Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-24 / 47. szám
1989. február 24. • PETŐFI NEPE • 3 EGYRE TÖBBEN KÉRNEK SEGÉLYT „Higgyék el, 1 * 1 r 1 11*) A gyógyszer- h nekem ennivalóra kell mm i p i adnak támogatást (Fotó: Walter Péter) Bizonyára sokunkat megdöbbehtett a Szomszédok című filmnek az a jelenete, amikor a boltvezető meglát egy idős asszonyt a pultok között, amint éppen egy műanyag poharas tej tartalmát próbálja lopva elfogyasztani. Nem tagadom, némi kétség támadt bennem a jelenet valódiságát illetően, ami azonban gyorsan eloszlik a Kecskeméti Városi Tanács szociálpolitikai osztályán való látogatásomkor. Kedden és csütörtökön, az ügyfélfogadás napjain sokszor nyitódik, csukódik a félemelet 39. számú szobának az ajtaja. Az itt dolgozók jól emlékeznek arra a napra, amikor egyetlen délelőtt 76-an jelentek meg ebben a helyiségben segélyt kérni. Közöttük nyugdíjasok, csökkent munkaképességű emberek, akik most nehezen kapnak munkát, vagy "hosszú ideig táppénzen lévő dolgozók, munkanélküliek, sokgyerekesek és sorolhatnánk tovább a különböző rétegekből ide érkezőket. Nem így volt ez tavaly, mondja a szociálpolitikai csoport két munkatársa, Lemhényi At titáné és Nardainé Zin- hóber Ilona. Már jól ismerték a kérelmezőket, alig akadt köztük egy-két új. Most' azonban egyre többen jönnek, legtöbbjüket eddig nem látták ezen az osztályon. A számok is erről beszélnek. Míg 1988. január 1. és február 17. között 126 esetben adtak rendkívüli segélyt, addig az idén ugyanebben az időszakban 253-szor. A rendszeresen segélyezettek száma sem jelentéktelen: pillanatnyilag 300. Valamivel a pénzügyi keret is emelkedett: a rendkívüli segélyre szánt 5 millió 776 ezer forint 1 millióval, a rendszeresre adott 8 millió pedig 900 ezerrel. Mindezt a 39-es szobában osztják szét, ott, ahol kisebb forgalom esetén is legalább nyolc-tízen tartózkodnak. Pedig nagyon sokan megszeppenve, szégyenkezve lépnek be ide, restellkedve beszélnek — főként mások előtt — szorult helyzetükről. Van aki sír, hogy idekényszerült, megalázó számára a „kéregetés”. ! Egész életemben dolgoztam tisztességgel — kezdi egyikük —, most mégis, ide jutottam. Egy másik idős nő ezt hajtogatja: — Higgyék el, nekem ennivalóra kell. Társa, aki jóval túl van már a hetvenen, a nyugdija viszont alig haladja meg a háromezret, hálálkodik a kapott segélyért, de rögtön hozzáteszi: . — Többet nem jövök ide, inkább felakasztom magam. Valaki azt meséli, hogy eddig az orvosa ajánlotta, hogy sok tejet igyon. Most már nem mondja. Mindez magyarázata annak is, hogy az utóbbi időben több idős embert kaptak lopáson. Mit vittek él? Tejet, sajtot és egyéb élelmiszert. A csoport- vezető, Mészárosáé Juhász Sarolta szett Mire lesz elég ez a kis nyugdíj? rint ezelőtt cipőre, ruhára, tüzelőre kérték a segélyt. Ma azonban szinte mindenki ennivalóra. A 39-es szobába belépőket persze nemcsak az feszélyezi, hogy szegénységükről mások előtt kell beszélniük, hanem az is: úgy érzik, panaszkodásukkal szégyent hoznak a családra. Igaz, sok az egyedülálló, támasz nélküli nyugdíjas, de sokszoir azok is segélyre szorulnak, akiknek ugyan vannak gyerekeik, de a keresetük olyan csekély, hogy még maguknak sem elég. Ennek ellenére előfordult, hogy amikor behívták a kérelmező hozzátartozóit, azok felháborodtak: „miért kért a mama segélyt?”. Éppen ezért az idős emberek java része, ha megtudja, hogy a gyerekeit is értesítik s jövedelmükről nyilatkozatot kémek, inkább visszamondja a segélyt, nehogy konfliktust okozzon a családbán. A jövőben ^ tájékoztat a csoportvezető változtatnak ezen. A módosított jogszabályok szerint nem kell majd —: rendkívüli segély esetén — a hozzátartozók körülményeit vizsgálni. A segélyért sorakozők számát a gyógyszeráremelés is jócskán növelte. Adnak gyógyszersegélyt, hangzott el több helyen, de mennyit és miként, pár héttel ezelőtt még bizonytalan volt. Mészárosné Juhász Sarolta most már pontosabbat tud erről mondani:- Nincs ilyen, hogy gyógyszersegély. Külön erre nem is kaptunk keretet. Bizonyos mértékű támogatást adunk, a rendkívülihez hasonlóan. A rendkívüli segély kérésekor szükséges a jövedelem igazolása, a tartásra képes hozzátartozók anyagi helyzetének a vizsgálata, valamint a szóban történő vagy írásos kérelem. Igazolás kell arról az okról is, ami miatt segélyre szorult az illető. Például ha egy nyugdíjas nem tudja a magas gázszámláját kifizetni, vagy valaki sokáig volt táppénzen, erről hozni kell az igazoló papírt. Ha pedig gyógyszertámogatást kér, akkor olyan igazolásra van szükség, amelyen a körzeti orvos feltünteti a gyógyszerért fizetendő összeget és a kezelés időtartamát. Persze a támogatás nem azt jelenti, hogy az egész gyógyszerköltséget kifizetjük. Csak 50- 60 százalékos hozzájárulást adunk. A Kecskeméti Városi Tanács szociálpolitikai osztályán eddig 25-en kaptak ilyen támogatást. Az itt dolgozók szerencsére nem ragaszkodnak mereven a szabályokhoz: ha például a körzeti orvosnak nincs nyomtatványa s csak egyszerű papírra írja az igazolást, akkor is elfogadják. A változó körülmények egyéb téren is rugalmasságra késztették a csoport munkatársait. Közgyógyellátási igazolványt, amelynek felmutatásával használója ingyen veheti át a gyógyszereit, most már nyugdíjasoknak is kiállítanak. Az utóbbi hetekben heten kapták meg ezt a segítséget. Nem ok nélkül, hisz a gyógyszertámogatásért megjelenők igazolópapíijain általában 5-600 forint költség áll. Nem kevés kiadásez annak, aki rendszeresen gyógyszert szed. A csoportvezető még elmeséli, hogy egy újságcikk^ melyben az o neve is szerepelt — megjelenése után rengeteg levelet kapott a megye különböző helyeiről. Kérték tőle a segélyt. Félreértéseket elkerülendő írom: a városi tanács 39-es szobájában csak a Kecskeméten és a vonzáskörzetében élők segélyezését intézik. Mindenki más saját tanácsának szociálpolitikai osztályához forduljon, ők az illetékesek. Benke Márta A hajósi minta értékei Kecskeméten, az SZMT-székház- ban most látható tárlat, a tíz éve működő hajósi alkotótáborban készült művekből mutat be válogatást. Ez a kiállítás ismét egy támpont. Lehet gondolkodni: megéri-e? Megéri-e, ha üzemek, tanácsok, intézmények ilyen jellegű kulturális kiadásokra adják pénzüket? Az ítéletalkotásnál ez esetben kérem, ne csak azt keressék, hogy a kiállított müvek hány százaléka európai vagy legalábbis országos rangú. Találhatnak ugyan szép számmal ilyeneket is. A véleménykialakításnál azonban ne feledkezzünk meg sem Hajósról, a törekvő, környezetét alakító településről és lakóiról, sem a tábor alkotóiról. ők sok helyről jöttek. Középiskolások éppúgy vannak közöttük, mint a Képző- és Iparművészeti Főiskola hallgatói, autodidakta amatőrök éppúgy, mint hivatásos képzőművészek. Gondolják meg, hogy micsoda óriási erőt jelenthet egy ember életében együtt dolgozni néhány héten keresztül egy olyan tábor keretei között, ahol leomlanak a szokásos társadalmi válaszfalak. Micsoda értékek felhalmozójává, az úton való továbbjutás.segítőjévé válhat az a légkör, ahol társadalmi korlátok nélkül találkozhatnak azonos érdeklődésű', ám skatulyázásra hajlamos életünk más-más dobozocskájába elhelyezett emberek?! Találkozhatnak, és nemcsak egymással, a való élettel is, úgy, ahogyan ez Hajóson történik. Sok helyről érkeznek Hajósra nyaranta e művészi-emberi találkozóra: az ország más vidékeiről, sőt külföldről is. A tábor napjai alatt több hazának fiai és a magyarság több hazában élő tagjai élnek itt együtt, e német nemzetiség lakta településen. Az együttélés lehetséges harmóniájának -élménye éppúgy visszaköszön néhány alkotásról, mint az elszakadás-elszakítottság drámai élményei. A látvány, a dolgok tárgyszerűségei, hangulatok idéződnek fel Kiss Ernő és idős Szappanos István akva- relijein. Színélményeket hordoz az' osztrák Kollreider Oswald Táj című festménye. Légiesen könnyedek, a színek transzparensségét értő, kiváló technikai felkészültségű Csuta György tájképei. Ö az, aki nem lefesti, hanem megfesti a tájat, nemcsak azt mutatja meg, ami a tájban látható, hanem azt is, ami mögötte van és azt is, ami őbenne van a tájjal kapcsolatosan. A Sólyom őímű képének láttán tudjuk: bizonyára folytatni fogja applikációit, amelyek már most is többnek tekinthetők, mint tétova kísérletnek. Boros Istvánt is vonzza a felület, amelyet begyakorlott vegyes technikával dolgoz meg. Barna út című képén nemcsak sajátosan szép, szemnek tetsző faktúrát formál, színtónusaival felrétegezi a jelenséget és elvezet bennünket a láthatón túli dolgok értelmezéséig. Dévényi Mónika mikroszkopikus képbe sűríti festői világát a Szőrtüsző- gyulladás című alkotásában, amely néhány kiállításlátogató számára a meglepetés erejével hathat. Szűkszavúan fogalmaz színben és formában Rendes Béláné. Bar- dócz Lajos két munkája kiemelkedik a kőnyomatok • közül. Alkotójuk méltán kapott elismerést az idei XI. Bács-Kiskun Megyei Grafikai Kiállításon. A romániai magyarság jelen életéről, megpróbáltatásairól, a széttöredező közösségekről, az egymástól elszakított családról, a megosztottságra ítélt egyénről szólnak A vándor, valamint az 1988 című kőnyomatai. Bardócz Lajos jól példázza annak lehetőségét is, hogy napjaink szorongató kérdéseit miként lehet a művészet eszközeivel megszólaltatni. Az ő grafikai világához közelállónak érezhetjük Kaposi Tamás Litográfia IV. című kőnyomatát. Sajátos helyük van ezen a kiállításon a képzőművészeti főiskola hallgatóinak. Ok azok, akik egyfajta „mintát” adnak a grafikai szókészlet, a technika elsajátításának lehetséges módjaira, és ezért szerepüket igen fontosnak tartom a tábor életében. Sokszólamúak az itt kiállított rézkarcaik, rézmetszeteik, kőnyomataik. Különösen tehetséges embereket ismerhetünk meg a jugoszláviai alkotókat képviselő Mojak Aranka és Mojak Péter kerámiáiból. A festészet, az egyedi rajz, a sokszorosított grafika, a plasztikai értéket is hordozó kerámia nemcsak az alkotók technikai sokszínűségéről ad képet ezen a kiállításon, hanem arról is, hogy miként képes az alkotó ember ezen eszközöket megszelídíteni, szolgálatába állítani. A kiállítást február 26-áig tekinthetik meg az érdeklődök. Bcnkö Éva KÖZÖS VÁLLALAT ALAKUL Repül a vidék! Hosszú évek után hamarosan újból megindulhat Magyarországon a belföldi légiközlekedés. A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumban felmérték, hogy milyen igények vannak erre, s azt is vizsgálták, hogy a meglévő feltételeken túl milyen újabbak szükségesek a városok közötti, nem menetrend szerinti, közforgalmú repülés megindítására. Az érre vonatkozó pozitív döntéseket nagymértékben befolyásolta az a sürgető igény, hogy a vidéki. nagyvárosok szorosabban kapcsolódjanak Magyarország idegenforgalmi, üzleti, közlekedési vérkeringésébe. Az országban több az olyan — elsősorban csak mezőgazdasági és sportcélra használatos — repülőtér, amely alkalmas lehet utasforgalomra is. Ézek egy részét viszonylag kis ráfordítással be lehet vonni a belföldi repülésbe. A felmérések szerint idén több repülőteret is megnyithatnak: így Nyíregyházán, Pécsett, Balatonkiliti-Siófokon, Kaposváron és esetleg Békéscsabán. Az említett repülőterek fejlesztésére 113 millió forintot fordítanak az idén. Ebből 47 millió forintot nyújt a Légi- forgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI), 50 millió forinttal járul a beruházásokhoz az Idegenforgalmi Alap (ezt egyébként pályázat alapján osztják szét). A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács mintegy 10 millió, a Baranya megyei Tanács 4, a Pécsi Városi Tanács pedig 2 millió forintot áldoz az idén erre-a célra. A következő években további repülőterek bekapcsolására is számítani lehet, például Szegeden, Hajdúszoboszlón és Budaörsön. A fejlesztéseket fokozatosan valósítják meg. Az első ütemben az alapszolgáltatáshoz feltétlenül szükséges műszerekkel, berendezésekkel szerelik fel a leszállópályákat. Eleinte csak nappal és jó időjárási körülmények között lehet majd repülni. A későbbiekben magasabb követelményeket kielégítő irányító- és fénytechnikai berendezésekkel, utasforgalmi létesítményekkel gazdagítják a repülőtereket. Tervezik azt is, hogy a szerzett tapasztalatok alapján a továbbiakban — az igényekkel és a lehétőségekkel összhangban — megteremtik a külföldről közvetlenül érkező kis gépek fogadásának feltételeit is. A belső légiforgalom lebonyolítására, szervezésére AVIA Express néven közös vállalat alakul. Erről már előrehaladott tárgyalások folynak. A vállalkozásban részt vesz az LRI, a Malév, a MÉM Repülőgépes Szolgálat, valamint előreláthatólag g Hungarocami- on, az Országos Mentőszolgálat és az MHSZ. A társaság nyitott, hozzá további, akár külföldi tagok is csatlakozhatnak. Az új cég gondoskodik majd arról, hogy a megfelelő repülőgéppark, valamint a hajózó, a műszaki és az üzemeltető személyzet rendelkezésre álljon, továbbá szavatolja a szükséges szolgáltatási színvonalat. Első lépésben a tagok tulajdonában lévő — különböző típusú — repülőgépeket használják utasszállításra. így lesz a gépek között például 19 személyes L—410-es, szó van a JAK—40-es igénybevételéről, valamint helikopterek és más — elsősorban légitaxi-célokra alkalmas — kisgépek beállításáról. Amennyiben a vállalkozás gazdaságosnak bizonyul, szóba jöhet az is, hogy a közös vállalat kifejezetten erre a célra alkalmas repülőgépeket vásáról. A belföldi légiforgalomban részt vevő gépek természetesen csak a kijelölt biztonságos légifolyósokon közlekedhetnek, s a forgalom szervezésénél messzemenően figyelembe veszik a környezetvédelmi szempontokat, valamint azt, hogy a repülés biztonsága megfeleljen a légügyi hatóságok által előírt, nemzetközileg is elfogadott követelményeknek. Dollármegtakarítás A Péti Nitrogénmfiveknél az úgynevezett Novoldiamin kísérleti üzemben saját szabadalom alapján, hazai anyagból gyártják majd a Delagil — malária elleni gyógyszer — alapanyagát. Az üzemben már megkezdődtek a próbák, így a második félévtől készülhet a gyógyszeralapanyag. Az idáig külföldről évente beszerzett 100 —150 tonnányi alapanyag hazai gyártásával mintegy 1 millió 500 ezer dollár takarítható meg. (MTl-fotó) KECSKEMÉTI ÚTINAPLÓ — LEHETNE „VILÁGSZÍNVONALÚ” UTCA? Városközponti örömök, kétségek (6) A Szabadság tér felé gyalogolva újra és újra eltűnődöm, hogy miért nincs egyetlen kifogástalan küllemű ház a nemrég felújítottak között. Kopott kapu felesel a frissen festett falakkal az egyiken, csámpás feliratok bicegnek a másikon. Nyíltan megvallja „kétszínűségét” a sarki épület. Elhelyezkedése városképi jelentőségűvé emeli, összehangoltabb külső felújítást kívánt volna emiatt. Behunyt szemmel is tudnám, hogy a Katona József térhez értem: a forgalomtól és a széljárástól függő erősségű benzinszag árulkodik az itt felejtett üzemanyagtöltő állomásról. Már két évtizede javasolták eltávolítását. Azért kegyelmeztek meg a tűzveszélyes kutaknak, mert itt árusították az olajkályhákhoz szükséges tüzelőanyagot. Ez a szolgáltatás régen megszűnt. Felül kellene vizsgálni létjogosultságát, kevesebb autó bűzlene a kis téren, tovább őrizné szép színeit a gyönyörűen felújított Katona József Színház. A korhűségre tudományos igénynyel ügyelő mérnökök tervezték a renoválást, sok ezer forintba került min-, den szék. Az épület környezete nincs összhangban a belbeccsel. Elbontottfülke betonaljazata tanúsítja évek .óta, hogy nálunk a közterületre tizedannyi figyelem sem jut, mint a lakások, a közintézmények belső kiképzésére. Mit szólt volna a színház társulata, ha olyan színvonaltalanul oldottak volna meg egy feladatot a kivitelezők az épületben, mint amennyire bántóan sivár az általuk a följárat elé kitett, primitív, a drága épület hatását rontó hirdető- tábla. Ki engedélyezte elhelyezését? Sürgősen át kellene helyezni, mondjuk a telefonfülke mellé. A vélt részérdek megint lesajnálta a közérdeket! A nemtörődömség eme példája mellett áll a körültekintő gondossággal óvott fogadalmi emlékmű. Bárcsak ilyen figyelemmel óvnánk más értékeinket is. Sorozatom elején említettem; sok ezerszer ballagtam déli irányból a városközpontba. Biztos vagyok abban, hogy amíg sorsom látni engedi Lechner csodapalotáját, mindig találok benne új szépségeket. Másként néz rám, ha a Lestár tér sarkán bölcs ötlettel kialakított boltok felől tűnik föl, más értékeivel büszkélkedik, ha a park felőli járdáról szemlélem. Más tűző napban, más ólomszínű felhők alatt. Szabó Pálnak holdvilágban tetszett a legjobban, hegyeket képzelt mögéje. Éjszakai megvilágítása különben csak részben megoldott: a megyei könyvtár bejárata felől így is lenyűgözően csodálatos. . A Kossuth téren időnként narancs- sárga, csíkos mellényben dolgozó utca- . seprőkkel is találkozom. Másutt véletlenül, jó esetben évente egyszer-kétszer. A seprőgépek csak részben pótolhatják a közterület sajnos nem eléggé becsült munkásait. Mintha az illetékes tanácsi vállalat beletörődött volna az utcaseprői szervezet lassú elsorvadásába. Jó esetben heten-nyolcan indulnak reggelenként munkába az előírt huszonöt, harminc helyett. Néha csak hárman-négyen jelennek meg a telephelyen. Nem vágná földhöz a várost, ha többet fizetnének nekik, bár keresetük így is több valamivel, mint gondoltam. A legügyesebb havi hétezer forintot visz haza. A közvélemény azonnali intézkedést vár, követel; szeretne tiszta környezetben élni. Talán nyugdíjasok vállalhatnák részfoglalkozásként — egy-egy meghatározott útszakasz tisztán tartását. Amíg az illetékes tanácsi vállalat is gondatlan, olykor több napos késéssel szállíttatja el az utcai gyűjtőkben felhalmozódott, azokból kicsorduló szemetet, addig a lakosságtól sem követelhető az öntevékeny rendcsinálás. így is elképesztő, egyesek milyen természetes mozdulattal ürítik púpozott hamutartójukat a járdára, hajítják el az üres zacskókat, dobozokat forgalmas helyeken. A hat folytatás ellenére is vázlatos útirajzomat egy kései olvasó talán kis kortörténetként tanulmányozza. Az is, szándékom ellenére. Akarva-akaratla- nul utal közterületeink állapotára, a társadalom meggyengült ellenálló erejére, az igénytelenség és a közönyösség eluralgására. Téved, aki a kritikai megjegyzésekben csak a városi tanács bírálatát, netán elmarasztalását sejtené. Az biztos, hogy a mostani szervezeti felépítéssel, szemlélettel nem jutnak áról .bére. Még akkor sem, ha kétszer annyi pénzből, géppel dolgozhatnának. Nyilván mind keményebben bírálja esetenkénti tehetetlenségüket a lakosság, ha a bizonyítványmagyarázgatás, az elkeserítő nehézségek emlegetése helyett átszervezésekkel. szigorúbb munkafegyelemmel nem. javítják munkájuk hatékonyságát. A legtökéletesebben működő városi szervezetek is alulmaradnak a közterületeink rendben tartásáért naponta újuló küzdelemben, ha egy-egy tér, utca lakói nem érzik magukénak környezetüket. Ha mindenki a rend őre lenne, ha hetente csak Bz percet áldozna lakása, háza környékének takarítására, a városképet rontó feliratok, táblák kijavítására: javulna életünk minősége. Az illő megjelenés joggal elvárható az üzletektől! a hivataloktóL Okkal hasonlítjuk újabban gazdaságunkat, kultúránkat, sportunkat a világszínvonalhoz. Nincsenek illúzióink. Az útinapló elején bejárt Lenin tér, a Batthyány utca déli szakasza gondozottabb állapotában sem állná hasonló nagyságú, fejlett francia, angol, skandináv város valamelyik fontosabb utcájával, terével az összehasonlítást, de szégyenkezni sem kellene a járókelők előtt feltáruló látvány miatt. A városkaputól befelé azonban turistacsalogató, Kecskemétnek új barátokat szerző épületek, adottságok növelhetnék a hírős város jó hírét, ha jobban odafigyelnénk az apróságokra, ha következetesebben érvényesülne a közérdek. Még annyit: néhányan talán ingerültnek érezték soraimat. Lehetséges, hogy igazuk van. De csak azért hadakozunk, amit szeretünk, aminek ismerjük adott vagy megteremthető értékeit. Megérjük, hogy ismét büszkélkedhetünk a Batthyány utcával? Heltai Nándor