Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
1989. március 4. • PETŐFI NÉPE • 11 í I SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT SZÁMLÁK SAJTPAPÍRON • FÉLMILLIÓNYI RÉST ÜTÖTTEK A FOCISTÁK AZ STE KÖLTSÉGVETÉSÉN Bomba a mosó gép dobozban Bari Ferenccel a csúcson ... • Bari Ferenc nemcsak teniszezőként, hanem vezetőként is bebizonyította már, hogy ért a sportolók nyelvén. Mi történt Soltvadkerten? Annak idején mi is közöltük a " hírt: lemondott a sportegyesületi vezetés Soltvadkerten. Bár nem volt szokványos információ, mert hasonlóra talán évtizedek óta sem volt példa De ki gondolta volna, hogy a múlt évi, októberi, „por” március ölejére a labdarúgóbajnokság ;tavaszi idényének kezdetére dagad porfelhővé? A korábbi vezetőség lemondása után Filus Sándor, a birkózószakosztály vezetője kapott megbízást az ügyvezető elnöki teendők ellátására. A labdarúgó-szakosztály élén pedig olyan kipróbált sportvezetők kezdtek dolgozni, mint Fecske László szakosztályvezető és Ta- gai János edző. Az új vezetők csak egyetlen feltételt szabtak: tiszta lappal szeretnék átvenni az ügyek intézését. Az új vezetőség január 10-én kapta a megbízást, s ezzel egy időben egy mosógépdobozban átvette az egyesület ügyiratait is. Ebben-a „csomagban” volt az a levél is, amelyet 19$8. november 9-én kelteztek a kecskeméti APEH-szék- házban. Az; adóhatóság ebben az írásban arról értesítette az egyesület vezetőségét, hogy november 22- én — vizsgálat céljából — adja át az elmúlt öt évről szóló iratokat. Válaszában dr. Péli András, az egyesület ügyvezető titkára arra kérte at adóhatóságot, hogy halasszák el a vizsgálatot 1989 első negyedévére, mert a korábbi vezetőség lemondása miatt zajlik az egyesületi ügyek átvétele. Az új vezetőség által január 12- én megtalált levélmásolatok időzített bombaként robbantak a nagyközségben. A frissen kinevezett vezetés^ visszautasította az elszámoltatást, hiszen még nem volt miről számot adnia, a kínos örökséget pedig nem vállalhatta fel mások helyett. így a sajtcédulákkal igazolt kifizetések és egyéb szabálytalan számlák egy ideig gazdátlanul lapultak a mosógépes dobozban, jelenleg pedig az illetékes rendőrség, ügyészség birtokában vannak. Az előzetes becslések szerint mintegy félmillió forinttal költöttek többet a Soítvadkerti TE-nél, mint • A sportrovatunk pénteki oldalán, a sportműsorban tévesen közöltük a Dutép SC—Szegedi Építők-Spartacus NB I-es női röplabdamérkőzés időpontját. A mérkőzésre március 4-én, szombaton délelőtt 10 órákor kerül sor az Árpádvárosi sportcsarnokban. 9 A Miskei Tsz SK vendégeként a szovjet Krím területről megyénkbe érkezik a Bahcsiszeráji Partsz- jezda Kolhoz labdarúgócsapata, és három mérkőzést is játszik megyénkben. Március 6-án, hétfőn 15 órakor a Kalocsai SE ellen Kalocsán, március 7-én, kedden Miskén az NB III-as csapat ellen mérkőznek, végül március 9-én, csütörtökön, a Hajósi Tsz SK vendégei lesznek az ugyancsak 15 órakor kezdődő labdarúgó-mérkőzésen. • Befejeződött a Dózsa József sakkemlékversény, amelyet a Kecskeméti Széchenyi SE rendezett huszonnégy sakkozó részvételével. A színvonalas vetélkedőt dr. Centgráf József, a Lajosmizsei SE versenyzője nyerte 8,5 ponttal. A további sorrend: 2. Pál Imre, 3. Kása (Széchenyi SE), 4—5. Mann és Gyimesi (Dutép SC) 6-6 ponttal. 9 Évtizedek óta többnyire Budapest a színhelye az országos asztalitenisz-bajnokságnak, idén viszont Győr is bekapcsolódik a rendezésbe. A Rába-parti városban szombaton és vasárnap kerül sor a 72. bajnokságra, amely egyben főpróbája lesz a hónap végén kezdődő vb-nek. A férfimezőny nem lesz amennyire a költségvetés futotta. S ennek az összegnek a legnagyobb része a labdarúgó-szakosztályban „tűnt el”. Tulajdonképpen azt is a vizsgálatnak kell majd kiderítenie, hogy ezért mondott-e le a korábbi vezetőség november elején, októberi hatállyal, vagy más ok miatt. Az élet azonban megy tovább, az egyesületben nemcsak vétkesek, hanem többségben tisztességes, a sportért tenni akaró vezetők és versenyzők vannak, akik az elmúlt évtizedekben is példásan megáll- ták a helyüket a vadkerti színek képviseletében. Ezúttal is a sport sarkallt a tettekre, hiszen vasárnap már ki kellene futnia az NB III-as labdarúgó-csapatnak, hogy megvívjon a bajnoki pontokért, de csütörtökön még sem edzője, sem szakosztályvezetője nem volt a labdarúgócsapatnak, s az ügyvezető elnök is csak megbízásból teljesítette hálásnak éppen nem mondható vállalását. Történt ugyanis, hogy hétfőn az „ügyek” rendezése miatt összedugta a fejét a baráti kör. Mint kiderült azonban: a körben nem csak barátok voltak. Ahelyett, hogy megtalálták volna a kiutat, egymás szennyesét teregették. A személyeskedésnek, egymás sértegetésének az lett a következménye, hogy a labdarúgó-szakosztály vezetője és edzője is lemondott. Alig néhány nappal a tavaszi bajnokság kezdete előtt. Ezt követően már a nagyközségi tanács vezetői is beavatkoztak, s közreműködésükkel sportegyesületi közgyűlést hívtak össze csütörtökön estére. Talán nem meglepő, hogy a nagyközség sportéletében ezúttal mérföldkőnek számító közgyűlésre csak Font Gusztáv társadalmi elnök ment el, aki több mint másfél évtizedig becsülettel és nem kevés áldozatvállalással irányította Soltvadkert sportéletét. Huff Miklós gazdasági vezető azonban, aki kockás füzetbe és sajtpapírokon (is) vezette a pénzügyek könyvelését, nem tartotta fontosnak, hogy a közgyűlés előtt számoljon be munkájáról. Az ügyvezető titkár is csak levelet küldött a közgyűlésteljes, mert a sokszoros győztes, Klampár Tibor ausztriai klubjában bajnoki mérkőzésen vesz részt, a női számokban viszont mindenki asztalhoz áll, aki számít valamit a sportágban. Érdekesség, hogy a már. egyéni Európa-bajnokságot is nyert Bátorfi Csillának itthon még nem sikerült aranyérmet nyerni, most fogadkozik: magyar bajnok is lesz... Általában valamennyi számban nyűt a verseny, nem mintha annyi jó játékos lenne itthon, hanem inkább azért, mert kevés a kiemelkedő tudású tehetség. Az úgynevezett középmezőny meglepetést okozhat a válogatottak elleni versengésben. • Az eredményközpontúság, a sikerek hajszolása több sportág versenyzőjét „megfertőzte” s késztette tiltott szerek használatára. Elég csak az atléta Ben Johnson, vagy a súlyemelők doppingbotrányaira gondolni. A francia és az osztrák hírügynökség jelentése szerint újabb, eddig „tiszta” sport képviselője vétkezett. Felmerült a gyanú, hogy az olasz női tőrvívás kiemelkedő alakja, a világbajnok és ohmpiai bronzérmes Dorina Vaccaroni is doppingolt. A vívónőnél a február 5-ei göppingeni Világ Kupa-viadal után végzett első vizsgálat tiltott szerek használatát mutatta ki. (A versenyen Vaccaroni harmadik lett.) A második vizsgálat eredménye, amely igazolhatja a feltevés valódi vagy téves voltát, még nem ismert... nek. Ebben egyebek között leírta, hogy „... a megyei sportosztály vizsgálata csak a pénzügyi fegyelem és a számla ellenőrzésére terjedt ki, de a kiváltó okokat és előzményeket nem vizsgálta. Felelőssé teszi a fizetett vezetőket, tisztségviselőket. Én 1984 és 1988 között láttam el az ügyvezető elnöki teendőket, sok küzdelemmel, feszültséggel és sikerekkel is. De egyesek csak a negatívumokat látják és álhíreket terjesztenek. Az én véleményemet nem kérték és hallgatták meg, hogy miértjutott ilyen helyzetbe az egyesület. Mi az 1987. évetjó eredményekkel és rendezett pénzügyi mérleggel zártuk. Az 1988. évi költségvetés tervezésekor elhangzottak a nyilatkozatok, hogy ki milyen összeggel támogatja az egyesületet. A költségvetést ennek alapján készítettük el, de augusztusban már tudtuk, hogy a szakosztályok túlköltekeztek. Ezt időben jeleztük, s arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a gazdaságok késedelmesen utalják át az ígért támogatást. Mivel ez a helyzet később sem változott, nem maradt más megoldás: október 3-án a gazdasági vezetővel együtt lemondtunk.” A közgyűlés a levelet tudomásul vette, de aligha fogadhatta el, hiszen egy darab papír nem helyettesítheti a személyes részvételt, nem válaszolhat a feltett kérdésekre. Pedig szinte órákon át záporoztak a jórészt indulatoktól fűtött kérdések, csak éppen a megválaszolásukra alig akadt illetékes. A kollektíva így végül is dolgavégezetle- nül tért át a tennivalók megvitatására. Végül 15 tagú vezetőséget választott, Filus Sándort hivatalosan is megbízták az ügyvezető elnöld teendők ellátásával. A vezetőség pedig egy bizottságot nevezett ki, amelynek az a feladata, hogy edzőt és vezetőt találjon a labdarúgószakosztály élére. Tegnap itt tartott a soítvadkerti ügy, amelynek első biztató jele az lesz, ha vasárnap már a sport, a labdarúgás felé fordulhat a figyelem. Banczik István Megkezdődött az atlétikai világ- bajnokság Hosszú előkészületek és várakozásteli napok után pénteken reggel, pontban 10 órakor a Budapest Sportcsarnokban megkezdődött a II. fedettpályás atlétikai világbajnokság. A ragyogóan előkészített magyar létesítménynek ez az eddigi legnagyobb rendezvénye, hiszen hétéves- fennállása óta egyetlen sporteseményen sem indult olyan sok versenyző, mint most, a „sportok királynőjének” nagy tavaszelői csúcstalálkozóján. Elsőnek a rúdugrás selejtezőjében résztvevőket szólították pályára, aztán megkezdődtek a férfi 60 m gátfutás selejtezői. Ebben volt az első győztes—de még nem bajnok! — a brit Colin Jackson, aki néhány hete Hágában Európa-bajnokságot nyert, s a 110 m gáton pedig Szöulban ezüstérmes volt. A jegyzőkönyvekbe 7,59 mp-cel került be az eredménye. Ugyanebben a futamban indult az első magyar résztvevő, Sárközi Lajos. Ötödik lett, kiesett. Közben Bagyula István is „bemutatkozott”. .520 cm-en tette meg első kísérletét a rúdugrásban, köny- nyen jutott túl ezen a magasságon. Együtt állunk Bari Ferenccel az Alacsony-Tátra tetején, a Gyömbéren, elkalandozva a sípályák közeléből. Csend van, ez a mi csendünk és a Tátra csendje. Körben kétezer méter körüli csúcsok; egyiket nap süti, másikat felhő árnyékolja. — Emlékszel — kérdezi nyugdíjas koromra sikerült elcsábítanod a sízésre? Hogyne emlékeznék: akkor 61 éves volt, most 69. Ketten alkottuk a KTC veterán teniszcsapatát akkor is, ma is. A nagycsoportosokat. Egyszerre untuk meg a téli tornatermi edzéseket, s amikor ehelyett kedvenc sportágamat ajánlottam neki, könnyen ráállt, mert szerette az ismeretlen sportvállalkozásokat. Azóta párosán jól vezeti a léceket s az iramot is bírja, soha el nem fárad. — Már nem is hiányzik a tenisz ... — kezdem, s vitatkozunk, melyik a szebb sport, míg megegyezünk: télen ez, nyáron az. — Mikor kezdted a teniszt? — Gyerekkoromban. 1928—29- ben, természetesen edző nélkül. Fiúk, egymás között, ahogy a felnőttektől láttuk Szabadkán. Aztán más labdajátékokkal együtt játszottuk a bajai cisztercita gimnáziumban, s később Bácsalmáson, ahol akkortájt négy agyagpályán a helyi tehetősebbeket is oktattam nyaranta, hogy előteremtsem a következő évi bajai iskolázásom költségeit. Nagy előrelépést jelentett számomra, amikor az érettségit követő bácsalmási állásomból, sportkedvelő igazgatóm az akkori DÉVÁRT (Délmagyár Villany és Áramfejlesztő RT.) budapesti központjába áthelyezett, hogy ott, a későbbi utánpótlás-válogatott kapitányának keze alatt a BEAC színeiben fejlődhessek tovább. Sajnos, első sikereim idején sorkatonai meghívásnak örülhettem: huszár lettem. 1943-ban, Kassa színeiben (ekkor itt katonáskodtam) országos vidéki csapatbajnokságot nyertünk az előbb említett kapitánnyal, dr. Milassinnal, a helyi Szopkó Bélával s a válogatott Bar- tos Györggyel. Láttad volna ... — Gondolom, a kopasz teniszlabdákra gondolsz, amelyeket a behozatali takarékosság miatt... r - — Igen, filczacskóba ragasztották, hogy lassabban repüljön. — S mert a ragasztás és a varrás felengedett játék közben, a filclobogó repdesett, s változtatta a labdák röpülését, mint a madár szárnya. — Csak láthatták volna azok a mai gyerekek, akik a kétszer játszott labdát undorral lökik félre! — Frontszolgálatod következett. — Azután hadifogság: Kujbi- sev. A sporthoz akkor sem lettem hűtlen. Fogolytársam volt a neves labdarúgókapus, testnevelő tanár, a kiskőrösi születésű Bolemányi Károly, akivel élénk sportéletet alakítottunk ki a táborban. Atlétikai versenyeket, futballmérkőzéseket rendeztünk, amelyeken részt vettek magyar és német foglyok, a parancsnokság állományából és tábort őrző katonákból verbuvált csapatok. Tőlük tanultunk meg röplabdázni. A sportolók előnyöket élveztek a munkahelyek kiválasztásában, az étkezésben. Mivel az orosz és német nyelvet beszéltem, engedélyezték a városi sport- események látogatását. Különleges esemény volt, hogy később asztaliteniszezni is elkezdhettünk saját készítésű plexi üveglabdákkal és faragott gumiborítású ütőkkel... Délután fél kettő. Ilyenkor kezd hirtelen lehűlni a februári levegő az Alacsony-Tátrában. Kígyózva, kanyarogva lefelé indulunk. Ránk villognak húszkilo- métemyi távolról a Magas-Tátra csúcsai... * 4: * — Sokféle sportot űztél. Mikor s hol szeretted meg ezeket?- A bajai gimnáziumba kell visszaszaladnom az időben. 1934- ben — Szabó László személyében — fiatal testnevelő tanárt kaptunk. Ő vezette be a „Legjobb sportoló diák” mozgalmat. A tanulmányi eredményt éppúgy pontozta, mint az egyes sportágakban elért házi- versenyi eredményeket. Az érettségi előtti évben már az iskola legjobbja vitáin. A már említett teniszen és asztaliteniszen kívül a legjobbak között voltam labdarúgásban, hosszú távú futásokban, úszásban, vízipólóban, s ezüstjelvényes tornász voltam. Akkori lakóhelyemen, Bácsalmáson is élénk sportélet folyt 1936 —1939-ig. Az említett sportágak majd’ mindegyikében itt is szerepeltem. Rendszeresen készültünk a Duna—Tisza közi úszó- és vízipó- ló-olimpiára, amely évente másmás városban: Kalocsán, Baján, Kiskunhalason, Szegeden, Kun- szentmiklóson és Bácsalmáson került sorra. * * * ' — Mikor a hadifogságból hazatértél, mert odakinn szinte folyamatosan sportoltatok, edzésben voltál . — Persze, elhiheted, nem éppen csúcsformában. — Mivel kezdted? . — Röplabdacsapatot szerveztem más sportokban kitűnt magas termetű fiúkból. Mindjárt alapfokú bajnokságot nyertünk, de a hir- telenében összejött asztaliteniszcsapattal is jól szerepeltünk a megyei bajnokságban. 1950-ben a teniszt is felelevenítettük egy kollégium salakkal felszórt udvarán. A hajnali órákban, lopva gyülekeztünk, nehogy az úri sport elvágja jövőnk fonalát... Már kassai katonáskodásom idején dobogós helyeken végeztem lovaglásban, díjugratásban. 1950- ben a ma is neves állami gazdasági igazgató és brigádvezető tanításával ismét kezembe fogtam a gyeplőt... 1955-ben költöztem Kecskemétre. Előbb az asztaliteniszben és a röplabdában találtam meg itteni önmagamat, de 1959-ben már a KTC teniszcsapatában játszottam. 1974-ig az országos bajnokság harmadik és második osztályában szerepeltünk sikeresen. Majd egyéni versenyeken indultam több-kevesebb sikerrel. * * * — Számodra 1970-től kezdődött a veterán tenisz. |i|ll Nemzetközi korosztályos versenyeken mintegy három éven keresztül második és harmadik helyezéseket szereztem, míg a tavalyi bécsi nemzetközi mezőnyben első lettem. Csapatbajnokságban, kettes csapattal, az utolsó tizenöt évben kétszer végeztünk első helyen, máskor mindig 2. helyen voltunk. Az évi magyar ranglistán is az élen ' szoktam szerepelni. * 4= * — Nagy munkát végeztél hosszú időn át a helyi teniszélet fellendítésére. Titkára voltál s elnöke lettél több mint húsz éven át, s most is elnökségi tagja vagy a Kecskeméti Tenisz Clubnak. — Nem tudtam meglenni sohasem a közösség nélkül. Boldog voltam, ha tenni is tudtam valami hasznosat. Talán nem lehet szerénytelenséggel bélyegezni, ha elmondom, hogy segítségemmel épült fel a KTC-öltöző, s aktivitásommal fejlődött mai korszerű állapotáig a tenisztelep. — Hetvenedik életévedben vagy... — Hetvenkedhetnék tovább. Erre gondolsz? — Nem. A következő évtizedre. — Mivel túl gyors és megerőltető a tornatermi tenisz, a 4-5 téli hónap alatt, a városi asztaliteniszcsapatbajnokságban játszom, amivel karbantarthatom magam. Különösen jót tesz ez a játék a reflexeknek. No meg, láthatod -W hiszen beszélgetésünket a hegyen kezdtük el — síelek, amikor jó a hó, s eljöhetek veletek. Talán mondanom sem kell, hogy a hazai gondok távol esnek, s hogy mi magunk ne essünk távolra, alaposan koncentrálnunk kell a talajra, hóminőségre, lécvezetésre s a többi sízőre is. 4« * * A kétezer méteres csúcsról ötször álltunk meg. A Magas-Tátra gerincvonulata rég eltűnt már a smaragdzöld fenyőerdők függönye mögött. Bari Ferencnek, ötszöri megállásunk alatt elmondott sportvallomásait már idelent írom, a diményfalvi völgy patak menti faházában. Az ablakon kinézek: néhány őz és szarvas közeledik hátra-hátra tekintve, óvatosan a gyors folyású, fehér habos vizhez. Beszélgetőtársam közeledhetett igy hajdan a később nagyon megszeretett sportágakhoz, s most a hegyről lefelé jövet, legszebb emlékeihez. A kinti vadakat beteríti a sötétség: esteledik... Goór Imre RÖVIDEN • RÖVIDEN
