Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

1989. március 4. • PETŐFI NÉPE • 11 í I SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT SZÁMLÁK SAJTPAPÍRON • FÉLMILLIÓNYI RÉST ÜTÖTTEK A FOCISTÁK AZ STE KÖLTSÉGVETÉSÉN Bomba a mosó gép dobozban Bari Ferenccel a csúcson ... • Bari Ferenc nemcsak teniszezőként, hanem vezetőként is bebizonyította már, hogy ért a sportolók nyelvén. Mi történt Soltvadkerten? Annak idején mi is közöltük a " hírt: lemondott a sportegyesületi vezetés Soltvadkerten. Bár nem volt szokványos információ, mert hasonlóra talán évtizedek óta sem volt példa De ki gondolta volna, hogy a múlt évi, októberi, „por” március ölejére a labdarúgó­bajnokság ;tavaszi idényének kez­detére dagad porfelhővé? A korábbi vezetőség lemondása után Filus Sándor, a birkózószak­osztály vezetője kapott megbízást az ügyvezető elnöki teendők ellá­tására. A labdarúgó-szakosztály élén pedig olyan kipróbált sportve­zetők kezdtek dolgozni, mint Fecs­ke László szakosztályvezető és Ta- gai János edző. Az új vezetők csak egyetlen feltételt szabtak: tiszta lappal szeretnék átvenni az ügyek intézését. Az új vezetőség január 10-én kapta a megbízást, s ezzel egy idő­ben egy mosógépdobozban átvette az egyesület ügyiratait is. Ebben-a „csomagban” volt az a levél is, amelyet 19$8. november 9-én kel­teztek a kecskeméti APEH-szék- házban. Az; adóhatóság ebben az írásban arról értesítette az egyesü­let vezetőségét, hogy november 22- én — vizsgálat céljából — adja át az elmúlt öt évről szóló iratokat. Válaszában dr. Péli András, az egyesület ügyvezető titkára arra kérte at adóhatóságot, hogy ha­lasszák el a vizsgálatot 1989 első negyedévére, mert a korábbi veze­tőség lemondása miatt zajlik az egyesületi ügyek átvétele. Az új vezetőség által január 12- én megtalált levélmásolatok időzí­tett bombaként robbantak a nagy­községben. A frissen kinevezett ve­zetés^ visszautasította az elszámol­tatást, hiszen még nem volt miről számot adnia, a kínos örökséget pedig nem vállalhatta fel mások helyett. így a sajtcédulákkal iga­zolt kifizetések és egyéb szabályta­lan számlák egy ideig gazdátlanul lapultak a mosógépes dobozban, jelenleg pedig az illetékes rendőr­ség, ügyészség birtokában vannak. Az előzetes becslések szerint mint­egy félmillió forinttal költöttek többet a Soítvadkerti TE-nél, mint • A sportrovatunk pénteki ol­dalán, a sportműsorban tévesen közöltük a Dutép SC—Szegedi Építők-Spartacus NB I-es női röp­labdamérkőzés időpontját. A mér­kőzésre március 4-én, szombaton délelőtt 10 órákor kerül sor az Ár­pádvárosi sportcsarnokban. 9 A Miskei Tsz SK vendégeként a szovjet Krím területről megyénk­be érkezik a Bahcsiszeráji Partsz- jezda Kolhoz labdarúgócsapata, és három mérkőzést is játszik me­gyénkben. Március 6-án, hétfőn 15 órakor a Kalocsai SE ellen Kalo­csán, március 7-én, kedden Miskén az NB III-as csapat ellen mérkőz­nek, végül március 9-én, csütörtö­kön, a Hajósi Tsz SK vendégei lesz­nek az ugyancsak 15 órakor kezdő­dő labdarúgó-mérkőzésen. • Befejeződött a Dózsa József sakkemlékversény, amelyet a Kecskeméti Széchenyi SE rende­zett huszonnégy sakkozó részvéte­lével. A színvonalas vetélkedőt dr. Centgráf József, a Lajosmizsei SE versenyzője nyerte 8,5 ponttal. A további sorrend: 2. Pál Imre, 3. Kása (Széchenyi SE), 4—5. Mann és Gyimesi (Dutép SC) 6-6 ponttal. 9 Évtizedek óta többnyire Buda­pest a színhelye az országos asztali­tenisz-bajnokságnak, idén viszont Győr is bekapcsolódik a rendezés­be. A Rába-parti városban szomba­ton és vasárnap kerül sor a 72. baj­nokságra, amely egyben főpróbája lesz a hónap végén kezdődő vb-nek. A férfimezőny nem lesz amennyire a költségvetés futotta. S ennek az összegnek a legnagyobb része a labdarúgó-szakosztályban „tűnt el”. Tulajdonképpen azt is a vizsgá­latnak kell majd kiderítenie, hogy ezért mondott-e le a korábbi veze­tőség november elején, októberi hatállyal, vagy más ok miatt. Az élet azonban megy tovább, az egyesületben nemcsak vétkesek, hanem többségben tisztességes, a sportért tenni akaró vezetők és versenyzők vannak, akik az elmúlt évtizedekben is példásan megáll- ták a helyüket a vadkerti színek képviseletében. Ezúttal is a sport sarkallt a tettekre, hiszen vasárnap már ki kellene futnia az NB III-as labdarúgó-csapatnak, hogy meg­vívjon a bajnoki pontokért, de csü­törtökön még sem edzője, sem szakosztályvezetője nem volt a labdarúgócsapatnak, s az ügyveze­tő elnök is csak megbízásból telje­sítette hálásnak éppen nem mond­ható vállalását. Történt ugyanis, hogy hétfőn az „ügyek” rendezése miatt összedug­ta a fejét a baráti kör. Mint kide­rült azonban: a körben nem csak barátok voltak. Ahelyett, hogy megtalálták volna a kiutat, egymás szennyesét teregették. A szemé­lyeskedésnek, egymás sértegetésé­nek az lett a következménye, hogy a labdarúgó-szakosztály vezetője és edzője is lemondott. Alig né­hány nappal a tavaszi bajnokság kezdete előtt. Ezt követően már a nagyközségi tanács vezetői is be­avatkoztak, s közreműködésükkel sportegyesületi közgyűlést hívtak össze csütörtökön estére. Talán nem meglepő, hogy a nagyközség sportéletében ezúttal mérföldkőnek számító közgyűlés­re csak Font Gusztáv társadalmi elnök ment el, aki több mint más­fél évtizedig becsülettel és nem ke­vés áldozatvállalással irányította Soltvadkert sportéletét. Huff Mik­lós gazdasági vezető azonban, aki kockás füzetbe és sajtpapírokon (is) vezette a pénzügyek könyvelé­sét, nem tartotta fontosnak, hogy a közgyűlés előtt számoljon be munkájáról. Az ügyvezető titkár is csak levelet küldött a közgyűlés­teljes, mert a sokszoros győztes, Klampár Tibor ausztriai klubjában bajnoki mérkőzésen vesz részt, a női számokban viszont mindenki asztal­hoz áll, aki számít valamit a sport­ágban. Érdekesség, hogy a már. egyéni Európa-bajnokságot is nyert Bátorfi Csillának itthon még nem sikerült aranyérmet nyerni, most fogadkozik: magyar bajnok is lesz... Általában valamennyi számban nyűt a verseny, nem mint­ha annyi jó játékos lenne itthon, hanem inkább azért, mert kevés a kiemelkedő tudású tehetség. Az úgynevezett középmezőny meglepe­tést okozhat a válogatottak elleni versengésben. • Az eredményközpontúság, a sikerek hajszolása több sportág versenyzőjét „megfertőzte” s kész­tette tiltott szerek használatára. Elég csak az atléta Ben Johnson, vagy a súlyemelők doppingbotrá­nyaira gondolni. A francia és az osztrák hírügynökség jelentése sze­rint újabb, eddig „tiszta” sport képviselője vétkezett. Felmerült a gyanú, hogy az olasz női tőrvívás kiemelkedő alakja, a világbajnok és ohmpiai bronzérmes Dorina Vaccaroni is doppingolt. A vívónőnél a február 5-ei göppingeni Világ Kupa-viadal után végzett első vizsgálat tiltott szerek használatát mutatta ki. (A versenyen Vaccaroni harmadik lett.) A második vizsgálat eredmé­nye, amely igazolhatja a feltevés valódi vagy téves voltát, még nem ismert... nek. Ebben egyebek között leírta, hogy „... a megyei sportosztály vizsgálata csak a pénzügyi fegyelem és a számla ellenőrzésére terjedt ki, de a kiváltó okokat és előzménye­ket nem vizsgálta. Felelőssé teszi a fizetett vezetőket, tisztségviselőket. Én 1984 és 1988 között láttam el az ügyvezető elnöki teendőket, sok küzdelemmel, feszültséggel és sike­rekkel is. De egyesek csak a negatí­vumokat látják és álhíreket terjesz­tenek. Az én véleményemet nem kérték és hallgatták meg, hogy mi­értjutott ilyen helyzetbe az egyesü­let. Mi az 1987. évetjó eredmények­kel és rendezett pénzügyi mérleggel zártuk. Az 1988. évi költségvetés tervezésekor elhangzottak a nyilat­kozatok, hogy ki milyen összeggel támogatja az egyesületet. A költ­ségvetést ennek alapján készítettük el, de augusztusban már tudtuk, hogy a szakosztályok túlköltekez­tek. Ezt időben jeleztük, s arra is fel­hívtuk a figyelmet, hogy a gazdasá­gok késedelmesen utalják át az ígért támogatást. Mivel ez a helyzet később sem változott, nem maradt más megoldás: október 3-án a gaz­dasági vezetővel együtt lemond­tunk.” A közgyűlés a levelet tudomásul vette, de aligha fogadhatta el, hi­szen egy darab papír nem helyette­sítheti a személyes részvételt, nem válaszolhat a feltett kérdésekre. Pedig szinte órákon át záporoztak a jórészt indulatoktól fűtött kérdé­sek, csak éppen a megválaszolá­sukra alig akadt illetékes. A kol­lektíva így végül is dolgavégezetle- nül tért át a tennivalók megvitatá­sára. Végül 15 tagú vezetőséget vá­lasztott, Filus Sándort hivatalosan is megbízták az ügyvezető elnöld teendők ellátásával. A vezetőség pedig egy bizottságot nevezett ki, amelynek az a feladata, hogy edzőt és vezetőt találjon a labdarúgó­szakosztály élére. Tegnap itt tartott a soítvadkerti ügy, amelynek első biztató jele az lesz, ha vasárnap már a sport, a labdarúgás felé fordulhat a figye­lem. Banczik István Megkezdődött az atlétikai világ- bajnokság Hosszú előkészületek és vára­kozásteli napok után pénteken reggel, pontban 10 órakor a Bu­dapest Sportcsarnokban meg­kezdődött a II. fedettpályás at­létikai világbajnokság. A ra­gyogóan előkészített magyar lé­tesítménynek ez az eddigi legna­gyobb rendezvénye, hiszen hét­éves- fennállása óta egyetlen sporteseményen sem indult olyan sok versenyző, mint most, a „sportok királynőjének” nagy tavaszelői csúcstalálkozóján. Elsőnek a rúdugrás selejtező­jében résztvevőket szólították pályára, aztán megkezdődtek a férfi 60 m gátfutás selejtezői. Ebben volt az első győztes—de még nem bajnok! — a brit Co­lin Jackson, aki néhány hete Hágában Európa-bajnokságot nyert, s a 110 m gáton pedig Szöulban ezüstérmes volt. A jegyzőkönyvekbe 7,59 mp-cel került be az eredménye. Ugyan­ebben a futamban indult az első magyar résztvevő, Sárközi La­jos. Ötödik lett, kiesett. Közben Bagyula István is „bemutatko­zott”. .520 cm-en tette meg első kísérletét a rúdugrásban, köny- nyen jutott túl ezen a magassá­gon. Együtt állunk Bari Ferenccel az Alacsony-Tátra tetején, a Gyöm­béren, elkalandozva a sípályák kö­zeléből. Csend van, ez a mi csen­dünk és a Tátra csendje. Körben kétezer méter körüli csúcsok; egyi­ket nap süti, másikat felhő árnyé­kolja. — Emlékszel — kérdezi nyugdíjas koromra sikerült elcsá­bítanod a sízésre? Hogyne emlékeznék: akkor 61 éves volt, most 69. Ketten alkottuk a KTC veterán teniszcsapatát ak­kor is, ma is. A nagycsoportoso­kat. Egyszerre untuk meg a téli tornatermi edzéseket, s amikor ehelyett kedvenc sportágamat ajánlottam neki, könnyen ráállt, mert szerette az ismeretlen sport­vállalkozásokat. Azóta párosán jól vezeti a léceket s az iramot is bírja, soha el nem fárad. — Már nem is hiányzik a te­nisz ... — kezdem, s vitatkozunk, melyik a szebb sport, míg meg­egyezünk: télen ez, nyáron az. — Mikor kezdted a teniszt? — Gyerekkoromban. 1928—29- ben, természetesen edző nélkül. Fi­úk, egymás között, ahogy a felnőt­tektől láttuk Szabadkán. Aztán más labdajátékokkal együtt ját­szottuk a bajai cisztercita gimnázi­umban, s később Bácsalmáson, ahol akkortájt négy agyagpályán a helyi tehetősebbeket is oktattam nyaranta, hogy előteremtsem a kö­vetkező évi bajai iskolázásom költ­ségeit. Nagy előrelépést jelentett számomra, amikor az érettségit követő bácsalmási állásomból, sportkedvelő igazgatóm az akkori DÉVÁRT (Délmagyár Villany és Áramfejlesztő RT.) budapesti köz­pontjába áthelyezett, hogy ott, a későbbi utánpótlás-válogatott ka­pitányának keze alatt a BEAC szí­neiben fejlődhessek tovább. Saj­nos, első sikereim idején sorkato­nai meghívásnak örülhettem: hu­szár lettem. 1943-ban, Kassa színe­iben (ekkor itt katonáskodtam) or­szágos vidéki csapatbajnokságot nyertünk az előbb említett kapi­tánnyal, dr. Milassinnal, a helyi Szopkó Bélával s a válogatott Bar- tos Györggyel. Láttad volna ... — Gondolom, a kopasz tenisz­labdákra gondolsz, amelyeket a be­hozatali takarékosság miatt... r - — Igen, filczacskóba ragasztot­ták, hogy lassabban repüljön. — S mert a ragasztás és a varrás felengedett játék közben, a filclobo­gó repdesett, s változtatta a labdák röpülését, mint a madár szárnya. — Csak láthatták volna azok a mai gyerekek, akik a kétszer ját­szott labdát undorral lökik félre! — Frontszolgálatod következett. — Azután hadifogság: Kujbi- sev. A sporthoz akkor sem lettem hűtlen. Fogolytársam volt a neves labdarúgókapus, testnevelő tanár, a kiskőrösi születésű Bolemányi Károly, akivel élénk sportéletet alakítottunk ki a táborban. Atléti­kai versenyeket, futballmérkőzése­ket rendeztünk, amelyeken részt vettek magyar és német foglyok, a parancsnokság állományából és tábort őrző katonákból verbuvált csapatok. Tőlük tanultunk meg röplabdázni. A sportolók előnyö­ket élveztek a munkahelyek kivá­lasztásában, az étkezésben. Mivel az orosz és német nyelvet beszél­tem, engedélyezték a városi sport- események látogatását. Különleges esemény volt, hogy később asztaliteniszezni is elkezd­hettünk saját készítésű plexi üveg­labdákkal és faragott gumiborítá­sú ütőkkel... Délután fél kettő. Ilyenkor kezd hirtelen lehűlni a februári levegő az Alacsony-Tátrában. Kígyózva, kanyarogva lefelé in­dulunk. Ránk villognak húszkilo- métemyi távolról a Magas-Tátra csúcsai... * 4: * — Sokféle sportot űztél. Mikor s hol szeretted meg ezeket?- A bajai gimnáziumba kell visszaszaladnom az időben. 1934- ben — Szabó László személyében — fiatal testnevelő tanárt kaptunk. Ő vezette be a „Legjobb sportoló diák” mozgalmat. A tanulmányi eredményt éppúgy pontozta, mint az egyes sportágakban elért házi- versenyi eredményeket. Az érettsé­gi előtti évben már az iskola leg­jobbja vitáin. A már említett teni­szen és asztaliteniszen kívül a leg­jobbak között voltam labdarúgás­ban, hosszú távú futásokban, úszásban, vízipólóban, s ezüstjel­vényes tornász voltam. Akkori lakóhelyemen, Bácsal­máson is élénk sportélet folyt 1936 —1939-ig. Az említett sportágak majd’ mindegyikében itt is szere­peltem. Rendszeresen készültünk a Duna—Tisza közi úszó- és vízipó- ló-olimpiára, amely évente más­más városban: Kalocsán, Baján, Kiskunhalason, Szegeden, Kun- szentmiklóson és Bácsalmáson ke­rült sorra. * * * ' — Mikor a hadifogságból haza­tértél, mert odakinn szinte folyama­tosan sportoltatok, edzésben vol­tál . — Persze, elhiheted, nem éppen csúcsformában. — Mivel kezdted? . — Röplabdacsapatot szervez­tem más sportokban kitűnt magas termetű fiúkból. Mindjárt alapfo­kú bajnokságot nyertünk, de a hir- telenében összejött asztalitenisz­csapattal is jól szerepeltünk a me­gyei bajnokságban. 1950-ben a te­niszt is felelevenítettük egy kollégi­um salakkal felszórt udvarán. A hajnali órákban, lopva gyüle­keztünk, nehogy az úri sport elvág­ja jövőnk fonalát... Már kassai katonáskodásom idején dobogós helyeken végeztem lovaglásban, díjugratásban. 1950- ben a ma is neves állami gazdasági igazgató és brigádvezető tanításá­val ismét kezembe fogtam a gyep­lőt... 1955-ben költöztem Kecskemét­re. Előbb az asztaliteniszben és a röplabdában találtam meg itteni önmagamat, de 1959-ben már a KTC teniszcsapatában játszottam. 1974-ig az országos bajnokság har­madik és második osztályában sze­repeltünk sikeresen. Majd egyéni versenyeken indultam több-keve­sebb sikerrel. * * * — Számodra 1970-től kezdődött a veterán tenisz. |i|ll Nemzetközi korosztályos versenyeken mintegy három éven keresztül második és harmadik he­lyezéseket szereztem, míg a tavalyi bécsi nemzetközi mezőnyben első lettem. Csapatbajnokságban, kettes csapattal, az utolsó tizenöt évben kétszer végeztünk első helyen, máskor mindig 2. helyen voltunk. Az évi magyar ranglistán is az élen ' szoktam szerepelni. * 4= * — Nagy munkát végeztél hosszú időn át a helyi teniszélet fellendíté­sére. Titkára voltál s elnöke lettél több mint húsz éven át, s most is elnökségi tagja vagy a Kecskeméti Tenisz Clubnak. — Nem tudtam meglenni soha­sem a közösség nélkül. Boldog vol­tam, ha tenni is tudtam valami hasznosat. Talán nem lehet sze­rénytelenséggel bélyegezni, ha el­mondom, hogy segítségemmel épült fel a KTC-öltöző, s aktivitá­sommal fejlődött mai korszerű ál­lapotáig a tenisztelep. — Hetvenedik életévedben vagy... — Hetvenkedhetnék tovább. Erre gondolsz? — Nem. A következő évtizedre. — Mivel túl gyors és megerőlte­tő a tornatermi tenisz, a 4-5 téli hónap alatt, a városi asztalitenisz­csapatbajnokságban játszom, ami­vel karbantarthatom magam. Kü­lönösen jót tesz ez a játék a refle­xeknek. No meg, láthatod -W hiszen be­szélgetésünket a hegyen kezdtük el — síelek, amikor jó a hó, s eljöhe­tek veletek. Talán mondanom sem kell, hogy a hazai gondok távol esnek, s hogy mi magunk ne es­sünk távolra, alaposan koncent­rálnunk kell a talajra, hóminőség­re, lécvezetésre s a többi sízőre is. 4« * * A kétezer méteres csúcsról öt­ször álltunk meg. A Magas-Tátra gerincvonulata rég eltűnt már a smaragdzöld fenyőerdők függönye mögött. Bari Ferencnek, ötszöri megállásunk alatt elmondott sportvallomásait már idelent írom, a diményfalvi völgy patak menti faházában. Az ablakon kinézek: néhány őz és szarvas közeledik hátra-hátra tekintve, óvatosan a gyors folyású, fehér habos vizhez. Beszélgetőtársam közeledhetett igy hajdan a később nagyon meg­szeretett sportágakhoz, s most a hegyről lefelé jövet, legszebb emlé­keihez. A kinti vadakat beteríti a sötét­ség: esteledik... Goór Imre RÖVIDEN • RÖVIDEN

Next

/
Thumbnails
Contents