Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-22 / 69. szám

1989. március 22. • PETŐFI NÉPE • 5 FOGYASZTÓI ÉRDEKVÉDELEM A SZOVJETUNIÓBAN A vásárlónak mindig igaza van? • A ■ karika­túra szövege: ,A vásárlónak mindig igaza van... (rész- kovrajza a Li- tyeraturnaja Gazetából) noKynflTEjib BCEran tipab~! (lOKSnATEAb BCErjjn flPHB.. noKynnTEJib BCErftn iipab.. nOKynRTEAb BCErftR flPRB... m w Válságban a gépipar? Kaunasz litván város élelmiszerüzle­teinek bejáratánál két hétig függött egy-egy házilagos készítésű plakát, amelyek a város lakosságát arra szólí­tották, hogy ne vásároljanak tejet és tejterméket. Bár a felhívás nem talált teljes visszhangra, azért mégis csak meghozta gyümölcsét, hiszen az illeté­kesek végül is alaposan megvizsgálták a kritizált termékek minőségét. Nem is eredménytelenül. Azonnal leállították a tejfelvásárlást több olyan gazdaság­ból, ahol súlyosan megsértették az egészségügyi előírásokat. Az érintettek kénytelenek voltak elkönyvelni az anyagi veszteséget, a városba pedig ezentúl csak garancialevéllel együtt szállíthatnak tejet és tejtermékeket a környékbeli üzemek. Az említett esetben tehát győzedel­meskedett a fogyasztók érdeke, ám ho­gyan áll a helyzet az egész szovjet pia­con? Sok örömre nemigen lehet okuk a szovjet vásárlóknak, ezt bizonyítja az is, hogy már most negyvennél több vá­rosban alakultak meg a fogyasztók ér­dekvédelmi egyesületének helyi cso­portjai. A kormányzat is lépett, amikor a közelmúltban vitára bocsátotta a „termékminőségről és a fogyasztók vé­delméről” szóló törvénytervezetet. En­nek első fejezete rögtön alapelvként rögzíti, hogy a fogyasztók érdekvédel­me elsődleges, ezért jogaikat meg kell erősíteni. Az elképzelések szerint az új törvény majd lehetőséget nyújt az ér­dekvédelmi szervezeteknek, egyesülé­seknek, hogy jogi keresetet indítsanak a selejtgyártókkal szemben. Tervezik különböző sajtótermékek megjelente­tését is, amelyekben a fogyasztók infor­mációkat-olvashatnak: kinek a termé­két érdemes megvásárolni, kiét pedig a legjobb jó messzire elkerülni. Jogos a kérdés, mi indokolja, hogy külön törvény is szülessen ez ügyben? Nos bárki, alá valamilyen módon jára­tos a kérdésben, tanúsíthatja, hogy az üzletekben semmit sem lehet találni, an­nak ellenére, hogy a tartós fogyasztási cikkek termelése az utóbbi három évben 30 milliárd rubellel nőtt a Szovjet­unióban. Számos termékből nem gyár­tanak eleget, jó néhány cikket egyálta­lán nem bocsát ki a hazai ipar. Ahhoz, hogy a fejlett ipari országok mennyiségi színvonalát el lehessen érni, színes tele­vízióból, hűtőgépből kétszer, a gép­kocsiból négyszer annyit kellene gyárta­ni, nem is beszélve a videomagnetofon- ról és a számítógépekről. Hosszan lehetne beszélni a selejtről. Ha másban nem is, az egy főre jutó javítások számában a Szovjetunió már messze megelőzte a nyugati országokat; úgy tűnik egyes gyárakat jobb lenne egyszerűen bezárni és csak fizetni a munkabért, mert még így is több nyers­anyagot és energiát lehetne megtakarí­tani, mint amit a javításokra fordíta­nak. Azzal természetesen Moszkvában, Leningrádban, Minszkben, Vilniusz- ban és mindenütt tisztában vannak á fo­gyasztói érdekvédelem élharcosai, hogy igazi eredményeket csak telített piac esetén érhetnek el. Erről pedig egyelőre sajnos még szó sincs, a monopolhelyzet­ben lévő nagyvállalatok, hatóságok és minisztériumok diktálják a feltételeket. Ennek ellenére azonban'sokak úgy vé­lik, az igazi árupiac megteremtéséig is van létjogosultsága a fogyasztói érdek- védelmet szolgáló törvénynek. —dl— A gépipar éveken keresztül amolyan primus inter pares, azaz első az egyenlők között po­zíciót foglalt el a gazdaságpoliti­kai közfelfogásban. Ennek az volt az alapja, hogy az ágazat a műszaki-technikai haladás hor­dozója, ez állítja elő a különböző termelőeszközöket, a kitermelés, a feldolgozás és a késztermék- gyártás termelőberendezéseit. A gépipar iparon és népgazdasá­gon belüli szerepének további meghatározója: ez az iparág rég­től fogva aktív résztvevője a nemzetközi munkamegosztás­nak, a nemzetközi árucsere­forgalomnak. A fejlődés lejtmenete Nem véletlen, hogy a gépipar nálunk is hosszú ideig a termelé­sét, értékesítését és exportját leg­dinamikusabban bővítő ipar­ágnak bizonyult. A töretlen fej­lődés időszaka azonban az el­múlt évtizeddel lezárult: 197lS 1975 között még csaknem 8 szá­zalékos volt a termelés évi átla­gos növekedési üteme, J976— 1980 időszakában már csak évi 3,2 százalék s ehhez hasonló mértékű 1981—1985 időszaká­ban. Az 1984—1988-as évek kö­zött 2 százalék alatt volt a növe­kedési ütem. A gépipar fejlődésének a lejt- menetében számos — korábban mindenfajta megbecsüléssel, ki­tüntetéssel övezett — nagyválla­lat gazdasági-pénzügyi alapjai rendültek meg, a vállalati va­gyon értékét felülmúló eladóso­dás, a szanálás és a csőd mind gyakoribb jelzései, jelenségei let­tek a gépipar nyolcvanas évti- zedbeni helyzetének, amely egy­aránt minősíthető folyamatosan súlyosbodónak-^ <de- akár válsá­gosnak is. ‘°J, A gépipar problémáit, gondja­it természetesen nem a minősí­tés, a jelző kiválasztása enyhíti vagy növeli. Az alapvető kérdés ugyanis ez: milyen ok-okozati láncon jutott el egy sokáig viru­lens iparág olyan pozícióba, amelyben már a teljesítmény­szint megőrzése -S kevésbé dip­lomatikusan fogalmazva: stag­nálása — is sikernek tekintendő. Az okok számosak — címsza­vakban : az iparág műszaki-tech­nikai színvonalának drasztikus romlása, a termékek és a techno­lógiák elmaradása a nemzetközi színvonaltól, a termékszerkezet átalakításának idestova két évti­zedes késedelme. Közülük azt kívánjuk megragadni, s arra koncentrálni, amelynek szerepe döntő, s ahol a vizsgálódás, az elemzés szubjektivitása minimá­lis. Ki veszi a termékeinket? A gépipar általános -f- nem­zetközi viszonylatban is érvé­nyes IpOjellemzői között utal­tunk a nemzetközi munkameg­osztásban, árucsere-forgalom­ban való intenzív részvételére. Nos a magyar gépipar első szá­mú piaca — évtizedek óta — a külpiac. A gépipar fogyasztási, export- és beruházási célú vég­termék-kibocsátásának aránya a teljes termelésben mintegy 73-75 százalék. A végtermék-kibocsá­tás összetevőinek aránya: ex­port: 55-57 százalék, fogyasztási cikkek a belkereskedelemnek: 8- 10 százalék, beruházási javak: 5-7 százalék. A végső felhaszná­lás és értékesítés szempontjából domináló szerepe, részesedése van az exportnak; annak volu­mene, értéke mintegy négyszere­se a fogyasztásicikk-kereskede- lem és a hazai beruházások szá­mára eladott, értékesített ter­mékmennyiségnek és értéknek. A gépipari kivitel —g 70-76 százaléka — rubelért a KGST- országokban, 24,8 százaléka pe­dig konvertibilis devizákért jó­részt a fejlődő országokban érté­kesül. A magyar gépipar terme­lésének a KGST-országokhoz — s azon belül mindenekelőtt a Szovjetunióhoz — való kötődé­sének, bár mondhatnánk úgy is: függőségének voltak, vannak bi­zonyos előnyei, de hátrányát is.- Az előnyök parciális jellegűek: az exportáló gépipari vállalato­kat a KGST-partnerek nem állí­tották magas követelmények elé, középtávon — egy-egy ötéves tervidőszakban -p előre megha­tározott és fix piacokkal rendel­keztek a magyar vállalatok. Ezek a vállalati szinten konkreti­zálódó parciális előnyök iparági és népgazdasági vetületben vi­szont egy kényelmes pozícióban kevéssé innovatív gépipart fiadz- tak, egy olyan gépipart, amely nem volt ráutalva, késztetve, hogy lépést tartson a gépipar nemzetközi tendenciáival. Pél­dául az elektronizálással, a mik­roelektronizálással, a robotizá- lással, az anyag- és energiataka­rékos technológiák alkalmazá­sával stb. Paradox módon a gépipar ha­szonélvezője volt a magyar— szovjet relációban kb. 1985-86- ig tartó cserearányromlásnak. A cserearányromlás időszaká­ban Magyarország gépipari kivi­telének felfuttatásával igyekezett ellensúlyozni azt az árvesztesé­get, amelyet az energiahordozók és anyagok árszintemelkedése okozott. Az évtized derekára azonban a cserearányromlás megállt, majd visszájára fordult. Az utóbbi években a csökkenő ener­giahordozó- és anyagárak kö­vetkeztében „leértékelődött” a Szovjetunióból származó im­port. Idén például mennyiségben 1,5 százalékkal nagyobb, érték­ben azonban 7 százalékkal ki­sebb lesz a tavalyinál. Ilyen kö­rülmények között a kiegyensú­lyozott forgalom a korábbinál kevesebb magyar szállítást igé­nyel s a csökkentés kényszere, terhe a gépipari javakra kon­centrálódik. A kivitel erőteljes növelése A gépipar termelési-értékesí­tési gondjait belgazdasági ténye­zők is növelik. A gépek, beren­dezések, közlekedési, szállítói- eszközök fizetőképes keresletét a beruházások visszafogása, a fo­gyasztási és műszaki termékek belkereskedelmi értékesítését pe­dig — eltekintve néhány keresett terméktől — a süllyedő életszín­vonal, az újabb és újabb áremel­kedések korlátozzák. Idén a fegyveres erők költségvetésének csökkentése a gépipar haditech­nikai termelését mérsékli.. Piacösszefüggésekben gondol­kodva a konvertibilis elszámolá­sú kivitel igen erőteljes növelése lehetne a kiút az évről évre sú­lyosbodó helyzetből. A KGST- igényekre létrehozott termelőka­pacitásokat, konstrukciókat azonban rövid idő alatt aligha lehet a konvertibilis elszámolású export magasabb követelménye­ihez igazítani s a fejlett ipari or­szágok piacain értékesíténi. Ép-, pen ezért nagy a valószínűsége, hogy a hazai gépipar lesz a kö­vetkező válságágazat. (MTI- Press) G. L MEZŐGAZDASÁGI KONYVHONAP KRISZTEN GYÖRGY SZŐLŐLUGAS ü i., / . Ljf^K IfesSsl 1 ■Ff- - k. • * . •. • ; TV­■MMm Évek óta a Népszava Kiadó csatlakozik a legtöbb kiad­vánnyal a Mezőgazdasági Kiadó könyvünnepéhez. Ez évben kilenc kötetük szerepel a mezőgazdasági könyvhónap jegy­zékén. A földjog kézikönyve a földtulajdonnal kapcsolatos jog­szabályok tételes szövegét, majd bővebb magyarázatát adja közre, külön is figyelmet fordítva az állampolgárokat köz­vetlenül érintő kérdésekre. Környezetünk védelmét két könyv is szolgálni szeretné: Horváth Béla az összeállítója a Környezetvédelem címmel megjelent kötetnek, mely a gazdasági vezetőknek, a környe­zetvédelem szakembereinek és a társadalmi aktivistáknak a munkáját kívánja segíteni, részletesen bemutatva a VI. öt­éves tervidőszak környezetvédelmi célkitűzéseit, a levegő-, a víz-, a zaj- és településkörnyezetünk védelmét, a hulladékok kezelését. A Zajelhárítás az ipari és mezőgazdasági üzemek­ben című kötet dr. Tóth Lajosné szerkesztésében jelent meg. Három munkavédelemmel foglalkozó kötet szerepel a Népszava-kiadványok között. Az állattenyésztés munkavé­delmi követelményei, A mezőgazdasági gépek kezelésének munkavédelmi követelményei és A növénytermesztés munka- védelmi követelményei című összeállítás. Áz utóbbiak a Mun­kavédelmi munkaköri ismeretek sorozat legfrissebb kötetei. Makay Béla—Kiss József a Népi gyógyítások Szatmárban címmel gyűjtötték csokorba a helyi gyógyítási szokásokat. Tolnai Kálmán Erdő-mező ajándékai című könyve vadon termő növényeink botanikai leírását, rajzait és belőlük ké­szíthető étkek sorát mutatja be olvasóinak. A könyvhónapi jegyzéken szerepel a Népszava kiadásá­ban megjelent Ergonómiai kislexikon is. k. m. Gazdasági hírek információk INTEGRÁL­KERESKEDELEM Kereskedelmi tevékenységét is növeli ebben az évben a Kiskunfélegyházi In­tegrál ÁFÉSZ. A helyi Vörös Csillag Tsz-szel és a Matka osztrák céggel együtt vegyesvállalattá szervezik át tol- lüzemüket, és az innét kikerülő tisztí­tott, osztályozott tollat külpiacon érté­kesítik. Exportbővítő beruházásuk a baromfifeldolgozójukban rövidesen megvalósul. Ultivac vákuumos csoma­gológépet helyeznek üzembe, és a friss darabolt libatermékeik többségét e korszerű csomagolásban exportálják. Ebből azonban szállítanak új üzletük­be is, amelyet Kecskeméten nyitnak. A Széchenyivárosban a BP-benzinkút- tal szemben kialakuló bevásárlócent­rumban, mintegy 70 négyzetméteren berendezett baromfiszaküzletükben kí­nálják majd termékeiket. MAGÁN­VÁLLALKOZÓKNAK IS A Világbank eddig 10 millió dollárt adott a magyar magánvállalkozások támogatására. A Vállalkozók Orszá­gos Szövetsége kifogásolja, hogy ellen­tétben az állammal, a magánvállalko­zóknak azonnal meg kell kezdeniük a törlesztést, a lejárat csak 2-3 esztendő, s a kamat is magasabb, mint a kor­mánynak most folyósított 140 millió dolláros fejlesztési hitel esetében. ÚJ NÖVÉNYFAJTÁK Az Országos Mezőgazdasági Fajta­minősítő Tanács javaslata alapján a MÉM „Államilag Minősített” fajtának ismerte el a következő növényeket: az őszi búzák közül a Korona, a Danka, a Martonvásári 17, és a GK. Örzse nevűeket. Ezenkívül a Kisvárdai lengő (rozs), a Plaisant (őszi árpa), a Grapis (abraktakarmány-borsó) a Junak, a Melinda és a Mara (étkezési szárazbor­só) érdemelték ki az állami minősítést. KERESKEDELMI FŐTANÁCSOSOK Március 1-jétől a kereskedelmi mi­niszter főtanácsosi címet adományo­zott a külkereskedelmi szempontból hazánk számára meghatározó helyen dolgozó kereskedelmikirendeltség­vezetőknek. Kereskedelmi főtanácsosi kinevezést kaptak: Kozma Miklós (Köln), Kovács Gyula (Bécs), Szász Iván (Brüsszel), Antalpéter Tibor (Lon­don), Heiszig József (New York) és Székely Péter (Új-Delhi). KAGE-EXPORT A Kalocsakömyéki Agráripari Egyesülés 22,7 százalékkal növelte ta­valy exportját az 1987-es értékhez ké­pest. Elsősorban fűszerpaprikát és egyéb paprikakészitményeket, vala­mint tejet adtak el külföldi partnereik­nek. Az idei terveik szerint konvertibi­lis exportjukat mintegy 10 százalékkal fokozzák. ATOMERŐMŰ-GONDOK Csehszlovák tudósok egy csoportja a múlt év végén a túlzott atomenergia­felhasználás ellen tiltakozott. A hiá­nyos biztonságot, a túl nagy építési költségeket és a nagyon hosszú — átlag 113 hónapos — építési időt kifogásol­ják. A temelini atomerőmű háromszor akkora területen 3,4-szer annyi mun­kaerőt és kétszer annyi anyagot igé­nyel, mint a nemzetközi átlag. A Prágai Tudományos Akadémia szerint Teme- lin földrengésveszélyes, a Dukovany-i és a Jaslovské Bohunice-i Atomerőmű hűtőköreiben pedig a hegesztések men­tén korróziós károkról érkeztek jelen­tések. CSÖKKENT A GABONAKÉSZLET A FAO szerint 1988-ban a világ or­szágaiban 1726 millió tonna gabonát takarítottak be, 69 millió tonnával ke­vesebbet, mint 1987-ben. A gabonatar­talékok összesen 119 millió tonnával csökkentek, s emiatt mindössze 282 millió tonna a készlet. 1989-ben a világ gabonatermésének 13 százalékkal kel­lene emelkedni ahhoz, hogy a tartalé­kok ismét eléijék a biztonságos szintet. SZÁMÍTÓGÉP A TERMELÉSBEN A Kecskemét-Szikrai Állami Gazda­ságban a szőlő- és gyümölcstermést korszerű feldolgozás után juttatják el a fogyasztókhoz. A feldolgozó-kapaci­tások hatékonyságának javítása érde­kében a gazdaság szakemberei és a SZÁMALK Vállalat szervezői közö­sen BÉTA számítógépes rendszert he­lyeztek üzembe. Ez az adatfeldolgozási rendszer a rendelésállományból kiin­dulva elkészíti a termelési terveket, megállapítja a kapacitás-és az anyag- szükségletet, ezt egybeveti a meglévő készletekkel, nyomon kíséri a teljes fo­lyamaton keresztül az anyagáramlást, és regisztrálja az anyagveszteségeket. Irányítja a készáru-kiszállítást, elkészí­ti a szállítóleveleket, és adatokat továb­bít a számlázáshoz. A rendszer IMB PC XT-, illetve AT-kompatibilis sze­mélyi számítógépre készült, többmun­kahelyes megoldással. Cs.1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents