Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

1989. február 4. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT Rájátszás előtt a férfi kosárlabda NB I. 9 Felvételünk a KSC—BSK mér­kőzésen készült 'Most mindkét megyei csapatunk a felsőházban ma­radásért küzd. van, mindkettő a KSC ellen. Az egy­más elleni eredmények csoportosítása egyébként produkált néhány meglepe­tést. így például az A csoportban az egyébként 8. helyezett MAFC 11 pont­jával jobb a Videotonnál. A B csoport­ban a Szolnok csak 14. volt, ám ha az egymás elleni eredményeket nézzük —■ és ezt hozza magával —, akkor a szolnokiak állnak a legjobban a B cso­portosok között A folytatás előtt a táblázat így áll: Budapest Sportjáért díszplakett a Polgár szülőknek 9 A Polgár lányok. 7. MAFC 8. Szolnok 9. Videoton 10. Atomerőmű 11. Sopron 12. Bajai SK 13. AR Építők 14. KSC 627—435 11 546—379 10 548— 549 10 575—543 9 541—451 9 549— 582 8 502—540 8 512—540 7 Aférfi kosárlabda NB I-ben már zVaz elmúlt héten befejeződött a küzdelem első szakasza, és rövid szü­net után, február 10-én megkezdődik a második rész, az úgynevezett ráját­szás. Ami a rövid téli szünet előtt már várható volt, az végül bekövetkezett. Hiába játszott megyénk két férficsapa­ta is az NB I. A csoportjában, vagyis az első tíz közt, a legjobb hat csapat közé sem a BSK, sem pedig a KSC nem jutott be. Igazából a KSC már az indu­láskor is esélytelen volt, ám a jelenlegi bajnoki rendszer bevezetése óta először történt meg, hogy a Bajai SK sem az érmekért küzdhet. — Hogyan folytatódik a küzdelem? — Ezt kérdeztük Szikora Sándortól, a KSC kosárlabda-szakosztályának ve­zetőségi tagjától. — Február 6-án, hétfőn Budapesten tartott ligaértekezleten kaptuk meg a további részletes programot. Az első hat csapat az ismert menetrend szerint folytatja, tehát az első két helyezett először pihen, illetve erőnyerő. A 3— 6., és a 4—5. helyezettek vívnak oda- ■ vissza vágós alapon páros mérkőzést. Az első találkozó mindig a jobb helye­zésű csapat pályáján lesz, a visszavágó az ellenfélnél. A továbbjutást csak két győzelemmel lehet kiharcolni. Ha az állás 1—1, akkor a harmadik mérkő­zést az első találkozó színhelyén rende­zik. Ez az egyébként izgalmas végjáték, sajnos, most nem érinti közelebbről egyik megyei csapatunkat sem. A BSK és a KSC a második csoportban, vagyis a 7—14. helyezettek közt küzd. Ide a csapatok csak a bajnokság első részé­ben egymás ellen elért eredményeket hozzák magukkal, és ez okoz néhány lényeges változást az új táblázaton. A KSC például kifejezetten rosszul áll, mert a három győzelméből kettőt az első hat közé jutott csapatok ellen sze­rezte (Oroszlány, Körmend) és így csak a Videoton ellenit viszi • tovább. A BSK-nak is csak két nyert mérkőzése — Mikor folytatódik a bajnokság? — Az első mérkőzéseket február 10- én, pénteken rendezik. A KSC—Atom­erőmű 17 órakor, a Bajai SK—Sopron 17.30-kor kezdődik ezen a napon. A következő fordulóra már február 12- én, vasárnap sor kerül. A BSK Pakson, az Atomerőmű csapatával, a KSC Sop­ronban mérkőzik. A harmadik forduló február 18-án lesz, ekkor KSC—AR Építők, és Baja—Szolnok mérkőzést rendeznek. — Mivel csak a 7—10. helyezett ma­rad az A csoportban, a BSK-nak és a KSC-nek milyen esélyei vannak? — Igazából nem sok, mert a B cso­portban igen erős csapatok vannak. Valamennyi megerősített gárdával, külföldi — főleg lengyel —játékosok­kal. A KSC-nek legalább hét, a BSK- nak hat mérkőzést kellene nyernie a biztos bentmaradáshoz. Szerencsés esetben talán egy mérkőzéssel kevesebb is elég lehet, de erre nincs garancia. Ha a BSK-ban Hosszú, a KSC-ben Stanki- ewich már harcképes lesz, akkor van halvány remény — mondta Szikora Sándor. — SZ — A „bennfentesek”, a család is­merősei, barátai számára nyilván­való, hogy a Polgár lányok — Zsu­zsa, Zsófia és Judit — immár évek óta tartó sikersorozata elképzelhe­tetlen lenne az ideális családi hát­tér, a példás szülői gondoskodás nélkül. Olyan tökéletes munkameg­osztás alakult ki az évek során Pol­gár László és felesége, Klára asz- szony kölzött, amelyben az édesapa a menedzser, a gyermekei útját egyengető, értük minden harcot, ha kell, kellemetlenséget vállaló gyá- molító szerepét tölti be, az édesanya pedig—édesanya, csupa nagybetű­vel ... A Fővárosi Tanács vezetői úgy gondolták, a „sakkszülők” is meg­érdemlik, hogy jusson nekik is va­lami abból a reflektorfényből, amely lányaikra hull. Ezért a „Bu­dapest Sportjáért” diszplakettet adományozták Polgár Lászlónak és feleségének, amelyet pénteken RÖVIDEN 9 RÖVIDEN 5 Az ausztrál nemzetközi teniszbaj- - nokság után az amerikai Chris Evert (34) azt nyilatkozta, hogy az 1989-es szezon végén visszavonul, csaknem két évtizedes élvonalbeli szereplés után bú­csút mond a Grand Prix „vándorcirku­szának”. Csütörtökön azonban a to­kiói versenyen — amelynek második fordulójában 6:2, 4:6, 6:3 arányban le-, győzte honfitársnőjét, Andrea Leandot — már arról beszélt, hogy — ma­rad ... Miért vonulnék vissza, amikor még tartom a helyem az első három között? (Evert a harmadik helyen áll a világranglistán a nyugatnémet Steffi Graf és az amerikai Martina Navrati­lova mögött — a szerk.) — mondta. Ettől függetlenül Evert nem cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint tár­„Mit nekem, te zordon Kárpátoknak... fenyvesekkel vadregényes tája" Nagy költőnk, Petőfi Sándor írta e verssorokat, aki a maga idejében - immár jócskán több mint egy évszáza­da —, többnyire gyalogszerrel bejárta hazánk szinte minden táját, és miután alföldi születésű volt, e versében is érez­hetően elkötelezte magát a nagy róna- ság szeretete mellett. Manapság, ami­kor a motorizáció korát éljük, és így az emberek már gyakrabban és főleg ké- ’ nyelmesebben juthatnak el kirándulá­saik alkalmával az ország legtávolibb tájaira is, kíváncsiak voltunk, hogy az alföldi születésű emberek mennyire azonosulnak ma Petőfi értékítéletével. A választ Kovács Ferenciül (41 éves),'a Kiskunfélegyházi Lenin Tsz építőrész* legének műszaki ügyintézőjétől várjuk, aki szabad idejében a Lenin Tsz SK természetjáró-szakosztályának túráit szervezi, vezeti, és az elmúlt év végén kapta meg kiváló szervező- és nevelő­munkájáért járó megyei kitüntetését.- Megtiszteltetésnek érzem; hogy hervadhatatlan emlékű koszorús köl­tőnk versbe szedett szavai után néhány keresetlen szóval — főleg a gyakorló turista szemével nézve —, én is elmond­hatom véleményemet hazánk szépséges tájairól. Én úgy érzem, és ezt a soroza­tos beszélgetések alkalmával is tapasz­taltam, hogy legtöbb ember a szülőhe­lyét tekinti a legszebb tájegységnek, amihez azután ragaszkodik élete folya­mán egészséges lokálpatriotizmussal. Nincs ez másképpen nálam sem! Időn­ként felpakolunk a családdal vagy tu­ristatársaimmal és szabad időnkben el­megyünk egy kis országjárásra. Leg­többször hegyes, erdős vidékek a cél­pontjaink, ahol olyan csodaszép, vad­regényes tájakon túrázunk, mint példá­ul a Rám szakadék, a Szuha völgye, vagy az Ördögárok, de egy-két nap el­teltével már jelentkezik a honvágyunk az Alföld iránt. Turistaútjainkon min­dig nyitott szemekkel járunk, elraktá­rozzuk magunkban a sok természeti szépséget, élményanyagot, örülünk a még nem látott érdekességek felfedezé­sének, ám a legboldogabbak mégis ak­kor vagyunk, amikor hazafelé jövet megpillantjuk városunk ismerős fénye­it — újra otthon vagyunk... — Honnan ez a nagy természetszere­tet, és mióta „szervezett” turista? — Gyermekkorúm boldog emlékű nyarait az iskolaszünetekben mindig nagyszüleim tanyáján töltöttük el bá­tyámmal együtt. Mint afféle városból kiszabadult gyerekeknek igen nagy él­ményt jelentett a tágas tanyai udvart körülvevő nagy rét és mellette a kiserdő, így az­után újdonsült ta­nyai pajtásaink­kal szinte egész nap úton voltunk. Bejártuk a tanya­világot Pálmo- nostora és Kiste-i lek között, este pedig rögtönzött élménybeszámo­lót tartottunk nagyszüleinknek, akik tágra nyílt szemekkel hall­gatták, hogy mit mesél fiekik a két városi unoka egy- egy csokor mezei virág szedésének körülményeiről. Ahogy nőttünk, úgy tágult a moz­gáskörünk is, sőt, amikor megkap­tuk az első kerék­párunkat, kezd­tük azt hinni, hogy számunkra már nincsenek elérhetetlen távolságok! így jutottunk el 1964-ben, első alkalom­mal a Balatonhoz két keréken, melyet két hét alatt kempingeltünk körül de­fekt nélkül, miközben rengeteg felejthe­tetlen élménnyel lettünk gazdagabbak. Három év múlva már átléphettem az or­szághatárt is, és első utam az NDK-ba vezetett, ahol egy hónapot túráztam. Az ottani emberek közvetlensége és a sok új látnivaló annyiig magával ragadott, hogy hazajövetelem után elhatároztam: ide ismét eljövök. Nos, erre hamarosan jó lehetőség kínálkozott és mint gépsze­relő lakatos három évet tölthettem el az NDK-ban, ott váltam igazi természet­baráttá, az ottani munkahelyi klubok remekül megszervezett túráinak kö­szönhetően. — Hogyan ítéli meg a szervezett ter­mészetjárás mai lehetőségeit és a jövőjét? — Ha valakinek van egy kis szabad ideje, felpakolja a családját a yonatra, vagy kocsival elmennek valamelyik kö-* zeli tájvédelmi körzetbe, ott pedig eltöl­tenek pár órát, ez — az utazási dijat vagy a benzinköltséget leszámítva — tényleg nem jelent nagy anyagi megter­helést. Ha viszont már kettő- vagy több­napos túrára megy a család, az már igen komoly pénzösszegbe kerül. Kezdjük a leltárt a felszereléssel. Valamirevaló tu­más tájakon — akik javarészt a 40—60 évesek korosztályából kerülnek ki — a fiatalabbak többségének viszont, saj­nos, se pénze, se ideje nincs elég, hogy bekapcsolódjanak ebbe a szép szabad­idősportba. Munkahelyemén, a Lenin Tsz-ben talán egy kicsit szerencsésebbek va­gyunk, mint általában az ország más tájain élők, mert igen jelentős anyagi és erkölcsi segítséget kapunk évről évre sportszerető elnökünktől, Laczkó Gyulától. Ennek köszönhetően, szak- ■ osztályunkban — melyet 1982. május 1-jétőí vezetek — kialakult egy stabil, 40-50 fős csoport, akikkel évente 4-6 szervezett túrát tudunk lebonyolítani az ország különböző tájegységein, sőt, még külföldre is eljutunk. Sajnos, a sportág tömegesítése ugyancsak nehéz feladatnak ígérkezik az ismert gondok miatt, de miután szakosztályunk tagja­inak nagy többsége családos ember, a közvetlen utánpótlás biztosítva van. Célunk tehát csakis egy lehet: a mai gyerekekkel megszerettetni a termé­szetjárás kínálta 'szépségeket, a rend­szeres mozgás örömét, hogy azután fel­nőve, ők is tovább tudják plántálni a természet iránti elkötelezettséget... Farkas Tibor gyalásokat folytat egy amerikai televí­ziós hálózattal, teniszkommentátori ál­lás ügyében. —Valóban tárgyalunk, de mindenkit biztosíthatok, hogy addig nem írok alá semmilyen szerződést, amíg aktívan teniszezek — jelentette ki. — Az is igaz viszont, hogy az 1989- es versenyprogramom lényegesen „le- vegősebb”, mint például a tavalyi volt. Csak azokon a tornákon indulok el, amelyeken kedvem tartja, nem aka­rom, hogy megsérüljek a túlerőltetés miatt. 9 Le Havre-ban a nemzetközi női sakktorna második fordulójában Mád] Ddikó világossal győzött a francia Júlia Lebel-Arias ellen, míg Verőd Zsuzsa ugyancsak világossal remizett a bolgár Margaret Voiszkával. Az állás: Arkell, Flear 2-2 pont, Gaprindasvili, Mádl 1,5- 1,5, Arahamija, Maries, Verőd 1-1, Makszimovics, MansQla-MarineDo, Voiszka 0^-0A Lebel-Arias, Tagnon 0-6. 9 Olaszországban megkezdték a je­gyek árusítását az 1990. évi labdarúgó- világbajnoki döntő mérkőzéseire. Az első napon a hazai érdeklődők rögtön felvásároltak 68 000 belépőt, s nagy az érdeklődés különböző cégek és vállala­tok részéről is. A találkozókat 12 vá­rosban rendezik, s Nápolyban és Ró­mában valóságos rohamot intéztek a szurkolók az árusítások helyszínén. A legolcsóbb jegyek 15 000 lírába (kb. 550 forint) kerülnek, mig a legjobb he­lyekért 130000 lírát (kb. 5000 Ft) is elkérnek. A július 8-ai döntő belépőit csak. decemberben dobják piacra, a csoportmérkőzésekre külföldön április elsejétől lehet jegyet kapni. 9 Quebecben a kanadai kevin Sprag- gett és a szovjet Artur Juszupov közötti férfi sakkvilágbajnoki negyeddöntő 8. játszmája az 51. lépésben döntetlennel zárult. így az állás: Spraggett—Juszu­pov 4:4. Mivel a hosszabbítás sem hozott döntést, a két nagymester szombaton újra asztalhoz ül, de akkor már rövidí­tett játékidejü (60,30,15 perc) partikat váltanak, mindaddig, amíg valamelyi­kük nem nyer. Az első, egyórás játszmá­ban Spraggett vezeti a világos bábukat. Lehoczky István, Budapest Fővá­ros Tanácsának elnökhelyettese nyújtott át. Szalnyikov új szerepkörben A szovjet úszók az utóbbi évek­ben, így a szöuli olimpián nyújtott gyenge teljesítménye pöntő lépésre késztette a Szovjetunió Állami Sportbi­zottságát: az eddigi vezetőedző, Vlagyi­mir Kacskurkin helyett Vlagyimir SzaJ- nyikovot bízták meg a válogatott felké­szítésével. A 29. születésnapját májusban ün­neplő Szalnyikov a szovjet úszósport történetének legnagyobb alakja. Az 1980-as moszkvai ohmpián háromszor, a 400, az 1500 és a 4 * 200 méteres gyorsúszás eredményhirdetésekor áll­hatott a dobogó felső fokán. Nyolc év múlva Szöulban a másfél kilométeres „úszómaratonin” — sokak számára teljesen váratlanul — megismételte győzelmét. Ilyen teljesítményre, nyolc_ ev utáni olimpiai sikerre a világ úszói' közül csak az ausztrál Dawn Fraser volt képes, 1956 és 1964 között. Szal­nyikov a szöuli diadal után hazájában is „próféta” tudott lenni, hiszen az új­ságírók az év legjobb szovjet sportoló­jának választottak. Szalnyikov 1968-ban kezdett el úsz­ni, s 14 éves korában lett tagja a válo­gatottnak. Pályafutása során 20-szor javított világcsúcsot. Az 1500 méteres távon jelenleg is ő tartja a világrekor­dot, (14:54.76 p), s még egy rímmel' büszkélkedhet ezen a távon: a másfél kilométert eddig egyedül ő volt képes 15 perc alatt megtenni — mégpedig négy alkalommal. A leningrádi születé­sű versenyző jelenleg Moszkvában él feleségével, Marinával, aki az utóbbi időben edzője is volt, s közösen érték el a szöuli diadalt. Mindketten a Moszkvai Testnevelési Főiskola aspi­ránsai, sportpszichológiával foglalkoz­nak, azon belül a hosszútávúszók fel­készítésével. Az új vezetőedző, beikta­tása után, így nyüatkozott: — Kinevezésem egybeesik az új olimpiai ciklus kezdetevei, ezért mun­kámban azokra a versenyzőkre számí­tok, akik az 1992-es ötkarikás küldött­ség gerincét alkothatják. A barcelonai játékokig természetesen sok jelentős versenyen kell helytállnunk, ezek közül is az első az augusztusi, bonni Európa- bajnokság. Az olimpiai felkészülést már a na­pokban megkezdi a válogatott, a hét végi párizsi viadallal. Ugyancsak feb­ruárban állnak rajtkőre Berlinben és az Aréna cég bonni fesztiválján is, vala­mint Göteborgban. rista csak bakancsban jár, mert ez tart­ja, fogja a lábat, ami a legnagyobb ter­helést kapja a túrákon, és miután ez nem sportszernek minősül, ugyancsak borsos a bolti ára. Ez a drágaság vonat­kozik egyébként a teljes egyéni felszere­lésre is, melynek itthon minimum 12-15 ezer forint az ára, minősége viszont, saj­nos, nem a legjobb. így azután, hajót és főleg tartósat akar venni valaki, körbe kell járnia a boltokat az NSZK-ban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, ahonnan viszont az új vámrendelkezé­sek miatt eléggé körülményes módon hozhatók ki ezek, a számunkra szinte nélkülözhetetlen eszközök (sátor, háló­zsák, anorák stb.). Másik nagy gondunk a szállás! Mi­után a turistaházak gyakorlatilag meg­szűntek, a menedékházak többségének pedig nincs gazdája, így maradnak a szerződéses üzemeltetésben lévő házak, melyeket félpanzióval adnak ki a tulaj­donosok — áraikat az átlagturista vi­szont képtelen megfizetni. Az áldatlan állapotok ellenére mégis, ha kellemes idő van, a hétvégeken rendre nagy tö­megekkel találkozhatunk az ország kü­lönböző kirándulóhelyein. Ha azon­ban alaposabban megnézzük az arco­kat, észrevesszük, hogy hétről hétre ugyanazokkal találkozunk más­AZ ÜGYÉSZSÉG MEGSZÜNTETTE AZ ELJÁRÁST Véget ért-e a volt edző kálváriája? Király Sándor büntetése: megrovás Talán még sokan emlékeznek rá, a múlt év februárjában háromré­szes cikksorozatban számoltunk be a Kecskeméti SC-ben végzett vizs­gálat tapasztalatairól, Király Sán­dor volt kosárlabdaedző eltávolítá­sának körülményeiről. Mint ké­sőbb kiderült, az egyik vizsgálat alig zárult le, máris kezdődött a következő. Nehéz volt ezeket nyo­mon követni, de az elmúlt napok­ban végül is olyan hiteles döntés született, amely révén beválthatjuk azt az ígéretünket, miszerint a Ki­rály-ügy lezártával visszatérünk a történtekre. A Kecskeméti Városi Bíróság ugyanis a közelmúltban döntött Király Sándor perében, aki ellen az Állami Ifjúsági és Sporthivatal igazgatási és jogi főosztálya tett fel­jelentést sikkasztás és hűtlen ke­zelés bűntette miatt. Az ÁISH vizs­gálata szerint az a gyanú merült fel, hogy a KSC volt edzője kötelessé­gét megszegve, hűtlenül kezelte a szakosztály vagyonát. Az ügyészség — a nyomozás eredményeként — megállapította, hogy bűncselek­mény nem történt és ezért büntethe­tőséget kizáró okból megszüntette az eljárást. Király Sándort valótlan névaláírás miatt ügyészi megrovás­ban részesítették. A tények szűkszavú közlésén túl erkölcsi, emberi oldala is van a Ki­rály Sándor-ügynek, amelyet aligha lehet pecsétes, hivatalos iratokkal helyreállítani. Ezt mi sem garantál­hatjuk. Annyival azonban tarto­zunk a Kecskeméten sikeres pályát befutott edzőnek, hogy az ügyész­ségi határozat után — immár hiva­talos döntést nem befolyásolva — leírjuk: bíztunk az ártatlanságában. S talán joggal bízhatunk abban is, hogy elsők között lehet majd la­punk annak a közlésében, mi lett (lesz-e) a következménye a Király Sándor által tett feljelentésnek? Igaz-e, hogy a KSC-ben nemcsak a kosárlabda-szakosztálynak volt fe­ketekasszája? Mi lett a pálinkás­számlák sorsa? Ki fizette a libamá­jat? Vizsgálják-e Király Sándor egy­éves meghurcoltatásának körülmé­nyeit? Vajon véíetlen volt-e, hogy az ellene fjolyó ügyészi eljárás idő­szakában nem tudott elhelyezkedni Kecskeméten? Hogy a Testnevelési Főiskola edzői szakára való jelent­kezésekor is utánanyúltak? A törvényességben bízva szeret­nénk hinni, hogy választ kapunk és adhatunk a közvéleményt még élénken foglalkoztató kérdésekre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents