Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-31 / 76. szám
1989. március 31. • PETŐFI NÉPE • 5 Van titok! cukrásza Amikor Kecskeméten megnyílt a Liberté kávéház és cukrászda, tartottam tőle, hogy újabb helyen lehet majd fogyasztani a nehéz, hagyományos, vajkrémes édességeket, örültem a csalódásnak, mert a kínálópulton megannyi cukrászati műremeket láttam, gyümölcstortákat, szemmel láthatóan könnyű tórókrémes édességeket, apró marcipángyümölcsöket. Arra gondoltam, hogy mindezt Budapestről „kapjuk”, esetleg egy lepkekönnyű kezű cukrászlány került hozzánk. A mólt év végén, a téli szünet idején kisiskolás barátaimtól tudtam meg: a Libertében látható az igazi mézeskalács ház, nyitható ajtóval, ablakkal, a háztetőn kakassal — nézzem meg! A házikó valóban remekmű volt. Én pedig felkerestem Kiss Zoltánt, a Liberté Kávéház cukrászatának vezetőjét. — Nem volt pályaválasztási gondom — mondta. —, mert mindig cukrász akartam lenni. Az általános iskola után eredményeim alapján gimnáziumba is jelentkezhettem volna, de szakmunkás- képzőbe mentem, gyakorlatra az Aranyhomokba kerültem. Jó mestereim voltak, Kiss Balázsék és Könyves Mihályné tanítottak, náluk sajátítottam el mindazt, ami ehhez a szakmához elengedhetetlen. Harmadévesként Pesten egy tanulóversenyen első lettem, a Szakma Kiváló Tanulója címmel szabadultam. — A tanulónak mit kellett készíteni? — Karamell dísztortát, dobostortát, . franciakrémest és vizsgázni kellett elméletből is. Azután visszamentem az Aranyhomokba és egy idő múlva a HungarHotels vezetői Pestre vittek az Atrium Hyattbe. Más világba csöppentem, más volt az alapanyag, az ár, más a'közösség, és én voltam a legfiata- labb. . Elfogadták a vidéki fiút? — Az idősebb mesterek egy idő után elismerték kézügyességemet, szorgalmamat. Elvállaltam minden többletmunkát, hogy lássam mesterfogásaikat, és egy idő után én is előlépjek valami újdonsággal. — Az Atrium Hyatt a legmagasabb kategóriajelzést, az öt csillagot használja. Ilyen helyen még lehet újdonságot kitalálni? — Lehet. 1982-ben Berlinben a nemzetközi cukrászati versenyen vehettem részt. Megnyertem az aranyérmet. Ezt négy évvel később Klagenfurtban megismételtem. •— Ezután a siker után került haza Kecskemétre. — Pontosabban Lajosmizsére, mert megnősültem. Csereklyei Sándorba Liberté vezetője pedig idehívott dolgozni. Örömmel jöttem. — Sok új elképzeléssel! — Természetesen. Három dolgot találtam ki: újfajta pudingot, tejszínes kelyhet és parfét. Az utóbbi kettőt jól fogadták a vendégek, tehát ezt folyamatosan kínáljuk. — Van önnek szakmai titka? — Igen, van. Kiváló minőségű alapanyagból dolgozom. Nem használok pótszert, például dió helyett aromával • Az alkotó és a mézeskalács mű. (Straszer András felvételei) • A házba tart a marcipán Télapó! ízesített gyümölcsmagot. Mindent megfelelő ideig habosítunk, főzünk, formázunk — a munkatársaim és én. Mindössze ennyi a titok. — Nagy örömet szerzett a gyerekeknek a házikóval... — Ketten csináltuk, Varga Károly konyhafőnök kollégámmal, akivel félszavakból is értjük egymást. Reméltük, hogy sikere lesz, ,és örültünk a visszatérő háznézőknek... Mit tervez? rSp- Negyven munkatársam van, közülük kell kinevelnem az utánpótlást. Ki kell alakítanom azt a gárdát, akik igényesen, pontosan, soha nem lazítva dolgozqak. Jómagam szakközépiskolában leérettségiztem, most németül tanulok. További versenyeken akarom bizonyítani, hogy értem és szeretem a szakmámat. Selmeci Katalin Nemcsak iparági gond? EGYPERCES INTERJÚ Talán két éve is elmúlt annak, hogy a Gabona Tröszt feloszlásáról először kaptak lábra hírek. Most ismét a figyelem középpontjába került a gabonaipar, ismét kósza hírek keringenek. Olyannyira kószák, hogy maguk az érintettek —, mármint a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalatok — is megelégelték a dolgot. A hónap elején a 19 megyei GMV vezetője levelet fogalmazott és küldött el a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek, feltárva gondjaikat, ugyanakkor tájékoztatást kérve az iparág átszervezésének elképzeléseiről. A Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatójának dr. Molnár Istvánnak neve is természetesen a levél aláírói között szerepelt. — Miért irta alá? — Döntés készül a megyei vállalatok megkérdezése nélkül. Anélkül, hogy a mi helyzetünkről tőlünk akarnának megtudni valamit. Az iparág feldarabolásáról hallunk a legtöbbet, pedig ez az, ami közgazdaságilag és a nálunk dolgozók szempontjából is oktalan. Annak idején meghatározott körzetekbe telepítették a gabonafeldolgozást. Ezekben a körzetekben megtermett a termény és az ellátás is megoldódott. Ha — tételezzük fel — külön lesz a tárolás, külön a malom, külön a takarmánykeverő, mi lesz akkor? Bár ez elég szélsőséges nézet e pillanatban. Van szó a részvénytársasággá alakulásról. Csakhogy a mezőgazdasági üzemeknek nincs pénzük. Ha lenne, melyik olyan botor, hogy a banki kamat 20 százaléka helyett az e tevékenységen elérhető 2-2,5 százalékos eszközarányos nyereséget vállalja fel? Félreértés ne essék, nem az „asztalféltés” beszél belőlünk, megyei vállalati szakemberekből, hisz valakinek a megváltozott szervezeti formában is működtetni kell az egységeket. De elgondolkodtató, ha a forgalmazás, az őrlés, a takarmánykeverés különválik, egyik veszteségét nem lehet a másikkal kompenzálni. Akkor olyan áron kell például bekeverni a tápokba a szemest, amennyiért valójában megvásárolják. Az pedig azt jelenti, hogy emelkedik az ár, és nemcsak a tápé, hanem a húsé, a kenyéré is. Ezért az is kérdés: elbír a társadalom egy nagyobb mértékű hús- és kenyérár- emelést? — Az iparág körül folyó viták, bizonytalanságok mennyiben befolyásolják a — máskor ilyenkor már folyamatos — szerződéskötéseket? — Kitűnőek a kapcsolataink a mezőgazdasági üzemekkel, a szerződéskötések zajlanak. A bizonytalanságot nem a mennyiség okozza, hanem az ár. Az biztos, hogy az exportfelárat megfelezzük a termelőkkel és azt is rögzitik a szerződések, ha lesz központi árintézkedés, azt követi a vállalat az üzlet létrejöttekor. G. E, Átalakul az Árhivatal Előreláthatóan már 1990-ben ár- és kartellhivatallá alakul át a jelenlegi Országos Árhivatal, és ehhez legalább 130-140 érvényben lévő jogszabályt kell addig megváltoztatni. Ezt Vissi Ferenc államtitkár, a hivatal elnöke közölte az újságírókkal. Elmondta, hogy előkészítésként már tavaly bevezették a fogyasztási javak 7-8 százalékának körében a gyártók és kereskedők közötti árkoiizultációs rendszert. Ilyen árkonzultációkat folytattak legutóbb a februári élelmiszerár-emelkedéseket megelőzően is, amelyek során például a konzervgyártók és a nagykereskedők közötti kompromisszumként sikerült elérni az átlagárak alkalmazását. A nagykereskedelem ugyanis különböző termelői árakon juthat hozzá a termékekhez, a kiskereskedelmi forgalomban viszont azokat egységesítik. A kartellszerű megállapodás megakadályozta, hogy a legmagasabb termelői ár érvényesüljön a fogyasztói árakban. Az államtitkár szerint a jelenlegi magyarországi ármechanizmusban a lakossági fogyasztásnak alig 20 százalékát énntik a kifejezetten hatósági árak. (Ide sorolják az energiaárakat, továbbá az új személygépkocsik árát.) Úgynevezett kvázi hatósági árkörbe egyes mezőgazdasági termékek árai tartoznak, ahol a hatósági ár mintegy védőárként érvényesül. Árhatósági kontrollt alkalmaznak a termékek 11-12 százalékánál, amelynek során az egyébként szabadáras termékek áremeléseit előzetesen be kell jelenteni; továbbá szőkébb körben árkonzultációkkal alakítják ki az árakat. Vissi Ferenc azt is bejelentette, hogy amennyiben a kormány korábbi támogatási politikájával ígérete szerint szakít, akkor a jelenleg 10-14 százalékra tervezett idei inflációs ütem a következő években sem növekszik. Ugyanakkor tartósan számolni kell azzal, hogy a magyar gazdaságban meglévő mintegy 60-70 milliárd forintnyi árufedezet nélküli pénztöbblet eleve 8—9 százalékos inflációt jelent. Ugyancsak inflációs hatást rejt magában az erőteljesen szorgalmazott és már kimunkálás alatt lévő bérreform. (MTI) A türelem külkereskedelmet terem A hazai tapasztalatok azt bizonyítják: a kisvállalkozások jelenleg kevésbé nyitottak a világgazdaságra, mint a nagy szervezetek. A legfeljebb ötven főt foglalkoztató cégeknek csupán öt százaléka dolgozik exportra, ötven és száz fő között tíz százaléka, a száz főt meghaladókénak pedig húsz százaléka. Eszerint minél kisebb egy vállalat, annál kevésbé tudja életképességét a valódi, külföldi piacon bizonyítani? Ez nem hihető. Másutt kell keresni az okokat. A kicsi is lehet szép Noha az ipari nagyvállalatok, a mezőgazdasági nagyüzemek élet- és versenyképes működése, növekvő és gazdaságos exportja nélkül nincs kibontakozás, mégis itt és most számolni kell a kisszervezetek objektív adottságaival, sajátos korlátáival. Azzal például, hogy az idegennyelv-tudásban, a piac, az üzleti szokások ismeretében vagy az anyagi terhek, a kockázatok vállalásában lehetőségeik korlátozottak, nem versenyezhetnek a nagy szervezetekkel. Nincsenek például a devizakezeléshez, a szerződéskötéshez, a fuvarozáshoz stb. értő szakembereik. A pénzeszközök, a kintlévőségek kései megtérülése, az esetleges üzleti kudarc érzékenyen érinti a kisszervezeteket, már csak azért is, mert tevékenységi körük, tőkeerejük szűkösebb, vészhelyzetben nem számíthatnak az állami mentőövre sem. Kisszervezetek nagyon sokáig csak a szakosított külkereskedelmi vállalatok közvetítésével köthettek külföldi üzleteket. Minőségileg új helyzetet teremtett azonban, hogy a külkereskedés adományozott, privilegizált jogból alanyi joggá, a gazdálkodás szerves részévé vált. Az intézkedés hatására tavaly 350-ről 850-re nőtt az önálló külkereskedelmi tevékenységet végző szervezetek száma. Az export persze csupán néhány millió dollárral nőtt az új önálló külkereskedelmi vállalkozások hatására. Főleg azért, mert a felkészülés időigényes. S a többnyire kis mennyiségben exportálható termékek kivitelének növelése ugyancsak időt és türelmes, hozzáértő piaci munkát kíván, amire a nagy külkereskedelmi vállalatok korábban nemigen vállalkoztak. A konkurencia vadhajtásai A konkurenciának lehetnek vadhajtásai. Előfordul például árverseny a magyar exportőrök között külföldön. Az ilyen káros árversenyt a vállalkozók olyan önkéntes társulása zárhatja ki, amilyen a Magyar Toll Szövetség vagy a Magyar Borkereskedők Egyesülete. Egyre több területen alakul ki az, hogy külkereskedelmi tevékenységet csak az a szervezet folytathat, amely tagja' a szövetségnek, az egyesületnek, s betartja az együttműködés, a piaci munka közösen meghatározott szabályait. A hatósági regulákhoz szokott magyar exportőrök körében a külpiaci összefogás, az önszerveződés még nagyon kezdetleges. Gyakori a külpiaci torzsalkodás, kölcsönös vádaskodás, ám a hatósági beavatkozás elég ritka. Mindössze négy vállalat külkereskedelmi tevékenységének felfüggesztésére került sor. Persze nem minden terméknél szabad a vásár, a népgazdasági érdekeket szűkülő, de azért még jelentős körben adminisztratív eszközökkel védik. Tavaly a kivitel 58, a behozatal 50 százalékára kellett külön engedélyt kérni. Az idei évtől a konvertibilis export 36, az import 20 százalékát kitevő termékek forgalmazását engedélyezi előzetesen a Kereskedelmi Minisztérium. Olyan termékek kerültek le a kiviteli engedélylistáról, mint a bor, a pezsgő, az alma, a házinyúl, a vadhús. Ez év második negyedétől a magánszemélyek közvetlenül beszerezhetik külföldön a számukra szükséges anyagokat, alkatrészeket, gépeket. De még így is maradt meglehetősen sok mezőgazda- sági termék és stratégiai jellegű cikk, amelyeket nem célszerű túl sok csatornán keresztül forgalmazni. Vállalkozó szolgáltatók Az új társasági törvény alapján ugrásszerűen gyarapszik majd a közepes méretű, főként kisvállalkozások száma. Ezeknek azonban nincs gyakorlatuk a speciális deviza-, pénzügyi, szállítmányozási, vámtechnikai munkában. Számukra a kivezető utat a speciális szakmai szolgáltató tevékenység fejlesztése, a külkereskedelem állami li adminisztrációjának egyszerűsítése je- c' lenti. Jelenleg ténykedik már egy ilyen külkereskedelmi szolgáltató iroda, a Tradeinform. Különböző kiadványokat, világpiaci tájékoztatókat készítenek, s megküldik azokat 300 tagvállalatuknak, évi 25 ezer forint tagdíj ellenében. Tervezik, hogy rendelésre speciális ismereteket is nyújtanak, szükség esetén külső szakembereket is felkérnek. A Tradeinform azt tervezi, hogy megbízás alapján úgynevezett céginformációkat szolgáltat a külföldi partnerekről. A külföldi ügyfeleket pedig, szintén térítés ellenében, magyar piaci és céginformációkkal látják el. A keresletet és a kínálatot összegyűjtik, számítógépben tárolják és az esetleges találkozási pontok jelzik az üzleti lehetőségeket. Hasonló tanácsadó-szolgáltató vállalkozások tucatjaira lenne szükség, amelyekhez fordulhatnak majd a kis és közepes vállalatok, de esetenként a nagyüzemek is piaci információkért, s kérhetik export-import tevékenységük megszervezését, menedzselését tiszteletdíj vagy a forgalmi nyereséggel arányos részesedésért. A megyei kereskedelmi megbízottak rendszerét érdemes lenne úgy továbbfejleszteni, hogy azok ne csak az árualap feltárásával foglalkozzanak, hanem szakismerettel, szervezéssel segítsék is az export-import tevékenységet, a szükséges engedélyek gyors kiadását, ellenőrizzék, hogy a vállalkozók mindenben megfelelnek-e a jogszabályi feltételeknek. Mindez persze feltételezi a bonyolult kereskedelmi bürokrácia leépítését, a hatósági szabályozás egyszerűsítését. A Kereskedelmi Minisztérium aktív kezdeményezője, katalizátora kell hogy legyen a folyamat beindításának, kibontakoztatásának. K. J. Százéves ...| ; i az Eiffel-torony II Száz éve, 1889. március 31-én nyílt meg a párizsi világkiállítás. Bár akkor már több mint százéves hagyománya volt a világkiállításoknak, addig egyetlen egy sem keltett akkora szenzációt, mint éppen a párizsi. És ez volt az első olyan kiállítás, amelynek kézzelfogható emléke máig fennmaradt az Eiffel-, torony formájában. Már évtizedek óta foglalkoztatta abban az időben az angol és amerikai tervezőket az ezer láb (= 333 méter) magas torony építésének a gondolata, amikor Gustave Eiffel, a világhírű francia mérnök, számos európai híd, viadukt, vasszerkezetes épület (közte a Budapesti Nyugati pályaudvar, az állatkerti pálmaház) tervezője benyújtotta javaslatát a francia kormányhoz a kiállítás területén emelendő 300 méter magas vasszerkezetű torony építésére. Eiffel ekkor 54 éves volt. A kereskedelmi miniszter számos ellenvetés ellenére megbízta a mérnököt a tervek elkészítésén kívül a torony építésének a kivite-. lezésével is. 1887 januárjában kezdett hozzá Eiffel a résztervek készítéséhez. A torony elemeiről 5300 részrajz készült, 15 000 alkatrészt gyártottak az összeszerelés előtt. Még ugyanabban az évben megkezdték az alapozást. A négy pillérláb egymástól való tengelytávolsága 100- 100 méter. Két láb közötti ív fesztávol- sága 80 méter, magassága 50 méter; ebben a magasságban találkoznak a pillérek ivei. 1888 márciusára elkészült az első szint 58 méter magasban, augusztusban készen állt 116 méter magasan a második szint. Inneü kezdve a négy pillér két pillérben folytatódik, s a föld színén vaskosan terpeszkedő torony a magasban nyúlánkká és köny- nyeddé válik. 1889 februáijára elkészült a 276 méter magas harmadik szint, ennek üvegezett erkélyeiről 120 kilométeres körzetben szabad szemmel látható Párizs környéke. A harmadik szintről indul ki az úgynevezett campanile, amelynek 300,5 méter magas tetején helyezték el a kiállítás területét bevilágító fényszórót. Eiffel toronytervét még elfogadása után is támadták; sokan műszaki, de még többen esztétikai szempontból. Nem volt kevés azok száma sem, akik kidobott, soha vissza nem térülő pénz- pocsékolásnak nyilvánították azt a 6 millió aranyfrankot, amennyibe az építés került. Eiffel megvédte tervét. Rámutatott, hogy nitics igazuk azoknak, akik a hagyományos tégla- és betonépítést követelték. Ha a kiállítás után úgy látja a város, hogy eltávolítja a tornyot, az acélszerkezetnek bárhol a környéken való összeállítása a szétszedéssel és szállítással együtt nem kerül többe 700 000 aranyfranknál. A költségek pedig — mondta — hamarabb megtérülnek, mint sokán gondolnák. Arra azonban ő maga sem számított, hogy már a kiállítás alatt 28 millió látogatót fog vonzani a torony, úgyhogy a teljes építési költsége egy év alatt visszatérült! Ami pedig az esztétikai szempont miatt aggályosko- dókat illeti, az Eiffel-torony hamarosan nemcsak a kiállítás, hanem egész Párizs jelképévé vált (hasonlóan, mint annyi év után Brüsszelben az Atomium). Merész vonalával az ég felé törve máig hirdeti tervezőjének és alkotójának a dicsőségét. De jó lenne a Bécs—Budapest világkiállításra is valami hasonlóan jó ötlet! H.J. 8 8 « 5 5 8 « S 8 5 5 8 5 8 5 5 » § g I I § § 8 8 A ROMANTIKA NYELVSTÚDIÓ távoktató angolnyelv-tanfolyamot indít a várositévé-hálózaton. A tanfolyam délutánonként, hetente 2x -2 órás lesz, 1989. szeptember 4.—1990 májusáig. Összesen 128 órában. Oxfordi könyv, kazetta, video. Akik április 10-éig jelentkeznek, részt vehetnek eredeti tananyaggal ellátott kurzusainkon. Beiratkozás a tandíj befizetésével, összesen 4875,— Ft, tananyaggal együtt II! 1116 Budapest, Latinka S. u. 76—80., III. em. 38. Telefon: 626-848. Tananyagot augusztusban küldjük! VELED VAGYUNK, HA VELÜNK VAGY! 674 8 5 5 8 5 5 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 g 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 .8
