehát! Csakhogy az óhajtott együttműkö­déshez nem csak tárgyalóasztalok­ra, ügyes politikusokra és mester­szakácsokra van szükség. Olyan gazdasági szervezési szisztéma kell, amellyel képesek leszünk kapcso­lódni a fejlett tőkés országok terme­lési-kereskedelmi integrációihoz. Ilyen viszont, úgy tűnik, még nincs.- A világban úgy emlegetnek bennünket: a magyar életképes nép. Megtartotta önállóságát a szláv és germán népek között. Ön­bizalmat kell nyerni ezekből a véle­ményekből és történelmünk elem­zéséből is. Volt tatár, török vész; voltak levert forradalmak, de vol­tak kibontakozások is. Most ismét olyan kérdések kerülnek napirend­re, mint a csatavesztések után. A nagy magyarok példáján okul- .va, megfelelő válaszokat kell talál­nunk. Nem szabad feladnunk! — Gazdasági előrehaladásunk nem csak rajtunk múlik. Tagja va­gyunk a válságokkal küzdő szom­szédos országok közösségének. A KGST például — Németh Miklós szavait idézve — csak kerékkötője a magyar kibontakozásnak... I Ezek tények. Nem vitatom miniszterelnökünk állásfoglalását. Vannak olyan vélemények, hogy mondjuk föl szerződéseinket a KGST-vei. Szerintem olyan idők­ben, amikor a nyugatiak a keleti piacokat, befektetési lehetőségeket keresik, nem szabad kivonulnunk a térségből. A feladat: igyekezzünk felgyorsítani a KGST reformját. Szerencsére ma már nem vagyunk egyedül a közösségben, akik a vál­tozásokat sürgetik. — De legalább ki kellene egyenlí­teni az egyensúly-eltolódást Nyugat és Kelet között. Fejlődésre elsősor­ban a fejlett kapitalista országok­kal való. együttműködés ösztönöz­het minket .'- Bonyolult a helyzet. Mégis, dialektikusán benne rejlik egy nagy lehetőség: vagy meggyorsít­juk a felzárkózást, vagy teljes ku­darcot vallunk. Szent Istvántól a második világháború végéig ha­zánk nyugati orientációjú volt. 1945 után a nagy történelmi kata­klizma következményeként törés következett be, megszakadt a fo­lyamatosság. Nem akarom kiseb- biteni a Szovjetunió érdemeit a fel­szabadítás során. Ennek lett ugyanis a következménye a feudál- kapitalizmus felszámolása, a népi. demokratikus rendszer kialakítá­sa. Viszoat Sztálin szándéka és túl­buzgó vezetőink gátlástalansága miatt 1949-től ránk kényszerítet­tek egy tőlünk idegen kultúrát, s a nemzet alkotó- és életereje lebé­nult. így állt ellen a nép; éppen úgy, mint a török világ idején. Ter­mészetes következménye volt a sö­tét időknek a nemzeti tragédiák­ba torkolló 1956-os népfelke­lés... —- Most tehát a hagyományos magyar - orientáció rehabilitálása következik?- Igen. Ez persze nem járhat azzal, hogy leépítjük a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolatainkat. A politikában nem keletkezhet vá­kuum. Úgy kell új szövetségeseket keresnünk a Nyugaton és a Távol- Keleten, hogy közben megőrizzük azt a hátteret, amit számunkra a Szovjetunió és a kelet-európai or­szágok jelentenek. Nagy lehetőség, hogy most a magyar reformok si­keréért Keleten és Nyugaton egy­formán szurkolnak. Higgadt, bölcs politikára s valódi nemzeti közmegegyezésre van szüksé­günk ... 1— Ehhez talán majd ön is közvet­lenebbül hozzájárulhat, ha március 8-án megválasztják az Országgyű­lés elnökévé __- Erőm és tehetségem szerint mindent megtennék ezért. Egyéb­ként — ha már említette a jelölé­sem — váratlanul ért a hívás. Évti­zedek óta diplomataként dolgo­zom. Szeretem ezt a munkát, szak­mám is ehhez a pályához köt. Bár­mikor hívtak más utakra, ellenáll­tam. Amikor nemrég felmerült a nevem Stadinger István utóda­ként, ismét elhárítottam az ajánla­tot. De barátaim, elvtársaim - akiknek a véleményére sokat adok — meggyőztek, s igent mondtam. — Sokaknak feltűnt: egymásnak ellentmondóan nyilatkozott az MSZMP PB álláspontjáról minisz­terelnökünk és az ön egyik kollégá­ja. Németh Miklós szerint a párt­nak nincs jelöltje; Fejti György pe­dig mindjárt három személyt is megnevezett a pártvezetés ajánlata­ként: Pozsgay Imrét, Nyers Rezsőt és Szűrös Mátyást. — Az felel meg a valóságnak, amit Németh Miklós mondott Szombathelyen. Hogy tehát a párt egyelőre nem jelöl ^várja a képvise­lőcsoportok javaslatát. — Az emberek manipulációt sej­tenek a paradox megnyilatkozások kapcsán. Sokan összevonták sze­möldöküket, amikor arra gondol­tak: a párt ki akarja szorítani a vezetésből a reformszárny vezetőit. — Igen, ez az aggodalom másfe­lé is felmerült. Igaz, Varga Imre szobrászművész képviselőtársam „süllyesztőnek” nevezte a parla­mentelnöki széket. Én azértmond- tam igen a felkérésre,; mert a föl­ajánlott tisztséget a legfontosabb megbízatások egyikének tartom ma Magyarországon. A jövőben ugyanis — merem remélni — a mainál jóval fontosabb szerephez jut a Parlament. Nemcsak az utób­bi napokban gondolkodtam eze­ken a dolgokon, hisz már évek óta képviselő vagyok; vezetem a T. Ház külügyi bizottságát, valamint a párttagok frakcióját. Úgy vélem, az Országgyűlés státusát valóban helyre keltene már tenni. A legiti­mitását erősíteni, a tisztségviselők tekintélyét megvédeni. Az a régi típusú parlamenti munka, hogy a Politikai Bizottságban döntöttek és a képviselők automatikusan mellette voksoltak, már a múl­té... — Ehhez az kellene, hogy az Or­szággyűlés személyi összetétele tük­rözze a valóságos erőviszonyokat. A pártok és a pártkezdeményezések még nincsenek versenyhelyzetben.- A következő Választásokon már sok minden változni fog. 1985-ben a magyar politika elin­dult egy úton, melyen nem lehet megállni. Mindenekelőtt persze új törvények kellenek. Jog szerint is esélyegyenlőséget kell adni a pár­toknak. Új választási törvényre is szükségünk van. — A következő már úgynevezett „szabad választás” lesz? — Igen. Először persze — a ká­osz elkerülése érdekében — a pár­toknak kellene megegyezniük a hatalom gyakorlásáról. Majd csak 1995 után alakulna ki igazi ver­senyhelyzet a különféle érdekcso­portok között. Egyébként éppen a nyugati nagyhatalmak vezetői in­tenek minket óvatosságra. Euró­pának az az érdeke, hogy béke és stabilitás maradjon. nálunk és a szomszédos országokban. Nagy időket élünk. Most még van esé­lyünk a sikerre, lehet okunk a re­ményre. Átgondolt, felelős dönté­sekre van szükség. A mostanában gyakran tapasztalható kapkodás, az „emocionális demokrácia” tra­gédiába sodorhatja az országot... Farkas P. József Nem pihennek ebéd után, percnyi megállás nélkül dolgoznak ezekben a napokban is. Jászszentlászló építői. Messze még az aratás, a határ ilyenkor a megszokott képét mutatja, ám a köz­ségben már beköszöntött a dologidő. Az utcákon nagy a sürgés-forgás. Szin­te lépten-nyomon dolgozó emberekkel találkozunk. Papp József tanácselnököt is itt ta­láljuk közöttük. Az a fajta ember, aki örül, ha az íróasztal és a telefon mellől kiszabadulhat, ott lehet, ahol történik valami. Mint most is. Nem elégszenek meg annyival, hogy a településfejlesztésért már háromszor elnyerték a Hazafias Népfront Nemzeti Zászlaját. Tovább haladnak. A Rá­kóczi út sarkán félig kész épület, a négy és fél millió forintba kerülő háromsze­mélyes postáé, amely novemberben váltja föl az 1900-ból való régi postahi­vatalt. Egy másik múltbéli örökségtől is szeretnének mihamarabb megszaba­dulni. Átellenben az a szükségiskola- számy, amelybe még ma is járnak kisis­kolások. Nem várják meg a jászszent- lászlóiak, míg a szél belekap az oldalá­ba, vagy leviszi a tetejét: négy új tante­rem épül helyette az ide közel eső álta­lános iskola bővítéseként. Délután is forog a malterkeverő gép. A kőműve­sek mellett itt látjuk a fűtésszerelőket és a burkolatkészítőket — a napokban jönnek az asztalosok is —. így számít­hatnak árra a falubeliek, hogy a kivite­lezők tartják a május 15-ére vállalt át­adási határidőt.- Elégedett a Dutép munkájával? — kérdezem a tanácselnöktől. — Igen, nagyon jól dolgoznak! Molnár Miklós művezető és társai szívesen fogadják — mintegy biztatás­nak is veszik — az elismerő szavakat. Kis időre megállunk a templomnál. Azt sem hagyják ki a tavaszi készülő­désből. Festik. Nézzük a tornyot, ame­lyen az órát a tanács és a lakosság kö­zösen javíttatta meg egy mérnökkel. S ha már szépül a templom, miért ne szépülne-épülne tovább a községi park is? Valóra váltva a következő hetekben a tavalyi falugyűlés ajánlását, II. világ­háborús emlékművet állítanak föl a harcokban-elesett száztíz móriegáti és szentlászlói lakos nevével. Ennek az előkészületeként töltik fel a parkot másfél-két méteres termőfölddel, ame­lyet egy ösgyepről hordanak ide, bille­nős teherautóval. Vigyáznak, hogy a park platánfái közben meg ne sérülje­nek. Nagy munkába fogtak a kereskedel­mi alapellátás javításáért is. Három boltot és egy 4 kétfejes benzinkutat építenek. Az egyik élelmiszerüzlet, a móriegáti, már tető alatt van. Az év első felében megnyílik, a tanács 180 ezer forintos támogatásával és a helyi lakosság társadalmi munkája eredmé­nyeként. Alapozzák a 300 négy zenné-' tér alapterületű új községi ABC-t, s a temető közelében egy kisebb, 70 négy­zetméteres vegyesbolttal is igyekeznek könnyíteni a vásárlók helyzetén. Nem hagyják magukra az olyan kis település lakóit sem, mint amilyen Er­dőtelke. Jászszentlászlótól hat kilomé­terre fekszik és két sor háza van. 1989- ben ide és 15 útba eső tanyába kiveze­tik a gázt. A már háromszor elnyert Nemzeti Zászló — úgy látjuk — jó húzóerő Jászszentlászlón. Újabb munkákra, hazafias tettekre buzdít! Kohl Antal RÁDIÓJEGYZET Veres Pétert idéző Veres Péter életművét nem tudja megemészteni, saját hasznára fordítani az utókor. Még feltárni, be­csületesen megismerni, megismertetni sem. Az sem tisztázott, hogy kiknek kellene ezzel a rendkívülien gazdag nemzeti örökséggel sáfárkodniuk. Az iroda­lomnak, a nevét most büszkén lobogtató politikusok­nak, a szociográfia, a néprajz, netán a paraszti üölcse- let, a filozófia tudósainak? Regényt lehetne írni, filmet csinálni mélyről induló, küzdelmes életéről, sikereiről és kudarcairól. A rádió most A csatlós címmel az író novellafüzéré­ből készített 15 részből álló — talán mondhatjuk így — dramatizált rádiójátékot. Hetenként háromszor, öt héten át, a Déli krónika előtt mindössze 20-22 percre veszi igénybe ez a kicsi hangjáték a hallgatók idejét. De hát a nyugdíjasokon kívül, azt hiszem, nem sokan érnek rá ilyenkor bekapcsolni a rádiókészüléket. Mégis örömmel kell üdvözölni ezt a vállalkozást, egyetértve Tornai Józseffel, aki a „folytatásos” ürü­gyén írja Veres Péterről :„ő napszámos paraszt, sokmil­liós sereg volt egymagában is, miközben a legjobb 20. századi gondolkodóink versenytársa." „A csatlós” egy parasztsorból kiemelkedő tehetsé­ges iljú sorsán keresztül szolgál az élethelyzetek, jelle­mek örök példáival. A hatalom és az egyén viszonya, a szembefordulás vagy alkalmazkodás — meghu- nyászkodás — kérdései szintén időtállóak. Veres Pé­ter életműve pedig nyitott kincsesbánya (lehet) min­denki számára. Háló Sokféle háló van. Némelyik gúzsba köt, a másik halat fog, az artistát pedig háló védi a leeséstől. Erre gondolhattak azok is, akik a „szociális háló” elneve­zést kitalálták. Ez védi majd, ha már jól kifeszül, a szegényeket, az elesetteket, a kiskeresetűeket, a nyug­díjasokat, sokcsaládosokat, munkanélkülieket stb. a rájuk nehezedő terhektől. Ez a háló azonban ma még gyenge, szakadozott, nem is érzékelhető mindenütt. — Sokan a jogaikat sem ismerik, ezért nem fordul­nak segélyért a tanácshoz, vagy szégyenük a szegénysé­güket. De néha a segélyelosztó sem törvényttídó. A tisztvi­selő nem érdekelt abban, hogy sok „ügye” legyen, olykor képzettsége sincs. így azután néhol megmarad a szétosztható alap — hangzott el a „Háló” című műsorban. — A létbizonytalanságot próbáljuk enyhíteni, nem a létbiztonságot erősíteni — így'egy másik vélemény. — Igazi jogaik segélyezési ügyben nincsenek, ez a legnagyobb'baj — tetté hozzá Ferge Zsuzsa szocioló­gus. Mit tehet ehhez még hozzá a jegyzetíró, a hallgató, ha nem akarja fokozni, dramatizálni az elhangzotta­kat? A műsort lelkiismeret-ébresztőnek szánták. Többre nem is vállalkozhattak. Soha többé Ha élne, március 8-án lenne nyolcvan éves Rajk László. A Kossuth-rádió ma, kedden este, Soha többé című műsorában emlékezik Rajk Lászlóra, bemutat­va életútjának néhány fontos epizódját, személyiség^- nek jellemző vonásait. A születésnapi emlékezés alka­lom lehet a történelmi tanulságok újragondolására, a tragikusan befejeződött életpálya teljesebb megisme­résére. A műsorban megszólal Futó Dezső, Hegedűs Géza, Petrák Ferenc, Sebes Sándor. Zinner Tibor és hangfelvételről Rajk Júlia is. I F.T. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents