Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-03 / 53. szám

1989. március 3. • PETŐFI NÉPE • 3 HOGY LÁTJÁK A KÖJÁLNÁL? Jó víz kell! Dunavecsei panaszok nyomában Február 17-én jelent meg írásunk a Felső-Kiskun­ság és a Duna mellék ivóvízgondjairól „Elszivárogtak a forintok” címmel. A cikkhez kapcsolódóan számos levelet kaptunk. A. vélemények alapján hosszú listát állíthatnánk össze: milyen kellemetlen hatásai vannak a „vecsei ásványvíznek”. Jó néhány olvasónk hangsú­lyozta: tiltakozik a „... ha lesz pénz” elemekkel szer­kesztett mondatok ellen. A környék vízgondjainak megoldását nem lehet halogatni tovább. Igenis, már jövőre végezni kell a munkákkal... Dr. Ambrus Lászlótól, a Magyar Demokrata Fó­rum dunavecsei csoportja vezetőjétől is kaptunk egy petíciót: „Az emberek elvesztették a bizalmukat! — írja — A .hivatalos szervek’ a nyíltságot azonosítják a pánik­keltéssel. Hosszabb idő óta ugyanis nem tájékoztatták az itt élőket, hogy a Köjál megvonta az .ivóvíz’ minő­sítést a helyi szivattyútelep üledékes, zavaros, bűzös termékétől. .Független’ méréseket és a tömegek érde­keit védő társadalmi ellenőrzést követelünk.” Mint a „fekete doboz99 A panaszos levelekkel fölkerestem a Bács-Kiskun Megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás igaz­gatóságát. Dr. Tempfli Ágnes igazgató főorvos, dr. Sztakó Ágnes megbízott osztályvezető, valamint dr. Egertz Péter laboratóriumvezető sietett segítségemre... — Talán nem tartozik konkrétan a témához — mondta az igazgató főorvos —de szeretném az alkal­mat megragadni, hogy szóljak a közegészségügy ag­gasztó gondjairól. Szocializmus- és emberellenesenek találjuk, hogy a betegségek megelőzésére, a védeke­zésre és a szükséges tömegvizsgálatok, elemzések el­végzésére Magyarországon csak a maradékelv alapján jut „pénzecske”. Egy fokozottan veszélyeztetett nép —mint a miénk—esetében még gazdasági szempont­ból is indokolt lenne a szükséges szűrések, vizsgálatok szervezésére adott, a mainál jelentősebb támogatás. Az pedig már a fiskális politika cinizmusa, hogy intéz­ményeinkre a piacgazdaság szempontjait kényszeríti. Vagyis hogy az állomások tartsák el önmagukat. Sza­bályzat, előírás van millió. Akár az egész gazdaságot leállíthatnánk, de ezen a területen bizony látszattevé­kenységként minősíthetem munkánkat. Bizonyára jó néhány harmadik világbeli állam túltesz rajtunk, pél- tdjyM A,s(a(j^)jkák valós értékeit tekintve ... — Mit ért ezen konkrétan? — A vízzel kapcsolatosan például: az esetleges ár­talmas hatásokról adatok híján mi képtelenek va­gyunk pontos képet alkotni. Dunavecsén például a megengedettnél magasabb a nátrium-klorid-, vagyis a konyhasó-tartalma a víznek. Ez káros lehet az ér­rendszeri megbetegedésekben szenvedőkre. Mérni kellene tehát — a morbiditás és a mortalitás adatai szerint —, milyen szerepe van a hagyományos, ma­gyaros étrendnek s milyen a víznek. Alapos vizsgála-. tok nélkül egy-egy problémás körzet olyan számunk­ra, mint egy „fekete doboz” megfelelő lejátszó, dekó­doló készülék nélkül... „Nem alszom nyugodtan!" — A dunavecsei vizet vizsgálják egyáltalán? — Természetesen. — Veszi át a szót dr. Sztakó Ágnes, aki érkezésemre az elmúlt húsz esztendő Du- navecsére vonatkozó adatlapjait is kikereste. — Ne­gyedévenként vesz mintát a körzetfelelős, amit mi, itt a laboratóriumunkban elemzünk. A magyar szabvány igényes, világviszonylatban is megállja a helyét. A mérésnél legnagyobb fokú egzaktságra törekszünk. Úgy is fogalmazhatnék: nem a magunk véleményét írjuk le, hanem azt is, amit a szabványkönyv bizonyos adatok mellé írat. Hosszú idő óta vizsgálom Bács- Kiskun megye ivóvízkútjait. Meg kell vallanom: nem alszom nyugodtan. Sok még a talajvizes kutunk. Apostagon és Dunavecsén is üzemelnek ilyenek. Gon­dunk van az arzénnal is, a vasról nem is szólva. Le van rongyolódva infrastruktúránk. Gyors változásokra, felelős döntésekre lenne szükségünk ... — A mérések szerint: mi a baj a dunavecsei vízzel? — kérdeztem a laboratórium vezetőjétől. — Magas az ammónium-nitrát-, a nátrium-klorid- és a vastartalma. Korábban észleltünk bakteriális szennyezettséget, de elrendeltük a klórozást. A vecsei víz — hogy szakmai kifejezéssel éljek — közvetlenül nem egészségkárosító ... Ivóvízként nem! — Értsem úgy: nem teszik ki a „piros cédulát” a közkutakra. De talán igényesebbek is lehetnénk az elfogyasztandó itallal. (Egyik vecsei olvasónk — mint írta — a lovával tesztelteti a csapvizet; issza vagy nem issza. A ló tiszta, igényes állat.) — Kétszáz kilométerre nyugatra, Ausztriában már biztosan lezárták volna a település kútjait ilyen „ered­ményekkel”. Furcsa, hogy egy talaj vizes kútnál — mint a két dvíhavecsei — a szükséges, úgynevezett külső, százméteres védőövezetet sem adott. Úgy tud­juk, egy gyár épült oda. Nem véletlen, hogy mi az utóbbi időben már azt irjúk a minősítőlapokra: „ivó­vízként nem fogadható el...” — A lakosság tehát értékcsökkent áruért fizet ivóvíz­díjat. Kinek küldik meg Önök a szakvéleményt?-— A vízműnek és az országos, valamint a körzeti közegészségügyi szerveknek. De legjobb lenne minden mérési eredményt az újságban közölni. Sajnos, nincs pénzünk! Arra sincs, hogy veszélyeztetett körzetekben gyakrabban vegyünk mintát. A gyakorlat ugyanis az: háromhavonként, 10—11 óra felé megérkezik az előre bejelentkezett munkatársunk a vízműhöz, hogy min­tát vegyen. Vecsének van három működő kútja. Ki tudja, hogy például a Il-es vagy a III-as forrás (a húszméteresek) — amelyek esetleg csak csúcsidőben üzemelnek, mondjuk, reggel hattól nyolcig, vagy este héttől kilencig — milyen vizet adnak. Ne legyen félre­értés: nem azt állítom, hogy máskor méreg kerül a csapokba, de jó lenne azt pontosan tudni, hogy mi. Hiszem, hogy a legnagyobb érték az ember. Tehát ártalmas lehet a vizsgálatokkal spórolni. Kontroll — lehet — Ha a lakosság nem tartaná elég „függetlennek” az Önök méréseit, kihez fordulhat? Ma már számtalan laboratórium működik az országban, amely — természetesen megfelelő téríté­sért vállalkozik a kontrollvizsgálatokra. A vízügyi szervek, a kutatóintézetek, de kommunális üzemek is, kínálnak ma már ilyen szolgáltatást. „Zavaros” ügyekben mi is szoktunk kérni ellenőrzéseket... — A Petőfi Népe múlt heti cikkét egyébként mi is olvastuk — veszi át a szót ismét dr. Tempfli Ágnes —, amikor arra utalt egy kitétel, hogy a Gudmann- foki regionális üzem vizéből lehet hogy a következő évben sem kaphat Dunavecse és Apostag. Egyetér­tünk azokkal, akik azt állítják: nincs alternatíva. Akár más, fontos építkezést kell leállítani a megyében! Az ivóvíz alapvető! A törzsek, az ókori népek is legjob­ban a forrásaikra vigyáztak. Talán a szocializmusban sem lehet az ilyen ügyeket elpanamázni... Farkas P. József Várják a jelentkezőket Alakulóban a MADISZ kecskeméti szervezete Harminchárom újonnan alakult szervezetet jegyzett február 16-áig a KISZ Központi Bizottsága. A gomba mód szaporodó érdekvédelmi cso­portosulások egyike a Magyar Dolgo­zók Ifúsági Szövetsége (MADISZ) nevet viseli. Céljaikról, programjuk­ról, módszereikről Horváczy Gézával, a MADISZ kecskeméti szervezete szervezőbizottságának tagjával be­szélgettünk, aki egyébként addírozó a kecskeméti Petőfi Nyomdában. — A dolgozó fiatalok politikailag is megfelelő szerepet kell hogy kapja­nak az újjáalakuló ifjúsági szövet­ségben, amihez egy önálló szervezet­re van szükség. A január 29-én Sió­fokon megalakult Magyar Dolgozók Ifjúsági Szervezetéhez kapcsolódva hívjuk most életre a MADISZ kecs­keméti szervezetét. A fiatalok érde­keit a KISZ platformját elfogadva, viszonylagos függetlenségben kíván­juk képviselni. — Mit jelent a viszonylagos füg­getlenség? — Stratégiai szövetségben szeret­nénk dolgozni azzal az MSZMP-vel, amely a demokratikus megújulás je­gyében nyíltan politizál, és határo­zott, velünk egyeztetett ifjúságpoliti­kai programot képvisel. Valamennyi haladó szervezetnek—mely Kecske­mét dolgozó fiatalságának érdeké­ben működik — munkakapcsolatot ajánlunk. — Milyen struktúrában képzelik el a munkát? — A városi KISZ-bizottságot tel­jesen új alapokra helyeznénk.. Ne akatjon mindenkit képviselni, in­kább a rétegszervezetek egységfront­ja legyen. Az érdekegyeztető tanács fogná össze a városi szálakat, mely­ben képviseltetné magát valamennyi rétegszervezet. — Van-e határozott politikai cél­juk? — A fiatalok érdekében az ifjúság politikai szerepének, súlyának növe­lése. — Mindezt milyen módszerekkel szeretnék elérni? — Mindenekelőtt közvetlenül a KISZ KB-hoz kívánunk tartozni Ezáltal egyszerűbbé, gyorsabbá vál­na az információ áramoltatása, a pénzeszközök elosztása, a gazdasági önállóság. Szeretnénk egy úgyneve­zett városi vállalkozási irodát létre­hozni, melynek segítségével a réteg- szervezetek saját pénzeszközökhöz juthatnának. Tevékenységünk ezen­túl kiterjedne a szabad idő kulturált eltöltésének megszervezésére, a szo­ciálpolitikára is. — A „dolgozó fiatalok" kategória meglehetősen tág. Kiket várnak való­jában a szervezetbe? Mindenkit, aki azonosulni tud programunkkal. A kettős, illetve többes tagság lehetőségét sem zárjuk ki. Ez idáig körülbelül négyszáz- hatszáz fő csatlakozott hozzánk, de továbbra is vátjuk az érdeklődőket. G. T. T. Sg?v :• * >- Wm: yg* Medencés kikötő Szegeden Szeged déli határában többévi munkával tiszai medencés kikötőt építettek, amelyet 40 méter széles csatorna köt össze a folyóval. Az új létesítmény már üzemel: a 460 méter hosszú és 130 méter széles medencében „teleltették” az uszá­lyokat, a fürdő- és csónakházakat. A szükséges felújítási munkákat is itt végzik el, hogy április végéig megszépülve kerülhessenek vissza a csónakházak a folyó szegedi partszakaszára. A tervek szerint a medencés ki­kötőnél megteremtik a vízi szállítás ki- és berakodási feltételeit is. ipllliiip NAPKÖZBEN Az útkeresés konferenciája „Olyan ez a konferencia, mint egy országos zárszámadó küldöttközgyű­lés” — hallottuk szombaton Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztertől. S a felszólalók ténysora­koztató, helyzetismertető és -eleipző mondatai, valamint a konferencia han­gulata valóban ilyen érzeteket keltett. A teremben megállt a levegő, amikor Király Lászlóné, a Lakiteleki Szikra Tsz főkönyvelője padlássöprőnek ne­vezte a mostani elvonási rendszert, s akkor is, amikor Szatmári Ferenc, a Tassi Dózsa Tsz elnöke azt állította: „kuláklistán vannak a nagyüzemek”, utalva arra, hogy mindenükből kifor­gatja őket a közgazdasági megfontolt­ságának éppen nem nevezhető szabá­lyozórendszer, és uzsorakamatra kap­nak hitelt — ha kapnak. Kínjaikat, gyötrelmeiket sorolták a szövetkezeti vezetők, dr. Deák Géza, a Földesi Rákóczi Tsz elnöke az orszá­gos gyűlés agrárszektor csoportjának nevében is megjegyezte: „sanyarú hely­zetünk fölpanaszolásávál a kormány­nál nemigen érhetünk célt”, majd kifej­tette, hogy bátor, de felelősségteljes cselekvésekre, az érdekeik , egységes képviselésére van szükség. Mennyire rossz helyzetű ma a ma­gyar mezőgazdaság? Az elmúlt év ered­ményeinek tükrében ezt a miniszter ele­mezte. Nem mulasztotta el megemlíte­ni, hogy tudja, sokan bírálják azért, mert eredményes évről szólt és szól, de a tényszámok bizonyítják, hogy a nem­zetgazdasági ágak közül csak az agrár­ágazat volt képes 5 százalékkal növelni termelését, jelentős mértékben az ex­portját, a költségvetési kapcsolata po­zitív szaldójú, átlagosan 11,5 százalék­kal nőtt a nettó kereset stb. Vagyis a teljesítményeket el kell ismerni, nem a kormányzat dicséretére, hanem az ága­zatot biráló, a mezőgazdasági terme­lést, a magyar parasztság munkáját meg nem becsülök miatt. Ezzel együtt nagyok a bajok az ágazatban, főként ami a kilátásokat illeti. De igy is csak 800 millió forint az összes veszteség száz mezőgazdasági üzemnél, amikor is egy-egy ipari vállalatnál milliárdos a hiány. „A sajtóban, rádióban, televízióban folyik a kiábrándítás a magyar társada­lomból. Meg tudunk mi szabadulni a múlt hibáitól anélkül is, hogy nem vesz- szük semmibe értékeinket.” — szögezte le a miniszter, amit egyetértő tapssal fo­gadott a publikum. Mint ahogyan ab­ban sincs kételkednivaló, amit ugyan­csak a miniszter mondott: „a pártnak az agrárpolitikája miatt nem kell a vádlot­tak padjára ülnie”. Sokan nem tudják, hogy az 1956 utáni új agrárpolitikát ugyancsak értetlenkedve és kétkedve fogadták itthon és külföldön is, a szoci­alista országokban is. S napjainkban is következnek még hasonlóan nagy változások. A Köz­ponti Bizottság ülésén és a konferenci­án is kifejtette Váncsa Jenő azt a szán­dékot, hogy az állam a földeket a hasz­nálók tulajdonába adja, s azt is, hogy semmiféle korlátot nem írnak elő a föld értékesítésével kapcsolatban. Na végre, ezt akartuk — mondanák többen. Ak­kor minek ide kérdőjeleket tenni? Mert szétfaragni a gazdaságokat úgy, hogy a magántulajdonba kerülő földeken, (vagy csak egy részén) nem folyna ma­gas szintű árutermelés, legalább olyan súlyos hiba lenne, mint a mai ülalmak- kal körülbástyázott földforgalmazás. A szünetben szóvá tettem a miniszter­nek aggodalmamat, aki önkritikusan válaszolt: „Bizony kifelejtettem, hogy van egy korlát. Mi úgy gondoltuk — s a törvényjavaslatot is igy teijesztjük a parlament elé —, hogy csak azok vásá­rolhatnak földet, akik saját maguk meg is művelik.” Vagyis ténylegesen oda érkezünk még az idén, amit eddig csak elvekben fogalmaztak: azé a föld, aki megműve­li. Sőt! Azé legyen a föld vagy a használati jog—, aki a leghatékonyab­ban, a legnagyobb jövedelmezőséggel műveli meg. Eredeti elhatározásként az érdek- képviselet megújításával foglalkozó konferenciát hívott össze a TOT. Erről beszélni azonban aligha lehet a gazdál­kodás, a társadalmi-politikai helyzet elemzése nélkül. Ezeknek az összete­vőknek, az apróbb és nagy dolgoknak a feltárása, az „itt és most” rögzítése, az előttünk belátható úton a sziklák­nak és a göröngyöknek az eltávolítása együttes feladat, tehát az érdekképvise­leté is. A bajok és lehetőségek pontos isme­retében képzelhető el egy — a mainál hatékonyabb — szakmai, termelési és üzleti, valamint erkölcsi, a gazdálko­dás, a falu fejlődését, a parasztság élet­színvonalának javítását segítő és szol­gáló érdekképviselet. Ezután erre van szükség akkor is, ha több (szakmai) részegységből tevődik majd össze, ha agrárgazdasági kamara szerveződik. Ilyen szempontból a konferencia az út­keresésjegyében zajlott, s a szövetkeze­tek jeles képviselői egy évet adtak ma­guknak ahhoz, hogy a most elvetett magból egészséges termést érleljenek. Csabai István / Tapaszt rái Pénz csak az elvégzett munkáért, szolgáltatásért vagy az árával megegyező áruért jár(na). A valóságban azonban nincs mindig igy. Előfordul, hogy a vevő csak fizet... csak fizet... és csóválja a fejét, hogy már megint mennyi pénz elfolyt a zsebéből! Barna, lakkozott hintaszék, a bal oldalán félig beragasztott karfával? Szinte föl sem tűnik, amikor az ennél jóval drágább bútorok közt is találni hibásat. Azt, hogy milyen gyenge anyagból készült haris­nyanadrágok is vannak, a nők évről évre növekvő kiadásai is tanúsíthatják. A ráfizetések mellett ezért jó hallani, ha néha az ablakon kidobott pénz visszajön ... Kétszer írt a városi tanács elnö­kének, egyszer a Petőfi Népé­nek, míg — közben eltelt a tél a minap olvasónk ezzel a hírrel fogadott a lakásán: Csak jó, hogy nem hagy­tam magam becsapni! Az* előbb hozott a postás a Filantróptól 430 forintot! Bolti vásárláskor is megjár­hatja az ember — erről számolt be a múlt héten egy másik olva­sónk. Még a múlt évben Hé- lia—D krémet vett a kecskemé­ti Akadémia körúti ABC aján­dékosztályán. Az eladó 21 fo­rinttal többet számolt az áruért, > mint amennyi az ára máshol. A vásárló asszony akkor sietett, nem ért rá vitába szállni a ki­szolgálóval, bár azt,megjegyez­te neki: téved, ha azt gondolja, hogy a Hélia—D-t ennyivel többért szabad értékesíteni. , Február 10-én váratlan do­log történt. Az eladó megismer­te a vevőt — emlékezett rá, . hogy ő vette meg 21 forinttal magasabb áron a krémet —, s vagy tízszer elnézést kérve, kár­talanította. Egy, sebkötözésre való, ragtapaszt nyújtott át, aminek az ára megegyezik a 21 forinttal. A vevő, csodálkozásában, alig bírta kipréselni tpagából: — Kö-szö-nöm! Tapaszt rá! Ha ugyan már nincs otthon egy másik! (kohl) ' Bányai Imre hetényegyházi nyugdíjas postatisztviselő már keresztet vetett arra a 430 fo­rintra, amelyet korábban a Fi­lantróp Környezetvédelmi és Tüzeléstechnikai Vállalat jog­talanul vett át tőle. Olvasónk, lévén egy szenny­vízgödre háza udvarán, az emlí­tett szolgáltatótól kért — elő­ször — szippantást. Rövid idő múltán becsapottnak érezte magát, mert minTösszehasonlí- totta: a Filantróp, majd ez után az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat nem azonos mértékben számította fel a szip­pantás díját. Az előbbi 6, míg az utóbbi 2 köbméteres gödröt vett alapul. A különbözet meg­mutatkozott abban is, hogy amikor Bányai Imre 210 forin­tot — amennyit azelőtt, alkal­manként a Filantróp kért —f akart fizetni a vízmű vállalat sofőrjének, az 80 forintot visz- szaadott: — Köszönöm, csak 130 forint jár! Panaszosunk hónapokon át kereste az igazát, hogy a Filant­róptól a 6 és a 2 köbméter kü­lönbözeiéért visszakapja az őt jogosan megillető pénzt. A Czollner téri vállalattól egy ízben kint járt nála egy ember, aki gyümölcsfavesszővel pró­bálta kideríteni: mekkora a de­rítő. A felmérés nyomán semmi sem történt. Ám Bányai Imre nem hagyta annyiban a dolgot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents