Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

1989. február 13. • PETŐFI NÉPE • 5 CÉLSZERŰBB, KORSZERŰBB, OLCSÓBB: VÍZTORONY HELYETT TÁROZÓ A DOMBON (1.) — Hivalkodó dombra pocsé­kolják a pénzt a csatornahálózat bővítése, a rossz utak kijavítása helyett — dühöngött ismerősöm a korábban elhanyagolt, úgynevezett tartalékföldön ma­gasodó Széchenyi városi, 126 méter sugarú földkúpra mutatva. — Megírhatnák, hogy a Benkó-domb hány millió forinttal apasztotta a város pénztárcáját. Értettem a föiszólítást. Körültekintően kerestem elkótyavetyélt mil­liókat. Nem találtam egy fillér kidobott pénzt sem. A szabadidőpark csak ráadás így épült a tározó. (Méhesi Éva felvételei) I PS*­mmmm- : HIMwP' ifW, ■fralmHB ■Mi A domb: mellék- termék Helyi és fővá­rosi szakemberek hivatalos vélemé­nye szerint egy halaszthatatlan műszaki feladat újszerű megoldá­sával, a záportá- rozó tavakkal már eddig is tekintélyes összeget spó­rolt meg a város. A 60-70 méter magas domb pedig gyakorlatilag ingyen készült. A csapa­dékvíz gyűjtésére készült mesterséges tó mellékterméke ugyanis. A különben a városi tanács végrehajtó bizottsága által jóváhagyott terv szerint épült földdepónak köszönhető, hogy a kiter­melt földet szállító billenőszekrényes' teherautók a lehető legolcsóbban és leggyorsabban megszabadulhattak ter­hűktől. A kételkedők számoljanak: mennyivel több üzemanyag fogyott volna a mintegy 190-200 ezer kocsifor­duló során, ha távolabb terítenek szét több mint egymillió köbméter földet? Mondhatná valaki, hogy haszonta­lan, nélkülözhető létesítmény olcsó ki­vitelezése is pazarlás. Megspórolhatták volna a tóra - mint vízműre — költött 105 rpilliót, ha a Széchenyivárosban és környékén fel­gyülemlő cspadékvizet az érvényes, kö­telező előírások szerint méretezett — 3 méter átmérőjű — csatornán távolítják el a lakó- és az ipari körzetekből. Pocsékoljuk el vizünket? Távlati-fejlesztési tervének-első ki­dolgozásakor jobb híján a tanács progJ ramozta majdani megépítését. Csak a kivitelezéséhez'szükséges jó­val több mint 300 millió forint előterem­tése látszott mind reménytelenebbnek. Legalább ennyibe került volna az előző ötéves tervben a település északnyugati részén esetenként fölhalmozódó sok ezer köbméter víz gravitációs elvezetése a délkeleti vízgyűjtőhöz. Tekintsünk el — eltekinthetünk? — a másodpercenként 6,3 köbméter át­eresztőképességű csatorna építésénél elkerülhetetlen millió kellemetlenség­től, utcáink feldúlásáról, a közlekedési zavaroktól és többletköltségektől, de arról már semmiképpen sem hallgatha­tunk, hogy a Csukás-ér csak drága bő­vítéssel tudná befogadni az alkalman­ként bőséges újabb vízhozamot. (Miért is eresztenénk — pocsékolnánk — a drága vizet a Tiszába?) Mind fenyegetőbbé vált a belvízve­szély. Napról napra növekedett a beto­nozott utak,, járdák száma, újabb és újabb házak tetőzetéről keresett utat az égi áldás, a megolvadt hóié. Még akkor sem tudtak volna újabb százmilliókat elővarázsolni a város apadó bugyellárisából, ha tudván tud­ják, hogy előbb-utóbb úgy jár Kecske­I f^Rji 1 «§§111 mm H anil ■Ki mét, mint 1963-ban: számos ház dőlt össze a belvíz miatt, pincék százait árasztotta el a víz. Honnan vettek volna ennyi pénzt, amikor a víznyerő helyek tervezett bőví­tésére is kevesebb jutott a feltétlenül 'szükségesnél? Öt év alatt csupán 253 millió forintot költhettek a fontosnak minősített közműves vízellátás, csator­na- és szennyvízhálózat fejlesztésére, mint ez a városi tanács tervósztályának 1980 augusztusában kiadott tájékozta­tójából tudható. Még kedvezőtlenebb helyzetről kellett -volna beszámolniok, ha nem segített volna „a vízmű vállalat jelentős költségmegtakarítása, anyagi hozzájárulása". Egy amilyen egyszerű, olyan nagy­szerű gondolat segített. — Mi lenne, ha az új egészségügyi központ, a Széchenyiváros és a terve­zett kiállítási terület között a műkert­városihoz hasonló záportározót építe­nénk? — tette föl önmagának és mun­katársainak a kérdést az Eszak-Bács- Kiskun Megyei Vizmű Vállalat igazga­tója. Az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy csak urbanisztikai szempontból elfogadható megoldás jöhet szóba bel­területen. Terméskő helyett beton Mértek, szoroztak, osztottak. Már- már föladták, mert ez a nyilvánvalóan olcsóbb megoldás is sokba került volna hagyományos beruházási módszerek­kel. Számba vették, hogy a saját terve­zésen és kivitelezésen kívül mivel csök­kenthetik az önköltséget. Döntöttek. Vállalták az új kórházhoz szükséges ŰJ VEGYES VÁLLALAT A MEGYÉBEN Paradicsomi termék A tagok cégbejegyzésre várnak területfeltöltést, -rendezést, mert így más fizeti a „gödör” nagyobbitását, kétszeresen hasznosulnak a felhasznált forintok. Számukra éppen a legjobb­kor kerestek kivitelezőt a régi hadire­pülőtér kifutópályáinak eltávolításá­ra... Nem kellett távoli kőbányákból drágán ide szállítani a tó partjainak megerősítéséhez szükséges több száz yagon követ, kitűnően megfelelt a ka­tonai bázison felszedett beton. A hozzávetőlegesen százmillióra be­csült költségeknek a negyedé:t„.Vjállalta a megyei és a városi-tanács. A szűkén vett vállalati érdekeken felülemelkedve a vizmű vállalat saját, nem alaptevé­kenységből képződött fejlesztési alapjá­ból mintegy 75 millió forintot költött a földmunkákra, a záportározó rendelte­tésszerű működtetéséhez elengedhetet­len berendezésekre. Határidő előtt Mintegy 40 ezer köbméter szemét elszállításával kezdték meg a nem min­dennapi műszaki, létesítmény felépíté­sét 1976-ban, miután több lakossági fórumon is ismertette az új terveket Benkó Zoltán igazgató. Napról napra nőtt a gödör, magaso­dott a földkúp. A tervezettnél előbb, 1984 októberében elkészült a tározó első üteme. Tavalyelőtt megnyithatták az új szabadidőparkot. A kákán is csomót keresők ismét összetévesztették az ésszerűt, az igé­nyest a haszontalan luxussal és fölösle­ges költekezésről suttogtak, a Víziváros új épületei, fölfelé kapaszkodó fasorai láttán. Miben tévedtek, erről írok következő számunkban. Heltai Nándor Hogyan is jön létre egy vegyes válla­lat? Találkozik két — esetleg több — üzletember, vállalkozó, vállalatvezető valahol Európában vagy Európán kí­vül, érdeklődnek egymás vállalatának tevékenysége felől, és úgy találják, hogy belekezdhetnének valamibe együtt. Tárgyalnak, szándéknyilatko­zatot írnak alá. Újra tárgyalnak, egy­szer, kétszer, talán még többször, végül minden érdekelt fél kézjegyével látja el f a legfontosabb papirost: a szerződést. Ezzel kész, indulhat az új vállalat. Illetve dehogyis van kész. Nálunk legalábbis nem. Esetünkben a találko­zás Európában történt, annak is a kö­zepe táján, egész pontosan Magyaror­szágon. Az új vállalat is itt működik j- majd, ha az utolsó aláírás is rákerül a legfontosabb papírra: az engedélyre. Ez majdan a cégbejegyzés formáját öl­ti, ugyanis már csak ez van hátra. De amíg nincs, addig a szerződésben létező vállalat tulajdonképpen nem létezik. Horribilis péhzek A kft., amelyről szó van, a Hungital nevet viseli. Három cég alapította: az Agrifin S.P.A. nevű olasz részvénytár­saság, az Univer ÁFÉSZ és a Kecske­mét—Szikrai Állami Gazdaság. A vál­lalat mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek termelésére, termeltetésére, feldolgozására és értékesítésére alakult. Első közös termékük egy Special Pizza elnevezésű szósz, ennek egyik alkotóré­sze egy különleges, nálunk nem ter­mesztett paradicsomfajta. A vetőma­got, a termesztési technológiát az olasz fél adja, s eszerint az állami gazdaság termeszti. A termést az Univemél dol­gozzák fel ugyancsak az olaszoktól ka­pott gépsoron és technológiával. A készterméket egyelőre Itáliában fo­gyasztják el, nekünk, magyaroknak ta­lán majd később jut belőle. A jövendő árucikk tehát szó szerint paradicsomi, ám a vállalatalapítás ko­rántsem volt az. — Kétségbeejtő az a bürokrácia, ami nálunk egy vegyes vállalat alapítá­sa körül 'uralkodik'—mondja Szarka' Balázs, az Univer elnöke —. Miért kell' a felső szerveknek, amelyek nem felelő­sek és nem érdekeltek, beleszólni abba, hogy mi mire vállalkozunk? Hosszas procedúra után ott tartunk, hogy ta­valy októberben aláírtuk á szerződést, és még mindig nincs hivatalos bejegy­zés. Az olasz fél behozza a paradicsom- magot, a gazdaság elveti, megtermeli, mi feldolgozzuk — őszre rendelkezésre kellene állnia a készterméknek. De ez valószínűleg nem megy, az egész folya­mat egy évvel eltolódik. Egy év veszte­ség, új termékkel, új piacon! A partner azt mondja: nem repülök hozzátok minden héten, majd csak akkor, ha jo­gilag feketén-fehéren itt áll, hogy indul­hatunk. Nincs igaza? Az áfész hétényegyházi üzeme pedig várja az olasz gépsort. Itt fogják feldol­gozni a paradicsomot, és elképzeléseik szerint egyéb alapanyagokat is, hogy a sor egész évben kihasznált legyen. — Úgy tudom, abból a szempont­ból úttörők vagyunk, hogy Magyaror­szágon mezőgazdasági tevékenységre alapozva még nem hoztak létre vegyes vállalatot. Az is új a kft.-ben, hogy egy fogyasztási szövetkezet és egy állami gazdaság fogott össze. Ez a kft.-től füg­getlenül is hasznos a két magyar cég­nek, más területeken is szorosabbra fűzheti kapcsolatait. A vegyes vállalat MEGÖRÖKÍTENI A PILLANATOT A színes fényképezésről A megválasztott témához illő expozíciós idő, a fényrekesz- érték pontos beállítása mindig lé­nyeges, a színes fényképezéshez azonban még a kis tévedés sem engedhető meg, mert diapozití- vok esetében jóvátehetetlen, ne­gatívokban pedig nehezen javít- •ható hibákat okoz. A leggyakrabban a 20-21 DIN (100 AS A) érzékenységű filmet fűzzük gépünkbe, mert—extrém viszonyokat nem számítva — a film univerzális, azaz mind nap­fényben, mind árnyékban, vagy műfény-megvilágítást használva is jól exponált fotókat készíthe­tünk vele. Az ennél kevésbé érzé­keny filmek a közforgalomban már álig kaphatók, csupán az egy értékkel alacsonyabb, 18 DIN-es és a kifejezetten táj- és műtárgy­fotók készítésére, reprodukciók előállítására való 15 DIN-es fe­kete-fehér negatív áll az Ofotér- teknél rendelkezésünkre. A színes fényképezés negatív filmre vagy diapozitívre történik. Az első esetében a természetes színek kiegészítő színét és egy egyöntetű — többnyire narancs­rózsaszín — maszkot tartalmazó filmről színekre érzékeny fotópa­pírra készül a nagyítás. A dia elő­hívás után azonnal jó színű és briliáns tisztaságú képet ad. A vetíthetőség mellett ez a dia •nagy előnye, míg a papírképeké a tetszés szerinti méretű nagyítás, az albumba helyezés, és a korlát­lan sokszorosító» lehetősége. Ha színes nyersanyagra fény­képezünk, a pontos megvilágítás döntő jelentőségű. Már egyetlen fokozatnyi eltérés komoly minő­ségi hibát jelent a kész felvétel színeiben, két-három értéknyi té­vedés esetén pedig használhatat­lan a felvétel. Ám a pontos beállí­tás sem garancia a szín helyes képre! A színes nyersanyagoknak ugyanis van még egy sajátossága: a színhőmérséklet iránti érzé­kenység. Tudvalévő, hogy a színskála különféle hullámhosz- szúságú színekből tevődik össze, a narancstól az ibolyáig. Van egy speciális mérőszám, színhőmér­séklet Kelvinben megadott érté­ke, amely a hagyományos izzó­lámpák esetében 2000-3200 fok, a természetes fényben pedig a napsütés erősségétől és még sok más tényezőtől függően 4500— 7500 Kelvin között van. A fotó- nyersanyag csak akkor ad szín helyes képet, ha érzékenysége megfelel a megvilágítás színhő­mérsékletének. Mivel az úgyne­vezett napfényfilmek 5500, a mű- fényfilmek pedig 3200 K-re van­nak érzékenyítve, könnyen belát­ható, hogy minden fényforráshoz nem alkalmas egyetlen film. To­vább bonyolítja a helyzetet, hogy a felhős ég vagy a víztükör visz- szaveri az ultraibolya és a kék sugarakat, s emiatt lesz a véltnél jóval nagyobb a fény színhőmér­séklete, így szórt fényben fotózva sokszor kellemetlenül kék az egész felvétel. Színszűrőkkel korrigálni lehet az objektívbe eső fény színhő­mérsékletét, de ehhez kellő tagú szűrősorozatra van szükség, s persze egy megbízható színhő­mérséklet-mérőre, mert a fény­erőértékkel szemben a színhő­mérsékletet nemigen lehet ponto­san megsarcolni! Aki szűrőt tesz gépére, arról se feledkezzék meg, hogy a diapozitívhez alkalmazott színszűrés a végeredményt is meghatározza. Negatív film ese­tén a nagyítógép fényének megfe­lelő színezésével kisebb színelté­rések még javíthatók. Sch. J. alapítását illetően van még egy rossz tapasztalatom, bár lehet, ha elmon­dom, megköveznek érte. Létrejött Bu­dapesten egy sor iroda azzal, hogy jegyzőkönyvet, szerződést készítenek, fordítanak és így tovább. Mindezt hor­ribilis pénzekért. Nem kötelező hozzá­juk fordulni, de ha nem velük készíttet­jük az anyagot, az illetékes felső szer­vek visszadobják, kifogásolják, hiá­nyosnak találják. 500 ezer forintot fi­zettünk a szerződés elkészítéséért, s to­vábbi 80 ezret azért, hogy a cégbejegy­zés körüli hercehurcát is átvállalják. Gondolja, hogy csak azért van ez, mert a mi jogászaink ennyire nem értenek egy külföldivel kötendő szerződés elké­szítéséhez? Kipirult arccal vitázva — Hogyan is jön tehát létre egy ve­gyes vállalat? — kérdezem Bus Lászlót, a Kecskemét—Szikrai Állami Gazda­ság közgazdasági igazgatóhelyettesét, és Főző Lászlót, a Hungital ügyvezető igazgatóját. I — Tárgyalásbejelentés, szerződés benyújtása a tárcaközi bizottságnak, törzstőke befizetése, cégbejegyzés — sorolja Bus László (1989. január 1-jétől az ügymenet rövidebb és egyszerűbb). —A szerződéshez mellékelni kell a szá­mításokat a nettó devizahozamról és a jövedelmezőségről. Az engedélyt a tár­caközi bizottság adta meg. A cégbíró­ságnál még egyszer megvizsgálják a szerződést jogi, gazdasági és egyéb szempontokból. Nem tilthatják meg a vállalatindítást, de helyesbítést kérhet­nek a szerződésben. Nem könnyű egy vegyes vállalatot tető alá hozni. A kül­földiek sem rohannak százasával Ma­gyarországra. Éppen ezért nevetséges, ha egy bizottság tagjai kipirult arccal arról vitáznak, adják-e a nevüket vala­mihez, ami nem is az övék. A tárcaközi bizottsággal kemény csatáink yg • A legtöbb kifogást a Pénzügyminiszté­rium képviselője emelte: pontosan mi­lyen termékek termelésére gondoltimk, mely közvetlen piacokra, de azért akadékoskodott, hogy alacs y tőkebevonás. Az induló vágyó ugyanis másfél miihó fonnt.- Tipikus bürokrata-nezojmnt. hozzák csak a külföldiek ana£Pen^ még ha adott esetben nem is e . szükség -— fűzi hozza az “KT , igazgató. - A tárcaközi bizottságnak ezzel a másfél millió forinttal volt a legtöbb baja. Holott a jogszabályi elő­írásoknak megfelelünk, a törzstőke a vállalatalapítas komoly szándékát feje­zi ki esetünkben. , -f^Ez a furcsa, pénzéhes szemlélet nem válik javunkra. A külföldi partner bizalmatlan, megfontolja az üzletet. Minek kockáztasson' többet, mint amennyit feltétlenül szükségesnek ítél? A magyar gazdaság nem olyan vonzó a külföldi tőke számára, mint azt hinni szeretnénk. A vállalatalapításból még egy fontos tanulság adódik számunkra. Ha az ember üzletet akar kötni, ráme­nősnek kell lennie. Nem lehet totojáz­ni, halogatni a döntéseket. Mi elég sok időt elvesztegettünk 1987 októberétől a szándéknyilatkozat tételéig. Ha így né­zem, az a fél év, ami aztán a szerződés aláírásáig eltelt, nem is olyan nagy idő. Ahhoz, hogy több külföldi érde­keltségű vegyes vállalat jöjjön létre ná­lunk, kellenek a jó példák is. Sok, jól működő-vegyes vállalat, hogy a külföl­di partner lássa: valóban be tudja hozni a tőkét, megfelelően működtetheti is, és ha akaija, ki is viheti a pénzét —1 véle­kedik Főző László. — A tárgyalások alatt éreztünk az olaszokban bizonyos tarjást. Eleinte nagyon bizalmatlanok voltak. Csak a bürokráciától meneküljünk Az új vállalathoz mindkét magyar cégnél nagy reményeket fűznek. A ter­meltetés szó a szerződésben azt jelenti, hogy a Hungital Kft. mind az Univer- rel, mind az állami gazdasággal termel­tethet majd olyan árut — a paradicso­mon kívül —, amelyre a külpiacokon akad vevő. Például friss zöldséget, gyü­mölcsöt, fűszerkészítményeket. Az olasz felet még a faiskolai telep is ér­dekli. Hetényegyházán és Szikrában ugrásra készek, bár még nem tudják, idén mekkorát ugorhatnak. Ez év január 1-jétől az új törvények értelmében az „ugrani” készülő ma­gyar vállalatoknak már könnyebb a dolguk. Ha a külföldi tőke részaránya nem haladja meg az ötvenegy százalé­kot, nem kell végigjárni az engedélyez­tetés magas lépcsőfokait. Am cégbe­jegyzés akkor is kell, és az sem megy hűbelebalázs módjára. így is ellenőriz­ni fogják arra hivatottak, vajon józan ítélőképességük birtokában voltak-e a felek amikor a szerződést aláírták. Ez talán’nem is baj. Mindaddig, amíg biz­tosak lehetünk benne, hogyjo öreg, de még fiatalosan virgonc bürokráciánk nem riasztja el a nehezen megszerzett, „megdolgozott” külföldi vállalkozót. R. S. sA/uilt levél az adófizető t£ll(nt!Pol4("‘ftoi é *00. h ***** HLCHOvto h.Wai Tisztelt Hölgyem, Biztos Uram! otzros vagyok abban, hogy már Atnl adóbevallási útmutatót wfiLH-. áto,v*st * az auuoevaiiási útmutatót Valódin,-, kitöltésével is megpróbálkozó t p9 "?ár 82 iv pontján szolgálunk személyesen tanó9y°n, Sok Tníí 5.F°nto* C'Vnü plakáton. f- .ubüi jelentkezésünkig Üdvözlettel: ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL ELNÖK /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents