Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-10 / 35. szám
1989. február 10. • PETŐFI NÉPE • 5 HOGYAN TOVÁBB? VAGYONMEGOSZTÁS VAGY KmÁZASÍTÁS? Megkérdeztük dr. Szakolczai Pált A december 17-ei megyei pártértekezleten dr. Szakolczai Pált, a megyei pártbizottság korábbi gazdaságpolitikai titkárát nem választották meg újra e tisztségébe, ám 9 testületnek továbbra is tagja maradt. Mintán titkár kollégájáról — aki ugyancsak más beosztásba kmült — már írtunk lapuikban, megkérdeztük dr. Szakolczai Pált is, most mit csinál, és mik a tervei, hiszen még nem helyezkedett el új mimkakőrben. Talán szokatlan, de érdemes a találkozás előzményeiről is szét ejteni. — örültem a megkeresésnek, bár a beszélgetést nem én kértem — mondja dr. Szakolczai Pál. — Sem ezt, sem az előzőt, amikor is úgy három hete járt nálam a Petőfi Népe egy másik újságírója. Több mint egy órát beszélgettünk, s megegyeztünk: ha elkészül a cikk, újra találkozunk. Azóta — tudtommal — nem történt semmi. — Miért örült a lehetőségnek? —j Nem a saját „személyi” ügyem miatt, hanem azért, mert így mint egyszerű megyei pártbizottsági tag is elmondhatom nézeteimet a politikáról. Az ilyenfajta politizáló tevékenységre a testület tagjainak máskülönben — főként a nyilvánosság előtt — alig van tér. Titkárként is tartózkodtam attól, hogy magamnak nyilvánosságot követeljek. A nagyon lassan múló régi felfogás szerint ugyanis az így kivívott szereplési lehetőség azonos a magamutogatással. Ezért volt, hogy mindig csak a végrehajtó bizottság sajtóterve szerint írhattam cikket vagy nyilatkozhattam. Szándékom ellenére nem mondhattam el a megyei pártértekezleten én sem — a negyvenvalahány jelentkezőhöz hasonlóan — a tervezett felszólalásomat. — S most, mint egyszerű pártbizott* sági tag, mit csinál? — Nem akarom abbahagyni a politizálást. Ehhez az új pártbizottság valamennyi tagjának sokoldalú, érthető információt és politizálási lehetőséget, az ilyen célú rendezvényekre meghívást kell kapnia. Azt például nem tartom hellífftRShíur s ezt a saját nevemben mondom —■, hogy a megújulásra készülő, azt hirdető pártbizottság tagjai olyan előzetes munkatervjavaslatot kaptak, amelyet a sokat bírált régi osztályvezető írt alá. — A munkatervvel nem ért egyet, vagy a személy ellen van kifogása? — A tervezetben sok új elem is van, de nem lehet elvonatkoztatni a személyektől sem. A pártértekezlet a választott tisztségek betöltéséről döntött, a kinevezéseknél azonban indokolatlanul elhúzódik a dolog. Ez arra utal, hogy alapvető kérdésekben nem sikerült még növelni a testület szerepét. — A személyekkel vagy személycserékkel kapcsolatos észrevételeit, kifogásait már titkárként is szóvá tette? — Igen, le is írtam. Most már lépni kell! — Most hangsúlyozza, hogy a saját nevében beszél, korábban pedig a testület határozatának megfelelően nyilatkozott. Nem érez itt ellentmondást? — Amit korábban mondtam, azzal mindig tudtam azonosulni. Egyébként abban hibáztam, hogy a nyilvánosság előtt csak az ügyrend szerint hozzám tartozó kérdésekben fejtettem ki a véleményemet, elfogadva a pártmunka régi, konzervatív szabályait. Ha ritkán e szférán túl merészkedtem, például az ugyancsak távlatos gazdasági céljainkat is szolgáló oktatás-szakképzés, a szellemi potenciál területi fejlesztése érdekében szóltam és dolgoztam — egyébként hadd jegyezzem meg, hogy jelenleg éppen e témában foglalkozom elemző-kutató munkával —, nos, akkor azt nagy ellenérzéssel fogadták. Miként azt is, amikor azért érveltem, hogy kádermunkánk igazán megfeleljen a testület határozatának. — És fordítva hogy volt? — A gazdasági kérdésekhez mindenkinek volt véleménye, amit — kellő mérlegelés után — mindig szívesen vettem. Igen sokat tanultam ,a megye gyenge gazdasági teljesítményét illető bírálatokból! — Mit csinálna ma másként? Mert a szavazás eredménye is azt mutatja: ma másként kell dolgozni! — Szélesebb értelemben politizálnék. De mivel a gazdaság valós helyzetét kevesen ismerték, a hozzáértő testületi tagokkal és munkatársaimmal együtt belekényszerültünk a mélyebb szakmai összefüggések feltárásába is. Ezért bélyegeztek bennünket pragmatistának vagy technokratának. Hét évig voltam megyei titkár, ez idő alatt sok alkotó munkában vettem részt, de vállaltam az ezekkel járó konfliktusokat, nemegyszer a saját népszerűségemet csökkentő szigorúságot is. Ám azt ma is vallom, hogy a gazdaságot és a szolgáltatásokat a tartós válsághelyzetben is életképes állapotban kell tartani. Már persze azon a területen, ahol piacképes terméket állítanak elő. Nem lehet cél az összeomlás; leépíteni csak a bizonyítottan veszteséges tevékenységeket kell, de azokat mielőbb! — Ez utóbbiról írt tavaly augusztusban Lassú a változás című cikkében a Petőfi Népében. Ott egyebek között az szerepelt: „A gazdálkodás folyamatossága számtalan kivételező eltérést, elveinkkel ellenkező megoldást kényszerít ki. Ez pedig ellentétben áll gazdasági reformunkkal és politikai rendszerünk átalakításával.” Azt már én mondom: ebből a körből mielőbb ki kellene lépni! Kérdés persze az is, hogy mi a bizonyítottan veszteséges, s vajon a leépítéssel járó konfliktusokat felvállalja-e a politika? — A veszteségről a piac dönt, s nem a politikai megítélés. De tény, hogy valós vagy vélt területi érdekből kiindulva általában a gyenge hatékonyságú és a veszteséges tevékenységek fenntartása a gyakorlat. A helyi politika mindenütt — hasonlóan az országoshoz — inkább görgeti maga előtt a konfliktusokat, mint hogy vállalja a felszámolással járó, s időlegesen még nagyobb politikai feszültséget okozó, bár előbb- utóbb elkerülhetetlen megoldást. Az is igaz viszont, hogy a teljesítményekkel megszolgált területi érdekek képviseletére szükség van, azt nem szabad kijárásnak minősíteni. Sőt az érdemi demokratizmusnak része, hogy a kisebb- nagyobb közösség bele akar szólni a még nagyobb közösség döntéseibe. Hiszen azok őt is érintik. — Folytassuk még a „mit másként?” kérdést... — Az adott politikai légkörben támogatni kellett a rövid idő múlva helytelennek bizonyult központi döntéseket. Ilyen volt például a vállalati tanácsok szorgalmazása. Hibáztam, hogy nem sikerült ezt megmagyarázni, vagy a döntéseknek ellenállni. Nem segítettük kellő eréllyel a bérgazdálkodási kötöttségek oldását, a hatékonyságot növelő vállalati önállóság megteremtését, a részmunkaidős és a bedolgozói foglalkoztatás elterjesztését. Nem tudtuk megakadályozni az agrárolló további nyílását sem. Kevés az igazán eredményes vállalati-szövetkezeti együttműködés is. Ha a politika feladata a sikermenedzselés és a válságelhárítás is, akkor jó lenne nagyobb arányban az előbbivel foglalkozni. — Ha ez valóban feladata __Egyálta lán jó lenne tisztázni, bogy mi is ma a politika feladata a gazdaságban! Ön például e téren miben látja a megyei pártbizottság szerepét? — Véleményem szerint — s ez érvényes a társadalmi és kulturális területre is — az önálló megyei politika feladata a sajátos területi érdekek felismerése, azok érvényesítése. A nagypolitikát nem lemásolni kell, a politizálás mindegyik szintje törekedjen az önállóságra. A gazdaságban például szakértői közreműködéssel testre szabott megyei orientáció, gazdasági szerkezet felrajzolása és jó kádermunka szükséges. — Nem szenved így csorbát a gazdálkodók önállósága? — Ez nem utasítás, hanem a valóság ismeretén alapuló politikai ajánlás a jövőre. A párté, és piacorientált! A gazdasági vezetők alkalmasságának kritériuma pedig a piacon való eredményes megméretés, a nyereség, az újítás, a jövőformálás. Ez a párt érdeke is, hiszen az MSZMP-nek nincs „külön érdeke”! Persze nem mondhat le arról, hogy arra alkalmas híveit pozícióba juttassa, de le kell mondania a párton belüli eddigi titokzatosságról. Ez azért is szükséges, mert a megalakuló új pártok várhatóan igényt tartanak majd arra, hogy a döntéseknek részesei lehessenek. A személyi döntéseknek is. — Mit csinált az eltelt mintegy két hónap alatt? — Mint már említettem, a megyénket érintő tudományos munkával is foglalkozom. Az országos érdekképviseleti, politikai, államigazgatási és ágazati szerveknek a megyével korábban kapcsolatot tartó tisztségviselői közül jó néhányat felkerestem, velük levelet is váltottam. Találkoztam néhányszor az utódommal, igyekszem elérni, hogy a megújulást szolgáló testületi és szakértői munka folytatódjon. Mint a megyei pártbizottság tagja, részt veszek a testület munkájában. — Van-e már állása vagy arra kilátása? . — Eddigi pályám során személyes sorsomat összekötöttem Bács-Kiskun megyével. Már titkárként tájékoztattak: számításba vesznek a későbbiekben megyei közéleti-politikai tisztségre jelölésnél. Most pedig nagyon megtisztelő ajánlatokat kaptam olyan vállalatoktól és intézményektől — Kecskeméten és Budapesten —, ahol hasznosíthatnám a gazdasági döntés-előkészítő és a politikai munkában szerzett tájékozottságot, ismereteket, az üzleti életben is nélkülözhetetlen személyes kapcsolatokát. Váczi Tamás Egy évvel ezelőtt választották meg a pártbizottság titkárává Ignácz Pált, a Traverz Általános Acélszerkezeti Vállalat munkavédelmi vezetőjét. Korábban sem volt idegen számára a pártmunka, ugyanis az egyik alapszervezet szervezőtitkáraként tevékenykedett. Ebben az évben önálló lett a vállalat, elszakadt a Fémmunkástól, s jogosan, mi az első lépésekre voltunk kiváncsiak. — Ez a válás nem volt sikeres, — modta, sőt arra megy a játék, hogy a vállalatot kisemmizzék, a vagyonmegosztás helyett kiházasítsák — mondta. A válás után az állóeszközök — épületek, gépek, berendezések — értéke 165, a forgóalap 137 millió, ez az, amivel rendelkeztünk. A Fémmunkás ezt sokallja, mi keveselljük, s emiatt van vita köztünk. Néhány példát említek: a Fémmunkás olyan gépekért, amelyek már évek óta nálunk üzemelnek, 30 milliós lízingdíjat kér, ezt nem tartjuk indokoltnak. Emellett nekünk is vannak követeléseink. A forgóeszközünkhöz még 43 miihót kérünk, mert ez az összeg még hiányzik az egyhar- mad részből, a létszám, a vagyon, a termelési érték arányában, s az is természetes, hogy részesedni akarunk a múlt évi nyereségünkből, amelyet mi termeltünk meg, s ez is eléri a 23-24 miihót. Rendezetlen számlák után még jár a Traverznek 120 miihó forint. Az újjonnan alakult vállalat vezetői ma is azon fáradoznak, hogy a volt anyavállalattal megegyezzenek, de ez egyre merevebb ellenállásba ütközik. Kénytelenek voltak emiatt szakértőket megbízni, s feltehetően bíróság dönt majd a válás utáni vagyonmegosztás vitatott kérdéseiben. Vajon jó-e ez az önállóság ebben a nagyon nehéz gazdasági helyzetben? |fB9j A válasz egyértelmű igen, s ez éppen a gazdasági helyzetből adódik. A szocialista piac mintegy 300 milliós termelési értékkel kiesett, de ez akkor is bekövetkezett volna, ha maradunk a Fémmunkás kebelében. Mi évente a Fémmunkásnak átlagosan 30 milliót fizettünk be általános- és műszaki fejlesztési költségekre, s túl ezen még 50-80 milliós nyereséget. Ha csak az általános költséget tudjuk megtakarítani — ez már biztos —, akkor is többet tudunk fordítani a szerkezetátalakításra, mint korábban. Nem túlzók: 15-20 éves gyártmányaink vannak, amelyek már nem piacképesek. Több pénz jut gépi beruházásokra, a technológia fejlesztésére, mint azelőtt, s növelhető a dolgozók jövedelme. S ebben az évben már léptek is. Február 1-jétől az alkalmazottaknak 1000 forinttal, a fizikai munkásoknak pedig 8 százalékkal emelték a fizetést. Ezt csupán előlegezett juttatásnak szánták, azt szeretnék, ha ez a termelésben kamatozna. Ha azonban elképzeléseik valóra válnak, ebben az évben még egy-két alkalomin öfeg* ÉíÉI ■jjy isi fi • Ignacz Pál: Nem könnyű a dolgunk, de van bizodalmunk. mai szeretnének bért emelni. A hogyan továbbról faggatom a pártbizottság titkárát. Nem könnyű a dolgunk, de van bizodalmunk Kialakítottunk egy olyan szakterületet, amely eddig nem volt, a marketinget. Ez a csapat már dolgozik, s ráadásul kedvező eredményekkel. Van munkánk bőven az első negyedévre, a másodikra nincs elegehdő, a második félévben viszont már túlterheltség is elképzelhető, de emiatt nem panaszkodunk. Új gyártmánynyal is megjelentünk. Amerikai megrendelőknek konténereket gyártunk 100 millió forintért. Kialakítottuk a Traverz családi házat, amelynek acélvázát salakgyapotból készült panelekkel borítjuk. Ez variálható, alakítható, lehet belőle építeni családi házat, orvosi rendelőt, szolgáltató létesítményt vagy szervizépületet trópuson vagy az örök hó és jég birodalmában. Tőkés piacra közepes méretű páncélszekrényeket készítünk, amelyekből szeretnénk itthon is értékesíteni. Ez a gyártmány mindössze 50-60 kiló és különleges biztonsági zárszerkezettel van ellátva. Vannak terveink a személygépkocsikarosszéria-gyártásra, s továbbra is előállítunk könnyűszerkezetes acélcsamokokat és 50 méter fesztávolságú technikai csarnokszerkezeteket. __Vajon felkészültek-e a munkások, a középvezetők az önállóságra, arra az új gondolkodási módra, a mely ezzel együtt jár? — Már látjuk, mennyi munkával, gonddal jár az önállóság, rengeteg dolgot kell még megoldanunk de vállaljuk Új szervezeteket - piackutatás, kereskedelem _ kellett kialakítani, a műszaki állományt feltolté szükségünk volt mérnökökre, tervezőkre^ Mm- derid megértette, hogy ezután magunknak dolgo- ék s ma már más a gyárban a hangulat Amunka- SS mondták: ha egy évig nem kapnak berfejlesz°t Tkkor is kitartanak. Az önállova válás után mm- test, aKKor 1 embereket, mert így barmikor denr° £níÍ dtségükre. Tudom elkoptatott, de itt SEkkezdújból értőimet kapni: az emberek érzik, nálunk keza uj ju érdemes dolgozni! hogy ez a gy ’ Gémes Gábor Ólom a levegőben és a porban Nagy-Britanniában a gépkocsik 1985 vége óta olyan benzinnel járnak, amelyben 60-65 százalékkal kevesebb, vagyis literenként 0,4 helyett csak 0,14 gramm ólom van. S az eredmény: London levegőjében az ólom mennyisége a felére csökkent! A levegőbeli ólom csökkenése 53 százalékos volt a közutak mentén, és 34 százalékos az utak szélétől 5 méternél távolabb levő mérőállomásokon. Ami a porban levő ólom mennyiségét illeti, az az élénk forgalmú utak mentén 10-40 százalékkal csökkent, de az utaktól távolabb levő helyek, például a játszóterek porában nem észleltek szembetűnő javulást. Meglehet, hogy a porból az ólom csak lassan válik ki. De az is meglehet, hogy a benzin ólomtartalma mindig is csak viszonylag kevéssé szennyezte ólommal a port, s azért nincs az őlómtalanításnak gyors, látványos következménye. J\luíll levél nz ndótizelő iAll‘MV0,Qafhoi & <é) <» tutNÓwm ÁLLATORVOSOK ÜGYELETI SZOLGÁLATA KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: folyamatosan működik. BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostór, Szeremle: dr. Steiner R. (Baja, November 7. tér 6.), Nemesnádudvar, Sükösd, Érsekcsanád: dr. Lakatos J. (Nemesnádudvar, Petőfi u. 84., t.: 13), Bácsszentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tálas L. (Gara, Vörös Hadsereg u. 7/A), Felsőszentiván, Csá- voly, Bácsbokod: dr. Szabó B. (Bács- bokod, Tolbuhin u. 28., t.: 31), Bács- borsód, Madaras, Katymár: dr. Mátrai J. (Katymár, Kossuth u. 11., t.: Madaras 47), Hercegszántó, Dávod, Csátal- ja, Nagybaracska: dr. Szálas L. (Hercegszántó, Dózsa u. 1/A). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Kasziba I. (Kalocsa, Hunyadi J. u.-90., t.: 443), Tass, Szalkszentmárton: dr. Reviczky Gy. (Szalkszentmárton, Vasút u. 12.), Du- navecse, Apostag: dr. Szűts M. (Duna- vecse, Vörös Hadsereg u; 8/A), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Németh I. (Solt, Lepke u. 4.), Harta, Dunatetét- len, Állampuszta: dr. Mészáros J. (Harta, Rákóczi u. 9.), Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Dunaszentbene- dek: dr. Mészáros L. (Dunapataj, Vörös Hadsereg u. 7.), Szakmár, Öreg-i csertő, Homokmégy: dr. Répási Cs. (Szakmár, Bajcsy-Zs. u. 55.), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés:' dr. Kunváry J. (Császártöltés, Tanácsköztársaság u. 1.), Fájsz, Dusnok: dr. Bajusz I. (Dusnok, Vörös Hadsereg u. 23.). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Juharos I. (Kecskemét, Petur bán u. 2., t.: 20-454), Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Fáy J. (Kecskemét, Juhar u. 4/B, t.: 46-791), Jakabszállás, Orgo- vány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A. u. 22. t.: 42), Szentkirály, Nyárlő- rinc: dr. Pillér J. (Szentkirály, Dózsa Gy. u. 1., t.: 45-012), Lajosmizse: dr. Cserényi P. (Lajosmizse, Vereb u. 2/A, t.: 56-448), Tiszakécske: dr. Jenei J. (Tiszakécske, Kerekdomb 99.), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12., t.: 56-948). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Ut- schalott F. (Kiskőrös, Bacsó B. u. 12., t.: 11-653), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Mészáros I. (Ágasegyháza, Kossuth u. 23., t.: 20), Kunszentmik- lós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Szalay T. (Kunszentmiklós, Mikulás u. 1., t.: 51-055), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Bálint T. (Szabadszállás, Könyves K. u. 7.), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Kővágó F. (Soltvadkert, Bocskai u. 83., t.: 31-081), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Solt szén timre, Kaskan- tyú: dr. Bozi R. (Akasztó, Vörös Hadsereg u. 3., t.: 51-336), Kecel, Imrehegy: dr. Sőreghy A. (Kecel, Nádas u. 10/1., t.: 21-184). KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunfélegyháza: dr. Lombár L. (Kiskunfélegyháza, Lónyai u. 2/A, t.: 62- 115), Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmo- nostora, Petőfiszállás: dr. Fekete M. (Kiskunfélegyháza, Jókai u. 61., t.: 61447), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Berényi F. (Tiszaalpár, Alkotmány u. 7., t.: 44- 111), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyos- pálos: dr. Fülöp J. (Kiskunmajsa, Tanácsköztársaság u. 66., t.: 31-828), Jászszentlászló, Szánk: dr. Török L. (Jászszentlászló, Dózsa Gy. u. 5., t: 31-036), Bugac, Kunszállás: dr. Bogdán A. (Bugac, Felsőmonostor 577., t.: 72-570). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Horváth L. (Kiskunhalas, Fazekas G. u. 17., t.: 22-554), Zsana, Harkakö- töny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Erdődi J. (Kiskunhalas, Schönherz Z. u. 5., t.: 21-070), Jánoshalma: dr. Iva- nics M. (Jánoshalma,' Biró B. u. 7., t.: 283), Borota, Rém: dr. Fekete I. (Boro- ta. Deák F. u. 48., t.: 471), Mélykút, Kisszállás: dr. Simon, J. (Mélykút, Kossuth u. 13., t.:168), Tompa, Kelebia: dr. Szüvási Gy. (Tompa, Szabadság tér 6/ E, t.: 94), Bácsalmás, Csikéria, Bácssző- lős, Kunbaja: dr. Koletics Gy. (Bácsalmás, Rákóczi u. 8.), Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Harmat S. (Tataháza, Kossuth u. 39., t.: 10). Tisztelt Hölgyem, UramI Reméljük, sikeres óvet zárt. Üdvözlettel: és ilembeAD°- & PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL * ELNÖK , j / *í8 / Szélesebb értelemben poütízáM a nyilvánosság előtt Az önállóság első lépései a Traverznél
