Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. február 13. Az MSZMP kezdeményezi a politikai pluralizmus továbbfejlesztését Interjú Grósz Károly főtitkárral A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kétnapos ülését követően Grósz Károly, az MSZMP főtitkára interjút adott Aczél Endrének, a tv A Hét cimű műsora főszerkesztőjének, valamint Mester Ákosnak, a rádió 168 óra cí­mű műsora felelős szerkesztőjének. — Az lenne a leglogikusabb, hogy ha azzal kezdenénk ezt a beszélgetést, hogy mi a rezüméje a Központi Bizott­ság ülésének? Én azt hiszem, hogy az meg indokoltabb, hogy ha azt kérde­zem, hogy mi volt a tétje? —A tét nagy. A pártértekezlettel el­indítottunk egy politikai folyamatot, programunkban is célul tűzve, hogy kialakítjuk a politikai pluralizmus rendszerét és mechanizmusát. Nyolc hónap után most jutottunk el odáig, hogy döntenünk kellett: hogyan való­suljon ez meg a gyakorlatban. Az al­ternativa: ejypártrendszer viszonyai között legyen-e pluralizmus, vagy pe­dig többpártrendszer viszonyai Kö­zött? Nagyon nehéz kérdés. A Köz­ponti Bizottság úgy döntött, hogy a többpártrendszer viszonyai között, annak szervezeti struktúrájában kép­zeli el a politikai pluralizmus tovább­fejlesztését. Ez volt a tét. — Ezen a ponton ketté lehet válasz­tani ezt a kérdést? Az említett folya­matot a párt tudomásul veszi, vagy támogatja is? — Nemcsak támogatja, nemcsak tudomásul veszi, hanem kezdemé­nyezi. Sok vita volt arról, szabad-e még egyszer kockáztatnunk, és egy olyan vállalkozást elindítanunk, hogy egy párt viszonyai között épít­sük ki a szocialista pluralizmus me­chanizmusát. Arra a következtetésre jutottunk két nagy élményanyag alapján — az 19S6 előtti, illetőleg az elmúlt évek politikai és gazdasági fe­szültségei alapján —, hogy ezen az úton nem járhatunk tovább. Nem hi­szem, hogy a többpártrendszer ön­magában biztosíték arra, hogy egy társadalomban hasonló jellegű hibák nem fordulnak elő. Az azonban lát­szik, hogy mi, magyarok az egypárt- rendszer viszonyai között nem tud­tunk olyan biztosítékokat kiépíteni, amelyek megakadályoznák, hogy is­mét előforduljanak ilyen szubjektív forrásból eredő torzulások. — Tehát Ön voltaképpen azt mond­ja, hogy a többpártrendszer bevezeté­sével — vagy bevezetésétől — a szub­jektivizmusból adódó hibák elkerülé­sét vagy ismétlődésének megakadá­lyozását várják? — Legalábbis a csökkentését. Megakadalyozására önmagában a többpártrendszert nem látom garan­ciának, de az nagyobb lehetőséget kí­nál arra, hogy kevesebb ilyen típusú és ilyen természetű hibát kövessünk el. A pártok ugyanis egymás ellenőr­zése alatt állnak, a természetesen ki­bontakozó pártharcok — vagy fogal­mazzunk úgy: a versenyhelyzet — minden párttól nagyobb teljesít­ményt, szigorúbb erkölcsi, morális, politikai normákat, új munkastílust követel. Ettől várjuk tulajdonkép­pen, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt is nagyobb teljesítményre lesz képes, a szó igaz értelmében a olitikaban, a közéletben, társadalmi ázisának kiszélesítésében. Ez bizo­nyára módot ad alkalmi szövetségek létrehozására, s a politikai folyama­tokba olyan erők bekapcsolására is, amelyeket a párt önmaga egyedül nem lenne képes mozgósítani. — Ez azt is mondatja az emberrel, hogy azért nem egészen úgy van, hogy a párt kezdeményezöen lép fel, hanem sokkal inkább úgy, hogy a párt tudo­másul veszi a többpártrendszert, mint realitást, fis ezen a talajon jöhet majd létre egyfajta kiegyezés, egyfajta poli­tikai kiegyezés. Vagy rosszul értem? — Egy részét rosszul. Ugyanis a ártértekezleten, amikor erről vitat­oztunk, még úgy gondoltuk, hogy az egypártrendszer viszonyai között próbálkozunk a politikai pluralizmus kiépítésével. Azóta elteltshat-hét hó­nap, a párton belül folyt erről a vita. Nem a párt folytatott másokkal ilyen természetű vitát, ez a párton belül zajlott. Okosabbak lettünk; arra a következtetésre jutottunk, bogy ezt nekünk kell kezdeményeznünk. Ilyen típusú kezdeményezések évekkel ez­előtt mások részéről is elhangzottak már, ebben semmi új nincs. De most a Magyar Szocialista Munkáspárt teljes politikai súlyával kezdeményezi az együttműködést. Azt hiszem, ez egy kicsit több. — Sőt, nemcsak politikai pluraliz­must mondunk, hanem szocialista plu­ralizmust is. Ebből én azt olvasom ki, hogy van bizonyos alapvető kritériuma annak, hogy több párt egymás mellett élhessen és működhessen legálisan. Nevezetesen az, hogy elfogadják a szocializmust. Egyszerűsítsük le erre. — Mi úgy véljük s az új alkot­mány tervezetének vitái is ezt jelzik T~, hogy az új alkotmánynak is szól­nia kell a társadalom szocialista be­rendezkedéséről. Tehát a pártoknak szocialista alapon kell a maguk sajá­tos feladatuknak megfelelően politi­kai funkciókat betölteniük.-— Meg fogják kérdezni Öntől, Önöktől: elő lehet-e írni azoknak a pártoknak, amelyek most meglehető­sen nagy számban kezdenek felbuk­kanni, & legalitást kérni a maguk szá­mára, hogy a szocializmust elfogad­ják? — Kérem, ha az alkotmányt nem fogadják el, akkor a pártok legálisan nem működhetnek. Ez ilyen egysze­rű. — Ez azt jelenti, hogy az MSZMP hatalmi helyzetből politizál? " Nem. Az MSZMP versenyhely­zetből fog politizálni. Ha a társada­lom többse|ének támogatását me| tudja nyerni, akkor az kormányzó pozíciót jelent a párt számára. — Ahhoz, hogy a párt megnyerje a társadalom többségét, egy sor dolgot tisztázni kell. Nem elég például bizo­nyos kérdésekben nyilvánosságra hoz­ni az MSZMP állásfoglalását, hanem tudomásul kell venni azt is, hogy efö­lött majd viták lesznek, és nagyon nem lenne kívánatos, hogy ha a párt és a közvélemény álláspontja bizonyos ese­tekben széthúzna egymástól, ahelyett, hogy közeledne. Itt vannak például az elmúlt néhány évtizeddel kapcsolatos viták, a történelmi bizottság állásfog­lalása, Pozsgay Imrének az az ominó­zus rádiónyilatkozata, ami éppen a 168 órában hangzott el. Nem kell kü­lönösebben nagy fantázia ahhoz, hogy föltételezzem: ezzel kapcsolatban a vi­ták a Központi Bizottság ülésén to­vább folytatódtak. • — Természetesen, és még tovább is folytatódnak majd. Tulajdonképpen mi — a Központi Bizottság döntő többsége, mert szavazásra is sor ke­rült ebben a kérdésben — azon az állásponton vagyunk, hogy vissza kell térni az alapértékeléshez, az alap- felfogáshoz, amely 19S6 után alakult ki, s ami eltorzult az elmúlt 30 év alatt. Azaz: egy felkelés indult el, amelyben nagyon sok tisztességes, becsületes, nem a rendszer ellen lá­zongó, hanem a kialakult szituáció­ban egyéni helyzetével elégedetlen ember indult harcba, tüntetett, majd fogott fegyvert a meglévő politikai, hatalmi csoport ellen. Ebben a folya­matban fokozatosan egyre erősödtek az ellenforradalmi elemek. Később, az elmúlt 30 évben ezek az ellenforra­dalmi elemek tűntek ki, a történet- írásban éppúgy, mint a közgondolko­dásban, s váltak a propagandában is egyértelművé. Elfelejtettük a népi ele­meket, azt, hogy sok becsületes, tisz­tességes ember nagyon vegyes — és szerintem végig nem gondolt -r- szán­dékkal vett részt az akkori politikai struktúra elleni fellépésben. Most te­hát az az álláspontunk, hogy itt is, mint oly sok más területen, térjünk vissza az alappozícióhoz, fogadjuk el a tényeket, a fiatalok, a munkások, az értelmiségek jószándékú, aktív rész­vételét az eseményekben, amelyeket lumpen elemek, s tudatosan rend- szerellenes erők is fokozatosan a ja­vukra kívántak átalakítani. Most azon, hogy forradalom vagy ellenfor­radalom, nem vitatkozunk. Azon vi­tatkozunk, hogyan és miképpen lehet pontosabban nyomon követni azt a folyamatot, ahogyan ebből a felkelés­ből ellenforradalom vált. — Ön egy néhány évvel ezelőtti in­terjúban azt mondta, sokszor a véletle­nen múlt, hogy 1956-ban valaki a bari­kádnak melyik oldalára került, hiszen nem lehetett megállapítani pontosan, melyik a barikádnak a politikailag he­lyes oldala. Nekem az a benyomásom, hqgy most az utóbbi időben szellemi barikádok alakulnak ki ez ügyben. És ha megenged egy szubjektív megjegy­zést: mintha ezek a szellemi barikádok a párton belül is léteznének. — Ez természetes. Történelmi lép­tékű átrendezés megy végbe ma Ma­gyarországon, s a párton belül is. Én úgy mondtam a központi bizottsági ülésén — természetesen lehet vitatni —, hogy amit ma teszünk, annak sú­lya körülbelül olyan, mint azoké az eseményeké, amelyek 1945—48 kö­zött, illetve 1956-^s 1960 között Ma­gyarországon lezajlottak. Arról van szó, hogy egy új, a magyarországi viszonyoknak leginkább megfelelő szocialista modell megteremtésén munkálkodunk. Más szóval, ahogy ma divatosan mondják: szeretnénk teljesen megszabadulni a sztálini fa­építmény maradványaitól. Azért fo­galmazok így, mert sok mindent el­hagytunk mar ebből, de teljesen nem bontottuk le. S szeretnénk egy olyan szocialista felépítményt létrehozni, amely elhatárolja magat a sztálini fel­építményrendszertől, de meghaladja a polgári társadalom állami struktú­ráját és intézményrendszerét. — Engedje meg, hogy egy szó erejé­ig visszatérjek 1956-ra. Azt hiszem, hogy a hallgatók és a nézők nem na­gyon bocsátják meg nekünk, ha nem kérdezzük meg nyíltan és nagyon rövi­den: volt-e, van-e Pozsgay-ügy, és ha volt, mit határozott erről a Központi Bizottság? — Nem volt Pozsgay-ügy, ma sincs és nem is lesz. Mi nem Pozsgay Imre ellen harcoltunk, és nem az o kijelen­tései, megnyilvánulásai okoztak ne­künk gondot. Azon, hogy 1956-ban felkelés, népfelkelés volt-e, a tudomá­nyos műhelyeknek kell dolgozniuk, s ezt erősítettük meg most is. Egyéb­ként ebben sincs semmi új: húsz, éve érvényben van az a határozatunk, hogy a párt választott testületéi tudo­mányos kérdésekben nem foglalnak állást, nem döntenek. — Ez politikai kérdés volt, nem pe­dig tudományos. — Természetesen. A történelmi ér­tékeléseknek, különösen, ha velünk él ez a korszak, vagy mi élünk ebben a korszakban, politikai vetületűk is van. De abban, hogyan lehet tudo­mányosan megítélni ezt a folyamatot, ezt a szakaszt, a Központi Bizottság nem foglalt állást. Ugyanakkor mi Pozsgay elvtárs nyilatkozatát elsie­tettnek véltük, mindenekelőtt azért, mert a társadalom, és benne elsősor­ban a párttagság, nem volt felkészül­ve erre a vitára. A párttagság az el­múlt 30 évben kialakult terminológi­ákhoz szokott hozzá. S az említett nyilatkozat egyik pillanatról a másik­ra meglepte. Több mint 500 levelet kaptam — zömét kollektívák írták —, köztük 11 olyant, amely egyértel­műen Pozsgay Imre álláspontját tá­mogatja. Tizenhét olyan magánleve­let is kaptam, amely ugyancsak egyértelműen Pozsgay Imre állás­pontját támogatja. A többi pedig el­lene foglal állast. Tehát látszik, hogy meglepődött a párttagság, sokkolta ez a kijelentés. — Attól tartok nem csak a párttag­ságot. — Igen, nem csak a párttagságot. Nemzetközileg is nagy visszhangot váltott ki. A tanulmány maga sokkal árnyaltabban fogalmazza meg ezt a folyamatot, mint ez az egyszavas jel­ző, ezért természetes, hogy meglepőd­tek az emberek. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a lehető leggyorsabban nyilvánosságra hozzuk az alaptanul­mányt, és ahhoz még véleményeket is kérünk. A jövő hét közepén á Társa­dalmi Szemle különszámában meg fog jelenni, kikerül az utcára. — Abból az aspektusból nézve, ahogy Ön említi a történteket, lehet elsietettnek minősíteni a nyilatkoza­tot, de abból az aspektusból nézve semmiképpen sem, hogy hány év telt már el 1956 óta, és még mindig nem tudunk tisztán szembenézni a múl­tunkkal. Ahhoz képest nem lehet azt mondani, hogy korai lenne az értéke­lés nyilvánosságra hozása. Abból a szempontból nézve azt kétségkívül el­sietettnek lehet minősíteni, hogy na­gyon meglepte az embereket, és hirte­len nem tudták a dolgot kezeim. De hát nem csak ezzel vagyunk így. — Bocsásson meg, de mintha em­lékeimben úgy derengene, hogy még Görgey szerepéről ma is folyik vala­mi vita a történelemtudományok­ban .,. — Biztos, hogy nem vagyunk birto­kában mindenféle ismeretnek, aminek pedig jó lenne, ha a birtokában len­nénk, de talán előbbre tartanánk ak­kor, hogy ha korábban sikerült volna tisztázó vitákat létrehozni. Olyan tisz­tázó vitákat, mint amilyen — folte­szem — ez a mostam központi bízott­(Folytatás az 1. oldalról) tősen sötét képet festenek a szovjet csa­patkivonás befejezése után várható helyzetről. Egyes vélemények szerint Kabulba az utóbbi napokban már leg­alább 30-35 ezer fegyveres mudzsahed szivárgott be — ezzel szemben semmi nyoma annak, hogy a kormány által szétosztott fegyverekkel rendelkező la­kosság bármiféle védekezésre készü­lődne. Hírek szerint egyes ellenzéki csoportok vezetői élelmiszer-szállítmá­nyokat indítottak útnak Kabul felé — így próbálják elnyerni a lakosság segítségét a kormány megdöntéséhez. Az afgán ellenzéki fegyveresek a szovjet csapatok kivonulása után nem fogják megostromolni Kabult és az af­gán nagyvárosokat — közölte a Reuter brit hírügynökségnek adott nyilatkoza­tában Gulbuddin Hekmatiar, a pakisz­táni székhelyű afgán ellenzéki szövet­ség egyik vezetője. Hekmatiar szerint a kormányellenes fegyveresek gyűrűt akarnak vonni az afgán főváros és a nagyobb városok köré, elzárják az összes főútvonalat, hogy'így kényszerítsék megadásra a je­lenlegi kormányt. Az ellenzék ugyan­akkor el akarja kerülni a vérontást, az anyagi javak megsemmisítését. Az ellenzéken belül felmerült nézet- eltérésekről szólva Hekmatiar úgy véle­kedett, hogy különböző frakciók kö­zött nem lesz polgárháború, mivel min­denkinek elege van már a harcokból. A Nadzsibullah-kormány megdöntésé­vel pedig végleg befejeződnek a harcok Afganisztánban — hangoztatta az el­lenzéki vezető. Hekmatiar megerősítette azt a szom­bati bejelentést, hogy az ellenzéki cso­portok néhány napon belül megtartják az átmeneti kormány létrehozását cél­zó konzultatív gyűlést, a surát. A meg­alakítandó kormány hat hónapig lenne hatalmon, hogy felügyelje az általános választások megtartását — mondta áz ellenzéki vezető. Az afgán ellenzéki szervezetek kö­zött kirobbant viszály elsimítására va­sárnap a pakisztáni fővárosba érkezett Ali Reza Moajerí iráni miniszterelnök­helyettes. Az ÍRNA hírügynökség je­lentése szerint Moajerí Ali Khamenei iráni elnöktől visz levelet Gúlám Isz- hak Hán pakisztáni államfőnek, és a pakisztáni kormány tagjaival, valamint az afgán ellenzék pesavari koalíciójá­nak vezetőivel folytat majd megbeszé­léseket az iráni székhelyű siíta szerveze-' teknek juttatandó képviselői helyek számáról. Eközben Zabihullah Modzsaddedi, a pesavari hétpárti szövetség egyik mérsékelt pártjának képviseletében va­sárnap sajtóértekezleten jelentette be, hogy szervezete, az Afgán Nemzeti Fel- szabadítási Front a másik két mérsé­kelt párttal együtt bojkottálni fogja a konzultatív tanács üléseit, ha nem sike­rül kedvező megoldást találni a siíta pártoknak járó képviselői helyek elosz­tásáról, és nem tudják biztosítani az iráni székhelyű pártok részvételét. (Ezek csak akkor hajlandóak bekap­csolódni a Sura munkájába, ha az elő­zetes , megállapodásnak megfelelően 100 küldöttet delegálhatnak a konzul­tatív tanácsba, amely az afgán ellen­kormány felállításáról hivatott dönte­ni.) TÖMEGTÜNTETÉS PARAGUA YBAN „Valódi demokratizálás” Paraguayban szombaton — 35 éve először — demokratikus tömegtüntetést tarthattak. A megmozdulást, amelyen becslések szerint 25—40 ezer ember vett részt, az ellenzéki polgári és balolda­li erők, továbbá a szakszervezetek és a diákszervezetek szervezték. Domingo Laino, a polgári ellenzék vezetője az egybegyűltekhez intézett beszédében sürgette a május 1-jére kiírt választás elhalasz­tását, a választási törvény előzetes módosítását, s a diktatúra elnyomó gépezetének felszámolását. Az Egyesült Államok külügyi szóvivője, Charles Redman közöl­te: Washington nem ígéretekre kíváncsi, hanem konkrét eredmé­nyekre a paraguayi demokratizálódást illetően. Az Európai Kö­zösségek brüsszeli központjában ugyancsak „valódi demokratizá­lás” mellett foglaltak állást. Paraguay mexikóvárosi nagykövetségének első titkára szombati sajtóértekezletén közölte, hogy országában a katonák vissza fog­nak térni laktanyáikba, párhuzamosan a demokratizálódás előre­haladásával. A diplomata ,jó embernek és jó hazafinak” nevezte Stroessnért, és „korrupt tanácsadóit” ostorozta amiatt, hogy a helyzet válságosra fordult. Elhalasztották az űrmodul felbocsátását Moszkvai idő szerint vasárnap a déli órákban összekapcsolódott a Mir űrállomással a Progressz—40 teherűrhajó. A közelítés és az összekapcsolás automatikus vezérléssel történt. A Progressz—40 üzemanyagot, élelmi­szert, vizet, különféle műszaki berendezéseket és az űrhajósok postáját vitte a Mirre. A Pravda vasárnap arról számolt be, hogy műszaki okokból elhalasztot­ták a Mirhez kapcsolandó újabb űrmpdul felbocsátását. Alekszandr Vol­kov, az űrállomás parancsnoka szerint az űrberendezés felbocsátására csak egy jóval későbbi időpontban kerül sor, esetleg csak a következő Mir- személyzet idején. A tudományos kutatási célokat szolgáló második űrmo­dul felbocsátását előidéző műszaki okokról további részletek egyelőre nem ismeretesek. A közlés szerint ezzel párhuzamosan másik időpontra tették át a tervezett, soron következő űrsétát is. MÁRCIUSBAN ÚJABB BÉKETÁRGYALÁSOK Irán bizakodik Az iraki és iráni külügyminiszter pénteken New Yorkban megállapodott abban, hogy március második felében folytatják az öböl menti béke megte­remtését célzó közvetlen tárgyalásaikat. Pérez de Cuellar ENSZ-fötitkár a világszervezet székhelyén péntek este kétórás megbeszélést tartott Ali Akbar Veiajati iráni és Tárik Aziz iraki kül- ügyminiszterreL Utána újságíróknak kijelentette, hogy a két külügyminiszter az 6 jelenlétében „valahol az ENSZ-székház közelében” újítja fel a közvetlen tárgyalásokat, és a találkozót a két ország küldöttei ENSZ-szakértők bevo­násával készítik elő. Az irak-—iráni tűzszünet tavaly nyári kihirdetése óta a két külügyminiszter a svájci konferenciavárosban, Genfben kétszer tárgyalt egymással, de megbe­széléseik nem hoztak kézzelfogható eredményt. Az utolsó tárgyalási forduló november 11-én ért véget. Nem sikerült megállapodásra jutniok sem a csapat­visszavonás, sem a hadifogolycsere kérdésében, sem pedig a Satt el-Arab vízi út határszakaszainak kijelölésében. Tárik Aziz iraki külügyminiszter a pénteki találkozó után nem volt hajlan­dó nyilatkozni. Veiajati iráni külügyminiszter is csak annyit mondott, bízik abban, hogy sikerül tényleges haladást elérniök az öböl menti béke megte­remtésében. Kerekasztal — sztrájkok A lengyel kerekasztal hétfőn a gazdasági reform és a szociálpolitika kérdéseivel foglalkozó bizottság második ülésével folytatja munkáját. A három :— gazdasági, szakszervezeti és a politikai reformokkal megbízott—bizottság közül immár valameny- nyi megtartotta első ülését és szombaton az albizottságok közül elsőként összeült a jog és a bíráskodás reformjáról tárgyaló. A hét végén a korábbi négy sztrájkból kettő megállapodással, kisebb-nagyobb bér­emelések elérésével véget ért és vasárnap már csak egy Katowice környéki kohóban és a Piotrkow Trybunalski vajdaság autóbusz-vezetői körében tartott a munkabeszüntetés. Közben Lecb Walesa és a törvényes szakszervezet elnöke, Alfred Miodowicz kisebb­fajta „korteshadjáratot” tart, sorra látogatva a vidéki üzemeket, ahol mindketten saját mozgalmuk álláspontját ismertetik a dolgozókkal. Nem pihentek a koalíciós pártok vezetői sem, akik pártaktívákat, vezetőségi üléseket tartottak, amelyeket szintén a választások előtti hangulat határozta meg. A LEMP szervezeteiben megkezdődött a tavasszal esedékes országos pártértekezletet előkészítő beszámoló taggyűlések sorozata is. Varsóban szombaton bejelentették, hogy a lengyel népfront kezdeményezésére, „elébe menve az erre vonatkozó növekvő társadalmi igénynek” a sztálinizmus áldozatainak emlékét felkutató és megörökítő bizottság alakult Zénón Körnender, a Pax nevű katoli­kus szervezet elnöke vezetésével. KÖZÖS PIACI KÜLÜGYMINISZTEREK A KÖZEL-KELETEN Békekonferencia ENSZ-védnökséggel Vasárnap reggel Kairóba érkezett az Európai Közösség három megbízott­ja, hogy Hoszni Mubarak elnökkel és Ahmed Eszmat Abdel-Megid külügy­miniszterrel folytasson tárgyalásokat a közel-keleti rendezés esélyeiről, egy ENSZ-védnökség alatti békekonferencia összehívásáról. Francisco Fernan­dez Ordonez spanyol, Roland Dumas francia és Karolosz Papuüasz görög külügyminiszter szombaton Ammanban Husszein jordániai királlyal és Mar­van al-Kászem külügyminiszterrel tanácskozott, s Kairóból Damaszkuszba folytatják útjukat. A miniszterek szombat esti ammani sajtóértekezletükön állást foglaltak a közel-keleti rendezéssel foglalkozó nemzetközi értekezlet összehívása mel­lett. Ordonez kijelentette, hogy a nyugat-európai országok nem szándékoz­nak új közel-keleti rendezési tervet előterjeszteni: az EK a nemzetközi konfe­rencia keretében folytatandó közvetlen tárgyalásokat tartja a rendezéshez vezető útnak, s kész segítséget nyújtani a közel-keleti béke megteremtéséhez. A spanyol külügyminiszter hangsúlyozta: a „tizenkettek” véleménye szerint 1989 döntő év lehet a közel-keleti probléma megoldásában. A három megbízott kedden Madridban, az EK külügyminiszteri tanácsko­zásán számol be a tárgyalások eredményeiről. Büntetlenség a megbékélőknek Daniel Ortega nicaraguai elnök egy szombati esti sajtóértekezle­ten megismételte, hogy országa új javaslatot szándékozik előterjesz­teni a közép-amerikai államfők hétfőn San Salvadorban kezdődő értekezletén. Indítványozni fogja, hogy a térség államaiban a válasz­tásokat nemzetközi eUenőrzés mellett tartsák. Ortega szerint a megfigyelőcsoportokat az ENSZ, az Amerikai Államok Szervezete, illetve más országok képviselőiből állíthatnák össze. Úgy vélekedett, hogy két-három hónapon belül fel lehetne állítani a határsértések kivizsgálására hivatott megfigyelőtestülete­ket is, amennyiben a csúcsértekezlet jóváhagyja az erre vonatkozó, a külügyminiszterek által e héten New Yorkban kidolgozott tervet. A nicaraguai elnök hozzátette: reméli, hogy Bush amerikai elnök tiszteletben tartja majd az öt közép-amerikai államfő salvadori ta­nácskozásán születő megállapodásokat. KÓzölte: a kontrák hírek szerint ugyancsak San Salvadorban készülő vezetőivel nem fog tárgyalni, mert az ellenforradalmárok vereséget szenvedtek és ezért nincs értelme a párbeszédnek. Szüksé­gesnek tartotta ugyanakkor a tárgyalások felújítását és a kapcsola­tok normalizálását az Egyesült Államokkal. Ortega ismételten büntetlenséget ajánlott fel a fegyveres harcot abbahagyó ellenzéknek és.közölte, hogy javaslatot nyújtottak át a hondurasi kormánynak az ott-tartózkodó kontrák és családtagjaik hazatelepítésére, amelyhez — mondta — az amerikai kongresszus humanitárius segélyt nyújthatna. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT ‘ EMELKEDIK A KONZERVEK ÉS HŰTŐIPARI TERMÉKEK ÁRA Február 13-ától emelkedik a húst és húskészítményeket nem tartalmazó'konzerv- és hű ipari termékek ára. Mint azt az ipari és a forgalmazó kereskedelmi vállalatok közölték gyümölcskonzervek ára átlag 9,9 százalékkal, a főzelékkonzerveké 15,5 százalékkal, a pars csomkonzervé 11,6 százalékkal, a savanyúságoké 11,2 százalékkal nő. Átlagosan 23,6 szá lékkai emelik a gyorsfagyasztott gyümölcsök árát, 14,1 százalékkal a fagyasztott zöldségfi két, 17,5 százalékkal a félkész termékekét és 21,9 százalékkal drágulnak a fagyasztott készt lek. Emelkedik a levesporok és az ételízesítők ára is. Az indokolás szerint az áremelés összefüggésben van az év elején végrehajtott mezőgazda gi és élelmiszer-ipari árrendezéssel, továbbá a csomagoló- és segédanyagok, az energiaár a víz- és csatornadíjak, valamint a társadalombiztosítási járulék növekedésével. (MTI) Afganisztán: Újabb harcok?

Next

/
Thumbnails
Contents